József Róbert

A sárkányok megszelídítése

Tartalomjegyzék

A Sárkányok földjén

Hangzavar a nagyszünetben

A megoldás

A Hármasok klubja

A levéltitok

Milyen szerelmesnek lenni?

1. fejezet

A Sárkányok földjén

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, Rozi. Ez a kislány nagyon szeretett kirándulni, lovagolni, és kedvenc pónilovával bebarangolta a környéket, s?t távolabbra is elmerészkedett. Egyik nap éppen lovaglásra indult a közeli erd?be, de nem tudni mi történt, a kis póni vágtázásba kezdett, és elragadta Rozit. Sebesen vitte, akár a szél, és egyszer csak egy nagy sötét erd?ben találták magukat. Utat, ösvényt nem látott Rozi, hát úgy döntött, hogy megvárja a reggelt, hátha akkor majd megtalálja a kivezet? utat. Póniját kikötötte egy fához, és lefeküdt a fa tövébe aludni. Kicsit meg volt szeppenve, mert még soha nem volt éjszaka egyedül, de csönd volt, meleg éjszaka volt, gyorsan elaludt. Nem tudni, meddig tartott az alvása, mert arra ébredt, hogy nagy veszekedéseket hall, és felvillanó fényeket lát a fák között. Ahogy kidörzsölte a maradék álmot a szeméb?l, borzasztóan megrémült, mert a közelben egy tisztáson egy nagy sárkányt látott. Megszámolta, 7 feje volt az emeletes ház nagyságú szörnyetegnek, és a 7 fej vitatkozott egymással borzasztó mérgesen és hangosan, miközben id?nként egy-egy lángcsóvát lövelltek egymásra. Rozi visszaigazította legörbül? száját, és megnyugodott. Okos kislány volt, és tudta, hogy a hétfej? sárkányokat le szokták a mesében gy?zni, és, amit egy királyfi meg tud tenni, miért ne tudná egy harmadikos lány is. A másik ok, ami megnyugtatta, a veszekedés volt, amit a fejek csaptak. Azt is tudta ugyanis, hogy akik egymással veszekednek, nem fordulnak egy idegen ellen, mert egymással vannak elfoglalva. S?t, még elkezdte sajnálni is szegény sárkányt, mert milyen borzasztó lehet hét szájból tizennégy füllel hallgatni ezt az ádáz veszekedést. Err?l jutott az eszébe, hogy neki is van két füle, és megpróbálta kibogozni a nagy hangzavarból, min is vitatkoznak a fejek. Hát, arról volt szó, hogy most mit csináljanak vele, Rozival, mert már van a várban egy királylány, és csak egy királyfi foglalt szobát párbaj ügyben. Miután Rozi hallott olyan véleményeket is, hogy ?t szolgálják majd fel vacsorára, jobbnak látta, ha közbeszól.

Kedves Sárkány bácsi, jó reggelt kívánok!

Az egyik fej válaszolt:Szerbusz kislány!

A másik:Hogy mersz megszólalni?

A harmadik:Az ennivaló ne beszéljen!

A negyedik:Nézd, már ezeknek is van szavuk?

Az ötödik:Hát te, mit keresel itt?

A hatodik:ahol a madár se jár?

A hetedik:Na jó, beszélj!

Rozi: az els? fejhez fordult

Tessék mondani, hol vagyok?

(Azért választotta ezt a kérdést, mert nem szívesen beszélgetett volna arról, hogy milyen fogásokhoz akarják felhasználni a húsát.)

Jól számított, mert a fejek kissé összezavarodtak. Láttak már összeroppanó, síró-rívó ennivalót (ez benne is volt a receptben, mert nehéz sóhoz jutni), volt, hogy el?ször meg is kellett fürdetni, de hogy valaki egy ilyen semmitmondó kérdéssel álljon el?, még nem volt. Összebújtak a fejek, hogy mit válaszoljanak rá. Volt olyan álláspont, hogy mi közöd hozzá? hogy nem mindegy neked? hogy az Óperenciás tengeren túl, végül hagyták, hogy az els? fej válaszoljon, aki kedvesen közölte, hogy

- Ez bizony kislány a Sárkányok Földje.

Rozi felbátorodott, és szépen bemutatkozott:

- Tetszik tudni, én Rozi vagyok, és szeretnék a lovacskámmal visszamenni a kölcsönz?be, mert lejár a bérleti id?.

Hát, megint kitört a hangzavar. Mi az, hogy kölcsönz?, meg bérleti id?. Volt fej, amelyik a lovacskának örült, mondva, milyen rég nem evett lókolbászt.

Rozi megint közbeszólt:

- Ne tessenek haragudni, de ebb?l én egy szót sem értek. Azt tudom, hogy a János bácsinak vissza kell vinnem a Tündért, mert jön a következ? gyerek, aki már lekötötte a következ? egy órát. De ha így egyszerre beszélnek, nem hallják, mit mond a másik, csak veszekedés lesz bel?le.

A hét fej megint összebújt, majd a hetedik, a legtávolabb lév? fej megkérdezte:

- Honnan tudod, hogy mi ezért veszekszünk?

Rozi elt?n?dött.:

- Az iskolában mi is így szoktunk veszekedni. Nem is igazán halljuk, mit mond a másik, csak egyes szavakra sért?dünk meg.

- Jó-jó, de hogyan lehet másképpen? Ti hogy csináljátok?

- Nem is tudom. Mi is veszekszünk. De most, hogy kívülr?l hallgattam, ez szörny? volt, és ezért mondtam, hogy ne egyszerre beszéljenek.

Kis ideig csend lett. Minden fej elgondolkodott.

Majdaz egyik megszólalt.

- De hát mindegyikünk mást akar mondani!

Rozi megkérdezte:

- Mir?l?

- Hogy-hogy mir?l, hát arról, amir?l mondani akar valamit.

- Ha egyszerre beszélnek, és mindenki másról, annak mi értelme van?

- Ugyan, kit érdekel?

- Micsoda, téged nem érdekel, amit én mondok?

- Miért téged sem érdekel, amit mondok!

Rozi megint közbeszólt:

- Azt akartátok megmondani, hogyan jutok vissza az útra a kölcsönz?höz, nem?

- Ja, igen, persze!

- Én nem eszek ilyen okos kislányt!

- Nekem is elment t?le az étvágyam.

- Segítsünk neki!

- Az a János bácsi még megbünteti szegényt.

- No, beszéljük meg, melyik úton jut a leghamarább vissza!

- Szerintem a fenyves felé!

- Áh, jobb a kavicsbányai út!

- Tényleg, ott a ló is könnyebben megy, ahol azok a b?zös hangos szekerek járnak.

- Akkor el?ször jobbra, majd a nagy tölgyfánál balra fordulva kiér az útra.

- Ki mondja el neki? Te tudod, melyik a tölgyfa!

- Na, jó! Kedves Rozi! Köszönjük, hogy megszabadítottál minket az átoktól. Rájöttem, hogy azért voltunk mindig a tisztáson, mert soha nem tudtuk eldönteni, hogy hova akarunk menni. Mindig csak veszekedtünk, nem is emlékszünk, hogy min, mert mindenki másról beszélt. Mivel téged a Tündér hozott magával, meg tudtál tanítani, hogy fontos ügyben hallgassuk meg egymást, és közösen döntsünk. Engem kértek meg a társaim, hogy mondjam el, merre ajánljuk, hogy menjél. Ha itt jobbra elindulsz, eljutsz egy nagy tölgyfáig. Tudodmilyen a tölgyfa? Azon terem a makk, és szép karéjos-szél? fényes levelei vannak. Én azokat szeretem enni a legjobban. Jaj, de finom, összefolyik a nyál a számban. Szóval, a tölgyfánál balra fordultok, és addig mentek egyenesen, míg ki nem értek egy köves útra, ahol nagy büdös zajos szekerek hordják a bányából a kavicsot. Azon már visszataláltok a János bácsihoz.

- Köszönöm a segítségeteket, és az útbaigazítást, kedves hét fej! Már tudom, hogy az iskolában hogy tudjuk megszüntetni az állandó veszekedést. A viszont látásra!

És Rozi megsarkantyúzta Tündért, aki éppen id?ben visszavitte a kölcsönz?höz. De elhatározta, hogy egyszer megint visszajön a már kedves, és nem félelmetesen veszeked? hétfej? sárkányhoz.

