„A hasonlatról is azt tarják, hogy kép. Éppígy
állíthatnánk minden képrõl, hogy hasonlat.
De valójában egyik sem jelent azonosságot. S hogy
a kép nem az azonosság, hanem a hasonlatszerûség
szerint elrendezett világhoz tartozik, magyarázza azt a hatalmas
képviseleti erõt, s azt a heveny hatást, ami épp
a leghomályosabb és legkevesebb hasonlóságot
mutató utánzatokhoz járul...”
Musil
Manapság kétségessé vált, mit is
nevezünk képnek. Talán legfontosabb kérdéseink
egyike éppen az, hogy mit jelent még a kép. A kérdés
oly mélyen gyökerezik történetiségünkben,
hogy egészen a középkorig kell visszanyúlnunk,
ha rá akarunk bukkanni a képpel kapcso-latos mai nehézségek
meghatározó mozzanataira. Akkoriban ugyanis minden megválto-zott,
ami addig érvényben volt, s egyúttal akkor formálódott
ki máig ható érvénnyel min-den elkövetkezendõ
alapja is.
Kép
A kép szó jónéhány jelentést
vett fel. A ma leggyakrabban használatos a festõ mûvére
vagy annak pótlékára vonatkozik. Az eredetire számos
szóösszetétel utal: Bildhauer – kép-faragó,
szobrász; Bildschnitzler – fafaragó; Bildwerk – kép-mû,
szobor, faliszõnyeg, il-lusztrált könyv; Bildnerei –
képzõmûvészet; Standbild – szobor; Bildsäule
– szobor; Bildstock – útszéli szentképes fa, képfa;
Reiterbild – lovas szobor, lovaskép; Götterbild – istenkép,
egy isten képmása; Götzenbild – bálványkép,
egy bálvány képmása. A holland nyelvben, ami
egy német nyelvjárásból önállósult,
a beeld (kép) szó még õrzi a régi (a
fel-németben egészen a XVII. századig fennálló)
jelentést: anyagában megragadható formájú
kép-mû, a mai plasztika vagy szobor.www Amíg egy festmény
a testszerû tárgyiasságnak csupán a látszatát
kelti, õ maga azonban mégsincs annak birtokában, addig
egy kép tulaj-donképpeni értelemben maga is valami,
ami éppúgy anyagában megragadható formával
rendelkezik, miként az, amit a kép visszaad. Így a
kép nem visszatükrözi az ábrázoltat, hanem
csupán megfelel annak.www Ebbõl indul ki tehát a mai
jelentés, mindenekelõtt az említett szóösszetételek
jelentése, továbbá olyan átvitt értelmû
alakzatoké is, mint az érzé-kekben megjelenõ
kép (Sinnbild), képszerû, képletes (amit ennélfogva
az allegorikus képvisel a szimbolikussal, a rajzszerûvel szemben).
A Denkbeeld (gondolati kép) szó az idea holland megfelelõje.
A kép a középkor nyelvén imago. Ez az eikwn
fordítása, ami éppúgy jelent talá-lót,
odaillõt, megfelelõt mint valamivel felérõt,
hasonlót, s végül is vonatkozik az ábrázo-lás
minden formájára, függetlenül attól, kép-mûrõl
vagy festményrõl van-e szó, s jelentése afelé
tolódik el, hogy arcképre szûküljön le. Mégis
úgy tûnik, az imago eredendõen más alapokon
áll. A régi latinban az imago valószínûleg
összefügg az imorral, azonossal („imitor”, utánzás),
s tekintet nélkül formára és anyagra mindenféle
másolatot jelent, de különösképpen az elõdök
utánzatát, azaz a gyászkíséretben ábrázolt
elhunyt személyrõl (régi öltözetbe és
maszkokba bújtatott színészekkel helyettesítve
az egykori elõdöt) készí-tett másolatot.
Általában tehát visszaadást jelent, ugyancsak
a képmásra vonatkozóan. A már a görögbe
is idegen szóként bekerült icon római fordítása
nyilvánvalóan valamivel egyszerûbb és szûkebb
értelmû.
A középkorban tehát az imago szó jelöli
a képet. Jóllehet más szavak is felmerül-nek,
ahogy Walter Paatz kimutatta egy nagyon tanulságos összeállításban.www
Az antik signum mint istenkép úgyszólván egyáltalán
nem volt használatos, a simulacrum nyilván-valóan
a pogány képet jelölte, ezzel szemben az effigies többnyire
a képmást, akárcsak a régi római nyelvben.
Érthetõ módon gyakorta elõfordul a figura (az
antikvitás ezt nem használta), az imago használata
a középkorban mégis háromszor gyakoribb a figuránál
és a késõbbiekben is az jelenik meg a legtöbbször.
Természetesen a puszta megjelölések közvetlenül
nem sokat mondanak magukról a mûvekrõl, inkább
forrásaikról és azok stílu-sáról
árulkodnak, arról tehát, hogy miként tekintettek
egy kép-mûre egyáltalán.
Az imago mindenfajta képet jelent. Ám be fog bizonyosodni,
hogy a kép mint kép-mû felvet egy sajátos kérdést,
s hogy e megkülönböztetés kapcsán néhány
elképzelés egymásnak ellentmondó álláspontra
jutott. Mindenesetre mindig az emberi alak képi megjelenésérõl
van szó. Ez a középkori mûvészet egyetlen
témája. Semmi mást, csakis az embert ábrázolták
– akár egyénként, akár a „Histoir” embereként,
kép-mûvön vagy relie-fen, falfestményeken, könyvek
illusztrációjaként vagy az üvegablakokon. S ami
még ábrá-zolható volna – állatok, növények,
tájak –, ha egyáltalán felmerül, csupán
periférikus ma-rad vagy az ember attribútumaként jelenik
meg, sohasem önmagáért, hanem mindig ant-ropológiai
kontextusban.www
Az egyiptomi nyelv meghatározása szerint a képfaragó
„az, aki életben tart”. Egy embert ábrázolni annyit
jelent, túlemelni õt önmagán, egyszeriségén,
túl életének korláta-in, s így újból
jelenlévõvé tenni – mintha csak emberi mivoltát
odahagyva örök élethez juthatna ezáltal. Valami
varázslatféle mûködik ebben. Mindenesetre a kép,
amit az ember önmagáról alkot, az alak, aminek meg kell
felelnie, valami más, nem pusztán csak ember, hanem valami
nála magasabbrendû.
Másfelõl az istent, mindenféle istent, az ember
képe szerint képzeltek el és úgy is ábrázoltak.
Az istent emberként formálták meg, az ember képként
emberfeletti lénnyé magasztosult az õskõkorszak
õsanya-idoljaiban ugyanúgy, mint a neolitikum férfi
alakú obeliszkjeiben, a jégkorszak germán faóriásaiban
éppúgy, mint a Húsvét-szigeteken álló
hatalmas emberfejekben. A hellenisztikus vallásosságban aztán,
amit „nem próféták vagy papok” (Otto) hoztak létre,
hanem (a költõkkel karöltve) a szobrászok az emberi
alkotás legnagyszerûbb teremtményeiben, minden mágiát
megtisztított az isteni mindent megtes-tesítõ tiszta
szemlélése.
A középkor magas szintû képzõmûvészetet
hozott létre, de hiányzott belõle a lé-nyeg
és a jelenség isteniben kicsúcsosodó hellenisztikus
egysége. A kép kizárólag vallásos értelemben
volt jelen, alapjait egyrészt egy átfogó, precízen
kidolgozott hittudomány, másrészt az erõs hit
vetette meg – s ezzel egyúttal a legmélyrehatóbban
kérdésessé is tette. Hiszen a kereszténység
a szó vallása. Ez történetileg a zsidók
minden anyagszerûtõl meg-tisztított, átszellemült
istenfélelmébõl nõtt ki, ami nem engedélyezett
emberi formát a megnevezhetetlen isten számára. Az
Ószövetség képtilalma alapvetõ törvény
maradt a ke-reszténység számára is.www E tilalom
nyomatékosan megismétlõdött az Újszövetségben,
amint azt Zwingli ki is hangsúlyozta Lutherrel szemben.www Másrészt
ezzel áll összhang-ban a testiség általában
vett keresztény megítélése, annak teljes leértékelése
és elutasítása ugyanis legsajátosabb elemétõl
fosztotta meg a képet. Ebbõl a szempontból tekintve
a valóság, azaz az isteni lény csak a szó,
a Könyv, a kinyilatkoztatás közegében értelmezõ-dik.
Isten csakis ezekben válik megpillanthatóvá az ember
számára.
Ez az alapvetõ keresztény parancsolat soha nem kérdõjelezõdött
meg, még ma is érvényes. Egészen napjainkig
hatóan újra és újra érvényre
juttatta teljes szigorát. A kép mindazonáltal a kereszténységnek
köszönheti legnagyobb gazdagságát és szépségét.
