a 23 szám tartalomjegyzéke

A kelet-európai országok átalakulásának egyik legfontosabb eleme volt a földtulajdonviszonyok megváltoztatása. Jól tükrözi ezt az a tény is, hogy a régió mezõgazdasági fejlõdésével foglalkozó nemzetközi irodalom jóval többet foglalkozik a földreformokkal, mint akár az agrárpolitikai reformok más területeivel (például kereskedelempolitika, támogatáspolitika), akár a mezõgazdaság piacgazdasági átmenetének többi kérdésével. A földtulajdoni viszonyok megváltoztatását, azaz a korábbi állami, illetve szövetkezeti tulajdonú földek magánkézbe adását általában földreformnak tekintik a különbözõ átfogó vizsgálatok (például Csáki–Lerman 1994, 1997; Swinnen 1999). Van olyan vélemény is a hazai szakirodalomban, amely a második világháború után végbement földtulajdon változásokat egységesen kezelve három földreformról beszél (például Benet 1995).
Ha csupán a hazai példákra tekintünk, felmerülhet a gyanú: vajon helyes-e földreformnak hívni az 1945-ös földosztást, az erõszakos kollektivizálást és a kárpótlást? Kétségeinket tovább erõsítheti, hogy a térben és idõben egyaránt távoli földtulajdon-változásokat is földreformnak szokták nevezni. Jogosan tehetjük fel azt a kérdést, hogy nem vált-e túlságosan gumifogalommá a földreform?
Gondolatmenetünk kiindulópontja, hogy a földtulajdonban bekövetkezett változásokat nem szabad egységesen kezelni. Következésképpen szükség van a földreformoknak egy könnyen áttekinthetõ tipológiájára. Ez több szempontból is hasznos lehet. Egyrészt egy megfelelõ csoportosítás segíthet annak megállapításában, hogy mi a közös, illetve mi a különbözõ ezekben a reformokban? Másrészt, könnyebben megérthetjük, hogy miért volt sikeres az egyik földreform, és miért nem a másik? A következõkben a fejlõdõ országok második világháború utáni földreformjairól, ezen belül is az ázsiai és latin-amerikai földreformról szóló irodalom segítségével igyekszünk körbejárni a fenti két kérdést, és bemutatni a lehetséges kapcsolatokat a kelet-európai átalakulással.
A tanulmány szerkezete ennek megfelelõen a következõképpen épül fel. Elõször áttekintjük a földreformok definícióit, okait és ismertetünk egy lehetséges tipológiát, amelynek segítségével megpróbáljuk elhelyezni a kelet-európai földreformokat. Majd bemutatunk néhány alternatív magyarázatot a földreformok kimenetelét meghatározó tényezõkre. Végezetül megfogalmazunk néhány tanulságot.

A földreformok definíciói, okai, egy lehetséges tipológia
Definíciók

A fejlõdõ országok földreformjairól szóló több könyvtárnyira rúgó irodalom meglepõen sokszor nyitva hagyja azt a kérdést, hogy mit is jelent valójában a földreform. A tanulmányok többsége inkább esettanulmány jellegû, és kevésbé analitikus természetû (Schuh–Brandao, 1992). A konfúzus szóhasználat egyik jele, hogy a földreformot különösen a hatvanas évek végéig gyakorlatilag az agrárreform szinonimájaként használták az irodalomban. Jó példa erre, hogy Latin-Amerikában a „reforma agraria” kifejezést egyaránt alkalmazták a földreform és az agrárreform leírására (Benton 1999).
A „New Palgrave a Dictionary of Economics” címû közgazdasági lexikon a földreformról szóló szócikkében gyakorlatilag megkerüli a definíciót. A bevezetõ mondat szerint: „A földtulajdonjogoknak az állam által történõ újraelosztása az egyik kulcsprobléma a szegény agrárországokban, ahol a föld egyrészt a fõ termelési eszköz, másrészt a népesség akkumulációjának és túlélésének a bázisa, ezért a föld a társadalmi szerkezet és a hatalom alapja.” (Fitzgerald 1987, 117).
Lipton (1974) szerint a földreform a következõ elemekbõl áll. Egyrészt a föld kötelezõ átadása az állam által a nagyobb földtulajdonosoktól a kisebb földtulajdonosok, illetve a földnélküliek számára a földbirtokosok részleges kompenzálásával. Másrészt a föld olyan mûvelési módjának az elõsegítése, amelyben az abból származó haszon a termelésben résztvevõk minél nagyobb körében terjed el. Végezetül a földreform célja, hogy csökkentse a szegénységet az egyenlõtlenségek disztributív és kollektivista eszközökkel történõ csökkentése révén.
De Janvry (1981, 1981a) megfogalmazásában a földreform a nem kommunista harmadik világban egy olyan intézményi innováció, amely a szabályok megváltoztatásával igyekszik meghaladni a gazdasági és társadalmi ellentmondásokat az uralkodó társadalmi viszonyok megváltoztatása nélkül. A szerzõ úgy érvel, hogy a reformnak egyaránt van politikai és gazdasági célja. A politikai cél, hogy a mezõgazdaságban uralkodó osztályszerkezet átalakításával stabilizálja a kapitalizmus társadalmi viszonyait. A reform gazdasági célja, hogy ösztönözze a prekapitalista vagyonok újraszervezõdését a kapitalizmus bázisán, illetve elõsegítse azok modernizálását. Ugyanakkor teremtse meg annak a lehetõségét, hogy a junkerbirtokok közepes nagyságú kommerciális farmmá váljanak.
Thiesenhusen (1995) definíciója szerint a földreform a létezõ tulajdonviszonyok bármilyen megváltoztatása, amely általában a tulajdonjogok újraelosztásával jár a társadalom egyik csoportjától (földtulajdonos elit) a másik csoporthoz (föld nélküli parasztok).
Végezetül az International Encyclopedia of Economics meghatározását idézzük: „A földreform a mezõgazdasági termelésben a földhasználat ellenõrzésének és a föld tulajdonjogának megváltoztatására irányul” (Bradley 1998, 840).
A fentiekhez hasonló idézeteket szinte vég nélkül sorolhatnánk, helyette azonban itt csak a földreform néhány fontos aspektusára hívjuk fel a figyelmet. Egyik oldalról egyetértés van a különbözõ szerzõk között abban, hogy a földreform alapvetõen a föld tulajdonjogának a megváltoztatására irányul. Másrészt a földreform célja, hogy a félfeudális, illetve a szélsõségesen bipoláris földtulajdonviszonyok helyett a fejlett nyugati országokhoz hasonlatos agrárszerkezet jöjjön létre. Végezetül, ahogy azt a különbözõ definíciók is sejtetik, egy ilyen változás nemcsak a földtulajdon, hanem a földhasználat, a mezõgazdasági termelés szerkezetének, illetve az agrárnépesség társadalmi struktúrájának az átalakulásához is vezethet.
Ezen a ponton érdemes visszatérni de Janvry (1981, 1981a) gondolatmenetéhez, nevezetesen hogy a földreform nem csupán gazdasági, hanem sokkal inkább politikai és társadalmi kérdés. Szemben tehát a hazai közvéleményben az elmúlt tíz évben gyakran megfogalmazott állítással1,  a földreform vagy másképpen a földkérdés nem pusztán néhány jó szándékú felvilágosult technokrata belügye, hanem alapvetõ társadalmi és politikai kérdés.

