Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint a magyar lakosság értékrendjében a család és a gyermek más országokhoz viszonyítva fontosabb helyet foglal el (1, 2). Ugyanakkor azonban csökken a házasságok és a házasságban élôk száma, magas a válások aránya, és kedvezôtlenül alakul a gyermekvállalási magatartás (3). Ezzel kapcsolatban, a szakirodalomban és a publicisztikában egyaránt a család intézményének válságáról számolnak be. A családdal foglalkozó szociológiai vizsgálatok túlnyomó részben a családot alkotó felnôttekre koncentrálnak: a család
valójában házasságot jelent (4). A válság elemzésének egy eltérô szempontú megközelítése az, amikor nem a meg nem kötött házasságokról, a felbomló családokról és a meg nem születô gyermekekrôl beszélünk, hanem a létezô, funkcionáló családok mûködési zavarairól. Ebben a megközelítésben az a probléma vetôdik fel, hogy a család képes-e ellátni feladatait. Jelen tanulmányunkban csak egyetlen kérdésre koncentrálunk: vajon biztonságot, támogatást vagy segítséget nyújt-e a család tagjai számára, vagy ellenkezôleg, veszélyforrást, fenyegetettséget, nyomasztó körülményeket jelent.
1998-ban a ,,Jobb egészséget a nôknek" program[1] keretében országos felmérést végeztünk a 16-24 éves nôk körében. Vizsgálatunk a fiatal nôi korosztály életminôségének, ezen belül elsôsorban az egészséggel kapcsolatos életminôség feltárására irányult. A kutatás során alkalmazott kérdôív jól tükrözi, hogy a kutatók az életminôség bio- és pszichoszociális modelljébôl indultak ki, és annak fô dimenzióit (biológiai, pszichés/mentális, szociális/társadalmi) igyekeztek minél pontosabban körüljárni.
Jelen tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy látleletet készítsünk annak a fiatal nôi korosztálynak a közérzetérôl, amely még az iskolapadban ül, és amely számára az önálló élet még a jövôt jelenti. A kutatási anyagból azokat a kérdéseket, illetve kérdéscsoportokat emeltük ki, amelyek alkalmasnak látszottak a fiatal lányok közérzetének jellemzésére.
Az adatok életkor, földrajzi régió, településtípus, illetve iskolatípus szempontjából reprezentálják a fiatal nôk adott korcsoportjait. Összesen 3616 fiatal nôre terjedt ki a vizsgálat. Közülük 2016-an még nappali tagozatos hallgatók voltak.[2] Jelen munkánkban csak a tanulók adatait dolgoztuk fel.

Közérzet
Számos vizsgálat eredménye mutatja, hogy a pszichés kondíció, az életkörülmények és életesemények percepciója, a felmerülô nehéz élethelyzetek, konfliktusok, válságok megoldási-megküzdési stratégiái befolyásolják az egészség megtartásának, a megbetegedésnek és a gyógyulásnak az esélyeit (5, 6, 7). A fiatal nôi korosztályok a morbiditási statisztikák szerint egészségesek (8, 9). Életüket viszonylag kevéssé jellemzik tragikus élethelyzetek, emberpróbáló nehézségek. Mindennapi gondjaik, feszültségeik azonban hatással vannak közérzetükre. Véleményünk szerint ennél az életkori csoportnál a közérzetnek prognosztikai jelentôsége van, amennyiben a tartósan rossz közérzet pszichés terheléshez vezethet, és ezen keresztül károsan befolyásolhatja az egészségi állapotot is.
Tanulmányunkban a vizsgálat olyan adatait használtuk fel, amelyekbôl következtetni lehet a fiatal nôk közérzetére. A kérdôívben szerepeltek olyan direkt kérdések, amelyeknek a közérzettel való kapcsolata egyértelmû. Más - indirekt - kérdések esetében a közérzettel való kapcsolat rejtettebb. A közérzet leírására alkalmas olyan általános mutatókon kívül, mint az egészségi állapot önértékelése és a pszichoszomatikus tünetképzés konkrét életérzéseket tükrözô mutatókat is alkalmaztunk, amelyek segítségével pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan is érzik magukat a világban a fiatal tanuló nôk.