2. fejezet

Hangzavar a nagyszünetben

Rozi csak kapkodta a fejét. A nagyszünetben a gyerekek ordítoztak, ide-oda rohangáltak, senki sem válaszolt a kérdésekre, mindenki másról beszélt. Mint a sárkány bácsi fejei,gondolta, visszaemlékezve a szombati kalandjára. Tényleg, azt mondta. a sárkánynak, hogy már tudja, hogyan fogja megszüntetni az iskolában a veszekedést.Mondani persze könny? volt, de mit csináljon egy ilyen százfej? szörnyeteggel? Itt nem kérdezték, itt egy a sok közül, a kutya sem figyel rá. Rozi nem volt rossz tanuló, de nem volt kit?n? sem. Nem tartozott egyik csoporthoz sem, nem voltak igazi barátai. Szép kislány volt, de ezért a fiúktól ? félt, a lányok meg t?le tartottak.Az egymással veszeked? csoportok viszont egy szempontból egyformák voltak, csak fiúk, vagy csak lányok voltak bennük. Rozi ezért elkezdett sétálni a lánycsoportok között, és figyelt. Az egyik csoportban a TV-m?sor ügyben beszéltek el egymás mellett. Valaki a kés?esti horrorról, a másik az egyik színészn? legújabb barátjáról, a harmadik Herkulesr?l, a negyedik az egyik vetélked?r?l próbált beszélni. Rozi továbbment, nem érdekelte egyik téma sem. A másik csoportban az el?z? óráról volt szó. Volt, aki azon vihogott, hogy a tanító néni a szék mellé ült, volt, aki az egyik osztálytársuk makogásán feleléskor, és az egyik lány a szerelmespár elkobzott és felolvasott levelén. Rozi közelebb ment, és megkérdezte az utóbbit: Szerinted szép dolog, hogy valaki felolvassa azt a levelet, amit az egyik fiú írt egy lánynak? Úgy kell nekik! És, ha a te leveledr?l lenne szó? Egy másik kislány elpirult: Hát én kifutnék a világból szégyenemben. A harmadik is megszólalt: Ugyan, kicsik vagyunk mi még ehhez! Ezt mondd meg a fiúknak! - szólt bele a negyedik. Itt már alakul valami! - gondolta Rozi, és továbbsétált. A harmadik csoportban a következ? óráról volt szó. A tanító néni dolgozatírást ígért. Mindenki a félelmér?l beszélt. Az egyik err?l, a másik arról. Rozi figyelt, majd egyszer csak megszólalt: Te, hát ezt én értem!A hirtelen beállt csendben elkezdte magyarázni azt a kérdést, amit a társa nem értett. Ez ilyen egyszer?? Most már világos. És azt is el tudod magyarázni, amit én nem értek? - kérdezi egyikük. Miért, mi az? Hát, hogy mit jelent, hogy nem disznóláb? Ugyan azt én is tudom, mondta, akinek az el?bb Rozi magyarázott. Te, aki az el?bb még nem értetted? Mást nem értettem, ezt igen! Na, akkor mondd el!

És Rozi mosolyogva továbbment.

Tehát, elég, ha egyvalaki hajlandó odafigyelni a másikra, és utána már megy a beszélgetés magától. De ez nagyon érdekes volt, az el?bb. Az aki egyvalamit nem tudott, a másikat tudta, és ajánlkozott az elmagyarázására. És mennyire megváltozott! Büszke volt arra, hogy nem csak kérni, adni is tud segítséget. Ebb?l még lesz valami - gondolta és sietett vissza az osztályba, mert megszólalt a cseng?.

3. fejezet

A megoldás

Roziéknak csak 2 hét múlva volt pénzük, hogy lovaglásra befizessék a kislányt. Tündért, a kis pónilovat ráirányította az ismert útra, és egyenesen a sárkányhoz ügetett. A tisztáson meg is találta a Hétfej?t, most már kedves barátját. Most nem veszekedtek a fejek, de elég elkeseredett arcokat vágtak. Rozi aggódva kérdezte:

- Valami baj van? Mégsem tudsz elmenni innen, Sárkány bácsi?

A fejek felélénkültek, és az egyikre néztek. ? szólalt meg csak:

- Tudod kislány, nagyon vártunk! Szerettük volna elmesélni neked, hogy milyen óriási változást hoztál a Sárkányok Földjének.Mert az össze-vissza beszéd átka nem csak rajtunk volt, egész népünket ez kényszerítette mozdulatlanságba. Még aznap, amikor itt voltál, elindultunk, és találkoztunk egyik testvérünkkel. Elmondta a hatos, hogy mit tanultunk t?led, a testvérrel megbeszéltük, hogy gyorsan továbbadjuk a többieknek is a megbeszélés módszerét. ? ment észak, mi dél felé. Akivel ezután találkoztunk, azzal tovább bontottuk a hátralév? erd?darabot. A hetedik találkozáskor már 128-an tudtunk továbbindulni. Csak, hát két sárkány beszélgetésénél már a 14 fej nehezen tud szót érteni egymással. Most gondold el, hogy vannak 14 fej? rokonaink is. Az összeveszés helyenként nem leállást, nem is közös akaratot, hanem szétszakadást okozott. Mit lehet ilyenkor tenni? Éppen ezen gondolkodunk, de nem jut eszünkbe semmi megoldás.

Rozi elgondolkodott. - Tulajdonképpen mindhét fejed ugyanazt akarja mondani a másik rokonnak, ugye?

- Igen! - bólogattak a fejek.

- Akkor elég, ha csak az egyik?tök mondja, nem?

- De mi van, ha rosszul mondja? - méltatlankodtak egyesek.

- Akkor másik fejet választotok! Mindenki mást tud a legjobban. Úgy, mint amikor megbeszéltétek, hogy ki igazítson útba, a múltkor, amikor idetévedtem. Egy mondanivaló, egy fej beszél. Így nincs kavarodás, z?rzavar. Hogy melyik fej legyen a szószóló, azt el?tte el lehet dönteni. Minden fej elmondja, hogy képzeli ? el a dolgot, és aki a legjobb, az lesz, aki a másikkal beszél. És ezt javasolja a rokonoknak is. El?ször beszéljék meg a fejek, hogy mit akarnak mondani, azután, hogy ki mondja el. Akkor majd értik mindannyian.

A sárkány fejei összebújtak, pusmogtak, majd a Hetes megszólalt:

- Rozi! Nagyon köszönjük az ötletedet. Szeretnénk meghálálni valahogyan, hogy segítettél. Sárkányföld meg fog változni, mert már mindenki oda megy, ahová a fejek közösen eldöntötték. Tudunk találkozni egymással, és a mostani javaslatod után már szót is értünk egymással. De ez azt jelenti, hogy hírtelen nagyon sok megbeszélnivalónk lett egymással, ezért egy nagygy?lést fogunk összehívni. Ha megint eljössz, két hét múlva, nagy ünnepséget csapunk a tiszteletedre, és bemutatjuk neked a rokonokat. Hidd el, nem fogsz unatkozni. Tudjuk, hogy Tündért, a pónilovacskádat egy órára kapod kölcsön. Úgy döntöttünk, hogy megkapod öregapánk régi óráját, ami már régen nem jár, de a mutatóit lehet állítani. Ha beállítod, hogy mikorra kell visszaérned a ló-kölcsönz?be, akkor pontosan odaérsz akkorra, bármennyi id?t is töltöttél el 12 órán belül el?tte.

Rozi megköszönte az ajándékot, és miközben beállította, már arra gondolt, hogy ezután soha nem fog elkésni az iskolából, ami azért néha megesett, mert ilyen csodaórája van.

Illedelmesen elköszönt, és megígérte, hogy két hét múlva pontosan 3 órakor itt lesz. Felpattant Tündérre, és elvágtatott a már ismert úton.

4. fejezet

A Hármasok klubja

- Rozi! Képzeld el, ötös lett a dolgozatom, és Julcsié is! - kiáltott Rozira Andi, az az osztálytársa, aki annyira izgult két héttel korábban a nagyszünetben.

- Nem értem, miért mondod ezt nekem? - mondta csodálkozva Rozi.

- Hát nem emlékszel? Te magyaráztad el nekem, amit nem értettem! Julcsinak meg én mondtam el, amit ? nem értett. Beszélnem kell veled!

- Na, jó, vonuljunk ide az ablakhoz! Mit akarsz mondani?

- Te, óriási ötletem van! Teljesen fel vagyok dobva! Olyan büszke vagyok, hogy tudtam segíteni Julcsinak, miközben nekem is kellett segítség.

- Mi az ötleted? - kérdezte Rozi, miközben arra gondolt, már megint elfogy a büféb?l a túrós táska.

- Ezt be kellene vezetni az osztályban. Mindenkinél van úgy, hogy valamit nem ért, a másik, meg igen. Szervezzük meg, hogy alakuljanak tanulópárok.

- Ilyent már szervezett a tanító néni.

- Bele is bukott! Mert nálunk másképp volt veled és Julcsival. Az én párom olyan volt, mintha ? lett volna a tanító néni, unalmasan elmondta a leckét, és kész. T?led én kérdeztem, Julcsi kérdésére én akartam válaszolni. Nem az egész verset, csak azt, amire kérdezett. T?led is csak arra kaptam választ, amit nem értettem. A tanulópáromat untam. Te a lényeget mondtad, amire kérdeztem. És én is. Ezt kellene bevezetni. Csak nem tudom, hogy kezdjünk hozzá?

- A tanító néni a jó tanulót rakta össze a gyengébbel.

- Ez, az! Az a fontos, hogy egyikünk se legyen mindenben jó. Legyen, amit tudunk, de legyen olyan is, amit nem tudunk. Segítsünk, de kérjünk is segítséget. Nem kellenek állandó párok. Mindig az segítsen, aki arra a kérdésre tudja a választ! Csináljuk meg a Hármasok Klubját!

- Miért éppen a Hármasokét? - Rozi most már semmit sem értett.

