Bevezetés

A jelenkori hazai politikai elemzések és publicisztikák gyakori szereplôi a különbözô közéleti elitértelmiségi csoportok2. A magyar közgondolkodásban az értelmiség helyének, szerepének tárgyalása komoly hagyományokra tekinthet vissza, így az 1990-es években fölhevülô vitákban volt honnan meríteniük a megszólalóknak (Ágh 1991, Fasang 1997, Fricz 1997, Bozóki 1999, Csepeli 2001, Szabó 1999). Az értelmiségi csoportokkal kapcsolatos 1990-es évekbeli elemzések fô témája a közéleti elitértelmiség szerkezete és e szerkezet történeti változása volt. Az értelmiségre irányuló figyelmet elsôdlegesen az indokolta, hogy az elemzõk föltételezték, az értelmiségi közszereplôk más választópolgároknál nagyobb hatással vannak a politikai kérdésekrôl folyó viták alakulására, vagyis arra, hogy mely kérdésekbôl lesznek politikai relevanciával is bíró ügyek, és hogy ezekben a kérdésekben milyen álláspontokkal azonosulnak az emberek.

A hatóképesség mértékérôl és ennek történeti alakulásáról, valamint az egyes értelmiségi csoportok összetételérôl és befolyásáról eltérô véleményekkel találkozunk a hazai szakirodalomban. Az elmúlt évtizedben a témában született tudományos elemzések egy része a baloldali liberális értelmiség médiabeli dominanciájával foglalkozott (Körösényi 1993, 1996), míg a másik az egységes értelmiségi rend fölbomlását elemezte (Szalai 1998, 2000). Sokan vélték úgy, hogy a közéleti elitértelmiség sajátos politizálási stílust alakított ki, amennyiben más, a képviseleti elven szervezôdô politikai szereplôkkel szemben nem partikuláris, hanem a politikai közösség egészének érdekeit igyekszik képviselni. A politológusok szerint ez az értelmiségi politizálási stílus a társadalmi fejlôdésben visszamaradottabb országokban jelentkezik (Pokol 1993), ott, ahol különbözô történeti okok miatt a társadalmi alrendszerek nem különültek el egymástól eléggé. A közéleti elitértelmiség egyik részének, a „balliberális” értelmiségnek a médiabeli befolyásáról különösen heves viták dúlnak (Sükösd–S. Ráduly 1995, Bozóki 1997, Elek 1999, Tölgyessy 1999, Bayer 2000), az e vitákban elhangzó álláspontok pedig közpolitikai intézkedések és sajtópiaci stratégiák ideológiai alátámasztásául is szolgálnak.

Míg az eddigi elemzések azt tárgyalták, hogy miként tagolódik a közéleti elitértelmiség, addig mi azt fogjuk vizsgálni, hogy mások, jelesül a magyar választópolgárok mit gondolnak az elitértelmiség strukturálódásáról. Úgy gondoljuk, hogy ez is releváns lehet az elitértelmiségi viták megértésében, hiszen ezekben a vitákban a résztvevôk végsô célja álláspontjuk elfogadtatása a szélesebb politikai közvéleménnyel. Ezzel a tanulmánnyal így annak a jobb megértéséhez is hozzá szeretnénk járulni, hogy mekkora és, különösen, kikre ható befolyással rendelkeznek a hazai közélet elitértelmiségi szereplôi. Közvélemény-kutatási adatok segítségével azt vizsgáljuk, hogy az általunk kiválasztott tizenkét közéleti szereplôt a magyar választópolgárok közül kik ismerik, és mennyire tartják ôket hiteles álláspontot megfogalmazóknak.

Adataink szerint a közéleti elitértelmiségieket a politikai ügyek iránt fokozottan érdeklôdô választópolgárok ismerik jobban, s az értelmiségiek elsôsorban az ô politikai véleményük megalkotásában vesznek részt. Elemzési eredményeink szerint a közéleti kérdések iránt érdeklôdô polgárok az elitértelmiséget négy csoportba sorolják: a „balliberálisok”, a „jobboldaliak”, a „függetlenek” és az e csoportokból kilógó, azoktól elkülönülô „extravagánsok” közé. A csoportképzésben elsôsorban a médiafogyasztási szokások játszanak szerepet és nem a politikai pártszimpátiák. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a közéleti elitértelmiség a politikai nyilvánosságban a pártpolitikusoktól jól elkülönülô csoportot alkot, amelynek belsô tagolódása, illetve az errôl élô társadalmi kép csak részben egyezik meg az eddigi vizsgálatok által föltárt eredményekkel.

Elméletek

Az elmúlt évtizedben a közéleti elitértelmiségrôl született írások ellentmondtak Szelényi Iván és Konrád György az értelmiség egységes uralkodó osztállyá válását elôrejelzô véleményének. Konrádék 1990 körül, visszatérve és újragondolva a hetvenes években leírt gondolatmenetet, kísérletet tettek annak föltárására, hogy mi történt az értelmiséggel a rendszerváltozás idôszakában (Konrád–Szelényi 1992). Hipotéziseik szerint az értelmiség 1989-re gyôzelmet aratott a káderelit felett, mégpedig két területen is: egyrészt a hetvenes évektôl kezdve a káderek asszimilálódtak az értelmiségi kultúrához, másrészt pedig az értelmiségiek egyfajta kritikai nyelvezet kialakításával és a tömegmédiumok elfoglalásával a társadalom átalakításáról folyó viták meghatározó szereplôivé léptek elô. Mindeközben az értelmiség feltárt a maga számára egy új pozíciót, a teleologikus tervezô szerepét. Szelényiék szerint a posztkommunizmusban az állami bürokratikus elitnek meg kell tanulnia együtt élnie a kibontakozó tulajdonosi osztállyal, ám az értelmiség mindkét, osztályvonásokat mutató társadalmi alakulat felett uralkodik azzal, hogy a politikai demokrácia mechanizmusainak mûködtetése révén ellenôrzés alatt tartja ôket. Az ellenôrzés egyrészt a tömegsajtón, másrészt a politika pártokon keresztül valósul meg.

Szelényiék elôrejelzését, úgy tûnik, nem igazolta az idô, sôt, a témában született írások szerint épp az értelmiségi kultúra széttöredezése, az elitértelmiség csoportokba szervezôdése következett be az 1990-es évtizedben Magyarországon. Ezek a tanulmányok abból indulnak ki, hogy 1990 elôtt létezett egyfajta egységes értelmiségi kultúra (Körösényi 1993) vagy rend (Szalai 1998) vagy struktúra (Pokol 1993), aminek 1990-es évekbeli fölbomlása a posztkommunista átalakulás egyik legjelentôsebb fejleménye. Az egységes elitértelmiség fölbomlását két megközelítésben vizsgálták a magyar kutatók. Egyik részük arra nézvést állított föl hipotéziseket, hogy milyen közéleti értelmiségi csoportok jöttek létre ebbôl az egységes értelmiségi rendbôl, a másik vizsgálati irány pedig az egyéni értelmiségi stratégiákra vonatkozott.