A földreformok igazolása

Miért van szükség egyáltalán földreformra, milyen érvek támasztják alá ezt a fejlõdõ országokban? Az elõbbi bekezdésben már sejtettük a lehetséges válasz két irányát: egyrészt társadalmi és politikai okok, másrészt a gazdasági racionalitás is indokolja a földreformok szükségességét (Doner 1992).
A társadalmi és politikai indokokat további két csoportra oszthatjuk: egyrészt a jövedelemelosztás egyenlõtlenségeinek csökkentése, másrészt a társadalmi és politikai stabilitás biztosítása (Norton–Alwang 1993). Jól ismert tény, hogy a fejlõdõ országokban a földtulajdon szélsõségesen egyenlõtlenül oszlik meg a tulajdonosok között: egy kisebbség kezében van a földtulajdon túlnyomó része, míg a másik oldalon a kicsiny birtokkal rendelkezõk, illetve a földnélküliek tömege áll. A földtulajdon egyenlõtlen megoszlását illusztrálja az 1. táblázat. Jól látható, hogy a földtulajdon megoszlásában mutatkozó egyenlõtlenségek elsõsorban a latin-amerikai országokban kiugróak, hiszen az 1. táblázatban magas egyenlõtlenségekkel jellemzett 16 országból 11 itt található. A földreformok szükségességét politikai szempontból tehát a társadalmi méltányosság szempontjai igazolják (Lipton 1989).

1. táblázat. A földtulajdon megoszlása néhány országban
 

Forrás: United Nations Development Programme. Human Development Report 1993,
New York, Oxford University Press, 29. o., 2.2 táblázat

A földtulajdon megoszlásának fent illusztrált kirívó egyenlõtlenségei olyan jövedelemegyenlõtlenségekhez és ez által társadalmi feszültségekhez vezetnek, amelyek idõrõl idõre kikényszerítenek valamilyen földreformot. Az idézett adatok arra utalnak, hogy a földkérdéssel összefüggõ társadalmi forrongások nemcsak a régmúltat jellemezhetik, hanem a közelmúlt szerves részei közé tartoznak, elsõsorban a latin-amerikai országokban. A nyolcvanas és kilencvenes években a földkérdés volt a háború egyik oka Guatemalában, El Salvadorban és Nicaraguában (Thiesenhusen 1995). A földreformok tehát a társadalmi és politikai stabilitás szempontjából is fontos szerepet játszhatnak.
A földreformok közgazdasági megalapozottsága talán kevésbé ismert a hazai közvélemény elõtt. A földreformok gazdasági célja ugyanis az, hogy növelje a mezõgazdasági termelés hatékonyságát és színvonalát. Talán még fontosabb azonban a fejlõdõ országok számára, hogy a mezõgazdaságnak egyrészt megfelelõen el kell látnia a rohamosan növekvõ városi lakosságot élelmiszerrel, másrészt pedig biztosítania kell a vidéki népesség kielégítõ életszínvonalát is. A fejlõdõ országokban uralkodó földtulajdonviszonyok azonban nem teszik lehetõvé a hatékony mezõgazdasági termelést, mivel a farmok vagy túl nagyok, vagy túl kicsik.
A túlságosan nagy méretû üzemek hátránya egyrészt a méretgazdaságtalanságból, másrészt pedig a nem hatékony tényezõfelhasználásból származik. Az elõbbi oka a nagy létszámú mezõgazdasági bérmunkás koordinálásának és ellenõrzésének nehézségeire vezethetõ vissza. Ezeket a problémákat felerõsítik a mezõgazdasági termelés sajátosságai, nevezetesen a heterogenitás, a szezonalitás, a térbeli szétterjedtség, az idõjárás és az árak ingadozása, amelyek a jövedelmek kovarianciájához vezetnek (Binswanger–Rosenzeig 1986). Ezeket a jellemzõket tovább fokozzák az aszimmetrikus információból származó problémák (például erkölcsi kockázat, kontraszelekció), amelyek meghatározó jegyei a hitel-, a biztosítás- és a munkaerõpiacnak. Mindezek együttesen odavezetnek, hogy a bérmunka–amely nem részesedik a profitból–koordinálásának és ellenõrzésének a költségei rendkívül magasak (Binswanger–Deininger 1997). A mezõgazdasági termelésben ugyanis a vetéstõl az aratásig terjedõ idõszakban nagyon nehéz a felelõsséget megállapítani, ha a hiba a termelés korai fázisában történt. Ezek az ellenõrzési problémák elméletileg könnyen megoldhatók, ha kevésbé munkaigényes technológiára állnak át a nagyüzemek tulajdonosai. Ez a stratégia azonban a túlnépesedés és a tõkehiány miatt szinte lehetetlen a fejlõdõ országokban, ugyanakkor társadalmi szempontból nem is kívánatos.
A nagyüzemek másik hatékonysági problémája abból származik, hogy nem hasznosítják megfelelõen a tulajdonukban lévõ földterületet. A nagy területekkel rendelkezõ földtulajdonosok ugyanis nemcsak mezõgazdasági célra használhatják földjeiket, hanem kivehetik a terület egy részét a mûvelés alól, hogy azt a tulajdonos szabadidõs tevékenységének szolgálatába állítsák (például golfpálya építése). Továbbá a termelési tényezõk felhasználása sem hatékony ezeken a farmokon. Ha tulajdonosok nagy területen gazdálkodnak relatíve kevés munkával és tõkével, ez nem hatékony egy olyan gazdaságban, ahol a munka a bõségesen rendelkezésre álló erõforrás. Ilyen esetben ugyanis a mezõgazdasági termelés hatékonysága könnyen növelhetõ, ha több munkát és tõkét alkalmaznak a földhöz viszonyítva. Ennek a stratégiának az egyik nyilvánvaló útja, ha a nagyméretû gazdaságokat kisebb és hatékonyabb egységekre bontják.
A mezõgazdasági termelés azonban a túlságosan kicsi farmokon sem hatékony. Ez a helyzet sok fejlõdõ országban, ahol a túlnépesedés, a tõkehiány és bizonyos társadalmi intézmények (például örökösödési szabályok) kombinációjaként nagyon sok kisméretû gazdaság található. Ezeken a farmokon a munkának a földhöz, illetve a tõkéhez viszonyított aránya túlságosan magas, ezért a munka határterméke nagyon alacsony. Egy ilyen szituációban egy földreform, amely földhöz juttatja ezeket a gazdaságokat a termelékenység javulásához vezet. Összefoglalva, a földreform egy bipoláris szerkezetû mezõgazdaságban egyszerre növelheti a túlságosan kicsi és a túlságosan nagy méretû üzemek hatékonyságát.
A földreformok közgazdasági megalapozásához tartozik az a stilizált tény, amely szerint a fejlõdõ országokban inverz kapcsolat áll fenn a farmok hatékonysága és mérete között (Binswanger–Ellin 1990). Másképpen fogalmazva, a kisebb méretû gazdaságok hatékonyabbak, mint a nagyméretû üzemek. Ha ez így van, akkor az a földreform, amely földhöz juttatja a kisméretû üzemeket, növeli a mezõgazdasági termelés hatékonyságát. Az inverz kapcsolat elsõ átfogó igazolása óta (Berry–Cline 1979) empirikus vizsgálatok tömege vizsgálta felül ezt a tézist. A kérdés meglehetõsen komplex természete és a különbözõ tanulmányok jól dokumentált módszertani hiányosságai ellenére mindeddig nem kérdõjelezõdött meg a kiinduló hipotézis igazsága. Bár meg kell jegyezni, ahogy Binswanger és társai (1995) a kérdéskör irodalmát átfogóan elemzõ tanulmányukban megállapítják, a probléma további kutatásokat igényel.

