A kilencvenes években a társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás mellett rendszerváltás zajlott le a demográfiában is – írja Kamarás István a legújabb demográfiai folyamatokat elemzõ tanulmányában. „Miközben a termékenység folyamatosan csökkent, idõsebb korra tolódott át a gyermekvállalás, emelkedett a szülõ nõk átlagos életkora… Mindez annak az eredménye, hogy megváltozott a fiatalok családalapítási és gyermekvállalási stratégiája.” (Kamarás, 2001: 55) Az országos adatok azt tanúsítják – vonja le a következtetést az idézett szerzõ –, hogy „a korai házasságkötés és a fiatalon vállalt anyaság már a múlté, és ki tudja, visszatér-e valaha is ez a magatartási forma.”
Van azonban a társadalomnak egy olyan – viszonylag szûk – rétege, amelynek szülési kedve, az országos tendenciával ellentétben nõtt, pontosabban azzal, hogy legalábbis az elsõ gyereket már kamaszkorban világra hozza, „alkalmazkodik” az élethelyzetében bekövetkezõ változásokhoz. „Míg az elbizonytalanodó életfeltételekre a közép- és felsõ rétegekhez tartozók a szülések számának visszafogásával reagáltak, addig a szegények legszegényebb részénél éppen a demográfiai robbanás figyelhetõ meg.” (Gyenei, 1998) Tanulmányunkban egy kisfalusi „mélyszegénységben” élõ cigány közösség (nevezzük Láposnak) gyermekvállalási szokásait, illetve az elmúlt 50 év során e magatartásban bekövetkezett változásokat próbáljuk bemutatni.
Az 1962 óta vezetett ún. védõnõi terhes-törzslapokból, valamint a 2000-ben a szerzõ által végrehajtott – a falu összes lakóját számba vevõ – cenzusból nyert adatok alapján úgy tûnik, hogy az elmúlt tíz év egyik legfontosabb változása Láposon az, hogy a mai tizenéves lányok esetében – anyáik illetve nagymamáik generációjához képest is – jelentõsen elõre tolódott az elsõ gyermek szülésének ideje. Míg a nagymamák, illetve az anyák generációja átlagban 19-20 évesen adott életet elsõ gyermekének, addig a mai fiatal lányok zöme 16 éves korára már anya lesz (lásd 1. táblázat).
Mi lehet az oka ennek a korábbi évtizedekhez képest is új jelenségnek, a fiatalkori gyermekvállalás elterjedésének, tömegessé válásának a láposi szegény cigány nõk körében? Többek között erre próbálunk választ keresni ebben az írásban.
A védõnõi, illetve saját cenzusbéli adataink mellett a faluban végzett terepmunka során szerzett tapasztalatok alapján amellett érvelünk, hogy a láposi cigányok gyermekvállalási szokásait nem lehet megmagyarázni az ezzel foglalkozó szakirodalomban elterjedt kétfajta megközelítés egyikével sem.
Az egyik, az ún. „stratégiai gyerek” elmélet (Gyenei, 1998) szerint a szegények újabban a gyerek után járó szociálpolitikai juttatások elnyerése végett vállalkoznak szülésre. „Nem lehet nem szembenézni azzal a ténnyel, hogy egyre többen születnek azért, hogy segítsenek eltartani a családot. Ôket hívjuk stratégiai gyereknek, mert részét képezik egy háztartási stratégiának, melynek célja a túlélés.” Ezen nézet képviselõi hangsúlyozzák ugyan, hogy a stratégiai gyerek nem etnikumhoz, sajátos szubkultúrához kötõdõ jelenség, hanem „egy olyan élethelyzethez való igazodás, amelyet alapvetõen a munkaerõ-piaci pozíciók határoznak meg”, a közvélekedés azonban hajlamos ezt a cigányokra leszûkíteni. Eszerint a „romák a pénz miatt szülnek, a családira hajtanak”. (A láposi „parasztok” is nagy általánosságban így vélekednek a helyi cigányokról: „maguk is gyerekek még, és szülik azt a sok kicsit, minek az nekik, csak a pénzre hajtanak, ahelyett, hogy tanulnának, gondolkoznának…”.)
Ennek a jóléti elmélet ihlette koncepciónak a hívei is hangsúlyozzák azonban, hogy az effajta magyarázat csak akkor mûködik, „a szisztéma csak akkor lehet rentábilis, ha egy gyermek »bekerülési költsége« alacsonyabb annál az összegnél, amit családi pótlék, illetve egyéb gyermektámogatási juttatások címén bevételként el lehet könyvelni.” (Gyenei, 1998)
Nézetünk szerint ez az a pont, ahol az elmélet érvényessége leginkább kétségbe vonható. (Azon túl, hogy maguk az érintettek Láposon a legmesszebbmenõkig tiltakoznak e felfogás ellen. „Most mondd meg, mi az a kis pénz, amit kapsz? A családi 16 800 forint, a GYES huszonháromezer, na meg van a csekkpénz, húszezer hét gyerekre. Sok gyerek, nagy szegénység. Ha ruhát veszek rájuk, fát nem tudok venni. Kaja, az mindig kell. Mindig meg kell válni valamitõl, minden hónapban…”.)
Leszámítva azokat az extrém eseteket, amikor a gyerekeket teljesen elhanyagolják, a legtöbb sokgyerekes szegény családban éppen a kicsikre megy el a legtöbb pénz. Láposon a család havi összkiadásának szerkezetét vizsgálva kiderült, hogy a bevételeknek mintegy húsz százaléka jut – a nekik szükséges – gyógyszerre, illetve ruhára. És akkor még nem is beszéltünk az étkeztetésükrõl. (Láposon például egy családnak havi 3 ezer forintjába kerül egy gyerek iskolai étkeztetése. Ugyanannyit kell fizetni az óvodások után is.)
A másik, a közfelfogásban is gyökeret eresztett magyarázat – mondjuk biológiai-kulturális magyarázat – szerint a cigányok biológiai adottságaiból, kultúrájukból, a hagyományos nagycsaládos modelljükbõl következik a rájuk évszázadok óta jellemzõ nagy termékenység, illetve korai gyerekszülés. (Somogyban például van olyan falu, ahol a polgármester ezt a biológiai magyarázatot olyan komolyan veszi, hogy már a – kizárólag cigány gyerekek által látogatott – helyi általános iskola 4. osztályában kötelezõvé tette a „szexuális felvilágosítás” címû tantárgyat. Hátha így meg tudja akadályozni, hogy a lányok ne serdülõkorban szüljenek…) Láposi adataink ezzel szemben azt mutatják, hogy a fiatalkori anyaság korántsem volt mindig jellemzõ a cigányokra, tehát nem a „kultúrájukban gyökerezõ”, „tipikus cigány demográfiai magatartás”, hanem idõben változó, a vizsgált csoport aktuális társadalmi helyzetétõl függõ viselkedésforma. A szóban forgó faluban például csak az elmúlt tíz év óta van terjedõben – abból eredõen, hogy az itteni fiatal lányok elõtt a többségi társadalom számára elérhetõ erõforrásokhoz vezetõ utak (például a továbbtanulás vagy egy állandó munkahely megszerzésének lehetõsége) elzáródtak.
Mi tehát egy harmadik típusú – az amerikai antropológiai szakirodalomban már régebb óta fellelhetõ (Kelly, 1998) – magyarázattal próbálunk elõállni, amely kissé sarkítva úgy szól, hogy a többségi társadalomtól szegregálva, annak erõforrásaitól elzárva élõ láposi szegény cigánylányok számára a „felnõtté válás” egyetlen lehetõsége a korai gyermekvállalás. Ennek révén kitörhetnek a régi családban betöltött nagylány szerepbõl, és ezzel együtt megtalálhatják saját helyüket az adott közösségben.
Ahhoz azonban, hogy a „kapuk bezáródását”, az erõforrásokhoz való hozzáférés lehetetlenségét érzékelni lehessen, szükséges röviden bemutatni a láposi cigányok szûkebb életterét, a falu társadalmát, illetve az itt lakók státusát.