A közéleti elitértelmiség csoportjairól többféle állásponttal találkozunk a szakirodalomban (1. táblázat). A szerzôk egy része a mai közéleti elitértelmiséget politikai irányzatok alapján sorolja csoportokba, így megkülönböztetve baloldali liberális/liberális, baloldali szocialista/reformszocialista és nemzeti radikális/népi-nemzeti értelmiséget. Ezeknek az ideológiai csoportoknak a megszervezôdése már az 1989-es politikai változások elôtt megkezdôdött ugyan, de igazából a rendszerváltozást követô idôszakra intézményesültek. Egy másik álláspont szerint a közéleti elitértelmiséget megosztó mai törésvonalak a rendszerváltozás elôtti és alatti idôszakból erednek. Az akkor a különbözô elitfrakciókban elfoglalt pozíció az elitértelmiségen belüli nézetekre döntô hatással volt és a mai nézetkülönbségek és szolidaritások e közös múlt továbbélésének tekinthetôk (Szalai 1998). Van olyan álláspont is, mely a fönti két megközelítést ötvözi (Lengyel 1995), azzal a megszorítással, hogy a mai értelmiségi törésvonalak csak részben értelmezhetôk az 1990 elôtti elithelyzet továbbéléseként, mivel az elitértelmiségi struktúra fölbomlott és a társadalmi elitek differenciálódtak.

1. táblázat. A közéleti elitértelmiség csoportosításának típusai

Az egységes értelmiségi elit fölbomlása azzal is együtt járt, hogy új karrierlehetôségek nyíltak meg az értelmiségiek elôtt (Körösényi 1996, Szalai 2000). Jelentôs számban áramlottak be értelmiségiek vezetô politikai pozíciókba (politikusi professzionalizálódás), de sokan „visszamentek” az egyetemi/akadémiai világba, s szaktudományos karriert igyekeztek befutni (tudományos professzionalizálódás). A harmadik karrierút a sajtóba vezetett, a médiasztárrá válás vágya (is) táplálta, s a médiaértelmiség kialakulásában konkludált. Szalai Erzsébet e három karrierút mellett megkülönbözteti még az értékmentes tudomány mûvelésének lehetségességét tagadó kritikai értelmiségi karriert mint létezô, bár kevesek által járt életutat.

Adatok, módszerek és hipotézisek

2000 februárjában a Marketing Centrum lebonyolításában ezer 18 évnél idôsebb magyar választópolgárt kérdeztünk meg arról, hogy ismerik-e az általunk megjelölt tizenkét közéleti elitértelmiségit. Azoktól, akik igennel válaszoltak erre a kérdésre, azt is megkérdeztük, hogy mennyire tartják hiteles közszereplônek az adott értelmiségit3. A tizenkét közéleti értelmiségi kiválasztásakor arra törekedtünk, hogy az egyes közéleti elitértelmiségi csoportok és karrierutak mindegyikét reprezentálja valaki a listában.

2. táblázat. Értelmiségi közszereplôk ismertsége és hitelessége
 

„Hitelességi rangsor”	Név	Ismertség (%)	Hitelesség-    -mutató       *
1	Lengyel László	34	61,19
2	Makovecz Imre	40	58,09
3	Kéri László	32	57,83
4	Hankiss Elemér	62	53,70
5	Szalai Erzsébet	11	47,76
6	Gerô András	15	46,40
7	Tôkéczki László	13	45,30
8	Bayer Zsolt	10	43,20
9	Tamás Gáspár Miklós	36	43,06
10	Debreczeni József	13	41,92
11	Elek István	14	41,65
12	Lovas István	12	36,45

*0=egyáltalán nem hiteles; 100=teljesen hiteles

Forrás: Marketing Centrum, 2000. februári felmérés

A 2. táblázatban azt tüntettük fel, hogy az egyes értelmiségieket a válaszadók hány százaléka ismeri, és azok körében, akik ismerik, milyen a hitelessége. A válaszadók szerinti hitelességet 1-tôl 4-ig terjedô skálán mértük: aki nagyon hitelesnek tartotta az adott értelmiségit, az 1-es osztályzatot adott, aki pedig egyáltalán nem tartotta hitelesnek az 4-est. Ismertség tekintetében három csoportról beszélhetünk: az elsôbe egyedül Hankiss Elemér tartozik, akit a válaszadók 62 százaléka ismer. Feltehetôleg e magas ismertségi mutatószámhoz az is hozzájárul, hogy a választópolgárok jelentôs része még emlékszik Hankiss Elemér MTV-elnöki mûködésére. A második csoportba azok az értelmiségi közszereplôk tartoznak, akiket a válaszadók 30–40 százaléka ismer: Makovecz Imre, Tamás Gáspár Miklós, Lengyel László és Kéri László. Viszonylag magas ismertségükben különbözô tényezôk mûködhetnek közre: Makovecz Imréében építészmérnöki, Tamás Gáspár Miklóséban pártvezetôi, Lengyel Lászlóéban és Kéri Lászlóéban pedig politikai és publicisztikai mûködésük, illetve az, hogy önálló, nem tudományos jellegû kötettel is megjelentek a könyvpiacon. A harmadik csoportba azok az értelmiségiek tartoznak, akiket a válaszadók nem több mint 15 százaléka ismer. Ilyen Gerô András, Elek István, Debreczeni József, Tôkéczki László, Lovas István, Szalai Erzsébet és Bayer Zsolt. Szerény ismertségüket azért tartjuk meglepônek, mert mindannyiuk gyakori szereplôje az újságok és az elektronikus médiumok vita- és elemzô mûsorainak, rovatainak. Nem beszélve arról, hogy fôszerkesztôk, önálló televíziós programmal rendelkezôk is vannak köztük. Az értelmiségiek ismertségében mindenestre, úgy tûnik, komoly „ragadósság” figyelhetô meg, azaz ha valaki egyszer komolyabb ismertségre tett szert valami okán, és akkor sokszor szerepelt a médiában, akkor az emberek azt követôen is emlékeznek rá, s az emlékezési „szint” fönntartásához elegendô a korábbinál szerényebb médiabéli jelenlét.

Az értelmiségiek hitelességi rangsorát a válaszadók szemében Lengyel László vezeti, ôt Makovecz Imre, Kéri László és Hankiss Elemér követi. Az ô megítélésük esetében többségben vannak azok, akik hiteles közszereplônek tartják ôket. A kevéssé ismert közszereplôk hitelességi mutatója között alig van különbség, kivéve Lovas Istvánt, akinek hitelességi mutatója a „legrosszabb” a mintában. Kiemelendô még Tamás Gáspár Miklós „rossz” megítélése is, magas ismertségi indexe ellenére az ôt ismerôk jelentôs része nincs jó véleménnyel közírói mûködésérôl.

A közéleti elitértelmiség lakossági és a szûkebb kulturális életbeli megítélésének különbségeit mutatja egy másik adatsor. Az MTA Politikai Tudományok Intézete szervezésében 2001-ben végzett fölmérés eredményei szerint a vizsgált közéleti elitértelmiségieket maguk a kulturális élet fôszereplôi, a magyar kulturális elit tagjai is eltérôen ítélik meg4. A vizsgálatban azt kérdeztük a válaszadóktól, hogy véleménye szerint ki tartozik a közé az öt értelmiségi közé, akiknek a legnagyobb közvélemény-formáló hatása van ma Magyarországon. Az egyes értelmiségiek annyi pontot kaptak, ahányan említették ôket a megkérdezettek közül. Az így kapott ranglistán a 2000-es vizsgálat tizenkét értelmiségi szereplôje a 3. táblázatba foglalt helyezést kapta.

