Bartók 32 Galéria

Curt Asker: Blickstillor
1996. május

Curt Asker kiállított művei: 1. Demense / Hajlék,1995. maratott acél 2. Somebody / Valaki, 1994. fesett, maratott acél 3. Distanza / Távolság, 1993. acryll, lézer, nylon 4. Le berceau du regard / A tekintet bölcsője, 1994. 5. Frontier /Határ, 1996. fesett, maratott acél 6. X, 1993. festett, maratott acél 7. Vortex /Örvény, 1993. fesett, maratott acél 8. Distanza / Távolság, 1993. acryll, lézer, pamutvászon 9. Brantevik, 1995. fesett, maratott acél 10. On the back side of the air / A levegő túlsó oldalán, 1996. acryll, préselt szövet 11. Voyage / Utazás,1994. fesett, maratott acél 12. Blickstillor / Pillantásrögzítő, 1993. fesett, maratott acél 13. Ouverture / Nyitány, 1996. festett nádlevél, ólom

1930- ban született Stockholmban 1950-55 Stockholm-i Képzőművészeti Főiskola 1985 óta Párizsban, Lacoste-ban és Brantevik-ben (Svédország) él és dolgozik Tagja a Stockholmi Királyi Képzőművészeti Akadémianak Művei az érzékelhetőseg határán mozognak az eltűnés/megjelenés jelenségeit figyeli meg és mutatja meg a valami/semmi határát jelzik tér,űr/ tárgy, kézzelfogható forma együtt adják ki a művet. Célja az efemer jelenségeket megragadni és materializálni (csillámlás, tajték) - amik egyszeri látványukban nem megragadhatók- csak a tekintet tudja rögzíteni, kitartó szemlélődés hívja életre a látomás segítségével.

BLICKSTILLOR
Rezzenéstelen pillantással, tekintettel mereven, de éberen, feszült figyelemmel nézni, meglátni, rögzíteni a tekintettel a futó jelenségeket. Az itt kiállított legtöbb műve acéllemez maratásával készült (befestett) töredékeseknek tűnnek, néha egy viharvert térkép fragmentumainak. De míg a térkép egy jól körülhatárolt területet foglal rendszerbe, C.A. művei ezt nem teszik ellenkezőleg, inkabb antitérképeknek tekinthetők.
Ahogyan Novalis szerint is a tökéletes maximum gyönyörködtet, a hiányos pedig továbbvisz bennünket a megismerésben.
Míg a formák semmilyen biztos látványelemnek nem rendelődnek alá, szélei behatolnak a térbe, ezzel együtt a bennük, körülöttük levő tér elevenedik meg. Az üres terek A. munkáiban olyan területek, amik a változás formáit hordozzák anélkül, hogy valamiféle metamorfózist ábrázolnának művei. Az űr és a tényleges forma A, műveiben egmást körülnövik, egyik a másik nélkül nem léteznék. Az űr a műhöz tartozik, ahogy a hagymalevelek közötti rések is a hagymához magához tartoznak.

A. Lucretiust idézi: Kétsegtelenül van valami, ami adolgokkal összevan vegyítve, amit mi összpontosító gondoljkodással keresünk, ezt a valamit űrnek nevezzük. Az X pl. a többitől eltér, ez is szabálytalan peremű ugyan, mégis kirajzolódik a geometrikusan szabályos forma. Téri helyzete/ük bizonytalan, lebegtetés.
A Nyitány - nád-ólommal kiegyensúlyozott egy ponton felfüggesztett munka -bizonytalan, változó állapot rögzítése (nem látható miképp is van ez kiegyensúlyozva)

C.A. maga mondta, hogy fél, hogy gyszerre csak minden el fog tűnni, és erre a félelemre az egyetlen lehetséges válasz annak megerősítése (hogy tényleg el fog tűnni minden) A művész feladata, hog az eltűnnyilvánvalóvá tege, a meglevő látomást meg kell világítania, újraalkotnia, hogy ezáltal egy új valósagot teremtsen. Festményeiben is az eltűnést rögzíti, sejtelmes, bizonytalan alakzatok (néhol csak színek) elúsznak a horizont nélküli végtelenben, Ezzel a lebegtetéssel, amivel a dolgok határát akarja nyakoncsípni, s azzal hogy minimális anyagot használ fel, könnyed hatást ér el. Minden lebeg, de ezt alégiességet kitartó kereséssel éri el. A fény, a ködös árnyékok és a levegő mind munkái szerves részét alkotják. Leheletnyi nyomot hagy a térben.

A. munkáinak (nem steril kiállítótérbe hanem) valós környezetbe helyezve érzéki hatása felerősödik (jelentésük lényege persze nem változik); akkor célja az is, hogy kissé megzavarja a környezetet. Legyen az Párizs forgalmas utcája, tengervíz vagy egy erdő, legyen az a földre támasztva, vagy a levegőben lebegtetve.

Korai munkái (70-80), melyeket akvarell szobroknak nevez még köthetők a tárgyi világhoz: bicikliző, vagy ablakok az égben. Levegőbe helyezett munkáit sarkány tartja fenn az égben , vagy ki vannak kötve. A természetben, vagy külső térbe helyezi ú.n. immobiliáit, ezek mozdulatlanná kifeszített - lehetőleg geometrikus formák (háromszög, négyszög, kör) legfeljebb a szél ereje rezegteti egy kicsit. C.A. így fogja be a teret, és rögzíti az időt.

Egyéni kiállításai:
1962 Galerie Blanche, Stockholm
1972 Galerie Hedenius, Stockholm
1973 Galerie Blanche, Stockholm
1981 Galerie Blanche, Stockholm
1982 Galerie Olsson, Stockholm
1983 FIAC Paris Galerie Blanche, Párizs
1984 Velncei Biennálé
1986 Thielska Galerie, Stockholm
1986. Bp. Műcsarnok - kortárs svéd műveszeti kiál.
1988 Cloitre Saint Trophime, Arles
1991 Galeria Atiir (Manuel Ojeda), Las Palmas
1992 Arco, Madrid (Galeria Manuel Ojeda)
Svéd Kulturális Intézet, Párizs
Skelderhus Stadion, Munka-Ljungby
Galerie Olsson, Stockholm
1993 Galerie Jacqueline Mouisson, Párizs
Galerie Kamras, Borgholm
Galerie Lindqvist, Brmölla
Galerie Alinlund, Umea
FIAC, Galerie Jacqueline Mouisson, Párizs
1994 C.A.P. Royan,
Galerie Birgersson, Halmstad
Kultúrház, Rättvik
1995 Aura, Lund
Tjörnedala Garden, Simrishamn
1996 Bartók 32 Galéria, Budapest
Galleri Oijens, Göteborg
Galleri Lindquist, Bromölla
Galleri Olsson, Stockholm
1997 Galerie Moussion, Párizs
Galleri Imma, Mariestad
Galleri Astley, Uttarsberg
Galerie Inga Kondeyne, Berlin

Bibliográfia:
Thierry Davila: Curt Asker, Art Press, October, 1993.