Életérzések
A fiatal lányok közérzetének talán egyik legfontosabb eleme a jövôkép. A jövôrôl alkotott elképzeléseik, a közeli vagy a távolabbi jövôre irányuló céljaik és az ezek megvalósulásában való hit és bizakodás jelenlegi közérzetük fontos mutatója.
A kérdôívben két olyan állítás szerepelt, amelynek minôsítése információt jelentett a jövôre vonatkozó célokról (,,Nincsenek életcéljaim"), a jövôbe vetett hitrôl és bizalomról (,,Úgy látom, a jövôm reménytelen és a helyzetem nem fog változni").
Az autonómia/tehetetlenség kérdésében arra kerestünk választ, hogy a kérdezettek mennyire érzik képesnek magukat arra, hogy megoldják az elôttük álló feladatokat és ellássák mindennapi teendôiket (,,Semmit nem vagyok képes ellátni"), képesek-e önállóan dönteni (,,Semmiben sem tudok dönteni többé") és tudják-e kezelni a felmerülô problémákat (,,Bármi történik, általában tudom kezelni a helyzeteket").
A jövôkép alakulásával, az egyes élethelyzetek kezelésével szoros összefüggést mutat, hogy az egyén mennyire tartja magát érdeklôdônek, nyitottnak a világ dolgai és a környezetében zajló események, a környezetében élô emberek iránt, vagy ellenkezôleg, környezetét közömbösen szemléli (,,Mindennel elégedetlen vagy közömbös vagyok"), unalmasnak, érdektelennek találja (,,Minden érdeklôdésemet elvesztettem mások iránt", ,,Általában unatkozom"). Az egyénnek és környezetének ezt a viszonyát a nyitottság/közönyösség dimenzióban értelmeztük.
A közérzet fontos eleme, hogy a megkérdezettek miként reagálnak az ôket körülvevô világ jelenségeire (,,Érzel-e indokolatlan félelmet, szorongást?"), illetve, hogy mennyire találták szorongáskeltônek saját egészségi állapotukat (,,Annyira aggódom a testi-fizikai panaszok miatt, hogy másra nem tudok gondolni").
A vizsgálat résztvevôi az egyes állításokat egy négyfokú skálán minôsíthették, amelynek értékei az ,,egyáltalán nem jellemzô", az ,,alig jellemzô", a ,,jellemzô" és a ,,teljesen jellemzô" kijelentések voltak. A feldolgozás során az azonos fogalmi csoportba tartozó állítások minôsítését a beállítottság irányát figyelembe véve vettük számításba. A skála pontértékeibôl összpontszámot képeztünk. A magas pontszám minden egyes mutató esetében azt jelentette, hogy a kérdezettre jellemzô egy bizonyos negatív életérzés (jövôtlenség, közönyösség, tehetetlenség, szorongás), az alacsony pedig azt, hogy nem jellemzô.

Az egészségi állapot önértékelése
Az egészségi állapot önértékelése az általános közérzet egyik komponensét jelenti. Feltételezésünk szerint ebben az életkorban az egészségi állapot kedvezôtlen önértékelése általános közérzeti problémaként kezelhetô. Mivel alapjában véve fizikailag egészséges fiatal emberekrôl van szó, a kérdezettek valójában nem a ,,tényleges" egészségi állapotot, azaz az egészségi állapot fizikai dimenzióját minôsítik, hanem közérzeti problémáikat képezik le az egészségi állapot deficitjeként. Így az egészségi állapot önértékelése feltehetôen nem (vagy nem csak) az egészségnek, hanem az általános közérzetnek egyik lehetséges mutatója.
Az egészségi állapot mutatóját a kérdôív egyetlen kérdésébôl nyertük, amely így hangzott: ,,Hogyan értékeled jelenlegi egészségi állapotodat?" A kérdezettek egy ötfokú skála segítségével, amelynek 1-es értéke a ,,nagyon rossz", az 5-ös értéke pedig a ,,kiváló" jelentéssel bírt, értékelhették egészségi állapotukat. Az egészségi állapot önminôsítését az elôzôekben bemutatott dichotóm típusú közérzeti változók mintájára alakítottuk át. Azokat, akik közepes vagy annál rosszabb ,,jegyet" adtak egészségi állapotukra, a ,,nem kielégítô" egészségi állapotúak kategóriájába soroltuk, a többieket pedig a ,,kielégítô" egészségi állapotúak közé.

Pszichoszomatikus kondíció
A pszichoszomatikus kondíció esetében olyan tünetek elôfordulását vettük figyelembe, amelyek a pszichés közérzet szomatikus panaszok formájában való leképezôdését jelenthetik. Ide soroltuk a gyakori fejfájást, a fáradékonyságot, étvágytalanságot, a gyomorpanaszokat, illetve a gyakori hasmenést vagy székrekedést. A kérdezettek minden tünet esetében azt jelölték, hogy jelenleg van-e ilyen egészségi problémájuk vagy nincs. Az összesített pontszámok alapján a pszichoszomatikus kondíciót jónak, közepesnek vagy rossznak minôsítettük.