3. táblázat. A vizsgált értelmiségiek „helyezése” a közvélemény-formáló értelmiségiek „rangsorában” a 2001-es elitkutatásban
 

Név	Helyezés
Makovecz Imre	04
Lengyel László	06
Tamás Gáspár Miklós	08
Hankiss Elemér	17
Kéri László	26
Lovas István	40
Bayer Zsolt	78
Elek István	78
Szalai Erzsébet	78
Debreczeni József	nincs említve
Gerô András	nincs említve
Tôkéczki László	nincs említve

Forrás: MTA PTI, 2001-es kulturáliselit-vizsgálat

A kulturális elit tagjai és a felnôtt lakosság kissé eltérô véleménnyel5 van tehát az egyes közéleti elitértelmiségiek befolyásáról6. A legjelentôsebb különbség Hankiss Elemér és Lovas István megítélésében mutatkozik. Hankisst a kulturális elit sokkal kisebb befolyással bíró értelmiségiként tartja számon, mint a lakosság, míg Lovast sokkal jelentôsebb hatásúként. A különbségeket sok minden okozhatja, többek között az is, hogy Lovas István újságírói mûködése a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország 2000. évi összeolvadását követôen vált föltehetôen a széles közönség elôtt is ismertté.

Az értelmiségiek ismertsége és hitelességük megítélése közti kapcsolatot mutatja az 1. ábra. Három értelmiségi típus különül el az ábrán: a magas ismertségû és a válaszadók által nagyon hitelesnek tartott értelmiségié (Hankiss, Makovecz, Kéri, Lengyel), a magas ismertségû, ám kevésbé hitelesnek tekintett értelmiségié (Tamás), valamint a szerény ismertségû és a válaszadók által kevésbé hitelesnek tartott értelmiségé (Gerô, Bayer stb.). A négyszög „jobb alsó sarka” üres maradt, azaz nem bukkantunk nagyon hiteles, ám kevésbé ismert értelmiségire.

1. ábra. A közéleti elitértelmiségiek ismertsége és hitelessége a mintában

A 4. táblázatban azt tüntettük fel, hogy a válaszadók hány értelmiségirôl mondták azt, hogy ismerik. Közel egyharmaduk egyetlen értelmiségit sem ismert, további negyven százalékuk legföljebb négyet ismert közülük. Négynél többet csak a válaszadók 28,5 százaléka volt képes azonosítani, ôket tekinthetjük az értelmiségi vitákat többé-kevésbé követô, a szereplôket azonosítani képes választóknak. Mindössze a mintába került emberek 3,6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy mind a tizenkét értelmiségit ismeri.

Adataink tehát azt mutatják, hogy a választópolgárok körében a közéleti elitértelmiségrôl differenciált kép él. A következôkben megvizsgáljuk e kép szerkezetét, azt eldöntendô, hogy a lakossági vélemények szerint mi strukturálja a közéleti elitértelmiséget.

1. feltételezés: ha a közéleti elitértelmiségnek befolyása van a politikai nyilvánosságban folyó viták témájára, kereteire stb., akkor a megjelölt közéleti elitértelmiségieket azok a válaszadók ismerik jobban, akik a politikai ügyek iránt is jobban érdeklôdnek. Feltételezhetô ugyanis, hogy a politikai nyilvánosságban való részvétel szintje társadalmi csoportonként és egyénenként is különbözô, s a nyilvánosság szereplôit azok ismerik jobban, akik tájékozottabbak a politikai ügyekben7.

4. táblázat. Hány értelmiségi közszereplôt ismer?
 

	Gyakoriság	Százalék	Kumulált százalék
,00	326	32,8	32,8
1,00	143	14,4	47,2
2,00	979	98,0	55,2
3,00	102	10,2	65,4
4,00	970	97,0	72,5
5,00	974	97,4	79,9
6,00	960	96,0	85,9
7,00	935	93,5	89,4
8,00	924	92,4	91,8
9,00	920	92,0	93,8
10,00	917	91,7	95,5
11,00	999	99,9	96,4
12,00	936	93,6	100,09
Total	995	100,09

Forrás: Marketing Centrum, 2000. februári felmérés

2. feltételezés: ha a lakossági vélemény szerint a közéleti elitértelmiség politikai irányzatokba tömörül, akkor az értelmiségiek közti ismertségi és hitelességi különbségek szisztematikus összefüggésben vannak a válaszadók politikai nézeteivel.

Az elsô feltételezés igazságtartalmát úgy vizsgáltuk, hogy adatainkból megbecsültük egy lineáris regressziós egyenlet paramétereit. Feltételezéseink szerint a közéleti elitértelmiségiek ismertségére a következô tényezôknek lehet még a politikai érdeklôdés mellett hatása8:

a) kor és nem;

b) gazdasági aktivitás, jövedelmi-vagyoni helyzet, iskolai végzettség, lakhely (gazdasági és kulturális erôforrások);

c) médiafogyasztási szokások (az írott és elektronikus sajtó olvasási, nézési, illetve hallgatási jellemzôi);

d) politikai szimpátiák.

A politikai érdeklôdést (involváltság) egy összegváltozóval mértük, amit a „Mennyire érdekli Önt a politika?” és a „Ha jövô vasárnap választások lennének, elmenne-e szavazni?” kérdésekre adott válaszok összeadásával kaptunk.

A második feltételezés helytállóságát három statisztikai módszerrel vizsgáltuk: egyrészt lineárisregresszió-elemzésnek vetettük alá az egyes értelmiségiek hitelességét mutató változót, azt vizsgálva, hogy a politikai szimpátiákat mérô változóknak milyen kapcsolata van a hitelességet mérô változókkal. Ezt követôen többdimenziós skálázással (MDS) és hierarchikus klaszterezéssel vizsgáltuk azt, hogy a válaszadók milyen csoportokba sorolják az értelmiségieket. E két utóbbi módszerrel a teljes minta két almintáját is elemeztük, egyrészt a hat értelmiséginél többet ismerôk, másrészt az ennél kevesebbet ismerôk almintáját. E szétválasztást az elsô feltételezés vizsgálatakor kapott eredmények indokolták.

Elemzés

A vizsgált elitértelmiségiek ismertsége

Az ismertségi mutató különbségeit (5. táblázat) a válaszadók politikai szimpátiái alig magyarázzák. Az egyes pártválasztói csoportok között leginkább abban van különbség, hogy átlagosan hány értelmiségit ismernek: a legkevesebbet az FKGP, a legtöbbet az SZDSZ szavazói. A Fidesz- és az MSZP-szavazók köztes helyzetben vannak a kisgazdákhoz és a szabad demokratákhoz képest, de egyik pártszavazói csoport sem ismeri az átlagnál kiemelkedôen jobban az adott párttal vállaltan együttmûködô értelmiségieket. A fideszes és a szocialista hívek között csak Bayer Zsolt, Kéri László és Tôkéczki László esetében vannak különbségek, Kérit az MSZP-sek közül ismerik sokkal többen, Bayert és Tôkéczkit a fideszesek körében.

Az értelmiségiek ismertségére ható társadalmi tényezôket lineáris regressziós elemzéssel vizsgáltuk. Eredményeinket a 6. táblázatban tüntettük föl.

A válaszadók közéleti érdeklôdését mérô involváltság változó erôs kapcsolatban van azzal, hogy hány értelmiségirôl nyilatkozott ismerôsként a megkérdezett. Minél inkább érdeklôdik tehát valaki a közélet iránt, annál több értelmiségit ismer. A közéleti involváltság azonban nem magyarázza teljesen a válaszadók közti különbségeket, ennek magyarázatában más változóknak is komoly szerepük van.

