Több mint tíz évvel a rendszerváltás után ma is vissza-visszatérôen találkozni olyan vélekedéssel, hogy vallásosnak lenni egyet jelent az elmaradottsággal, a rossz körülményekkel, illetve - éppen ellenkezô elôjellel - hogy a vallásosok hátrányos társadalmi helyzetben vannak. Ahhoz, hogy a kérdésrôl megalapozott véleményt tudjunk mondani, a társadalmi rétegzôdés és a vallásosság kapcsolatát kell áttekinteni. Ez a kérdés nem újkeletû, Magyarországon is többen vizsgálták, fôként az utóbbi idôben (például Fischer György 1997; Földvári Mónika 1996; Szántó János 1990, 1992, 1994; Tomka Miklós 1977a, b, 1990, 1999).
A jelenséget Tomka Miklós részletesen elemezte már a hetvenes években is (Tomka 1977a), és ekkor egyértelmûen megerôsítette a közvélekedést. Kölcsönös összefüggést tudott kimutatni az alacsonyabb társadalmi helyzet és a vallásosság között. Újabban ô és Révay Edit kiemelten hangoztatja, hogy azok az emberek, akik vallásosnak mondják magukat, valamint az intenzívebben vallásgyakorlók tömegükben mennyire alacsony státusúak, illetve mennyivel alacsonyabb státussal rendelkeznek, mint a társadalom átlaga. Jóval több közöttük a nô, az idôs, a falusi és az alacsonyabb végzettségû. (Lásd például Révay 1997; Tomka 1999.) Fischer György is felhívja rá a figyelmet, hogy ,,...a vallásos emberek nem jelentenek kívánatos vásárlói célcsoportot", ugyanis szegényebbek, iskolázatlanabbak, távolabb élnek a központoktól, és sok közöttük a nô (Fischer 1997, 196).
Ezekbôl a megállapításokból akár arra is következtethetnénk, hogy ma is kölcsönös negatív kapcsolat áll fenn a vallásosság és a társadalmi helyzet között. Ennek kétféle magyarázatát adhatnánk. Egyrészt - ha feltételezzük, hogy a régebbi múltban nem állt fenn ez az összefüggés - egy olyan vallási változási tendenciát kellene elképzelnünk, amely egybecsengene a szekularizációs tézis egyfajta értelmezésébôl fakadó várakozással, miszerint a modernizációs folyamattal párhuzamosan csökken vagy hanyatlik a vallásosság, mégpedig oly módon, hogy a vallásosság a társadalom peremén lévôk közé szorul vissza. Másrészt azonban, ha a társadalmi státust függô változónak tekintjük, azt is mondhatnánk, hogy egy ilyenféle negatív kapcsolat megléte a vallásüldözés vagy legalábbis a vallás visszaszorításának a jele. Ekkor tehát azt mondhatnánk, hogy a vallásos hit, a vallásos viselkedés, pontosabban az ezért járó retorziók teszik/tették az embert alacsonyabb státusúvá: akár oly módon, hogy nem engedik felemelkedni, akár oly módon, hogy a társadalmi hierarchiában elfoglalt magasabb pozícióból egy alsóbb pozícióba kényszerítik (vagyis lefelé teszik mobillá). A két hatást a rendelkezésünkre álló keresztmetszeti adatokkal sajnos nagyon nehéz szétválasztani.[3]
Bizonyos megfontolások azonban - például az, hogy a kétféle, az egyházias és a ,,maga módján" vallásosságot sokszor összemossák, valamint a demográfiai összetételt figyelmen kívül hagyják - arra késztetnek, hogy azt gondoljuk, vallásosság és alacsony társadalmi státus között jelenleg nincs ilyen határozott összefüggés. Ha valóban ez a helyzet, akkor el kell vetnünk az elsôként említett feltételezést, a másodikról pedig azt kell hogy mondjuk, hogy ha a kapcsolat fenn is állt, az már csak a múlté, s a múlt ma csupán közvetetten hat.
A vallásosság és az alacsonyabb társadalmi pozíció kapcsolatának meglétét mutatja Tomka Miklós egy újabb, 1990-es elemzése is (Tomka 1990). Ebben a tanulmányában a szerzô összehasonlítja az 1970-es évek adatait az 1980-as évek elejérôl származó adatokkal. Bár az egybevetésbôl kiderül, hogy csökken a rétegek közötti különbség, 1985-ben még mindig fennáll a szabály: minél magasabb végzettségû valaki, annál kisebb a valószínûsége, hogy hívônek vallja magát. Ha azonban nem a vallásos önjellemzést, hanem a templomba járást nézzük, akkor már - egy Tomkánál szintén ismertetett 1982-es felmérés adatai szerint - más a helyzet: a legalacsonyabb végzettségûek után a legmagasabb, egyetemi végzettségûek következnek a gyakori templomba járásban, s az összefüggés alakja egy fordított J betûhöz hasonló.
A vallásosság és alacsony társadalmi helyzet kapcsolatával Szántó János (1992) is foglalkozott, s ezt az összefüggést egyik tanulmányában megerôsítette. Az International Social Survey Programme 1991-es felvételének adatait elemezte[4] sokváltozós módszerekkel, és kapcsolatot talált - igaz, gyenge kapcsolatot - a társadalmi státus és a vallásosság között. Másutt azonban, egy másik, nagyobb mintán (Magyar Háztartás Panel 1992) végzett elemzés után ugyanô arra az eredményre jut, hogy ez az összefüggés lényegében látszólagos. Ha különválasztjuk a demográfiai ismérveket az egyéb hierarchiaképzô jellemzôktôl, ez utóbbiak közt a vallásosság nem jelent hátrányt (Szántó 1994). Mint Szántó konklúziójában leszögezi: ,,Nincs tehát egyértelmû közvetlen összefüggés a családok társadalmi státusa és vallásosságának mértéke között. A vallásos családok nem azért esnek nagyobb valószínûséggel a legrosszabb státuscsoportba, mert vallásosak, hanem mert e családok tagjai idôsek, átlagosan 60 év felettiek, ebbôl következôen inaktívak, alacsony iskolai végzettségûek, és nagyobb részben falusias jellegû településeken laknak" (uo. 52. oldal).[5]
Mostani vizsgálódásaim során a némileg ellentmondásos eredmények miatt nagyobb mintán próbáltam ellenôrizni az összefüggést, illetve friss adatokon megnézni, változhatott-e valami e téren.