- Egyrészt, mert nekem segít valaki, és én segítek valakinek, esetleg másnak. Az három. Másrészt nem kellenek a nagykép?, stréberek. Harmadrészt, ez lenne a cél, hogy a hármasokat javítsuk ki.

- Hát, az jó lenne! - sóhajtott Rozi. - De hogyan képzeled? Kiállsz az osztály elé?

- Azt reméltem, hogy lesz erre valami jó ötleted.

Rozi elgondolkodott. Hirtelen eszébe jutottak a sárkányok. ?ket is egyenként kellett megkeresni. Hogy is csinálta a Hétfej? bácsi?

- Figyelj, rájöttem. Te az ablak melletti sorban ülsz, én a fal mellettiben. Indítsunk mindketten egy levelet körbe, hogy a két hét múlva megtartanánk a Hármasok Klubja alakuló ülését.

- Jó, de miért két hét múlva? - csodálkozott a másik.

Rozi szeretett volna tanácsot kérni a sárkány bácsitól, vele is megbeszélni a dolgot. Ezt azért mégsem mondhatja el itt a suliban. Ez az ? titka.

- Tudod, egy klubnak van alapszabálya, vezet?sége. Ezt át kell gondolni, meg kell fogalmazni. Ehhez kell az id?.

- Na, jó! Akkor mit írjunk a levélbe?

- Csak azt, hogy szeretnénk egy olyan Klubot csinálni, ahol mindenki kérhet és kaphat segítséget abban a tananyagban, amit nem ért, és mindenki segíthet annak, aki kéri, abban, amit viszont ? ért jobban.

- És írjuk bele, hogy ki akarjuk javítani a hármasokat!

- Oké, megbeszéltük. Gyere be, mert csöngetnek, vége a szünetnek!

- A végére írd be, hogy titok, és csak mi, gyerekek tudjunk róla, írja alá, aki benne van a buliban, és adják tovább!

- Jó, csak gyere már, jön a tanító néni!

5. fejezet

A levéltitok

A Hármasok Klubja kezdett formálódni. Az osztályból 14-en írták alá a leveleket, hogy hajlandók két hét múlva bent maradni tanítás után, hogy megbeszéljék.

Másnap viszont a nagyszünetben Ági ment oda Rozihoz.

- Figyelj! sokat gondolkodtam a kérdéseden. - mondta.

- Miféle kérdésem volt nekem? - kérdezte Rozi, mert Ágival eddig talán, ha 5 szót váltott. ? is csöndes, magának való gyerek volt, nem nagyon beszélgetett senkivel. Olyan kis szürke veréb. Semmi különös.

- Tudod, a múltkor, amikor a tanító néni felolvasta azt a szerelmeslevelet. Én is ott voltam abban a csoportban, és nagyon meglepett, hogy te azt kérdezted, mi lenne, ha az én levelemr?l lenne szó. Vagyis nem az enyémr?l, mert Zsófinak mondtad, de én is belegondoltam. Mondtam is, hogy én kifutnék a világból szégyenemben. Utána te elmentél, de mi még a következ? szünetben is err?l beszélgettünk. Ez tényleg disznóság. Nem tehet róla szegény Pötyi, hogyTomiilyet írt neki. Mégis ?t nevették ki. És az sem volt szép, hogy a tanító néni felolvasta az osztály el?tt.

- És most mit akartál mondani? - kérdezte Rozi.

- Én most a többiek nevében is arra kérlek, üljünk le, és beszéljük meg, mit lehetne csinálni. Ezt mégsem szabadna annyiban hagyni.

- Melyiket? A fiúk levelezési mániáját, vagy a tanító néni felolvasását?

- Hát igazából egyiket sem!

- No várj csak! Vegyük sorba, külön-külön! - kezdte Rozi. - Mi van, a fiúkkal? Én sem értem ?ket, mindig úgy bámulnak, hogy majd kiesik a szemük. Nekem még nem mertek írni, mert nagyon mérgesen szoktam rájuk nézni. Pötyi más, rajta látszik, hogy tetszik neki, ha hódíthat. Nemrég láttam, hogy kifestette a kisujján a körmét. Aztán csodálkozik. A fiúk, meg nézik ezeket a hülye filmeket a TV-ben, azt hiszik, nekik is azt kell csinálniuk, amit ott a feln?ttek csinálnak. Na, de mit tehetünk? Nem tudom. Ha apukámat megkérdezném, azonnal berohanna a suliba, és felpofozna mindenkit. Anyukám, meg okos, de talán már nem értené meg. A legjobb egy értelmes nagylány lenne, mondjuk egy hetedikes. ?k már mindent tudnak err?l.

- Nagy ötlet! - mondja Ági, - nekem van egy hetedikes n?vérem. megbeszélem a lányokkal, és valamelyik nap felmehetnénk hozzánk suli után. Jó volna, ha te is jönnél. Nagyon bízunk benned, mindannyian. De mi legyen a tanító nénivel?

- ?t majd én elintézem! - legyintett Rozi, de mindjárt meg is ijedt magától. Ági megkönnyebbülten beszaladt az osztályba, és Rozi elgondolkodva követte.

Amikor a tanító néni belépett a terembe, a feszültséget érezni lehetett. Mint a futót?z terjedt a hír, hogy Rozi készül valamire. És Rozi még mindig nem tudta, mit fog tenni. A tanító néni miközben hallgatta a hetes jelentését szúrós szemmel figyelte az osztályt. Valami nem tetszett neki. Meg is kérdezte, mi történt. Mindenki Rozira nézett.

- Tessék, Rozi, akarsz nekem mondani valamit? - kérdezte a tanító néni.

A kislány felállt, keze-lába remegett, de összeszedte magát, nemfél ? a hétfej? sárkánytól se!

- Tetszik tudni, a lányokkal beszélgettünk, és elmondtam, hogy egyszer kaptam az unokatestvéremt?l egy levelet, amit apukám ki akart bontani, de anyukám nem engedte, mert a levéltitok akkor is érvényes, ha egy kilencéves gyerek levelér?l van szó.

- És ezt miért mondod most nekem? - kérdezte a tanító néni kipirosodott füllel.

- Mert ez jutott eszembe, amikor fel tetszett olvasni azt a levelet, amit valamelyik fiú írt az egyik lánynak.

- És nincs nevük ezeknek a gyerekeknek? - kérdezte a tanító néni.

- Nem tudom, mert ez is a levéltitokhoz tartozik. - mondta határozottan Rozi.

- Iiigen? Jó, akkor hozd ki az ellen?rz?det! Elmondjam, mit írok bele?

- Az osztály egyszerre felállt, és azt mondta: - Az is levéltitok, tanító néni!

6. fejezet

Milyen szerelmesnek lenni?

- Lányok, holnap találkozunk suli után nálunk, a Hímz? utca 10-ben! - jelentette be Ági a szünet végén a tanári asztal mell?l, amikor még nem jött be a tanító néni. Mindjárt nagy z?rzavar lett, a fiúk kifogásolták az elkülönülést, a lányok közül, akik nem tudták, hogy mir?l van szó (nem voltak sokan) kérdez?sködtek.

A zajnak a tanító néni megjelenése vetett véget, az óra megkezd?dött.

Másnap suli után komoly kis csapat indult együtt a Hímz? utcába. Rozi elgondolkodott, hogy ugyanabban a házban lakik Ági, csak két lépcs?házzal odébb, és ? nem is tudott róla. Miért van, hogy ennyire nem ismerjük egymást? Mindenki bezárkózik, a barátaink a rokonságból kerülnek ki, és messze laknak. - válaszolt magának. Pedig érdemes lenne Ágival itthon is találkozni. Szimpi. Már beszélt eszerint a n?vérével, és sikerült rávennie egy közös "lányos" beszélgetésre. És, ahogy kiállt az osztály elé! És meg mert szólalni! Szuper csaj! És még ?t tartottam szürke verébnek?

Megérkeztek aházhoz. Ági felcsengetett, a n?vére kinyitotta a kaput. Ági a lift el?tt megszólalt. Aki nem fér be velem, jöjjön az ötödikre, ott megvárunk mindenkit. A lift háromszor fordult. A lakásban kicsit sz?kösen fértek el, volt, aki a sz?nyegpadlóra telepedett le.

Jött Ági n?vére, bemutatkozott: Sziasztok, Kati vagyok. Mire vagytok kíváncsiak? A kislányok elkezdtek kérdez?sködni. Olyan hangzavar lett, hogy Kati befogta a fülét.

- Állj! kiáltotta - Várjatok, hozok valamit!

Leakasztotta az egyik képet a falról, és a helyére felt?zött egy újságlapot. Hozott filctollat, majd ezt mondta: No most mondjátok, de egyenként! Én most felírom ide a papírra, és ti figyeljetek, hogy ne mondjátok ugyanazt, ami már fenn van! De a többiek maradjanak csendben, hogy halljam, mit kell felírni!

Pár perc alatt a papír megtelt. Miket kérdeztek a kislányok?

Milyenek a fiúk?

Miért nyaggatnak minket?

Mit akarnak t?lünk?

Mit csináljak, hogy észrevegyenek?