A helyi társadalom rétegzõdése

Lápos Észak-Magyarország egyik aprófaluja, 560 fõs lakosságából mára 75 százalék a romák aránya. Míg az itt lakó magyarok (parasztok)2 közül mindössze 4 férfinak nincs állandó munkaviszonya – igaz, ez a gazdaságilag aktív korú lakosság egynegyedét jelenti! – addig a cigányok körében lassan tíz éve teljes körû a munkanélküliség. Ennek megfelelõen a jövedelmi viszonyok tekintetében is számottevõ a különbség a két csoport között: miközben a „parasztoknál” (ahol az átlagos háztartásnagyság 2,5 fõ) közel 25 000 forint az egy fõre jutó átlagos havi jövedelem, addig a jóval nagyobb (átlagban 4,7 fõs) háztartásokban élõ cigánycsaládokban ugyanez az összeg mindössze 12 000 forint.3
Lápost, bár az észak-keleti országvég határõr-települése, szimbolikus értelemben is inkább zsákutcás falunak lehetne nevezni, ahonnan az ottlakók többsége számára nem látszik kifelé vezetõ út.
Az 1971-ben meghirdetett településpolitika, amely az 1000 lakosnál kisebb falvakat „kihalásra szánta”, megtette a maga hatását ezen a településen is. (Havas, 1999) A körzetesítéssel szinte az összes mozgatható intézményt elvitték a faluból: az általános iskolának csak az alsó két osztályát hagyták itt, óvoda hosszú évtizedekig nem volt, két évvel ezelõtt indították újra, azóta telt házzal üzemel. Bár a templomot nem tudták áthelyezni a körzetközpontba, Lápost megfosztották saját lelkészétõl.
Az iskolán, az óvodán meg a templomon kívül van még egy postahivatal, két kisbolt, meg egy kocsma. Gyakorlatilag ennyi a falu „intézményi ellátottsága”.
Mindezen felül itt mûködik a megyei önkormányzat által fenntartott Állami Kisegítõ és Speciális Iskola (továbbiakban: Intézet), 120 kiskorú gyermeknek adva otthont. Bár az Intézet 30 kilométeres körzetben a környék legnagyobb – és szinte egyetlen – munkaadója, a falubéliek mégis erõs fenntartásokkal viseltetnek iránta. Elsõsorban is azért, mert a láposi szegény cigányok közül többen az itt nevelkedõ fiatalokkal állnak, illetve házasodnak össze.4
Bár az intézet igazgatója meg a szomszéd faluban lakó (!) körjegyzõ – egészséges „vérfrissítésként” értékelik az effajta házasságokat, mondván: jót tesz az egymás között házasodó láposi cigányoknak, ha „friss vér” kerül a családba, a helyi polgármester és az itteni parasztok mégis aggódnak a falu jövõjéért, mert attól tartanak: „még több fogyatékos gyerek fog születni Láposon”.5
Mégis, amikor néhány évvel ezelõtt a megyei önkormányzat – forráshiányra hivatkozva – be akarta zárni az Intézetet, a falu szinte egy emberként tiltakozott, és okkal, hiszen az itt élõ aktív korú magyar lakosság 95 százalékának az Intézet a munkaadója.
Láposon a helyi társadalom erõsen rétegzett, s a különbözõ rétegek egymástól szegregáltan, elkülönülten élnek.
A társadalmi hierarchia tetején a régi gazdálkodó, földmûves családok leszármazottai állnak, akik már egyáltalán nem nevezhetõk „parasztoknak” („proper peasants”, lásd Fél-Hofer, 1969), sokkal inkább az alsó szellemi, illetve fizikai dolgozók osztályához tartoznak. Fõ megélhetési forrásuk a bérmunka (mindannyiukat az Intézet alkalmazza), ami mellett legtöbben még „háztáji” gazdálkodást is folytatnak: állatokat (disznót, csirkét, nyulat stb.) tartanak, kiskertet mûvelnek, de földmûveléssel közülük is már csak egyetlen család foglalkozik (10 hold földön – amit kárpótlásként kaptak vissza az államtól – búzát, kukoricát, gabonát termelnek). Ez a réteg kizárólag a maga közül valókkal barátkozik – network-je nem terjed túl a réteghatáron.
A másik, élesen elkülönülõ csoport a „kiemelkedetteké”, a vegyesházasságban élõ cigány származású nõk családjáé, illetve azoké, akik nevük megváltoztatásával („magyarosításával”) igyekeznek szimbolikusan is jelezni, hogy õk már nem tartoznak a cigányok közé. Bár a „kiemelkedettek” két alcsoportja egymással nem barátkozik, megélhetési stratégiájuk nagyon hasonló. Mindkettõ (összesen tíz családról van szó) a paraszti életformát követi, minden tekintetben. Habár a férfiak közül itt is néhányan munkanélkülivé váltak – jelenleg közhasznú munkán dolgoznak a cigányokkal együtt –, ám számukra mindig akad valami alkalmi munka a környékbeli parasztoknál. A férfiakkal ellentétben, a nõk mind dolgoznak: vagy az intézetben, vagy a helyi önkormányzat alkalmazásában, ki takarítónõként, ki konyhai munkásként, ki pedig postai kézbesítõként. Gyermeiket kivétel nélkül mindannyian taníttatják, azok a közeli városokba járnak gimnáziumba, szakközépiskolába. Akik viszont befejezték tanulmányaikat, szakmunkásként dolgoznak építési vállalkozóknál (az õ révükön gyakran Németországban vagy Ausztriában).
A „kiemelkedettek” mindannyian magyarnak tartják önmagukat, és egyértelmûen arra törekszenek, hogy gyermekeiket a környezetük már ne tekinthesse cigánynak. Ezért fontos számukra a gyerekek taníttatása. Azon vannak, hogy legalább az érettségiig eljuttassák õket, illetve, hogy szakmát adjanak a kezükbe, amivel késõbb bárhol – kivéve Lápost (!) – álláshoz tudnak jutni, mert ahogy õk mondják: „ebben a faluban nincs jövõ”.
A helyi társadalomnak ez a szegmense szintén kizárólag saját csoporthatárain belül barátkozik, ha egyáltalán… A névváltoztatókra például az jellemzõ, hogy teljesen magukra maradtak a helyi társadalomban: elszigetelõdtek mind a szegény cigányoktól, mind a nem cigányoktól, s legfõbb vágyuk elköltözni a faluból.
A harmadik réteg a peremhelyzetû szegény cigányoké, akik ugyancsak két ágra különíthetõk el: a telepiekre (vagy ahogy a faluban nevezik õket: a putrisokra), és az Új soron lakókra. Ez utóbbiak még a nyolcvanas évek elején, a CS-lakások építésekor leköltözhettek a cigányteleprõl, s bár a falu nem cigány lakosságától szegregáltan élnek, lakáskörülményeik egy fokkal jobbak, mint a telepieké. E két utóbbi szegmens azonban networkjein keresztül összekapcsolódik. Bár a faluban a barátságok inkább lakóhely szerint köttetnek – a lakószomszédok azok, akik számíthatnak egymásra – a kiterjedt nagycsaládi kapcsolatok miatt a telepieket meg az Új soron élõket nem választja el éles határ.