Adatok

Fogalmak, mérések

Következtetések

1.a táblázat. Az egyes rétegek aránya az önmagukat hívônek mondók közt, százalékban
(zárójelben a teljes népességben megfigyelt arányok)
 

Réteg	Felmérés
	MHP 92	MHP 97
Nô	62,8 (54,7)	66,4 (55,8)
Falusi	46,4 (39,4)	48,2 (39,5)
60 év fölötti	37,5 (26,9)	37,2 (25,2)
Legfeljebb alsófokú végzettségû	54,1 (44,7)	53,8 (42,6)
Fizikai munkás*	56,4 (55,0)	55,1 (51,5)

* A munkavállalási korú foglalkoztatottak körében.
1.b. táblázat. Az egyes rétegek aránya a hetente templomba járók közt, százalékban
(zárójelben a teljes népességben megfigyelt arányok)
 

Réteg	Felmérés
	KSH 92*	MHP 92	MHP 97
Nô	69,0 (54,3)	72,9 (54,6)	76,7 (55,9)
Falusi	53,2 (38,7)	46,5 (39,2)	47,3 (38,1)
60 év fölötti	48,4 (26,4)	52,9 (26,5)	47,3 (24,6)
Legfeljebb alsófokú végzettségû	66,4 (54,5)	56,9 (44,4)	55,2 (42,2)
Fizikai munkás**	50,4 (58,9)	44,9 (54,7)	39,0 (51,4)

** Hetente templomba járók helyett itt a vallásukat egyházban, gyakran gyakorlók szerepeltek.
** A munkavállalási korú foglalkoztatottak körében.
2. A legfôbb demográfiai jegyet kiszûrve, a társadalmi státus általunk alkalmazott mutatói és a vallásosság között viszont nem áll fenn egyirányú kapcsolat. Akár a vallásos önbesorolást, akár a gyakori templomba járást nézzük, megállapítható, hogy elegendô egyetlen kontrollváltozó, a kor bevonása, hogy eltûnjön az egy irányba mutatónak látszó negatív kapcsolat. Mind Tomka Miklós (1996), mind Szántó János (1994) felhívja a figyelmet arra, hogy Magyarországon mennyire extrém fokú a különbség az idôsebb és a fiatalabb korosztály vallásossági szintje között. Ez a különbség a heti templomba járást illetôen például körülbelül ötszörös a 30 év alatti és a 60 év felettiek esetében. Indokolt volt tehát éppen ezt a változót kinevezni fô kontrollváltozónknak. Tehát ha megnézzük az egyes korosztályokban a végzettség, a foglalkozás vagy a jövedelem szerinti csoportokat, egyikben sem találjuk azt, hogy a hierarchiában a legalacsonyabbtól a legfelsô felé haladva egyenes vonalúan csökken a templomba járók aránya, s a vallásos önbesorolásúaké sem mindig.

1.a ábra: A hetente templomba járók aránya az egyes iskolai végzettségi csoportokban,
korcsoportonként, MHP 92

Nem volt értelme összetett, többdimenziós státusváltozót képezni, mivel az így készült szokásos mérôeszközök általában tartalmazzák azokat a jellegzetességeket is, amelyeknek hatására éppen hogy elemenként vagyunk kíváncsiak. Így a társadalmi státusnak az elsô számú és egyben legjobban használható mutatója az iskolai végzettség lett, mivel ezt az információt szinte mindenkirôl tudjuk. Ha tehát az iskolázottságot vesszük szemügyre, azt tapasztalhatjuk, hogy a legfiatalabbaknál éppen a felsôbb végzettségûek közt a magasabb a gyakran templomba járók aránya, de idôsebb korban sem a legfelsô végzettségûek közt vannak a legkevesebben az intenzív vallásgyakorlást folytatók. Általában egy nem teljesen befejezett U betûhöz hasonlítható az összefüggés görbéje, ahol a szakmunkás végzettségûek találhatók az U legalján, ôk a legkevésbé templomba járók adataink szerint; a fiataloknál azonban teljes az U, sôt a jobb szára magasabb (1.a és 1.b ábra).