Milyen szerelmesnek lenni?

Mit csinálnak a randin?

Hol vetted ezt a ruhát?

Szoktad festeni a körmöd?

Van fiúd?

Csináltátok már?

Csókolóztál már?

Hány fiúd volt?

Mikor kezdtél járni valakivel?

Jó volt?

Kaptál már szerelmes levelet?

Volt, hogy te választottál?

Azt hogy csináltad, hogy ? is észre vegyen?

Lebuktatok már?

Volt, aki kicsúfolt?

Mit csináltál akkor?

Sírtál már fiú miatt?

- Elég, betelt a papír! - szólt Kati.

Kérdezni aztán tudtok. De most hol kezdjem?

- Szavazzunk! - javasolta Ági - Mindenki mutassa a kezével, hogy hányast ad a kérdésekre. Ötös a legfontosabb, nulla, akit nem érdekel valamelyik kérdés.

Rozi közbeszólt: Egyezzünk meg, hogy most olyan kérdést nem beszélünk meg, amelyikre valaki nullával szavazott!

A szavazás bevált.

A legtöbb szavazatot ez a négy kérdés kapta:

Milyen szerelmesnek lenni?

Lebuktatok már?

Volt, aki kicsúfolt?

Mit csináltál akkor?

Kati leült és halkan megszólalt:

- Tulajdonképpen az a gyakori, hogy 2-3 évvel id?sebb fiúk kezdenek a lányokkal foglalkozni. Anyukám szerint mi el?bb leszünk nagyok, mint a fiúk. Én már nagylánynak számítottam, mert már lehetett volna gyerekem. Amikor anyukámnak mondtam, hogy valami furcsa történt velem, leültünk beszélgetni. Elmondta, hogy ez mit jelent, hogy már nagylányvagyok, nem betegség, vagy baleset, ami történt velem. Ett?l kezdveviszont jobban vigyáznom kell magamra. A barátn?imt?l sok mindent hallottam már a fiúkról, a csókról, az ölelésr?l. Anyukám másról beszélt. ? azt mondta el, hogy a kisbaba nem olyan, mint a Barbi babám. Annak tényleg kell enni adni, tényleg bepisil, kakil a pelenkába, ha éhes sír, ha fáj a hasija, büfiztetni kell. Nem lehet bedobni a sarokba, ha meguntam a játékot vele. Gondoljak arra is, hogy a fiúból apuka lesz, és az egészen más, mint amikor csak randizunk. A gyereknek szüksége van az apára is, az anyának is kell segíteni, mert megszaporodnak a munkái. Komolyan meg kell gondolni, hogy kit szeretnék apának is, és hogy mikorra várjuk a gyereket. El kell döntenünk, hány gyereket tervezünk, hányat, hogyan tudunk eltartani, mert nem jó, ha éhes marad, mert nincs mit enni. Ezek bizony komoly dolgok. Akkor megkérdeztem, hogy addig ne is engedjem közel a fiúkat, amíg elég nagy leszek, és nem érzem, hogy ? az igazi, akivel le tudok élni egy életet, és elfogadnám a gyerekem apukájának.

Anyukám megsimogatta a fejem, és azt mondta: Ez, kislányom nem így m?ködik. A szerelem nem meggondolás kérdése. Az csakúgy jön. Magától. Meglátod a fiút, és úgy érzed, villám csapott beléd. Remeg a lábad, elpirulsz, bizsereg a szíved. Ha hív, mész, mint egy alvajáró. Lehet, hogy a hangulat teszi. Este, egy közös mulatságban, buliban, tánc közben, esetleg, mert ittál. Vagy, mert unatkozol, kell a változatosság. Ezt nem lehet el?re kiszámítani, megtervezni. Ráadásul cseppet sem biztos, hogy egy ilyen találkozásból hosszú távú kapcsolat lesz. Talán csak egyszer találkoztok. Ezért kell óvatosnak lenned. Nem mindig tudod, akarod a közeledést elutasítani. De vannak olyan eszközök, módszerek, amelyekkel biztonságban érezheted magad. Nem kell félned attól, hogy id? el?tt, felkészületlenül, váratlanul születhet gyereked. Nagy öröm a várt gyerek. Kétségbeejt?, ha nincsenek a szül?k felkészülve rá. Ne akard azt a kis életet elrontani! Ezután elmondta, hogy lehet felkészülni, hogy ha nem akarom, ne is legyen gyerekem. Ezt most nektek nem mondom el, csak majd ötödikes korotokban.

A másik három kérdésre együtt válaszolok.

Talán ötödikes lehettem, amikor egy kilencadikos fiú levelet küldött nekem.

Csinos, magas sz?ke fiú volt, tetszett nekem is. A levelet egy osztálytársamnak adta oda a szünetben, hogy juttassa el hozzám. Egy másik lakótelepen laktunk akkor, a város másik végén. Az osztálytársam elvesztette a levelet a folyosón, ésaz egyik tanár bácsi találta meg. Ott helyben felolvasta a szünetben, hangosan. A nevemet nem írta a fiú, talán nem is tudta, de rájöttem, hogy nekem szól. A többiek ezt nem tudták, csak azt, hogy a felolvasás nagyon csúnya dolog volt. Eldöntöttük, hogy nem szólunk hozzá a hivatalos témákon kívül, amíg bocsánatot nem kér. Nem köszöntünk, ha a folyosón találkoztunk vele, ha kihívott felelni, elmondtuk, amit tudtunk és slussz. Más tanárok kérdez?sködtek, mi történt, elmondtuk nekik. Attól kezdve ?k sem beszéltek vele. Egy hét múlva a nagyszünetben hangosan bocsánatot kért. Utána már beszéltünk vele, köszöntünk neki, mégsem akart ott maradni, kilépett, és nem is tanárként dolgozott tovább. A végén még meg is sajnáltam. Hát ennyi.

Rozi megkérdezte Katit: Van még egy újságlapod?

- Persze! - és már tette is fel a falra, a másik helyére Kati.

- Akkor most azt írjuk fel, mit csináljunk a tanító néni ügyében! - mondta a többieknek Rozi

A hosszú hallgatásból felocsúdó kislányok elkezdtek ötleteket mondani:

Ne szóljunk hozzá

Szóljunk a többieknek is

Mondjuk meg a dirinek

Kölcsön kenyér visszajár

Tudjátok, a tornatanár!

Csípjük el a levelüket

Hirdessük ?ket!

Szíveket mindenhova

Ez, bizony, csak 8 ötlet volt, de benne volt a közösen választott megoldás, az utolsó. És másnap felt?ntek a szívek mindenfelé az iskolában bennük Éva néni - Zoli bácsi. Zoli bácsi csapkodott, leselkedett, büntetett. A tanító néni meg settenkedett, meghúzta magát. És egy hét múlva az igazgató bácsi behívta Rozit és hosszan elbeszélgetett vele, majd átadott neki egy levelet. A levelet Rozi felolvasta az osztályban:

Kedves Rozi! Kedves III.b osztályos gyerekek!

Nehéz napokat okoztatok nekünk, de rájöttünk hogy igazatok van. A magánügy, magánügy, nem tartozik másra. Nem volt szép t?lem, hogy felolvastam azt a levelet el?ttetek. Megértettem, hogy a gyereknek is lehet önérzete, azt sem szabad megbántani. Csúnya dolgot m?veltem, lehet, hogy nem szabadna tovább tanítanom. A döntést Rátok bízom. Ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek T?letek, els?sorban T?led, Rozi, mertTe voltál a legbátrabb, és kiálltál az igazad mellett. Én pedig, ha már korábban hibáztam is, megérthettem volna abból, amit mondtál, hogy helytelenül cselekedtem. Most utólag másodsorban bocsánatot kérek Pötyit?l is. ? nem tehet róla, hogy neki levelet ír egy fiú, és ezt az órán akarja eljuttatni hozzá. De harmadsorban bocsánatot kérek Tomitól is, mert az ? titkosnak szánt érzéseit, szavait tártam az osztály elé. Végül kijelentem, hogy tisztelem az egész osztályt, amiért egységesen kiállt az igazság mellett. Hajlandó vagyok Veletek megbeszélni ezentúl mindent, ami nem sérti senki legbens?bb érzéseit. De ismétlem, a döntést Rátok bízom.

Éva néni

Egyetértek:Zoli bácsi

Amit Rozi az igazgató bácsival beszélgetett, az külön fejezetet igényel.