A földreformok tipológiája

Kawagoe (1999) aszerint csoportosította a különbözõ földreformokat, hogy azok milyen hatást gyakoroltak a mezõgazdasági termelés módjára2.  A mezõgazdasági termelés fontosabb típusait három kategóriába sorolta: piacgazdaság, szocialista gazdaság, félfeudális gazdaság. A piacgazdaság ebben az összefüggésben a mezõgazdasági termelésnek a fejlett országokban, illetve a fejlõdõ kapitalista országokban megtalálható rendszerét jelenti. A mezõgazdasági termelés különbözõ erõforrásainak elosztását (föld, munka és egyéb inputok) egyaránt piaci mechanizmusok vezérlik, noha azok nem mindig mûködnek hatékonyan. A piacgazdasági mezõgazdaságot további két részre osztotta: paraszti és kommerciális gazdaság.
A paraszti mezõgazdaság azt jelenti, hogy a mezõgazdasági termelés kisméretû családi farmokra épül, amelyek növénytermesztéssel foglalkoznak, jórészt saját fogyasztásra. Amennyiben fölösleg keletkezik, azt értékesítik a piacon. Fontos megjegyezni, hogy azok a paraszti gazdaságok, amelyek termelési döntéseiket nem az árjelzések alapján hozzák meg, nem tartoznak a fenti kategóriába. A modern világban, noha a falvak messze lehetnek a városoktól, de a mezõgazdaság integrálódott már annyira a gazdaságba, hogy a piaci árak határozzák meg a farmerek döntéseit, hasonlóan, mint bármilyen más vállalkozásét a gazdaság többi szektorában. Ebbõl a szempontból a paraszti gazdaságot nehéz megkülönböztetni a kommerciális farmtól. A lényeges különbség abban rejlik, hogy a paraszti gazdaság döntései meghozatalakor a háztartás szükségleteit is figyelembe veszi, mivel a háztartás és a farm szerves egységet képez. Délkelet-Ázsiában a termõföld nemcsak a termelés egyik inputja, hanem a háztartás lakóhelye is, amelyet generációról generációra örökölnek. Ezzel szemben a kommerciális gazdaságban a vállalat és a háztartás teljesen elkülönül egymástól, ezért a farm döntéseit kizárólag a piaci árak határozzák meg. Számára a termõföld nem más, mint a mezõgazdasági termelés egyik erõforrása.
A félfeudális mezõgazdasági üzemet az jellemzi, hogy a nagy földbirtokosoknak jelentõs társadalmi és politikai hatalmuk van a társadalom többi tagjai fölött. Ilyenkor a farm integrálva van a gazdaságba abban az értelemben, hogy a termékpiacon a farm a piaci jelzéseknek megfelelõen hozza meg döntéseit. Ez viszont nem igaz a föld- és a munkaerõpiacra, ahol a nem piaci mechanizmusok a meghatározóak.
A szocialista mezõgazdasági üzemben a termelés kollektíven történik, a megfelelõ hatóság közvetlen vagy közvetett irányítása mellett, döntõen a piaci árak jelzéseinek figyelembe vétele nélkül. A mezõgazdasági terület vagy szövetkezeti, vagy állami tulajdonban van.
A földreformokat a mezõgazdasági termelés különbözõ formáinak figyelembevételével egy 4×4-es mátrixba rendezhetjük el, amely leírja a földreform elõtti és utáni állapotokat (2. táblázat).

2. táblázat. A földreformok tipológiája a termelés módja szerint
 

Forrás: Kawagoe (1999) 44. o., 2.1.a táblázat.

A mátrix alapján 16 féle földreformot különböztethetünk meg. Ezek közül azonban néhány nem tûnik valószerûnek. Ilyen például a 3. oszlop, ahol a kapitalista mezõgazdaságból egy földreform révén félfeudális mezõgazdaság jön létre. Az átlóban lévõ földreformok elsõ pillantásra nem tûnnek használhatónak, mivel itt a földreform elõtti és utáni állapot megegyezik. Ettõl a problémától eltekintve ezek közül még néhány típus fontos lehet, mivel a legutolsó földreformok, amelyek a földtulajdonlás szabályait megváltoztatták, már nem szükségszerûen jártak a mezõgazdaság termelési módjának megváltozásával.
Ha kivesszük a táblázatból a valószínûtlen eseteket, akkor egy 3x3-as mátrixhoz juthatunk, amelyet a 3. táblázat mutat. A nem kommunista világban a földreformok célja, mint azt korábban láttuk, a föld tulajdonjogának a megváltoztatása annak érdekében, hogy a független tulajdonnal rendelkezõ farmerek társadalmi csoportját hozza létre, amely képes stabilizálni a vidéki társadalmat. Ennek a földreformnak kétféle típusát különböztethetjük meg. Egyrészt amikor a paraszti mezõgazdaság paraszti marad (Mp®Mp), másrészt amikor a paraszti mezõgazdaságból kommerciális mezõgazdaság lesz (Mp®Mc). Ezeket a földreformokat a földtulajdonjogoknak a fölbirtokosok és a bérlõk közötti korlátozott újraelosztása jellemzi. Az ilyen típusú földreformot ázsiai modellnek hívják (Hayami és társai 1990). Az ázsiai modellben tehát a földtulajdonjogokat a földbirtokostól a földet mûvelõ bérlõnek igyekeznek állami segítséggel átjuttatni. Ez történhet kötelezõ érvényû állami rendelkezés vagy pedig az állam által ösztönzött piaci tranzakciók révén.
Az elsõ esetben, amikor a paraszti gazdaságból paraszti gazdaság lesz (Mp®Mp), a mezõgazdaság szerkezete nem változik meg. A földet bérlõ farmerek tulajdonosokká válnak anélkül, hogy a farmjuk nagysága, illetve a gazdálkodás döntéshozatali rendszere megváltozna. A földreform másik útja, amikor a kormányzat igyekszik ösztönözni a paraszti gazdaságokat, hogy kommerciális farmokká váljanak (Mp®Mc). A második világháború után Japánban az elsõ típusú földreform valósult meg, amely késõbb komoly alkalmazkodási problémákat okozott a japán mezõgazdaság számára (Kawagoe 1999).
A földreformok következõ nagy családját a latin-amerikai modellek adják. De Janvry (1981, 1981a) a latin-amerikai földreformok négy típusát különbözteti meg. Az elsõ csoportba a félfeudális nagybirtoknak a bérmunkán alapuló kapitalista nagyüzemmé való átalakulását sorolja, amelyet konzervatív modellnek nevez. A második típust liberális modellnek hívja, amikor a félfeudális nagybirtokból kommerciális családi gazdaság lesz (F®Mc). A populista változatban a félfeudális nagyüzemekbõl paraszti gazdaságok válnak (F®Mp). Végül a radikális reformról beszélhetünk, amikor a félfeudális nagybirtokot szocialista üzemekké alakítják át (F®S).

3. táblázat. A földreformok tipológiája
 

Forrás: Kawagoe (1999) 44. o., 2.2.a táblázat.