Iskolázottság

Az iskolai végzettség, valamint a munkaerõ-piaci pozíció két olyan fontos státusjellemzõ, amely alapvetõen befolyásolja a gyerekvállalási szokásokat. A szakirodalomból jól ismert tény, hogy a képzettségi szint emelkedése a termékenység csökkenését valószínûsíti. (Szukicsné, 2000) Az 1996. évi mikrocenzus termékenységi adatai is azt mutatták, hogy azokban a családokban születik a legtöbb gyerek, ahol a szülõk még az általános iskolát sem végezték el. (Kamarás, 2000)
Láposon a „parasztok”, illetve a „kiemelkedettek” és a cigányok elkülönülése az iskolai szegregációban is tetten érhetõ: az itt mûködõ általános iskola alsó tagozatának elsõ két osztályába kizárólag cigány gyerekek járnak. A parasztok meg a „kiemelkedett” családok Vajdára, a körzeti iskolába járatják gyerekeiket. (Az óvódások között még akad 3-4 magyar, de szüleik már fontolgatják, hogy õket is Vajdára viszik. Bár sokkal kényelmesebb a helyi intézménybe hordani a gyereket, csakhogy itt, ahogy õk fogalmaznak, alacsony a színvonal. „Azért alacsony, mert sok a cigány, csak négyen vagyunk magyarok” – mondja az egyik „kiemelkedett” cigány származású anya.)
A láposi cigány gyerekek iskolai eredményei is sokkal rosszabbak, mint a parasztokéi.
Míg a 16 éven felüli cigány lakosság átlagos iskolai végzettsége 6 osztály, addig a parasztoké 11. Másképpen fogalmazva: míg a cigányok zöme az általános iskola elvégzéséig sem jut el, addig a nem cigányok zömének minimum szakmunkásvégzettsége van. A tavalyi adatfelvételünk szerint az iskolaköteles korú cigány gyerekek 23,5 százaléka nem jár már iskolába!
A cigány gyerekek lemorzsolódása – amely fõként az általános iskola felsõ tagozatára jellemzõ – régi keletû probléma. A hatvanas évek elején, az akkor a faluba került iskolaigazgató (ma õ a polgármester) úgy próbált javítani a helyzeten, hogy felment a cigányokhoz a dombra, és lezavarta a gyerekeiket az iskolába. Még ma is büszkén meséli, hogy néhány olyan szülõt, aki nem küldte rendszeresen a gyerekeit az iskolába, példát statuálandó, egy hétre lecsukatott.
Az 1961-ben született, a cigányok „iskolai felzárkóztatását” mint asszimilációjuk egyik legfontosabb eszközét célzó párthatározatot követõ idõszak egyetlen sikereként könyvelhetõ el, hogy a mai 40-50 évesek generációjából a férfiak 50 százalékának van befejezett általános iskolai végzettsége. (Más kérdés, hogy mindez mára teljesen elértéktelenedett.)
Az öregebbek, de ami még rosszabb, a fiatalabbak közül is csak elvétve akad olyan, aki befejezi a nyolc általánost. A védõnõt néhány évvel ezelõtt értesítette a megyei egészségügyi osztály, hogy ösztöndíjast keresnek egy általános iskolát végzett cigánylány személyében. Mivel egyetlen ilyet ismert, fent a soron, felkereste szüleit. Az édesanya azt felelte, a lánya nem megy sehova, különben is, „a lyány már elhált, embere van.”.
A láposi cigányasszonyokat férjük általában nem engedi el dolgozni, még ha lenne is hova, mondván, hogy az asszonyoknak a gyerekek mellett a helye. Ezért a szülõk sem nagyon ösztönzik lányaikat tanulásra. Ahogy a soron lakó egyik édesanya mondta „a nõszemély úgyis arra van ítélve, hogy férjhez menjen, meg nevelje a gyerekeit.”
Míg korábban, a szocializmus kezdeti, illetve középsõ idõszakában az extenzív iparosítás tömegesen felszívta a képzetlen cigány munkaerõt is, addig ma a gazdaság nem tud velük mit kezdeni. Lassan már tíz éve, hogy a falubeliek kikerültek a formális munkaerõpiacról, s még a nyolc általánost végzetteknek sincs semmi esélyük, hogy visszakerüljenek oda. Többéves sikertelen próbálkozásuk tükrözõdik abban az – akár megdöbbentõnek is tekinthetõ – adatban, miszerint a munkanélküliek 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem is keres munkát. („Hol keressek? Az egész környéken nincs munka” – legtöbben ezt kérdezték vissza.)
Így aztán nem csoda, ha sokan a gyerekeiket sem nagyon tudják inspirálni arra, hogy jövõjüket megalapozandó, tanuljanak. „Hiába van nyolc osztályom, mire mentem vele? A nagyobbik fiamnak is megvan a nyolc, fel is vették Miskolcra karosszérialakatosnak, de nem tudtam elengedni. Mibõl? Csak a vonat lett volna havi tízezer…”
Szemmel láthatólag a tanárok sem tudnak mit kezdeni az utóbbi években újra erõsödõ lemorzsolódással. Az elsõ néhány igazolatlan mulasztás után még fel-feljelentik a szülõket – mert így írja elõ a törvény – de mivel ezután sem változik semmi, felhagynak az amúgy is idõigényes procedúrával, és – a szülõk kezdeményezésére – inkább felmentik a gyerekeket. Könnyebb helyt adni a kérésnek – amely rendszerint azon nyugszik, hogy otthon szükség van a legnagyobb gyerek segítségére –, mint valami eredményt produkálni az iskolában néhanapján elõforduló gyerekkel.

Gyermekvállalás, termékenység

Miközben Magyarországon nagyjából 1958 óta az a jellemzõ, hogy a nõk termékenysége még az egyszerû reprodukció szintjét sem tudja biztosítani (Szukicsné, 2000), addig a láposi cigányoknál (de említhetnénk e vidékrõl más települést is) az elmúlt 40 év során közel megduplázódott az élveszületések száma (lásd Melléklet, 1. ábra). (Ezzel egyidejûleg a csecsemõhalandóság is minimális szintre csökkent.)
Ez a tény önmagában még nem mond semmit a láposi nõk termékenységének változásáról, hiszen a születésszám ugrásszerû változása mögött részben az áll, hogy nõtt a szülõképes korú cigány nõk száma. Az 1960. évi 490 fõrõl6  mára úgy emelkedett 567-re a falu lakóinak száma, hogy nagymértékben kicserélõdött a lakosság. A „parasztok” nagy része elvándorolt, a „tõsgyökeres” (többnyire a múlt század vége, e század eleje óta) itt élõ láposi cigány családok pedig gyorsan szaporodtak. Ráadásul, míg a magyarok közül többnyire csak az idõsebbek maradtak a faluban, a felcseperedõ cigány gyerekek közül – a régi szokással ellentétben – már nemcsak a fiúk, de a lányok is ide hozzák élettársaikat. Ahogy egyikük fogalmazott: „Láposon jobb az élet, mert sok a fiatal”.
A vizsgált négy évtized alatt nemcsak a születések számában, de a szülések egyéb jellemzõiben is egyre nagyobb lett a távolság a láposi cigány, illetve nem cigány lakosság között. Errõl tanúskodnak a terheseket, illetve kisgyermekes családokat ellátó védõnõ vezette ún. „gyermekegészségügyi törzslapok” adatai.7  Ezek tanúsága szerint, nem csupán arról van szó, hogy egyre több újszülött születik a cigány családokban, de az is kitûnik, hogy ezeknek az újszülötteknek egyre rosszabbak az esélyei (lásd Melléklet, 2. táblázat).
Míg a hatvanas évtizedben a láposi cigány csecsemõknek 17,9 százaléka volt koraszülött (bár az országos átlag ekkor is 10 százalék körül mozgott), addig ugyanez az arány a nyolcvanas évekre már 32,4 százalékra emelkedett, majd a következõ tíz évben nagyjából ezen a szinten stabilizálódott. Mindeközben a nem cigány újszülötteknek 62 százaléka született éretten a hatvanas években, 1990–2000 között pedig egyetlen koraszülött sem volt köztük. (Igaz, e 10 év alatt mindössze hét magyar gyerek jött világra a faluban…)
Az élveszületések abszolút számának változásánál azonban sokatmondóbb annak áttekintése, hogy a ma Láposon élõ, különbözõ korú cigány asszonyok eddig hány gyermeknek adtak életet, valamint hogy milyen életkorban kezdtek el szülni (1. tábla).

1. táblázat. Az átlagos gyerekszám alakulása a láposi cigány nõk születési kohorszaiban (1950–2000)
 

Anya születési éve	Anya átlagéletkora elsõ gyermeke születésekor	Átlagos gyerekszám	Esetszám
1930–1939 1940–1949	20,6 190,	70,0 8,25	40 40
1950–1959 1960–1969	20,27 20,84	5,18 5,20	11 19
1970–1979 1980–1989	16,75 16,62	3,87 20,0	10 10

Forrás: Saját adatfelvétel 2000 nyarán (a Szelényi Iván vezette Poverty and Ethnicity c. kelet-európai összehasonlító szegénységvizsgálat kérdõívének felhasználásával).