7. fejezet

A nagy megállapodás

Rozi tehát bent volt az igazgató bácsinál. El?ször az int?r?l, annak el?zményeir?l volt szó. Azután a következményeir?l, az iskolát elárasztó szívekr?l. (Éva néni - Zoli bácsi felirattal). Azután Éva néni lemondó levelér?l, mely szerint nem tartja magát érdemesnek arra, hogy gyerekeket tanítson. Ezek voltak a tények, a megtörtént dolgok. de az igazgató bácsi másra is kíváncsi volt. Azt kérdezte, hogy ki találta ki a büntetést, a szíveket. Rozi elmondta a folyosói beszélgetéseket, és a Ágiéknál tartott összejövetelt is. Az igazgató bácsi egyre izgatottabb lett, egyre részletesebben kérdezett, mindent tudni akart. Rozi kissé megijedve el is mesélt mindent, csak a sárkányokat nem említette. Amikor a Hármasok Klubjáról beszélt az igazgató bácsi teljesen belelkesedett. Ezt mind te találtad ki? Nem, dehogy. Én csak nem akartam, hogy a gyerekek a szünetben össze-vissza kiabáljanak. Egyszer?en, csak odafigyeltem, és válaszoltam két csoportban. AHármasok Klubja egyik osztálytársam, ha jól emlékszem, Andi ötlete volt. Ági szervezte meg a lányok találkozóját a n?vérével. Az ötletgy?jtéshez az újságpapírt Kati, Ági n?vére találta ki. Azt nem tudom, ki mondta Éva néni hasonló megtámadható pontját, nem tudom, kik rajzolták a falra a szíveket.

- Mondd Rozi! Milyen tanító Éva néni? - kérdezte az igazgató bácsi.

- Az jó, hogy fiatal, mert közelebb van hozzánk. Néha, ha kérdezünk, kicsit bizonytalan, hogy mit válaszoljon. De a levél felolvasásáig szerettük. Most meg már kezdjük sajnálni. - mondta elgondolkodva Rozi.

Figyelj ide kislány, mert ilyet még nemhogy én, de tudomásom szerint egyetlen iskolaigazgató nem mondott a világon egy tanítványnak. Különösen egy kilencéves harmadikosnak. Elutasítom Éva néni lemondását, ha te felel?sséget vállalsz az osztályért, és gondoskodsz arról, hogy úgy tanuljatok, ahogy az nektek a legjobb. Éva néni azt a feladatot kapja, hogy úgy tanítson, ahogy ti kéritek. Havonta be fog számolni nekem, és félévenként együtt mi hárman beszéljük meg, hogy jól mennek-e a dolgok. Eszerint engedélyezem a következ? félévre ezt a munkarendszert. Rendben van? Elfogadod? Éva néni el fogja fogadni. Ha valamit kértek hozzá az iskolától, el?re megígérem, hogy teljesítjük. Csak ne repül?gépet kérj!

- Most olvasom a Repül? osztályt. - nevetett Rozi. - De majd megoldjuk másképp. Megbeszélem a többiekkel, és három hét múlva válaszolok. Nem túl kés??

- Tiéd a döntés joga, hogy kivel osztod meg, az is tet?led függ. - fejezte be az igazgató bácsi.

8. fejezet

A Körök

- Már megint baj van! - Fogadta szomorúan a hétfej? sárkány Rozit, aki másnap, pontban 3 órakor (hála a csodaórájának) megérkezett a tisztásra.

Tudod, nagy ünnepséget szerettünk volna szervezni a tiszteletedre. Találkozni tudtunk, mindenki megbízott egy képvisel?, szószóló fejet, de a kétszáz sárkány egy-egy feje össze-vissza beszélt. Ki err?l, ki arról. Az ünnepségr?l beszéltünk, de mindenki más részlethez értett, nem tudtunk szót érteni megint egymással. Valamit rosszul csináltunk? Most ott várnak a többiek, a Nagyréten, de nem tudtunk megszervezni semmit. Menjünk oda, ismerkedj meg a többiekkel, hátha tudsz segíteni nekünk.

Rozi felült újra pónija, Tündér hátára, úgy mentek a sárkány után. Közben gondolkodott. Mi az, hogy más részlethez értenek? Miféle részletek vannak egy ünnepség el?készítésében? Amikor anyukája a születésnapjára zsúrt csinált, mindent egymaga elintézett. Igaz, Apu szerelte össze a magnót de Anyu f?zött sütött, bevásárolt, takarított. A vendégeknek a meghívót Rozi írta meg, a játékokat ? készítette el?. Apu adott pénzt bélyegre, Anyu dobta be a postaládába. Mégsem Anyu csinált mindent? Mégis vannak részletek? No, majd megkérdezem a többieket! Hagyta abba a töprengéstRozi, éppen idejében. Mert amikor a sárkány fejei széthajtották az utolsó ágakat, kiértek a Nagyrétre. Ott csodálkozva megálltak.

Nagyon furcsa volt, ami elébük tárult. Mintha egy él?kép volna, amilyet az olimpia nyitóünnepségén szoktak csinálni sportolókból kirakva az öt színes karikát. Középen itt is öt karika volt, de körülötte minden karikához újabb karikák kapcsolódtak. Mib?l voltak a karikák? Nem sportolókból, hanem sárkányfejekb?l. Hétfej? el?kereste legkedvesebb testvérét, ott találta az egyik küls? körben. Megkérdezte az egyik szabadon álmodozó fejet, mi történik itt.

Tudod mikor elmentél hogy fogadd magas vendégünket, - és mélyen meghajolt Rozi el?tt - a nagy összevisszaságban egyes fejek észrevették, hogy vannak akik ugyanarról a dologról beszélnek. Azután elkezdtek egyesek kiabálni, ilyeneket:

- Hozzávalók, gyertek ide!

- Program-kitalálók hozzám!

- Mit szeret egy embergyerek?

á Ki az aki részt venne munkával az ünnepségben?

- Honnan, mib?l csapat hozzám!

Nagy futkosás indult be, csak szegény öregapánk toporgott, mert a hétb?l öt feje máshová akart menni.

Végül ? került középre és a fejei köré csoportosultak az egyes részletek iránt érdekl?d? fejek. Szerencsére elég hosszú nyakunk van, így a körökben viszonylag nyugodtan tudnak beszélgetni. Ha valamire jutottak, a többi fejek elkezdték a további (az els? körökb?l kimaradt) társainkkal megbeszélni az azon belüli elvégeznivalókat. Így alakult ki ez a körrendszer, és nagyon jól m?ködik.

Egy-egy kör egy-egy témával foglalkozik, minden benne lév? fej ezt érzi fontosnak, ehhez ért. A kapcsolódást biztosító másik fej köré az ugyanennek a kérdésnek az egyik részletével foglalkozó fejek gy?ltek össze.

Rozi közbeszólt. Nem egészen értem. Mondanál egy példát?

Nézzük a mi köreinket! Az indító körben van a program, a hozzávalók, az étlap, a munka, és a ráfordítás. Ezek közül indul a program-kitalálók köre. A bels? kör megbeszélte, hogy lesz játék, zene ünnepi beszéd, vers és tánc. Mi a vers ügyében vagyunk a második körben. Én éppen a Rozi szóra kerestem rímet, amikor megszólítottatok. De az is lehet hogy kérni fogom a még kintlév?k ötleteit. Megcsinálom a magam kis körét. Figyeljetek! Ki tud rímet a Rozi szóra?! Nézzétek, hogy szaladnak ide!

Öt perc múlva már odahívja a testvért. Neked elmondom, de ne add tovább Rozinak mert csak a következ? két hét múlva lesz az ünnepség. Kész az els? versszak:

Gyere közénk többször Rozi

Itt minálunk nem kell zokni.

A meleget szívünk adja,

Érte Neked jár a hála.

Most vidd vissza Rozit, és két hét múlva találkozunk. A Hétfej? elindult a kislánnyal, aki azon gondolkodott, hogy mit?l lettek ilyen okosak a sárkányok akik korábban meg sem tudtak mozdulni az ? tanácsa nélkül. Azután rájött.

A közös gondolkodás csodákra képes.

Mindjárt eszébe jutott az igazgató bácsi. Ezért kérte a 3 hét gondolkodási id?t, hátha a sárkányoknál kap egy jó ötletet. Megkapta. Most már mehet haza, köröket szervezni.

9. fejezet

Parlagfû

Vasárnap ebéd után Rozi megkérte anyukáját, menjenek a fogadóterembe. Ez a lakótelepen, egy, a 10 emeletes házak közötti nagy szabad terület, melyen körben padok vannak. Leültek az egyikre, és Rozi elmesélt mindent, ami az utóbbi id?ben történt vele. Még az int?t is bevallotta. A sárkányokról el?ször most beszélt. Az igazgató bácsi ajánlatát is elmondta. Tulajdonképpen ezért kérte ezt a beszélgetést, mert úgy érezte, hogy a felajánlott feladathoz és lehet?séghez ? még túl kicsi. Okos tanácsot kért. Anyukája azt mondta, hogy ez mind nagyon szép, de ? nem tud tanácsot adni. Kérdezze meg talán a többi gyereket. Rozi felkötötte görkorcsolyáját, és elgörgött. El?ször felcsengetett Ágiékhoz, és kérte, hogy Katival együtt jöjjenek le. Ági beszóltAndinek, és Rozi megállította Tomit és Pötyit, akik éppen arra sétáltak. Rozinak eszébe jutottak a körök, amelyeket tegnap a sárkányfejek formáztak. Büszkén vitte zsákmányait a fogadóterembe. Anyukája közben elt?nt, egyedül voltak. Mit csináljanak? Leültek két padra. Rozi elmondta az igazgató bácsi ajánlatát. A többiek szóhoz sem tudtak jutni. Ilyen még nem volt. A tanuló döntsön, hogyan tanítsák. Semmi sem jutott eszükbe. Némán üldögéltek talán negyedóráig. Közben Kati nézel?dött. Régen járt itt, kiesik neki ez a kis tér.

