„Meggyõzõdésem, hogy a mûvészek közvetlen támogatása minden esetben nagyon jó befektetés..."

---

Nagy Márta: ð A KulturKontakt Austria olyan kultúrpolitikai szervezet, mellyel elõbb vagy utóbb szinte szükségszerûen kapcsolatba kerül az ember, ha osztrák mûvészettel vagy irodalommal foglalkozik. Mióta létezik ez az intézmény és valójában mivel is foglalkozik?

Annamarie Türk: ð A KulturKontakt éppen 10 évvel ezelõtt jött létre. 1989-ban alapította meg az akkori oktatási minisztérium fõnökasszonya, aki az egyesület legfõbb feladataként a gazdaság és a mûvészet közötti közvetítést tûzte ki. S jóllehet e funkciónk még ma is létezik, fõ célkitûzésünk gyorsan megváltozott.

1990 áprilisában ugyanis sor került a kelet-európai kultuszminiszterek elsõ bécsi találkozójára.
A tárgyalások során gyorsan világossá vált, hogy a reformállamok számára óriási probléma, hogy az átalakulás, a gazdasági nehézségek idõszakában kell új kultúrpolitikát kialakítaniuk, szinte üres pénztárcával. Az osztrák miniszterasszony ezt leküzdendõ ígéretet tett egy olyan alap létrehozására, melybõl gyors és antibürokratikus támogatás juttatható kelet-európai mûvészeknek. Akik így viszonylag egyszerûen eljuthatnak Ausztriába, körülnézhetnek, kapcsolatokat teremthetnek, bemutatkozhatnak. Hazatérvén pedig, tapasztalataikra támaszkodva, segíthetnek hazájukban új intézmények, stb. kialakításában.

Ezt koordinálja ma a KulturKontakt. Az elmúlt 10 évben persze változtak a súlypontok, ahogy Kelet-Európában is változott a helyzet. Munkánk lényege azonban megmaradt: elsõdleges célkitûzésünk a mûvészeti csere, a kulturális párbeszéd intenzívebbé tétele, a reformországok mûvészeinek és új mûvészeti kezdeményezéseinek támogatása, minél kedvezõbb munkafeltételek biztosítása. Ami számunkra is fontos impulzusokat jelent, hiszen sokszor szégyenkezve kell belátnunk, hogy még mindig túl keveset tudunk arról, ami keleti szomszédainknál történik.

ð Mik egy ösztöndíj elnyerésének feltételei? Létezik egy pályázati rendszer?

ð Nagy reklámot sohasem csaptunk magunknak. Speciális programjainkról, így pl. kulturális menedzserképzõ tanfolyamainkról, a horni mûterem-programról vagy az ugyanott megrendezésre kerülõ képzõmûvészeti szimpóziumról rendszeresen tájékoztatjuk az európai országokban mûködõ osztrák kulturális attasékat és a bécsi kelet-európai követségek kultúrattaséit.

Sokkal fontosabbak és hatékonyabbak azonban a mûvészekhez fûzõdõ közvetlen kapcsolataink. Újra és újra megkeressük azokat, akikkel már volt dolgunk,
és ez a szájhagyomány útján terjedõ propaganda tûnik az információközvetítés legjobb módjának.
Az elmúlt 10 esztendõben olyannyira jól mûködõ mûvészhálózatot sikerült kiépítenünk, hogy nyugodtan lemondhatunk a hirdetésekrõl.

Idõközben az a gondunk, hogy túlságosan is sok pályázat érkezik. Három vendégmûtermünk van Bécsben, ami évi 12 helyet jelent _ s ennél jóval több olyan mûvész jelentkezik, aki megérdemelne egy ösztöndíjat, s akit helyhiány miatt mégis el kell utasítanunk.

Ezért is fordul elõ nagyon ritkán, hogy valakit mi magunk hívunk egy bécsi tartózkodásra. Erre csak akkor kerül sor, ha egy-egy hivatalos út során olyan országokba jutunk, melynek mûvészei még nem tudnak rólunk. Ilyenkor személyesen ajánljunk fel az együttmûködést. Gyakoribb azonban, hogy a mûvészek egy egész konkrét kéréssel vagy pályázattal fordulnak hozzánk.

ð Milyen körülmények között dolgozhatnak az ösztöndíjat elnyert (képzõ)mûvészek?

ð Vendég-mûterem programunk nagyon szép mûtermet és a mûterem közelében szállást biztosít, ezenkívül havi ösztöndíjat, hozzájárulást az anyagköltségeikhez és a társadalombiztosítás költségeinek átvállalását. Az anyagköltség mértéke mindig a megvalósítani kívánt projekt függvénye.

Az ösztöndíj végén igyekszünk a mûvészeknek bemutatkozási lehetõséget adni, s mivel nem mindig sikerül együttmûködõkész galériát találnunk, magunk is szervezünk kiállításokat a mûtermekben, melyekre egyre többen kíváncsiak.

ð Elsõsorban képzõmûvészet projekteket támogat a KulturKontakt?

