IIIIIIII   PETERNÁK MIKLÓS: VÁZLAT A ZOETROPRÓL

A zoetrop (vagy zootrop) név William E Lincolntól ered, aki 1867 április 23-án kapott szabadalmat Amerikában egy szabadon forgó fémhengeren alapuló készülékre, mely 13 fázisrajzból kiindulva kelt mozgásillúziót a nézőben. Hasonló szerkezetet vele egyidőben, de már jóval korábban is többen szabadalmaztattak (pl. P.-H. Desvignes, M. Bradley), s a jelenség ugyancsak ismert volt. A zoetrop prototípusát William Georg Horner készítette el és írta le elsőként, a készüléknek a Daedalum nevet adva - mint a The London and Edinburgh Philosophical Magazine 1834 januári számában írja - azért, hogy a görög Daidaloszra (angol átírásban Daedalus), a legendák művész-mesteremberére utaljon, akiről azt tartották, hogy mozgóemberi és állatfigurákat szerkesztett.
A jelenséget - vagyis, hogy állóképekkel reprezentált mozgásfázisok megfelelő sorozatba rendezve s bizonyos ritmusban, adott megszakításokkal szemlélve a szemben vagyis az agyban folyamatos mozgás illúzióját keltik - elsőként Joseph Antoine Ferdiand Plateau belga fizikus demonstrálta készülék segítségével, melyet phenakistiscopenak vagy phenakistoscope-nak nevezett (görög fenaksz - csalás, csalódás, szkóp - látni), s mely lényegében a Faraday-féle kerék módosított változata. Faraday publikálta ugyanis elsőként azt a - manapság legelterjedtebb nevén sztroboszkóp-jelenségnek nevezett - érzékcsalódást, melyet egy ólomfeldolgozó malom két forgó fogaskerekét figyelve vett észre, de amely előállhat pl. kocsikerék forgó küllőin átnézve is: bizonyos sebességeknél az egyik kerék állni látszik. Tanulmányozás céljából modellezte is az egymás mögött forgó kerekeket, s e berendezés átalakított változata Plateaué, aki egyébként egy másik fiziológiai tapasztalás kísérleti vizsgálatával is foglalkozott, mely a fentinél jóval régebben ismert (pl. Szent Ágostonnál olvashatunk róla, Newton már alaposan tanulmányozta) - ez az utókép jelensége. (Plateau egyébként Newton kísérletei nyomán haladva, s a Napot szemmel vizsgálva huszonnyolc évesen előbb részlegesen, majd negyven éves korában teljesen megvakult.) A phenakisztoszkóp és a daedalum (magyarul bűvös korong illetve csodadob) alkalmi tudományos felfedezésen, üzleti sikert ígérő árucikken, majd játékon, oktatási segédeszközön túl csak az 1870-es évek végétől mintegy másfél-két évtizedre vált alaposabb tudományos vizsgálatok végzésére is használt segédeszközzé (bizonyos fokig módszerré), mikor a fotográfiai expozíciós idő oly mértékben lecsökkent, hogy az ún. "pillanatnyi fotográfia" (pillanatfelvétel) lehetővé válhatott, s ezzel a zoetropba rajzok helyett fényképek kerülhettek.
A történet Muybridge lómozgás tanulmányaival valamint Marey vizsgálódásaival kezdődik e szinten. Muybridge "tökéletesíti" a zoetropot - vetítésre alkalmassá téve és zoopraxiscope-nak nevezve - , Marey pedig fotografikus revolvert szerkeszt (Janssen 1874-es csillagászati megfigyelésre kitalált berendezése nyomán), mely másodpercenként akár száz képet is képes volt készíteni (míg Janssen a Venus átvonulást a Nap előtt hetven másodpercenként egy kép sebességgel figyelte).
A zoetropnak, illetve általában a sztroboszkopikus készülékeknek számtalan változata készült korábban és később is, pl. a Marey-féle fotografikus flintának van magyar verziója is, Gothard Jenő fotópuskája.
Székely Bertalan az 1870-es évek második felében kezdett el a lómozgás ábrázolásával, illetve később általában a mozgásillúzióval és a zoetroppal foglalkozni - korábbi álláspontja e téren meglehetősen eltérő: Festészet és fényképelés című, 1863-ban publikált írása mutatja, hogy a fotográfiát meglehetős szigorral ítélte meg, a sztroboszkóphatást pedig feltehetőleg nem ismeri, bár megfigyelése igen érzékeny: "A művésznek ugyanis, ha mozgást akar kifejezni, tehetségében áll az illető tagot vagy tárgyat határozatlanabbul kezelni, mit szintén a természettől lesett el, mert a mozgó kerék küllői nem látszanak, csak mintegy átlátszó köddel borítják a mögötte levő tárgyakat."
A feltehetően revelációszerű felismerés, mely a zoetrop által megmozgatott fotók látványából származhat, Székelyt önálló vizsgálatokra, Marey-vel történő kapcsolatfelvételre, egy - végső kimenetelében sikertelen, rövid - főiskolai kurzusra s ezeken túl élete végéig tartó kutatásokra ösztönözte.
Jelen kiállítás zoetroprekonstrukcióit a Székely Bertalan által készített zoetropszalagokhoz méretezve a Képzőművészeti Főiskola műhelyei segítségével az Intermédia Tanszék hallgatói, Csörgő Attila és Szegedy-Maszák Zoltán készítették.

1992

Peternák Miklós