A terhességmegszakításokkal összefüggésben
a legtöbb kérdés - mint amilyen például
az abortuszok engedélyezését érintô jogszabályváltozás
is, történjen az akár a korlátozás, akár
a liberalizálás irányába - általában
heves vitát vált ki nemcsak a szakemberek körében,
hanem szinte valamennyi társadalmi rétegben.
Áttekintve a fejlett országok gyakorlatát, azt
tapasztalhatjuk, hogy - különbözô indokokból
és megfontolásokból - a születésszabályozásnak
ezt a nôk egészségére talán legkártékonyabb
módját az elmúlt évtizedekben kormányzati
intézkedésekkel próbálták/próbálják
korlátok között tartani, s így ezekben az országokban
idôrôl idôre szigorúbb és engedékenyebb
jogszabályok váltogatták/váltogatják
egymást.
A rendszerváltozás utáni elsô nagy abortusz-vita
a magzati élet védelmérôl szóló
1992. évi törvény elôkészítése
és parlamenti vitája kapcsán robbant ki. A vita lényegére
és társadalmi visszhangjára a késôbbiekben
még részletesen kitérek, elöljáróban
csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a vita hevessége
nemcsak az egyes pártok, és azokon belül kisebb csoportok
eltérô értékrendjének összeütközésére
volt visszavezethetô, de arra is, hogy negyven év után
felszínre törtek, törhettek az addig elfojtott indulatok,
s ez a tény mindkét oldalon - a tiltást, illetve a
korlátlan liberalizálást követelôk oldalán
is - gyakran szélsôséges vélemények megjelenését
eredményezte. A vitázók jelentôs része
saját erkölcsi értékrendje alapján közelítette
meg a problémát (például: gyilkosság-e
az abortusz vagy sem, milyen jogai vannak a magzatnak, az anyának,
illetve az apának a terhesség megszakításának
kérdésében stb.) bizonyítva ezzel, hogy a gyakran
"népesedésinek", "népesedéspolitikainak" tartott
kérdések korántsem csak népesedési aspektusúak.
Napjainkban ismét a vita fellángolása várható,
mivel az Alkotmánybíróság 1998. november 23-án
kelt határozata 2000. június 30-i hatállyal megsemmisítette
a magzatvédelmi törvény "súlyos válsághelyzet"
fogalmát tartalmazó bekezdését. Az országgyûlésnek
mintegy másfél év állt, áll rendelkezésére,
hogy az alkotmánynak és az állampolgároknak
is megfelelô megoldást találjon.
A jelenleg még hatályos magzatvédelmi törvény
alapján a terhességmegszakításnak különbözô
indokai vannak a terhesség elôrehaladottságának
függvényében. Így a 12. hétig az állapotos
nô súlyos válsághelyzete törvényes
alapot teremt terhességének megszakításához.
Az Alkotmánybíróság határozata alapján
- amely továbbra sem ismeri el a magzat jogalanyiságát,
- a nô önrendelkezéshez, élethez és testi
épséghez való jogának figyelembevétele
mellett a súlyos válsághelyzet alkotmányosan
elfogadható indok. Fogalmának és alkalmazásának
feltételeit viszont csak törvényi szinten lehet megalkotni,
és meghatározása során eleget kell tenni az
élethez való jogból eredô, a magzatra is kiterjedô
állami életvédelmi kötelezettségnek.
A terhességmegszakítások számszerû
jellemzôi Magyarországon
A II. világháborút követôen 1952-ben
került sor az elsô jelentôs kormányzati beavatkozásra
a mûvi abortuszok engedélyezése területén.