Itt azonban elkerülhetetlen egy kitérõnek tûnõ megjegyzést tenni. A láposi cigány lányokról, nõkrõl beszélve nem tekintjük közéjük tartozóknak azokat a falu által „kikupálódottnak”, „kiemelkedettnek” nevezett családok felnõtt lánygyermekeit, akik származásuk ellenére minden tekintetben másként viselkednek, mint a helyi cigányok. Mint azt a korábbiakban bemutattuk, õk aspirációikban az általuk „parasztnak” nevezett nem cigányokhoz hasonlíthatók. Ez irányítja demográfiai magatartásukat is, amelynek jellemzõ jegye, hogy maximum 2-3 gyereket vállalnak. Ahogy egyikük nagyon plasztikusan megfogalmazta e csoport véleményét: „ott, ahol már három gyereknél több van, elvadul minden, megette a fene az egészet…” Ami másképpen szólva annyit tesz, hogy sok gyerekkel már nem lehet kitörni abból a nyomorból, amiben a láposi cigányok zöme él.
A kiemelkedettek demográfiai stratégiájának alapja tehát a kevés, de a lehetõségek szerint minél jobban ellátott gyerek. „Két gyereket akartam. Már a harmadikat is csak azért tartottam meg, hátha fiú lesz. Minek több gyerek? A szegénységbe? Kitaníttatom mind. Fontos, hogy tanuljanak, szakmájuk legyen, hogy normálisan férjhez menjenek. Mi az, hogy normálisan? Hogy mûvelt, iskolázott fiúhoz menjenek. Mert õk is mûveltek, nem? Háromnak is nehéz mindent megadni. Mindnek házat kellene venni, takarékbetétet csinálni, hogy ha 18 éves lesz, legyen mibõl elindulni…”
Mindez egyben azt jelenti, hogy akárcsak a magyarországi romák, úgy a láposi cigány lakosság sem alkot homogén társadalmat. A különbözõ élethelyzetû, különbözõ társadalmi státusú cigány nõk termékenységtörténete is karakteresen eltér egymástól. Vagyis nem helytállóak az olyan állítások, miszerint például „a cigányok demográfiai jellemzõje, úgy tûnik, a nagy termékenység.” (Hoóz, 1973)
Az 1. táblázat alapján két fontos tendencia látszik kirajzolódni. Az egyik, hogy a ma ötvenes-hatvanas, illetve hatvanas-hetvenes éveikben járó, azaz befejezett termékenységû nagymamák generációjához képest (akik átlagosan hét-nyolc gyereket szültek), az anyák mai középkorú nemzedékét – a maga átlagosan öt gyerekével – már visszafogott szülési kedv jellemzi. (A befejezett termékenység már az õ esetükben sem sokat változhat, hiszen közülük a legfiatalabb is elmúlt 40 éves.) Ennek oka alapvetõen az volt, hogy a hetvenes évek második felében elsõ gyermeküket szülõ nõk akkoriban el tudtak helyezkedni – ki a közeli erdészetbe járt „csemetézni”, ki takarítónõként, betanított munkásként dolgozott a közeli nagyobb települések gyáraiban. Szélesebb kitekintésben: az 1993-as, Kemény István vezette országos reprezentatív cigányvizsgálat adatai szerint 1971-ben a munkaképes korú cigány nõk közel egyharmada volt foglalkoztatott, 1987-re viszont már minden második munkaképes korú roma nõnek volt munkahelye. (Janky, 1999) Alapvetõen tehát a javuló munkaerõ-piaci pozíciók késztették a láposi nõket arra, hogy éljenek az akkoriban már itt is népszerûsített családtervezés, fogamzásgátlás eszközeivel. Nem ritka köztük az olyan asszony, aki 19 évesen megkezdte a gyerekszülést és 26 éves korára, 5 gyerekkel már be is fejezte „termékenység-történetét”.
Az 1. táblázat adatai szerint a vizsgált fél évszázados idõszakban érvényre jutó másik fontos változás az, hogy a szülõk, illetve nagyszülõk generációjához képest a mai tízen-huszonéves fiatal lányok már serdülõként, az elõzõ generációkhoz képest három évvel korábban, átlagban 16 évesen váltak anyákká. Bár ezeknek a fiataloknak a befejezett termékenységérõl ma még semmit nem lehet mondani, az mindenképpen figyelemre méltó tény, hogy már most, huszonegynéhány évesen többségüknek 4 gyereke van (miközben országos viszonylatban ennek a korosztálynak, talán ha az elsõ gyermeke született meg).
A védõnõi minõsítés szerint ezek az elsõ terhességek, ha nem is mindig, de általában tervezettek, szinte kivétel nélkül a „kívánt terhesség” kategóriájába tartoztak (ezt a felfogást az érintett lányok maguk is megerõsítették)8.  Hasonló jelenséget találtak a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársai is 1983-ban, amikor a serdülõkorban szült anyák körében folytattak próbafelvételt (Pongráczné, 1983). Adataik szerint a vizsgált fiatal anyák több mint 80 százaléka arról számolt be, hogy semmiféle fogamzásgátlást nem alkalmazott – többségük azért, mert szülni kívánt. Mindezt összevetve a 10 évvel késõbb ugyanebben a körben megismételt vizsgálattal, arra a következtetésre jutottak, hogy „a fiatal korban vállalt anyaság megbánása ritka… a korai gyerekszülés inkább csak beilleszkedett egy olyan életvezetési stratégiába, amelyre a környezeti, szociális feltételek is motiválták õket, s amelyben a tanulás, a szakmaszerzés igénye háttérbe szorul.” (Pongráczné–S. Molnár, 1994: 32)
Számos antropológiai kutatás (lásd például Horváth, 2001) megfigyelésével összecsengõen, saját etnográfiai munkánk során azt tapasztaltuk, hogy a fiatalon anyává vált lányok esetében korántsem arról van csupán szó, hogy nem lenne igényük tanulni, szakmát szerezni, sokkal inkább az a helyzet, hogy az adott pillanatban a számukra elérhetõ – illetve el nem érhetõ – lehetõségek alapján mérlegelnek, és ez befolyásolja viselkedésüket, többek között „demográfiai magatartásukat”.
M. Patricia Fernandey Kelly – akinek elmélete segítségül szolgál a láposi cigányok körében tapasztalható fiatalkori anyaság terjedésének magyarázatához – Nyugat-Baltimore-i gettólakó afro-amerikaiak körében folytatott kutatása alapján arra jutott, hogy nincs igazuk az amerikai szakirodalomban is túlsúlyban lévõ konzervatív felfogás szószólóinak, akik szerint a fiatalkori terhesség terjedésének a jóléti programoktól való függõség az oka. (Sem azoknak, akik úgy vélik, az afro-amerikaiaknál kulturális és biológiai okok miatt magas a kamaszkori terhességek aránya.) (Kelly, 1998) Ezzel szemben õ azzal érvel, hogy a baltimore-i gettólakó lányok számára – más alternatíva hiányában – a korai anyaság az egyetlen lehetõség a felnõtté válásra, a tisztelet kivívására, az önbecsülés megszerzésére. „Szinte egyetlen olyan esemény sem lelhetõ fel a gettóban, amely gazdagabb környéken a gyerekkorból a felnõttkorba való átmenetet jelzi. A takarékbetétkönyv, az iskolán kívüli elfoglaltság, a jogosítvány megszerzésének reménye, a jól fizetõ állás kilátása – a felnõttkorhoz való közeledés középosztálybeli elõfeltételei – igen ritkák a szegény környékeken. A csecsemõk felvillanyozzák az embereket és az ön-megkülönböztetés lehetõségét kínálják. A gyerekszülés tehát nem a felelõtlen magatartás következménye, hanem olyan eszköz, amellyel értelmet adnak életüknek”. (Kelly, 1998: 265)
A fiatalkori terhesség kortünet, vonja le a tanulságot Kelly, amely olyan körülmények között terjed el, ahol – a többség számára nyitva álló – lehetõségekhez és erõforrásokhoz vezetõ út elzárult. (Az okból azonban, ha a társadalmi feltételek változatlanok maradnak, egy idõ után okozat lehet – folytathatnánk a gondolatmenetet. Hiszen az iskolázatlan, szegény, fiatalkorú anyától született gyerekek nagy valószínûséggel maguk is szegény, tanulatlan felnõttekké válnak, s a jelenség a következõ generáció esetében is újratermelõdhet. Ezt sejteti Pongrácznéék fent idézett kutatási beszámolója is – lásd uo.)
A Kelly által vizsgált baltimore-i afro-amerikai lányok helyzete sok szempontból hasonló a mindennapi megélhetésért küzdõ, a többségi társadalomtól gyakorlatilag elkülönülten élõ, szegregált „telepen”, illetve utcasoron lakó láposi cigány nõkéhez9.  Azok a választási lehetõségek, amelyek a hasonló korú, de magasabb társadalmi státusú nem cigányok elõtt nyitva állnak, a láposiaknak gyakorlatilag elérhetetlenek. Számukra a piacképes, jobb állást ígérõ iskolai végzettség megszerzése nem hordoz valóságos esélyt – éppen ezért nem is cél. A szülõk sem nagyon ösztönzik õket tanulásra, mert maguk is azt tapasztalják, hogy a munkaerõpiacon ma már a nyolc osztály elvégzése sem jelent semmiféle elõnyt, ennél magasabb iskolai végzettség megszerzésére pedig – többnyire anyagi források híján – nem látnak reális esélyt. Így aztán nem is csoda, ha a szülõk egy része nemigen törõdik azzal, ha a gyereke megbukik az iskolában. Többen ezt efféle eszmefuttatással indokolják: „mibûl taníttatnám õket? Úgysem lesz belõlük semmi, mert nem tudnak tanúni, nem fog az eszük. Ötödikesek, aszt nem tudnak írni, olvasni”.