Hi-szen a kép már a kereszténység elterjesztésében
is a legfontosabb eszközök közé tartozott. „Crucem
pro vexillo ferentes et imaginem domini salvatoris in tabula depictam”,
hangzott az 597-ben Angliába érkezõ hittérítõk
jelszava. Rómából jöttek, s onnan származtak
az általuk terjesztett rítusok, továbbá nyelvük
is (ami nem Krisztus nyelve volt, hanem halá-los ellenségeié,
s ami mégis Krisztus egyházának nyelvévé
vált) – valamint a kép.
Ezért nevezik a keresztény képet imagónak.
Annak tükrében, ahogy a képet ké-sõbb
értelmezték, inkább a figura szó lett volna
elvárható, de azt mégis jóval ritkábban
használták. Az imago úgyszólván kizárólagossá
vált, mivel erõteljesebben kihangsúlyozza a hasonlatosságot
(Ebenbildlichkeit), azt, hogy a kép egy õsképtõl
ered.www Ez a gondolat pedig csakis a Szentírásból
származhatott. A teremtéstörténetben áll
(Mózes I: 1, 26-27; 5, 1; 9,6), hogy isten az embert saját
képére, Isten képére, saját hasonlatosságára
teremtette. Ez a szakasz, miként az egész Ószövetség,
az Újszövetség felõl nyeri el valódi jelentését
és tulajdonképpeni értelmét: Krisztusnak az
Atyával és az emberrel való hasonlatossága
felõl, mely utóbbinak az alakját magára öltötte.
E. Buddenberg mutatta ki, hogy ez a gondolat, azaz hogy az isten leképzi
önnön alakját egy halandóban mint félistenben,
már felmerült a hellenisztikus korban is, a hérosz-szá
emelkedett ptolemaioszi herceg mint eikwn DioV alakjában.www Másfelõl
Poseidonios kiterjesztette az emberre is Platón eikwn-fogalmát,
mely szerint általában a jelenségek vi-lága
csupán egy magasabb, egyedül a szellemi tekintet számára
elérhetõ õsforma leképzõ-dése:
Poseidonios szerint az ember – szellemi értelemben – isten képe.
Az eikwn általá-ban véve már Platónnál
is hasonlóságot jelent, amit Philón még tovább
általánosított alle-gorikusan spiritualizáló
fogalmi konstrukciójával. A „képiség” a szellemi
közvetítés alap-fogalmává és -elvévé
válik Philón fogalmi világának egyes szférái
között. A kosmoV és az emberi nouV most eikoneV eikonoV,
a kép képei, azaz a jelenségek okának, az isten
által teremtett logosznak a képei. A hellenisztikus kor rabbinusa
a minden elgondolható hason-latosságáról szóló
tanával annak a keresztény teológiának készített
utat, amely számára minden testi entitás kép,
ez a kép pedig csupán hasonlat. Ennek fényében
oldozták el aztán minden anyagszerûségtõl
és taglalták teológiailag az evangéliumi Krisztusnak,
valamint egyáltalán a Bibliának mint kinyilatkoztatásnak
a történeti képét, egy oly tan szolgálatában
tehát, amely minden képszerût hasonlatosságként
interpretált és rendszerezett.
A kép elutasítása
A Vulgatában az imago minden olyan jelentése felbukkan,
amivel a kép rendelkezhet: is-teneket vagy embereket ábrázoló
kép-mû, árny- vagy álomkép, hasonlat.
Továbbá megje-lenik abban az értelemben is, ahogy
az utódok hasonlatosak az õsapához, illetve ennek
a jelentésnek a kiterjesztéseként úgy is, mint
Krisztus hasonlatossága az Atyához, a megvál-tást
nyert hívek hasonlatossága Krisztushoz, végül
pedig a teremtett ember hasonlatossága Istenhez, a Teremtõhöz.
Ezt az utóbbi gondolatot – mutatott rá Dürig – újra
és újra átalakították a korai ke-resztény
teológiában. Míg Pál a férfirõl
egyenesen mint eikwn eon-ról beszélt (s eközben a nõ
számára csupán doxa, a férfi visszfénye),
addig lassanként mind jobban elõtérbe ke-rült
Isten elérhetetlenségének és összehasonlíthatatlanságának
a gondolata. Ebben a Philón hatását is magában
foglaló értelemben próbálták megkülönböztetni
Tertullianus, Ambrosius, Augustinus és mások az „imago”-t,
a „similitudo”-t és az „ad imaginem”-et, hogy a keresztényi
alázat szellemében kihangsúlyozhassák minden
hasonlóságon alapuló kapcsolat közvetettségét.
Így elkerülték Krisztus „kettõs természetének”
a problematikáját; „Krisztus ember mivoltát úgyszólván
nem is említik, túlragyogja, átalakítja és
felemészti azt a mennyei dicsõség” – mutat rá
Campenhausen.www
Ebbõl pedig, akár csak a kép fogalmának
spiritualisztikus feloldásából, érthetõvé
válik, hogy az elsõ évszázadokban miért
nem lehetett szó emberi alakot öltött isteni lény-rõl
(de egyáltalán az ember semmiféle képi ábrázolásáról).
Jóllehet Johannes Kollwitz rá-mutatott, hogy a katakomba-festészet
gyakorlatában, de a teológusok véleménye szerint
is, megtûrt és didaktikailag indokolt dolognak számított
a „história”.www
Krisztus képi ábrázolásával azonban
a leghevesebben fordult szembe a korai teo-lógia, így Eusebius
is. Epiphanios egyenesen sértésnek tartotta akár még
csak szentek vagy testetlen angyalok lefestésének a kívánságát
is. Ez keresztény alaptétel maradt, s késõbb
újra és újra ismét azzá vált.
A kép mindig mélységesen kérdéses. A
történeti kereszténység minden stádiumában,
minden táborában, minden nyájában felszínre
tört ez az alapkérdés – különösen az
elmélyült, útkeresõ, harcoló hit idõszakaiban,
amikor vissza akartak térni a kezdetekhez. A keresztényüldözések
korának küzdelmei után, ama egyházon belüli
viták idején, amelyek a kereszténység nép-
és államegyházzá válását
övezték a monarchikus impériumban, majd a képvitában,
ami császár és pápa, Kelet és Nyugat
szétválását ered-ményezte, ezt követõen
abban az idõben, amikor a hit elterjedt az északi népek
között, akik más hagyományokat és követelményeket
hoztak magukkal, a középkorban pedig a szigorú szerzetesrendek
állandó reformtörekvései közepette, a katharok
és más szekták mozgalmai során. E kérdésesség
újból felmerült a súlyos megrázkódtatások
nyomán, amit a reformáció, valamint annak elõfutárai
és utóhatásai váltottak ki, Kálvin legsúlyosabb
követelése kapcsán, s akkor is, amikor olybá
tûnt, hogy az ebbõl a követelésbõl kinövekvõ
kép nélküli kereszténység meghódítja
a XIX. században a világot, de fellángolt a kérdés
a janzenizmus és a felvilágosodás idején is,
és szintén érezteti hatását a kép-nélküliség
mai egész egyházi, vallásos és szellemi jelentõségében.
De a keresztényüldözések idején mindez
különös éllel vetõdött fel és
veszélyekkel járt együtt. A keresztény egyháznak
az antik szellemiségen belül kellett érvényre
jutnia. Az pedig a görög képi valóság talaján
állt, aminek gazdagság és nagyság tekintetében
nem akadt párja: Isten képében teljesedett be jelenség
és lényeg. S ha eme egyedülálló egység-gel
szemben az évszázadok során merültek is fel kérdések
– amelyek, úgy tûnik, már lehe-tõvé tették
és meg is kívánták azt a választ, amit
a kereszténység adott rájuk –, mégis, ak-koriban
még uralkodott a világon a kép ragyogó antik
valósága. Évszázadokba tellett, amíg
a túlvilág keresztény valósága képes
volt megvonni a képtõl a testiséget (az emberi-szellemi
egység megtestesítését a maga teljes érvényében),
és így belülrõl lerombolni a gazdag antik képi
világot.
Mind teológiai értelemben, mind gyakorlatilag a képért
folyt a küzdelem. Ezért vesztették életüket
a mártírok: ha megtagadták az áldozatot és
a tiszteletet az istenek vagy császárok pogány képeitõl,
vétettek az antik szellemiség egyik alapvetõ igazsága
ellen, az-az a kép teljes értékû valósága,
érvényessége ellen. Képének tisztelete
egyet jelentett a csá-szár tiszteletével. Képe
fennhatóságának volt a jele. A császár
trónra lépésétõl kezdve ott állt
a legtávolabbi provinciák hivatali helyiségeiben is,
terítõvel fedett asztalon, gyertyák között.
Képe, mint teljes értékû képviselõje,
igényt tartott a vallásos tiszteletre, babérko-szorúra,
tömjénfüstre, gyertyákra, csókra, térdre
borulásra.