A vizsgálatban szereplô fiatal lányok közérzetének jellemzése
A vizsgált fiatal populáció többségére az általunk használt mutatók szerint a jó közérzet a jellemzô. Jövôképük pozitív, bíznak céljaik megvalósulásában, kompetensnek érzik magukat sorsuk alakításában, képesek feladataik ellátására és a felmerülô problémák kezelésére. Érdeklôdôek, nyitottak a világ dolgai és a környezetükben zajló események, a környezetükben élô emberek iránt. A világot nem érzik szorongáskeltônek. Egészségi állapotukat, mint általános közérzetük kifejezôdését, jónak tartják, pszichoszomatikus kondíciójuk megfelelô.
Ugyanakkor azonban vannak a mintában olyan diáklányok, akiknek közérzete az általunk alkalmazott mutatók tükrében rossznak, kedvezôtlennek minôsíthetô. Kutatásunk a továbbiakban arra irányult, hogy ezeknek a fiataloknak a helyzetét vizsgálva megállapítsuk a kedvezôtlen közérzeti mutatók kialakulásában szerepet játszó legfontosabb háttértényezôket.
A negatív életérzésekre utaló jelek (1. ábra) közül a tehetetlenség emelkedik ki. A különbözô élethelyzetek kezelésében megjelenô nagyfokú bizonytalanság és döntésképtelenség a fiatal nôk közel egyharmadára (28%) jellemzô. Ezt követi a világgal, környezettel szembeni érdektelenség, közönyösség (16%). E fiatal nôi korosztály több mint egytizede (13%) nem rendelkezik távlati célokkal, jövôjét reménytelennek látja. Saját helyzete és az ôt körülvevô világ szorongással tölti el (10%).
 

Közönyösség tehetetlenség jövôtlenség szorongás
1. ábra. A negatív életérzés kifejezôdésének mutatói és százalékos megoszlásuk a mintában
Az egészségi állapot önértékelése szerint a fiatalok közel egyharmada (28%) nem tartja megfelelônek egészségi állapotát, és egyötödük (19%) pszichoszomatikus kondíciója rossznak tekinthetô (2. ábra).
2. ábra. A pszichoszomatikus kondíció kategóriái a mintában

Az élet fô színtere, a család
Az eddigiekben képet kaptunk arról, hogy a vizsgálatban szereplô lányok hogy érzik magukat a világban, milyennek látják önmagukat és a világhoz való viszonyukat. Ezután rátérünk arra a kérdésre, hogy vajon ezek a lányok milyen világban élnek, milyennek látják azokat a színtereket, intézményeket, közösségeket, amelyekben az életük zajlik, mivel a továbbiakban ezeknek a tényezôknek egymással való kapcsolatát vizsgáljuk.
Az önreflexió és a közérzet nem valamilyen elvont, absztrakt minôséghez képest nyilvánul meg, hanem viszonyítások eredménye. Az egyén a szûkebb és tágabb környezetében tapasztalt jelenségek fényében értelmezi saját helyzetét. Jövôképe, személyes autonómiájának vagy tehetetlenségének érzése, nyitottsága vagy közönyössége a világ dolgai iránt, szorongása vagy magabiztossága ugyan személyiségébôl ered, de a környezetben tapasztalt viszonyok befolyásolják. Minthogy fiatal, tanuló nôkrôl van szó, világuk két legfontosabb színtere a szülôi család, amelyben többségük él, és az oktatási intézmény, amelyben tanulmányaikat folytatják. Emellett nagy jelentôsége van a kortárs csoportnak (ezen belül a baráti kapcsolatoknak, párkapcsolatoknak, illetve az iskolatársaknak) és a tágabb környezetnek, a ,,világnak", amely a családot, az iskolát és a kortárs csoportot körülveszi.
Minthogy a kérdôívbôl nyerhetô adatok leggazdagabban a kérdezettek családi beágyazottságát, körülményeit világítják meg, jelen tanulmányunkban a környezet közérzet-befolyásoló színterei közül csak a családdal foglalkozunk. Vizsgálódásunk arra irányul, hogy milyen következménnyel jár az, ha a család nem biztonságot, támogatást és segítséget jelent a fiatalok számára, hanem veszélyforrásként, szorongáskeltô, ellenséges hatalomként jelenik meg.
Feltételeztük, hogy a fiatalok közérzetének alakulásában a családi légkör percepciójának meghatározó szerepe van. A szülôk súlyos betegsége, valamelyik vagy mindkét szülô hiánya (halálozás, válás, szülôk különélése), a családban elôforduló deviáns magatartások (túlzott alkoholfogyasztás, öngyilkosság, kriminalitás), a család fenyegetô légköre (az anya és/vagy a kérdezett fiatal nô bántalmazása, valamint a bántalmazástól való félelme), a család nagyfokú (vélt vagy valós) szegénysége mind veszélyforrást jelenthetnek a fiatalok egészségi állapotának önértékelése, pszichoszomatikus kondíciója és a negatív életérzések kialakulásának szempontjából.
A továbbiakban az egyes potenciális veszélyforrások típusai szerint vizsgáltuk meg a családokat. A családok közel egyharmadára jellemzô a bántalmazás valamilyen formája vagy az attól való félelem (32%), a szülôk súlyos betegsége (30%), illetve a szülô elvesztése (32%). Deviáns magatartásformák a családok mintegy egyötödében (18%) fordulnak elô. Szegénynek minôsítette a családját a fiatalok 3 százaléka.