Hasonlóképpen nem történik tragédia akkor sem, ha a lányok kimaradnak az iskolából. (Nyolc osztály vagy hat, hét – nem mindegy…?) Ráadásul a nagyobb lányok munkájára, otthoni segítségére nagy szükség van a szegény családokban. Ôk vigyáznak a kisebbekre, míg az anyjuk intézi a dolgát: orvoshoz viszi valamelyik gyerekét, vagy akár gombázni, somozni megy az erdõbe. (Mindez többórás távollétet jelent.) Nagyjából tíz éves koruktól befogják õket a házimunkában is. Segíteniük kell a fõzésben, a takarításban, illetve az egyéb, ház körüli teendõk elvégzésében. „Le is törte volna anyám az ujjamat, ha nem tanulok meg tizenkét évesen fõzni” – mondja az otthoni neveltetésérõl egyikük.
Ebbõl az anyának engedelmességgel tartozó „nagylány” szerepbõl kitörni, felnõtté válni csakis egy módon lehet: ha a lány gyermeket szülve, új családot alapít. Ez az önállóság, és ami még fontosabb: a tisztelet és az azzal járó önbecsülés megszerzésének egyetlen, számukra is elérhetõ módja. A láposi erõforrás-hiányos, szegény környezetben – ahol ráadásul nap mint nap kénytelenek szembesülni a külsõ világot jelentõ „parasztok” megvetésével, a róluk alkotott negatív ítéleteivel – a cigány nõknek egyetlen „jövedelmezõ”, profitot – azaz tiszteletet, megbecsülést – termelõ szimbolikus tõkéjük van: a gyerek.
A fiatalkor anyaságnak – mintegy húsz esetrõl beszélünk – láthatólag egységes „forgatókönyve” van Láposon. A többnyire 16–19 éves sihederek „megszöktetik” a 14–16 éves lányokat. A szülõk elõször nehezen, ma már azonban – a jelenség tömegessé válása óta – egyre könnyebben beletörõdnek, hogy lányuk gyerekfejjel „férjhez ment”. Ezt pedig hamarosan követi az elsõ gyermek megszületése – ami teljesen megfelel a magyar gyakorlatnak (Kamarás, 2001). Azt az asszonyt, aki férjhezmenetele után egy évvel még nem lett terhes, már kikezdik. „Itt a faluban azt szokták mondani arra a párra, akinek még nincs gyereke, hogy mi van, nem tudol má’ semmit, menjél orvoshoz!”. (Természetesen mindez csak a cigány közösségen belül értendõ.)
De nem csak az elmaradt gyermekáldás elfogadhatatlan. „Azt is töri az ideg, hogy mi van már, akinek csak lánya van. Vagy csak fia. A T. Zsoltinak például 4 fia van, neki azt szokták mondani, hogy mi van, nem tudol lányt csinálni, csak fiút? Tegyél kalapácsot az ágy alá, vagy küldd át a feleséged hozzám egy hétre…” (Néhányan azzal indokolták sokadik gyermekük megszülését, hogy nem vetették el, mert abban reménykedtek, hátha végre „besikeredik” egy lány vagy éppen fiú – mikor mi hiányzott a családból.)
Az eddig elmondottak illusztrációjaként álljon itt a fiatalkorban szült láposi anyákkal készített néhány interjúrészlet.
H. Mari 15 éves volt, mikor „férjhez ment”. „A Móni kezdte, õ 14 évesen szökött meg az Atival. Tudod, mi egy társaság voltunk. Aztán elmentek mások is a párjukkal, csak mi maradtunk ketten a barátnõmmel. Mi is szerettük a párunkat, hát mire vártunk volna? Én hat osztályt jártam, akkor a tanulással nem foglalkoztunk. Akkoriban olyan tanárok voltak, hogy a cigány gyerekeket lenézték. Akkoriban nagyképûek voltak. Nem igen szerettünk mi iskolába járni. Most mit kezdenék vele, ha meglenne a nyolc osztályom? Ilyen megélhetõség mellett, ami ezen a vidéken van…”
A baráti társaság másik tagja így emlékszik vissza a régi történetre: „Az volt az álmunk, hogy elmegyünk innen Láposról, hátha akkor tudunk valami munkát találni. Móni mondta mindig, hogy lesz felvétel D.-n, a hûtõgyárban, õ tudta, mert neki vannak ott rokonai. De hát a Móni megkezdte a férjhezmenést, ezzel puff, abbamaradt minden… Tudod, itt a fiatalok mennek egymás után. Meg aztán az öregeken látod, a gyerekek mennyi örömet okoznak. A barátnõknek már volt kit babusgatniuk, az rosszul jött ki, hogy nekünk még nincs.”
H. Rozi – túl a barátnõktõl látottakon – azért szökött el otthonról, mert végre „saját életet akart”. „Meg akartam már szabadulni Anyutól, Aputól. Más életet akartam. 13 éves voltam, mikor elszöktem a férjemmel. Itt a cigányok ha egyszer összemennek, akkor már megegyszer szét nem mennek. Mindenki szerette a párját, oszt akkor úgy elment mindenki. Én arra gondoltam, jaj, lesz egy kislányom, szépen fogom öltöztetni, lesz íróasztala, ahol tanulni fog. Csak én azt nem tudtam, hogy ennyi felelõsséggel jár ez, hogy törd a fejed mindennap, mi lesz a kaja. Otthon akkor nem volt ilyen gondunk.”
K. Juli nem a barátok hatására, hanem azért ment férjhez, mert elege volt már az otthoni életbõl, a nagylányként rá jutó feladatokból. „16 éves voltam, muszáj volt elszöknöm. Elég volt nekem, amit küszködtem otthon is. 13 éves koromtól én takarítottam, mostam, fõztem, a kicsikkel voltam. Öt iskolám van – elég volt az iskolából is. Anyunak muszáj volt menni a faluba dolgozni, kapálni, ültetni, hogy legyen mit enni… Elegem volt már otthon, meguntam, hogy a más gyerekeivel küszködjek. …Megszerettem a férjem, azt elszöktem vele. Most csak a családom érdekel, csak velük foglalkozom, más semmivel.”
T. Erit is csak a gyerekek érdeklik. „15 voltam, mikor elszöktem, 16, mikor megszültem Bécit. Ha járok még iskolába, mivel tudtam vón többet? Úgyse szerettem vón továbbtanulni. Szerettük egymást. Nekem ez az élet, a gyerekek… Egy nõnél az a fontos, hogy iparkodó legyen, hogy a gyerekeinek éljen, hogy tartsa a gyerekeit rendben, tartsa a házát rendben. Nálunk itt a faluban ez a divat. …Én csak arra vágyok már, hogy legyen meg a gyerekeknek a kaja, a fa, meg hogy jöjjön haza a férjem a börtönbõl, hogy tudjon segíteni.”
T. Rita – ma 22 évesen ötgyerekes anya – 13 esztendõs volt, amikor megszületett elsõ gyereke. „Nekem jó így. A tanároknak is megmondtam, hogy nem megyek többet iskolába. Dolgozni meg hova mentem volna? … Ezt választottam, azt kész. Anyám beletörõdött. Gyerek nélkül milyen az élet? Szerintem az az élet, ha sok gyerek van.”
A gyereknek a láposi cigányok értékrendjében – persze nem csak náluk! – kitüntetett jelentõsége van. Az a cigány nõ, aki nem tud gyereket szülni, nem is élvez tiszteletet közösségében. Az a család, ahol nincs utód, a láposiak szemében nem is lehet boldog. Éljenek bár náluk sokkal jobb anyagi helyzetben, nem ér az egész semmit, ha nincs gyerek. T. Józsi például – egyebek mellett – azért vált el elsõ feleségétõl, mert az asszonynak öt év alatt se lett gyereke. „A Teréz pedig iparkodó asszony volt, de nem csoda, hogy elvált tõle a Józsi. Se gyerek, se semmi, akkor mit ért az élete? Itt van ez az új asszony, ezzel meg milyen szépen élnek. Már van egy közös gyerekük is.” (A cigányok, illetve a parasztok közti eltérõ értékrendre jó példa, hogy míg az elõbbiek feltétlenül pozitívan ítélték meg, hogy Józsi új családot alapított, addig az utóbbiak, többek között a falu polgármesterének véleménye az, hogy a férfi „rossz családba” – értsd: a telepiekhez – keveredett, ez az oka, hogy visszasüllyedt oda, ahonnan már kezdett kikapaszkodni. (CS-lakásából a felhalmozódott kifizetetlen adósságok miatt, kénytelen volt kiköltözni, s fel kellett mennie a dombra, a cigánytelepre, a régi putriba…)
Fent a telepen van olyan idõs házaspár is, amelynek egészségügyi okokból nem lehetett gyereke, õk azonban úgy oldották meg a problémát, hogy örökbe fogadták egyik – náluk is szegényebb – testvérük elsõszülöttét.
A láposi „parasztok” is érzékelik, hogy a cigány családokban a gyermeknek kitüntetett jelentõsége van. A gyerekszeretet azon kevés tulajdonságok egyike – vagy szinte az egyetlen – amit méltányolnak náluk. Azonban még ezt is így kommentálják: „Egyetlen dolog maradt meg bennük, a gyerekszeretet. Az az asszony nem asszony, akinek nincs legalább öt gyereke. …Borzasztóan ragaszkodnak a gyerekeikhez”.
Ez utóbbi mondat nem túlzás. Mazsolánénak már 17 éves a nagyfia, aki súlyos testi és szellemi fogyatékossággal született. A fiú, akit édesanyja havonta visz ellenõrzésre a miskolci kórházba, soha nem lesz önellátásra képes, még ma is pelenkázni kell. Mazsoláné mégis felháborodva meséli, hogy az orvosok jobbnak találnák, ha intézetbe adná a fiút… „Nem volna annyi pénz, hogy intézetbe adjam õt. Inkább sínylõdünk így. Ahhoz más szív kéne, hogy egy anya beadja intézetbe a gyerekét.”
Cs. Andinak is azt javasolták Miskolcon, hogy adja intézetbe koraszülöttként világra jött, ma 4 éves epilepsziás, szellemi fogyatékos kislányát, mert nem fogja tudni felnevelni. Andi ezen persze nagyon felháborodott: „Elkezdtem ott velük ordítani. Mondtam nekik, hogy akinek volt már gyereke, az nem mondhat ilyet. Soha nem tudnám õt intézetbe adni. Ez a gyerek az életem.”
Hibát követnénk el azonban, ha a fiatalkori anyaság magyarázata során kizárólag a nõk élethelyzetére koncentrálnánk. A továbbtanulási, munkaerõ-piaci, illetve az önálló egzisztencia teremtéshez szükséges egyéb erõforrások beszûkülésének ténye a láposi kamaszfiúkra ugyanúgy érvényes, mint a fiatal lányokra. A falubéli 16–24 cigány éves fiatalemberek közül mindössze egynek volt eddig munkahelye.
