György Lajos

Véletlen vagy céltudatos evolúció?

Elmélkedés Gaia jövőjéről

Az ősrobbanással kezdődött evolúció során fokozatosan létrejöttek az anyag mind összetettebb alakjai, mind nagyobb molekulák, az élet építőkövei. Ötmilliárd éves a bolygónk és évmilliárdok óta hordozza magán az életet, egyre bonyolultabb, összetettebb, evolváltabb, tudatosabb életet. A Természet rendszere hallatlan katasztrófákat, kozmikus viharokat, jégkorszakokat és felmelegedéseket élt túl. Sokan úgy vélik, hogy a természeten belül az embernek örök, nemes hivatása volna, és most mégis az a kérdés merül föl, hogy fennmarad e az emberiség?

Ez korántsem biztos, mert fajunk igen sok ok miatt tűnhet el. Pusztítjuk a fonásokat, utódaink forrásait; mérgezzük levegőnket, vizünket, azaz magunkat; állat- és növényfajok tömegét irtjuk ki; megrövidítjük saját életünket; mértéktelen szaporodásunkkal milliókat ítélünk éhhalálra; fogyasztási szokásainkkal tönkretesszük jövőnket. Gyilkoljuk egymást: nemzeti vagy vallási eszmék nevében, vagy az olajért és más forrásokért, esetleg hogy korábbi gyilkosságokat megtoroljunk. (Ne mutogassunk másokra, emberek vagyunk magunk is, kisebb vagy nagyobb mértékben részesek az egész emberiség, a többi ember vétkeiben.)

Nem tudjuk, nem zsákutca-e az emberiség útja, kialakulása nem a természet tévedése volt-e? Lehetséges, hogy az emberi faj eltűnik az élet színpadáról, s százezer vagy millió évek alatt kell hogy kialakuljon egy új, pl. delfintudattal rendelkező, evolváltabb faj, amelyik nem akar "uralkodni", nem akar technikát, s mégis a "teremtés koronája" lesz.

Talán még vannak lehetőségeink, az öngyilkosság felé haladó emberiség esetleg még megállhat. Ha zsákutcában vagyunk, egyet tehetünk: visszafordulunk. Hová? A természethez, az évmilliárdok óta működő, evolválódó természethez, Gaiahoz.

De vajon nem a természeti voltunk vitt erre az útra? Honnan van romboló magatartárunk? Biztos, hogy azt nem a természettől tanultuk! A természet hosszú idő alatt kialakult rendje az építést, a magasabb szerveződést szolgálja, többet épít, mint rombol, hulladékait újra hasznosítja vagy úgy helyezi el, hogy az az élet rendszerének ne ártson (pl. az olajat, a szenet). A Természettörvényei az evolúciót szolgálják, ha úgy tetszik: "erkölcsös" törvények. A természetben a kiválasztódás során elhull a gyengébb és győz az alkalmasabb, de magasabb szinten ez az egészet, a fajt, a bioszférát, a Föld élővilágát, a Kozmosz teljességét szolgálja. A fajokon belül van vetélkedés az élelemért, a lakó- vagy szaporodási helyért, ezért az állatok megmérkőznek, megküzdenek, igyekeznek elriasztani a gyengébbet, de igen ritka kivételtől eltekintve egy fajhoz tartozó egyedek nem ölik, nem pusztítják egymást! Van vetélkedés a természetben, de együttműködés is, szimbiózis, együttélés, az egyedek és a fajok között is. Együtt élnek sejtjeink a régen külön élőlényként létező mitokondriumokkal, együtt élünk bélbaktériumainkkal, elválaszthatatlanul együtt élnek egy korallzátony különféle fajai, az erdő vagy a sziklagyep talajának lényei.

Úgy tűnik, mintha mi emberek a természettől semmit sem tanultunk volna meg, vagy csak a dolgok egyik felét, a vetélkedést. Olyan irtó háborúkkal, amilyeneket mi emberek egymás ellen viseltünk és viselünk, az állatfajokon belül nem találkozunk. A természetben van ragadozó préda viszony, de a fajon belüli véres küzdelmek rendszerint ritualizáltak, a vesztes rendszerint elmenekülhet. "Gyilkosság" nincsen, (rablógyilkosság, kéjgyilkosság, politikai gyilkosság), sem merénylet, háború, túszejtés, kínvallatás, népirtás, terrorizmus, bombázás: ezek emberi lelemények.

Ha fent akarnánk maradni, meg kellene változnunk. Ha fenn akarunk maradni, meg kell változnunk. Két dolgot kell tennünk: Először: tanulnunk kell a természettói, másodszor fel kell ismernünk az evolúció ÚTJÁT, esetleg célját, fejlesztenünk kell "ökológiai ", erkölcsi tudatosságunkat.