Ratkó Anna egészségügyi miniszter neve "fémjelzi"
az abortuszok szinte teljes tilalmát és az illegális
megszakítások szigorú szankcionálását
tartalmazó miniszteri utasítást. Az intézkedés
ideológiai hátterét a szocializmus népesedési
"törvénye" jelentette, amely szerint a szocializmust nemcsak
a gazdaság, a gazdasági mutatók állandó
növekedése jellemzi, hanem ennek az elvnek érvényesülnie
kell a társadalom egész területén, így
a népesedés vonatkozásában is. Miután
azonban Magyarországon, a nyugat-európai országokra
jellemzô háború utáni baby-boom elmaradt, ezen
adminisztratív intézkedéssel kívánták
biztosítani a születések elvárt arányú
növekedését. A rendelet következtében a
legális abortuszok száma valóban jelentôsen
visszaesett, de becslések szerint a súlyos szankciók
ellenére az illegális terhességmegszakítások
gyakorisága számottevôen megemelkedett, és mintegy
háromszor-négyszer magasabb volt a legális megszakításoknál
(110-120 ezer).
1956 nyarán a hatalom az ellenkezô végletbe esett,
és teljes abortusz-liberalizációt szabadított
a társadalomra. E liberalizációnak hiányoztak
mind a technikai, mind a kulturális feltételei. Egyfelôl
ugyanis az ötvenes, sôt a hatvanas években sem álltak
rendelkezésre a lakosság széles rétegei számára
modern, hatékony fogamzásgátlási eszközök,
másfelôl azonban hiányzott az az egészségügyi
kultúra, vagyis az az ismeretszint is, amely a nem kívánt
terhességek megelôzését biztosította
volna. Ez vezetett oda, hogy igen rövid idô alatt a terhesség
megszakítása a családtervezés egyfajta "eszközévé"
vált, és az egyre gyakoribb alkalmazás következtében
a társadalom is egyre jobban elfogadta (1959-ben az abortuszok száma
már meghaladta a születésekét). Mindez olyan
értékrendi változást indított el a társadalomban,
amely a lakosság termékenységi magatartását
a mai napig erôteljesen befolyásolja. Az abortusz-epidémia
a hatvanas évek végén érte el csúcspontját:
minden második terhesség megszakítással végzôdött,
100 születésre 134 abortusz jutott.
Az 1974-ben életbe lépô népesedéspolitikai
intézkedések kiterjedtek a terhességmegszakításokra
is, és bizonyos szigorításokat vezettek be az engedélyezési
gyakorlatban. Részben e rendelkezéseknek, részben
a közben forgalomba került orális fogamzásgátló
szereknek köszönhetôen a terhességmegszakítások
száma egyik évrôl a másikra mintegy 40 százalékkal
csökkent. A csökkenés a nyolcvanas évek elejéig
tartott, majd ezt követôen 1991-92-ig ismét - bár
kisebb mérvû - emelkedés volt tapasztalható.
Az abortuszok száma a jelzett idôszak végén
meghaladta az évi 90 ezret, más összefüggésben
pedig 100 élve születésre 71-73 megszakítás
jutott. 1992-ben, a magzati élet védelmérôl
szóló törvény elfogadása évében
megfordult a trend, lassú csökkenés mutatkozott, majd
a Bokros-csomag bejelentésének és életbe lépésének
éveiben (1995-1996) újabb emelkedés volt tapasztalható.
Az utóbbi két évben ismét visszaesett a terhességmegszakítások
elôfordulási gyakorisága; az 1998. évi 69 ezres
adatról elmondható, hogy 1957 óta az abortuszok száma
soha ilyen alacsony még nem volt. Miután a születések
száma ezzel párhuzamosan nem emelkedett - sôt tovább
csökkenve elérte eddigi demográfiai mélypontját
-, az abortuszcsökkenés alapvetôen a hatékonyabb
védekezésre, a fogamzásgátlásra vezethetô
vissza.
A kilencvenes évek hullámzó abortuszgyakorisága
mögött azonban az terhességmegszakításra
jelentkezett nôk összetételében viszonylag stabil
és korántsem kedvezô változások mutatkoznak.
Az abortáló nôk között jelentôsen nôtt
a hajadonok aránya, 1998-ban a hajadonokon végrehajtott megszakítások
száma egyharmaddal volt magasabb, mint a megfelelô korú
házas vagy elvált nôké. További negatív
jelenség, hogy az utóbbi évben tapasztalható
abortuszcsökkenés éppen a legfiatalabb korosztályokat
nem érintette, sôt a 20 évesnél fiatalabb nôk
körében folyamatos emelkedés volt tapasztalható.
