< vissza

IIIIIIII    SZŐKE ANNAMÁRIA: "LASSÍTOTT LÓNÉZÉS"


Epilógus

A Székelynek a mozgás törvényszerűségeivel és ábrázolásával kapcsolatos kutatásait bemutató kiállítás történeti jellege mellett fényt vetett az e kutatáshoz felhasznált, vagy melléktermékeként kezelt, s ekképp "csak" dokumentum vagy forrás számba menő anyag önálló és aktív életére is: a már említett izmusok mellett egyes lapokon a szürrealizmus, a konstruktivizmus, a Bauhaus formavilága ismerhető fel, ami revelációként hathat egy, az akadémizmus képviselőjeként elkönyvelt festő vagy a már "elavult" művészeti elveket és eszméket szolgáló technikai kézikönyvek esetében. Ezek a "csemegék" azt szemléltetik, hogyan válik a rész egésszé, vagyis egy korábban egy cél szolgálatában álló eszköz hogyan válik maga céllá. Vagyis egyfajta folytonosságot szemléltetnek, s talán arra is rámutatnak, hogy a modern (vagy új) művészet nem is tekinthető akkora ugrásnak a korábbihoz (a régihez) képest, csak hát formakezdeményei nem a kiállítótermek falán bemutatott képeken, hanem a műhelyekben, műtermekben találhatók, az előkészítő munkálatok forgácsai között, az érlelődési időszak lemosott verejtékében.
Ha az, ami ugrásnak, vagy változásnak tekinthető, nem a létező formák megváltozása, hanem ezek egy új szempontú meglátása, akkor az igazán rejtélyes épp ennek a szemszögváltásnak a mikéntje. A ma leginkább csodált vázlatait mindig befejezett képei alá rendelő Székelynek sohasem "kattant be az agya", ahogy a múlt század egyes festőinek, amikor vázlataikat kész képeknek kezdték látni, vagy mint később, fejjel lefelé akasztották fel festményeiket, mert úgy jobban mutattak.
Székely valószínűleg elsüllyedt volna szégyenében a gondolattól, hogy szemléltető ábráit egyszer kiállításon mutatják be, de hát megérett rájuk az idő (vagy a tárgyak értek meg a kiállításra). A látásmód megváltozott, s nem hiszem, hogy csak régiségértékük tölti fel őket "valami mással". S ha nem a leideni anatómiai amfiteátrum erejével hat is ez a kollekció - mert annál sokkal józanabb és szárazabb, mint ahogy az anatómia maga vált azzá, "tudományosabbá" a múlt században -, ez az újfajta józanság mégis elképesztő abszurditásokat hozott magával, ahogy az emberi testet