Míg régebben – nagyjából a hetvenes évek elejétõl a nyolcvanas évek közepéig – az apák már a tizenöt éves fiaikat is magukkal vitték dolgozni – ki a bányába, ki a postára vagy éppen az építõiparba –, addig ma az ilyen korú fiúk többnyire állandó elfoglaltság nélkül csellengenek a faluban. Igaz, a nagycsalád munkamegosztásában fontos szerepük van: ha apjukat elhívják napszámba, nekik kell fáért menni az erdõbe (ez télen napi többórás kemény fizikai munkát jelent), illetve, ha nincs nagylány a családban, anyjuk távollétében õk vigyáznak a kicsikre. Akárcsak a lányok, ezek a tinédzser fiúk sem igen találnak más értelmet életüknek, mint hogy – követve az elmúlt években már divattá vált gyakorlatot – korán családot alapítanak. Egyikük édesanyja így kommentálja fia „megházasodását”: „Most mán ez a divat, hogy szökdösnek el 14-15 évesen. A mi idõnkben nem így volt, nem volt ez szokás, hogy 13-14 évesen szültek a lányok. Ránk vigyáztak a szüleink, nem engedtek korán házasodni. Én 18 éves koromig jártam apámmal a legelõre, pásztor volt, vagy otthon kellett dolgoznom. Csak aztán engedtek el… Most más a divat. A fiam idehozta a menyemet, hogy én tartsam õket. 15 éves, de mán akarna szülni, lelátszik róla! Hány osztálya van? Mit tudom én, meg se kérdeztem, valami kisegítõ iskolába járt, nem zavar. Ha szereti az inas, vele marad.”
Láposon a választási lehetõségek hiányának, az önálló egzisztencia teremtéshez szükséges erõforrások elérhetetlenségének hatását ráadásul még felerõsíti az a körülmény, hogy az itt élõ fiatalok társadalmi kapcsolati hálója csonka, homogén – azaz gyakorlatilag nincsen semmiféle kapcsolatuk magasabb státussal, eltérõ élettapasztalattal, világlátással rendelkezõ személyekkel10.  (Ilyen helyzetben nem csoda, ha az itteni fiatalokra különösen erõs – a szülõktõl eltekintve, szinte kizárólagos – hatást gyakorol saját falubéli kortárscsoportjuk.)
A láposi cigányok társadalmi kapcsolati hálójának csonkasága másfelõl azt jelenti, hogy nincsenek olyan ismerõseik, akik segíteni tudnának nekik – akár a falubéli kortárscsoporttól eltérõ szerepmintát adva, akár tanácsot vagy éppen konkrét fizikai segítséget nyújtva – kitörni a „gettólétbõl”. A kitörés nehézségérõl vall az alábbi két eset.
H. Ilon 14 évesen lett terhes. Nyár elején még azt mondta, tudja, hogy elrontja az életét, ha szül, és nem megy továbbtanulni Miskolcra, de a baba akkor is sokkal fontosabb minden másnál. Nyár végén elvetélt. Szeptemberben elkezdte az iskolát. Két hét múlva öngyilkosságot kísérelt meg, gyógyszermérgezéssel kórházba vitték. Mikor felépült, már nem kellett visszamennie tanulni, szülei megengedték, hogy otthon maradjon. Apja, aki évek óta azért dolgozott, hogy a lányát kitaníttassa, beletörõdve mesélte: „Végül is férjhez ment, ahogy a többi lány itt a faluban. Ha neki így a jó… Most már az anyjával mi is nagyon várunk a babára.”
Ilon – saját bevallása szerint – nem szerette az iskolát, nem tudta megszokni Miskolcot. „A tanárok is rosszak voltak, az iskola unalmas, itt kellett hagyni a barátomat is, ki tudja, megvárt volna-e, míg kijárom az iskolát? Én itt szeretek a faluban, a cigányok között. Csak már lenne nekem is gyerekem…” Példája azt mutatja, hogy hiányos kapcsolathálóval, a más társadalmi rétegek felõl érkezõ segítõ kapcsolatok nélkül alig lehet kitörni a „gettólétbõl”. Nehéz otthagyni a megszokott és szeretett cigányközösség nyújtotta biztonságot, és felcserélni arra a bizonytalanságra, amit a cigányokkal szemben amúgy is elõítéletes, sokszor ellenséges környezet kínál alternatívaként.
A legtöbb láposi lánynak azonban még nehezebb a helyzete: az elõbbi esettel szemben, szüleik általában nem tudják felkínálni a továbbtanulás lehetõségét, a maguk erejébõl pedig még akkor sem tudnak kitörni a nyomorból, ha szeretnének.
H. Andrea tavaly nyáron még eltökélt volt abban, hogy õ más lesz, jobb életet fog élni, mint a telepi lányok. „Én itt nem maradok. Elmegyek Fehérvárra dolgozni. Megmutatom nekik, hogy lehet másképp is élni…” (Andreát az különböztette meg eleve a telepi lányoktól, hogy õ kisgyerekkorától rendszeresen eljárt a miskolci rokonaihoz vendégségbe, ahol „más világot” látott, más tapasztalatokat gyûjtött, és ahol más értelmezést is kapcsoltak mindahhoz, ami a szûk falujában, annak is a cigánysorán olyan egyértelmûnek tûnik.) Ôsz elején már nem lakott a faluban. „Férjhez ment R.-re – mesélte anyja11.  Kiderült, Andrea valóban megpróbált Székesfehérváron munkát keresni, de nem talált, mert mindenütt túl fiatalnak tartották. Az meg szóba sem jött, hogy tanuljon valamit, hiszen a családnak egyetlen keresõ tagja sincs, rajta kívül pedig még hat gyereket kell eltartani. A lehetõségek így elfogytak, a kör bezárult: jobb választás híján, õ is beállt a sorba, hogy élje a telepi lányok megszokott életét. Igaz, nem Láposon, hanem egy másik elszegényedett cigányfaluban.
A láposi termékenységtörténet utolsó ötven évét, az itteni cigányközösség gyerekvállalási szokásainak változását elemezve érdemes még megemlíteni egy újkeletû fejleményt is: az elmúlt tíz évben számottevõen megnõtt a 35 év felett gyermeket vállaló nõk aránya a faluban (lásd Melléklet, 3. táblázat). Ez egyrészt abból fakad, hogy a korábbiakhoz képest népesebb lett ez a korosztály, másrészt viszont a „nem kívánt”, „véletlen” terhességeknek is komoly szerepük van benne. Míg a nyolcvanas években a védõnõ sikerként könyvelhette el, hogy sok családnál hatásos a „felvilágosító munkája”, mûködik a családtervezés, addig a nyolcvanas évek vége óta, a láposi cigány férfiak körében szinte teljessé vált munkanélküliség nyomán, a családok elszegényedésével egyre kevesebb pénz jut gyógyszerre, egyre kevesebben tudják megvenni a fogamzásgátló tablettát. (Tavaly a védõnõ örömmel tudósította a falubelieket egy új fogamzásgátló módszerrõl, egy injekcióról, ami csak 700 forintba kerül, viszont három hónapra védettséget nyújt. A számos mellékhatás ellenére egyre több asszony használja, mert jóval olcsóbb, mint a tabletta.)
Bár az abortuszok száma az elmúlt négy évben nõtt, mégis az a jellemzõ, hogy a láposi nõk inkább megszülik a megfogant babákat. Ôk ezt kétféleképpen indokolják: vagy azzal, hogy késõn vették észre a terhességet, vagy azzal, hogy férjük nem engedte elvetetni. Ritkábban, de elõfordul olyan indoklás is, hogy félnek a kórháztól, az orvostól.
K. Teréz 36 éves, nyolc gyereke és három unokája mellett most várja a kilencedik gyermekét. „Elég lett volna kettõ vagy három, a többi csak jött, meglepett nagyon, de késõ volt már elvetetni.” Teréz férje errõl úgy mesél, hogy õ nem hagyta elvetetni a gyerekeket, mert szereti, ha sokan vannak. „Úgy voltam vele, ami megvan, az legyen is meg… Én úgy szeretem, ha zajos az élet. Nekem is kilenc testvérem volt.”
H. Julinak már 20 éves volt a nagyfia, mikor elkezdett nõni a hasa. „Mentem az orvoshoz, mondom neki, mi van, doktor úr, rákos vagyok? Én annyira ríttam, ha láttál volna… istenkém, öregségemre a Jóisten egyszerre két gyereket ad, hát mit fogok velük csinálni?” (Julinak persze azóta az ikrek a szemefényei.)
K. Éva 37 évesen lett terhes hetedik fiával. „Nem akartam én annyi gyereket, de gyöttek. Nem védekeztem, mert a férjem nem hagyta. Azt mondta, hadd legyenek. Szerette a gyerekeket. …Nem mindenki egyforma. A cigányok sose fogják úgy eldobni a gyereket, mint a parasztok. Mi, ha a fogunk közt fogjuk hurcolni, akkor is megszüljük…”
Bár a falut irányító polgármester próbálja megakadályozni a – saját nézete szerint – nemkívánatos helyre történõ sokadik szüléseket, ez többnyire nem vezet eredményre. Nemrégiben egy 39 éves telepi cigányasszonynak adott 10 000 forint rendkívüli segélyt a kórházi ellátásra, hogy elvetesse leendõ nyolcadik gyermekét, azonban „jószándéka” – ahogy a falubéli parasztok kommentálták az esetet – nem járt „eredménnyel”.
„A gyerek is megvan, a pénz is megmaradt” – mesélték tréfálkozva a láposi parasztasszonyok. (Az abortuszra váró asszony a kórházból megszökött. Férje nem engedte elvetetni a magzatot, meg hát jobb helyre is került az a pénz, hiszen az otthon maradt gyerekeknek legalább jutott belõle kenyérre…)
A polgármester ez irányú erõfeszítései eddig egy esetben jártak sikerrel, amikor egy 32 éves cigány asszonyt rá tudott beszélni, hogy tizenkettedik gyermeke megszülése után sterilizáltassa magát. (Természetesen úgy, hogy a mûtéti beavatkozást, melynek díja 15 000 forint, az önkormányzat finanszírozta.)

