Marquis de Sade
Házirend

Jegyzetek

Ébreszt? minden áldott nap reggel tízkor. Ekkor, egy-egy kisfiú társaságában, az a négy lóbaszó,[1] aki éjszaka nem volt szolgálatban, sorra felkeresi a jóbarátokat,[2] egymás után benyitva mindegyik szobába. Ezek négyen azon nyomban a jóbarátok rendelkezésére állnak, azok szabadon kedvüket tölthetik velük, de a kisfiúkhoz egyel?re nem nyúlhatnak, ?ket csak mutatóba hozzák, étvágygerjeszt?nek, mivel úgy szól a döntés, illetve megegyezés, hogy a kislányok picsáját csak december havában fogják feltörni, ami pedig a kislányok meg a nyolc fiatal fiú seggét illeti, ezt január havában avatják, mégpedig azért csak akkor, hogy a szüntelenül felajzott, de ki nem elégített vágy még jobban megédesítse a gyönyört, amikor végre-valahára eljön az ideje; a zabolátlan ?rjöngés ugyanis szükségszer? következménye a felajzottságnak, és ezt a jóbarátok igyekeznek is minden módon kiprovokálni, minthogy az ? szemükben ezek a leggyönyör?ségesebb pillanatai a kicsapongásnak.

Tizenegykor a jóbarátok átvonulnak a leányok lakosztályába. Ott szolgálják fel a reggelit, pirított kenyeret[3] forró csokoládéval vagy spanyol borral, vagy más olyan ételt, amely pótolja az eltékozolt energiákat. A reggelit nyolc pucér leány hozza be, két matróna, Marie és Louison segítségével; míg ezt a kett?t a leány-szerájba, a másik két matrónát a fiú-szerájba osztják be.[4] Ha a jóbarátoknak, a reggeli el?tt vagy után, történetesen kedvük szottyan egy kis disznólkodásra, a leányoknak ill? alázattal kell teljesíteniük minden buja kívánságukat, máskülönben a legszigorúbb büntetésnek néznek elébe.

Megállapodás szerint reggelinél még nincs félrevonulás, nincs elrejt?zés, és ha valakiben mégis ilyenkor ébred fel a vágy, csakis a reggeliz?k el?tt, azok szeme láttára paráználkodhat. Az illem megköveteli, hogy a leányok minden alkalommal térdre ereszkedjenek, amikor valamelyik jóbaráttal találják szemben magukat, és csak akkor álljanak fel, ha erre parancsot kapnak. E szabály mellesleg nemcsak ?rájuk, hanem a feleségekre és matrónákra is érvényes. Mindenki más fel van mentve alóla, viszont nagyuramnak szólítani a jóbarátokat mindenkire nézve kötelez?.

Miel?tt kivonulnak a leányok szobájából, az a jóbarát, aki abban a hónapban a ruházatért felel?s (úgy egyeztek meg, hogy a tisztet az alábbi sorrendben fogják betölteni: Durcet novemberben, a püspök decemberben, a f?bíró januárban, a f?herceg pedig februárban), vagyis aki a legapróbb részletig felel?s az öltözködésért, még ott a lakosztályban egyenként szemügyre veszi a leányokat, és ellen?rzi, hogy csakugyan az utasítás szerint vannak-e öltözve (ezt az utasítást minden reggel megadják a matrónáknak, mégpedig aszerint, hogy a jóbarátoknak éppen mi a szándékuk a leányokkal). Minthogy szigorúan tilos máshová szükségre járni,[5] mint a kápolnába, amelyet erre a célra rendeztek be, és amelynek ez a rendeltetése, és mivel engedély nélkül senki sem mehet oda (márpedig ilyen engedélyt csak elvétve adnak, rendkívüli esetben), az éppen soros jóbarát, közvetlenül a reggeli után, mindent tüzetesen megvizsgál, ellen?rzi mindegyik leány toalettjét, és ha szabálytalanságot észlel, az illet? keservesen megfizet a kihágásért.