ð Ha rangsorolnom kellene a támogatott mûvészeti ágak között, úgy az irodalomnak és a képzõmûvészetnek jutna az elsõ hely. Tevékenyen részt vállalunk azonban a zene, a színház, a kortárs táncmûvészet, az új médiumok, a film, a fotó és a kulturális menedzserképzés finanszírozásában is.

ð Hogyan mûködik a támogatás az irodalom és a többi mûvészeti ág esetében?

ð Fordítók és írók számára ugyancsak vannak bécsi tartózkodáshoz kötött ösztöndíjaink. Léteznek azonban olyanok is, melyek egy regény megírásának vagy egy nagyobb fordítás elkészítésének otthoni befejezését segítik.

Más mûvészeti ágak esetében gyakran elõfordul, hogy mi adjuk az ösztöndíjat, de nem mi szervezzük a hozzá kapcsolódó programot. A kortárs tánc területén ott van például a „dance-web", egy nyaranta Bécsben megrendezésre kerülõ különbözõ szintû mesterkurzus, melyen rendszeresen támogatjuk kelet-európai táncosok részvételét. Hasonló zenei mesterkurzusok is léteznek. Mivel azonban ezeken a részvétel többnyire felvételi vizsgához kötött, magát a válogatást átengedjük a szervezõknek. Ha azonban egy kelet-európai mûvész felvételt nyer, akkor garantáljuk neki az ösztöndíjat.

A fiatal énekesek között a világ egyik legrangosabb eseményének számít ún. „Kamaraopera Verseny", melyet nem egyszer a mi támogatásunkkal Bécsbe érkezett kelet-európai fiatal nyert meg, akinek ez nemzetközi karrierje kezdetét is jelentette.

ð Csupán keletrõl nyugat felé létezik ez a támogatási rendszer vagy fordítva is?

ð A KulturKontakt nem támogathat osztrák mûvészeket, számura van épp elég más lehetõség. Örömmel segítünk azonban a kapcsolatok kiépítésében, melynek gyakori fórumai pl. a kurátor-szemináriumaink, melyek keretében igény szerint szervezünk osztrák mûvészekkel való találkozókat. A legtöbb kelet-európai kurátor azonban már rengeteget tud az osztrák mûvészeti szcénáról, s általában pontosan tudják azt is, kivel akarnak közelebbrõl megismerkedni.

ð Úgy tûnik, hogy a kultúraközvetítés nagyonis mûködik a KulturKontaktnál… A kulturális menedzsment témájában meghirdetett rendezvényeik is e törekvés részei?

ð Egésszel három évvel ezelõttig saját irodánk mûködtettünk erre. Az iroda ugyan megszûnt, annak néhány programja azonban továbbra is megvan. Így például a salzburgi „Europäische Sommerakademie für Kultur und Managment" (Európai Nyári Kulturális és Menedzsment Akadémia) és a 10 napos bécsi „Lehrgang für Kuratoren" (Kurátor-szeminárium). Mindkettõ iránt rendkívül nagy az érdeklõdés.

Két másik fontos projektünk az amszterdami Felix Meritis Alapítvánnyal közös „Gulliver's Connect Programm", illetve a budapesti „Open Society Fond", melyek keretében a kulturális téren tevékenykedõ fiatal szakembereknek és mûvészeknek adunk ösztöndíjakat Kelet-Európán belüli cserére. Úgy véljük ugyanis, hogy a nyugatra irányuló pillantás nem elég _ a szomszédainkról sem szabad elfeledkeznünk. Hihetetlenül sikeres volt ez a program: az elsõ évben kiírt 20 helyre 260 pályázat érkezett. És az eredmények annyira reményteljesek voltak, hogy az ösztöndíjak számának növelése mellett döntöttünk.

S éppen születõben van egy negyedik projektünk: ez kelet-európai kulturális menedzserek európai továbbképzési programokon való részvételét fogja megkönnyíteni.

ð Ki finanszírozza mindezt?

ð Évek óta 18 millió schilling állami támogatást kapunk, melybõl a mûködési költségeinket is fedeznünk kell. Nagyon igyekszünk azonban, hogy utóbbiak ne lépjék át a 20%-os határértéket, s így a rendelkezésünkre álló eszközöket a lehetõ legmegfelelõbb módon tudjuk felhasználni. A szubvenció 80%-a minden évben közvetlenül a projektekbe megy.

Odafigyeléssel viszonylag kevés pénzbõl is sok mindent meg lehet valósítani. Meggyõzõdésem, hogy a mûvészek közvetlen támogatása minden esetben nagyon jó befektetés, s ezen az úton kis összegekkel is rendkívül sokat lehet segíteni.

ð Találkozott a KulturKontakt projektei sorában az elmúlt években olyan mûvésszel, akit különösen a szívébe zárt?

ð Sok ilyen volt. Különös örömünkre szolgál, ha néhányat közülük hosszabb idõn keresztül végig tudunk kísérni. Különösen szép magyar példa erre El-Hassan Róza esete, aki a KulturKontakttól kapta elsõ külföldi ösztöndíját. Ezt követõen 1997-ben a Velencei Biennálén Magyarország képviselõjeként találkoztam vele, ezen a télen pedig a bécsi Knoll Galériában volt kiállítása. Utóbbit egy kisebb összeggel támogattuk is. Másik példa: tavaly segítettük Csörgõ Attila egy igen szép katalógusának megjelenését, idén pedig õt látom a Biennálén. Ezeknek a dolgoknak nagyon tud örülni az ember.

