A szociális tér átalakulása: összegzés

A város szociális terének szerkezetét a XVIII. században a porosz királyok, a XIX. században pedig a magánvállalkozók döntései szabták meg. A Weimari Köztársaság idején néhány olyan döntés is született, amely szembefordult a kialakult irányokkal, de az építés nagyságrendje összességében nem érte el azt a mértéket, ami a városon belüli egyenlõtlenségek hatékony kiegyenlítését indíthatta volna el. A felosztott város két felében a fejlõdés eltérõ irányban haladt. A keleti részen az NDK város- és lakáspolitikája csökkenteni igyekezett a társadalmi szegregációt és szociális téren új, egalitárius struktúrákat próbált kialakítani: a lakótelepek magas presztízzsel rendelkeztek, a belváros régi munkásnegyedeit és régi lakóházait lebontották vagy hagyták lepusztulni. Míg a pártkáderek a Berlin központjában emelt épületekben vagy a zöldövezetben, a lakosság nagy része az újonnan felhúzott panelekben kapott lakást. A nyugati részen nagyjából megmaradt az egyes körzetek eredeti társadalmi összetétele, bár a háború alatt részben elpusztult nagy presztízsû városrészekben elszórtan megjelenõ szociális lakásépítés és városszanálás következtében enyhült a háború elõtti idõszak éles társadalmi szegregációja. Mivel a korábbi idõszakhoz képest mind a keleti, mind a nyugati részen enyhébbek voltak a társadalmi különbségek és ellentétek, így a kettéosztottság idején a társadalmi szegregáció is enyhébb formákat öltött.
Az egyesülés óta Berlin szociális-térbeli változásai a következõkben foglalhatók össze:
1.  A fal leomlása és a politikai egység megvalósulása óta a városon belüli mobilitás évrõl évre nõtt. Mivel a népesség száma stagnál, ugyanakkor a lakáskínálat, különösen a város peremkerületeiben és környékén, nagymértékben nõtt, a belváros népsûrûsége csökken. A belváros vándorlási egyenlege a keresõ lakosság és gyermekes családok esetében negatív, ami végsõ soron a jelenlegi fejlõdés veszteseinek erõteljesebb koncentrálódását vonja maga után.
2.  Ez azonban nem érvényes a teljes belvárosra, hiszen a belvároson belül vannak felértékelõdött részek, azaz olyan negyedek is, ahol sokat fektetnek be a lakások felújításába, és ahol egy lakás megvételéért vagy bérléséért magas árat kell fizetni. Charlottenburg, Schöneberg és Wilmersdorf egyes részein kívül ide kell sorolnunk Berlin Mitte és a Prenzlauer Berg bizonyos részeit is. A belvárosban lakni egyben életstílus kérdése is: a mind több egyedül élõ a sokrétû infrastruktúra miatt elõnyben részesíti a belvárost. Különösen a keleti belvárosi részeken határos egymással a „dzsentrifikáció" és az „elszlömösödés".
3.  A város felújítás alatt álló részein, azaz túlnyomórészt a keleti, régi építésû lakónegyedekben a lakosság rohamosan cserélõdik, aminek számos oka van. Egyrészt sok lakó elhagyja a szanálási területet, amint házában építkezési munkálatok kezdõdnek, más esetekben viszont a családok éppen azért költöznek el, mert - például a tisztázatlan tulajdoni viszonyok miatt - nem kezdõdnek meg az építési munkálatok. Ezek a családok nem akarnak átlag alatti színvonalú lakásokban élni. A lakosság egy másik része számára viszont éppen ez az átlagon aluli szint és az ezzel összefüggõ alacsonyabb lakbér a vonzó - fõképp egyetemisták vagy alternatív csoportok esetében. A lakbér emelése arra készteti a népesség e nagyon mobil részét, hogy olyan házba költözzön, ahol még nem végeztek beruházásokat. Végül vannak olyan háztartások, amelyek a szanálás és modernizálás után nem képesek elõteremteni a megemelt lakbért, és ezért kell elhagyniuk a lakónegyedet. Az új lakók általában magasabb jövedelmû háztartások tagjai.
4.  A város szélén elhelyezkedõ nagyobb lakónegyedekben is megkezdõdött a népesség társadalmi összetételének átalakulása, ami egyfelõl a lakónegyedeken belüli konfliktusok erõsödésével, másfelõl azonban a háztartások megnövekedett választási lehetõségével magyarázható. Fõleg a gyermekes családok hagyják el a zárt lakótelepeket és költöznek a környékbeli új lakóparkokba. Úgy tûnik, ehhez az a „jogosulatlansági járulék" is hozzájárult, amit a szociális lakásokat elfoglaló háztartásoknak az esetben kellett fizetniük, ha jövedelmük meghaladta a felsõ jövedelmi határokat.
5.  A külsõ kerületek egyéb területein gyûlnek össze a pályájukon sikeresek és a gyermekes családok, amennyiben anyagi helyzetük az odaköltözést lehetõvé teszi. A belvárosi kerületekbõl való kiköltözés gyakran iskolai konfliktusokkal hozható összefüggésbe. Ott ugyanis egyre inkább többségbe kerülnek a nem német anyanyelvû gyerekek. A kialakuló konfliktusok hátterében a kulturális különbségek, a szegénység és a súlyos szociális problémákkal küzdõ családok koncentrációja is állhat. Ezen túlmenõen sok család esetében a „deviánsok" megnövekedett aránya és a városi szabad terek elégtelen minõsége az oka annak, hogy kevésbé sûrûn beépített és társadalmilag homogénebb környezetbe költöznek.
6.  E fejlemények következtében nõ a társadalmi szegregáció. A városi lakosság mind etnikai, mind társadalmi szempontból heterogénebbé válik, és a város lakói közötti társadalmi távolság egyre inkább térbeli távolságban is kifejezõdik. A város nyugati felén egy kerületben sem változott meg alapvetõen a társadalmi összetétel, de az eddigi jelleg tovább erõsödött. Ez azt jelenti, hogy ott, ahol azelõtt a szegény háztartások eleve nagy számban voltak jelen, ez az arány nõtt, illetve ott, ahol a gazdagabb lakók voltak fölényben, most még kevesebb olyan lakót találunk, akik nem ezekhez a jövedelemcsoportokhoz tartoznak. A szociális tér szerkezete polarizálódott. A város keleti felén a szociális tér nyugatihoz hasonló mintázatai alakulnak ki: mind a nagyobb lakónegyedekben, mind a régi építésû negyedekben hasonló tendenciák mutatkoznak. Csak a külföldiek arányát tekintve maradtak fenn nagy különbségek.

A város politikai megosztottsága 1990. október 3. óta megszûnt, de idõközben a tagoltság és a különbségek új változatai alakultak ki, amelyek éles választóvonalakká szilárdulhatnak. A keleti és nyugati részek közötti különbség továbbra is nagy szerepet játszik a városon belüli mindennapos utak és a költözési irányok szempontjából. Különleges figyelmet érdemel a város belsõ és külsõ részre, illetve a munkaerõpiac foglalkoztatottakra és munkanélküliekre szakadása. Mélyreható különbség adódhat ezen túlmenõen bizonyos társadalmi csoportok kirekesztésébõl, ami a szociális tér leírt átalakulása folytán jöhet létre.
A következõkben elõször azt vizsgáljuk, vajon megszûnt-e a kelet-nyugati megosztottság, vagy továbbra is szerepet játszik a város fejlõdésében. Ezután a városfejlesztés stratégiáját vázoljuk fel úgy, ahogy az a tartományi kormányzat terveibõl kivehetõ. A lezáró fejezetet annak a kérdésnek szenteljük, hogy milyen politikai stratégia lenne alkalmas a szociális tér megosztottságainak enyhítésére.
 