Onnan átvonulnak a fiúk lakosztályába, és ott is szigorú fenyítés jár minden szabályszegést. Az a négy kisfiú, aki reggel nem találkozott a jóbarátokkal, most pótolja a mulasztást, és amikor emezek belépnek a szobájukba, jöttükre lehúzzák a nadrágjukat; a négy másik állva marad, mozdulatlanul, és úgy várja az utasítást. A nagyurak, ha kedvük tartja, akár bujálkodhatnak is a négy kisfiúval, akit aznap akkor látnak el?ször, de csakis a többiek el?tt, nyilvánosan: ilyenkor négyszemközt még nem maradhatnak velük. Egy órakor, azok a lányok és fiúk, kicsit és nagyok egyaránt, akikre rájön a szükség, és engedélyük is van rá, hogy elvégezhessék dolgukat (ezt az engedélyt igen-igen nehéz lesz megszerezni, és jó ha az alattvalók egyharmadának sikerül), rendben átvonulnak a kápolnába, ott minden ízlésesen el van rendezve, és elképzelni se lehetne alkalmasabb helyet az effajta élvezetek számára. A négy jóbarát már ott van, és két óráig várja az odaérkez?ket, de csak kett?ig, sohase tovább, hogy azután úgy rendelkezhessen velük, ahogyan kedve tartja, és ahogyan az efféle élvezetek megkívánják. Kett? és három között van az els? tálalás, az ebédet külön-külön szolgálják fel, egyiket a leányok, másikat a fiúk lakosztályában. Mindkét asztalnál három konyhalány segédkezik a felszolgálásban. Az els? asztal körül nyolc kislány ül majd, a négy matrónával; a második körül a négy feleség, a nyolc kisfiú meg a négy mesemondón?. Miközben az alattvalók ebédelnek, az urak átvonulnak a szalonba, és háromig kellemes társalgással múlatják az id?t. Kevéssel három el?tt megjelenik a nyolc lóbaszó, a lehet? legcsinosabban és leggondosabban öltözve. Háromkor szolgálják fel az urak ebédjét, és csak a lóbaszók részesülnek abban a kitüntetésben, hogy ?k is helyet foglalhatnak az urak asztalánál. Az ebédet a négy feleség[6] szolgálja fel, anyaszült pucéran. De, varázslónak öltözve, a négy matróna is segít nekik. A négy matróna veszi ki az ételt a forgófülkéb?l, ahová a cselédek kívülr?l beteszik a tálakat, majd a tálakat átadják a feleségeknek, és ezek teszik aztán az asztalra ?ket. A nyolc lóbaszó az étkezés alatt szabadon tapogathatja, fogdoshatja a pucér feleségeket, ezek nem utasíthatják vissza ?ket, és nem is védekezhetnek. A lóba-szók kényük-kedvük szerint sértegethetik, büntetlenül lekurvázhatják, és mindennek elmondhatják ?ket, s?t, ágaskodó szerszámaikat is megdolgoztathatják velük.