A szocialista földreformoknak két csoportját különböztethetjük meg. Az egyik, a fent bemutatott latin-amerikai radikális modell. A másik típust az jellemzi, hogy a paraszti gazdaságokat szervezik át szocialista nagyüzemekké. Erre jó például szolgál az erõszakos kollektivizálás a kelet-európai országokban az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején. A reform lényege ebben az esetben, hogy az állam erõszakos úton elveszi a földtulajdonosok (nagybirtokosok vagy parasztok) földjét, és azokon termelõszövetkezetet vagy állami gazdaságokat hoz létre.
Az utolsó nagy csoportba az úgynevezett átmeneti országok, azaz a kelet-európai országok földreformjait sorolhatjuk. Ezen belül is két altípust különböztethetünk meg. Egyrészt amikor a szocialista nagyüzem paraszti gazdasággá alakul át (S®Mp), másrészt ha kommerciális családi gazdasággá alakul át (S®Mc). Az átmeneti országok földreformjaira még másik két kifejezést is szoktak használni: földprivatizáció és dekollektivizálás.
Az eddigiekbõl látható, hogy a földreformoknak igen széles skáláját különböztethetjük meg a szerint, hogy miképpen változik meg a reform következtében a mezõgazdasági termelés módja. A különbözõ típusú földreformokban mindössze annyi a közös, hogy a föld tulajdonának és használatának megváltozásával járnak. Ez utóbbi különösen fontos, amelyrõl azonban gyakran elfeledkeznek a földreformokról szóló írásokban (Vogelgesang 1996). A nyolcvanas évek kezdete óta lezajlott földreformok egy része (különösen Délkelet-Ázsiában) ugyanis alapvetõen már nem a föld tulajdonának, illetve a mezõgazdasági termelés módjának megváltoztatására irányul, hanem a földhasználat szabályait igyekszik racionalizálni. A modern mezõgazdaságban ma már kevésbé fontos, hogy ki a föld tulajdonosa. Ennél sokkal lényegesebbek a földhasználat szabályai, mivel a farmok gazdálkodásukat elsõsorban újabb területek bérlésével bõvítik, és kevésbé földvásárlással. Továbbá a földbérletrõl szóló elméleti irodalom újabb eredményei amellett érvelnek, hogy tökéletlen vagy hiányzó piacok esetén a földtulajdonlást a különbözõ földbérleti rendszerek hatékonyan képesek helyettesíteni (Binswanger–Deininger 1997; Hayami–Otsuka 1992).
A bemutatott tipológia ugyanakkor rámutat arra, hogy a különbözõ földreformok céljaikat, következésképpen kimeneteleiket tekintve alapvetõen eltérnek egymástól. Ha csak a szocialista és az átmeneti országok földreformjaira gondolunk, láthatjuk, hogy ezeknek pontosan egymással ellentétes céljaik vannak. Sõt az átmeneti országokban pontosan a szocialista földreformok elõtti állapot, illetve ezen állapot modernizáltabb változatának a visszaállítása a cél.
Vajon helyes-e ennyire különbözõ célú és kimenetelû földreformokat ugyanazzal a kifejezéssel megjelölni? Nem szerencsésebb, ha a földreform megnevezést arra az esetre korlátozzuk, amikor a félfeudális nagybirtokból piacgazdasági mezõgazdaság jön létre (F®Mp vagy F®Mc)? Emellett szól az is, hogy a földreform melletti klasszikus politikai és gazdasági argumentáció elsõsorban ezekre a szituációkra vonatkozik. Az ázsiai modell kiinduló helyzete miatt némileg különbözik, de végcélját tekintve (nevezetesen egy piacgazdasági mezõgazdaság létrehozása) hasonlít a földreform fenti megközelítéséhez.
A szocialista modell szükségessége azonban alapvetõen más, hiszen döntõen ideológiai érvelésen nyugszik. A szocialista modell különbözik legjobban társaitól, hiszen ez esetben sem gazdasági racionalitásról, sem társadalmi méltányosságról nem lehet beszélni, különösen, ha figyelembe vesszük azok erõszakos („forradalmi”) jellegét. A társadalmi igényekre való hivatkozás sem indokolhatja az erõszakos eszközökkel végrehajtott szocialista földreformot a latin-amerikai radikális változatnál. A kelet-európai erõszakos kollektivizálás esetében azonban sem társadalmi, sem gazdasági megalapozottságról nem beszélhetünk. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szocialista földreformok célja az önálló paraszti vagy kommerciális családi gazdaságok megszüntetése, olykor e társadalmi csoportok fizikai megsemmisítése. Mindezek a tények amellett szólnak, hogy a szocialista modellt, különösen annak kelet-európai változatát érdemes kizárni a földreformok körébõl. A kollektivizálás és a földek nacionalizálása kifejezések valószínûleg pontosabban leírják ezeket a földreformokat.
A helyzet némiképp bonyolultabb az átmeneti országok földreformjaival kapcsolatban. Hiszen a kommunizmus több évtizedes uralkodása következtében a politikai változások idején az eredeti jogfosztott tulajdonosok jelentõs hányada már nem élt, illetve leszármazottaik már nem dolgoztak a mezõgazdaságban. A kelet-európai országokban a földreformok mellett általában kétféle érv szólt (Rabinowicz és Swinnen 1997). Az egyik indok politikai volt, nevezetesen a történelmi igazságtétel szempontja. Ez úgy szólt, hogy a kommunizmus alatt történt jogtalanságok miatt a sértetteket kárpótolni kell. Másrészt a földreformok gazdasági racionalitása viszont hasonló volt, mint amelyet a félfeudális rendszerbõl a piacgazdaságba való átmenet esetében korábban már bemutattunk. Ha csak a magyar esetre pillantunk, amely a kommunizmus ideje alatt sikertörténetnek3  számított a kelet-európai mezõgazdaságok között, jól tudjuk, hogy egy bipoláris szerkezetû mezõgazdaság jött létre. A korábban bemutatott közgazdasági érvek tehát minden korlátozás nélkül alkalmazhatók a magyar, illetve a kelet-európai esetekre.
A kelet-európai földreformok azonban a történelmi igazságtétel szempontjait elõtérbe helyezõ kárpótlás révén egy korábban nem ismert kimenetelt eredményeztek. A fent bemutatott földreformok mindegyikét az jellemezte (beleértve a szocialista változatot is), hogy azok következtében a föld a korábbi tulajdonosoktól olyanok kezébe került, akik a reform után gazdálkodtak rajta. A Kelet-Európában lezajlott földreformok révén viszont egy egyedülálló helyzet jött létre. Az alapvetõen a történelmi igazságtétel szempontjait érvényesítõ kárpótlás miatt olyan emberek tulajdonába is került föld, akik azt nem szándékoztak megmûvelni. Egy sajátos ellentmondás alakult ki. A földreformok közgazdaságilag megalapozottak voltak, hiszen a szocialista nagyüzemek nem voltak versenyképesek nemzetközi szinten, tehát reformjuk szükségessége nem volt kérdéses. A reform ténylegesen megvalósult formája azonban gátolta a mezõgazdasági termelés hatékonyságának a növelését.
Másrészt ezek a földreformok különböztek abban a tekintetben is, hogy a föld nem csak azé lett, aki megmûveli. Mindezek a tények megkérdõjelezik, hogy az átmeneti országokban lezajlott változásokat földreformnak lehet-e tekinteni, hiszen a megvalósulás eredményeképpen sérült a földreformok két klasszikus elve. A történelmi igazságtétel pillanatában ugyanis nem az aktuális vidéki szegény társadalmi csoportok javára történt földtranszfer. Másképpen fogalmazva, a történelmi igazságtétel és a jelenkori társadalmi méltányosság szempontjai ütköztek egymással. Másrészt a történelmi igazságosság elve jelentõs részben a nem vidéken élõ, és nem mezõgazdaságból élõ lakosságnak is juttatott földet, amely rontotta a ma mezõgazdaságból élõk megélhetési lehetõségeit. Ez viszont nem járult hozzá, hogy a piacgazdaságba való átmenet során a társadalmi feszültségek csökkenjenek, azaz a társadalmi és politikai stabilitás növekedjen. Összefoglalva, a fenti tények arra utalnak, hogy talán szerencsésebb a kelet-európai földreformokat a dekollektivizálás vagy a földprivatizáció fogalmaival, nem pedig a földreform kifejezéssel leírni.
A földreformok fenti, a mezõgazdaság termelési módjának megváltoztatásán alapuló értelmezése mellett természetesen más megközelítés is lehetséges. Ebben az esetben a földtulajdoni viszonyok mindenkori állapota lehet a kiindulópont. Bromley (1989) négy földtulajdoni rendszert különböztet meg: állami, magán, közös és nem definiált tulajdon. Az állami tulajdon ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az egyének használhatják a földet, de csak állami tartózkodás vagy felügyelet mellett (például nemzeti parkok, katonai rezervátumok). A közös tulajdon egy csoport kizárólagos magántulajdonát jelenti, akik viselik a földhöz tartozó jogokat és kötelességeket. Ugyanakkor a csoport tagjai kizárhatnak másokat a föld használatából. A nem definiált tulajdon azt jelenti, hogy az adott földterülethez bárkinek szabad hozzáférése van. A földreform ebben a kontextusban az egyik földtulajdoni rendszerbõl a másikba való átmenetet jelenti. Ez a tipológia elsõsorban az afrikai országok földtulajdonviszonyainak elemzésében lehet hasznos (Bromley 1989).