- Nézzétek csak, - ugrik fel hirtelen a padról.

- Ez a parlagf?. - mutatja. - Ez okoz allergiát. Borzasztóan tüsszög t?le az ember. Azt hallottam, hogy minden t?ért 5 forintot fizetnek az önkormányzatnál. Rozi szólalt meg: - Amíg eszünkbe nem jut valami, szedjünk parlagfüvet. Hajlandóak vagytok segíteni? Ez a tér anyukám 40000 m²-es lakásának fogadóterme. Na, ki gy?jt több tövet?

A gyerekek szétszéledtek, és elkezdték tépkedni a parlagfüvet. Félóra múlva kitisztították a terecskét. A végén összeszámolták,386 tövet gy?jtöttünk össze.

- 1930 forint - vágta ki Pötyi, majd hozzátette: - Andié 82 t?, 410 Ft, Katié 77 t?, 385 Ft, Tomié 70 t?, 350 Ft, az enyém 58 t?, 290 Ft, Rozié 51 t?, 255 Ft, ésÁgié 48 t?, 240 Ft. Andi nyert!

- Fantasztikus, - gondolta Rozi, nemcsak szép, de okos is. És Andi, a legszemfülesebb, ? találta a legtöbbet, többet, mint Kati, a legnagyobb. Mik ki nem derülnek? De számolni én is tudok. Hatan dolgoztunk fél órát, az összesen 3 óra munka. Ezalatt kerestünk 1930 Ft-ot, tehát óránkéntmajdnem 650 Ft-ot. Az több, mint 120.000 Ft havibér. Gyerekek! Lesz pénzünk!

Tomi megkérdezte: - Minek nekünk a pénz?

- Látod, ez jó kérdés. - válaszolt Rozi. - de már van egy elképzelésem.

- Mindenekel?tt csináljunk egy csapatot. Mi, hatan. Mi kell egy jó csapathoz? Kell egy ötletember, aki kitalálja, hogy mit kellene csinálni. Andi találta ki a Hármasok Klubját.

Kell, aki meg is csinálja, amit kitalálunk, elhatározunk. Tomijól dolgozik.

Kell, akinek vannak tapasztalatai, ismeretségei, kapcsolatai. Kati erre alkalmas volna.

Kell, aki tudja, vagy meg tudja kérdezni, mire lenne szükség, mit csináljunk. Ági már dolgozott a levél-ügyben, magunk mellé állította az egész osztályt.

Kell, aki meg tudja mondani, mib?l lehet megvalósítani, mennyibe kerül, hogyan szerezzük meg a hozzávalókat. Pötyi szerintem jó lenne, ha vállalja.

És kell valaki, aki a csapatban tartja a lelket, segíti az együttm?ködést.

- Neked már csak ez maradt, - mondta Ági - Ez jó is lenne. Képes vagy elindítani a dolgokat, szót értesz mindannyiunkkal, és vannak jó ötleteid.

- Lehet, hogy igazad van. - mondta Rozi.

- Persze, te vagy a f?nök! - lelkesedett Tomi.

- Azt nem vállalom. Itt nem lesz f?nök. De lusta az vagyok. Az a legjobb, ha nem kell dolgoznom, mert minden összehangoltan, simán megy. - mondta Rozi. - Még egy kérdés: Kik viszik be a parlagf?-töveket az Önkormányzathoz?

- Ehhez egy férfi kell! - jelentkezett Tomi.

- Csak nem hagyom, hogy a pénzt neked adják ki, azt sem tudod, mennyi jár! - szólt Pötyi.

- Jó, ketten mentek, de elbírjátok? - gyanakodott Rozi, látva a nagy halom gazt.

- Elég a földt?l megtisztított gyökereket bevinni - szólt közbe Ági

- És, ha van egy bicikli, tudok hozzá adni egy kis utánfutót. - tette hozzá Kati.

- El van intézve, mindkett?nknek van biciklije. - mondta Tomi.

- Hölgyeim és Uram! - szólt ünnepélyesen Rozi, - a Csapat kész.

- Hurrá! - válaszoltak a többiek.

10. fejezet

Kérdések

Rozi feje zsongott iskolába menet. Az éjjel nem tudott aludni. A vasárnapi összejövetelt nem érezte sikeresnek. Nem találtak ki semmit arra, hogy mit csináljanak azzal az óriási lehet?séggel, amit az igazgató bácsi ajánlott fel. Most megpróbálta átgondolni, mi történt az elmúlt hetekben.

El?ször visszakérdezett, megtörte az össze-vissza kiabálást, egy útra terelte a beszélgetést. Azután válaszolt egy kérdésre, elmagyarázott valamit, és a következ? magyarázatot már az mondta, akinek az el?bb szüksége volt rá. Elkezdték Andivel szervezni a Hármasok Klubját. Megleckéztették a tanító nénit. Ehhez megkérdezték az öregebbet, Katit, aki megmutatott egy új módszert, az ötletgy?jtésre. Az osztály melléállt. Dolgoztak a parlagf?vel és pénzt kerestek vele. Megalakították a Csapatot, ahol mindenkinek olyan feladata van, amilyenre alkalmas.

Mi az a tanulás? Ezt is kitapasztalták, amikor Kati elmondott olyasmit, ami érdekelte ?ket. Hogy figyelt mindenki! Igen, ez a fontos. Érdekeljen, amit meg kell tanulni! Ugye, Pötyi milyen jól számolt, mert pénzr?l volt szó. Egyébként matekból nem igazán jó. De honnan tudja meg Éva néni, hogy mi érdekel minket? ? csak azt tudja, mit kell neki megtanítania. Hát, tegye érdekessé! Vagy kérdezzen meg minket? Vagy hagyja, hogy mi kérdezzünk? Ha felteszek egy kérdést, azt azért csinálom, mert érdekel a válasz. Biztos, hogy neki kell válaszolnia? Hogy is volt a sárkányokkal? Én még nem értem oda, és megszervezték a karikákat. Andinek én magyaráztam, Julcsinak már Andi. Talán jobb, ha egymástól tanulunk. ? legfeljebb kijavít, ha rosszat mondunk.

Közben megérkezett a suliba.

Próbát csinálok, ma kérdezni fogok! - határozta el Rozi.

Környezetórán megkérdezte, hogy miért kell irtani a parlagfüvet. A gyerekeknek Pötyi elmondta, hogy pénzt lehet vele keresni. Mindenki figyelt, újabb kérdések születtek.

Matek órán megkérdezte, mire jó az egyszeregy bemagolása, amikor van számológép. Éva néni csodálkozott, mert 10 éve tanítja, de még eddig senki nem kérdezte ezt t?le. Majd elmondta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs ott a gép. Például a vásárlásnál, amikor nem árt, ha a vev? is kiszámolja, mennyit kell majd fizetnie. Az is lehet, hogy a pénztáros rosszul számol, de ha nem, akkor is jó, ha gyorsan tud fizetni, mert már el?készítette a szükséges pénzt. Akár otthon el?re számolhat, hogy abból a kevésb?l mit vehet. A gyerekek kiszámolták, mit fognak venni a büfében.

Olvasás órán megkérdezte, hogy "Az ember a leger?sebb" miért népmese. A tanító néni elmondta, hogy annak idején még nem tudtak írni, és szájról-szájra adták tovább a régi meséket, és mindenki színesített rajta valamit, hogy érdekesebb legyen, nincs írójuk. Ki is próbálták, hogy sorba álltak, az utolsó súgott valamit az el?tte lév?nek, az továbbadta az ? el?tte állónak és így ment végig. A legelöl álló azután elmondta hangosan amit értett és az utolsó is, amit elindított. Jót nevettek, mert a két mondatnak semmi köze nem volt egymáshoz.

Rajz órán megkérdezte, hogy miért csak egy üres vázát kell lerajzolni. Nem tehetne-e bele virágot is. A tanító néni próbálta elmondani, hogy itt az a lényeg, hogyan tudnak egy fényben álló kerek tárgyat a papíron megmutatni, de azután abbahagyta, mert ezen nem ront, ha virágok is vannak benne. Gyönyör? virágokat rajzolt mindenki, mert nemvolt kötelez?, és nem volt a vázában minta. A vázarajzok is jobbak lettek, mintha csak azokat csinálták volna.

A szünetekben Rozi összehívta a Csapat tagjait (persze Kati nélkül), és megkérdezte ?ket, mi volt a véleményük az el?z? óráról. A tanulás-rész tetszett nekik, nagyon élvezték a kérdéseket, a válaszokat. A feleltetés a szokásos volt. Rozi azt mondta, azzal majd kés?bb foglalkozzanak.

A tanítás után odament Éva nénihez. Megkérdezte, hogy nem haragszik-e a sok kérdésért. Éva néni azt mondta, 10 éve nem voltak ilyen élvezetes órái. A gyerekek érdekl?dtek, senkinek nem jutott eszébe mással foglalkozni, mások is kérdeztek, olyanok, akiknek eddig csak feleléskor hallotta a hangját. A tananyagot átvették, gyakorolták, nem maradtak le, teljesítették a tantervet. A kérdések odavalók voltak, segítettek.