    Ha a nem, a lakóhely és a kor hatását együttesen kiszûrjük, amint ezt hat vizsgálat adatain számolva is megtettük logisztikus regressziószámítás segítségével, akkor az elemzések eredményeibôl az tûnik ki, hogy a felsôfokú végzettség éppen hogy majdnem mindig nagyobb heti templomba járási hajlandósággal jár, mint az alacsony. A számítások eredményeibôl mutatóban közlök kettôt a Függelék 1.a-b táblázataiban.[9] (Csak a Monitor 1998 adataival számolva nem mutatkozik szignifikánsnak a különbség a legalacsonyabb és a legmagasabb iskolai végzettségi csoportok között a heti templomba járás tekintetében.)
1.b ábra. A hetente templomba járók aránya az egyes iskolai végzettségi csoportokban,
korcsoportonként, Monitor '98

Ugyanez a típusú összefüggés egyházias vallásosság-vallásgyakorlás és magas végzettség között nem vagy nem mindig áll fenn, ha a gyakori templomba járók közé bevesszük a két-három hetente járókat is. Ez pedig azért van így, mert ez az a csoport, amelyik valójában átlagosan a legalacsonyabb
végzettségû. Ennek a nagyon érdekes csoportnak a jellemzése egy külön tanulmány feladata lehetne, itt csupán hadd jegyezzünk meg annyit, hogy európai viszonylatban Magyarországon a többi hívô csoporthoz képest arányában igen nagy a mélyen istenhívô, az egyház tanítását valló, de a hivatalos vallásgyakorlatban lagymatagon résztvevôk köre.[10]
Ha az egyházias vallásosságot a templomba járás már említett 0-99-ig terjedô skálájával mérjük, s így nem csupán a hetente járást vesszük figyelembe, lineáris regressziószámítást alkalmazva megállapíthatjuk, hogy - kiszûrve a településtípus, a nem és a kor hatását - az elôzôekkel összhangban vagy nincs szignifikáns kapcsolat végzettség és ilyen értelemben vett vallásosság között, vagy szignifikáns enyhe pozitív kapcsolat van (lásd a Függelék 2.a-b táblázatait).

Most térjünk rá a templomba járásról a hívô önbesorolásának és végzettségének a kapcsolatára. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy ez a fajta általános vallásosság - tehát amit a hívô-önbesorolás jelent - jóval tágabb fogalom, mint a rendszeres vallásgyakorlással mért egyházias vallásosság, mely társadalmunkban csak egy szûk réteget jellemez. Mint a fogalmak leírásánál már láthattuk, ebbe a nagy csoportba viszont a szûken vett vallásosakon túl mindazok beletartoznak, akik magukat hívônek-vallásosnak mondják, akármilyen is a vallásgyakorlatuk. Ôket szokás maguk módján vallásosnak is nevezni. Ez a fajta vallásosság sokkal kevésbé követel meg tudatos azonosulást egy közösséggel vagy tannal, mint az elôbbi, s ezért sokkal képlékenyebb is. Világos ugyanakkor az is, hogy egy ilyen, az ember belsô világához tartozó meggyôzôdés, mint amilyen a hit vagy a vallásosság, az emberek tömegének nem állandó bizonyosságként van jelen az életében, illetve talán nem a kérdôívekben megfogalmazott kérdések logikája szerint (s sokaknak ezért nem is következetesek a válaszai). Felvethetô az a gondolat is, hogy a hitre vonatkozó válaszok inkább mutatják a vallással kapcsolatos társadalmi hangulatot, mint magát a kérdezettek ,,vallásosságát".[11] Tehát elképzelhetô, hogy ,,vallásbarátabb" légkörben megnô a magukat vallásosnak mondók aránya. Akármi is az igazság, a két hívôcsoportot együttesen tartalmazó kategóriánk az emberek sokkal tágabb körét foglalja magában, s ezért összetétele is feltételezhetôen eltér a szûk vallásos csoportétól. A már feljebb ismertetett vizsgálatok eredményei alapján azt várhatjuk, hogy körükben az átlagosnál alacsonyabb státusú személyek többen lesznek.
Az elemzéshez ismét csak logisztikus regressziót alkalmazva azt állapíthatjuk meg, hogy a magasabb végzettség valóban némileg alacsonyabb fokú általánosabban vett ,,vallásossággal" jár (lásd a Függelék 3.a-b táblázatait).
A (csak a foglalkoztatottakra vonatkozó) foglalkozás és a vallásosság kapcsolata is hasonló képet mutat az eddigiekhez. Ha összehasonlítjuk a szellemi és a fizikai munkát végzôk vallásosságát, minden vizsgált évben azonos összefüggést figyelhetünk meg: a szellemiek heti templomba járásban egy kicsit megelôzik a fizikai dolgozókat, akik viszont egy árnyalatnyival
- nem szignifikánsan - nagyobb arányban mondják magukat hívô, vallásos embernek (2.a-b és 3.a-b táblázatok).
2.a táblázat. Templomba járási gyakoriság a foglalkozás jellege szerint százalékban,
Magyar Háztartás Panel 1992
 