Csakis a kultuszkép állhatott minden vallásosság
középpontjában. Benne nemcsak a megistenült császár,
hanem a régi nagy istenségek is jelenvalóvá
váltak, de nem csak õk. A kultuszkép magától
értetõdõ és nélkülözhetetlen
volt a sokoldalú kultúr-vallások szel-lemi áhítata
számára is. Vergílius képét gyertyafény
mellett tisztelték a költõnek szentelt napon. A gnosztikusok
oltárán ott álltak a múlt vallásalapítóinak
és szellemi nagyjainak a képei: Orfeuszé, Pythagorászé,
illetve Platóné és Apollónioszé – de
Krisztusé is! A keresz-tények mégsem tûrtek
meg semmiféle közvetítõ emberi alakot a szellemi-isteni
lény felé, semmiféle kultuszképet. Istentiszteleteik
kép nélkül zajlottak. Ez pedig, Kollwitz szerint, minden
bizonnyal teljesen üresnek, érthetetlennek, sõt istentelennek
tûnhetett fel a pogá-nyok szemében (és talán
méginkább az istenfélõ pogányokéban).
Ám miközben a keresztények ellen minden eszközzel
folyt a harc, s miközben õk maguk is küzdöttek a
képtisztelet legyõzéséért és
megszenvedték azt – kezdetét vette egy ettõl egészen
különbözõ folyamat. Alulról, a hívõ
nép széles rétegeibõl emelkedett fel a kép,
a szemléletesség iránti szükséglet, és
legyõzhetetlennek bizonyult. S ha állt is emö-gött
valamiféle általános emberi vágy, ezt minden
bizonnyal mégis az antik hagyomány határozta meg.
Így szerzett érvényt magának az a kívánság,
hogy legalább valami, valami külsõdleges engedélyezett
maradhasson a gyûlölt képhagyományokból.
S a kívánság meghallgatásra talált.
Az „interpretatio romana” egyike volt a római uralkodók legnagy-szerûbb
elveinek. Ennek szellemében járt el az új egyház
is: az idegen, ellenséges mozza-natokat átvették és
új tartalommal megtöltve meghonosították õket.
Így vették át a császári méltósághoz
kapcsolódó formaságokat. Miként Kollwitz történetileg
aprólékosan bebizonyította, a régi rítusok,
a viselet és a képjog bekerültek a keresztény
egyházba. A liturgia követte az udvari szertartás rendjét.
A püspököknek jogá-ban állt a képeiket
felállítani és szétküldeni egyházmegyéik
templomaiba. Átvették a biro-dalom magasabb tisztségviselõinek
viseletéhez tartozó kellékeket: palliumot, stólát,
cipõt, botot. Igényt tartottak a trónusra, tömjénre,
térdrehullásra és arra is, hogy elõttük
fáklyát hordozzanak. Rómában a VII. századtól
kezdve mind a mai napig ott függ a püspöki cím mindenkori
viselõjének képmása a püspök alá
tartozó templom falán, a pápáé pedig
a vá-ros minden templomában.
De valószínûleg már a IV-V. század
óta Krisztus képe is feltûnt a keresztény egy-házban,
nyilvánvalóan kapcsolódva a gnosztikus képtiszteleti
hagyományhoz, s éppúgy ama rituális méltósághoz,
amely egykor a császárnak járt ki. Erre nyúlnak
vissza a késõbbi Krisztus-ikonográfia fontosabb elemei
is: Krisztus bíborpalástban a koronával, a trónuson,
kezében jogarral és a földgolyóval, feltartott
kézzel, kereszt alakú dicsfénnyel övezve, vagy
amint lábát oroszlánra és sárkányra
helyezi, illetõleg amint a mennybõl lenyúló
isteni kéz megkoronázza, a béke fenséges fejedelmeként
– mindez a vallásos császárkultuszból származik.
Talán épp e versengés a császárral –
aki eleinte a keresztény egyház feje is volt, és méltóságának
csorbítóját látta Krisztus-császárban
– szolgáltatott külsõdleges indítékot
a VIII. század képi vitáihoz.www
Ennek okai mégis inkább magában a vallásos
mentalitásban rejlettek. Ugyanis Krisztusnak és a szenteknek
e képeit tisztelték. A képek iránti szükséglet
magában foglalja a tisztelet és a csoda iránti szükségletet
is. S ezzel egy olyan mozgalom veszi kezdetét, amely éppúgy,
mint az ellene irányuló mozgalmak, máig sem zárult
le. A kép-eszme radi-kális átszellemítésének
ellentmond a kép elõtti ima és áldozás
tartós vágya. Krisztus és a szentek képeinek
is osztályrészéül jut a fény és
tömjén, a csók és a térdreborulás.
Sõt, an-tik szokások szerint, felkenik és megmossák
õket. Schrade idézi azt a tudósítást,
mely szerint a VIII. század közepén II. István
pápa a hátán hordozta Krisztus festett képét
egy körmenet alkalmával. Az út során (ami maga
is antik ünnepi felvonulásokból ered) pedig két
alkalommal megmosták a kép lábait.www A képnek
gyógyerõt tulajdonítottak, termé-kenység
biztosítására, elszökött rabszolgák
visszakerítésére volt hivatott. Fogadalmakat tettek
a kép elõtt, ami patrónussá vált, vérzett,
megelevenedett. A kép szent, de legalábbis valami magasabb
rendû dolog (Kollwitz).
Felbukkannak az eikoneV aceiropoihtoi-ok. Ez is antik gondolat, amint
azt Schrade megállapítja: azt az Athéné képet
„sem emberkéz alkotta”, amit Anchises mene-külés közben
magával vitt. A kép most hasonló rangra tart igényt
mint az isteni kinyilat-koztatás. Az ikon a jámborság
mûve lesz, az ikonfestés pedig egyfajta istentisztelet, ami
tilos a kiközösítetteknek. Mindez egyfajta vallásos
materializmusba torkollott (Campenhausen), babonás képtiszteletbe.
Mindenesetre az összes mûhelyben ott függött Simeonnak,
az oszlopos szentnek a képe. A források szerint elsõsorban
kézmûvesek, asszonyok, szerzetesek tartottak igényt
a képre, az imádatra, a csodára.www S ezek a dolgok
ma éppoly aktuálisak, mint ezerkétszáz évvel
ezelõtt. Az „ikonok” pedig ugyanúgy néznek ki, mint
akkoriban.
A képimádat teológiája
Mindaz, amit a keresztény kép és tiszteletének
igazolására a VIII. századi képvita folya-mán
felhoztak, ma is egészében érvényes a keleti
egyházra, a nyugatira pedig azokkal a megszorításokkal,
amit Róma keresztülvitt a fennhatósága alatt
álló területen.
Az argumentumokat, különösen a vita terepét,
már elõkészítette a neoplatonizmus, ami Platóntól,
Philóntól és a korai kereszténységtõl
kiindulva Plótinosz és Dionüsziosz Areopagita mûködésével
együtt meghatározta a középkor keresztény
teológiáját. Az omoiwmata, a hasonlóságok
és összevethetõségek többrétegû
neoplatonikus szétválasztá-sával a középkori
teológia olyan szellemi valóságot tulajdoníthatott
a képnek, ami koráb-ban nem lett volna lehetséges.
Az egyik alapfogalom a hiposztázis, az átvitel. A kép,
szubsztanciáját tekintve, meglehet, különbözik
az ábrázolttól, hiposztatikusan azonban, azaz értelmét
és jelentését tekintve, azonos vele. Ez a döntõ
pont. A kép valami más, nem pedig másvalaki (Campenhausen).
Ahogy a császár képére rámondható,
hogy az a császár (Athanasios sze-rint a császár
és a kép en ti = valami Egy), úgy jelentését
tekintve Krisztus képe is Krisz-tus. Az ikonon Krisztus a maga teljes
isten-ember alakjában van megjelenítve, s ekként az
ikonban õt tisztelik. Mert „a tisztelet, amiben a képet részesítik,
áttevõdik az ábrázoltakra” (Johannes Damascenus,
Baziliosz). Mivel az alak (típus) a hasonlóság valamely
tekinteté-ben megegyezik az õsalakkal (prototípus),
a képhez is hozzátartozik azon erõ és kegye-lem,
amivel a szent rendelkezett a földön. A kegyelem (cariV) ugyanis,
amiben a szent részesült, testében marad halála
után is, alakja pedig a szentképeken, nem szubsztanciáját,
hanem a kegyelmet és a hatóképességet tekintve.
Az efféle meghatározások eredménye-ként
az ikon szinte olyanná lesz, mint a relikvia. Nem csupán
utal az isteni valóságra, ha-nem részesül is
annak misztikus jelenlétébõl.
„Ahogy az Úr testileg van jelen az isteni szóban, úgy
pótolja itt a kép testisége az eredetit.” A kép,
állapítja meg Schrade, ezáltal válik képessé
a Krisztust megjelenítõ misztériumra, amire egyébként
csak a szakramentum volt képes. Úgyszólván
egyfajta in-karnációról van szó.www Az ikon,
akárcsak az ostya, Krisztus. A 787-es niceai zsinat enge-délyezte,
hogy az ikon tiszteletekor elhangozhassék: ez Krisztus, Isten fia.
Ez a misztikus azonosítás csak akkor lehetséges,
ha „minden kép”. Ennek pedig két elõfeltételét
kell megkülönböztetnünk.