Rozi nem mindent értett a tanító néni áradozásából, de azt igen, hogy az ötlete bevált.

11. fejezet

Felelés?

Másnap reggel az osztályban sokan gratuláltak Rozinak. Nagyon jó volt a tegnapi nap. Érdekes kérdései voltak. El?re kitalálta ?ket, vagy csak az órán? Ma is fog kérdezni?

Rozi alig gy?zött válaszolni. Azt el?re elhatározta, hogy kérdezni fog, de csak azt kérdezte meg, amire kíváncsi volt. Ma nem akar, most kérdezzenek a többiek! ? most máson gondolkodik. Összehívta egy sarokba a Csapat harmadikos tagjait. Megkérdezte t?lük: Mit gondoltok a felelésr?l? A többiek elszörnyedtek. Tomi sápadtan kérdezte: Szerinted felelni fogunk?

Rozi visszakérdezett: Miért vagy úgy megijedve? Nem tanultál?

- A felelés a legrosszabb dolog az iskolában. - kezdte Tomi - Váratlanul jön, mint a villám, mindig olyat kérdez a tanító néni, amiben bizonytalan vagyok, remeg a lábam, a többiek kinevetnek, olyan egyedül érzem magam, mintha egy lakatlan szigeten lennék. Mondhatok akármit, hármast kapok, hiába tanulok többet.

- Valahogy mégis meg kellene tudnia a tanító néninek, hogy mit tudunk. - szólt közbe Ági. - Azért én a dolgozatot jobban szeretem. Nem olyan kínos, mint kint állni egyedül.

Andi is megszólalt: - Amikor Rozi nekem magyarázott, egyszer úgy éreztem, hogy valamit rosszul mondott. Ezen elvitatkoztunk. A végén kiderült, hogy mégis neki volt igaza. Ott álltunkcsoportban, mindenki figyelt, hozzá is szóltak. Nagyon jó volt. Nem féltünk megszólalni, nem engem nézett mindenki, egymás szájából vettük ki a szót.A leckér?l beszéltünk, mégis volt olyan izgi, mint az esti filmr?l a vita, hogy ki volt a gyilkos.

És Pötyi?

- El?ször is egy másik fontos téma: itt van az 1930 forint, a parlagf?ért. Elteszed?

- Tedd csak el te - válaszolt Rozi, - nálad van a legjobb helyen. De mit mondasz a felelésr?l?

- Azt, hogy unalmas, száraz. Nem érdekesek a témák. Tegnap a matekóra nagyon jó volt, mert volt jelentése a számoknak. Tojás, krumpli, bevásárlás. Pedig ugyanúgy összeadtunk, szoroztunk, mint máskor. Ennek volt értelme. Hasznos volt.

- Köszi, sokat segítettetek. Mindjárt jön Éva néni, menjünk a helyünkre, majd nagyszünetben folytatjuk. - zárta le a röpgy?lést Rozi.

Becsöngettek, kezd?dött a fogalmazás óra. Ezt a tantárgyat a legtöbb gyerek szerette. Itt nem mások szövegeit kellett elismételni, lehetett fantáziálni, jó szövegeket kitalálni. Általában a házi feladatokat olvasták fel. Éva néni ma is erre készült. Végignézte a naplót, hogy kit hívjon ki. A gyerekek reszket? szívvel nézték a kezét, ahogy lapozott. Minél többet lapozott annál többen nyugodtak meg. Volt, aki behunyta a szemét, jelezve, hogy ? nincs jelen, és csak a papír zizzenése után tért vissza a valóságba. Éva néni elkezdett szorongani. Igen, jól emlékezett. Rozinak van a legkevesebb osztályzata. Most nagyon kell vigyáznia. Senkinek sem szabad azt hinnie, hogy bosszúból hívja ki éppen azt a kislányt, aki miatt esetleg el kell hagynia az iskolát. Eszébe jutott a tegnapi viselkedése Rozinak. Érdekes kérdéseivel nagyon jó órákat segített csinálni. Rozi nem ellenség, hanem segíteni akar. Akkor most én kérem erre.

Rozi, gyere ki a táblához! - szólt bele az ideg?rl? csendbe, és becsapta a naplót.

Rozi kivánszorgott. Nem szeretett felelni. Mint a legtöbb szép kislány az ? korában, nem szerette, ha bámulják. A fiúk nem érdekelték, a lányok irigy, mérlegel? tekintete is sértette. A leckéje kész volt, de félt, hogy belesül a felolvasásba. A feje meg éppen a feleléssel volt teli.

Éva néni megszólalt: Most szokatlan dolgot kérek t?led. Ne a leckédet olvasd fel, hanem mondd el nekünk, hogy te hogyan képzeled el a felelést!

Rozi azt hitte, hogy rosszul hallotta: Milyen felelést, Éva néni?

- Akármilyet, te választod ki a tantárgyat, a módszert, az osztályzást. Én két osztályzatot adok, mint szoktam, a tartalomra és a formára.

- Kaphatnék 5 perc felkészülési id?t, mert nem készültem erre? - kérdezte Rozi.

- Persze, s?t addig az egész osztálynak szabad foglalkozás van, csak ne zajongjatok!

- Köszönöm, - mondta Rozi, és nem a helyére ment, hanem Andihez, és odahívta Pötyit is.

- Emlékeztek, mit beszéltünk óra el?tt? - kérdezte t?lük.

- Persze, most volt 10 perce. - mondták a kislányok.

- Andi azt mondtad, hogy a kett?nk vitája közben jól érezted magad, nem voltál egyedül, még az sem zavart, hogy kiderült, hogy nekem volt igazam.

- Pontosan.

- És Pötyi, arról beszéltél, hogy sokkal jobb, ha valami kézzelfogható, hasznos dologgal kapcsolódik a felelés, vagy a tanulás témája.

- Így is gondolom.

- Mit szólnátok ahhoz, ha kimennénk mind a hárman, ha letelik az öt perc, és eljátszunk egy kis jelenetet, mondjuk az üzletben. Egyikünk lenne a vev?, a másik az eladó, a harmadik meg a pénztáros.

- És ez milyen óra lenne?

- Természetesen, matek.

- Szuper, de melyikünk, ki legyen?- kérdezte Andi.

- Te melyik szeretnél lenni?

- A pénztáros

- Pötyi?

- Én a pultban az eladó.

- Oké, én leszek a vev?.

- Még van 3 percünk, ki-ki gondolkodjon a szerepén.

Rozi és Pötyi visszaült a helyére, a többiek látták, hogy mindhárman er?sen törik a fejüket, ezért még csendesebbek lettek.

Letelt az öt perc, Rozi, tied a pálya! - mondta a tanító néni, és leült a padsor szélén az els? üres padba.

Rozi kiment a táblához.

- Mivel szabad kezet kaptam, bejelentem, hogy most matek óra van. Engem leküldött anyukám a boltba vásárolni. Gyertek ki Pötyi, Andi.

Pötyi megállt a tanári asztal ablak fel?li oldalánál, Andi leült a tanító néni székébe.

Rozi odalépett az asztalhoz

- Csókolom! - köszönt illedelmesen.

- Szerbusz kislány, mit kérsz? - válaszolt Pötyi.

Andi nem szólt, buzgón pörgette a napló lapjait, mint aki pénzt számol.

- Csókolom, Andi néni! - köszönt neki is Rozi.

- Szia Rozi! Nem látod, hogy számolok, most kezdhetem el?lr?l. - morgott Andi.

- Kérek szépen6 tojást, 15 deka párizsit, 6 kiflit, fél kiló paradicsomot, két joghurtot, és 5 darab Mackó sajtot.

- Ejnye Rozi! Ott van a paradicsom a ládában, válogass, majd lemérem, a h?t?b?l hozd ide a sajtot és a joghurtot. Addig én levágom a párizsit. Egyben kéred, vagy szeletelve? - kérdezte Pötyi.

- Szeletelve, ha lehet. - válaszolt Rozi, de már az asztal küls?, az osztály felé es? oldalánál hajlongott, szedte a paradicsomot. Amikor egyet fintorogva visszatett, az osztály felnevetett.

Közben Pötyi eljátszott egy némajátékot. Kivette a párizsit a h?t?b?l, elkezdte szeletelni. Papírt tett a mérlegre, rádobta a levágott párizsi-szeleteket, majd szemével követte a mutató ingadozását, és hírtelen levette a csomagocskát. Becsomagolta a papírt, ráírta az árat. Nagy ív volt a papír és vastag, nehéz volt összehajtogatni. Az osztály felhördült.

Andi befejezte a pénzszámolást, de úgy látszik, hiányzott valamennyi, mert benyúlt a zsebébe, el?vette a pénztárcáját, kikotort bel?le egy fémpénzt, és berakta a fiókba.

Rozi közben a tábláról elvette a joghurtokat, és kibontott egy Mackó-sajtos dobozt, amib?l nagy nehezen kikényszerített 5 darab kockasajtot.

Ezeket, meg a paradicsomos zacskót odavitte Pötyihez.

Az osztály odavolt a gyönyör?ségt?l.