5. táblázat. Mennyien ismerik az adott párt szavazótáborából az értelmiségi közírókat?
(százalékban)

Forrás: Marketing Centrum, 2000. februári felmérés

6. táblázat. Közéleti elitértelmiségiek ismertségének OLS elemzése
(Beta értékek és szignifikanciaszintek)
 

	Összesen hány értelmiségit ismer?
Nem	,114***
Kor	,064#
Gazdasági helyzet önbesorolása	,071*
Keresô tevékenységet folytat	–,016
Templomba járás gyakorisága	,013
Középfokú végzettség	,095**
Felsôfokú végzettség	,164***
Megyei város	,065#
Kisváros	–,045
Kistelepülés	–,011
Háztartás felszereltsége	,049
Magyar Hírlap	–,020
Magyar Nemzet	–,012
Napi Magyarország	,039
Népszabadság	–,011
Népszava	,022
Mai Nap	,072*
Blikk	,020
168 Óra	,102**
HVG	,058
Magyar Fórum	,006
Magyar Narancs	,002
M1 Híradó	,117**
Tv2	–,012
	Összesen hány értelmiségit ismer?
RTL Klub	,046
MR Kossuth Krónika	,056
M1 A Hét	–,082*
Tv2 Napló	,051
RTL Klub Akták	,006
MR Vasárnapi Újság	,048
MR 16 Óra	,055
Fidesz	,071*
FKGP	–,079*
KDNP	,011
MDF	–,048
MIÉP	,024
MSZP	,031
Munkáspárt	–,052
SZDSZ	–,028
Involváltság	,164***
Kiigazított R2	26,9 %

*** p< 0,001 ** p< 0,01 * p< 0,05 # p< 0,1

A vizsgált változók közül mind a válaszadó kora, mind pedig neme szignifikáns kapcsolatot mutatott azzal, hogy hány közéleti elitértelmiségit ismert a megkérdezett. Más hatások kiszûrése mellett a férfiak és az idôsebbek átlagosan több értelmiségit ismernek, mint a nôk és a fiatalok. A válaszadó gazdasági és kulturális erôforrásait mérô változó közül is némelyik szignifikáns kapcsolatot mutatott az értelmiségiek felismerésével. Itt azt tapasztaltuk, hogy minél iskolázottabb valaki és minél jobbnak ítéli meg saját gazdasági helyzetét, annál több értelmiségi neve hangzott neki ismerôsen. A válaszadó médiafogyasztásának sajátosságait mérô változók közül négy mutatott szignifikáns kapcsolatot a függô változóval. Adataink szerint más tényezôk hatásainak kiküszöbölése mellett a Magyar Televízió „Híradójának” nézése és a 168 Óra címû hetilap olvasása hat leginkább arra, hogy hány értelmiségit ismer a válaszadó. Minél gyakrabban nézi, illetve olvassa valaki ezeket a sajtótermékeket, annál nagyobb a valószínûsége, hogy ismeri a fölsorolt értelmiségieket. Kisebb erôsséggel ugyan, de még két másik sajtótermék fogyasztása hatott a függô változóra: a Mai Nap olvasása pozitívan, az M1 „A Hét” címû mûsorának nézése negatívan befolyásolta az értelmiségiek ismertségét. E két változó hatásának értelmezése azért nehéz, mert feltehetôleg a lineáris regressziós becslési eljárás sajátosságainak is szerepe van a kapcsolat irányának és erôsségének kijelölésében. A pártszimpátiák alig mutattak szignifikáns kapcsolatot a függô változóval, csak a Fidesz iránti szimpátia és az FKGP iránti antipátia hatott kissé abba az irányba, hogy a válaszadó az átlagosnál több értelmiségit ismerjen.

A közéleti elitértelmiségiek véleménye tehát közvetlen formában elsôsorban a közéleti kérdések iránt érdeklôdô polgárokhoz jut el. Ebben a kijelentésben az is benne van, hogy az elitértelmiség nem csupán a társadalom szûkebb értelmiségi szegmensét, hanem ennél tágabb, a politikai ügyek iránt érdeklôdô körét is meg tudja szólítani. Vagyis a közéleti elitértelmiségnek van hatása, mégpedig jelentôs hatása van a közéleti ügyek körének kijelölésére, a közéleti vitákban elhangzó álláspontok kialakulására. Különösen az átlagnál magasabban iskolázott, jobb anyagi helyzetû férfi választópolgárokra hat a közéleti értelmiség, különösen azokra, akik a Magyar Televízió „Híradójának” rendszeres nézôi és a 168 Óra rendszeres olvasói.

Elitértelmiségi csoportok

Elemzésünk következô részében azt vizsgáljuk, van-e kapcsolat a válaszadók társadalmi, gazdasági, médiafogyasztási jellemzôi, valamint politikai pártszimpátiái és a között, hogy miként vélekednek a közéleti elitértelmiségiek hitelességérôl. Többmódszeres vizsgálatunknak az a célja, hogy föltárjuk, milyen tényezôk strukturálják a közéleti elitértelmiségiek hitelességérôl kialakult egyéni véleményeket, valamint hogy e strukturáló tényezôk alapján a választópolgárok körében milyen kép él az értelmiségiek csoportjairól.

Elsô lépésként azt vizsgáljuk, hogy a föntiekben már ismertetett független változóink és az egyes értelmiségiek hitelességét mérô változók között milyen kapcsolat van. E kapcsolat irányát és erôsségét mutató paramétereket lineáris regressziós eljárással becsültük meg (7. táblázat).

Modellünk magyarázó ereje ugyan szerény, ám ennek ellenére néhány jól értelmezhetô összefüggésre bukkantunk. Ezek közül kettô emelkedik ki hatásával: a válaszadó lakóhelyének típusa és a válaszadó médiafogyasztási szokásai. Más tényezôknek alig volt hatásuk arra, hogy az értelmiségieket mennyire tartják hitelesnek. A lakóhelyet mérô változók hatása egyértelmûnek tûnik és egybevág a politikusok társadalmi megítélésében tapasztalt összefüggésekkel: a megyei jogú városokban élôk és a kisvárosi emberek a budapestieket és a vidéki falvakban élôket jóval meghaladó mértékben tartják hitelesnek a vizsgált értelmiségiek zömét, fôleg azokat, akik ismertsége jelentôsebb. Ezeket az eredményeket az magyarázza, hogy a vidékies, kisvárosi miliôben (amelyben az egyik legfontosabb mintaképzô csoport a kisvárosi értelmiség) a budapesti, „fôvárosi” értelmiségiek az átlagot jóval meghaladó respektussal bírnak.

Ami bennünket itt most jobban érdekel, az a médiafogyasztás és az értelmiségiek hitelessége közötti kapcsolat.

Bayer Zsoltot azok tartják az átlagosnál hitelesebbnek, akik gyakran olvassák a Magyar Fórumot és gyakran hallgatják a „Vasárnapi Újságot”. Bayer esetében a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország olvasása is a hitelesség emelkedésének irányába hat.

Debreczeni József hitelesnek tartása esetében a Magyar Nemzet és a Blikk olvasásának van pozitív hatása, míg az M1 „Híradójának” nézése és a Magyar Fórum olvasása negatívan hat.

Elek István hitelességére, Bayerhez hasonlóan, a Magyar Fórumnak és a „Vasárnapi Újságnak” van erôsen, a HVG-nek pedig gyengén pozitív, míg a Népszabadságnak, a Magyar Hírlapnak és a Magyar Narancsnak negatív hatása.

Gerô Andrást a Magyar Hírlap és a 168 Óra olvasói tartják az átlagnál hitelesebb értelmiségi szereplônek.