Záró megjegyzések

Írásunk azt próbálta igazolni, hogy a láposi cigányközösség körében az elmúlt tíz évben „divattá” vált fiatalkori anyaság új jelenség, amellyel ezek a fiatalok a társadalmi változások okozta új élethelyzetre reagálnak. A mozgatórugó tehát nem a „mindenkori, hagyományos cigány kultúra”, illetve az e népcsoportra jellemzõ „örökletes biológiai adottság” – nevezetesen a fiatalabb korban bekövetkezõ nemi érettség –, sokkal inkább a sajátos élethelyzet az ok, a társadalom peremére szorult lét, olyan erõforrások elérhetetlensége, amely a többségi társadalom tagjai számára rendelkezésre állnak, hogy felnõtté válhassanak, önálló egzisztenciát teremthessenek. A láposi cigány lányok, akik a többségi társadalomtól elszakadva, szigetszerû létben, a lakóhelyet és az iskolázottságot tekintve is szegregációban, tartós mélyszegénységben élnek, és akik úgy érzik, semmi lehetõségük nincs arra, hogy munkát találjanak a formális munkaerõpiacon, azért vállalkoznak már kamaszkorukban a gyerekszülésre, mert ez az egyetlen esemény, ami értelmet ad életüknek, ami a helyi felnõtt közösség megbecsült tagjává teszi õket.
Ezek a most 15–25 éves anyák mai fejükkel úgy gondolják, hogy gyerekeiknek nem szabad követni az õ sorsukat. Arra akarják majd nevelni õket, hogy tanuljanak, aztán néhány évig még dolgozzanak, és 18–19 éves korukra halasszák a férjhezmenetelt, hogy legalább õk ne a nyomorba szüljék majd a gyerekeiket. Ahogy többen közülük megfogalmazták: „ha a mostani fejemmel lennék, nem ily fiatalon, ily nyomorult életbe szülnék. Elõbb kicsit dolgoznék magamnak, aztán mennék csak férjhez, úgy 19 évesen. Két-három gyereket szülnék, többet nem. Mán akkor nem vón ily szegény élet, mint most.”
Más kérdés, hogy ezekbõl a reményekbõl mi fog valóra válni. Már ma látni, hogy azok a fiúk és lányok, akik elsõsként vagy másodikosként még osztályelsõknek számítottak a helyi általános iskolában, átkerülvén a körzeti általánosba, kilépvén a számukra biztonságot nyújtó intézménybõl, jelentõsen rontanak tanulmányi eredményeiken. Azok a jelenleg harmadik-negyedik osztályosok, akik egy-két éve még azt mesélték, hogy szeretnek suliba járni, jól megy a tanulás, mostanában már arról beszélnek, hogy csupa kettes-hármas a bizonyítványuk, unalmas az iskola, nem érdekli õket a tanulás.