Kelet és Nyugat - túljutott-e a város a megosztottságon?

Ahogy a városon belüli mobilitás elemzésébõl is kitûnik, a város negyvenéves megosztottsága még tíz évvel a rendszerváltás után is nagyon erõsen érezteti hatását. A fejekben még létezik a fal, és ez meghatározza a saját és a többi csoport megítélését. A Kelet és Nyugat közötti különbségtétel továbbra is uralja a hétköznapokat. A cselekvési terek elemzése a térhez kötött viselkedésminták erõs továbbélését mutatja. A másik városrész közvetlen szomszédságában élõ lakosság mindennapos térhasználatát vizsgáló Schreiner (1999) arra a megállapításra jutott, hogy azok a lakosok, akik már a fal leomlása elõtt is „határközelben" éltek, megõrizték régi bevásárlási szokásaikat. Hiába vannak a határos kerület üzletei egyenlõ távolságra, azokat nemigen keresik fel. Az a magatartás, hogy csak a „saját" térfelükre esõ köz- és kereskedelmi intézményeket használják, a kulturális és sportrendezvények esetében is megfigyelhetõ volt. A város észlelésében tehát léteznek azok a határvonalak, amelyek egyúttal társadalmi határok is.
Tíz évvel a rendszerváltás után a médiahasználatban is jól kivehetõ ez az elkülönülés: eszerint a korábban a fal egyik vagy másik oldalán mûködõ napilapoknak nem sikerült a város másik felében jelentõs számú elõfizetõre szert tenniük. Politikai irányultságuknál fontosabbnak bizonyult az „istállómeleg" és a hozzájuk fûzõdõ olvasási szokások, azaz hogy milyen kulturális aura lengi körül õket. Ugyanez áll a rádióra és televízióra is. A média tekintetében továbbra is két város létezik, és mindkét oldalon jelen vannak a politikában, a különféle egyesületekben és a médiában olyan véleményformálók, akik a „wessik" és „ossik" között fennálló különbségeket hangsúlyozzák. A legtöbb „wessi" szemében érthetetlennek tûnik, miért beszélnek a keletiek a pártállam „vívmányairól", egy sajátos - szociálisabb, közösségorientáltabb - mentalitásról és NDK-kultúráról, amelynek állítólag elõnyei is voltak (például a szerényebb fogyasztási igények). A politikai struktúrák és az e struktúrákon belül és néha ezekkel szemben kialakult hétköznapi élet effajta szétválasztása a kívülálló számára nemigen értelmezhetõ. A másik oldalon sok „ossi" a „wessiket" felületesnek, fogyasztáscentrikusnak és lekezelõnek tartja. A részben nagyon is komoly, részben ironikus identitásõrzés okán kerülik a másik zóna termékeit, és vásárláskor elõnyben részesítik a saját területükrõl származókat. Egyértelmû a helyzet azoknál a cigarettamárkáknál (F6, Karo), amelyek gyakorlatilag csak keleten léteznek.
A két városrészt a mai napig az a két, mind gazdagságát, mind pedig gazdasági és fogyasztási struktúráit tekintve eltérõ társadalom határozza meg, amelyekhez a múltban tartoztak. A rendszerváltással e tekintetben a leggyorsabb és leghatékonyabb változás a keleti városrészekben ment végbe: a városi tér „kommercializálódása" olyan, a nyilvánosságban lejátszódó, de áttekinthetetlen, a lakosok többsége által lelkesen üdvözölt, másik részük által azonban a kapitalizmus visszatérésének külsõségeként kritikusan megítélt átalakulás, amely az egész területet érintette. Az üzletláncok és a mindenhol egyforma bevásárlóközpontok a város szélén elhelyezkedõ új szakáruházakkal együtt mennyiségi téren a nyugatihoz hasonló ellátási szintet eredményeztek. Szinte teljesen felszámolták viszont a keleti térfélen az egyedi szükségleteket, a hobbik, a gyûjtõk és a szubkultúrák igényeit kielégítõ kis szakboltokat. Az egykori Kelet-Berlinben a kereskedelem infrastruktúráját egy államilag kézben tartott ellátási rendszer határozta meg, ami a kiskereskedelem extrém logisztikai és térbeli koncentrációját vonta maga után. Míg Nyugat-Berlinben a régebbi házak földszintjén az ott eleve üzleti céllal kialakított helyiségekben sok esetben fennmaradtak a részben igen specializált vagy excentrikus kínálattal rendelkezõ kis boltok, ezek keleten 1989-re szinte teljesen eltûntek, s a fordulat után csak kevés helyen jelentek meg újra.
Ennek ellenére sok minden mozgásba lendült, és a város két fele közötti költözések száma teljességgel normálisnak tekinthetõ méreteket öltött. A költözések következtében új terek is kialakultak, amelyek nem sorolhatók egyértelmûen sem a Kelethez, sem a Nyugathoz, ahol tehát Németország két felének lakói találkoznak és élnek együtt, azaz Kelet és Nyugat kulturális életformái összevegyülnek egymással. Ez fõképp Kelet-Berlin belsõ kerületeire jellemzõ, de megfigyelhetõ a keleti rész egyes új lakótelepein és a város környékén is. A megváltozott lakásfeltételek, a szélesebb körû választási lehetõségek és a gazdasági átalakulás következtében a népességben körében erõteljes újrarendezõdés ment végbe. Ennek következtében a keleti és nyugati kultúra itt közvetlen érintkezésbe kerül egymással, s a környezet érzékeli az „új" szomszédok megjelenését. A nyugati részben ezzel szemben a keleti rész egykori lakói eddig nem értek el olyan arányt, hogy jelenlétük érzékelhetõvé vált volna. Itt tehát kulturális szempontból kevés a változás. A Kelet és Nyugat közötti találkozások és konfliktusok elsõsorban Kelet-Berlinben zajlanak.
Az „internacionalizálódás" terén mély szakadék tátong Kelet és Nyugat között: ugyan Nyugat-Berlinben is van néhány olyan kerület, amely gyakorlatilag „külföldiektõl mentes", de a belváros területein mégis a külföldiek magas és egyre növekvõ aránya az általános. A keleti kerületekben ezzel szemben ez az arány igen alacsony - és ahol emelkedik, a nyugatiakhoz képest más nemzetiségûek telepednek le. Hozzávetõlegesen azt mondhatjuk, hogy a Nyugat-Berlinben élõ külföldiek között a törökök és a nyugati világ állampolgárai vannak túlsúlyban, míg a keleti részben a volt Szovjetunió és Kelet-Európa kivándorlói koncentrálódnak. Eddig egy kelet-berlini kerületben sem alakult ki olyan jellegzetesen „etnikai" infrastruktúra, amilyen Kreuzbergben vagy Neuköllnben található. Az a kevés külföldi, aki - általában teljesen elszigetelten - már az NDK idején is Berlinben lakott (például vietnami állampolgárok), és nem kényszerült elhagyni az országot, megmaradt a keleti kerületekben. A nyugaton élõ külföldiek viszont, idegenellenes támadásoktól tartva, alig merészkednek át a keleti részre vagy az azt övezõ vidékre. A külföldiek aránya Kelet-Berlinben fõként a belvárosi területeken növekszik, de még mindig messze elmarad a nyugati belvárosban lakókétól.
A Kelet és Nyugat közötti kulturális szakadék a Bonn térségébõl Berlinbe költözõk lakóhelyválasztásában is megmutatkozik. 1999-ben a parlamenttel, a médiával és a kormányközpont körül lévõ egyéb intézményekkel együtt Bonn térségébõl 4121 személy települt át Berlinbe. 28 százalékuk költözött a keleti részbe (miközben a keleti rész összlakosságban betöltött aránya 38 százalék), s ezek 53 százalékánál kizárólag Berlin Mitte és a Prenzlauer Berg volt a cél. A nyugati részen telepedett le a bonni beköltözõk 72 százaléka, s 55 százalékuk a nagy lakásokkal, magas társadalmi státusszal és/vagy zöldövezeti jelleggel rendelkezõ kerületeket (Charlottenburg, Zehlendorf, Wilmersdorf és Reinickendorf) választotta. Csak a középsõ korcsoport (18-45 év) keresett magának elsõsorban keleten lakást. Viszont alig valaki költözött közülük a keleti városszélen lévõ panelnegyedekbe. Ebben a lakóhelyválasztásban egyértelmûen megmutatkozik az, amire sok más jel is utal: a központot és a Prenzlauer Berget a „nyugatról" ideköltözõk többsége is elfogadja vagy akár keresi is lakóhelyként.
 