Rozi odaadta Pötyinek a paradicsomos zacskót, aki rádobta a mérlegre, gyorsan lekapta, és ráírta az árat, mondta is: 65 deka, 174 Ft.

Rozi megkérdezte: - Nem kétszázötven a paradicsom?

- De, de ez nem fél kiló, hanem 65 deka.

- Igen, de az csak 162 Ft 50 fillér - mondta Rozi

- És van 50 filléresed? - kérdezte gúnyosan Pötyi.

- Nincs, de 12 forintom sincs, amennyivel többet tetszett számolni.

- És a zacskó? Az szerinted ingyen van?

- Lehet, hogy a zacskó kilója több, mint a paradicsomé?

- Miért lenne több? - kérdezte csodálkozva Pötyi.

- Hát, mert a 65 dekában benne van a zacskó súlya is, ha annyiba kerülne a zacskó kilója, mint a paradicsomé, akkor kellene 162 Ft 50 fillért fizetni. Ha 12 forinttal több, akkor ez az egy dekás nejlon zacskó 14,50-be kerül, tehát egy kiló zacskó ára 1450 Ft.

- Na jó, akkor a paradicsom 162 Ft lesz.

- A 6 tojás , 6-szor 22, az 132,

- Az 5 Mackósajt 170.

- A két joghurt egy százas, a párizsi 141.

- Bocsánat, de nem 700 Ft a párizsi kilója?

- De igen, miért?

- Mert én 15 dekát kértemaz 105 forint lenne.

- Egy kicsi több lett. Vegyek le bel?le? - kérdezte Pötyi majdnem fenyeget?en.

- Legyen szíves, félek, hogy kevés lesz a pénzem, és az az öt deka, csak megromlik.

- Na, jó, leveszek két szeletet.

- Ugye lehet az egyik a spárgás vége?

- Miért nem jó neked a spárga? Egy ekkora kislánynak mindig kellhet egy darab jó spárga!

- Mert anyukám azt mondta, hogy mindig rámsózzák a spárgás szalámivéget, amit nem is szabadna belemérni. Különben is, mit csináljak én a sós spárgával?

Az osztály fetreng a nevetést?l.

Andi, a pénztáros maga elé néz, komoran. Néha azért lapoz az asztal alatt, látszik, hogy regényt olvas, mert id?nként törölgeti a szemét.

- Na, így, - dobja rá a párizsit újra a mérlegre Pötyi, - 106 Ft.

- Van még a 6 kiflim!

- Igen, az 66 Ft.

- Mehetsz a kasszához.

- Na, mutasd, mid van - mondja Andi, miután félrerakta a regényt.

Felvágott106

6 kifli66

Paradicsom162

6 tojás 132

5 Mackósajt 170.

A két joghurt 100

Ez hat féle, stimmel?

- Igen.

- 762 forint lesz.

- Bocsánat, de az nem lehet!

- Hogy-hogy nem lehet?

- Mert 6+6+2+2, az 16 és nem 12.

- Ezt nem értem, mir?l beszélsz? - mondja idegesen Andi.

- Hát az utolsó számokat összeadtam, nem 2-vel hanem 6-al kell végz?dnie.

- Jó, akkor 766 Ft. Köszönöm, majdnem ráfizettem. - hálálkodik édeskésen Andi.

- Vagy én - mondja bátran Rozi, - mert ez csak 736 Ft.

- Mutasd csak! 6+6+2+2+0+0, az 16, maradt az 1, 0+6+6+3+7+0, az 23, maradta 2, 1,2,3,4,5, meg 2 az 7. Tényleg, 736 Ft. Mivel fizetsz?

- Ezressel, de van két visszaváltható 2 literes kólás üvegem is.

736-hoz, hogy 1000 legyen kell 264, -b?l 120, az 144 Ft. Tessék.

- Bocsánat, de a 120-at nem hozzáadni kellene a visszajáróhoz?

- Na, itt a 384 forintod, de többet nehogy betedd ide a lábad!

- Ezt már tetszett mondani tegnap is. Csókolom, holnap jövök.

Andi felállt, kijött az asztal mögül, Pötyi is, és Rozi mellé álltak.

Az osztály elkezdett tapsolni, Éva néni csatlakozott hozzájuk.

Rozi megkérdezte Éva nénit: - Lehet beleszólni az osztályzásba is?

A tanító néni bólintott.

- Akkor, most kérem az osztályt, hogy háromra mindenki mutassa fel a kezével, hogy hányast adna a közös feleletünkre, el?ször a tartalomra. Persze Éva nénit is erre kérem.

- Egy, kett?, hááárom! - számolt Rozi

A tanító néni ámulva kapta fel a kezét, és négy ujját mutatta. Az osztályban Pityu kivételével mindenki ötöt jelzett, Pityu hármat.

Ági megszólalt: - Pityu, te miért adsz hármast?

Pityu álmatagon megszólalt: Mert Pötyi és Andi rosszul számoltak és csaltak.

- És Éva néni miért adott négyest?

- Mert Andi levonta, amit hozzá kellett volna adni a visszajáróhoz.

Ági megkérdezte az osztályt: - Szavazzunk újra?

- Igen!

- Akkor Egy, kett?, hááárom!

Most mindenki négyest mutatott.

- Akkor a formára, Egy, kett?, hááárom!

Ez egyöntet?en mindenkinél ötös volt.

Rozi megszólalt: - Közösen a tartalomra négyest, a formára ötöst kaptunk. Kérünk még egy percet. - A három kislány összedugta a fejét.

Pötyi hirdetett végeredményt. - A tartalomnál 3-szor 4, 12 pontot osztottunk el. Ebb?l Rozié ötös, Andié hármas, az enyém négyes. A formánál mindenki ötöst kapott. Ez a mi döntésünk, Éva néni.

- Rendben van, beírom. Rozi, majd a szünetben szeretnék t?led kérdezni. Amit csináltatok, csodálatos volt.

Andi az osztályhoz fordult. - Nektek is tetszett? Jó lenne, ha mindig így felelnénk és osztályoznánk?

A harsány igenbe beleremegett az ablak, és a folyosóról bekukucskáltak a már szünetüket élvez? szomszéd osztályokból.

12. fejezet

Éva néni töpreng

Végül mégsem sikerült a szünetben Rozinak és Éva néninek összejönnie. A szokatlan fajta felelés hatására elsöpr? volt a lelkesedés, a kérdez?sködés, csengetésig Rozi és két barátn?je moccanni sem tudott. A tanító néni ugyan várt rá, de rájött, hogy hiába. Egyedül a tömeg szélén elgondolkodott.

Mi ilyenkor a szokásos tanári megoldás? Csöndet parancsolni, és kivezényelni Rozit a megszeppent gyerekek gy?r?jéb?l. Szíve szerint viszont ? is ott tülekedne, kérdez?sködne. A régi módszer nem illett a helyzethez. S?t! Az ? szerepe is megváltozott. Ez az osztályzásnál volt nagyon más. Az, hogy "megparancsolja", hogy a kislány tervezze meg a felelést, még belefér a régi formába. De, hogy az osztállyal együtt adja az érdemjegyet, és nem egyedül, befolyásolni, indoklást adnia kell, az egészen új. Rájött, hogy büszke arra, hogy el tudta fogadtatni az osztállyal az indokait, és módosították az értékelésüket. Te jó ég! Én itt szakért? voltam, egy, a sok közül, és nem Tanár! Eddig az eszembe sem jutott, hogy egy döntésemet meg kellene érttetnem a gyerekkel. Így döntöttem, punktum. És most? Megkérdeztek, hogy miért! Igaz, Pityut is megkérdezték. S?t, el?ször ?t. Vajon azért, mert az ? véleményét fontosabbnak tartották, mint az enyémet? Vagy, hogy bemutassák nekem, hogy minden másfajta vélemény érdekli ?ket? Vagy, hogy mintát adjanak nekem, hogy nekem is véleményt kell mondanom? Hogy volt ez? Nem beszélhették meg el?re! Ez nem egy eltervezett akció volt. Egyszer?en elképzelhet?nek tartották, hogy a másik véleménye is lehet fontos, amit figyelembe kell venniük. Nem a Tanáré, másé! Jól válaszoltam? Te jó ég! Nem, a levonás nem hiba volt! A játékhoz, a csaláshoz tartozott. Akkor lett volna igazam, ha rossz lett volna a levonás eredménye. Ha elszámolta volna magát. És ezért kapott szegény Andi hármast. Disznóság! Vagy tapasztalatlanság? Fogalmazás óránk volt, nem matek. A kaland, a fantázia volt a tartalom lényege. Még nem készültem fel ilyen nagy feladatra. És az osztály? ?k sem. Szó nélkül elfogadták az általam adott jegyet. Igen, azért benne volt a döntésükben, hogy a Tanár döntését fogadják el. A következ? órán meg kell mondanom, hogy tévedtem. Szavazzunk újra!

Hogy elment ez a szünet! A gyerekek még mindig Roziékat faggatják, legalább tízszer mondatták már el vele a történteket, és jönnek más emeletekr?l is.

Gyerekek, nem hallottátok a cseng?t? Mindenki az osztályába!