A súlypont kiszámításához, az egyes emberi testrészek súlyeloszlását szemléltető ábra. / Illustration for calculating the center of gravity, and to show the distribution of weight on different parts of the human body.
E. Harless: Lehrbuch der plastischen Anatomie für akademische Anstalten und zum Selbstunterricht. Dritte Abtheilung. Die ganze Figur in ihrer Ruhe und Bewegung. Ebner & Seubert, Stuttgart, 1858. P.17.
"Lebegő" alak egyensúlyi helyzetének ellenőrzését szemléltető ábra. A gömbökkel, amelyek nagysága az egyes testrészek súlyával arányos, a test súlyviszonyait egy karosmérlegre "vetítette" a szerző. / Illustration for checking the balancing position of a "floating" figure. The author "projected" the body's relative weights on a level balance with the balls, whose size was proportional to the weight of individual body parts.
E. Harless: Lehrbuch der plastischen Anatomie für akademische Anstalten und zum Selbstunterricht. Dritte Abtheilung. Die ganze Figur in ihrer Ruhe und Bewegung. Ebner & Seubert, Stuttgart, 1858. P.72.
mérőeszközök gyűrűjébe szorította, vagy a rész(ecske)-vizsgálatokkal elindult a már nem látható területe felé. Székely az időről - legalábbis a művészetben - mindig a lessingi értelemben gondolkodott. S miközben - az egész földgolyó mértékeinek egységesítése időszakában - kísérleteiben szabdalta, méregette az időt, annak érdekében, hogy a művészi formák birodalmában, a kompozícióban egységesítse a múlt-jelen-jövőt, öntudatlanul is az új téridő felfogás jegyében fogant műalkotások formavilágát előlegezte meg. Barátja és monográfusa, a filozófus Palágyi Menyhért a relativitáselmélet előfutárai közé számít, s A tér és az idő új elmélete című művét (1901) az idős Székely is olvasta. Természetfilozófiai munkáiban Palágyi[93]  a szellemi tevékenység, a tudati folyamatok természetét vizsgálva különbséget tesz a folyamatos és megszakítatlan életfolyamatok és a tudat szakaszos működése között. Ez utóbbit hasonló jelenségekkel igazolja, mint Székely az anatómiai ismeretek szükségességét a mozgásábrázolásban: érzékszerveinket folyamatosan érik a benyomások, mégis csupán egyes pillanatokat tudatosítunk, tehát nem minden érzéklet válik észleletté, jóllehet az észleleti aktusok a kontinuitás illúzióját keltik. Egy forgó színtárcsán, ha az nagyobb sebességre vált, már nem tudjuk elkülöníteni az egyes színeket - él a példával Palágyi. A tudat valami módon összegez, szimbolizál. - Szimbolikusnak tekintette az általa igen tisztelt Székely Bertalan művészetét is. - Hogy megragadd a szürke mögött a pirosat, zöldet, sárgát stb., le kell lassítanod a tárcsát, a mozgást - s a lovat. A szellemi tevékenység folyamatossága tehát abban állna, hogy - mivel nem képes az életfolyamatokat szakadatlanul követni - analizál, szétszed, boncol. "Szóval: elménk gyarló volta alapföltétele annak, hogy a tudományban előre haladhassunk; amennyiben csak gyarló elmének adatott meg, hogy engyöngeségére ráeszmélvén, a tökéletesbülés útjára térhessen."[94]  S miközben e megismerési folyamatban a szellemi aktusok ismételten csak elkülönülő szakaszok, az életfolyamat köti össze őket egymással - mondja Palágyi. Ezen életfolyamatok egyikét pedig tulajdonképpen testünk saját belső életfolyamatai teszik ki, amelyek nincsenek kapcsolatban a tudattal, s ez a vegetatív talaj adja életfolyamataink titokzatos karakterét, amelyről mindannyiunknak sejtései vannak, s amelybe mint végtelen mélységbe vélünk időnként enyhe borzalommal lepillantani.
Így Palágyi, s ezzel valamiképp zárul a kör - az egyik végén sejtjeink, a másik végén az az öröm, hogy láthatjuk a lovat futni gyorsan is.
"Így a lónak nem négy lába van, hanem húsz, és azok mozgása háromszögletű." (A futurista festők technikai kiáltványa. 1910. 04. 11.) / "Thus the horse has not four legs but twenty, and their movement is tringular." (Technical Manifesto of Futurist Painting. April 11, 1910.)
Giacomo Balla: Tanulmány a Balkonon futó kislány-hoz / Study for Girl Running on Balcony, 1912.
"Vajjon hogyan kell festeni a fentebbi elmélet szerint a futó lovat; alkalmasint százlábúnak néznénk, ha a kerékféle okoskodás után lenne festve." - Szegedy Maszák Hugó, 1863. / "How should one paint a running horse according to the above theory; probably we would see it as having a hundred legs if we would paint it following the theories put forward about the wheel." - Hugo Szegedy Maszák, 1863.

Etienne-Jules Marey kronofotográfiai felvétel után készült diagrammja a ló elülső lábának mozgásáról. / Diagram by E.-J. Marey after his chronophotograph of the locomotion of the horse's forelegs. Armand Goubaux - Gustave Barrier: De l'extérieur du cheval. 2e edition. Asselin et Houzeau, 1890. Paris, P.501. Fig. 183.

[93] Palágyi Menyhért: Naturphilosophische Vorlesungen. Leipzig, 1924.
[94] Az ismerettan alapvetése. Athenaeum, Budapest, 1904. 2-3.