Az alapok:

"Legalább tudok ebédet fõzni a gyerekeknek, és kikérdezni a leckéjüket!"

"Nincs szükségem arra, hogy megint egy fõnök nyaggasson!"

Egy idõ után a nagy ambícióval beadott tömérdek önéletrajz, a sok futkosás, várakozás után a munkanélküliek megnyugszanak, érzik, hogy csökkent a stressz-veszélyeztetésük, és nem akarnak megint mások parancsai szerint "gürcölni".

Rengeteg a kényszervállalkozó, és ennek következtében rengeteg a csõdök száma is. Egy vállalkozáshoz ugyanis nem elég a szakma ismerete, nagyon sok egyéb tudásra (jogi, könyvelési, kereskedelmi ismeretekre, kapcsolatokra ) és képességre (fellépés, vagányság, gyors döntésképesség stb.) van szükség - hogy a tõkérõl és a gazdasági szabályozók hatásáról ne is beszéljünk.

Igen sokan veszítik el maradék egzisztenciájukat is a hitelvisszafizetés, vagy az adózás során.
A szövetkezés eszméjét a még mindig mûködõ rossz gyakorlat, és az egyéni sikerek fontosságának mindenek elé helyezett hírdetése nem erõsíti.

Mostanában sokat foglalkoznak a nonprofit vállalkozásokkal , alapítványoknak, egyesületeknek ajánlják alapvetõen a rászorulók segítését -ingyenkonyhák, hajléktalanszállások, idõs betegek gondozása, ételkihordás stb., magyarán a szolgáltató és a "vevõ" azonos körbõl kerül ki. Az együtt- érzés, a szolidarítás érzése jó alapja lehet ezeknek a formáknak, de ezek is csak támogatással, a befektetett tõke megtérülésének reménye nélkül mûködõképesek.

Javaslatunk szerint össze kellene kapcsolni a mûszaki fejlesztést a munkanélküliek jövedelemhez juttatásával, és az egyéni képességeket az önként vállalt munkamegosztással kellene kibontakoztatni, valódi SZÖVETKEZET-eket kellene létrehozni.