Fél-térA Fél-tér alapgondolata a tér felének lefényképezése egy félgömb felületére. Ennek megvalósítására egy speciális fényképezõgépet építettem, melynek mûködése néhány egyszerû geometriai elven nyugszik.
Geometriai elvek
1. A fél-tér pontjai és a félgömb felülete között létrehozható egyértelmû megfeleltetés. A gömb középpontján keresztül a tér pontjaihoz húzott egyenesek kijelölik a tér pontjainak képét a félgömb felületén.
2. A félgömb leírható két körmozgás kapcsolataként. Ha az Északi-sarkról elindulunk lefelé egy hosszúsági kör mentén, miközben az észak-dél tengely körül is forgó mozgást végzünk, spirálisan haladva a gömb felszínén eljutunk az Egyenlítõhöz. Az, hogy hányszor fordulunk meg a tengely körül, miközben a hosszúsági kör mentén 90 fokos elfordulást végzünk, vagy más szóval, milyen sûrû spirált rajzolunk a félgömb felületére, a két körmozgás egymáshoz viszonyított sebességétõl függ. Ezt a két elvet összekapcsolva készítettem el a fényképezõgépet. A fényérzékenyített félgömb mozdulatlanul áll, miközben a gép háza elfordul körülötte a függõleges irányú forgástengely mentén. A félgömb középpontjában optika helyezkedik el, mely egyrészt a gép házával együtt forog, másrészt egy áttételrendszernek köszönhetõen 90 fokban elfordul egy vízszintes irányú forgástengely körül. A két sebesség közötti különbség 40:1, tehát amíg a gép a függõleges forgástengely körül tízszer fordul meg, azalatt az optika a vízszintes tengely körül negyed fordulatot tesz. E két körmozgás kapcsolata olyan spirált hoz létre, mint amit a 2. pont leír.Az optikai rendszer
Az optika egy lencsébõl és egy blendeszerkezetbõl áll.
A lencse helyes pozíciója döntõ fontosságú. Pontosan a félgömb közepén helyezkedik el. A lencsét tartó szerkezet úgy lett kialakítva, hogy a lencsét különbözo irányokba finoman mozgathassuk és ezáltal megtaláljuk azt a pontot, mely körül a lencsét elforgatva a legélesebb képet kapjuk. Így minimalizálni tudjuk az elmosódást. A látószög is erõsen korlátozott, 9 fok. Ennek szintén szerepe van az elmosódás csökkentésében, mivel a megfigyelés szerint ez a lencse középso része által rajzolt képnél a legkisebb. Az élesség érzeténél segít az is, hogy a félgömb - és ezáltal a kép - felülete igen nagy. (Az általam használt 34 cm átmérõjû félgömb felülete több mint 1800 cm2, szemben egy 6x6-os film 36 cm2-rel.) Számít az is, hogy errol a képrõl már nem akarunk további képeket (nagyításokat) készíteni, mert végeredmény. Így az életlenség határa máshogy jelentkezik, mint a nagyításra szánt fényképezésnél és a kép éles érzetet ad.
Az optika egy harmonika kihuzathoz kapcsolódik, melynek másik végén egy téglalap alakú maszk található. A fényképezés során a maszknak a félgömb felületéhez kell simulnia. Ezt a harmonika kihuzattal lehet beállítani. Ha a maszk és a félgömb felülete között rés marad, a beesõ fény nem csak a maszk által. meghatározott területen exponál, hanem szétszóródik a félgömb felületén, így az "fényt kap". Mivel fényképezés közben a maszk folyamatos mozgást végez a mozdulatlan félgömbhöz képest, az expozíció egy csík lesz. Értelemszerûen a maszk függõleges mérete adja meg a csík szélességét, amelynek olyan méretûnek kell lennie, hogy egy fordulat után a spirális csík pontosan illeszkedjen önmagához. Ezáltal a félgömbön egységes képet kapunk.Expozíció
<< vissza a lap tetejére
Az exponálást alapvetõen a fényképezõgép elektromotorral történõ mozgatásával koordináljuk. A spirális geometriájából következõen a forgási sebességet, azaz az expozíciót állandóan változtatni kell. Mivel a spirális csík egyre nagyobb pályát fut be, kerületi sebessége állandó forgási sebesség mellett folyamatosan nõ. Ez azt jelenti, hogy a maszk egyre gyorsabban halad el a félgömb felületén, vagyis a beesõ fénymennyiség csökken s ezáltal a felület nem egységesen exponálódik be. Ennek elkerülése érdekében a gépet folyamatosan lassítani kell. Mivel ez nem egy lineáris lassítás, táblázat segít abban, hogy a fényképezés során a fordulatok számának megfelelõ sebességgel forogjon a gép. A kis feszültségû elektromotor potenciálméterrel szabályozható, a sebességek viszonyítási pontját pedig egy bicikli kilométeróra fiktív sebessége adja.
A használt fekete-fehér emulzió alacsony érzékenységû, nem éri el a fotópapírok érzékenységét sem. Emiatt az expozíció elég hosszúra nyúlik. Ezt természetesen befolyásolja a környezetben lévõ fény erõssége is. A legrövidebb expozíció erõs napfénynél másfél óra volt. Az exponálás során állandóan fénymérõvel figyelemmel kell kísérni a fényerõsség változását és, ha szükséges, korrigálni kell a gép sebességét vagy a blendét változtatni.
Az exponált képet fordítós eljárással rögtön pozitívra hívom.