Asztalbontás délután ötkor. Ekkor a lóbaszók visszavonulnak a nagyszemléig, a négy jóbarát pedig átmegy a szalonba, és ott két pucér kislány és két pucér fiú –naponként más és más – ávét és lik?röket szolgál fel nekik. De még nem adhatják át magukat a viharosabb élvezeteknek, egyel?re be kell érniük az egyszer? csevegéssel. Valamivel hat el?tt a négy gyermek visszavonul, és serényen felöltözik. Pontosan hatkor az urak átmennek abba a tágas helyiségbe, amelyik a mesemondás színhelye. Mindegyikük helyet foglal a falifülkéjében, a többieket pedig az alábbi rend szerint kell elképzelni: a trónon az a mesemondón? foglal helyet, aki soros abban a hónapban; a trón grádicsain a tizenhat gyermek ül majd, mégpedig olymódon, hogy négyen (két fiú és két leány) mindig szembe ülnek az egyik fali fülkével, és így tovább, hogy mindegyik fali fülkével szemben legyen két fiú és két leány: ezek négyen csakis az adott falifülke szolgálatára lesznek beosztva, és a szomszédos falifülke lakója nem tarthat igényt rájuk, viszont a gyerekeket naponta cserélik, és a fali fülkék el?tt mindig másik négy gyerek ül majd, sohasem ugyanaz. Mind a négy gyereknek m?virágf?zér lesz a karján, és ugyanolyan szín? m?virágf?zér díszíti majd a fali fülkéket is, úgyhogy ha a fülke lakójának az ? négyeséb?l valamelyik gyermekre támad kedve, csak a virágf?zért kell maga felé húznia, és a gyerek már szalad is, hogy leboruljon el?tte. A négy gyerek feletti lépcs?fokon egy matróna ül majd, ? ügyel a gyerekekre, és arra is, hogy azok engedelmesen végrehajtsák a falifülke lakójának utasításait. A három mesemondón?, aki abban a hónapban nincs szolgálatban, egy padon ül, a trón lábánál, ?k ugyan egyetlen feladatra sincsenek beosztva, de senkit sem utasíthatnak vissza. Annak a négy lóbaszónak, aki aznap a jóbarátokkal fog hálni, nem kötelez? a nagyszemlén megjelenniük; ?k a szobájukban készülnek a nem kis feladatot jelent? éjszakára. Ami a négy másikat illeti, ?k a négy fülke el?tt ülnek, egy-egy mindegyik jóbarát lábánál; a fülkében kerevet, a kereveten pedig, a jóbarát mellett, az egyik feleség ül, de mindig más, mivel alkalmanként a feleségek is váltják egymást. A feleség mindig pucér; a lóbaszó viszont mellényt visel és rózsaszín taft térdnadrágot; az éppen soros mesemondón? elegáns kurtizán módjára lesz öltözve, csakúgy mint három társa; a kisfiúk és kislányok pedig, a négy négyesben, mindig másféle jelmezt öltenek magukra, hol kínainak öltöznek, hol spanyolnak, hol töröknek, hol görögnek; és másnap megint másnak, de a ruhákat mindig taftból és fátyolszövetb?l varrják: az altest azonban semmiféle ruhadarabba nem lesz beleszorítva, és csak egy t?t kell majd eltávolítani, hogy a ruha lehulltával azonmód feltárulkozzék. A matrónák felváltva hol kedvesn?vérnek, hol apácának, hol tündérnek, varázslónak vagy özvegyasszonynak öltöznek. A fülkék melletti szobák ajtaja tárva nyitva lesz, a szobában pedig, amelyben a kályha kellemes meleget áraszt,[7] meglesz minden olyan bútordarab, ami csak a paráználkodáshoz szükséges. Minden szobában négy-négy szál gyertya ég majd, a szalonban pedig félszáz. Pontban hatkor a mesemondón? belekezd egy történetbe, ezt azonban a jóbarátok akkor szakíthatják meg, amikor csak akarják. A mesélés este tízig tart, és ez alatt az id? alatt, mivel amúgy is a fantázia felajzása a cél, minden paráznaság meg van engedve, csak a defloreálás szigorú rendjét szabályozó rendelkezéseket nem szabad megszegni. Ezt leszámítva azonban a négy jóbarát azt csinál a lóbaszójával, hitvesével, a négy gyermekkel, valamint a hozzájuk tartozó matrónával, s?t, a mesemondón?vel is, ha úgy fordul a kedve, amit csak akar, vagy ott mindjárt a fülkében, vagy a fülke melletti szobában. A mesélést mindig csak annyi id?re függesztik fel, amíg ki nem elégíti a vágyát, aki félbeszakította, és mihelyt végez, a mesélés azonnal folytatódik.

Tízkor vacsora. A hitvesek, mesemondón?k, valamint a nyolc kislány külön vacsorázik, és olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet. Hölgyek nem jelenhetnek meg soha a férfiak vacsoraasztalánál; a jóbarátok a négy kisfiúval, illetve azzal a négy lóbaszóval költik el vacsorájukat, akik aznap éjjel nincsenek szolgálatban. A másik négy lobaszó felszolgál, mégpedig a matrónák segítségével. Asztalbontás után mindenki átvonul a nagyszalonba, arra az örömünnepre, amelyet orgiának hívnak. Ezen mindenki részt vesz, azok is, akik külön vacsoráztak, és azok is, akik a jóbarátokkal, de az éjszakára beosztott négy lóbaszónak engedélyezve van a távolmaradás. A nagyszalont jól bef?tik, és az összes gyertyát meggyújtják a kristálycsillárokon. Ilyenkor mindenki pucér: pucérok a mesemondón?k, a hitvesek, a leányok, a fiúk, a matrónák meg a lóbaszók, és pucérok a jóbarátok is; És mindenki egymás hegyén-hátán hentereg, összevissza, a padlón fetrengve, és mindenki mindenkivel paráználkodik, mint az állatok, vérfert?zést[8], házasságtörést, szodómiát váltogatva, és a jelenlev?k – az egy defloreálás kivételével – minden bujaságnak és paráznaságnak átadják magukat, ami csak megfordul a fejükben. Amikor pedig eljön az ideje a defloreálásnak, azt is ilyenkor végzik el, és attól fogva, hogy valamelyik gyerek elvesztette a szüzességét, mindenki úgy élhet vissza vele, ahogyan kedve tartja, és annyiszor, ahányszor csak akarja. Hajnali kett?kor véget vetnek az orgiának. A négy lóbaszó, aki aznap éjszakai szolgálatra van beosztva, elegáns hálóköntösben megkeresi a jóbarátot, akivel hálni fog; emez még egy feleséget, vagy – ha a defloreálás már megtörtént – egy gyermeket, esetleg egy mesemondón?t vagy egy matrónát is magával visz, hogy velük meg a lóbaszójával töltse az éjszakát, mégpedig mindenkori kedve és szeszélye szerint, mindössze azzal a megszorítással, hogy minden alaposan átgondolt elrendezés szerint történjék, olyan elrendezés szerint, amelyben, a lehet?ségek szerint, minden éjszaka más tölti be ugyanazt a szerepet.

