1999. október 24.
Szkéné Színház

Koratavasszal, a Trafó Inspiráció – fiatal koreográfusok estje idei elsõ rendezvényén mutatta be rövid elõadását, egy már akkor is deklaráltan egy egész estés táncjáték vázlatául szolgáló munkáját a KompMánia társulat. A Romance befejeztetett. A „szextett egy felvonásban” a Szkéné Színház mûsorára tûzve. Elõadói gárdája kibõvült, szerkezete megszilárdult, az erõteljes félkészbõl még erõteljesebb kész munka vált.

Külföldi társulatoktól már sokszor láttunk efféle identitáskörbejáró, provokatív, mégis lírai hangvételû munkát, mint a hazai, Csabai Attila vezette társulattól most. De csak a témaválasztást, a jelleget hasonlítgathatom. A Romance hideg és költõi, szürreális és mégis maian ismerõs világa egyedi munka. Egy olyan társulat mûhelymunkája, amely zárt egységet alkot: öntevékeny, gazdaságilag (a körülmények hatására) gyakorlatilag önellátó. Ez a csapat munkája minden részletét tekintve maximális igényességgel dolgozik, szinte a semmibõl épít látványos díszleteket, ad ki nívós propagandaanyagot. (A Romance hivatalos promóciós anyaga egy CD-tok: benne mûsorfüzet, a lemez helyén papírkorong, rajta az aktuális elõadás helyszíne, idõpontja.)

A Romance különös revü. A különösségek és idegtépõ kételyek, dilemmák provokatív bevállalása, megmutatkozás által való feloldása. Látványszínház és tiszta tánc. Jelzõk seregletét elõhívó, nem könnyen feledhetõ tabló. Hõsei teljességgel nem körüljárható, egy-egy nézetbõl megmutatkozó figurák, akik folyamatosan feltételezik azt, hogy egyszer még körplasztikusak lesznek.

Klipszerûség jellemzõ erre a CD-ként promótált elõadásra. Egy zenetévé egy órájának képi világa szabadul ránk, kiforgatva, ironikusan, gondos munkával személyre szabottan. Történetei félbehagyottak, túlsûrítettek, vagy abbamaradók. Különös ellentétben azzal a ténnyel, hogy a koreográfus alkalmasint meglepõen hosszú idõt hagy egy-egy repetitív mozdulat tanulmányozására. A KompMánia színpadán történteket a mûsorfüzet borítóján ábrázolt két piktogram vetíti elõre: a szalaglejátszók „play” gombjának háromszögét, és „still” gombjának két vonalát látjuk itt.

Csabai Attila és alkotótársa, Ladjánszki Márta félbetört történetekkel hergel és hosszan kitartott jelenetekkel nyugtat. A nézõ pedig bámul, mint a videó elõtt, amikor másnál van a távirányító. Ez a helyzet pedig egyre jobban szórakoztatja.

A Romance táncosai különös figurák: arcuk általában úgy merev, hogy minimális mimikájuk beélesíti a szemet: mint amikor egy elfüggönyözött szobába a napfényrõl belépve lassan kitágul a pupillánk és egyre több apróságot veszünk észre. Testük hitelesen beszél arcuk helyett – amikor az hallgatni rendeltetett.

Vizualitásban tobzódó, a díszletek és elnagyolt emblémák közt elveszõ korunk jelenik meg színpadukon: a Romance mindaz nem, amit (ön)ironizáló címe sejtet. Egymással mit kezdeni nem tudó figurák magamutogatása, távolságtartó, steril, párhuzamos létezése ez.

A magasból tûzoltócsúszda-szerûen meghosszabított go-go-táncrúdon leereszkedõ táncosnõ (Rácz Eszter) buján kelleti magát, karnyújtásnyira a nézõktõl. Arctalan, ágyékát sárga virágkehellyel takaró, kanárisárga parókát viselõ, meztelen fiú (Károlyi Balázs) hever fotelban, ugyanõ késõbb lakkcipõkbõl összegumírozott koronát húz a fejébe, hogy blazírtan elplayback-eljen egy szívszaggató songot. Egyforma, csíkos öltönyben kibogozhatatlanul egymásbacsavarodott ember-építmény közeleg felénk a színpadon (Ladjánszki Márta és Szász Dániel). Kettejük táncának döbbenetes feszültségét egy földöntúli jelenés, egy tradicionális indonéz táncot lejtõ, újra és újra feltûnõ, nemektõl elemelt táncos (Gergye Krisztián) oldja fel, vagy élezi. Az eredeti helyszínen, helyi mesterektõl betanult táncmûvészetének egy-egy szép szilánkját a mûsorba komponáltan bemutató táncos szerepeltetése igazán nagy dobás: a távoli kultúra bámulatos mozgásanyagát elõadó Gergye Krisztiánt a Csabay-Károlyi Balázs kosztümtervezõ páros az indonéz táncosi viselet absztrahált variánsaiba öltöztette. A koreográfusi kettõs pedig a mozdulatait helyezte el biztos kézzel egy jellegzetesen európai, kortárs táncmûben.

A Romance világa a szétesés határán áll: revü és orientális magaskultúra, provokatív szexualitás, nemcsere, lírai lágyság és dermesztõ hideg váltakozik nagyon szikár és nagyon erõs anyagában. Táncként, vizuális színházként egyaránt emlékezetes munka. Egy figyelemreméltó társaság, egy igazi alkotómûhely fokozódó teremtõerejének bizonyítéka.

Kérjük küldje el véleményét címünkre: balkon@c3.hu

november-decemberi tartalomjegyzék | Balkon 1999 | Balkon

http://c3.hu/scripta