Kezdjük a természethez való viszonyunkkal: van-e valamiféle hasonlóság az ökoszisztéma és a társadalom törvényei között? Érdekes Eugene Odum összeállítása. Ő a bioszférán belül megkülönböztetett fiatal és érett fejlődési fokot és felvetette, hogy ilyesmi a társadalomban is lehetséges.

Nézzük röviden ezeket a jellemzőket. Az érett rendszerben termelés/fogyasztás aránya közel egy, a fiatal rendszerben kevesebb, vagy több annál.

Egyik sem előnyös. (Leegyszerűsítve: az sem, ha egy társadalomban a folyóba öntik a tejet, ha elégetik a búzát, s az sem, ha éheznek, sőt mi több: esetleg a kettő egyszerre történik...)

A fiatal rendszerben a termelés, az érett rendszerben a megőrzés van előtérben.

Társadalmi síkra terelve: az elsőben magas a születések száma, magas a gazdasági haszon, kizsákmányolják a forrásokat, míg az érett rendszerben születésszabályozás van, újraforgatás, fenntartás.

Az érett rendszerben magas az energiahatékonyság, minden hasznosul. (Ne keverjük ezt össze az energiaráfordítás/GDP aránnyal, mert akkor még úgy tűnhet, hogy a fogyasztói társadalom érett... Nem az!, abban főleg rövidéletű terméket készítenek, "eldob", javíthatatlan dolgokat, azaz hallatlanul rossz hatékonysággal.)

Az érett rendszerben nagy a sokféleség. A társadalomban az eszmék, vallások, pártok sokféleségére kell gondolnom. Semmiféle emberi társadalom nem érte el ezt, bár a rosszak mellett vannak még rosszabbak. Biztos, hogy a demokráciák a kevésbé rosszak, ahol legalább talán néha megtűrik a másként gondolkodót, viselkedőt. A fiatal rendszerre inkább a vetélkedés jellemző, az érettre a szimbiózis. A neodarwinisták mindig a vetélkedést hangsúlyozzák, az egyoldalúan kihangsúlyozott létért való küzdelmet. (Bővebben foglalkoztam ezzel az ÖKO-ba írt tanulmányomban).

Edward Goldsmith sokszor idézi Odumot. Szerinte csak a törzsi társadalom érett rendszer: az keveset változó, állandó, megvalósult belső szabályozással. Mit jelent ez a belső szabályozás? Tartalma a hit, esetleg a sámánok által szabályozott rítus, a belső erkölcsi meggyőződés; semmiképpen nem az uralkodói önkény, a diktatúra kényszere, hanem egy megértett, átélt, decentralizált, részvételi, erőszakmentes demokrácia, nyilvánossággal és ellenőrzési lehetőséggel. Úgy is mondhatnám, hogy nem az állam szerve; hanem a tudati tényezők által szabályozott társadalom hasonlíthat egy ideális érett rendszerre.

Elfogadhatjuk-e ezt a kétfelé választást, sarkítást?

Elérjük-e az érett rendszert, a globális érettségi fokot, stabilitást? Kevéssé hiszem! Mae-Wan Ho Goldsmith-szel szemben állandóan hangsúlyozza, hogy minden állandóság: illúzió, tévedés. A fiatalság és érettség egymás mellett létezik, állandó mozgásban van, s ha az érettség cél is, az érett alak sem marad fenn mindörökké.

Minden szervezet — legyen biológiai vagy társadalmi képződmény, akár egy város vagy állam: születik, növekszik, megérik, hanyatlik, elpusztul. A stabilitás — bárhogyan is fogalmazzuk — csupán átmeneti. Külső vagy belső okok miatt beállhat, és törvényszerűen bekövetkezik egy ingadozás, oszcilláció és felborul minden belső szabályozás: létrejön a Káosz. Nem tudjuk, hogy mikor. Nem érvényes a determinizmus, az ok- okozati összefüggés, bármilyen ok kiszámíthatatlan okozatokat vonhat maga után, s nem tudjuk megmondani, hogy egy adott jelenségnek mi volt az oka. Sokat emlegetik a pillangó-hatást: ha például egy pekingi pillangó meglengeti szárnyait, az hónapokon át megváltoztathatja akár Boston időjárását is.* Nincsen állandóság. Ami ma nagy és erős, az holnapra széttöredezik, felbomlik. Létrejön a Káosz, ami azonban maga is a Rend része. Ugyanis természetes dolog a létrejötte, de annak időpontját megjósolni nem is tudjuk. Mégis: ezeket a folyamatokat fel kell ismernünk, tudomásul kell vennünk.