Foglalkozás jellege*	Milyen gyakran jár templomba?	Összesen	N
	Soha	Majdnem soha	1-3-szor havonta	Hetente
Szellemi	42,0	42,3	7,1	8,7	100,0	9665
Alsóvezetô, önálló	41,4	49,6	4,6	4,3	100,0	9280
Fizikai	39,8	47,0	7,9	5,3	100,0	1140
Összesen	40,7	45,9	7,2	6,2	100,0	2085

* Itt és a következô táblázatokban szellemi foglalkozásúnak vettünk mindenkit, aki nem fizikai munkás volt, kivéve a mûvezetôket, alsóvezetôket és önállókat, ôk egyfajta ,,köztes" csoportot képeznek.

p = 0,003
2.b táblázat. Templomba járási gyakoriság a foglalkozás jellege szerint százalékban,
Magyar Háztartás Panel 1997
 

Foglalkozás jellege	Milyen gyakran jár templomba?	Összesen	N
	Soha	Majdnem soha	1-3-szor havonta	Hetente
Szellemi	49,3	37,0	5,1	8,7	100,0	554
Alsóvezetô, önálló	52,8	40,2	2,0	5,1	100,0	254
Fizikai	48,3	41,9	5,3	4,6	100,0	855
Összesen	49,3	40,0	4,7	6,0	100,0	16630

p = 0,008
3.a táblázat. Vallásos önbesorolás a foglalkozás jellege szerint százalékban,
Magyar Háztartás Panel 1992
 

Foglalkozás jellege	Hívô-e?	Összesen	N
	Hívô	Nem hívô
Szellemi	34,9	65,1	100,0	642
Alsóvezetô, önálló	36,9	63,1	100,0	271
Fizikai	39,8	60,2	100,0	11159
Összesen	37,9	62,1	100,0	20289

p = 0,58
3.b táblázat. Vallásos önbesorolás a foglalkozás jellege szerint százalékban,
Magyar Háztartás Panel 1997
 

Foglalkozás jellege	Hívô-e?	Összesen	N
	Hívô	Nem hívô
Szellemi	30,7	69,3	100,0	525
Alsóvezetô, önálló	30,9	69,1	100,0	246
Fizikai	35,5	64,5	100,0	820
Összesen	33,2	66,8	100,0	15919

p = 0,132
4.a táblázat. A személyes jövedelem és a nem, lakóhely típusa, heti templomba járás,
korcsoport és iskolai végzettség közötti összefüggés lineáris regresszióval számolt
modelljének együtthatói,
Magyar Háztartás Panel 1992
 

	Standardizálatlan együttható	Standardizált együtthatók	t	Szig.
	B	Std. hiba	Béta
(Konstans)	-8462,5589	851,213		-9,942	0,000
Férfi	4383,284	356,447	0,174	12,297	0,000
Városi	1282,542	373,140	0,050	93,437	0,001
Nem jár hetente templomba	9862,065	564,820	0,022	91,526	0,127
50 év alatti	9250,444	381,423	0,010	90,657	0,511
Végzettség*	2962,704	131,423	0,344	22,452	0,000

Függô változó: teljes személyes nettó jövedelem, 1992. március.

* Az iskolai végzettséget 9 fokozatú skálán mérve.
Végül a társadalmi státus egyik jó mutatója lehet a személyes jövedelem, s lényegesen más kapcsolatot ez sem mutat a vallásossággal. A regresszióelemzés tanúsága szerint a nem, a lakóhely, az iskolai végzettség és a kor hatását kiszûrve gyakorlatilag nincs különbség sem a heti templomba járók és nem járók, sem a vallásos és nem vallásos önbesorolásúak jövedelme között. (4.a-b táblázatok)[12]
4.b táblázat
A személyes jövedelem és nem, lakóhely típusa, heti templomba járás, korcsoport és iskolai végzettség közötti összefüggés lineáris regresszióval számolt modelljének együtthatói,
Magyar Háztartás Panel 1997
 

	Standardizálatlan együttható	Standardizált együtthatók	t	Szig.
	B	Std. hiba	Béta
(Konstans)	-19480,4	3970,539		-4,906	0,000
Férfi	9996933,147	1566,731	0,071	94,425	0,000
Városi	9993438,555	1638,016	0,035	92,099	0,036
Nem jár hetente templomba	99-2569,239	2629,621	-0,0169	-0,977	0,329
50 év alatti	99-4062,744	1676,353	-0,0419	-2,424	0,015
Végzettség*	9997930,046	9601,066	0,229	13,193	0,000

Függô változó: teljes személyes nettó jövedelem, 1992. március.