1. A kép nem az oltáron áll, tehát nincs
összekötve áldozással, kívül marad
a cent-rális istentiszteleti tevékenységen.
2. Mindig festett képrõl van szó, nem pedig kép-mûrõl.
Az ilyen mértékû hatóerõ nem vihetõ
át egy megragadható tárgyra, egy kép-mûre,
mivel ez túl közel kerülne a bál-ványimádáshoz
(idolátria). Bár léteztek sunbola-k, kis formátumú
szobrok, mint a „jó pásztor”, a „tanító bölcs”
vagy „Dániel az oroszlánbarlangban”, amelyek ugyan Krisztusra
utaltak, de nem képviselték õt magát. Vannak
olyan márványikonok is, amelyek ruhát vi-selõ
antik szobrok síkbeli projekciói, továbbá kis
elefántcsont-dobozkák, amelyek finom reliefjein az istenanya,
a szentek, vagy maga Krisztus látható – ám ezeknek
nyilvánvalóan nincs helyük a templomban. A plasztikus
megformálásról teljesen lemondtak, mivel túlsá-gosan
„anyaginak” tekintették (hasonlóan kezelik a keleti egyházban
a hangszeres zenét). Minden neoplatonikus hasonlatosság ellenére
mégis inkább az a tisztelet látszik túlzottan
materiálisnak, aminek szabad volna egy kõbõl készült
megragadhatóan tárgyias kép-mûhöz fordulnia.
Ezért nincs a keleti egyházban máig sem plasztikus
mûvészet.
Ezzel szemben az ikonokat tulajdonképpen megérinthetetlen
formájukban avatták szentté. Isteni eredetének
megfelelõen ez a festészet megváltoztathatatlan maradt.
Felava-tottságát az ikon nemcsak kinézete révén
õrizte meg, hanem az ünnepélyes felkentség és
a Név odafestése által is. Mivel azonban mégiscsak
emberi kéz készítette õket, áldozatul
estek a megmerevedõ egyházi hagyománynak és
a sematizálás kérge vonta körül õket.
Ahogy az egész keletrómai kultúra a maga szent és
sérthetetlen voltában nem engedte ér-vényre
jutni az emberi, történeti megújhodást, s ezért
megmerevedett és kiüresedett, azonmód a képek
is osztoztak ebben a sorsban. Némileg változott ugyan ez
a kultúra, mi-közben elterjedt más népek között
(a Balkánon, illetve Oroszországban); de ezek a módo-sulások
tulajdonképpen ellentmondanak a forma kanonikus lényegének
és nem is érik el annak magját. Sokkalta inkább
a jámbor népmûvészet szférájában
oldódik fel minden. Végsõ soron ebben a népiességben
rejlik e képek ereje és lényege ezer év óta.
Róma a képvitában
A képvitát megelõzõen Róma a bizánci
birodalomhoz és mûvészethez tartozott. A szabad alakformálásra
azonban, úgy látszik, itt sem nyílt lehetõség.
A hatalmas bazilikák falait a Bibliából vett történetek
borították. A szarkofágok fényûzõ
díszítése folytatta a reliefábrá-zolás
régi római hagyományát, de némileg módosította
azt, s keresztény motívumokkal egészült ki. Általában
véve virágzott a keresztény „históriákat”
feldolgozó reliefmûvészet az elefántcsont, az
arany és a márvány megmunkálásának
terén.www A bizánci mûvészeten belül az
itáliai sajátos helyet foglalt el. Ennek ellenére
erõteljes elõretörések és visszako-zások
közepette benne is folytatódott az antik kép testiségtõl
való megfosztása (ami külö-nösen az itt nem
tárgyalt arcképfestõ mûvészetben mutatkozik
meg).
A képvitában Róma egyszerre foglalt állást
a kép elutasításával és kanonizálásával
szemben. Bár Johannes Damascenus (és Nikephoros is) a látást
sorolta az elsõ helyre az érzékek közül,
a kor Rómájában mégsem rendelték a kép
alá a szót. Inkább éppenhogy a szó felõl
közelítettek a képekhez mint egyfajta tanhoz, és
ezzel gyakorlati módon igazol-ták azokat. A képek,
mondja nolai Paulinus, tankönyvül szolgálnak mindazoknak,
akik nem tudnak olvasni. Ez a gondolat újra és újra
megjelent, legismertebb formájában Nagy Gergelynél.
Gergely mégis dicséretben részesíti Marseille
püspökét, amiért az elejét vette a képtiszteletnek.
Gyakorlatilag tehát megfosztották a képet a misztériumtól
és megvonták tõle a tiszteletet. Még a VI.
században sem talál semmiféle elismerésre a
képtisztelet, ho-lott Kollwitz szerint akkoriban már mutatkoznak
elsõ jelei, Keleten pedig lassanként szankcionálni
kezdik az efféle tendenciákat.
A kép hasznát hirdetõ, inkább gyakorlati
állásfoglalás minden bizonnyal fõként
a „históriákat” tartotta szem elõtt, megkerülte
és tulajdonképpen figyelmen kívül hagyta az egész
mély értelmû görög teológiát.
Róma önállósult a keleti képkrízis
után, és északon, a Keletrómai Császárság
helyett megalapította az új Római Császárságot.
Északon, egy új táptalajból merítve
és meglepõ újszerûséggel adták
meg aztán a Nyugat válaszát a bizánci fejlõdésre.
Nagy Károly könyvei – a libri carolini (790 körül),
amelyeket Schrade messzemenõen méltatott – két pontosan
megfogalmazott tételt szegeznek szembe a kelet-római teológia
nézeteivel:
1. A képek használatát nem szabad és nem
is lehet azonos fajsúlyúnak tekinteni a Szentlélek
könyveivel.
2. Elvetik azt a gondolatot, hogy a kép az ábrázolt
misztikus helyettesítõje.
Az indoklás meglepõen szabad és önálló.
Eszerint ugyanis a kép tulajdonképpen pogány hagyományból
ered, és korábban a kiváló férfiúk,
királyok, felfedezõk, város-alapítók,
illetve családtagok emlékezetét szolgálta.
Ám lassanként démonok is keveredtek közéjük,
s ezek hatására az ábrázoltakat isteneknek
tekintették és akként is tisztelték.
A szentek képi ábrázolása azonban, szól
tovább a magyarázat, semmiképpen sem „ex quadam religione”
származik, hanem kizárólag „ex artificis operatione”.
Sõt, a mûvé-szek számára – akik közül
néhányan szebb, mások formátlanabb képeket
készítenek – úgyszólván semmi különbség
nincs egy Mária-kép vagy egy Vénuszt Aeneasszal együtt
ábrázoló kép alkotása között.
Egyáltalán, olvassuk tovább, a kép tiszteletére
csak akkor nyílik lehetõség, ha feltüntetik,
ki is szerepel rajta. A képet tehát éppen a hívõk
fosztják meg a misztériumtól és a tiszteletreméltóságtól.
Ezzel szemben mindkettõt jóváhagyják a relikviák,
a Szentírás, a szent edények és a kereszt,
vagyis az olyan megszentelt szimbó-lumok esetében, amelyek
nem képi jellegûek. A megfeszített alakja nyilvánvalóan
nem ad okot a kereszt tiszteletére, jóllehet ellene sem szól.
Mégsem magát a képet, csupán tiszteletét
tiltják meg. Bár felmerül a (Rómának szegezett)
kérdés: vajon tényleg van-e a képnek tanító
célzatú haszna. S mégis, egyszerûen elismerik
a képek birtoklásának szokásjogát. A
képeknek mint históriáknak emlékeztetõül
kell szolgálniuk – és a templomok díszeiként.
Mindezt bibliai passzusokkal támasztják alá. Egy
szinte Erasmust idézõ szabadság mutatkozik abban,
ahogy megõrzik az alapvetõ gondolatokat és értékeket,
mélyebb érte-lem nélkül, inkább csak gyakorlati
értelmet biztosítva a hagyomány jelentékeny
és kérdé-ses részének. A Keletrómai
Birodalomtól való elhatárolódás világossága
és a megfogal-mazások egyértelmûsége
a késõbbiekben már nem tartható fenn.
A keresztény kép-mû felemelkedése
A libri carolini szellemével teljes összhangban adott hangot
nemtetszésének egy angersi klerikus, Bernát, 1007-20
táján Auvergne-be tett utazása alkalmával,
amikor az ottani templomokban felállított kép-mûveket
látott, s azt is, hogyan tisztelték azokat. Mindezt bálványimádatnak
tekintette, a kép-mûvek pedig a pogány istenek idoljaira
emlékeztették.
Közép-Franciaországban, az auvergne-i hegyvidéken,
ami aligha tartozott az Ottó-kori mûvészet gazdagon
termõ vidékei közé, már meglehetõsen
elterjedt akkoriban az ef-féle képtisztelet. A korabeli Franciaország
jelentõsebb vidékeirõl nem áll rendelkezésünk-re
ehhez hasonló véletlenszerû tudósítás.