A földreformok politikai gazdaságtana

Az új politikai gazdaságtan különbözõ megfontolásai jól ismertek az agrárpolitikák magyarázatában4.  Az új politikai gazdaságtan alkalmazása az agrárpolitika elemzésében alapvetõen megváltoztatta a kutatások irányát. Az agrárpolitikai programok klasszikus, jóléti közgazdaságtanon alapuló modelljei alapvetõen normatív természetûek, arra a kérdésre keresik a választ, hogy milyen legyen az agrárpolitika. A kérdésre adott válasz, a modellek egyre bonyolultabbá válása ellenére, több mint negyven év óta ugyanaz: az a program a legjobb, amelyik a legkisebb holtteher-veszteséggel jár. Az új politikai gazdaságtan ezzel szemben leíró jellegû, arra kíváncsi, hogy miért olyanok a ténylegesen megvalósult agrárpolitikák amilyenek? Az agrárpolitika politikai gazdaságtana alapvetõen az agrárprotekcionizmus-vizsgálatokból leszûrhetõ két stilizált tény magyarázatára vállalkozik. Egyrészt miért támogatják a fejlett országok a mezõgazdaságukat, míg a fejlõdõ országok adóztatják agrárszektorukat? Másrészt miért kezelik a kormányok eltérõen a támogatás szempontjából az exportcikkeket és az importtal versenyzõ jószágokat? A politikai gazdaságtani magyarázatok két elméleti hagyományt követnek: az érdekcsoport-elméleteket és a politikus-választó modelleket. Meglepõ módon azonban a földreformok elemzésében idáig kevés szerepet játszottak az agrárpolitika magyarázatában az elmúlt két évtizedben nagy szerepet játszó új politikai gazdaságtani modellek. A következõkben ezért három egymást kiegészítõ modellt mutatunk be, amelyek alapvetõen három eltérõ földreformot (az ázsiai modellt, a latin-amerikai modellt és az átmeneti gazdaságok modelljét) igyekeznek megmagyarázni.

A Hayami-modell

Hayami (1990) modelljét alapvetõen a délkelet-ázsiai földreformok ihlették. Gondolatmenetének kiindulópontja a közösségi döntések elmélete hagyományainak megfelelõen, hogy a földreformokkal kapcsolatos döntéseket a politikus önérdekei határozzák meg. Másképpen fogalmazva, a politikusok olyan földreformot igyekeznek megvalósítani, amely maximalizálja újraválasztásuk esélyét. A modell elsõ lépcsõjében ezért azonosítja a földreformok iránti keresletet és kínálatot. A földreform politikai piacát a döntéshozók számára a földreformból, vagyis a föld tulajdonjogának újraelosztásából származó határbevételek és határköltségek határozzák meg.

1. ábra. A földreformok politikai piacának modellje

Az 1. ábra mutatja, hogyan jön létre a földtulajdonjogok újraelosztásának egyensúlyi szintje a politikai piacon. Az 1. ábrán a vízszintes tengely mutatja a földredisztribúció hatékony szintjét, amelyet a föld nélküli bérlõk (mezõgazdasági munkások) számára a földtulajdon újraelosztása, illetve a földhasználati jogok újraszabályozása által juttatott jövedelemtranszfer mér.
Meg kell jegyezni, hogy a föld nélküli bérlõknek juttatott jövedelemtranszfer nagysága nem egyenlõ a földtulajdonosoktól elvett jövedelemtranszferrel, mivel ennek nagyságát csökkenthetik az állami intervenció okozta torzulások a munkaerõ- és a földpiacon, valamint a szabályozáshoz kapcsolódó járadékvadászat. Ezért ha a földreform által érintett területek nagyságát növelik, ez nem biztos, hogy automatikusan a föld nélküli bérlõk jövedelmének az emelkedésével jár. Más szavakkal, a földreform nagyobb területi kiterjedtsége a szabályozás bonyolultabbá válásához, illetve az ahhoz kapcsolódó járadékvadász tevékenységek intenzitásának növekedéséhez vezet, amely csökkenti a program adminisztratív megvalósíthatóságának a valószínûségét. Minél nagyobb tehát a földreformba bevont területek nagysága, annál nagyobb a programok megvalósításának és a földbirtokosoktól a bérlõk felé történõ jövedelemredisztribúciónak a holtteher-vesztesége, vagy más szavakkal, annál alacsonyabb a földreform redisztribúciós hatékonysága.
A függõleges tengelyen a politikai döntéshozók marginális nyereségét, illetve marginális veszteségét mérjük, amely abból származik, hogy a földreform révén a redisztribúció szintjét egy pótlólagos egységgel emeljük. Ha a downsi hagyományt (Downs 1957) követve feltesszük, hogy az adott országban politikai demokrácia mûködik, akkor a földreformból a politikusok számára származó nyereségeket a szavazatok várható emelkedése jelenti. A másik oldalról a politikusok számára jelentkezõ veszteséget a földreform ellenzõinek elvesztett szavazatai mutatják.
A földreformból származó határbevételi görbe meredeksége valószínûleg csökkenõ, mivel a programba bevont földterületek, illetve a redisztribúció szintjének növelésével csökken a földreform politikai támogatottsága. Másrészt a földreform határköltségének a görbéje emelkedõ, mert a redisztribúció nagyságának emelkedésével növekszik a program ellenzõinek intenzitása. A politikusok várható profitja ott maximális, ahol a határbevételi és a határköltséggörbe metszi egymást, azaz ahol a politikai piac egyensúlyban van.
A földreform hatékonyságát úgy mérhetjük, hogy mekkora jövedelemtranszfert sikerült a föld nélküli bérlõk javára megvalósítani. Ez nyilvánvalóan a határköltség, illetve a határbevételi görbék nagyságát és helyét meghatározó tényezõktõl függ. Másképpen fogalmazva az a kérdés, hogy kik lehetnek a földreform támogatói és ellenzõi, illetve hogy ezeknek az érdekcsoportoknak milyen tényezõk határozzák meg a befolyásukat a politika piacán. A földreform iránti kereslet elsõsorban a föld nélküli bérlõk és a mezõgazdasági munkások részérõl magas. De a program támogatói közé tartozhatnak a városi üzletemberek és a középosztály tagjai, akik számára fontos a társadalmi stabilitás, valamint a vidéki kereslet expanziója a városi jószágok és szolgáltatások iránt. A földreform ellenzõi nemcsak a földbirtokosokból, hanem azok klienseibõl is verbuválódnak, mint például a földbirtokok intézõi és munkavezetõi. Hasonlóképp opponálják a földreformot a helyi politikusok és bürokraták, ha az befolyásuk és járadékvadász tevékenységük csökkenésével járhat. A földreform költségvetési vonatkozása is fontos lehet, mivel a földbirtokosok teljes vagy részleges kompenzálása csak más társadalmi csoportok rovására történhet meg.
Az agrárpolitika politikai gazdaságtani magyarázatának érdekcsoport-elméleti ágából jól tudjuk, hogy a fejlõdõ országokat olyan viszonyok jellemzik, amelyek csak kevéssé teszik lehetõvé a mezõgazdasági termelõk önszervezõdését. A földtulajdonviszonyok szélsõséges megoszlása, a föld nélküliek nagy száma, alacsony képzettségük, térbeli szétszóródottságuk, továbbá a fejletlen kommunikációs és szállítási infrastruktúra túlságosan költségessé teszi, hogy a földreformok fõ kedvezményezettjei sikeresen megszervezhessék magukat, és politikailag fontos érdekcsoportot alkothassanak. A földbirtokos elit ezzel szemben könnyebben megszervezheti magát, mivel kisebb létszámú és magasan képzett emberekbõl áll. Képesek vagyonukat és befolyásukat politikai céljaik szolgálatába állítani beleértve a megvesztegetést és a megfélemlítést is. Az állami adminisztráció korruptsága, a földtulajdoni nyilvántartások alacsony színvonala csökkentik a bürokrácia ellenállásának költségeit.
A fent jellemzett körülmények között a fejlõdõ országokban a földreformokból származó határbevétel a politikusok számára igen alacsony, amelyet az 1. ábrán az MR0 görbe mutat, másrészt viszont a határköltségei magasak (MC0). Következésképpen a földredisztribúció hatékony szintje a politikai egyensúlyban (A) nagyon alacsony vagy nulla, amelyet az 1. ábrán az L0 pont jelez.
Hayami (1991) szerint a második világháború után Japánra, illetve Tajvanra inkább az MR1 és MC1 görbékkel leírható szituáció volt a jellemzõ. A bérlõk szövetkezeti és érdekvédelmi mozgalmai már régóta léteztek a második világháború elõtt is. A háború utáni válságban a városi középosztály és az üzleti élet csoportjai erõsen ösztönözték a földreformot, mert féltették a vidék társadalmi stabilitását a kommunista befolyás elterjedésétõl. A földreform iránti elkötelezettséget erõteljesen növelte a megszálló amerikai hadsereg. A földbirtokosok ellenállása és politikai befolyása ebben a helyzetben jelentõsen csökkent. Az állami adminisztráció tapasztalatai és lojalitása, a földtulajdonviszonyok áttekinthetõ és rendszerezet nyilvántartása csökkentette a program megvalósításának költségeit. Mindezek következményeképpen egy viszonylag jelentõs földreformot hajtottak végre Japánban és Tajvanon. Az 1. ábra jelöléseivel, a fenti két országra jellemzõ politikai egyensúly (B) egy magasabb szintû hatékony földredisztribúciót eredményezett (L1).