* Az iskolai végzettséget 9 fokozatú skálán mérve.

A fiatalabbak körében végbemenô változást nagyon jól mutatja, hogy míg a teljes népességben a vallásos önbesorolás (nem a gyakori templomba járás!) esélyét a magasabb végzettség valamelyest rontja, addig a fiataloknál már nem mutatható ki ez az összefüggés sem(lásd a Függelék 3.a-c táblázatait).

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a kilencvenes években az - iskolai végzettséggel, foglalkozással, lakóhellyel és személyes jövedelemmel mért - társadalmi státusnak és az egyházias vallásosságnak (vagy legalábbis vallásgyakorlásnak) nincs egymással közvetlen egyirányú kapcsolata, s az elôbbi és a vallásos önbesorolás közötti efféle kapcsolat is eltûnôben van.

Összefoglalóan még egyszer nagyon fontos hangsúlyozni a korcsoportos elemzés eredményét. Itt látható, hogy két merôben eltérô csoportra bomlik az intenzíven vallásosok rétege: fiatal, a korcsoportjuk átlagához képest is magas státusúakra (magas végzettségû, szellemi-értelmiségi foglalkozású, viszonylag jól keresô, sokszor városi személyekre), és idôs, a korcsoportjuk átlagához képest is alacsony státusúakra (alacsony végzettségû, nagy arányban nyugdíjas vagy fizikai foglalkozású, többségében falusi emberekre). (Lásd az 5.a-b táblázatokat.) A fiatalabb vallásgyakorlók korosztályuk átlagánál is jóval magasabb státusúak, az idôsebbek korosztályuk átlagánál is alacsonyabb státusúak. Mind az elemi logika, mind az empíria arra mutat, hogy ezzel a ,,vallásosság" tartalma is változik.
Ily módon azt mondhatjuk, hogy a korosztályi megoszlástól eltekintô elemzô csalóka képet kap, s nem egészen jogosan vonja le a következtetést, hogy társadalmunkban eleve vagy még mindig összekapcsolódik hátrányos helyzet és vallásosság. Sôt, ha minden továbbra is úgy alakul, ahogy most áll a helyzet, valószínûsíthetô, hogy néhány évtized múlva a maitól teljesen eltérô (vagyis meglehetôsen kedvezô) helyzetet fog elfoglalni a társadalomban ez a réteg, s szó sem lesz a társadalmi hierarchiában elfoglalt alsó hely és a vallásosság összekapcsolódásáról. Ezt csak az a korosztályi hatás módosíthatja, hogy ,,idôsebb" korban - ötven év körül - tapasztalható egy ,,megtérési hullám", de ez is csak akkor lesz így, ha ez inkább jellemzô az alacsonyabb státusúakra, ami kérdéses.[13] Az is megállapítható, hogy az általában vett vallásosok közt eltûnôben vannak a rétegzôdésbeli különbségek.
3. Az összefüggés elmúlt évtizedbeni alakulását illetôen nem látunk változást az elôzô idôszakhoz képest - már amennyire adataink alkalmasak egy ilyen távú összehasonlításra (1992-1998-as adatok). Tehát úgy tûnik, hogy nem a kilencvenes évtized terméke a trend megfordulása, de annak láthatóbbá válása igen. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ily módon a hetvenes évek végi helyzethez képest megváltozott a kép: a fokozatos elmozdulás következtében ugyanis - mint azt az imént láthattuk - mára már nem állítható, hogy kifejezetten a magas státus von maga után vallástalanságot általában, illetve az egyházias vallásosság elutasítását. Ugyanakkor az igaz, hogy a korosztályi (és részben a nemi) összetétel következtében egyelôre a mindkét értelemben vett vallásosak közt több az alacsony státusú személy, mint a népesség egészében.
4. Ami a jövôben is, az eddigiek szerint várható változások után is fennmaradó lényegi különbség lesz, az a nemek eltérô vallási érintettsége. A nôk minden korcsoportban és minden státusban vallásosabbak a férfiaknál. Amennyiben tehát a nemet struktúraképzô jegynek tekintjük, és úgy véljük, hogy társadalmunkban önmagában a nôi nemhez tartozás alacsonyabb státust eredményez, elmondhatjuk, hogy a vallásosság valóban összekapcsolódik az alacsonyabb társadalmi helyzettel.
5.a táblázat. A hetente templomba járók összetétele százalékban, Monitor 1998
(zárójelben a teljes adott korosztályra jellemzô arány)
 

	30 év alattiak	60 év fölöttiek
Felsôfokú végzettségû	215,82 (6,9)*	24,82 (7,1)
Alsófokú végzettségû	213,2 (20,0)*	79,8 (70,8)
Szellemi foglalkozású	33,3 (24,3)	-
Budapesti	19,7 (14,6)	29,6 (18,5)
Falusi	39,3 (33,3)	50,0 (42,9)
Nô	54,8 (47,8)	74,0 (63,5)

* 20-29 évesek
5.b táblázat. A vallásos önbesorolásúak összetétele százalékban, Monitor 1998
(zárójelben a teljes adott korosztályra jellemzô arány)
 