A város megosztottsága a politikai választási eredmények tükrében

Az 1990 óta lezajlott képviselõházi választások eredményei jól mutatják, mennyire megosztott a város politikai kultúrája. Azokat a szavazati arányokat adtuk meg, amelyeket a pártok a város két felén értek el (lásd az 1 táblázatot).
1990-ben a 2,5 millió szavazásra jogosult 38 százaléka lakott a keleti részen. Mivel itt a választási részvételi arány alacsonyabb volt, mint Nyugaton, a leadott érvényes szavazatok 36 százaléka származott Kelet-Berlinbõl. Egyedül az SPD eredménye felelt meg nagyjából a két városrész szavazói arányának. A párt szavazatainak 38 százalékát keletrõl, 62 százalékát nyugatról szerezte. A CDU hívei a CDU-ra leadott voksok 78 százalékával ugyan túlnyomórészt Nyugat-Berlinbõl származtak, de azért Kelet-Berlinben is elértek 22 százalékot. Teljesen polarizált viszont a választási eredmény a két kis párt esetében, amelyek átlépték a képviselõházba jutás küszöbét: a PDS szavazatainak több mint 92 százaléka származott a keleti részrõl és csak 8 százaléka nyugat-berlini szavazóktól. A zöldek akkoriban még külön listán indultak Keleten és Nyugaton, de az õ választói bázisuk is egyértelmûen területileg meghatározott.
1999-ben az idõközben 2,4 millióra csökkent szavazásra jogosult 40 százaléka lakott a keleti részen, a leadott szavazatok 38 százaléka származott a keleti részrõl. 1999-ig gyengült valamelyest a PDS és a CDU „származási helyhez kötöttsége": a CDU szavazatainak immár 25 százalékát a keleti részen, a PDS szavazatainak 15 százalékát a nyugati részen szerezte. Az SPD - mint ahogy a Bündnis 90/Zöldek is - jelentõs számú szavazót vesztett a keleti részen, viszont továbbra is ez az a párt, amely viszonylag egyenlõ mértékben reprezentált a kerületekben (lásd az 1. térképet). Ha az arányokat és a változások tendenciáit együtt szemléljük, arra a megállapításra juthatunk, hogy a PDS jellegzetesen keleti párt, míg a zöldek és a CDU egyértelmûen nyugati pártok. Ez a pártok által megtestesített értékekkel és szociális-kulturális környezettel függ össze, amelyek megfelelõit megtalálhatjuk azokban a kerületekben, ahol a legmagasabb szavazati arányt kapták: a PDS Hohenschönhausenben, Marzahnban és Lichtenbergben 45-45 százalékot, a CDU minden nyugat-berlini külsõ kerületben több mint 50 százalékot, sõt Tempelhofban 57 százalékot, a zöldek Kreuzbergben 30 százalékot. A négy párt viszonya Prenzlauer Berg kerületében a legkiegyenlítettebb, és ott egyértelmûen a régi negyedek (zöldek) és az új lakótelepek (PDS) szerint különülnek el az eredmények.
A táblázatból az is kitûnik, hogy nemcsak az egyes pártokra leadott szavazatok tekintetében vannak különbségek a két városrész között, hanem a nem szavazók arányát tekintve is. 1990-ben a 80 százalékos választási részvételi arány igen magas volt, többek között azért, mert akkor egyidejûleg szövetségi parlamenti választások is voltak. Akkoriban a szavazók 36 százaléka, a nem szavazók 47 százaléka származott a keleti részrõl. 1999-ben csak 65 százalék vett részt a képviselõházi választáson, és a keleti rész választási részvétele akkor is alacsonyabb volt.

1. térkép. Az 1999-es képviselõházi választás, a pártok országos listájára leadott szavazatok

5 százalék alatt, 5-15 százalék, 15-25 százalék, 25-35 százalék, 35 százalék felett

1. táblázat. A pártok országos listájára leadott szavazatok a képviselõházi választásokon
 

1990	Berlin összesen	ebbõl
		Kelet-Berlinben (%)	Nyugat-Berlinben (%)
CDU	815518	181134 (22)	634384 (78)
SPD	614501	232576 (38)	381925 (62)
PDS	185231	170990 (92)	14241 (8)
Zöldek	100839	12106 (12)	88733 (88)
Bündnis 90	87891	70740 (80)	17151 (20)
Összes szavazó	2040709	731023 (36)	1309686 (64)
Nem szavazó	484714	228421 (47)	255062 (53)
Részvételi arány (%)	80,8	76,2	83,7
1999	Berlin összesen	ebbõl
		Kelet-Berlinben (%)		Nyugat-Berlinben (%)
CDU	637311	160742 (25)	476569 (75)
SPD	349731	106505 (30)	243226 (70)
PDS	276869	235890 (85)	40979 (15)
Bündnis 90/Zöldek	155322	38480 (25)	116842 (75)
Összes szavazó	1582407	602689 (38)	979718 (62)
Nemszavazó	832086	361180 (43)	470906 (57)
Részvételi arány (%)	65,5	62,5	67,5

(...)