A de Janvry–Sadoulet-modell

De Janvry és Sadoulet (1989, 1998) a latin-amerikai földreformokat elemezve arra a kérdésre keresték a választ, hogy a meg-megújuló földreformkísérletek ellenére miképpen maradhatott fent a bipoláris mezõgazdasági szerkezet? Másképpen fogalmazva, hogyan lehetséges földreform a föld tulajdonának újraelosztása nélkül? Magyarázatukban igyekeztek integrálni a tranzakciós költségek és az érdekcsoport-elméletek különbözõ elemeit. Kérdésfeltevésük a Hayami-modell statikus természetével szemben inkább dinamikus jellegû volt. Kiindulópontjuk szerint az egymást követõ földreformok kimeneteleit meghatározza azok elõtörténete. Más szavakkal, a földreformok lehetséges eredményei útfüggõek.
A modell a következõ feltevésekbõl indult ki. A földreformok megkezdése elõtt a fejlõdõ országokat két piaci kudarc, illetve tökéletlenség jellemezte. Egyrészt az erkölcsi kockázat problémája, amely miatt a nagybirtokokon alkalmazott bérmunkások ellenõrzési és koordinálási költsége magas. Másrészt a földbérlet piacának hiánya, illetve a földvásárlást lehetõvé tévõ hitelekhez való hozzáférés korlátozottsága. Ez a két piaci tökéletlenség a korábban már bemutatott inverz kapcsolathoz vezetett a farmok nagysága, valamint azok hatékonysága között. Az inverz kapcsolat pedig megalapozza mind gazdasági, mind méltányossági szempontból a redisztributív földreformot5.  A két piaci tökéletlenség mellé viszont még egy harmadik is társul, nevezetesen a hitelek és az állam által biztosított közjószágok egyenlõtlen eloszlása a farmok között azok nagysága szerint. A földbirtokosok sikeres járadékvadász tevékenységének az eredményeként a farmok modernizációjához szükséges állami erõforrásokat ugyanis a nagyüzemek saját érdekükben monopolizálják, kizárva azok használatából a családi gazdaságokat6.
A latin-amerikai földreformoknak több típusát lehet megkülönböztetni, amelyek gyakran egymást követték. Az elsõ fajta reform sajátossága, hogy a földtulajdon kisajátításához feltételek kapcsolódtak, illetve hogy a kisajátítás fenyegetése a földbirtokosok számára hitelesnek tûnt. A kisajátításhoz nem kapcsolódott kompenzáció, viszont a földbirtokosok nyomására általában azt a feltételt szabta az állam, hogy a tulajdonosok kötelesek modernizálni a nagyüzemeket. A kisajátítás fenyegetéséhez pedig nagylelkû állami fejlesztési programok kapcsolódtak, amelyek ösztönözték a nagy- és középméretû üzemek modernizációját.
A reform másik típusában (vagy következõ lépcsõjében) a földek kisajátításához, a szocialista (radikális) változatot kivéve, általában kompenzáció is társul. Az állam ígéretet tett, hogy az éppen aktuális vagy a reformot megelõzõ piaci áron kártalanítja a tulajdonosokat. A kártalanítás esetében viszont a földreform csak akkor megvalósítható, ha a létrejövõ új üzemek hatékonysága meghaladja a nagyüzemekét, így van forrás azok tulajdonosainak kompenzálására.
A fent jellemzett két földreform azonban tág lehetõséget adott az egyes érdekcsoportoknak a megvalósítás manipulálására. A Hayami-modellbõl tudjuk, hogy a fejlõdõ országokban a földreformok kedvezményezettjeinek a lehetõségei a sikeres kollektív cselekvés (számukra elõnyös földreform) végrehajtására korlátozottak. Ezzel szemben a potenciális vesztesek (a földbirtokosok) jó eséllyel tudják megakadályozni a földreform számukra kedvezõtlen kimenetelét. A harmadik piaci tökéletlenséget (a földbirtokosok járadékvadász tevékenységét) bekapcsolva a modellbe a földreform gazdaságilag kivitelezhetetlenné válik, másrészt csökken a társadalmi hatékonysága a reformot megelõzõ helyzethez viszonyítva.
Az elsõ típusú földreform következményeként ugyanis a nagyüzemek, kihasználva az állam által olcsón juttatott erõforrásokat, jelentõsen modernizálták gazdaságaikat. Ennek következtében a nagyüzemek hatékonysága (egy hektárra jutó hozam/jövedelem) meghaladta a kisüzemekét. A modernizáció eredményeként a nagyüzemek gazdasági és politikai ereje jelentõsen növekedett, ezért képessé váltak a kollektív cselekvés (a földreform következõ lépcsõje manipulálásának) sikeres végrehajtására.
A reform második fázisában, ha a kormányzat a kisajátítás után kompenzálni akarja a földtulajdonosokat a reformot megelõzõ jövedelmi szinten, akkor többé már nem lehetséges Pareto-hatékony földreform. Ebben az esetben ugyanis vagy a földbirtokosok vesztenek, vagy pedig egy harmadik fél (például az adófizetõk vagy a városi lakosság) kárára lehet csak kompenzálni õket. Másképpen fogalmazva, a nagybirtokosok a kisajátítás fenyegetését a földreformhoz kapcsolódó költségek nagysága miatt sikerrel kivédték.
A modell kiindulópontja az volt, hogy az állam egy redisztributív földreform révén képes a kezdeti állapot piaci tökéletlenségeit korrigálni, s ezáltal a mezõgazdasági termelés hatékonyságát növelni, azaz a nettó társadalmi nyereséget elérni. A harmadik piaci tökéletlenséget bevezetve (a nagybirtokosok járadékvadász tevékenysége) az állam olyan helyzetbe kerül, hogy noha a két piaci tökéletlenség indokolná a redisztributív földreform végrehajtását, de ezt a politikai piac tökéletlensége megakadályozza.
Ez a magyarázat hasonló elemek ellenére számos új mozzanatot is tartalmaz a Hayami-modellhez képest. Egyrészt a de Janvry–Sadoulet-modell, szemben a Hayami-féle változattal, a gazdasági és a politikai piacot együtt kezeli. A gazdasági és politikai piacok tökéletlenségeibõl származó hatások kölcsönhatására figyel, azokat nem egymástól elszigetelten elemzi. Másrészt a magyarázat dinamikus, magában foglalja az intézmények változása elõtörténetének fontosságát7.  Másképpen fogalmazva, egy kormányzat döntéseinek megvan az elõtörténete, azokat alapvetõen befolyásolják a múltbéli szabályozás következményei. Esetünkben a földreform elsõ lépcsõje már lehetetlenné tette egy késõbbi redisztributív földreform bevezetését.