	30 év alattiak	60 év fölöttiek
Felsôfokú végzettségû	228,5 2(7,1)*	24,4 2(6,5)
Alsófokú végzettségû	219,2 (21,1)*	76,6 (71,0)
Szellemi foglalkozású	25,5 (22,8)	-
Budapesti	11,5 (14,8)	16,0 (18,1)
Falusi	36,8 (35,5)	51,6 (44,1)
Nô	55,2 (47,7)	69,9 (63,1)

* 20-29 évesek
 

Összefoglalás
Ebben a tanulmányban a vallásosság és a rétegzôdés statisztikai kapcsolatát elemeztük, s ebbôl arra a következtetésre jutottunk, hogy Magyarországon a legtanultabbak és a legtanulatlanabbak jellemezhetôk a legmagasabb fokú vallásgyakorlattal, s a tanultabbak vallásgyakorlata nô a nyolcvanas évek óta. Egyéb mutatókat tekintve sem mutatható ki általában a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely és az egyházias vallásgyakorlat egyenes vonalú összefüggése, csak az idôsebbek közt.
Ami az általában vett vallásosságot, vallásos önmeghatározást illeti, bár az mind a mai napig valamivel jobban megfigyelhetô az alacsonyabb státussal rendelkezôk közt, a fiatalok közt elindult ennek az összefüggésnek is a felbomlása, s ma már körükben nem szignifikáns a különbség vallásosak és nem vallásosak összetétele között.
Mindkét értelemben vett vallásosság más képet mutat tehát rétegzôdés szempontjából a legfiatalabb és a legidôsebb korosztályban, s ebbôl arra következtethetünk, hogy - ha idôközben más változás nem történik - fokozatosan kicserélôdik a vallásosak csoportja alacsonyabb státusúakból magas státusúakkal.

Végül meg kell említeni, hogy elemzésünkben nem tértünk ki arra az izgalmas kérdésre, hogy a magasabb iskolai végzettségûek között egyszerre nagyobb az átlagosnál a vallásgyakorlók és a vallást egyáltalán nem gyakorlók aránya, illetve arra, hogy a munkások a ,,legvallástalanabb réteg". Bár ezek a kérdések is a vallás és rétegzôdés összefüggésének témakörébe tartoznak, mondandónk lényegét nem érintik.

Irodalom

Fischer György: A ,,közszolgálati" médiumok és a vallásos közönség. Vigília, 1997. 3. sz. 192-198.
Földvári (Tróbert) Mónika: A vallásosság típusai Magyarországon. Diplomamunka. Budapest, 1996, BKE.
Hegedûs Rita: A vallásosság alakulása Magyarországon a kilencvenes évek kutatásainak tükrében. PhD-értekezés. Budapest, 2000, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem.
Hout, Michael-Greeley, Andrew: What Church Officials' Report don't Show: Anothoer Look at Church Attendance Data. American Sociological Review, 63. évf. (1998. február.) 113-119.
Hradil, Stefan: Régi fogalmak és új struktúrák. In Andorka R. - Peschar J. (szerk.): Társadalmi rétegzôdés. Budapest, 1995, Aula, 347-387.
Minarik Tamás-Sági Matild: Politika, vallás. In Szivós Péter-Tóth István György (szerk.): Társadalmi tény-kép, 1998. Budapest, 1998, Tárki, 171-193.
Müller, Olaf-Pickel, Gert: Current Trends in Religiousness in Eastern Europe in Comparison to Western Europe. Konferencia-elôadás. Budapest, 1999.
Pickel, Gert: Empirical Trends in Religious Beliefs and Behavior, Continuities and discontiniuties in Eastern and Western Europe. Konferencia-elôadás. Quebec, 1995.
Révay Edit: A megújuló egyház építôkövei. In Horányi Özséb (szerk.): Az egyház mozgástereirôl a mai Magyarországon. Budapest, 1997, Vigília Kiadó, 53-60.
Szántó János: Vallásosság és társadalmi rétegzôdés. In Lovik Sándor-Horváth Pál (szerk.): Hívôk, egyházak ma Magyarországon. Budapest, 1990, MTA Filozófiai Intézet, 158-183.
Szántó János: Vallásosság, vallási hiedelmek Magyarországon. In Andorka Rudolf-Kolosi Tamás-Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 1992. Budapest, 1992, Tárki, 259-288.
Szántó János: Vallásos családok társadalmi-gazdasági helyzete Magyarországon. Budapest, 1994, Tárki.
Tomka Miklós 1977a: A vallási önbesorolás és a társadalmi rétegzôdés. Szociológia, 1977, 4. sz. 522-536.
Tomka Miklós 1977b: A változó vallásosság mérésének problémái. Magyar Pszichológiai Szemle, 1977. 4. sz. 363-376.
Tomka Miklós: A vallás változása Magyarországon. In Lovik Sándor-Horváth Pál (szerk.): Hívôk, egyházak ma Magyarországon. Budapest, 1990, MTA Filozófiai Intézet, 262-318.
Tomka Miklós: Vallás és vallásosság. In Andorka Rudolf-Kolosi Tamás-Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 1996. Budapest, 1996, Tárki, 592-616.
Tomka Miklós: A magyar vallási helyzet öt dimenziója. Magyar Tudomány, 1999. 5. sz. 549-559.