Várostervezés a rendszerváltás után

A két német állam egyesülése nemcsak nagyon gyorsan ment végbe, hanem teljesen váratlanul is következett be. A magyarországi határmegnyitástól a fal leomlásáig mindössze három hónap telt el, a fal leomlásától a közös berlini városvezetés megalakításáig pedig körülbelül fél év. Két hónappal késõbb létrejött a valutaunió, további öt hónap múlva pedig Berlin formálisan is újra egy várossá vált. 1990 decemberében közös parlamentet választottak. Alig több mint egy év leforgása alatt tehát teljesen átalakultak a városfejlesztés politikai és gazdasági keretfeltételei. A hirtelen alakot öltött jövõ elõzmény nélküli volt, nem lehetett tapasztalatokra alapozni. Ezért bármilyen véleménnyel elõ lehetett állni, ebben az idõben semmit nem tartottak lehetetlennek. Berlinnel kapcsolatban mindenekelõtt nagyarányú növekedést prognosztizáltak. Ezek az elképzelések ugyan légbõl kapottak voltak, mégis ezekre alapozták a halasztást nem tûrõ városfejlesztési döntéseket. Újra kellett ugyanis gondolni a város struktúráját. Az eddig elválasztott részeket össze kellett illeszteni, és a remélt növekedési potenciál számára olyan térbeli kereteket kellett teremteni, amelyek biztosítják a mûködõképességet, és egyben kielégítik a modern városfejlesztéssel szemben támasztott igényeket.
1991 kora nyaráig még volt némi bizonytalanság a város jövõben betöltött szerepérõl: még nem döntöttek arról, vajon tényleg áthelyezik-e a parlament és a szövetségi kormány székhelyét. Amikor aztán a parlament igen kis többséggel megszavazta a költözést, a telekárak a magasba szöktek, és úgy tûnt, egy nagy beruházási hullám indul el. Az egész világon osztották azt a várakozást, hogy Berlin nemcsak Németország, de egész Európa új növekedési centruma lesz. A fal leomlásával és Kelet-Európa kommunista országaiban végbemenõ politikai és gazdasági átalakulással úgy tûnt, hogy hatalmas piac nyílik meg, amelynek feltárásában és kiszolgálásában Berlin visszaszerzi a XX. század elsõ harmadában betöltött szerepét.
Tervezési láz tört ki, hogy a hirtelen növekedés számára tervezett kereteket teremtsenek. A meghozandó döntések spektruma igen széles volt. Milyen hasznosítási struktúrát tervezzenek a városközpontnak? Megtartsák-e a központoknak azt a rendszerét, ami a megosztottság alatt kialakult, tehát külön városközpontot Keleten és Nyugaton, vagy inkább a háború elõtti struktúrákat tekintsék mérvadónak, tehát egy központban gondolkodjanak? Melyik kulturális létesítményt tartsák meg azok közül, amelyek a város mindkét felében megtalálhatók? Hol helyezkedjenek el a tartományi kormányzat intézményei? Hogyan lehet elérni az infrastrukturális ellátottságot és kiegyenlíteni a lakásellátás minõségét? Milyen közlekedési koncepcióra törekedjenek?
Mielõtt azonban a politikai közélet és a városi kormányzat meghozta volna a város jövõbeni struktúráival kapcsolatos döntéseit, a nemzetközi befektetõk leverték az elsõ karókat. Számukra a jövõbeni fejlõdés mintaképét a húszas évek jelentették. A Pariser Platz és az Alexanderplatz közötti teljes területet kiemelt fejlesztési területté nyilvánították, és ennek megfelelõen nagy arányú és gyors, az európai szolgáltató metropolisz igényeit szem elõtt tartó beruházási szándékok fogalmazódtak meg. Mindehhez a térbeli fogódzókat a háború elõtti Berlin jelentette, ahol a nagyvárosi funkciók szintén viszonylag kis térre korlátozódtak. A magánjellegû beruházások rövid idõ leforgása alatt a Friedrichstadt egykori központi helyszíneire koncentrálódtak.
A tõkeerõs nemzetközi befektetõk már rátették a kezüket egyes telkekre, amikor a fejlesztés perspektíváinak jogi megalapozásával elfoglalt tervezõ hatóságok még az alapkérdésekkel voltak elfoglalva. A városfejlesztés feladata abban állt, hogy - a kormányzati épületek megtervezése mellett - kijelölje az új lakó- és irodaházak helyét, hiszen a városban rendelkezésre álló irodahelységeket meg kellett kétszerezni, és elõre gondoskodni kellett azokról a lakásokról, amelyek az új fõvárosba várt beáramló tömegeket befogadják. Az újonnan kialakult hasznosítási területeket mûködõ közlekedési rendszerrel kellett összekötni.
Az elsõ tervekben azt ajánlották - és az 1995-ös területhasznosítási terv is ezt rögzítette -, hogy a térbeli fejlõdésre és a beruházás várható volumenére tekintettel egy decentrális struktúra szolgáljon a fejlesztés alapjául. A városi vasút, illetve a városon belüli autópályagyûrû csomópontjaiban külsõ központokat jelöltek ki, és ide tervezték az irodahelyiségek nagy részét, hogy mentesítsék a belvárost. Ezenkívül kiválasztottak néhány helyszínt, ahol a tervek szerint új városrészek fejlesztésére összpontosítanak. Elõször kilenc ilyen fejlesztési területet terveztek, ám még ugyanabban az évben a kirobbant pénzügyi válság a túlzott igény-elõrejelzések és a költségvetés módosítását kényszerítették ki, s így a fejlesztendõ területek számát is ötre csökkentették. E helyszínek: a Spandauer See körüli víziváros, a Rummelsbergi öböl, az Adlershofban kialakítandó tudományos központ, Dél-Biesdorf, valamint az Eldenaer Strassén található vágóhíd területének újrahasznosítása. Ezen az öt területen körülbelül 30000 új lakás és 75000 munkahely létrehozásából indultak ki.