Ismerünk azonban hasonló beszámolókat Néme-tországból,
a Rajna-vidékrõl és Alsószászországból.
Ezek a kép-mûvek szabadon formált alakok. Aranyból
és arannyal bevont fából készültek – ez
a pótlásos technika talán egyfajta jellegzetesség.
Ez pedig, mivel számos, nagy területen elszórt mûemlékrõl
van szó, feltehetõen annak a jele, hogy az aranymûves-ség
finom kézmûves technikája általánosan
a szoborkészítés mûvészetévé
(Kunst der Bildhauer) alakult át. Ezt igazolhatná a figurák
még csupán közepes mérete is. A mûvek anyaga
immár nem játszik fõszerepet, más funkciója
van. Úgy tûnik, mintha itt északon kezdetét
vette volna valami új.
Ezek a figurák az oltáron vagy az oltár mellett
álltak. Tisztelték õket. Az, hogy bi-zonyos motívumok
megismétlõdtek más-más helyen, illetve újra
felbukkantak a korai idõ-szakból, elárulja, hogy kegyképekrõl
volt szó. Talán csodatévõ képeknek számítottak,
za-rándokok keresték fel õket. E szobrok mindenekelõtt
a trónon ülõ istenanyát ábrázolják,
továbbá szenteket – de ezeken kívül csakis a
megfeszített Krisztust.
Korábban nem találkozunk ilyesmivel. A kép-mûvek
terén a megelõzõ idõkbõl csak az aranymûvesség
alkotásai vethetõk össze ezekkel a figurákkal.
Bizonyíthatóan egyedül a feszület létezett
korábban is, Metzben említik már a meroving korban.
600 kö-rül még idegenkedést váltott ki Krisztus
meztelensége.www Mindenesetre soha nem vonták kétségbe
ennek a Krisztus-képnek a jogosultságát, inkább
kifejezetten megerõsítést nyert, mint például
angersi Bernátnál, a libri caroliniben és Jonas Aureliacensis
IX. század köze-pérõl származó
munkájában, a De cultu imaginumban is. A kereszt az oltárhoz
tartozott, az ostyát pedig Krisztus testében, de többnyire
a szobor fejében tartották. A haldokló Krisztus teste
mint egy lepel fogta körül kívülrõl az eucharisztiát,
ami éppen ezt a testet jelentette. S ezzel adva volt az annak kijáró
tisztelet is.
De a többi kép-mû is rendelkezett olyan tartalommal,
ami megengedte a tisztelet-adást. Amennyire tudjuk, kivétel
nélkül mindegyikük tartalmazott relikviát. A földi
ma-radványokat tartalmazó ereklyetartó helyett az
elhalt képe részesült tiszteletben, bár a kép
ennek ellenére még hordozott magában egy darabkát
az elhunyt testébõl, afféle materiális magot,
amire az ottói kornak (hatalmas kriptaépítményeinek
sírkultuszával) még szüksége volt. A kép-mûvek
azonban nem mindig azt a szentet ábrázolták, akitõl
relikviáik származ-tak.
A libri carolini kifejezetten kívánatosnak is tekintik
az azokban az évszázadokban virágzó relikviatiszteletet.
Angersi Bernátot ez kezdetben mégis feldühíti.
Valójában itt valami újdonság jött létre.
Nem a históriák újak (amiket Torino püspöke
a korai IX. szá-zadban még a legszívesebben lekapart
és porrá zúzott volna – Schrade), nem Róma
vagy Anglia értékes aranytárgyai, és nem is
az ereklyetartók, hanem a testszerû kép-mûvek,
a test ábrázolásai, olyan testek jelenléte,
amelyek elõtt meghajlott a térd és füstölõt
lenget-tek, ez az új évezred újdonsága, azé
az évezredé, amelynek el kellett hoznia a gótika mû-vészetét.www
A libri caroliniben mindenekelõtt a mûvészrõl
esik szó, aki lényeges tényezõ a kép-mû
szempontjából. Angersi Bernátnál meglehetõsen
fontos szerepet játszik a mû-vész-gondolat. A kép
mint mûvészi megjelenítés jelenik meg. Egy napon
majd felesleges-sé, sõt, értelmetlenné lesz,
hogy e megjelenítés érvényességét
a relikviák szakramentális hatóereje keltse életre
és plántáljon belé tiszteletreméltóságot.
Az Ottó-kori kép-mû a ma-ga komplex megkötöttségében
átadja a helyét a „romanika” mûvészetében
a szentek tiszta kép-mûvének, de már nem materiális-misztérikus
alapokon állva.
Gótika
Imago – az ember testszerû képe mint az isteni vagy szent
lény képe, történelmünkben a középkor
óta soha többé nem valósult meg oly fenségesen,
mint a gótikában.
Ezzel olyan egyedülálló csodát hozott létre
a gótika, ez az alkotó és elmélkedõ
korszak, hogy legfontosabb gondolatainak egyike minden bizonnyal a kép
mibenléte körül foroghatott. Jóllehet közvetlenül
keveset nyilatkoztak errõl a kérdésrõl. A források
még mindig szinte kizárólag egyházi eredetûek.
Alkalmi eltérések ellenére egyoldalúak és
egy-ségesek maradnak a gondolkodás minden szigora mellett
is. A gazdag és szenvedélyesen teret hódító
szellemiség kívül maradt az egyházon, amit pedig
például a költészet tett hoz-zá ehhez
a kérdéshez, egyértelmûen terméketlennek
bizonyult. A súlypont egyébként is a vallásosságra,
az egyházra és a teológiára esett. Csakhogy
ez a teológia más jelleget öltött.
Talán a liturgia tükrözi leghívebben magának
az egyháznak az álláspontját. A li-turgikus
imákban egymás mellett állt a hagyományból
merített régi és az aktuális elem. Így
az istentiszteleten belül, miközben kiiktatták mindazt,
ami érvényét vesztette, képvise-letet nyert
a gyülekezet elõtt az, amiért az imát elmondták.
W. Dürig gondos kutatómun-kája lehetõvé
teszi ennek áttekintését, mivel pontos adatokat csatol
minden idézett hely-hez.
Vannak olyan imák, amelyeket a kép-mûvek felszentelésekor
mondanak el. Ám jelentõsége van annak, hogy ezek egészen
az érett középkorig nem a Krisztus-képekre, ha-nem
csak a szentek képeire vonatkoznak. A korai idõbõl
származó egyik ima ezt mondja: „Te nem tiltod meg, hogy Szentjeidrõl
képeket vagy arcképeket (imagines seu effigies) fa-ragjunk
vagy fessünk.” Mintha egy túlhaladott problematika vagy polémia
visszhangozna ebben. „Áldd meg ezt a Szent Martin tiszteletére
és emlékezetére festett vagy faragott ké-pet
(imaginem seu sculpturam).” A liturgikus ünnepen, amit maga is képileg
értendõ, a látható imago megfelel a történelmi
szentek lelki szemekkel megpillantható alakjának.
VII-VIII. századi szövegekben már használták
az imago-t a „jel” vagy a „szimbólum” értelmében,
ez mintegy a kereszt jelére, amit a pap vet a kezével, vagy
a kép segítségével végrehajtott cselekedetre
vonatkozott: „Arra kérünk, hogy azt, amit a szentség
képe (in imagine sacramenti) alatt hajtunk végre, majdan
valóságosan is élvezhessük.” A kép itt
nem csak rituális cselekedetet jelent, hanem az abban való
lényegi részesedést, egy-fajta zálogot (metoch,
pignus).www
Az imago úgy is elõfordul a liturgiában mint hasonlatosság
Krisztushoz, amelyben a megváltott ember részesül a
kegyelem révén.
A imago leggyakrabban mégis az ember Istenhez való hasonlatosságát
jelenti a Genesis három részletének értelmében.
E téren azonban különbséget tettek az „imago Dei”
és az „ad imaginem Dei” között. Az ember ugyan Isten képmása,
de nem az Atyáé, hanem a Fiúé.www Az ima egészében
leegyszerûsítõ nyelvében már nem õrzõdtek
meg azok az imago és a similitudo közötti különbségtevések,
amiket a korai, philoni-gnosztikus hatásokat mutató teológia
vezetett be a logosznak Isten és a világ közé
helyezé-sével, s amik szerepet játszottak a dogmatikában.
Az ember Isten képeként ura a teremtés-nek, ahogy
egy földi uralkodó is fennhatóságának
jeleként állítja fel saját képét.
Az emberi test (például a kéz) az imákban isteni
teremtményként szerepel, szemben a késõ antikvitás
felfogásával, ami leértékelte a testiséget.
„Adam ad specimen Dei decoris animatus” – eb-ben az emberi szépség
elismerése rejlik a középkor nyelvén. Néhány
újabb fordulat mel-lett a középkor bibliai vagy patrisztikus
nyelve többnyire konzerválódott a liturgikus ima mondataiban.
Néhány más, már érvényét
vesztett fordulatot pedig kihagytak belõle. Ily módon, szemben
a keleti egyházzal, soha nem esett szó a kép csodatévõ
erejérõl.