Függelék

1.a táblázat. A heti templomba járás és a végzettség, kor, nem, lakóhely típusa közötti összefüggés logisztikus regresszióval számított modelljének együtthatói,*
Magyar Háztartás Panel 1992
 

* Itt és a továbbiakban: Fiatal: 50 év alatti; Végz. (1): felsôfokú végzettségû; Végz. (2): középfokú végzettségû; Végz. (3): szakmunkásképzôt végzett; az alapfokú végzettségûek képezik a referenciakategóriát.
1.b táblázat. A heti templomba járás és a végzettség, kor, nem, lakóhely típusa közötti
összefüggés logisztikus regresszióval számított modelljének együtthatói,
Magyar Háztartás Panel 1997

2.a táblázat
A templomba járási gyakoriság és a végzettség, kor, nem, lakóhely típusa közötti összefüggés lineáris regresszióval számított modelljének együtthatói,
Magyar Háztartás Panel 1994
 

Modell	Nem standardizált együttható	Standardizált együttható	t	Szig.
	B	Stand. hiba	Béta
(Konstans)	26,560	2,012		13,201	0,000
Ötven év alatti	-14,7002	1,037	-0,233	-14,1822	0,000
Férfi	-29,2202	0,969	-0,147	-29,5162	0,000
Városi	-27,2372	1,020	-0,114	-27,0982	0,000
Végzettség*	220,9512	0,368	20,044	222,5842	0,010

* Az iskolai végzettséget 9 fokozatú skálán mérve.

2.b táblázat
A templomba járási gyakoriság és a végzettség, kor, nem, lakóhely típusa közötti összefüggés lineáris regresszióval számított modelljének együtthatói,
Monitor 1998
 

Modell	Nem standardizált együttható	Standardizált együttható	t	Szig.
	B	Stand. hiba	Béta
(Konstans)	229,019	1,441		20,141	0,000
Ötven év alatti	-12,349	1,019	-0,197	-12,1182	0,000
Férfi	-28,104	0,986	-0,130	-8,219	0,000
Városi	-24,034	1,040	-0,064	-3,880	0,000
Végzettség*	-20,168	0,332	-0,009	-0,506	0,613

* Az iskolai végzettséget 8 fokozatú skálán mérve.
3.a táblázat. A vallásos önbesorolás és a végzettség, kor, nem, lakóhely típusa közötti
összefüggés logisztikus regresszióval számított modelljének együtthatói,
Magyar Háztartás Panel 1992

3.b táblázat
A vallásos önbesorolás és a végzettség, kor, nem, lakóhely típusa közötti összefüggés logisztikus regresszióval számított modelljének együtthatói,
Monitor 1998

4.a táblázat
A hívôk aránya az egyes iskolai végzettségi csoportokban, korcsoportonként,
Magyar Háztartás Panel 1992
 

Korcsoport	Iskolai végzettség	Összesen	p
	Ált. iskolai	Szakmunkás	Középiskolai	Felsôfokú
16-19 év	33,3	39,5	25,0		32,9	0,328
20-29 év	39,0	36,8	29,9	31,5	34,4	0,238
30-39 év	40,0	33,7	34,8	23,9	34,1	0,046
40-49 év	51,0	40,3	36,0	28,0	40,5	0,001
50-59 év	62,6	42,5	50,9	37,9	54,5	0,000
60-69 év	66,5	51,1	53,8	45,5	60,9	0,001
70 évtôl	77,7	64,7	53,8	68,0	73,8	0,004

4.b táblázat
A hívôk aránya az egyes iskolai végzettségi csoportokban, korcsoportonként,
Magyar Háztartás Panel 1997
 

Korcsoport	Iskolai végzettség	Összesen	p
	Ált. iskolai	Szakmunkás	Középiskolai	Felsôfokú
16-19 év	34,9	14,6	47,4		32,5	0,015
20-29 év	23,9	32,4	32,1	31,9	30,6	0,386
30-39 év	32,0	34,8	33,5	27,6	32,7	0,631
40-49 év	43,2	34,7	28,9	21,6	33,3	0,001
50-59 év	62,6	40,2	39,3	32,7	51,2	0,000
60-69 év	67,9	44,7	48,6	38,5	59,2	0,000
70 évtôl	73,3	57,6	52,6	50,0	68,5	0,002