Hankiss Elemér hitelességi indexével három változó van szoros kapcsolatban: a HVG olvasása pozitívan, a Magyar Fórumé pedig negatívan hat, és Hankisst a MIÉP-esek különösen nem kedvelik. Ezt mutatja az is, hogy a párttal szimpatizálók számára különösen hiteltelennek tûnik a volt MTV-elnök. Ugyanakkor a Fidesszel és az MSZP-vel szimpatizálók az átlagot meghaladó mértékben tartják Hankiss Elemért hiteles közszereplônek.

Kéri László hitelessége a 168 Óra olvasóinak körében a legmagasabb. A NapiMagyarország olvasói viszont kevésbé tartják ôt hitelesnek, hasonlóan a Magyar Fórum olvasóihoz és az M1 „A Hét” nézôihez. Kérit a MIÉP-esek különösen hiteltelennek tartják.

Lengyel László hitelességének megítélése Kéri Lászlóéval szinte azonos mintázatú: hitelessége a 168 Óra olvasóinak és a 16 Óra hallgatóinak körében a legmagasabb, a Napi Magyarország olvasói viszont kevésbé tartják ôt hitelesnek, hasonlóan a Magyar Fórum olvasóihoz.

Lovas Istvánt viszont a Magyar Fórum és a Napi Magyarország olvasói, valamint az M1 „A Hét” nézôi tartják hitelesnek, míg a Magyar Narancs, a Népszabadság és a Népszava olvasói számára hiteltelen értelmiségi.

Makovecz Imrét a Magyar Fórum, a Magyar Nemzet és a Napi Magyarország olvasói tartják az átlagnál hitelesebbnek, viszont a Népszabadság, a Magyar Narancs és a Magyar Hírlap olvasói kevésbé „szívlelik” a Corvin-lánc kitüntetettjét.

Szalai Erzsébet hitelességére nem hat jelentôs mértékben egyik változó sem.

Tamás Gáspár Miklós a 168 Óra olvasóinak és a Munkáspárt híveinek, valamint kisebb mértékben a HVG és a Népszabadság olvasóinak körében számít hiteles értelmiséginek. Tamást leginkább a Napi Magyarország és a Magyar Fórum olvasói nem kedvelik, hasonlóan a MIÉP szimpatizánsaihoz.

Tôkéczki László a „Vasárnapi Újság” hallgatói, a Napi Magyarország és a HVG olvasói körében számít az átlagnál hitelesebbnek, míg a 168 Óra és a „Kossuth Krónika” hallgatói kevésbé tartják hitelesnek.

Eredményeink megerôsítik azt az elôfeltevésünket, hogy a médiafogyasztás erôs hatással van az értelmiségiek hitelességének megítélésére. Különösen a 168 Óra, a Magyar Fórum, a Napi Magyarország és a Magyar Narancs olvasása, illetve a „Vasárnapi Újság” hallgatása hat erôsen az értelmiségiek megítélésére. Jó okkal feltételezzük tehát, hogy a közéleti elitértelmiségiekbôl a polgárok az alapján képeznek csoportokat, hogy milyen sajtóterméket fogyasztanak.

A hitelességi indexek egy másik elemzési módszerét a többdimenziós skálázás kínálja. Ez esetben az értelmiségiek hitelességét mérô változók páronkénti rangkorrelációs mátrixból indultunk ki, annyi változtatással, hogy a korrelációs együtthatók inverzével dolgoztunk, így a mátrix a távolságok mérésére alkalmasabbá vált. A 2. ábrán tüntettük fel elemzésünk eredményét, melyben két dimenziót vizsgáltunk. Az elsô dimenzió Elek vs. TGM „szembenállásra” feszül ki, ahol Elek Istvánhoz közel helyezkedik el Bayer Zsolt és Debreczeni József. A második tengely Gerô András vs. Makovecz Imre „szembenállásra” feszül ki.

2. ábra. A közéleti elitértelmiségiek távolsága az összes válaszadó szerint

(a páronkénti korreláció alapján képzett mátrix kétdimenziós skálázása) stress=0,173

A kétdimenziós síkban három csoportot tudunk elkülöníteni: a Lengyel László, Kéri László és Hankiss Elemér képezte csoportot, az Elek István, Bayer Zsolt, Tôkécki László és Lovas István alkotta csoportot, végül pedig a Szalai Erzsébet és Gerô András különálló csoportját. Tamás Gáspár Miklós kilóg e csoportokból, Makovecz Imre pedig a második csoport egyfajta „perifériáján” helyezkedik el.

A megkérdezettek által képzett közéleti elitértelmiségi csoportokat aszerint is vizsgáltuk, hogy a kevesebb értelmiségit ismerô és a viszonylag több értelmiségit ismerô válaszadók mennyiben képeznek különbözô értelmiségi csoportokat a hitelesség megítélése alapján.

A 3. ábrán annak a vizsgálatnak az eredményeit mutatjuk, amelyekkel a hatnál kevesebb értelmiségit ismerôk hitelességi megítélését elemeztük. A 3. ábrán a hierarchikus klaszter-elemzés eredményeit mutatjuk be. Az ábrán az egyes értelmiségiek távolsága azt mutatja, hogy a válaszadók fejében milyen kép él a vizsgált értelmiségiek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésérôl.
 
 

3. ábra. A közéleti elitértelmiségiek távolsága a hat értelmiséginél kevesebbet ismerô válaszadók szerint (a páronkénti korreláció alapján képzett mátrix kétdimenziós skálázása) stress=0,249

A 3. ábrán föltüntetett eredményeket nehéz értelmezni. A kevés értelmiségit ismerôk között például Gerô András és Makovecz Imre képezi egy értelmiségi csoport magját, míg egy másikét Hankiss Elemér és Tôkéczki László. A többdimenziós skálázás során kapott stress érték is viszonylag magas, így okkal föltételezhetjük, hogy a kevés értelmiségit ismerôk véletlenszerûen képeznek csoportokat a fölsorolt értelmiségiekbôl, vagyis számukra kevésbé struktúrált az értelmiségi mezô.

8. táblázat. Értelmiségi közszereplôk ismertsége és hitelessége a hatnál több értelmiségit ismerôk körében (N=140)

*0=egyáltalán nem hiteles; 100=teljesen hiteles
Forrás: Marketing Centrum, 2000. februári felmérés

A hatnál több értelmiségit ismerôk között a legismertebb Hankiss Elemér, akit két kivétellel mindenki ismert (8. táblázat). A legkevesebben Bayer Zsoltot említették ismerôsként, ôt a 140 megkérdezett 54 százaléka ismerte. Ebben az almintában a leghitelesebbnek Makovecz Imrét mondták. Ugyanakkor a teljes minta és az alminta hitelességi átlagai között csekély eltérés volt, ezt bizonyítja az is, hogy a két hitelességi rangsor közti korreláció rendkívül magas, 0,923 volt.

A hatnál több értelmiségit ismerôk jól értelmezhetô csoportokba sorolják a vizsgált értelmiségieket. A hierarchikus klaszterezés és a többdimenziós skálázás is azt mutatja (4–5. ábra), hogy négy csoportot képeznek az értelmiségiekbôl az ôket jobban ismerô válaszadók. E csoportok a következôek: a Kéri László, Lengyel László és Hankiss Elemér alkotta csoport, melynek alapja a Kéri és Lengyel közti erôs megítélési hasonlóság; a Bayer Zsolt, Tôkéczki László, Elek István képezte csoport, amihez Lovas István és Makovecz Imre kicsit távolabbról kapcsolódik; a Debreczeni József, Szalai Erzsébet és Gerô András képezte csoport; valamint negyedik „csoportként” a többi csoporttól elkülönülô Tamás Gáspár Miklós. TGM leginkább a Kéri, Lengyel, Hankiss alkotta csoporthoz van közel.