Míg az „imago” szó liturgiai alkalmazása hagy
némi lehetõséget visszakövetkezte-tésekre,
addig a gótikus szellemiség legtekintélyesebb alakja,
Tamás, közvetlen teológiai meghatározásokkal
él. Összevetve a libri carolini egyértelmûségével,
az õ megfogalmazá-sai meglepõen más jelleget
mutatnak.
Tamás a lehetõségekhez mérten felbontja
és átalakítja az „imago”-t. A fogalom nála
erejét vesztve átalakul „tökéletes hasonlósággá”
és a „figura substantiae eius” fogja helyettesíteni (amennyiben
a figura és a substantia többrétegû meghatározást
és sajátos helyet kapnak a rendszer egészén
belül). A teremtésrõl szóló tant ennek
megfelelõen az „imago”-fogalom mellõzésével
értelmezi, anélkül, hogy különbséget
tenne „ad imaginem” és „similitudinem nostram” (Mózes I.
1, 27.) között. „Azonosságról” szerinte (kapcsolódva
ezzel az „imago” Ágostonnál található hasonló
felbontásához) nem lehet szó, mivel az õskép
végtelenül túlragyogja a képmását
(ahogy azt már a korai teológusok is állították).
A kettõ közötti viszony sokkal inkább hasonlít
ahhoz a kapcsolathoz, ami a királyt ezüstérmén
látható saját képéhez fûzi, vagyis
„repraesentatio speciei”-rõl van szó. Kollwitz, akire itt
támaszkodom, a görög teológia gondolatainak felelevenítését
látja mindebben, ahogy az a Johannes Damascenus is átvette
azokat, akit Tamás megemlít a görög egyházatyák
mellett.
Tamás más módon is leértékelte az
„imago”-t mint fogalmat, tudniillik csak any-nyiban ismeri el a „képeket”,
amennyiben azok az elgondoltat jelölik (significare). Tamás
számára egy kép nem megjelenít, hanem jelöl
(nagyjából úgy, mint egy szimbólum, tehát
egy jel, ami jelöl valamit). A kép puszta signummá válik
(persze egészen más értelemben, mint az antik signum
= istenkép, shma). Ezzel méginkább meggyengül
a hasonlóság fo-galma, amennyiben jelentése áthelyezõdik
a szóhoz való hasonlóságra: a képek
csak akkor fogadhatók el, ha hasonlatosak a szóhoz. Így
mindkettõ (ige)hirdetéssé válik, mindkettõ
a hit elmélyítését szolgálja.
Tamás a képtisztelet kérdésében
is szembetûnõ módon nyúl vissza a korábbiak-hoz.
A Krisztus-képet egyenesen megilleti az adoratio (imádat)!
Ugyanaz a tisztelet jár ki neki, mint magának Krisztusnak.
A problémához, majd vissza a képhez, ahol a kérdés
egyáltalán felvetõdik, az a megszorítás
vezet el, hogy „a képre ne dologként, egy darab faként,
hanem képként tekintsünk” (miként egy emberben
sem a csontot és a húst tiszte-lem, hanem az embert). Tamás
itt is görögül gondolkodik, miként azt Kollwitz megállapít-ja.
Bazileosz szavai szolgálnak számára alapul, melyeket
a libri carolini nyomatékosan elutasítottak: „egy kép
tisztelete az õsképre vonatkozik”. A kép nem rendelkezik
szentsé-ges hatóerõvel, nincs saját numen-je.
A „tökéletes hasonlóság” értelmében
mégis részesít-hetõ tiszteletben, igaz, csak
Krisztus képe.
Tamás Ágostonhoz hasonlóan teoretikusan kezeli
ezt a kérdést, de elemzõ gon-dolkodásmódja
mégis egyfajta konstruktív irányultságot ölt.
Nem maguk az egyes kijelen-tések döntõek nála,
hanem a rendszer felépítésében elfoglalt helyük
és az abban betöltött funkciójuk, innen nyerik
ugyanis az egyes fogalmak vonatkozásaik egész gazdagságát.
Az a néhány korábbi és idegen munkából
származó átvétel is ebben az értelemben
szervesült gondolkodásába. Így kapcsolódnak
következtetõ formulái a megelõzõ idõk
gyakorlati-tanító célzatú gondolatmeneteihez,
jóllehet e formulák mindig magukkal viszik saját rend-szerbeli
helyükön képviselt értelmüket. Tamás
a képet elismeri: 1. mint „ad instructionem rudium”-ot, s ezzel
visszanyúl a római praxishoz, Nagy Gergelyhez, Paulinushoz
és Nilushoz (azzal a különbséggel, hogy õk
semmilyen tiszteletet nem engedélyeztek); 2. mint az emlékezet
megerõsítését: „az emberréválás
misztériuma és a szentek példája erõ-teljesebb
hatást gyakorolnának, ha nap mint nap látnánk
õket” (a mindig is elismert histó-riaábrázolás);
3. illetve mint „ad excitandum devotionis affectum”-ot, mivel szerinte
a jámborság inkább felkelthetõ a látottak,
mint a hallottak révén. Hivatkozhatott ezzel kap-csolatban
Germanosz pátriárkára (Campenhausen), Nikephorosra
(Schrade), és Johannes Damascenusra is, éppúgy, ahogy
Bonaventura tette, aki szerint a festészet erõsebben megmozgatja
az értelmet, mint az Írás. Bonaventura szemlélete
a legtöbbször messzemenõen megegyezik Tamás nézeteivel,
így Krisztus képének tiszteletét illetõen
is.
Kollwitz megvizsgálta a liturgia gótika kori alakítóit,
különösen a jelentõsebbek közül a legkésõbb
mûködõ Durandust (meghalt 1296-ban). Az, amit Philón
kezdett el, Durandusnál mûvészi és bölcseleti
szálakból szõtt szerkezetté formálódik,
amiben minden egyes elem beleolvad az egész struktúra összhangjába.
Nem magát a Krisztus-képet, nem a sumbolon-t, az ikont és
a hozzá kapcsolódó kérdéseket tárgyalja,
hanem azt, hogy ezek hogyan vesznek részt az egész üdvtörténet
– ami egyúttal a világ története is – jelenvalóvá
tételében. Minden mûvészi módon, többrétegûen,
analógiák és tipológiák révén
szövõdik bele a többtagú, gyakran háromosztatú
összefüggések és vonatkozások rendszerébe.
Az egyes (részletek), s vele együtt a kép és
maga az evangélium is, beletagolódnak a gótika rendszerezõ
gondolkodásába, a kozmológikus-üdvtörténeti
vonatkozások hálójába. A kép és
vele együtt a szöveg helyére az interpretáció
lépett, értelmezés és alkalmazás neoplatonista
módon, de architektonikusan megkonstruálva. Ehhez az univerzális
summá-hoz híven Mâle úgy jellemezte katedrálisait
és azok képi kincseit, mintha csak egy efféle pusztán
irodalmias-bölcselkedõ okfejtés adná a kép
alapját és legbelsõ lényegét a gótikus
mûvészetben.
Egy nagyon régi, zarándokok tiszteletét élvezõ
Mária-kép szolgált a nagy chartres-i székesegyház
központjául. A zarándokutak (de az egyes szerzetesrendek
is) alkották ama nemzetközi tevékenységi területek
egyikét, amelyek mentén kibomlott a „román” mûvé-szet
– mielõtt a gótika mindent összefoglalt volna egy alkotásban.
A katedrális magába fogadta a régi képeket,
a csodatévõ helyi szenteket, a távolból származó
„fekete madon-nákat” és a Megfeszített tiszteletreméltó,
szigorú képeit, magasan az oltár fölé
helyezve. A katedrálisba kerülvén némelyikük
új formát is kapott. De a gótika minden hagyományból
eredõ elemet beolvasztott saját alkotásába,
a katedrálisba és az azon kívüli, a templom elõtt
álló nagy kép-mûvekbe. Ez az a kép, amit
a gótika maga teremtett.
Krisztus alakja tehát megjelenik a templomon kívül
is, trónján ül az apokaliptikus látomás
fenségében lebegve a négy teremtmény között,
vagy büntet és jutalmaz az utolsó ítélet
napján. A bejáratok feletti boltíves mezõk
mindazonáltal még a múltból származtak,
a síkban ábrázoló mûvészetbõl,
talán végsõ soron a festészetbõl. A
középkorban, ami szimbolikus értelemben materiálisan
gondolkodott, jelentõs különbség adódott
abból, hogy a képet a festészet „umbrae”-jában,
azaz a síkbeli ábrázolás árnyékában
dolgozták-e ki, vagy pedig plasztikaként. Mindenesetre a
gótika Krisztust szerepeltetõ timpanonjait már a szemléletes
plasztikusság szellemében és formái szerint
alakították ki, ami megmu-tatkozott alattuk is, a szélesre
tárt portálok bélletein.