Ez lesz a napirend. Emellett azonban a tizenhét hét mindegyikét, amelyet a várkastélyban töltenek, egy-egy ünnepség teszi majd emlékezetessé. Legel?ször is a házasságkötéseket ünneplik meg: ezekr?l megfelel? helyen és id?ben még lesz szó. De mivel a legels? házasságok a legkisebbek közt köttetnek, elhálni még nem hálhatják el ?ket, és így e házasságok semmiképpen sem fogják megzavarni a defloreálások megszabott rendjét. A nagyobbak közti házasságkötésre már a defloreálások után kerül sor, így azok el is hálhatják a házasságot, az sem okoz különösebb zavart, hiszen a gyümölcsöt akkorra már leszüretelték.

A négy gyermek viselkedéséért a matróna felel?s. Ha szabályszegésen kapja ?ket, azonnal szól a soros jóbarátnak, és az illet?t szombat este, az orgia alatt nyilvánosan megfenyítik. Lesz majd egy lista, arra fogják feljegyezni a vétkeseket. Ami a mesemondón?k által elkövetett vétségeket illeti az ? büntetésük csak a fele lesz a gyerekekének, mivel a tehetség a közjót szolgálja, és a tehetséges embereket meg kell becsülni. A feleségek és matrónák vétségeiért viszont kétszerte akkora büntetés jár, mint a gyerekek által elkövetettekért. Azt pedig, aki nem teljesíti azonnal, amit kérnek t?le, mégha csakugyan lehetetlen is eleget tennie a kérésnek, a legszigorúbban megfenyítik: mindenki tudni fogja, hogy miért mi jár, és nyilván igyekezni is fog, hogy a büntetést elkerülje. Az orgiák alatt szigorúan tilos minden vihogás, és a legcsekélyebb figyelmetlenség, tiszteletlenség vagy engedetlenség is igen súlyos vétségnek számít, s ezért kíméletlenül megtorlandó. Ha egy férfit in flagranti találnak egy n?vel, holott nem kapott utasítást rá, hogy paráználkodjon vele, az illet?nek le kell vágni a karját vagy lábát. Ha pedig valakit imádkozáson kapnak, vagy valaki a legcsekélyebb vallásos érzésr?l tesz tanúbizonyságot, az halállal lakol. A jóbarátok abban is megállapodtak, hogy csak közönséges, ocsmány és alpári szavakat vesznek a szájukra, és soha úgy ki nem ejtik Isten nevét, hogy nem kíséri valamilyen szentséggyalázó vagy istenkáromló kifejezés, és hogy annyiszor fognak káromkodni és szentségelni, ahányszor csak lehetséges. Az alattvalókkal mindig durván és megvet?en beszélnek, a n?kkel és a kisfiúkkal ellentmondást nem t?r?, kemény hangon, a férfiakkal azonban alázatosan, n?ies meghunyászkodással, mivel a jóbarátok ?ket férjüknek, önmagukat pedig feleségüknek tekintik. Ha az urak valamelyike nem tartaná be a szabályokat, vagy ha csak a leghalványabb jelét mutatja is a józanésznek, és f?leg ha csak egyszer is el?fordul, hogy este nem holt részegen kerül ágyba, az tartozik ezer frank pénzbüntetést fizetni.

Ha valamelyik jóbarát a szükségét végzi, egy általa választott n? mindig elkíséri, és minden olyan m?veletben segítségére van, amilyenre az igényt tart. Egyetlen alattvaló – legyen az férfi vagy n? – sem tisztálkodhat a természeti szükségletek elvégzése után, f?leg a nagydolog után nem, ha csak az abban a hónapban soros jóbarát erre nem ad engedélyt, és akinek nincsen engedélye, de ilyenkor mégis tisztálkodik, azt a legszigorúbb büntetés fogja sújtani. A négy feleségnek nem lesz semmi el?joga a többi n?vel szemben; s?t, épp ellenkez?leg, még kíméletlenebbül és még durvábban bánnak velük, és mindig a legmegalázóbb és legvisszataszítóbb feladatokra osztják be ?ket, mint például a közös árnyékszékek tisztítására, különös tekintettel a kápolnában elhelyezett árnyékszékekre. Ezeket az árnyékszékeket az ? kötelességük minden héten kiüríteni, és ha ezt a feladatot a feleségek elmulasztják, vagy nem hajlandók elvégezni, vagy rosszul látják el, szigorúan meg lesznek büntetve.