1. A tanulmány az Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság, valamint az Open Society Institute (OSI) ösztöndíjának támogatásával született. Külön köszönöm Spéder Zsoltnak, a társaság alelnökének ezen írás elkészüléséhez nyújtott segítségét. Köszönettel tartozom még Gyenei Mártának, Havas Gábornak, Kemény Istvánnak és Szelényi Ivánnak a dolgozattal kapcsolatos tanácsaikért, megjegyzéseikért.
2. Ezen a vidéken a cigányok „parasztnak” nevezik a nem cigányokat. Itt nem használatos sem a – Magyarországon többnyire az oláhcigányok által használt – „gadzso” (M. Stewart, 1993), sem a manapság politikailag korrektnek számító „roma” elnevezés, ezért a dolgozatban mi is következetesen a vizsgált csoport saját kijelölô kategóriáit fogjuk alkalmazni, bár tisztában vagyunk azzal, hogy jelen esetben a parasztnak nevezett embereknek semmi közük nincsen a többek által lefestett „valódi parasztok”-hoz (lásd pl. Fél-Hofer, 1969; Erdei, 1940 stb.)
3. Ezek az adatok saját felmérésünkbôl származnak. Az adatfelvétel során – melyre 2000 nyarán került sor Láposon – a Szelényi Iván vezette kelet-európai összehasonlító vizsgálat „Poverty and Ethnicity” c. projekt kérdôívét használtuk.
4. Erôs túlzás, sôt, a cigányokkal szembeni elfojtott gyûlöletet jelzi, ahogy néhány paraszt kommentálja az ilyen házasságokat: „Hidd el, sokan direkt befektetik az intézetis fiúk alá a lányokat. Miután elszedték a pénzét, elkergetik a fiút.” Az ilyen durva megnyilatkozásoknak egyetlen alapja az, hogy az intézetben nevelkedett fiatalok, nagykorúvá válván, azaz 18. életévüket betöltvén, ha önálló életvezetésre alkalmasnak találtatnak, az Intézetet elhagyván életkezdési támogatásban részesülnek, ami olykor a másfél millió forintot is elérheti. (A faluba beházasodottak esetében azonban ez az összeg egyetlen esetben sem volt nagyobb néhány százezer forintnál.)
5.  Mindkét vélemény szélsôséges és durva. A helyzet az, hogy az intézetbe kerülô, 90 százalékban állami gondozott gyerekek egyharmad része egyszerûen csak azért jár a kisegítô iskolába, mert szülei elhagyták, s az intézetbôl kikerülve probléma nélkül integrálódik a társadalomba. A gyerekek második harmada csak „szociálisan problémás” – ingerszegény környezetbôl származik, beilleszkedési zavarokkal küzd stb. És csak egyharmaduk az, amely valóban szellemileg enyhén sérült, és soha nem lesz önálló életre alkalmas. Ez utóbbiak azonban általában nem is kerülnek ki az intézeti gondozásból.
6. Forrás: az 1960. január 1-jei népszámlálási adatok. In: Magyarország helységnévtára, 1965.
7. A védônôk által 1962 óta vezetett gyermekegészségügyi törzslapokon többek között a következô adatok vannak feltüntetve: az újszülött gyermek neve, születési súlya, testhossz, a szülôk születési ideje és foglalkozása (néha a lakóhelyük meg a munkahelyük is), az édesanya anyjának lánykori neve. Ezek az adatlapok – a születési, házassági és halotti anyakönyvekkel együtt – kiváló forrásnak bizonyulnak a családrekontitúcióhoz is. (Andorka, 1988)
8.  A gyermek-egészségügyi törzslap egyik betétlapján a védônô minden terhes esetében látogatási jegyzôkönyvet vezet. Itt jegyzi fel az általa fontosnak vélt információkat a terhesség körülményeirôl, a terhes nô egészségi és szociális állapotáról. És szinte minden esetben megemlíti, hogy kívánt vagy nem kívánt terhességrôl van-e szó.
9. Van azonban egy nagyon lényeges különbség a két csoport között, nevezetesen hogy míg az amerikai gettólakó nôk többnyire lányanyák, egyedül nevelik gyerekeiket, addig a láposiak „házasságban” élnek. Náluk ugyanis az élettársi kapcsolat házasságnak számít. Ha egy cigánylány „megszökik” egy fiúval és hozzá költözik, akkor már azt mondják: „férjhez ment”. Ez azonban a magyarázat logikáján nem változtat.
10.  A társadalmi kapcsolati háló csonkasága ugyanakkor nem jelenti a társadalmi tôke hiányát, ahogy erre Kelly is felhívja a figyelmet. (Kelly, 1998) Sôt, a különbözô szegénycsoportok vizsgálata (pl. Ambrus, 1988) éppen azt mutatja, hogy ezek a csoportok a rokoni, családi kötelékek mentén szervezôdô erôs kötéseiknek, a kölcsönös szívességeknek, azaz a társadalmi tôkének (Coleman, 1998) köszönhetik túlélésüket. Láposon is a társadalmi tôke az egyik legfontosabb megélhetési forrása a minimális készpénzzel gazdálkodó cigány családoknak.
11.  R. négy falunyira van Lápostól, a cigány lakosság aránya ott már 85 százalék.

Irodalom

Ambrus Péter: A Dzsumbuj. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1988.
Andorka Rudolf: A családrekonstitúciós vizsgálat módszerei. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Történeti Demográfiai Füzetek, 1988.4.
Andorka Rudolf: A gyerekszám alakulásának társadalmi tényezõi paraszti közösségekben (XVIII–XIX. század). Ethnographia, 1981.1.
Coleman, James S.: A társadalmi tõke az emberi tõke termelésében. In: Tõkefajták … (Szerk.: Lengyel György–Szántó Zoltán) Aula, 1998.
Gyenei Márta: A „stratégiai gyerek”. Népszabadság, 1998.11.14.
Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In: Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián. Magyar Tudományos Akadémia: Budapest, 1999.
Dr. Hoóz István: Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében II. A KSH Népességtudományi Kutató Intézetének jelentései. 37. Budapest, 1973/2.
Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom. Budapest, 1940, Franklin.
Fél Edit–Hofer Tamás: Proper Peasants. Traditional life in a hungarian village. Chicago, 1969.
Horváth Kata: Epizódok egy falusi magyar cigány közösség életébõl (Antropológiai esettanulmány). Kézirat.
Janky Béla: A cigány nõk helyzete. In: Szerepváltozások, TÁRKI, 1999.
Ladányi János–Szelényi Iván: Adalékok a csenyétei cigányság történetéhez. In: Cigánynak születni, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2000.
Kamarás Ferenc: Családalapítás és gyermekvállalás az 1990-es években és az ezredfordulón. Demográfia, 2001. XLIV. évf. 1–2.
Kamarás Ferenc: A termékenység alakulása és befolyásoló tényezõi. Századvég, 2000/tavasz.
Kelly, M. P. F.: Társadalmi és kulturális tõke a városi gettóban: következmények a bevándorlás gazdaságszociológiájára. In: Tõkefajták… (szerk. Lengyel György–Szántó Zoltán), Aula, 1998.
Kemény István (szerk.): Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról. MTA Szociológiai Kutató Int.: Budapest, 1976.
Kemény István (szerk.): A cigányok Magyarországon. In: Magyarország az ezredfordulón. Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián, Magyar Tudományos Akadémia: Budapest, 1999.
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Socio-typo, Budapest, 1998.
Neményi Mária: Csoportkép nõkkel. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000.
Okely, Judith: Own or Other Culture. Routledge, London, 1996.
Dr. Pongrácz Tiborné: Fiatalkori terhességek társadalmi, demográfiai vizsgálata. A KSH Népességtudományi Kutató Intézetének jelentései. 13. Budapest, 1983/6.
Pongrácz Tiborné–S. Molnár Edit: Serdülõkorban szült anyák társadalmi, demográfiai jellemzõinek longitudinális vizsgálata. KSH Népességtudományi Kutató Intézet Kutatási jelentései 53. KSH, Budapest
Stewart, M.: Daltestvérek. Max Weber Alapítvány – T-twins Kiadó, Budapest, 1993.
Szukicsné Serfõzõ Klára: A termékenység változásának néhány jellemzõje a legutóbbi nyolc évtizedben. Demográfia, 2000. XLIII. évf. 4.

Melléklet

1. ábra. Az élveszületések száma Láposon a különbözõ etnikumoknál
(1962–2000)

2. táblázat. A koraszülöttek aránya a különbözõ etnikumoknál (1962–2000)
 

Születési év		Koraszülött	Érett	Összesen
1962–1969	Cigány	7 17,9%	32 82,1%	39 100,0%
	Nem cigány	8 16,7%	40 83,3%	48 100,0%
	Vegyes	4 20,2%	16 80,0%	20 100,0%
	Összesen	19 17,8%	88 82,2%	107 100,0%
1970–1979	Cigány	17 23,9%	54 76,1%	71 100,0%
	Nem cigány	5 10,6%	42 89,4%	47 100,0%
	Vegyes	4 30,8%	9 69,2%	13 100,0%
	Összesen	26 19,8%	105 80,2%	131 100,0%
1980–1989	Cigány	22 32,4%	46 67,6%	68 100,0%
	Nem cigány	1 8,3%	11 91,7%	12 100,0%
	Vegyes	6 30,0%	14 70,0%	20 100,0%
	Összesen	29 29,0%	71 71,0%	100 100,0%
1990–2000	Cigány	34 31,8%	73 68,2%	107 100,0%
	Nem cigány		7 100,0%	7 100,0%
	Vegyes	8 30,8%	18 69,2%	26 100,0%
	Összesen	42 30,0%	98 70,0%	140 100,0%

3. táblázat. Az anya életkora gyermeke születésekor a különbözõ etnikumoknál (1962–2000)

Születési év			Gyerek etnicitása			Total
			cigány	nem cigány	vegyes
1962–1969	anya korcsoportja         Total	00–16 17–19 20–24 25–29 30–34 35–39	3 160 7 110 2 390	5 230 140 3 3 480	1 1 5 3 8 2 200	1 9 440 240 220 7 10700
1970–1979	anya korcsoportja           Total	00–16 17–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–00	2 120 240 160 8 3 650	17 9 7 1 34	4 3 1 2 1 110	2 120 450 280 160 6 1 11000
1980–1989	anya korcsoportja         Total	00–16 17–19 20–24 25–29 30–34 35–39	2 130 270 180 7 1 680	2 7   9	2 4 110 4 1 220	4 170 400 290 8 1 990
1990–2000	anya korcsoportja           Total	00–16 17–19 20–24 25–29 30–34 35–39 40–00	8 250 260 150 250 130 1 11300	3 3 2 8	2 7 9 4 3   250	100 320 380 220 280 150 1 14600