Ezeken a „fejlesztési területeken" elsõsorban az ipari múlt maradványainak átalakítását irányozták elõ, mivel Berlin ipari központbeli fénykorából gigantikus infrastruktúra maradt fenn (közlekedési létesítmények, ipari területek, energiaellátás). Ezek a létesítmények idõközben teljesen feleslegessé váltak, illetve használaton kívül kerültek. A posztindusztriális hasznosításhoz szükséges tervezési és beruházási ráfordítást a város csak néhány ponton engedheti meg magának, mivel az ilyen public-private-partnership alapon szervezett programok nagy anyagi kockázatot jelentenek a város számára (vö. Häussermann-Simons 2000). A város ugyanis befektetéseket eszközöl, és abban bízik, hogy a költségeket a felfejlesztett telkek eladásából fedezi. Ha azonban az ingatlanpiac nem a tervezettnek megfelelõen alakul, az államháztartásnak kell a felvett hitelek kamatait fizetnie. Az elidegenítésbõl vagy bérbeadásból származó bevételek elmaradása ekkor a város költségvetését terheli, amely a fejlesztési társaságok finanszírozási modelljeivel maga is az ingatlanspekuláció talajára lépett. A költségvetési eszközöket tehát a tervezettnél tartósabban és nagyobb mértékben kell lekötni - és ebben az esetben a piac lesz a városfejlesztés motorja.
Ha különleges jogi eszközök alkalmazása nem szükséges, a magánbefektetõk is lehetnek a fejlesztés irányítói. Így volt ez például Észak-Karow esetében, ahol a telkek Berlin városának tulajdonában voltak, de átengedték a befektetõnek annak a kötelezettségnek a fejében, hogy a szükséges infrastrukturális létesítményeket is megépíti - méghozzá a vételi ár és az új városrész felépítése után megnövekedett érték közötti különbözetbõl. Ha a felértékelõdés nem lesz olyan mértékû, mint ahogy azt a pénzügyi tervezés feltételezte, itt is esedékes az állami költségvetés hozzájárulása, hiszen egy iskola vagy szociális létesítmény hiányát továbbra is a közigazgatásnak rónák fel, nem pedig a magánbefektetõnek.
Valamennyi, a kilencvenes évek elsõ felében született terv növekvõ, terjeszkedõ várossal számolt. De belátható idõn belül sem a népesség, sem pedig a munkahelyek száma nem növekedik olyan mértékben, mint ahogy a tervek elõirányozták. A városfejlesztési politika - a tervezett kiadások kikényszerített csökkentésétõl eltekintve - mind ez idáig nem reagált erre a helyzetre. Egyelõre a két városközpont kiépítésén is odaadással dolgoznak. Úgy tûnik, a tervezõ apparátusban senki sem kételkedik abban, hogy Berlinnek két városközpontra van szüksége - holott két központtal még a gazdaságilag legdinamikusabb idõkben sem rendelkezett. Egy összvárosi koncepció keretein belül mindenképpen el kellett volna gondolkozni azon, vajon változatlanul folytatni kell-e a második világháború utáni szükséghelyzet eredményeként az Uhlandstrasse és a Wittenbergplatz között létrejött nyugati központ fejlesztését. Egyelõre a nyugati központ részére sem találtak más funkciót, mint ami a város új központi területének (Mitte) a feladata, azaz hogy magas szintû szolgáltatások helyszíne legyen.
A nyugat-berlini elitcsoportok mentalitása alapján elképzelhetlennek tûnt a Kurfürstendamm körüli környék tervszerû visszafejlesztése korábbi funkciójára, vagyis magas színvonalú fogyasztási és szórakozónegyeddé, hiszen évtizedeken keresztül ez volt számukra a világ közepe. Így aztán, hogy ne kelljen a keleti és nyugati központ fejlesztését egymás alternatívájának tekinteni, szinte kényszerûen hittek a korlátlan növekedésben, támogattak minden beruházást, legyen az az Alexanderplatz, a Potsdamer Platz vagy a Bahnhof Zoo környéke: toronyházak itt, toronyházak ott, irodák és hotelek itt, irodák és hotelek amott. Idõközben mind a keleti, mind a nyugati központban anonim alapkezelõk és nemzetközi ingatlankonszernek vették át az irányítást, és az üzleti használat bérleti díjának igen nagymértékû emelése révén a kínálatot globális szinten egyenlítették ki.
Az elsõ közös városvezetés megalakítása után összevonták az igazgatást, mégpedig úgy, hogy az összevonás alapját minden esetben a nyugat-berlini közigazgatás képezte. Az NDK-ban nem létezett saját tartományi kormányzat. Néhány közintézményt nyugatról áthelyeztek keletre. Jelképes okoknál fogva nyilván magától értetõdõ volt, hogy a polgármester újra beköltözzön a Rotes Rathausba; s hatóságok sora követte õt a keleti részre. A keleti oldalon felszámolták az állami kormányzat, valamint a tudományos akadémia hatalmas apparátusát, likvidálták a televízió- és rádióállomásokat, és bezártak számos közpénzen finanszírozott kulturális intézményt.
Ahogy nem hoztak, illetve nem tudtak világos döntést hozni arról, hogy végül is hol legyen Berlin központja, ugyanúgy nem hoztak egyértelmû döntést a szerkezeti koncepció centralizált vagy decentralizált voltát illetõen sem. A lehetséges alternatívák kérdésére adott válasz ez esetben is úgy szólt, hogy mindkét irányban fejlesztenek. Az 1994-es területhasznosítási terv (FNP) ugyan tartalmazza a decentrális városfejlesztés helyszíneit, de a központi területeken is olyan magas hasznosítási sûrûséget fogadtak el, hogy végül a tervezés nem tudott iránymutatást adni a magánbefektetéseknek - ami egyébként mégsem bizonyult hiányosságnak, mert a befektetõk (Keleten és Nyugaton) a város középsõ részén (Mitte) koncentrálódtak, tehát a már meglévõ sûrûsödési pontokhoz kapcsolódtak - és nem akartak csökkenõ befektetési kedv mellett egy periferikus helyszín befejezetlen programjánál leragadni.
Az új városközpont megtervezése így gyakorlatilag abban állt, hogy követték a piaci erõket, illetve megpróbáltak a fejleményekre esztétikai befolyást gyakorolni és a hasznosítási koncepción marginális módosításokat végezni. Az eredeti célkitûzés mindazonáltal sokkal összetettebb és igényesebb volt. A belváros átépítésével az „európai város" történelmi minõségeihez akartak kapcsolódni és ezeket a lehetõségek szerint „rekonstruálni". A városfejlesztési politikából mindezidáig nem tûnt ki, hogy a párkánymagasságon és a tömbbeépítésen kívül mit is kell ez alatt érteni.
(...)