A Swinnen-modell

A kilencvenes évek elején minden közép-európai ország és volt szovjet tagköztársaság földreformot – pontosabban szólva: dekollektivizációt, illetve földprivatizációt – hajtott végre. A földtulajdon átalakítása minden országban a piacgazdaságra való átmenet általánosabb gazdasági programjának része volt (Lerman 2000). A reformok megvalósulásának tényleges módja visszatükrözte azokat a kulturális és politikai különbségeket, amelyek az egyes országokat jellemzik. A régió mezõgazdaságának átalakulásáról szóló irodalom idáig inkább leíró jellegû volt (például Frohberg–Glauch 1998; Tillack–Shulze 1998; Treziak-Duval 1999; Sarris és társai 1999), szinte alig történt kísérlet a történteknek egy átfogóbb elméleti értelmezésére.
Rabinowicz és Swinnen (1997) úgy érvel, hogy az új politikai gazdaságtan elméleti kerete nem biztosít megfelelõ támpontot a régió átalakulásának elemzésére. A közösségi döntések elméleti modelljei ugyanis statikus természetûek, és elsõsorban a hosszú távú egyensúlyi kimeneteleket vizsgálják. Ezzel szemben a kelet-európai agrárátalakulás inkább diszkrét természetû. Továbbá a földprivatizáció egy egyszeri esemény, amelyet nem valószínû, hogy egyhamar visszafordítanak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a megvalósítás módja nem változhat a körülmények hatására. Következésképpen a szerzõk a közösségi döntések elméletének egy általánosabb és pragmatikusabb megközelítését javasolják, mint egy konkrét modell empirikus tesztelését. A vizsgálat célja ebben az esetben az, hogy megpróbálja azonosítani a politikai döntéshozókat befolyásoló kulcstényezõket a racionális döntések elméletének keretein belül.
Swinnen (1999) a fent jelzett kutatási program keretében arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen tényezõk magyarázzák a kelet-európai országokban a földprivatizáció konkrét formáit. A reform célja mindenütt az volt, hogy az egykori tulajdonosok visszakapják a kommunizmus alatt jogtalanul elvett földjeiket. Ezt általában kárpótlás útján próbálták megvalósítani, és törekedtek arra, hogy mindenki az eredeti földjét kapja vissza, amennyire ez lehetséges volt. A megvalósítás konkrét formái azonban országonként különbözõek voltak.
Swinnen (1999) négy intézményi és történeti faktort jelölt meg, amelyek befolyásolták a dekollektivizálás különbözõ formáit a kelet-európai országokban. Az elsõ és legfontosabb tényezõ a kollektivizálás utáni jogi helyzet. Minden földet, amely jogilag magánkézben volt az átalakulás kezdetén visszakapták a formális tulajdonosok. Másrészt a kommunizmus uralmának hossza és a magángazdálkodás hagyományainak elvesztése csökkentette a földkárpótlás iránti keresletet néhány országban. Harmadszor, ahol a földprivatizáció módjának megválasztását befolyásolta a vagyonok etnikumok közötti megoszlása, ott az adott etnikum politikai befolyása volt a meghatározó. Ennek elsõsorban a balti országokban volt nagy jelentõsége a balti népek és az orosz kisebbség kapcsolatában. Végezetül a kollektivizálás elõtti vagyoneloszlás szintén befolyásolta a földprivatizáció módját. Ha a kollektivizálás elõtti vagyoneloszlás egyenlõtlen volt, akkor a vidéki népesség ellenezte a kárpótlást. Ebben az esetben a társadalmi méltányosság és a történelmi igazságtétel ütközött össze. A fenti tényezõkbõl látható, hogy a történelmi örökségnek kulcsszerepe volt a földprivatizáció konkrét formáinak megválasztásában. A kelet-európai országokban tehát a földreform politikai piacát annak kárpótlási jellege miatt elsõsorban a történeti tényezõk határozták meg.

Összefoglalás

A tanulmányban két kérdéskört igyekeztünk körbejárni. Egyrészt amellett érveltünk, hogy a földreform fogalmának a szakirodalomban elterjedt parttalan használata sokszor félrevezetõ, és zavarja a földreformok természetének megértését. Következésképpen szükséges egy olyan tipológia, amely világos kritériumok mentén képes megkülönböztetni a különbözõ földreformokat. Az írásban bemutattunk egy olyan csoportosítást, amely a mezõgazdasági termelés különbözõ módjainak segítségével képes elrendezni az egyes földreformokat. Igyekeztünk bizonyítani, hogy a társadalmi méltányosság és a gazdasági hatékonyság növelése szempontjainak segítségével érdemes a földreformok fogalmát szûkíteni. Ebben az esetben a szocialista és az átmeneti országok földtulajdon-változásait kizárhatjuk a földreformok körébõl.
A tanulmány második részében bemutattuk, hogy milyen politikai gazdaságtani magyarázatok születtek három eltérõ földreform (az ázsiai, a latin-amerikai és az átmeneti modell) magyarázatára. Rámutattunk, hogy a közösségi döntések hagyományos statikus modelljei csak korlátozottan alkalmazhatók a földreformok magyarázatára. A latin-amerikai és a kelet-európai országok földreformjait magyarázó modellek felhívták a figyelmet a korábbi földreformok következményeire, a történelmi örökség fontosságára. Másképpen fogalmazva, a földreformok dinamikus természetük miatt alapvetõen útfüggõek.

1 Glatz jól illusztrálja ezeket a véleményeket: „Szerencsés volt-e a termôföldet és általában a földtulajdont ilyen drasztikusan bevonni a napi politikai-társadalmi harcokba? És kárpótlási akciók tárgyává tenni a földet” (Glatz 1997, 15).
2 Kawagoe (1999) csoportosítása de Janvry (1981, 1981a) tipológiáján alapul. De Janvry ötféle mezôgazdasági termelési módot különböztetett meg a félfeudálistól a szocialistáig, amely egy 5x5-ös mátrixot, azaz 25 fajta földreformot eredményezett. Ennek segítségével 13 féle földreformot azonosított Latin-Amerikában.
3 A magyar mezôgazdaság sikertörténetének viszonylagosságáról máshol már részletesebben írtam, lásd Fertô 1994, 1997.
4 Az agrárpolitika különbözô modelljeirôl részletesen lásd Fertô 1999.
5 A redisztributív földreform ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a nagyüzemeket az eredeti célnak megfelelôen kisebb egységekre bontják, illetve a földeket a bérlôknek, valamint a föld nélküli mezôgazdasági munkásoknak juttatják.
6 Binswanger és társai (1995) kimerítô listát közölnek arról, hogy miképpen favorizálják a különbözô kontinenseken az egyes országokban a kormányzatok a nagyüzemeket, szemben a kis gazdaságokkal.
7 A földreformok dinamikájának egy általánosabb magyarázatát adja Horowitz 1993.