A serdülô korosztály abortuszgyakorisága napjainkban
kétszer-háromszor magasabb, mint a nyolcvanas években
volt. A terhességmegszakítással nemcsak az e korcsoportba
tartozó hajadon lányok, de a már házasságot
kötött fiatal asszonyok is azonos gyakorisággal élnek.
A hajadonok, illetve a 20 év alattiak növekvô abortuszarányával
összefüggésben változások mutatkoznak a
terhességmegszakításon átesett nôk gyermekszám
szerinti összetételében is. Hosszú idôszakon
keresztül a nôk általában második gyermekük
után, vagyis mintegy családterveik realizálását
követôen éltek a terhességmegszakítással,
más szóval a második gyermek utáni abortuszok
voltak a leggyakoribbak. Számottevô magatartásváltozásra
utal az a tény, hogy az abortuszok növekedése a még
gyermektelen nôk körében volt a legjelentôsebb
(48 százalékos növekedés a nyolcvanas évek
elsô feléhez képest), míg a kétgyermekes
nôk terhességmegszakítási aránya azonos
mértékben csökkent. A fentiekben említett összetételváltozásokkal
összefüggésben emelkedést mutat az elsô terhességüket
megszakítók aránya is: 1998-ban minden ötödik
abortáló nô elsô terhességének
megszakíttatása mellett döntött.
Összefoglalva az abortusz gyakorlatában bekövetkezett
változásokat megállapítható, hogy bár
a mûvi abortuszok száma és aránya az utóbbi
egy-két évben Magyarországon örvendetes és
reményt keltô csökkenést mutat, az ezer propagatív
korú nôre jutó 27 terhességmegszakítás
nyugat-európai összehasonlításban még
mindig nagyon magas. Kedvezôtlen tendencia továbbá
a fiatal, még gyermektelen nôk emelkedô abortuszgyakorisága,
hiszen a terhesség mûtéti úton történô
megszakítása fiatal nôk esetében nagyobb kockázattal
jár, az elsô terhességek megszakíttatása
pedig a késôbbi gyermekvállalás (koraszülés,
másodlagos meddôség) rizikóját növeli.
A terhességmegszakítások szabályozása
és alakulása Európában
Ismeretes, hogy az abortuszkérdés nemcsak hazánkban
áll a társadalmi viták középpontjában,
de a világ számos országában generál
idôrôl idôre társadalmi feszültségeket.
Az Egyesült Államokban a Pro life elnevezésû mozgalom
tagjai nemcsak tüntetéseket szerveznek az abortusz szigorítását
követelve, de fanatikus képviselôi még az erôszaktól,
sôt a gyilkosságtól sem riadnak vissza, hogy kifejezzék
tiltakozásukat egy keletkezô emberi élet kioltása
miatt. Az abortusz teljes liberalizálását követelô
Pro choice mozgalom hívei sem kevésbé harciasak, és
rendszeresen sor kerül a két tábor összeütközésére,
nemcsak szakmai fórumokon, konferenciákon, de olykor az utcán
is.
Az abortuszkérdéssel kapcsolatos társadalmi érzékenységet
bizonyítja, hogy amikor Lengyelországban a katolikus egyház
nyomására megszigorították a terhességmegszakítások
engedélyezését, tömegek fordultak el a katolikus
egyháztól és az egyház véleményét
artikuláló jobboldali pártoktól. Történt
ez egy meghatározóan katolikus, mélyen vallásos
országban, ahol az egyház a kommunizmus évtizedei
alatt tanúsított magatartásával óriási
társadalmi presztízst és befolyást vívott
ki magának.
Az európai kormányok többsége, ismerve a
társadalomnak e kérdés iránti tanúsított
nagyfokú érzékenységét, elfogadja és
törvényi úton biztosítja, hogy a nôk, a
családok maguk dönthessenek: a bekövetkezett terhességet
megszakíttatni vagy kihordani akarják-e. Más szóval
az európai országok törvényhozó gyakorlata
az abortuszkérdésben meglehetôsen liberális.