Biztonsági politika

Mindig gyanakodva kell fogadnunk, ha valaki azt állítja magáról, pontosan tudja, hogyan kell a városnak kinéznie ahhoz, hogy gazdaságilag jól mûködjön. Az ilyen követelések ugyanis általában a közterületek erõsebb felügyeletével, bizonyos csoportok belvárosból történõ kirekesztésével járnak együtt - és az elsõ lépcsõfokot jelentik a belváros közterületeinek további privatizálásához. Hiszen a magánterületeket lehet a legzavartalanabbul felügyelni és társadalmi ellenõrzés alá vonni. Az utóbbi években a városokban létrejött bevásárlóközpontok jól példázzák ezt: sikerükhöz jelentõs mértékben járul hozzá, hogy bennük - szemben a közterületekkel - garantált a biztonság és a tisztaság.
A városi lakosság heterogénné válása és a lakosság nagy csoportjainak leszakadása az anyagi fejlõdés folyamatairól a közterületeken egyre gyakrabban lejátszódó konfliktusokban mutatkozik meg. Számos példát hozhatunk erre: a tömegközlekedési eszközökön testközelbe kényszerül az ember olyanokkal, akik kellemetlen vagy „fenyegetõ" magatartásformákat tanúsítanak, akik az embert a szegénységgel és a szociális valósággal konfrontálják, akiket egyébként sokan elkerülnek. A nyilvános parkokban növekednek a konfliktusok a használók különbözõ csoportjai között (kutyatartók, gyerekek, alkoholisták, grillpartit rendezõk sportolók stb.), és úgy tûnik, mintha egyre kevésbé lenne valószínû a különbözõ kor, életvitel vagy etnikum szerinti csoportok között mûködõ önszabályozás. E fejleményekre alapvetõen négyféle reagálásmód figyelhetõ meg: elõször is a térbeli elkülönülés, a távolságteremtés. Másodszor a határok létesítése, a belépés ellenõrzése és az elkerítés, ami a magántulajdon civilizált világában a legkönnyebben és legtökéletesebben úgy valósítható meg, hogy a közterületeket privatizálják, és a mûködtetést olyan magáncégeknek adják át, akik gondoskodnak a rendrõl, és ezért pénzt szednek. Harmadszor a rendõrség, illetve növekvõ mértékben a magán biztonsági szolgálatok által gyakorolt ellenõrzés erõsödése (vö. Eick 1998). Negyedszer: átfogó városrész-politika. A városok és lakóik ellenõrzésének problémája régre nyúlik vissza (vö. De Marinis 2000), jelenleg azonban újra olyan koncepciók és stratégiák körül folyik a vita, amelyek a biztonsági törekvések szigorítását célozzák meg.
Ha a városban mindenhol privatizálják a közterületeket, a területhasználat lehetõsége is csökken. Az új növekedés politikája ily módon ellentétbe kerülhet a szociálpolitikával, amelynek többek között az egyenlõtlenség és kirekesztés okainak megszüntetése lenne a feladata. Uwe Rada szerint a berliniek félelmét a rendõrség felfegyverzésére használják fel, ami tovább erõsíti a társadalom két részre szakadását. Nem a belsõ félelmet számolják fel, „hanem mindazt, ami nem illik bele a vállalkozói város propagandisztikus képébe: a koldusokat, a hajléktalanokat, a nyílt utcán alkoholt fogyasztókat és sok mást" (Rada, 1998, 174). A koldulást éppúgy tiltják, mint a hajléktalan-újságok árusítását a tömegközlekedési eszközökön és a pályaudvarokon, s ebbe a körbe tartozik az úgynevezett „veszélyes helyek" megjelölése is.
A „broken windows-elmélet" (vö. Hammerschick 1995) abból indul ki, hogy a fizikai környezet pusztulása és elhanyagolása ezekhez igazodó társadalmi magatartásformákat von maga után. A környezetünkben tapasztalható pusztulással és pusztítással szembeni közöny - ezt a városokban saját szemünkkel tapasztalhatjuk - a szétesés és pusztítás folyamatában való tettleges közremûködésre szólíthat fel. Felettébb problematikus viszont e képlet megfordítása, miszerint a társadalom rétegzõdésének folyamata már önmagában egy terület kriminalizálódását hozza magával.
A koldusok és drogfüggõk elûzése általában annak a törekvésnek a része, hogy a belvárost veszélytelen és a bûnözés csírájától mentes övezetként tartsák fenn a fogyasztók és turisták számára. Ezt követeli és támogatja a Kurfürstendamm körüli kereskedõk összefogásán alapuló „AG City" is - az elegánsabb nyugat szellemének megfelelõen. Oly módon kívánják megõrizni a nyugati központ „tartózkodási minõségét", hogy a nemkívánatos kisebbségeket kizárják a közterületekrõl. Nemcsak a magánkézben lévõ õrzõ-védõ szolgálatok, hanem Berlin város rendõrsége is részt vesz ebben a folyamatban. 1993-ban operatív csoportot hoztak létre, amely elsõsorban a „veszélyes helyeket" felügyeli. Hogy pontosan mely helyekrõl van szó, nem hozzák a nyilvánosság tudomására. Itt megengedettek az igazoltatások és kitiltások, a gyanús személyek fotózása és tartózkodási tilalom kimondása. Idõközben a felügyelet tökéletesítésére irányuló törekvések különösen a CDU körében találtak kedvezõ fogadtatásra: támogatják a közterületek videokamerákkal történõ folyamatos ellenõrzését. A biztonság szempontja a tér részévé vált, a társadalmi ellenõrzés formái is a térhez kötötten jelenik meg - és ennek során a igencsak elvékonyodott a határvonal a konformitás ellenõrzése és a büntetendõ cselekedetek felismerése között.
A felerõsödött társadalmi marginalizáció természetesen kihat a városi együttélésre. A felgyülemlett düh, illetve a növekvõ frusztráció nem kollektív, erõszakos cselekedetekben vezetõdik le, mint Angliában, Franciaországban vagy az Egyesült Államokban, hanem a közterületek provokatív elfoglalásában és a bûnözés enyhébb formáiban csapódik le. Ez a többi városlakó körében bizonytalanságot és félelmet kelt - és a „law and order" követelésének felerõsödését vonja maga után. Ez igencsak érthetõ, hiszen a városban való akadálymentes közlekedés Közép-Európa bevett civilizációs normái közé tartozik, amelyet nem lehet nem teljesíteni. A kérdés viszont az, hogyan lehet megszervezni. A rendõrség technikai felszerelése, a felügyelet kiterjesztése és magánkézbe adása nyilván rossz irányba vezet, mert alapjaiban károsítja a városi kultúrát, és bizonyos csoportokat tendenciózusan kirekeszt a városi közéletbõl. Csak a közterületek megerõsített ellenõrzése és ezzel egyidejûleg a marginalizálódottak integrációs lehetõségeinek megteremtése lenne alkalmas eszköz arra, hogy gátat vessen a konfliktusok elharapózásának, és ugyanakkor növelje a város társadalmi normáinak regenerálódási esélyeit.
Az olyan helyeken, ahol a társadalmi kirekesztettség és a nagy térbeli mobilitás miatt megszûntek a társadalmi kapcsolatok és egyre valószínûtlenebb a lakónegyeden belüli integrált és integráló nyilvánosság, kétségtelenül szükség van a külsõ beavatkozásra, amely segítséget nyújt a társadalmi regenerációhoz, és perspektívákat teremt a lakónegyed és lakói számára. Azzal a rend- és biztonságpolitikával, amely csak arra törekszik, hogy a város bizonyos részein felmerülõ problémákat felügyelete alatt tartsa, ám nem igyekszik megszüntetni ezeket, a lakónegyed-menedzsmentnek nevezett új várospolitikai kezdeményezés állítható szembe. Ezt a városfejlesztési szenátor 1998-ban vezette be, válaszként arra, hogy a szociális problémák mind koncentráltabban jelennek meg a város bizonyos területein.
 

Lakónegyed-menedzsment

A lakónegyed-menedzsment az egyes városrészek civiltársadalmának bevonására szolgáló ösztönzõ eszköz (vö. IfS-S. T. E. R. N. 1998), mely az ellenõrzés helyett a moderálásra, a hálózatkiépítésre, az aktivizálásra és a részvételre helyezi a hangsúlyt. Az intézkedéseket már csak azért is helyénvaló a lakónegyedek szintjén meghozni, hiszen itt lépnek fel, itt válnak érzékelhetõvé a társadalmi konfliktusok, s ez a szint biztosítja lakói számára az azonosulás lehetõségét, biztosít hátteret számukra (vö. Herlyn 1991). 1998-99-ben összesen 15 olyan területet jelöltek ki, amelyekben lakónegyed-menedzsmentet hoztak létre. Ezek a következõk:
1.  a szociális lakásépítés területei (Rollbergsiedlung, High-Deck-Siedlung, Wassertorplatz/Neues Kreuzberg Zentrum);
2.  belvárosi régi lakónegyedek Nyugat-Berlinben (Schillerpromenade, Wrangelstrasse, Beusselstrasse, Sparrplatz, Soldiner Strasse)
3.  Schöneberg-Nord és a Magdeburger Platz, ahol egyszerre találhatók nagyobb szociális lakásállományok és magánkézben lévõ régi lakóházak;
4.  régi lakóháznegyedek Kelet-Berlinben (Boxenhagener Platz, Helmholtzplatz, Falkplatz, Oberschöneweide) ;
5.  egy nagy lakótelep Kelet-Berlinben (Északnyugat-Marzahn).

Ezeken a területeken átfogó programoknak kell megvalósulniuk a következõ elvek szerint:
Az aktivizálásnak, a lakók bevonásának, cselekvõképessé tételének (empowerment) célja, hogy meg lehessen állítani a marginalizálódás és a kirekesztés folyamatait. Ehhez szükség van arra, hogy a lakókat bevonják a döntéshozatalba, és erõsítsék cselekvési kompetenciáikat. Elõ kell segíteni az önsegítõ képesség növelését, és erõsíteni kell a lakók önértékelését. Ezen a ponton gyakran adódtak félreértések, ha a „lakónegyed-menedzsment" címszó alatt ismét csak a már létezõ, aktív csoportok jelentkeznek, és aktivizálódás helyett forrásokat követelnek. Ezen a ponton fontos, hogy a lakónegyed-menedzserek felfelé irányuló érdekképviseletnek tekintsék önmagukat, és ne csak a lefelé történõ megbékítésre törekedjenek. (...)

Milyen lehetõségeket kínál a várospolitika az integráció szempontjából?