4. ábra. A közéleti elitértelmiségiek közti közelség a hat értelmiséginél többet ismerô válaszadók szerint (a páronkénti korreláció alapján képzett mátrix hierarchikus klaszter-elemzése)

5. ábra. A közéleti elitértelmiségiek távolsága a hat értelmiséginél többet ismerô válaszadók szerint (a páronkénti korreláció alapján képzett mátrix kétdimenziós skálázása) stress=0,179

Az elôzôekben már láttuk, hogy a médiafogyasztásnak milyen jelentôs hatása van az értelmiségiek megítélésére, ezért a médiafogyasztást külön is elemeztük, azt kívánván megtudni, hogy az értelmiségiek hitelességének megítélése alapján milyen csoportokba sorolhatók a különbözô sajtótermékek. A húsz sajtótermék fogyasztásának gyakoriságát és az értelmiségiek hitelességét mérô változók páronkénti korrelációs mátrixából kivettük azt a részt, ami a médiafogyasztás és a hitelesség változói közti páronkénti korrelációt mutatta. Ezt külön is elemeztük hierarchikus klaszterezés és többdimenziós skálázás segítségével. Célunk a sajtótermékek csoportjainak föltárása volt (6–7. ábra).

6. ábra. Sajtótermékek közelsége az olvasók értelmiségiekhez való viszonyulása alapján (a páronkénti korreláció alapján képzett mátrix hierarchikusklaszter-elemzése)

A sajtótermékek elsô megközelítésben két csoportba sorolhatók: a jobboldali sajtótermékekre és a többi termékre9. A jobboldali sajtótermékek közül a Napi Magyarország és a Magyar Fórum áll a legközelebb egymáshoz, hozzájuk csatlakozik a „Vasárnapi Újság” és a Magyar Nemzet. A jobboldali sajtó „perifériáján” az M1 „Híradója” és az „A Hét” címû magazinmûsor helyezkedik el.

A nem kimondottan jobboldali sajtótermékek csoportja további csoportokra bomlik, úgy mint a bulvárlapok (Mai Nap, Blikk), a kereskedelmi mûsorok (TV2 „Tények” és „Napló”, RTL Klub „Híradó” és „Akták”), illetve a baloldali és liberális lapok, rádiómûsorok csoportjára (Népszabadság, 168 Óra, Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Narancs, „Kossuth Krónika”, „16 Óra”). A baloldali és liberális sajtótermékek magját két „páros” alkotja: a Népszabadság és a 168 Óra, illetve a Magyar Hírlap és a Magyar Narancs párosa. Ez utóbbiakhoz még a Népszava áll közel, míg a baloldali, liberális sajtótermékek „perifériáján” a HVG és a MR mûsorai foglalnak helyet.

A kétdimenziós skálázás eredménye (8. ábra) egy további összefüggésre is rávilágít. Mégpedig arra, hogy az értelmiségiek csoportba sorolásában, tehát az értelmiségiekrôl kialakult vélemények társadalmi termelésében két sajtótermékcsoport fogyasztásának van kiemelkedô szerepe: a baloldali, liberális napi- és hetilapokénak, illetve a jobboldali sajtótermékek olvasásának és hallgatásának. A közszolgálati politikai rádió- és televízió mûsorok köztes helyzetben vannak a két pólus között (csak a „Vasárnapi Újság” lóg ki a sorból, amennyiben egyértelmûen a jobboldali termékek közé sorolható), míg a bulvárlapok és a kereskedelmi televíziók hírmûsorainak fogyasztása nincs érdemi hatással a közéleti elitértelmiségrôl kialakult véleményekre.

8. ábra. Sajtótermékek távolsága az olvasók értelmiségiekhez való viszonyulása alapján (a páronkénti korreláció alapján képzett mátrix kétdimenziós skálázása) stress=0,183

A közéleti elitértelmiségrôl kialakult vélemények társadalmi „termelésében” így nem a pártszimpátiáknak tulajdoníthatunk elsôdleges szerepet, hanem az írott és elektronikus sajtónak. E termékek közül is elsôsorban a politikai napi- és hetilapoknak, valamint a közszolgálati csatornák hír- és magazinmûsorainak. A választópolgárok politika iránt leginkább érdeklôdô és az értelmiségi küzdelmeket is ismerô mintegy 20 százaléka e sajtótermékekbôl szerzi azokat a releváns információkat, melyeknek meghatározó szerepük van a vélemények kialakulásában.

2000-ben meglehetôsen kialakult vélemény-újratermelési struktúrákkal találkoztunk, vagyis a közéleti elitértelmiségiekrôl kialakult nézetek nem mai keletûek, hanem hosszabb, föltehetôen az átalakulás eleje óta tartó folyamat eredményei. Adataink szerint ebben a hosszabb folyamatban négy közéleti elitértelmiségi pozíció kristályosodott ki. Balliberális: a baloldali és a liberális sajtótermékek olvasói körében nagy tiszteletnek örvendô, ám a jobboldali sajtó közönsége számára kevésbé hiteles értelmiségieké (például Hankiss, Lengyel, Kéri); jobboldali: a jobboldali sajtótermékek olvasói körében nagy népszerûséggel bíró, ám a baloldali és liberális sajtó fogyasztói körében hiteltelennek tartott értelmiségieké (például Bayer, Elek, Tôkéczki); valamint azé a független értelmiségié, akirôl sem erôsen pozitív, sem erôsen negatív kép nem él ezeknek a véleményformáló sajtótermékeknek a fogyasztói körében (például Szalai). Vannak természetesen a csoportokból kilógó értelmiségiek is (extravagánsok), mint Tamás Gáspár Miklós vagy Makovecz Imre, akikrôl az emberek véleménye nem kizárólag a mások esetében releváns sajtótermékek fogyasztása alapján alakul ki. Ôk is megosztják az emberek véleményét (legalábbis azokét, akik érdeklôdnek a közéleti elitértelmiségiek vitái iránt), de a róluk élô társadalmi kép nem a más értelmiségiek esetében megszokott minták alapján termelôdik újjá. Úgy tûnik, hogy Makovecz Imrét és Tamás Gáspár Miklóst sokkal sokszínûbb és összetettebb értelmiségi egyéniségnek tartják az emberek, semmint hogy a róluk kialakult véleményük beilleszthetô lenne a politikai sajtóban folyó diskurzus alaplogikájába.

Összefoglalás

Elemzési eredményeink szerint – és egyes várakozásokkal szemben – a közéleti elitértelmiség nem tûnt el a magyar politikából, hanem véleménytermelése és megjelenése a minôségi írott sajtóban intézményesült. A közéleti értelmiségi viták elsôsorban az írott sajtó hasábjain folynak, és azon belül is a szûkebb olvasóközönségû politikai, nem bulvárjellegû lapokban. A közéleti elitértelmiség alig jelenik meg a kereskedelmi televíziókban, ezzel véleménye nem (vagy csak közvetítôkön keresztül) jut el a szélesebb közönséghez. A közéleti elitértelmiségiek elsôsorban az újságokon keresztül hatnak, és az adott sajtóterméket olvasók identitásának és véleményének kialakításában van szerepük. A politikai napilapokat azok vásárolják, akik a puszta híreken túl, kíváncsiak a közéleti elitértelmiség véleményére is. A minôségi politikai sajtó így azt a 15-20 százaléknyi politikai választóréteget (felsôbb iskolázottságú, a közéleti kérdések iránt érdeklôdô férfiak, tehát a befolyásos emberek) látja el minôségi közéleti véleményekkel, akik ez iránti igényüket másutt nem tudják kielégíteni.