Jegyzetek

[3] Ugyanis ha például egy idôsebb ember ma segédmunkás és hívô, nem tudjuk, azért lett-e belôle csupán segédmunkás (azért nem léphetett-e elôre vagy ,,csúszott le"), mert hívô volt, vagy azért maradt-e hívô, mert segédmunkás volt. Ráadásul megváltozhatott az egyes emberek hite a kifejezett üldözés óta is; lehetséges, hogy valaki az üldözés idején nem gyakorolta vallását, aztán ahogy enyhült a nyomás, visszatért vallásához. Ezek a változtatások azonban nem jelentkeznek általában a keresztmetszeti adatokban. Bizonyos tendenciák kifejezetten mobilitással foglalkozó kutatásokból felrajzolhatók.
[4] Ez egy 1000 fôs minta.
[5] Természetesen a fogalom - a mai rétegzôdéskutatók egy része szerint különösen - nem egyszerûsíthetô le a ,,megszerzett" jegyekre, sôt. Az újabb miliôelméletek kiemelik a ,,veleszületett" jegyeknek (mint a nem vagy az életkor) a társadalmi tagozódásban játszott, újabban ismét egyre fontosabb szerepét (Hradil 1995, 347-387). Ha tehát a ,,veleszületett" demográfiai jellegzetességeket is struktúraképzôknek tekintjük, nem helyénvaló a ,,látszólagos összefüggés" kifejezés, ekkor inkább csak a státus- vagy struktúraképzô elemek két csoportjáról beszélhetünk. Én a magam részérôl mindazonáltal a kulturális tôke kiemelt szerepét hangsúlyoznám, s a foglalkozási státuson kívül az iskolai végzettséget tekintem meghatározónak a társadalmi rétegzôdésben elfoglalt helyet illetôen. A demográfiai jellemzôket pedig inkább valamiféle háttértényezôknek tekintem.
[6] ,,A lapon olvasható állítások közül melyik jellemzi az Ön Istennel kapcsolatos hitét: 1. Mindig is hívô, vallásos ember voltam. 2. Régebben nem voltam vallásos ember, de most az vagyok. 3. Valamikor (fiatalabb koromban) hívô, vallásos ember voltam, de már nem vagyok az. 4. Sosem voltam vallásos, hívô ember, ma sem vagyok az."
[7] ,,Milyen gyakran jár templomba? Soha; ritkábban, mint évente; évente néhányszor; havonta egyszer; havonta kétszer-háromszor; minden héten; hetente többször; naponta."
[8] A változó létrehozásakor majdnem ugyanúgy jártam el, mint Hout és Greeley (1998, 116), akik a bemondott templomba járási gyakoriságokat átszámolták heti templomba járási valószínûségekké. Én megszoroztam százzal a valószínûségeket, s így egy 0-tól 99-ig terjedô skálát kaptam, ahol - követve Hout és Greeley arányait - a soha válasz 0 értéket kapott, a ritkábban, mint évente 1-et, az évente néhányszor 5-öt, a havonta egyszer 23-at, a 2-3 hetente 58-at és a gyakrabban 99-et. Bár ez az eljárás némiképpen magában hordozza az önkényességet, feltétlenül azzal az elônnyel jár, hogy magasabb mérési szintû adatokat igénylô számításokat is végezhetünk adatainkon. Ilyen típusú adatokon nem ritka ez a fajta transzformáció. [A már idézett amerikai szerzôpáron kívül hasonló eljárást követ például Pickel (1995), illetve Müller és Pickel (1999), azzal a különbséggel, hogy ôk 1-54-es skálát készítettek.]
[9] Ezt az utolsó oszlop értékei mutatják, amelyeket valószínûségként értelmezve az 1 alatti számok az egyenletben szereplô függô változó és a kérdéses magyarázó változó negatív irányú összefüggésére, az 1 felettiek pedig pozitív irányú összefüggésére vallanak. Valójában az együttható nem valószínûséget, hanem esélyt mutat, ugyanis az eljárás során ,,...egy kétértékû ...változót magyarázunk meg több tényezô együttes hatásának eredôjeként. A logisztikus regresszió módszerével olyan oddsokhoz jutunk, amelyek megmutatják, hogy mennyivel valószínûbb, hogy az adott esemény egy bizonyos társadalmi csoportban bekövetkezik, mint hogy nem következik be, egy másik társadalmi csoportban (referenciakategória) való bekövetkezésének valószínûségéhez képest" (Minarik-Sági 1998, 173). Az összefüggés szignifikanciaszintjét szintén leolvashatjuk a táblázatból (6. oszlop, Sig felirat).
[10] Mint ezt az 1990. évi Európai értékvizsgálat adatai mutatják.
[11] Ugyanezt a feltételezést Tomka Miklós is megfogalmazta más jellegû adatok értelmezésekor sokkal régebben (Tomka 1977b).
[12] Itt most csak a heti templomba járást tartalmazó modellt mutatjuk be, de hasonló eredményt adott a hívô-önbesorolás bevonásával készített elemzés is.
[13] Egyébként az ötévnyi idôre kiterjedô paneladataink szerint a ,,megtérés" nem kizárólag idôskori jelenség, bár valóban, ebben a rövid megfigyelt idôszakban is az ötven év fölöttiek közül változtatták meg többen a vallásos önbesorolás irányába véleményüket, illetve számoltak be gyakoribbá váló templomba járásról, mint a fiatalabbak közül. A vallásosság korosztályon és rétegen belüli változásának vizsgálatára a minta nem ad lehetôséget. Errôl lásd Hegedûs (2000).