Egységes városi társadalom egyre kevésbé létezik (vö. Heitmeyer-Anhut 2000), a városi lakosság különbözõ csoportjainak vonatkozási rendszere egyre sokszínûbbé válik. A város társadalmának egy része teljesen leszakad a formális gazdaságról és a létfenntartás helyi forrásaira van utalva, míg mások azon fáradoznak, hogy a rohamosan változó a posztindusztriális világban biztosítsák saját pozíciójukat. A társadalmi fragmentáció térbeli fragmentációt eredményez, melynek során elvész a közösséghez való tartozás tudata. A várospolitika egyik kulturális feladata abban állna, hogy megõrizze a város társadalmának egységét, ne engedje meg, hogy határvonalak alakuljanak ki a városon belül, hogy tudatosan törekedjen a város mint politikai és kulturális egység fenntartására és fejlesztésére. Pusztán technikai és gazdasági szükségszerûségekbõl már nem jön létre a városi társadalom közös érdeke és közös tudata.
A város társadalmának fragmentációja a választási eredményekben is megmutatkozik. A 2. térkép azt mutatja, hogy Berlinben van néhány nagyon alacsony választási részvételt felmutató terület. Az olyan nagy lakótelepek, mint Marzahn, Hohenschönhausen és Lichtenberg, valamint a régi lakónegyedek, mint az északi Prenzlauer Berg, Mitte és Friedrichshain mellett Wedding nyugati belvárosi területe, a Tiergarten északi része, Kreuzberg és Neukölln azok a kerületek, ahol a szavazásra jogosultak több mint 40 százaléka nem látja értelmét annak, hogy elmenjen szavazni. Nyugat-Berlin területein azonban nem csak a választási részvételi arány alacsony, de emellett kereken 30 százalékot tesz ki a német útlevéllel nem rendelkezõ és ezáltal szavazásra nem jogosult lakosság. Itt tehát csak a felnõttek 40 százaléka megy el egyáltalán szavazni. Ha kiszámítjuk, hogy mekkora a lakosság aránya, amely ezeken a területeken a kormánykoalícióra szavazott, úgy azt a sokkoló eredményt kapjuk, hogy valójában csak egy kisebbség szavazott a CDU és SPD koalíciójára. A keleti részen a kormánykoalíció 1999-ben a leadott szavazatok tekintetében sem ért el többséget.
A különösen alacsony választási részvételi arányt mutató területek - és ez talán a legfontosabb eredmény - azok a városrészek, ahol súlyosak a szociális problémák. Egyértelmû összefüggés rajzolódik ki a magas munkanélküliség, a keresõ lakosság és a családok elvándorlása, valamint a szavazástól való tartózkodás magas aránya között. Ezeken a területeken a lakosság nagy része lemondott arról, hogy szavazatával befolyást gyakoroljon a kormányalakításra és ezáltal a politikára. Eddig csak kis részük választott jobboldali pártot, de ezek a pártok itt érték el a legmagasabb szavazati arányt; Weddingben ez az 5 százalékot is meghaladja. Ha a néppártok szavazatokat akarnak szerezni, jól teszik, ha a fent említett területeken próbálkoznak.

2. térkép. A nem szavazók aránya az 1999. október 10-i berlini képviselõházi választásokon választói körzetek szerint

A képviselõházi választások Berlinben, 1999 október 10-én
A nem szavazók választási körzet szerint
Nem szavazók, 25 százalék alatt, 25-30 százalék alatt, 30-35 százalék alatt, 35-40 százalék alatt, 40 és több
Forrás: Berlini Statisztikai Hivatal