bántalmazás betegség deviancia szülôvesztés szegénység
3. ábra. A feltételezett veszélyforrások elôfordulási gyakorisága a teljes mintában
Ezután a rossz közérzet mutatóinak megoszlását aszerint vizsgáltuk, hogy elôfordul-e valamilyen feltételezett veszélyforrás a családban. Alábbi táblázatunk bemutatja, hogy azokban a családokban, amelyekben jelen vannak ezek a veszélyforrások, milyen mértékû a fiatalok rossz közérzete. A táblázatban csillaggal jelölt értékek arra utalnak, hogy ezekben a családokban a fiatalok közérzete szignifikáns mértékben rosszabb, mint a veszélyforrások által nem érintett fiataloké.

1. táblázat. A rossz közérzet mutatói a családi veszélyforrások elôfordulásának függvényében
 

	Családi veszélyforrások
rossz közérzet	bántalmazás %	deviancia %	betegség %	szülôvesztés %	szegénység %
	van	nincs	van	nincs	van	nincs	van	nincs	van	nincs
jövôtlenség	18**	11	20**	11	19**	11	14	13	18**	13
közönyösség	20**	13	23**	14	21**	13	16	15	24**	15
tehetetlenség	26**	28	31**	27	27**	18	25	29	43**	27
szorongás	13**	**8	16**	*8	15**	*7	*9	10	24**	*9
rossz pszichoszoma-tikus kondíció	27**	15	26**	17	25**	16	20	18	19**	19
nem kielégítô egészségi állapot	37**	24	37**	26	35**	25	30	28	36*	28

** p < 0,05
** p < 0,01

A fenti táblázat meglepô információja, hogy az általunk mért közérzeti mutatók szerint a szülôk elvesztése (halálozás, válás, szülôk különélése miatt) önmagában nem befolyásolja a fiatalok közérzetét. Mivel a változó (szülôvesztés) képzése során két különbözô fajsúlyú és gyakoriságú életeseményt vettünk figyelembe, kézenfekvônek látszott, hogy a halálozás és a válás miatti szülôhiányt most külön-külön is megvizsgáljuk. A szülô elvesztése 84 százalékban válás vagy különélés, 16 százalékban pedig az egyik szülô halála miatt következett be. A közérzeti mutatókat tekintve azonban a szétválasztás után sem kaptunk az elôzôektôl eltérô eredményeket. A halál, illetve a válás vagy különélés miatt bekövetkezô szülôhiány külön-külön sem bizonyult a közérzetet befolyásoló tényezônek. Ezek után a két negatív életesemény hatását a bekövetkezésük óta eltelt idô függvényében elemeztük.
A válás öt évnél régebben történt az érintett családok közel 70 százalékában (68,5%), 22 százalékában 1-5 éve, és egytizedében (9,5%) pedig egy évnél nem régebben zajlott. A közérzeti mutatók az egy éven belül és az egy évnél régebben bekövetkezett válások esetében tértek el egymástól. Ezen belül is csak két olyan közérzeti mutató volt, amelynél az eltérés mértéke szignifikánsnak mutatkozott. Azokban a családokban, amelyekben a szülôk egy éven belül váltak el, a fiatalokra a negatív jövôkép és a kedvezôtlen pszichoszomatikus kondíció nagyobb mértékben jellemzô. A negatív jövôkép vélhetôen arra utal, hogy a család felbomlásával elvesztették biztonságérzetüket, helyzetüket bizonytalannak érzik. A válást általában hosszabb családi krízisfolyamat elôzi meg, és a családtagok ebbôl eredô pszichés megterhelése a tapasztalatok szerint gyakran a pszichoszomatikus kondíció kedvezôtlen alakulásában manifesztálódik. Az adatbázis elemzésébôl készült más tanulmányok megállapításai szerint az elvált szülôk gyerekei körében, függetlenül a válás óta eltelt idôtôl, szignifikáns mértékben gyakoribbak a magatartászavarok (10). A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a droghasználat és a szexuális élet korai megkezdése a család felbomlása által okozott krízishelyzetben a fiatalok számára rövid távon jól alkalmazható megküzdési stratégiának bizonyul. Ezeknek a magatartásformáknak valóban van feszültségoldó funkciójuk, öngyógyító hatásuk. Alkalmazásuknak azonban megvan az a kockázata, hogy egyrészt minden krízishelyzetben megjelennek, másrészt e magatartásformák a krízis megszûnte után is fennmaradnak, rögzülnek, és a késôbbiekben egészségkárosító hatást fejtenek ki. Az abortuszoknak erre a csoportra jellemzô magas aránya pedig már ebben az életkorban is egészségi kockázatot jelent.
Míg az idô szerepe a válással kapcsolatban a közérzetet meghatározó tényezônek bizonyult, addig a szülô halála óta eltelt idô nem befolyásolta a közérzeti mutatók alakulását. Mivel a mintában az egy évnél nem régebben bekövetkezett válások száma - tehát azok az esetek, amelyeknél közérzetromlást okozott a szülô elvesztése - igen alacsony, ezért a további elemzéseknél a szülô hiányát mint veszélyforrást jelölô változót nem vettük
figyelembe. Így, amikor a veszélyforrások családi halmozódását vizsgáltuk, a bántalmazás, a deviáns viselkedés, a betegség és a szegénység családban való elôfordulását tekintettük a közérzetet befolyásoló tényezônek.
4. ábránk a családi veszélyforrások mintázatát mutatja be. A családok 47 százalékában nem fordul elô az általunk vizsgált veszélyforrások egyike sem, 31 százalékukban egy veszélyforrás jelenik meg, 22 százalékukban pedig a veszélyforrások halmozottan fordulnak elô.