Meghaladta dolgozatunk kereteit annak vizsgálata, hogy a minôségi politikai sajtó és a közéleti elitértelmiség viszonya miként alakult a mögöttünk hagyott évtizedben. Vannak, akik a közéleti elitértelmiség háttérbe szorulását, az értelmiségi szereplôk és mozgalmak jelentôségének politikai leértékelôdését látták, és így az értelmiség sajtóból történô kiszorulását jelezték. Mások a sajtóbeli hatás magas szintjének fönnmarását valószínûsítették. Noha adataink nem teszik lehetôvé e feltételezés igazolását, elemzési eredményeink arra utalnak, hogy a közéleti elitértelmiség és a minôségi politikai sajtó között intézményesült relációk jöttek létre az elmúlt évtizedben. E relációk egyfajta egymásra utaltságon alapulnak: a közéleti elitértelmiséginek, ha hatni kíván, szüksége van a politikai sajtó nyújtotta nyilvánosságra. A sajtónak pedig szüksége van arra az értelmiségire, akinek a véleményét szívesen fogyasztják az olvasók, és így vásárolják is a sajtóterméket.

A választópolgárok a közéleti elitértelmiségiek közül azokat ismerik jobban, akik nem csupán a politikai viták értelmezôiként léptek föl, hanem politikai összetûzések részesei is voltak (Hankiss, Kéri, Lengyel, Tamás, Makovecz). E tekintetben egyfajta „ragadósság” figyelhetô meg az értelmiségiek ismertségében és hitelességében, vagyis, ha legalább egyszer komoly médiafigyelmet kapott az adott értelmiségi mûködése, akkor emlékeznek rá az emberek, és olyan színben látják, amilyenben a szóban forgó események idején beállíttatott.

Vizsgálatunk legfontosabb eredményének azt tartjuk, hogy négy közéleti elitértelmiségi pozíciót tudtunk elkülöníteni. Adataink nem tették lehetôvé, hogy az értelmiségiek közti kapcsolatok struktúrája alapján képezzünk csoportokat, csak azt tudtuk vizsgálni, hogy a választópolgárok fejében milyen kép él az értelmiség csoportjairól. Így a kapott négy elitértelmiségi pozíció semmiféleképpen sem tekinthetô értelmiségi csoportképzô tényezônek, noha plauzibilis hipotézisnek tûnik, hogy az értelmiségiek tagolódásáról élô lakossági vélemény nem lehet messze az elitértelmiség valódi belsô struktúrájától. Némely esetben ráadásul nem is az a fontos, hogy az elitértelmiségen belül milyen csoportok mûködnek, hanem az a releváns, hogy a külsô szemlélô milyen képet alakít ki magában az elitértelmiségen belüli törésvonalakról.

Úgy gondoljuk, sikerült bizonyítanunk azt, hogy a közéleti elitértelmiség a politikai nyilvánosságban nem a pártok és politikusaik alárendelt véleménykifejtôjeként jelenik meg, hanem mint önálló szereplô, aki a politikai jelenségeknek és történéseknek önálló, a pártpolitikusokéval nem azonos értelmezést ad. Ebbôl kifolyólag a közéleti elitértelmiségrôl kialakult véleménykülönbségeket nem a pártszimpátiák idézik elô, hanem a médiafogyasztási szokások. Így az értelmiségi csoportokról kialakult társadalmi kép is a sajtótermékekhez és nem más politikai szereplôhöz kötôdik. A „balliberális” értelmiségiek elsôsorban a Népszabadságon, a 168 Órán, a Magyar Narancson és a Magyar Hírlapon keresztül hatnak, a „jobboldali” értelmiségiek a Magyar Fórumon, a Magyar Nemzeten/Napi Magyarországon és a „Vasárnapi Újságon” keresztül. A „független” értelmiségiek jellemzôje az, hogy a róluk élô vélemény nem egy-egy lapcsoporton keresztül termelôdik, aminek azonban az „ára”, hogy ezek az értelmiségiek alacsonyabb ismertségûek. Az „extravagáns” elitértelmiségirôl élô kép kevéssé köthetô valamely sajtótermék-csoporthoz, ezeknek az értelmiségieknek a politikai nyilvánosságbeli mûködése ugyanis nem korlátozódik a sajtóban való publikálásra. Az „extravagáns” értelmiségi olyan politikai mozgalmakban is megjelenik, s tölt be ott vezetô szerepet, amelyek politikai jelentôsége messze meghaladja az egy-egy kérdésben egyéni véleményét kifejtô értelmiségiét.

A közéleti elitértelmiséget a véleményükre adó emberek nem kizárólagosan azokba a csoportokba sorolják be, amelyeket a kérdés magyar vizsgálói föltüntettek. Úgy tûnik ugyanis, hogy léteznek ugyan elitértelmiségi csoportok, de amennyiben egy értelmiségi hatással kíván lenni a politikai nyilvánosságban folyó vitákra, amellett, hogy betagolódik egy értelmiségi csoportba, más lehetôsége is van, például önálló politikai mozgalmat indít vagy magát független értelmiségiként definiálva nyilvánul meg az általa fontosnak tartott kérdésekben. A csoportba tagolódás talán a könnyebb út, mivel kialakult magatartásmintáknak kell így megfelelni. Az extravagáns értelmiségi lét viszont karizmát és vállalkozó szellemet kíván, míg a független értelmiségi lét sikere a kellô távolságtartásban és visszafogottságban bújhat meg.

Irodalom

Ágh Attila: A politikai átmenet társadalmi szereplôi. Társadalom és gazdaság, 1991/1.

Bayer Zsolt: Falig érô liberalizmus. Kairosz Kiadó, Budapest, 2000.

Bozóki András: Mozgalmi-értelmiségi politika a rendszerváltás után: A Demokratikus Charta. Politikatudományi Szemle, 1997/1.

Bozóki András (szerk.): Intellectuals and politics in Central Europe. CEU Press, Budapest, 1999.

Csepeli György: Az értelmiség bekerítése. Mozgó Világ, 2001/7.

Elek István: Bukás elôtt, gyôzelem után. Kairosz Kiadó, Budapest, 1999.

Fasang Á. (szerk.): Az (magyar) értelmiség hivatása. Tanulmányok, vallomások, elemzések, levelek. Mundus Kiadó, Budapest, 1997.

Fricz Tamás: A népi-urbánus vita tegnap és ma. Napvilág Kiadó, Budapest, 1997.

Konrád György–Szelényi Iván: Értelmiség és dominancia a posztkommunista társadalmakban. Politikatudományi Szemle, 1992/1.

Körösényi András: Értelmiség és demokrácia. Valóság, 1993/11.

Körösényi András: A magyar politikai gondolkodás fôárama (1989–1995). Századvég, új folyam, 1996/tél.

Lengyel László: Értelmiség a rendszerváltásban. Mozgó Világ, 1995/9.

Pokol Béla: Professzionalizálódás, értelmiség és politika. Politikatudományi Szemle, 1993/2.

Sükösd Miklós–S. Ráduly János: Kultúrharc és harckultúra. Mozgó Világ, 1995/5.