1. táblázat. A terhességmegszakítás
törvényi szabályozása az európai országokban
A terhességmegszakítást a törvény akkor engedélyezi, ha: | |||||||
Ország |
Az anya élete
veszélyben van |
Az anya fizikai vagy lelki
egészségének védelmében |
Erôszak
vagy vérfertôzés esetén |
A magzat
károsodása esetén |
Gazdasági vagy szociális okok esetén |
Az anya válság- helyzete esetén |
Az anya
kérésére |
Albánia | × | × | × | × | × | × | - |
Ausztria | × | × | × | × | × | × | × |
Belgium | × | × | × | × | × | × | - |
Bosznia-Hercegovina |
× |
× | × | × | × | × | × |
Bulgária | × | × | × | × | × | × | × |
Csehország | × | × | × | × | × | × | × |
Dánia | × | × | × | × | × | × | × |
Egyesült
Királyság |
× |
× |
- | × | × | × | |
Észtország | × | × | × | × | × | - | - |
Finnország | × | × | × | × | × | × | × |
Franciaország | × | × | × | × | × | × | × |
Görögország | × | × | × | × | × | × | × |
Hollandia | × | × | × | × | × | × | × |
Horvátország | × | × | × | × | × | × | × |
Írország | × | × | - | - | - | - | - |
Jugoszlávia | × | × | × | × | × | × | × |
Lengyelország | × | × | × | × | - | - | - |
Lettország | × | × | × | × | × | × | × |
Litvánia | × | × | × | × | × | × | × |
Luxemburg | × | × | × | × | × | - | - |
Magyarország | × | × | × | × | × | × | - |
Moldova | × | × | × | × | × | × | × |
Németország | × | × | × | × | × | × | - |
Norvégia | × | × | × | × | × | × | × |
Olaszország | × | × | × | × | × | × | - |
Oroszország | × | × | × | × | × | × | × |
Portugália | × | × | × | × | - | - | - |
Románia | × | × | × | × | × | × | × |
Spanyolország | × | × | × | × | - | - | - |
Svájc | × | × | × | - | - | - | - |
Svédország | × | × | × | × | × | × | × |
Szlovákia | × | × | × | × | × | × | × |
Szlovénia | × | × | × | × | × | × | × |
Vatikán | - | - | - | - | - | - | - |
Forrás: World Abortion Policies 1999 UN Population
Division Department of Economic
and Social Affein |
Az 1. táblázatból megállapítható,
hogy a szabályozás - Finnország kivételével
- a skandináv országokban, illetve a volt szocialista országokban
a legliberálisabb. A volt szocialista országok közül
kivételnek számít Lengyelország, illetve Magyarország.
Lengyelországban a terhességmegszakítás engedélyezése
meglehetôsen szigorú, és az anya életének
védelme mellett csak egészségügyi (anyai vagy
magzati) indikáció esetén hajtható végre.
A magyar gyakorlat ennél megengedôbb, és hasonlóan
a német, francia, belga vagy olasz törvényi szabályozáshoz,
a mûvi abortusz egészségügyi és szociális
okok mellett az anya válsághelyzete esetén is elvégezhetô.
A 2. táblázat azt bizonyítja, hogy az egyes országok
törvényhozási gyakorlata, az abortuszszabályozás
megengedô vagy korlátozó volta és az abortuszgyakoriság
között nem mutatható ki egyértelmû oksági
kapcsolat.
2. tábla. Ezer 15-44 éves nôre jutó terhességmegszakítások
száma néhány európai országban 1996-ban
Albánia | 27,2 | Jugoszlávia | 54,6 |
Belgium | 06,8 | Lettország | 44,1 |
Bulgária | 51,3 | Litvánia | 34,4 |
Csehország |
Véleményét, megjegyzéseit a következõ címre várjuk: vargaj@szazadveg.hu