4. ábra. A családi veszélyeztetettség fokozatai
A további elemzés során azokat a családokat, amelyekben a vizsgált veszélyforrások közül egy sem fordult elô, az egyszerûség kedvéért ,,normál" családoknak, azokat a családokat pedig, amelyekben elôfordult veszélyforrás, a közérzet szempontjából ,,veszélyeztetô" családoknak neveztük.
Felmerült a kérdés, hogy vajon a veszélyforrások halmozódásával együtt jár-e a közérzet további romlása. A hat közérzeti mutató közül öt esetében szignifikáns eltérés mutatkozott a családtípusok között, vagyis a családi
veszélyforrások halmozódásával szignifikáns mértékben nô azon fiatalok aránya, akikre a rossz közérzet jellemzô. A legnagyobb mérvû romlás a szorongás területén mutatkozott. A szorongás elôfordulása a halmozottan veszélyeztetô családokban élô fiatalok körében háromszor gyakoribb, mint a normál családokban, míg a többi mutató esetében ez az arány csak kétszeres. 5. ábránkon csak a szignifikáns eltérést mutató közérzeti tényezôket jelenítjük meg.

5. ábra. A negatív életérzés mutatói a családban elôforduló veszélyforrások szerint
A tehetetlenség érzése a családi veszélyforrások elôfordulásától függetlennek bizonyult. Figyelemre méltó, hogy a tehetetlenség mutatója, amely a rossz közérzet egyik leggyakrabban elôforduló komponense (a minta 28 százalékára jellemzô), nem bizonyul érzékenynek a családi veszélyeztetettség fokozataira. Feltételezhetô, hogy az általunk mért tehetetlenség olyan életkori és nemi sajátosság, amelyre elsôsorban nem a családi jellegzetességek, hanem más (pl. iskolával, párkapcsolatokkal vagy a kortárs csoporttal kapcsolatos) tényezôk gyakorolnak hatást. Ezt a feltételezést további vizsgálatokkal kell ellenôrizni.

Családi támogatottság
A szakirodalomban egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy a társas támogatás, a megfelelô környezeti integráltság fokozza az egyén megbirkózási készségét, konfliktusmegoldási képességét, csökkenti a kontrollvesztés érzését nehéz élethelyzetben, és ezáltal hozzájárul a testi-lelki jóllét
érzéséhez (11, 12, 13, 14, 15, 16). Amikor a közérzetre ható tényezôket vizsgáljuk, a családi támogatásnak kiemelkedô jelentôsége van. Ennek oka egyrészt az, hogy a fiatalok számára a családnak mint a társas támogatás forrásának, ha nem is kizárólagos, de alapvetô jelentôsége van az életkor, életciklus, életkörülmények sajátosságai miatt. Másrészt a család az elsôdleges szocializáció színtere, és a vizsgált korcsoportok szocializációjában még mindig meghatározó szerepet játszik. A család légköre, a közös értékrend, az egymás iránti bizalom hozzájárul az összetartozás, a családi kohézió élményéhez, ahhoz a biztonságérzethez, amelyre a fiatalok egészséges fejlôdéséhez szükség van. A támogatás érzése és a bizalom a magatartástudományi irodalom szerint nemcsak a harmonikus személyiségfejlôdéshez és az egyén testi-lelki jóllétéhez elengedhetetlen, hanem makrotársadalmi jelentôséggel is bír. Azokban az országokban, amelyeket a közös értékek elfogadása és az egymás iránti bizalom inkább jellemez, olyan viselkedési minták honosodtak meg, amelyeknek hatása a gazdaság mûködésében is lemérhetô (19).
A közérzet szempontjából a család alapvetô funkciói közé tartozik, hogy nehéz élethelyzetekben, krízishelyzetekben támogatást nyújtson, illetve biztosítsa azt a bizalmi légkört, amelyben a felmerülô problémákat, gondokat meg lehet osztani, tanácsot, érzelmi segítséget lehet kapni (20). A kérdôív adatai alapján a családi támogatottság két komponensét tudtuk
elemezni. Egyfelôl ismerjük a kérdezett véleményét arról, hogy nehéz élethelyzetben számíthat-e családja támogatására, másfelôl arról is van információnk, hogy felmerülô problémáit meg tudja-e beszélni családtagjaival. A problémák megbeszélésének lehetôségét különbözô problématípusok (ta-nulási gondok, az egészséggel, illetve a testtel kapcsolatos különbözô intim kérdések, a társas kapcsolatok, egyes rizikómagatartások) vonatkozásában tárta fel a kérdôív. A 6. ábra azt mutatja be, hogy a felkínált kérdéskörök milyen arányban jelentek meg problémaként a fiatalok számára.