Hogy is van ez a birodalom összeomlásával, a törzsi közösségek érett voltával, a mai szerb-horvát háborúkkal, a korzikai lázadókkal, a baszk szeparatistákkal? Létezhet-e globális érett rendszer? Talán igen, de inkább hiszek a sok kis érett, egymást békében hagyó, tisztelő, szerető, a másságot elfogadó rendszer egymás mellett élésében. Nem az Egyesült Európában, hanem a kis népek, közösségek, akár városállamok békés egymás mellett élésében, a világkereskedelem és világturizmus visszafejlesztésében. (A növények- állatok sem vándorolnak állandóan össze-vissza, csak mi, emberek hurcoljuk őket...)

Káosz: Új eszmék, utópiák, felfogások születnek, részben a régi hagyományok alapján, aztán megvalósulva az utópiák, új fiatal rendszerek jönnek létre, majd megérnek, "állandósulnak", s összeomlanak, kaotikussá válnak. Végtelen vigasztalan körforgás? Korántsem. Az új rendszerek egyre magasabb, tudatibb síkon jönnek létre, s az újjászületéshez kell a korábban létező pusztulása. Ha az egyének örökéletűek lennének, akkor nem létezne, nem létezhetne evolúció.

Elérkeztünk második kérdésünkhöz: Van-e az evolúciónak célja?

Monod és a neodarwinizmus szerint mindez véletlen, az evolúció a vak és szabad véletlen eredménye. Ez a nézet szorosan kapcsolódik a fogyasztói társadalom uralkodó nézeteihez. Ha Földünk, s mindaz amit hordoz, véletlen, akkor megbecsülni sem érdemes, szabadon rabolhatjuk, pusztíthatjuk. Talán — véletlenül — még meg is maradhat. Ez a modem, "racionális", szcientista iskola nem boncolgat erkölcsi kérdéseket, nem kérdez olyasmit, hogy van-e célja a Világegyetemnek, hogy mivégre vagyunk itt mi emberek?

Számára megdöbbentő az olyan állítás, hogy az evolúció célra irányuló folyamat, amelybe sok minden, még a káosz is be van programozva... Az önmagát racionálisnak nevező nézettel szemben áll mind a hagyományosan vallásos, mind a poszt-modem, alternatív, ökológiai világnézet és gondolkodás. Ezek egységesek abban, hogy vallják: a Mindenségnek célja van, legyen az akár egy isteni cél, akár a New Age-i gondolat: a Világegyetem célja, hogy fölfogja önmagát.

Skolimowski fejtette ki: A kozmosz törvényes lakói vagyunk, nem véletlen, holmi kozmikus szeszély jelenlétünk. Az evolúció révén jött létre a tudat, a spiritualitás. Az evolúció nem befejezett, a Mindenség sem. (Teilhard de Chardin Omega pontja felé haladunk.) Az igazi tudás: nem elemi ismeretek felhalmozása, hanem fölismerni az evolúció irányát. Az utat, a TAO-t. Margaret Mead írt arról, hogy azon népeknek, amelyeknek van elképzelésük a Mindenségről, azoknak van biztonságérzetük is. Egyetlen cél van, de a hozzá vezető utak nem egyenesek, s az egyéni utak sokfélék.

Nőt-e az emberiség tudása az elmúlt 2000 évben? Legfeljebb elemi ismeretei, de bölcsessége, erkölcsi magatartása nem. Hiányzik ökológiai tudatunka annak felismerése, hogy a Kozmoszban Rend van, s ha ezt felborítjuk, belepusztulunk. Ez persze tulajdonképpen vallásos hit, s igazából mindegy, milyen vallás révén jut el ide az ember. Mert erre vezetnek az ősi hagyomány, Lao Ce, a Buddha, Jézus is. Mindezt felismerni: folyamat.

A tudat "zöldülésének" útja:

a helyes felismerés,

a helyes elhatározás, a helyes beszéd,

a helyes cselekvés, a helyes életmód, a helyes gyakorlás,

a helyes gondolkodás,

majd azonosulás a többi élőlénnyel, a kozmosszal: nevezd azt megvilágosodásnak vagy üdvözülésnek.

Figyeljünk oda, hogy hol tartunk ezen az úton s igyekezzünk előrejutni rajta.

* Edward Lorenz amerikai kutató időjárás-előrejelzésekkel foglalkozott és arra a következtetésre jutott. hogy ezek az előrejelzések szükségszerűen pontatlanok, a számítógépes futtatásokat is hallatlan kicsi bemeneti változások módosíthatják. Lorenz eredetileg állítólag 1979 decemberében egy kongresszuson mondotta volna-így: "Egy brazil pillangó szárnycsapásai tornádót idézhetnek elő Texasban".