Van már tehát plasztikus kép, emberformájú
szobor, s ez az, amit a gótika megal-kotott. Krisztus vagy az Istenanya,
olykor egy szent is, ott állnak életnagyságúnál
nagyobb méretben a fõbejárat középsõ
oszlopán. Ezeket nem részesítik tiszteletben. A mellettük
álló nagy alakok kórusával, Krisztus elõdeivel,
az Ószövetség hõseivel, a prófétákkal,
az apostolokkal együtt mind a katedrális egészéhez
tartoznak. Az épület architektúrájának
ré-szeibõl lépnek elõ – de kapcsolatban maradnak
azokkal. Ezt jelenti hát a „kép” a gótiká-ban.
Ezeknek a képeknek egyike sem tartalmaz már relikviát,
sem a gótikusan megújí-tott kegykép, sem a
templomkülsõn elhelyezett kõalakok. A mûvészet
már a gótika elõtt túljutott az ereklyetiszteleten,
éppen ez volt a gótika kialakulásának egyik
elõfeltétele. Ha az ottói kor képes is volt
magában álló plasztikát alkotni, mindig csak
úgy, ha azt belsejé-ben relikviát rejtõ emberi
alakká formálta, az ember olyan képévé,
amelynek középpont-jában még mindig a tisztelet
régtõl fogva elismert tárgya állt, a relikvia.
Az akkori plaszti-ka a maga újszerûségében még
nyilvánvalóan igényelt ilyen materiális középpontot.
A gótika azonban fölébekerekedett ennek. Bár
létezett még számos ereklyét tartalmazó
góti-kus plasztika, ezek mégis inkább azokhoz a régi,
népi hagyományban megõrzõdött ele-mekhez
tartoztak, amelyeket az egyház mindig magával hordozott és
konzervált, bármily elevenen változott is szellemisége.
A gótika azonban lényegét tekintve átszellemítette
azt a tiszteletet, ami a relikviához, a tényleges maradványhoz,
a tisztelt személy jelenlétét szim-bolikusan-materiálisan
szavatoló csontokhoz fûzõdött. A relikvia helyét
elfoglalta a kép.www A lényeg most már mint kép,
mint emberi alakban megvalósuló mûvészi alkotás
keltette életre és tette jelenvalóvá az emlékezetet.
Jóllehet késõbb is elkövetkeznek majd olyan idõszakok,
amelyekben újra megnõ az érdeklõdés
a relikviák iránt. Mégis, ahogy a gótika hátatfordított
a kriptának (s vele együtt a sírkultusznak a szentek
valóságos földi maradványaival), azonképpen
lépett túl az ereklyekultuszon is. A kor jámborsága
inkább a magasba, semmint a mélybe tekintett.
A chartres-i székesegyház északi kapuján
látható Szent Anna ábrázolás valószínû-leg
– a Mária-program keretein kívül – a szent koponyájából
származó relikvia tiszteletére készült,
azután, hogy a csontdarab néhány évvel korábban
keletrõl Chartres-ba került és a katedrálisnak
adományozták. De a felszentelt maradvány nem ebben
a plasztikában kapott helyet. A relief nemes megjelenésében
teljesérvényûen jeleníti meg az istenanya anyját.
Alakja közel áll az ezredforduló táján
készült bizánci reliefekhez, és efféle
elõfeltétek nél-kül aligha jöhetett volna
létre. Az ókor emberképével való találkozásból
született a keresz-tény gótika emberrõl alkotott
plasztikus képe, amit a XII. század hatalmas fejlõdése
tett lehetõvé. Akár Provance-on át, akár
olyan elefántcsontból vagy nemesfémbõl készült
reli-efek hatására, amelyeket a keresztes hadjáratok
katonái hoztak magukkal, akár a Rajna és Maaß
menti, bizánci iskolázottságú aranymûvesség
plasztikáinak hatására – mindaz, ami Bizáncban
megõrzõdött az antik értékekbõl,
most egyszerre ismét láthatóvá és aktívvá
vált.
Akkoriban egyszerre újra felfedezték Arisztotelészt
a zsidó-arab hagyomány köz-vetítésével,
s most elõször már nem pusztán csak idézték
mûveit, hanem gondolatilag is megbírkóztak velük
és elsajátították azokat. Mindez nem a természetrõl
és a szellemrõl al-kotott, önmagában megalapozott
tudás értelmében történt, nem egy önmagából
megérthe-tõ tudománytan értelmében,
hanem inkább Arisztotelész átdolgozásával
és beemelésével a skolasztika nem antik, anti-antik
gondolatrendszerébe. Hasonlóképpen illesztette be
a gó-tika az ókor újjáéledt elemeit
egy olyan képi kultúrába, ami teljességgel
a gótika talajából nõtt ki, azaz az egészében
vett templomépületbõl, a relieftõl és
az oszloptól lépésrõl lépés-re
eloldódó tisztán középkori folyamat keretében.
A gótikus mûveken megjelenõ antik formáknak
nincs önálló bázisuk, nem rendelkeznek önálló
pozícióval, s nem is érthetõk meg önmagukban,
hiszen egy új plasztikus-architektonikus összforma figyelembe
vételé-vel fejlesztették ki õket.
Tamás is gyakran beépített a kép mibenlétét
taglaló gondolatmeneteibe görög szövegrészleteket.
Az imago jelentését a libri carolini alapozták meg
a nyugati szellemi-ség számára, ami valószínûleg
északon fejlõdött ki. Ám ez a fejlõdés
idõközben olyan mé-reteket öltött és
olyannyira kiterjedt, hogy Tamás meghatározásai elnagyolt
és periférikus benyomást keltenek, amennyiben vallásos
perspektívából értelmezik az új kultúra
és mû-vészet egész gazdagságát.
Tamás így feloldja a világosan megragadott ellentéteket
és mindennek olyan irányt szab, ami illeszkedik tanításának
egész rendszerébe. Egyes meg-határozásai csak
úgy nyerik el értelmüket, ha elsõsorban egész
anagogikus, felfelé irányu-ló rendszerének
funkcióiként tekintünk rájuk.
Ez a komplex szellem a gótikus képalkotás gazdagságának
és hatalmának a kul-csa. Nem egy önmagában teljesérvényû
szellemiségrõl van szó, aminek hatására
és fényé-ben keletkezne a mûvészet. Amit
akkoriban – a katharok és a ciszterciták ellenében
– lét-rehoztak mind a katedrálison belül, mind rajta
kívül, a kereszténység legalább olyan
ere-deti alkotása volt, mint a skolasztika vagy a teológia
általában.
Az egyes területek csak analógikusan kapcsolódtak
egymáshoz. Tamás közvetle-nül keveset mond korának
nagy képi mûvészetérõl, éppoly
keveset, mint akkoriban a zene tana magáról az egyházi
zenérõl. Inkább gondolkodásmódja tükrözi
vissza a gótikát, és nem csak annak templomépítõ
mûvészetét: gondolkodásmódjának
mûvészi és merészen elõrehaladó
felépítése, a tagolás és az emelkedettség,
az örökös jelentésátvitel és indoklás,
az, ahogyan minden egyes elemet anyagtalanná tesz és átszellemít,
ahogyan az egyes ré-szeket összekapcsolja és önmagukon
túlmutatva felfokozza, valamint ahogy azokat több-szörös
megfeleltetések és hasonlóságok rendszerébe
állítja. Az összefüggések rendszeré-nek
csúcspontján pedig összetalálkozik és
kölcsönösen erõsíti egymást misztika
és ráció, hit és gondolkodás.
Kép nélküli mûvészet volt mind a Kelet,
mind az északi népek mûvészete. A ró-maiakkal
való egykori egyesülés, történetileg azonban
a római kultúra újabbkeletû felidé-zése
alakította a képet saját eredetéhez kapcsolódva
a kép-mû önálló alakzatává.
Így lépett frigyre régi és új ebben
a szellemiségben, a gótikus képzõmûvészetben
csakúgy, mint a róla alkotott gondolatokban. Ebben rejlik
mindezen kérdések aktualitása, mai dialektikája.
Az imádat, a csodák, a szemléletesség utáni
jámbor népi vágyódásnak megvannak a
maga törvényei – akkor is, ha a képnek „nincs szerepe
üdvösségünk misztériumának megvalósí-tásában”
(Dürig). A liturgiában hivatalosan még ma is „üdvözlettel
tisztelik” a képet és „incenzálják az oltárképet
akkor is, ha az nem tartalmaz ereklyét”. Tamás gondolkodásá-nak
rugalmassága nem zárja ki ezt – azaz magában rejti
nemcsak Észak és Dél, hanem Kelet és Nyugat
szintézisének a lehetõségét is.
Így válhatott Krisztusból a katedrálisok
Beau Dieu-je, ami meghatározza még ko-runk Krisztusképét
is. Luther érvényben hagyta ezt a képet, elõször
Kálvin elevenítette fel és juttatta érvényre
a régi tan szigorú követelését. Neuenburgban
áll a képromboló Farel szobra, lábai alatt
széttaposott képekkel. De mint lehetõség, kétség,
kérdés vagy vágy, minden vallásos mozgalom
ott él a többiben. Így válhatott ez a protestáns
vallásosság az-tán a XIX. században a minden
egyházra kiterjedõ Krisztus-ábrázolási
tilalom okává.