a 23 szám tartalomjegyzéke

Benet Iván: „A föld, az istenadta föld”. Statisztikai Szemle, 73. évf. (1995) 216–227.
Benton, J.: Agrarian Reform in Theory and Practice. 1999, Ashgate, Aldershot.
Berry, R. A.–Cline, W. R.: Agrarian Structure and Productivity in Developing Countries. Baltimore, 1979, Johns Hopkins University.
Binswanger, H. P.–Deininger, K.: Explaining Agricultural and Agrarian Policies in Developing Countries. Journal of Economic Literature, 35. évf. (1997) 1958–2005.
Binswanger, H. P.–Deininger, K.–Feder, G.: Agricultural Land Relations in the Developing World. American Journal of Agricultural Economics, 75. évf. (1986) 1242–1248.
Binswanger, H. P.–Deininger, K.–Feder, G.: Power, Distortions, Revolt and Reform in Agricultural Land Relations. In Behrman, J.–Srinivasan, T. N. (szerk.): Handbook of Development Economics. 3. köt. North Holland, Amsterdam, 1995, 2659–2772.
Binswanger, H. P.–Elgin, M.: Reflection on Land Reform and Farm Size. In Eicher, C.–Staatz, J. M. (szerk.): Agricultural Development in Developing Countries. Baltimore, 1990, Johns Hopkins University Press, 342–354.
Bradley, M. E.: Land Reform. In Magill, F. N. (szerk.): International Encyclopedia of Economics. London, 1997, Salem Press, 840–843.
Bromley, D. W.: Property Relations and Economic Development: The Other Land Reform. World Development, 17. évf. (1989) 867–877.
Carter, M. R.–Mesbah, D.: Can Land Market Reform Mitigate the Exclusionary Aspects of Rapid Agro-Export Growth? World Development, 21. évf. (1993) 1085–1100.
Csaki, Cs.–Lerman, Z.: Land Reform and Farm Restructuring in the Former Socialist Countries in Europe. European Review of Agricultural Economics, 21. évf. (1994) 553–576.
Csaki, Cs.–Lerman, Z.: Land Reform and Farm Restructuring in East Central Europe and CIS in the 1990s: Expectations and Achievements After First Five Years. European Review of Agricultural Economics, 24. évf. (1997) 428–452.
Dorner, P.: Latin American Land Refroms in Theory and Practice. Madison, 1992, University of Wisconsin Press.
Downs, A.: An Economic Theory of Democracy. New York, 1957, Harper and Row.
Fertõ Imre: Átmenet a mezõgazdaságban. Külgazdaság, 38. évf. (1994) 5. sz. 13–30.
Fertõ Imre: Elszalasztott lehetõség és/vagy elhalasztott paradigmaváltás? A magyar agrárgazdaságtan a kilencvenes években. Közgazdasági Szemle, 44. évf. (1997) 4. sz. 296–310.
Fertõ Imre: Az agrárpolitika modelljei. Budapest, 1999, Osiris Kiadó.
Fitzgerald, E. V. K.: Land Reform. In Eatwell, J.–Milgate, M.–Newman, P. (szerk.): The New Palgrave A Dictionary of Economics. vol. 3. London, 1987, Macmillan Press, 117–118.
Frohberg, K.–Glauch, L.: Stand der Transformationsbestrebungen in den mittel- und osteuropäischen Ländern. Agrarwirtschaft, 67. évf. (1998) 135–145.
Glatz Ferenc: Rendszerváltás és agrárium. In Magyarország az ezredfordulón–Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián II. Az agrárium helyzete és jövõje. Budapest, 1997, MTA.
Hayami, Y.: Land Reform. In Meier, G. E. (szerk.): Politics and Policy Making in Developing Countries. San Fransisco, 1991, ICS Press, 155–171.
Hayami, Y.–Otsuka, K.: The Economics of Contract Choice. An Agrarian Perspective. Oxford, 1992, Clarendon Press.
Hayami, Y.–Quisumbing, M. A.–Adriano, L. S.: Toward an Alternative Land Reform Paradigm: A Philippine Perspective. Quezon City, 1990, Atenao de Manila University Press.
Horowitz, A. W.: Time Paths of Land Reform: A Theoretical Model of Reform Dynamics. American Economic Review, 83. évf. (1993) 1003–1010.
De Janvry, A.: The Role of Land Reform in Economic Development: Policies and Politics. American Journal of Agricultural Economics, 63. évf. (1981) 384–392.
De Janvry, A. 1981a: The Agrarian Question and Reformism in Latin America. Baltimore, 1981, Johns Hopkins University Press.
De Janvry, A.–Sadoulet, E.: A Study in Resistance to Institutional Change: The Lost Game of Latin American Land Reform. World Development, 17. évf. (1989) 1397–1407.
De Janvry, A.–Sadoulet, E.: Path-dependent Policy Reforms: From Land Reform to Rural Development in Colombia. In Eicher, C.–Staatz, J. M. (szerk.): International Agricultural Development. Baltimore, 1998, Johns Hopkins University Press, 571–585.
Kawagoe, T.: Agricultural Land Reform in Postwar Japan: Experiences and Issues. World Bank, 1999, Working Paper No. 2111.

Lerman, Z.: From Common Heritage to Divergence: Why the Transition Countries are Drifting Apart by Measures of Agricultural Performance. American Journal of Agricultural Economics, 82. évf. (2000) 1140–1148.
Lipton, M.: Land Reform. London, 1974, Routledge.
Lipton, M.: Land Reform as Commenced Business: The Evidence Against Stopping. World Development, 21. évf. (1993) 641–657.
Norton, G. W.–Alwang, J.: Introduction to Economics of Agricultural Development. London, 1993, McGraw-Hill.
Rabinowicz, E.–Swinnen, J. F. M.: Political Economy of Privatization and Decollectivization of Central and East European Agriculture: Definitions, Issues and Methodology. In Swinnen, J. F. M. (szerk.): Political Economy of Agrarian Reform in Central and Eastern Europe. 1997, Ashgate, Aldershot, 1–31.
Ruttan, V. W.: Institutional Innovation and Agricultural Development. World Economy, 17. évf. (1989) 1375–1387.
Sarris, A. H.–Doucha, T.–Mathijs, E.: Agricultural Restructuring in Central and Eastern Europe: Implications for Competitiveness and Rural Development. European Review of Agricultural Economics, 26. évf. (1999) 305–329.
Schuh, G. E.–Brandao, A. S. P.: The Theory, Empirical Evidence and Debates on Agricultural Development Issues in Latin America: A Selective Survey. In Martin, L. R. (szerk.) A Survey of Agricultural Economics Literature. 4. köt. Agriculture in Economic Development 1940s to 1990s. Minneapolis, 1992, University of Minnesota Press, 545–968.
Swinnen, J. F. M.: The Political Economy of Land Reform Choices in Central and Eastern Europe. Economics of Transition, 7. évf. (1999) 637–664.
Thiesenhusen, W. C.: Broken Promises. Agrarian Reform and the Latin American Campesino. Boulder, 1995, Westview Press.
Tillack, P.–Schulze, E.: Unternehmens- und Betriebsstrukturen in der Landwirtschaft Mittel- und Osteuropas. Agrarwirtschaft, 67. évf. (1998) 146–153.
Trzeciak-Duval, A.: A Decade of Transition in Central and Eastern European Agriculture. European Review of Agricultural Economics, 26. évf. (1999) 283–304.
Vogelgesang, F.: Property Rights and the Rural Land Market in Latin America. Cepal Review, 58. évf. (1996) 95–113.