6. ábra. Problématípusok megoszlása a mintában
A fiatal lányoknak, a nemi és életkori jellegzetességeknek megfelelôen, leginkább a kortársaikhoz fûzôdô viszonyuk és a párkapcsolatok jelentenek problémát. Ezt követik a testtel kapcsolatos különbözô intim kérdések, illetve a családi problémák és a tanulási gondok. A dohányzással, alkoholfogyasztással és a droghasználattal kapcsolatosan a válaszolóknak mintegy a fele igényelné, hogy e kérdéseket megbeszélhesse valakivel.
E problémák családi megbeszélésének lehetôsége azt jelentette, hogy van a családban olyan személy (apa, anya, testvér, nagyszülô), akihez ezekkel a gondokkal fordulhatnak.
A felmerülô problémák száma és ezek családon belüli megbeszélésének lehetôsége alapján létrehoztunk egy mutatót, amely a család bizalmi légkörét minôsíti. Azokban a családokban, amelyekben a fiatalok problémáik túlnyomó többségét meg tudják beszélni, a bizalmi légkört erôsnek, azokban, amelyekben a problémáknak csak mintegy a fele kerül megbeszélésre, közepesnek, és amelyekben a problémáknak legfeljebb egynegyede osztható meg a családtagokkal, a bizalmi légkört gyengének tekintettük.

7. ábra. A családok bizalmi légkörének bemutatása
A tanuló nôknek tehát több mint egyharmada úgy vélekedik, hogy családjában nincs olyan bizalmi légkör, amely alkalmas lenne a felmerülô problémák megbeszélésére.
A családi támogatás másik komponensét a kérdezettnek az a feltételezése adja, hogy nehéz élethelyzetben számíthat-e családja (szülô, testvér, rokon) segítségére. Míg a család bizalmi légkörének vizsgálatakor pontosan tudtuk, hogy milyen problémák megbeszélését tartották fontosnak a fiatalok, ebben az esetben nincs információnk arról, hogy milyen helyzetet tartanak nehéz élethelyzetnek a kérdezettek. Erre a kérdésre a fiatalok mindössze 5 százaléka válaszolta azt, hogy nem számíthat családja támogatására.
A továbbiakban a családi támogatottságot a veszélyeztetettség függvényében vizsgáljuk. A 8. ábra a családi támogatás két komponensének (bizalmi légkör és családi támogatás nehéz élethelyzetben) deficitjét együtt ábrázolja.

8. ábra. A családi támogatottság és a problémamegbeszélés hiánya a veszélyeztetettség fokozata szerint
Azokban a családokban, amelyekben egyetlen veszélyforrás fordul elô, a fiatalok hasonló mértékben érzékelik a családi támogatottság meglétét, illetve hiányát, mint a normál családokban. A családi támogatottság hiánya a halmozottan veszélyeztetett családok esetében szembetûnô, és ebben a csoportban tér el szignifikáns mértékben a másik két családtípustól.
Megvizsgáltuk a családi támogatottságot a veszélyforrások típusa szerint is. Azt tapasztaltuk, hogy azokban a családokban, amelyekben elôfordult bántalmazás, illetve deviáns magatartás, a fiatalok szignifikánsan nagyobb arányban számoltak be a családi támogatottság hiányáról. Azokban a családokban, amelyekben betegség fordult elô, ott csak a bizalmi légkörben jelentkezik deficit, a nehéz élethelyzetben várt támogatásban nem. Azok a fiatalok, akik családjukat szegénynek minôsítették, a családok bizalmi légkörét ugyanolyannak tartják, mint a ,,nem-szegény" családokban élô fiatalok, viszont nehéz élethelyzetben, szignifikáns mértékben kevésbé számítanak családjuk támogatására.
A fenti eredmények arra engednek következtetni, hogy a család bizalmi légkörének minôsítésekor a fiatalok a társas támogatás érzelmi összetevôjét minôsítik, a nehéz élethelyzetben várható segítség pedig azt jelzi, hogy mennyiben tartják a családot egzisztenciális támasznak. Az a tény, hogy a nehéz élethelyzetben várható segítség hiányát a magukat szegénynek tartó fiatalok érzékelték, arra utal, hogy a nehéz élethelyzet a szegény családokban egzisztenciális problémák formájában jelenik meg, de az is elképzelhetô, hogy a nehéz élethelyzet a fiatalok gondolkodásában általában gazdasági nehézségeket jelent. A családtagok súlyos betegsége pedig feltehetôen úgy befolyásolja a család bizalmi légkörét, hogy ilyen helyzetben a kevésbé fontosnak tartott egyéni problémák megbeszélése háttérbe szorul. Itt valójában nem feltétlenül a bizalom deficitjérôl, hanem a megbeszélés lehetôségének a hiányáról van szó.
Ezek után megvizsgáltuk a közérzeti mutatókat a családok bizalmi légköre szerint (2. táblázat). Azokban a családokban, amelyekben a problémák, megbeszélésére alig van lehetôség, a lányok közérzete kedvezôtlenebb, mint az erôs bizalmi légkörû családokban. A negatív jövôkép, a szorongás és a nem kielégítô egészségi állapot tekintetében szignifikáns eltérés mutatkozik a két családtípus között.