Hasonlóképpen nem léteznek már teológiai
kérdések ezen a területen a katolikus egyház
számára sem. Teológiai szempontból a tridenti
zsinat óta – ahol Tamás tanításait többé-kevésbé
fenntartották, sõt, az ellene irányított, pontosabban
körülhatárolt támadások következtében
még meg is erõsítették – nem foglalkoztak többet
a problémával. A XIX. századtól kerültek
elõ azok a gyakorlati kérdések, amelyek egyfelõl
a világ általános kép-telenítésébõl
(Entbildlichung), másfelõl a történeti restaurációból
adódtak. XII. Pius pápa leszerelte annak a liturgikus mozgalomnak
a támadásait, ami végleg ki akarta utasítani
a képet a templomból, azt pedig ismét a szimbolikus
érvényesség terévé változtatni.
A ké-pek tehát maradtak, s ma is részesülnek
a bûnös hódolatban, ami már csak koruk miatt is,
másrészt a történelmi hagyományból
származó felszentelt voltuk miatt is kijár számukra.
Olykor, miként Ronchamp jelenkori kultuszépítményei
kapcsán, aktuálissá válik az ilyen hagyomány
kérdésessége: a régi kép nem illeszkedik
be az új építménybe. De hogy mi-képpen
jelenik meg egy kép, az ma inkább az ízlés
és a hatás kérdése, semmint a vallásos
és mûvészi valóságé.
Csobó Péter fordítása
1 Még Sandrart mondta, hogy a festõ Andries Both
„a képeket kinn a tájban” készítette testvérének,
Jannak, tehát a figurákat, az emberi „Staffage”-kat. Joachim
von Sandrart: Academie der Bau-, Bild- und Mahlerey-Künste von 1675
(A. R. Peltzer szerkesztésében). Hirth, München, 1925.
185. Mint ismeretes, „kép” szavunk mai értelmében
– mint festmény – vett holland megfelelõje a „schilderij”
= ábrázolás, leírás (címfestés?).
2 Ezt látszik megerõsíteni a szó
nyelvtörténeti eredete. Az elsõ jelentés Kluge-Götze
szerint egyenesen a „hozzátartozó”, „odaillõ” – a
„megfelelõ”. Ezzel rokon jelentése a „méltányos”,
ami eredendõ jelentésében „megfelelõ”, „hozzáillõ”
(ellentéte a „méltánytalan”).
3 Walter Paatz: Von den Gattungen und vom Sinn der gotischen
Rundfigur. Winter, Heidelberg, 1951. 18. skk. Paatz tanulmánya alapvetõ
jelentõségû ennek a munkának a szempontjából.
4 A francia image szóval, ami megfelel a német
Bildnek, szokás szerint éppúgy istenek és szentek
képeit je-lölik, de mindenképpen emberábrázolásokat,
alkalmanként azonban ornamenseket is. Az image-ból aztán,
ami nyilvánvalóan egyszerre jelent festményt és
kép-mûvet is, sok kifejezés származik: imagerie
(képi díszítés, pl. egy kapué); imaginer
(képzõmûvészetileg ábrázolni);
imaginement, imaginure, imaginerie, dim. imaginet(te), imagele, imagine
(képi ábrázolás); imagier, imageur, imaginaire,
imagineur, imaginateur, imaginier (képzõmûvészek);
az imagier lassanként egyedül szobrászt jelent. Csak
a XVI. században váltotta fel ezt a szót az olaszból
átvett sculpteur. Mindezt Hartwig nagyon alapos és eredményekben
gazdag munkájából vettem át: Dora Hartwig:
Der Wortschatz der Plastik im französichen Mittelalter. Würzburg,
1936. (Diss. München)
5 Elõtörténetéhez lásd Schrade
átfogó kutatásait: Hubert Schrade: Der verborgene
Gott. Gottesbild und Gottesvorstellung in Israel und im Alten Orient. Kohlhammer,
Stuttgart, 1949.
6 Lásd ehhez Franz Frhr. von Campenhausen: Zwingli und
Luther zur Bilderfrage. In: Hans Campenhausen szerk.): Das Gottesbild im
Abendland. Eckart-Verlag, Witten, 1957. 139. skk.
7 W. Dürig hívta fel a figyelmet gazdag tartalmú
munkájában erre az imago kifejezésben rejlõ
jelentésárnya-latra, „az eredethez való kapcsolódás”-ra.
W. Dürig: Imago. Ein Beitrag zur Terminologie und Theologie der römischen
Liturgie. Münchener Theologische Studien. II., 5. (1952.) Dürig
tanulmánya a felhasznált anyagban messze túllép
a téma határain, s itt messzemenõen támaszkodom
rá. Bevezetésének lábjegyzetében utal
H. Willms épületes írására: Hans Willms:
Eikon. Eine begriffsgeschichtliche Untersuchung zum Platonismus. Aschendorff,
Münster, 1935. (I. Philon. Diss. Münster) Az egyes idézeteket
ez a két fontos munka tartalmazza.
8 E. Buddenberg: Friedensfeier. In: Hölderlin-Jahrbuch
IX. 1955/56. Metzler, Stuttgart, 1957. 49. skk.
9 Sokat köszönhetek ebben a kérdésben
a következõ tanulmánynak: Hans Frhr. von Campenhausen:
Die Bilderfrage als theologisches Problem der alten Kirche. In: Das Gottesbild
im Abendland. Id. kiad. 77. skk.
10 J. Kollwitz következõ fontos munkáit használtam
fel ehhez a részhez: Johannes Kollwitz: Zur Frühgeschichte
der Bildverehrung. Römische Quartalschrift für Christliche Altertumskunde
und Kirchengeschichte. 48. évfolyam, 1-2. szám (1953.); a
Reallexikon für Antike und Christentum általa írt kép
és a krisztuskép szócikkeit; valamint: J. Kollwitz:
Zur Frühgeschichte der Bilderverehrung. In: Das Gottesbild im Abendland.
Id. kiad. 109.
11 Lásd Campenhausen: I. m. 94. – Körültekintõen
és nagyon pontosan ismertette ennek a fejlõdésnek
(Grabar, Ladner) az elõfeltételeit és lehetõségeit
Kitzinger, lásd ehhez átfogó tanulmányát:
E. Kitzinger: The cult of images in the age befor iconoclasme. Dumbarton
Oaks Papers, 8. Szám (1954.) 384. – G. Ostrogorski inkább
a kelettel, az arabokkal és a zsidókkal létesült
újabb érintkezésben látja a kép körüli
vita valódi okait. Lásd ehhez: Georgije Ostrogorski: Geschichte
des bysantinischen Reiches. Beck, München, 1952.2, valamint G. Ostrogorski:
Les débuts de la Querelle des Images. Mélanges Charles Diehl
(1930.) 235. skk.
12 H. Schrade munkája sok szellemtörténetileg
fontos anyaggal és gondolattal szolgál. Hubert Schrade: Die
frühromanische Malerei. DuMont Schauberg, Köln, 1958. 47.
13 Az elsõ kisalakú, magánáhítatot
szolgáló szentképek a késõantik halotti
képekbõl származtak. Vö. ehhez A. Weis írását
a Römisches Jahrbuch für Kunstgeschichte 8. számában
(1958) 17. skk.
14 Amint Kitzinger meggyõzõen bizonyította,
ez a gondolat már megjelent a képvitát megelõzõ
évszázadban. E. Kitzinger: I. m. 142. skk.
15 A korabeli Róma Keller által említett
aranymûvei (Goldbildwerk) Kollwitz szerint inkább reliefmunkáknak
tekinthetõk. Valószínûleg ugyanez érvényes
azokra a mûvekre, amelyekrõl angol forrásokból
van tudomásunk. Vö. ehhez Harald Keller pontos adatokkal és
irodalomjegyzékkel ellátott fontos cikkét: Zur Entstehung
der sakralen Vollskulptur in der ottonischen Zeit. Festschrift für
Hans Jantzen, 1951. 91. skk.
16 H. Keller: I. m. 73.
17 Schrade azt hangsúlyozza egy eredményekben
gazdag tanulmányában, hogy az új kép-mû
keletkezésében nem a relikviák játszották
a fõszerepet. Ez így is van; de éppoly helyénvaló
az is, hogy a szabadon formált figu-rák abban az idõben
elképzelhetetlenek lettek volna relikvia-tartalom nélkül.
H. Schrade: Zur Frühgeschichte der mittelalterlichen Monumentalplastik.
Westfalen. 35. (1957.) 33. skk.
18 Lásd: W. Dürig I. m. 63. skk.
19 Lásd: W. Dürig: I. m. 92.
20 Grabar hasonló (de mégis más szinten
zajló) folyamatot lát a VI-VII. században. Lásd
André Grabar: Martyrion. College de Frances, Paris, 1943-46. II.
343. skk. Lásd még ugyanehhez: E. Kitzinger: I. m. 115.
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: vulgo@elender.hu
http://www.c3.hu/scripta