A gazdasági struktúrák átalakulása, erõsödõ társadalmi differenciálódás, tartózkodás a szavazástól, magas munkanélküliség és égetõ anyagi gondok - milyen lehetõségei lehetnek egy olyan várospolitikának, amely megpróbálja elkerülni a fenyegetõ kettéhasadást és kirekesztést? Nyilvánvaló, hogy ma már, szemben a „modern város" elképzelésével, nincsenek olyan víziók vagy példaképek, amely mögé felsorakozna a konfliktusokat kezelni képes városvezetés meggyõzõ többsége. Túlságosan sokfélék az érdekek, túl fragmentált a szóba jöhetõ normák és célok együttese.
Ilyen körülmények között egyre nehezebb lesz konzisztens várospolitikát kialakítani. Valóban úgy tûnik, hogy az érdekek és problémák pluralizálódása és heterogenitása egyre közvetlenebbül tükrözõdik a várospolitikai programokban. Ami egész biztosan nem mûködik többé, az a hagyományos növekedéspolitika, ami a gazdasági fejlõdés stimulálásával a város szociális problémáit is meg akarta oldani. A gazdasági növekedés mellékhatásai már csak nagyon kis körre terjednek ki, már nem érnek le a legalsó szintekig. És a globálisan mûködõ vállalkozások vagy high-tech üzemek támogatása még siker esetén sem jár automatikusan azzal a hatással, hogy a város minden gazdasági területe profitálna belõle. Végül is a gazdasági növekedés és a munkahelyek száma ma már nem függ olyan szorosan össze, ahogy az a fordista irányítás virágkorában történt.
A posztmodern várospolitikához manapság hozzátartozik a közigazgatás karcsúsításának, az állami irányítás új szerepének („moderálni és nem utasítani") és a privát szereplõkkel való együttmûködésnek a vállalása. A közfeladatok privatizálásának költségcsökkenést és rugalmasabb megoldásokat kell eredményeznie. Gyakorlatilag már egy nagyobb projekthez sem tud a várospolitika hozzákezdeni anélkül, hogy elõzõleg ne egyeztetne a magánbefektetõkkel, és ne bizonyosodna meg az együttmûködésükrõl. Ez nem feltétlenül baj, de a szuverenitás elvesztése általános következményekkel jár a városi problémák kezelhetõsége szempontjából. Ha egy kezdeményezés nem is „kifizetõdõ", de - mai politikai zsargonnal élve - a költségeket tekintve nem lesz legalább nullszaldós, akkor csekély az esély arra, hogy a politika napirendre tûzze. A várospolitika karcsúbb és rugalmasabb lesz, de társadalmi kiegyenlítõi funkcióit ilyen körülmények között egyre kevésbé tudja teljesíteni.
Ebben a helyzetben aligha termékeny magatartás olyan állapotokra, integrációs modellekre és politikai formákra hivatkozni, amelyek felszámolódtak a strukturális átalakulás során. A posztmodern várospolitika központi feladatai közé tartozik az, hogy a városi integráció új formáival kísérletezzen - akár a munkaerõpiacon és a formális gazdaságon túlmenõen is. Berlin a modern kor laboratóriuma volt, miért ne válhatna a posztmodern idején is azzá?
A „modern" város központi integrációs mechanizmusát a munkaerõpiac, a szociális biztonság és a szociális lakásépítés rendszerei révén megvalósuló integráció jelentette. A munkaerõpiac közvetítésével integrálták a város társadalmába a bevándorlókat, s ebbõl következett az integráció a szociális ellátás rendszerébe. A társadalmi és a politikai integrációjuk azonban csak lassan, lépésrõl lépésre valósult meg. A proletariátus 1918 után, az általános és egyenlõ szavazati jog bevezetésével tett szert politikai hatalomra. Az 1960 után külföldrõl bevándoroltak többsége ezt a státuszt a mai napig nem érte el.
Társadalmunkban a munkaerõpiacról tartósan kirekesztetteket marginalizáltaknak tekintik, akik ki vannak zárva azoknak a lehetõségeknek a körébõl, melyeket a társadalom általában nyújt tagjai számára. Ez objektív és szubjektív szempontból is igaz. A munkaszerzésre és reintegrációra irányuló erõfeszítések csak keveseknél érik el azt a hatást, hogy megnyíljon elõttük a formális munkaerõpiachoz vezetõ út. Az ilyen intézkedések valós és fontos hatását az jelenti, hogy az érintetteket a társadalom számára elfogadható módon kiemelik az egyre csökkenõ formális foglalkoztatási lehetõségekért folytatott konkurenciaharcból. A kizárás nem válik egyértelmûen láthatóvá, s nem kell véglegesnek elfogadni. Ily módon munkanélküliek százezreit tartják benn - mint egy mókuskerékben - a munka társadalmának rendszerében, miközben nincs valós remény arra, hogy a tényleges foglalkoztatottság rendszerében szilárd helyet találjanak.
Helyi szinten aligha találhatunk kiutat ebbõl a nehéz strukturális helyzetbõl, mivel a városok intézményi kényszerek és pénzügyi szabályozók miatt kötelesek mindenkit munkavégzésre ösztönözni. Pénzügyi önérdekbõl amúgy is állandóan arra kell törekedniük, hogy olyan személyeket, akik kommunális szociális segélyektõl függnek, az állami munkaerõ-politika keresetcentrikus és társadalombiztosítási rendszerébe tegyék át. Mivel ez nemhogy nem oldja meg a strukturális problémákat, de tovább is erõsíti azokat, a városokban újabb problémák keletkeznek. Alternatív kiutat az integráció módjainak differenciálása kínálna, így például a létfenntartás leválasztása a pénzkeresés rendszerérõl, és ezáltal társadalmi elismerés megteremtése azoknak a városi lakóknak is, akik nem kívánnak a munkaerõpiac szereplõivé válni. Ezzel ugyan ismét egy kétosztatú társadalmat vezetnénk be, de nem olyan egyenlõtlen mértékben oszlanának el azok a nyereségek és veszteségek, amelyek az egyik osztályhoz tartozással járnak együtt. Fontos az, hogy a választás önkéntes legyen. Ez azt jelentené, hogy a rendszeren kívülmaradás választása a minimálbér által biztosított létfenntartással járna együtt, és ez szociális, kulturális és társadalmi szempontból hasznos tevékenységek széles körét tenné lehetõvé, amelyek mértékérõl és fokáról maga a kívül maradó dönthetne.
Végül pedig ki kellene dolgozni Berlin multikulturális jövõjének koncepcióját. A város gazdasági és kulturális jövõje nem kis mértékben attól függ, vajon biztosítani tudja-e a különféle életstílusok és a különbözõ etnikai csoportok bár sokféle konfliktussal járó, mégis integrált együttélését. Az a tendenciózus idegenellenesség, ami a társadalmi középrétegeket és a kormánypártokban ülõ politikai képviselõiket jellemzi, és ami idõrõl idõre lebecsülõ megnyilvánulásokban fejezõdik ki, groteszk ellentétben áll a külföldi eredetû népesség belvárosi területeken kialakult arányával. Ahelyett, hogy diszkriminatív módon a külföldiek koncentrációjának csökkentését, illetve minden városrészben a „német kultúra" dominanciáját követelnék, inkább az „elismerés kultúráját" (Heitmeyer) kellene ápolni. A város központjában a bevándorlókkal együtt olyan új város épül, amely egyre nagyobbá és fontosabbá válik. Sok várospolitikus viszont még mindig úgy tesz, mintha a bevándorlók városára viselkedési szabályokat kényszeríthetne rá anélkül, hogy biztosítanák az egyenértékûségüket és egyenjogúságukat. A bevándorlók gazdasági és kulturális teljesítménye nélkülözhetetlen hozzájárulás a város jövõjéhez - és itt nem „felülrõl jövõ" toleranciáról van szó, hiszen Berlin rá van utalva a bevándorlókra, és hamarosan talán versenyeznie is kell értük.
A városfejlesztés összetett, az 1990 és 2000 közötti átalakulás idõszakához kapcsolódó problémái szempontjából nem léteznek egyszerû és kizárólagos megoldások. Ebben a tanulmányban azokat a tendenciákat próbáltuk bemutatni, amelyek a felosztott várostól a megosztott városhoz vezetnek. Nem törvényszerûségrõl van itt szó, hanem olyan folyamatról, amely irányítható és amelyet irányítani kell, ha nem akarjuk kockára tenni az európai város civiltársadalmi minõségeit. E tanulmányban egy, a társadalmi integrációt elõmozdítani képes politika számára fogalmaztunk meg olyan felvetéseket, amelyeket mind gazdasági növekedés, mind tartós stagnálás esetén érdemes figyelembe venni.

Irodalom

Eick, Volker: Neue Sicherheitsstrukturen im „neuen" Berlin. Warehousing öffentlichen Raums und staatlicher Gewalt. Prokla, 1998. 28. évfolyam, 110. szám, 95-118.
Hammerschick, Walter-Karazman-Morawetz, Inge-Stangl, Wolfgang (szerk.): Die sichere Stadt. Prävention und kommunale Sicherheitspolitik. Jahrbuch für Rechts- und Kriminalsoziologie. Baden-Baden, Nomos, 1995.
Häussermann, Hartmut-Simons, Katja: Die Politik der grossen Projekte - eine Politik der grossen Risiken? Zu neuen Formen der Stadtentwicklungspolitik am Beispiel des Entwicklungsgebietes Berlin-Adlershof. Archiv für Kommunalwissenschaften, 2000/1. szám, 56-71.
Heitmeyer, Wilhelm-Anhut, Reimund (szerk.): Bedrohte Stadtgesellschaft. Soziale Desintegrationsprozesse und ethnisch-kulturelle Konfliktkonstellationen. Weinheim, München, Juventa, 2000.
Herlyn, Ulfert-Lakemann, Ulrich-Lettko, Barbara: Armut und Milieu. Basel, Birkhäuser, 1991.
IfS (Institut für Stadtforschung und Strukturpolitik GmbH)-S. T. E. R. N.: Sozialorientierte Stadtentwicklung. Berlin, Kulturbuchverlag, 1998. (Szakvélemény a Senatsverwaltung für Stadtentwicklung, Umweltschutz und Technologie megbízásából.)
Marinis, Pablo de: Überwachen und Ausschliessen. Machtinterventionen in urbanen Räumen der Kontrollgesellschaft. Pfaffenweiler, Centaurus, 2000.
Rada, Uwe: Hauptstadt der Verdrängung. Berliner Zukunft zwischen Kiez und Metropole. Berlin, Schwarze Risse1, 1998.
Schreiner, Joachim: Die Mauer in den Köpfen - und in den Füssen? Wahrnehmungs- und Aktionsraummuster im vereinten Berlin. (Andreas Illig és Hartmut Lichtenberg közremûködésével.) Berlin, Freie Universität (Berlin-Forschung), 1999.

Jegyzet

* A tanulmány Hartmut Häussermann és Andreas Kapphan: Berlin: von der geteilten Stadt zur gespaltenen Stadt? Sozialrämlicher Wandel seit 1990 címû könyvének (Leske + Budrich, Opladen, 2000.) zárófejezete. A szöveget a szerzõk engedélyével, némileg rövidítve közöljük.