Szabó Márton: Publicisztikai politológia Magyarországon a kilencvenes években. Politikatudományi Szemle, 1999/4.

Szalai Erzsébet: Az elitek átváltozása. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1998.

Szalai Erzsébet: Értelmiségi szerepek az ezredvégen. In uô: Ezredváltó dilemmák Magyarországon. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000.

Tölgyessy Péter: Elégedetlenségek egyensúlya. Helikon Kiadó, Budapest, 1999.

1  A tanulmány a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával készült 2000/01-ben. A tanulmány korábbi változataihoz fûzött megjegyzéseikért köszönettel tartozom a kutatásban közremûködô Borboly Istvánnak, Csigó Péternek és Vedres Balázsnak, valamint Halmos Károlynak, Marián Bélának, Róbert Péternek, Szalai Erzsébetnek, Tardos Róbertnek és Tóka Gábornak.
2 A közéleti elitértelmiség fogalma alatt a politikai nyilvánosság azon szereplôit értjük, akik 1.) politikai véleményüknek nagy rendszerességgel hangot adnak az országos elektronikus és írott sajtóban; 2.) jövedelmük meghatározó részét nem a sajtóban való megjelenésért kapják; 3.) részt vesznek az egyetemi oktatásban és/vagy az akadémiai kutatásban; 4.) sem választott politikusként, sem pedig fölesküdött köztisztviselôként nem vesznek részt az állami ügyek igazgatásában. Nem soroljuk a közéleti elitértelmiségbe azokat a sajtómunkásokat (publicistákat, szerkesztôket), akik gyakran adnak ugyan hangot politikai nézeteiknek, ám más föltételeket nem teljesítenek.
3 A közéleti elitértelmiségiek ismertsége elsôdlegesen annak indikátora, hogy a megkérdezett mennyire tájékozott az elitértelmiségi vitákban. Természetesen az ismertségnél jelen van az a hatás is, hogy a válaszadó bár nem ismeri a szóban forgó személyt, de ennek ellenére mégis szükségesnek érzi megjelölni, hogy hallott már róla. A hitelesség annak indikátora, hogy a válaszadó mennyire ért egyet a szóban forgó értelmiségi nézeteivel. Amikor tehát a következôkben egy-egy értelmiségi „hitelességérôl” beszélünk, akkor azt értjük, hogy az adott értelmiségit a válaszolók átlaga mennyire tartja hiteles közszereplônek.
4 A fölmérésre 2001 tavaszán és nyarán került sor. A kulturális elitet 350 megkérdezett reprezentálta, akiket a következô csoportokból választottak ki: az országos kulturális és oktatási intézmények vezetôi, 1990 utáni Kossuth- és Széchenyi-díjasok, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, az 1990-es években a könyv- és hanglemez-eladási listák ma is élô hazai helyezettjei. A kutatás Szelényi Iván és Kovách Imre vezetésével folyik és e tanulmány szerzôje is részese.
5 A két rangsor közötti kapcsolat erôsségét mutató Spearman-féle rangkorreláció értéke 0,511, ami jelentôsnek mondható.
6 A két felvétel eredményeinek összehasonlítását nehezíti, hogy az értelmiségiek ismertségét és befolyását más-más eszközökkel mértük és az adatfelvételre is különbözô idôpontokban került sor.
7 Megjegyezzük, hogy ha ilyen kapcsolatra bukkanunk, az még nem elégséges (ám szükséges) bizonyíték annak kijelentéséhez, hogy valóban a közéleti elitértelmiség jelöli ki a politikai vitákat. Feltételezhetô ugyanis, hogy a közéleti elitértelmiség nem közvetlenül hat a választók politikai véleményére, hanem közvetett módon, azoknak a sajtómunkásoknak a véleményét befolyásolva, akiken keresztül az elitértelmiség politikai álláspontja eljut a válaszadókhoz.
8 Az elemzésbe vont változók rövid leírását a mellékletben tüntettük föl.
9 A sajtótermékek csoportjait a mindennapi politikai nyelvhasználatban bevett jelzôkkel címkéztük, nem pedig az alapján, hogy melyik ideológiai ideáltípushoz állnak legközelebb.

Melléklet

M1. táblázat. Újságok, hetilapok, rádiós és televíziós hír- és magazinmûsorok fogyasztási gyakorisága (esetszám)

	Soha	Ritkábban	Hetente/ havonta	Hetente/ havonta többször	Naponta/hetente
Magyar Hírlap	805	122	30	17	20
Magyar Nemzet	848	095	17	21	14
Napi Magyarország	875	080	12	15	12
Népszabadság	635	143	64	67	86
Népszava	847	090	19	21	16
Mai Nap	672	161	77	53	31
Blikk	637	200	67	56	35
168 Óra	814	105	24	17	19
HVG	752	111	36	39	41
Magyar Fórum	934	026	05	03	07
Magyar Narancs	930	027	08	06	07
M1 Híradó	263	273	74	1740	2070
Tv2 Tények	095	184	1030	2740	3340
RTL Klub Híradó	156	239	92	2760	2230
MR Kossuth Krónika	695	149	35	56	44
M1 A Hét	362	263	72	1320	1510
Tv2 Napló	120	222	83	2660	2910
RTL Klub Akták	192	222	94	2640	2110
MR Vasárnapi Újság	731	115	12	51	60
MR 16 Óra	739	119	23	42	33

Forrás: Marketing Centrum, 2000. februári adatfelvétel

M2. táblázat. Pártok iránti rokonszenv a válaszadók körében (sorszázalék)

	Nagyon rokonszenves	Rokonszenves	Átlagos	Kissé nem rokonszenves	Nagyon nem rokonszenves
Fidesz	7,3	31,6	21,4	17,70	22,1
FKGP	3,9	24,9	29,6	10,40	31,2
KDNP	1,7	30,2	29,4	8,1	30,6
MDF	2,0	36,2	31,2	9,9	20,7
MIÉP	2,0	16,3	25,7	5,9	50,0
MSZP	9,0	33,4	18,1	23,80	15,7
Munkáspárt	2,6	22,2	29,2	8,1	37,9
SZDSZ	2,3	38,3	24,2	17,60	17,6

M3. táblázat. Az elemzésbe vont változók leírása
 

Kontrollváltozó		%
Kor	18–29 éves	23,5
	30–45 éves	29,4
	46–59 éves	22,4
	60 év fölötti	24,7
Gazdasági helyzet önbesorolása	01 (legszegényebb)	3,8
	02	7,0
	03	22,4
	04	26,9
	05	29,9
	06	06,6
	07	02,2
	08	00,3
	09	00,0
	10 (leggazdagabb)	00,0
		44,9
Keresô tevékenységet folytat
	egyáltalán nem	30,5
Templomba járás gyakorisága	02	32,9
	03	11,3
	04	10,0
	05	06,2
	hetenként v. többször	07,1
Iskolázottság	Alapfokú	65,7
	Középfokú	24,1
	Felsôfokú	10,2
Lakhely	Falu	31,3
	Kisváros	29,8
	Megyei jogú város	19,6
	Budapest	19,3
Nem	Férfi	47,0
Kontrollváltozó		%
Háztartás gépekkel való fölszereltsége (db)	00,00	13,7
	01,00	16,4
	02,00	15,2
	03,00	17,2
	04,00	13,0
	05,00	11,3
	06,00	06,9
	07,00	04,0
	08,00	01,6
	09,00	00,7
	10,00	00,1