Ha valamelyik alattvaló a nagyszemle alatt szökni próbál, azonnal ki kell végezni, bárki legyen is.

A szakácsn?ket és konyhalányokat viszont a legnagyobb tisztelet és megbecsülés illeti, és ha valamelyik úr mégis udvariatlanul bánik velük, fizessen ezer Lajos-arany pénzbüntetést. A pénzbüntetésekb?l befolyó összeg pedig, ha majd visszatértek Franciaországba, fordíttassék újabb d?zsölés megszervezésére, vagy ehhez hasonlóra, vagy másmilyenre.

Ádám Péter fordítása


Jegyzetek
 
* Részlet a szerz? Szodoma százhúsz napja cím? regényéb?l. © Marquis de Sade: Cent vingt journées de Sodome. In: Oeuvres completes du Marquis de Sade. Tome premier. Édition mise en place par Annie Le Brun et Jean-Jacques Pauvert. Paris, 1986. 68-74. A fordításhoz felhasználtuk a regény Pléiade sorozatban közreadott kiadását (Sade: Oeuvres. Édition établie par Michel Delon. Paris, Gallimnard, 1990.), valamint a m? olasz nyelv? fordítását is (Donatien Alphonse François de Sade: Le 120 giornate di Sodoma. A cura di Gianni Nicoletti, Grandi Tascabili Economici Newton. Nr. 103. Milano, 1991.) A lábjegyzetek t?lem valók  a ford.
[1] A regényben tulajdonképpen nyolc “lóbaszó” szerepel, de az író csak négyet említ név szerint: Herkulest (több mint tizenhárom hüvelyk hosszúságú nemiszervvel), Antinoüs-t (az ? szerszámának hossza tizenkét hüvelyk), Seggny?v?t és Faszana-gyot (az ? attribútumaikat talán fölösleges részletezni). Vö. Cent vingt journées de Sodome. In: Oeuvres compl?tes du Marquis de Sade. Tome premier. Id. kiad. 58-59. 
[2] A négy “jóbarát”: Durcet, a püspök, a f?bíró meg a f?herceg, akik valóságos b?nszövetkezetet alapítottak vágyaik zabolátlan kiélésére. Vö. I. m. 25-38.
[3] A rôtie ekkor még nem “pecsenyét”, hanem “pirított kenyeret” jelent, amit nem ritkán borba vagy lik?rbe mártogatva fogyasztottak.
[4] A négy visszataszító cseléd: Marie (? valamikor egy híres útonállónál szolgált, tizennégy gyereket szült, de mindegyiket megfojtotta, hogy ne szaporítsa a gonosztev?k számát), Louison (? hatvanéves, púpos, félszem? és sánta), Thérese (aki, hatvankét éves létére, soha életében nem törölte ki a fenekét, amelyen még a gyermekkori székletmaradványokat is “ki lehetett mutatni”) és Fanchon (?t távollétében hatszor felakasztották, és nem volt olyan gonosztett, amelyet el ne követett volna). Vö. I.m. 60-61.
[5] Franciául: aller ? la garde-robe. A garde-robe szónak Sade-nál gyakran “illemhely” a jelentése.
[6] A négy feleség a következ?: Constance a f?herceg felesége (de Durcet leánya), Adéla?de Durcet felesége (de a f?bíró lánya), Julie a f?bíró felesége (és a f?herceg id?sebbik lánya), valamint Aline, ? Julie huga, de valójában a püspök lánya. Ezek a rokoni kapcsolatok teszik lehet?vé, hogy a kéjencek a vérfert?zés feladatának is eleget tehessenek. Vö. I. m. 38-45.
[7] Odakint hideg tél van, márpedig sillingi várkastélyban az alattvalók többnyire meztelenül jelennek meg uraik el?tt.
[8] Lásd a 7. jegyzetet.


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: vulgo@elender.hu

http://www.c3.hu/scripta


C3 Alapítvány     c3.hu/scripta/