Sok román mûvész számára is a KulturKontakt-ösztöndíj jelentette az ugródeszkát, számos esetben az Amerikai Egyesült Államok irányába. Õk Bécsben kerültek kapcsolatba az új lehetõségekkel, melyeket meg is tanulták hasznosítani.

Hadd szóljak egy friss eseményrõl is: ösztöndíjasként idõzött nálunk az év elején egy még nagyon fiatal grúz mûvészlány, akinek ez volt élete elsõ külföldi tartózkodása. Szerveztünk neki egy mûterem-kiállítást, ahol felbukkant az egyik legnagyobb osztrák mûgyûjtõ, Dr. Leopold is, és azonnal megvett tõle néhány képet. Az ugyancsak nálunk vendégeskedõ grúz szobrászfiútól pedig néhány szobrot. Az ilyet is jó látni.

ð Nem merül fel Önben egy-egy sikeres kiállítás után a gondolat, hogy akár önálló galériát is nyithatna a KulturKontakt?

ð Természetesen nagy a csábítás, s példa is lenne elõttünk: a berlini IFA Galéria. Rendkívüli mód értékelem az IFA tevékenységét. Azok a szép katalógusok, melyeket
õ csinált a kelet-európai mûvészeknek, mindnyájuknak nagy és fontos lépést jelentett elõre. Idõnként eszembe jut, milyen szép is lenne egy saját galéria, de a két dolog együtt tényleg nem megy. A többi mûvészeti ág támogatásának rovására menne, ha egyiküknek kiemelt szerepet juttatnánk.

Úgy igyekszünk megoldani ezt a dilemmát, hogy már meglévõ galériákkal vesszük fel a kapcsolatot, ami a mûvészek számára adott esetben többet jelenthet, mintha nekünk magunknak lenne kiállítótermünk. Csupa bevezetett és ismert galériáról van ugyanis szó, melyek nálunk jóval többet tudnak tenni egy mûvészért. Ez az együttmûködés mégsem olyan eredményes, ahogy szeretnénk.

ð Pedig az ilyetén együttmûködésbõl a galériák számára sem feltétlenül elõnytelen…

ð Az érdektelenség komoly összefüggésben áll az _ általam igen kritikusan szemlélt _ osztrák galériák helyzetével. Az a véleményem, hogy sok osztrák galerista nem azt teszi, ami egy galéria feladata lenne. Sokkal kiállítóhelynek, kisebbfajta múzeumnak tekintik magukat. Nem állítom, hogy manapság könnyû foglalatosság lenne a mûkereskedés. Az osztrák galeristák újra és újra visszatérõ érvelése azonban, ti. hogy nem létezik mûvészeti piac, nincsenek gyûjtõk és nincsenek vásárlók, nem egészen igaz. Sokkal több lenne, ha többet tennének értük. Ezért szemlélem oly kritikusan általában az osztrák galériákat. Jóllehet mindig vannak kivételek is.

Meggyõzõ példa számomra a bécsi Karenina Galéria esete, mely rendkívüli odaadásával és kitartásával sokakat megismertetett a volt Szovjetunió utódállamainak mûvészetével, mi több: annak lelkes hivõket és vásárlókat szerzett. Egy igen eredményesen mûködõ galériáról van tehát szó. Már csak ezért sem érthetek egyet azzal a kijelentéssel, hogy a kelet-európai mûvészetet nálunk nem lehet eladni.

ð Bizonyára a kelet-európai mûvészek megismertetését szolgálja a KulturKontakt vendégmûvészeirõl készült saját kiadású katalógusa is.

ð Igen. Az eddig megjelent két kötetet minden második esztendõben újabbal kívánjuk kiegészíteni. Az 1997-98-as esztendõ dokumentációját már a fényképész-mûterem anyagával is kiegészítettük. A horni fotószimpóziumról pedig külön katalógust jelentettünk meg.

Említette, hogy különösen örülnek annak, ha egy-egy volt ösztöndíjas pályafutását hosszabb idõn át követni tudják. Együttmûködnek ebben õk maguk is?

ð A többség igen. A vendégül látott mûvészek majd 90%-a rendszeresen tájékoztat minket sorsának további alakulásáról, meghívókat küld a kiállítás-megnyitóira, stb.
A beérkezett anyagokat _ ösztöndíjasaink projektleírásaihoz és beszámolóihoz hasonlóan _ megõrizzük és feldolgozzuk. Pillanatnyilag éppen dokumentációs fotógyûjteményünk bõvítésén munkálkodunk. Új ösztöndíjasaink tevékenységét pedig már fényképek egész sorával kísérjük végig. Nagyon fontosnak tartom ezt, s biztos vagyok benne, hogy a jövõben ennek nem csupán mi fogjuk hasznát venni.