2. táblázat. A család bizalmi légkörének kapcsolata a közérzettel
 

	Bizalmi légkör	Szignifikancia
	erôs %	gyenge %
Negatív jövôkép	10	16	S**
Közönyösség	14	18	NS
Tehetetlenség	27	27	NS
Szorongás	78	11	S*
Rossz pszichoszomatikus kondíció	18	22	NS
Nem kielégítô egészségi állapot	24	36	S**

**p < 0,000
**p < 0,05

Azoknak a lányoknak a körében, akik nehéz élethelyzetben nem számítanak családjuk támogatására, valamennyi közérzetmutató kedvezôtlenül alakul. Szignifikáns mértékben magasabb közöttük (3. táblázat) a negatív jövôkép, a tehetetlenség, a közönyösség, a rossz pszichoszomatikus kondíció és a nem kielégítô egészségi állapot elôfordulása, mint a támaszt nyújtó családokban élôk között.
3. táblázat. A rossz közérzet mutatói a családi támogatás meglétének függvényében
 

	Segítség nehéz élethelyzetben	Szignifikancia
	Van %	Nincs %
Negatív jövôkép	12	30	S**
Közönyösség	15	35	S**
Tehetetlenség	27	38	S*
Szorongás	09	16	S*
Rossz pszichoszomatikus kondíció	18	28	S*
Nem kielégítô egészségi állapot	27	51	S**

**p < 0,000
**p < 0,05

Összefoglalás
Tanulmányunk célja a jelenleg középiskolai vagy felsôfokú tanulmányait folytató fiatal nôi korosztály közérzetének, illetve a közérzetet befolyásoló családi jellegzetességeknek bemutatása volt. Elemzésünkben a közérzet leírására az egészségi állapot önértékelését, a pszichoszomatikus tünetképzést, valamint különbözô életérzés-mutatókat alkalmaztunk. A környezet közérzet-befolyásoló színterei közül a családdal foglalkoztunk. Elemzésünk annak megállapítására irányult, hogy mennyiben jelent a család biztonságot, támogatást és segítséget vagy közérzetrontó veszélyforrást a fiatalok számára. A szülôk súlyos betegsége, a családban elôforduló deviáns magatartások, a fenyegetô légkör, valamint a család szegénysége, vagyis a család mûködési zavarai, válsága veszélyforrást jelenthetnek a közérzet szempontjából. A válás, mint a család folyamatos funkciózavarának lehetséges megoldása, csak abban az esetben jelentkezik veszélyforrásként, ha egy évnél nem régebben következett be, tehát a váláshoz vezetô krízishelyzet - illetve maga a válás mint krízishelyzet - még érezteti hatását. A szülô halála ilyen értelemben nem tekinthetô a család funkciózavarának; ez lehet az oka annak, hogy hatása nem érvényesült az általunk vizsgált közérzeti mutatókban.
Azokban a családokban, amelyekben a veszélyforrások halmozottan fordulnak elô, a fiatal lányok körében szignifikánsan magasabb arányban
jelentkeznek negatív életérzések, kedvezôtlennek ítélt egészségi állapot, illetve rossz pszichoszomatikus kondíció, mint a normál vagy a kisebb mértékben veszélyeztetô családokban.
A családi támogatás két komponense közül a nehéz élethelyzetben várt segítség nagymértékben befolyásolja a közérzet alakulását, míg a problémák megbeszélésének zavarai csak a közérzet bizonyos összetevôit befolyásolják. Ennek hátterében az állhat, hogy a vizsgált korosztály számára a problémák megbeszélésében az esetleges hiányokat a kortárs csoport kompenzálni tudja. Ugyanakkor a nehéz helyzetben való segítséget a fiatalok elsôsorban a családtól várják.

Felhasznált irodalom

Tóth O.: Házasság és gyermek: vélekedés és viselkedés. Századvég, 1998. 11. 80-93.
S. Molnár E.-Pongrácz Tiborné: Gyermeket nevelni. Társadalmi Riport, 1966.
Cseh-Szombathy L.: A reprodukció változó keretei. Századvég, 1999. 14. 21-30.
S. Molnár E.: Családi értékek - magatartások - demográfiai tendenciák. Századvég, 1999. 14. 31-48.
Kopp M.-Skrabsky Á.: Magyar lelkiállapot. Budapest, 1992, Végeken Alapítvány.
Kopp M.- Szedmák S.-Lôke J.-Skrabsky Á.: A depressziós tünetegyüttes gyakorisága és egészség-
ügyi jelentôsége a magyar lakosság körében. Lege Artis Medicinae, 1997. 3. 136-144.
Armstrong, D.: Outline of Sociology as Applied to Medicine. London, 1994, Butterwort-Heidemann.
Demográfiai Évkönyv 1998., 1999. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
Kopp M.-Csoboth Cs.-Purebl Gy.: Fiatal nôk egészségi állapota. TÁRKI Budapest, 1999. 239-259.
Kopp M.-Skrabski Á.: Alkalmazott magatartástudomány. A megbirkózás egyéni és társadalmi stratégiái. Budapest, 1995. Corvinus.
Hajnal Á.: A szülôdepriváció: válás és halál a nôi mintában. Kézirat.
Berkmann, L. F.-Syme, S. L.: Social Networks, Host Resistance and Mortiality: A Nine Year follow-up Study of Alameda County residents. American Journal of Epidemiology, 1979. 109. 186-204.
Blaser, D.: Social Support and Mortiality in an Elderly Community Population. American Journal of Epidemiology, 1982. 684-694.
Brown, G. W.-Harris, T.: Social Origins of Depression: A Study of Psychiatric Disorder in Women. London, 1978. Tavistock.
Caldwell, R. A.-Pearson, J. L.-Chin, R. J.: Stress-Moderating Effects: Social Support In The Context Of Gender and Locus Of Control. Personality and Social Psychology Bulletin, 1987. 5-17.
Sarason, B. R.-Sarason, I. G.-Pierce, G. R.: (eds.) Social Support: An Interactional View. New York, 1990. Wiley.
Schwarzer, R.-Leppin, A.: Social Support and Health: A meta analysis. Psychology and Health: An International Journal, 1989. 3. 1-15.
Berkman, L. F.: Assessing the Physical Health Effects of Social Networks and Social Support. In: Annual Review of Public Health. Eds.: Breslow, L., Fielding, J. E., Lave, L. B. 1984. Annual reviews Inc., Palo Alto, Ca, 413-432.
Fukuyama, F.: Bizalom. Budapest, 1977. Európa Könyvkiadó.
Cseh-Szombathy L.: Családszociológiai problémák és módszerek. Budapest, 1979. Gondolat Kiadó.
Marmot, M. G.-Kogevinas, M.-Elston, M. A.: Social-economic Status and Disease. Annual Review of Public Health, 1987. 8. 111-135.
Fonagy, P.: Patterns of Attachment, Interpersonal Relationships and Health. In: Health and Social Organization. Eds.: 1996. New York, Routledge, 125-151.

Jegyzetek

[1] A Végeken Alapítvány és a SOTE Magatartástudományi Intézete közösen elnyert egy nemzetközi pályázatot, amelyet a Bristol Myers Squibb Alapítvány írt ki a nôk krónikus betegségeinek ifjúkori kockázati, illetve védôfaktorait jelentô társadalmi, lelki és magatartási tényezôk feltárására.
[2]A felmérésben szereplô tanulók kiválasztása úgy történt, hogy elôször területileg reprezentatív módon iskolákat - gimnáziumokat, szakközépiskolákat, szakmunkásképzôket, fôiskolákat és egyetemeket - jelöltünk ki, majd az adott iskolában, a megfelelô korcsoporton belül, véletlenszeruen választottuk ki a felvételben részt vevô tanulókat. A vizsgálat során a tanulók kérdezôbiztos jelenlétében, de maguk töltötték ki a kérdôívet. A mintában szereplô tanulóknak több mint kétharmada középiskolás korú. A középiskolás korúaknak 86 százaléka jár középiskolába (ami lényegében azonos arányban jelent szakközépiskolai és gimnáziumi tanulmányokat), 12 százalékuk szakmunkástanuló, 2 százalékuk pedig már megkezdte felsôfokú tanulmányait. A húsz év felettieknek 90 százaléka volt a vizsgálat idején felsôfokú tanintézet hallgatója.