Az ember értelmes lény, ami nem azt jelenti, hogy értelmes, hanem hogy az értelmén keresztül manipulálható. Ezért az emberiség alapberendezkedése, az 'aki kapja, marja' harc, azaz az erősebbek uralma a gyengébbek felett, többé-kevésbé (rafináltabb korokban és helyeken többé) az információs manipuláláson alapul.

A reklámpszichológia és az alapjául szolgáló tudományágak kötetnyi bonyolultsággal elemezhetik az ember döntéseinek motivációit. Egyszerűen szólva a döntéseket vágyak és félelmek motiválják, amelyek kialakulásában nagy szerepet játszanak a hiedelmek, várakozások, a tájékozottság, az eszmények, stb.

A megoldás felvázolását az evangélium sikertörténetével kezdem, mert nem látok más eszmét (lehet hogy tájékozatlan vagyok), amely az őskereszténységhez (és az igazi kereszténységet továbbvivő, máig – legalábbis hallgatólagosan – eretneknek rágalmazott közösségekhez) fogható méretű és tartósságú javulást tudott volna felmutatni a történelemben.

Jézus nem hozott létre pártot, nem fogadta el, amikor királlyá akarták tenni. A tudományos haladást nem mozdította jelentősen elő, nem készített csodafegyvert, semleges művészi remekműveket sem alkotott. Nem alapított jólmenő céget. Nem szállt be tehát a hatalom politikai, technikai ill. gazdasági arénáiba, ezekbe az erőszaktól meghatározott arénákba. A hatalom információs alapja terén viszont beszállt a küzdőtérre. Itt lehetséges egy erőszakmentes küzdelem. Jól látta, hogy ez a leglényegesebb terület, a hatalom gyökere, a politikai, tudományos, hadi és gazdasági területeknek is meghatározója. Korunkra, az információs társadalom beköszöntével ez méginkább érvényes. Tanítását és életpéldáját csak kis tanítványi kör méltányolta. A jólétet és nacionalista vezért kívánó tömegek, az államvallási vezetők és az idegen megszálló hatalom közösen ölte meg, csalóként, eretnekként és lázítóként.

Jézus vágyakat és félelmeket keltett, például boldogmondásokban és jaj-mondásokban összegezte tanítását. Vonzást keltett eszményeivel és elriasztott az evilág eszményeitől.

Jézus – az Istentől jött Ige – információs küzdelme az első évszázadokban nagyon sikeres volt. Egyre több embert győzött meg arról, hogy

– jobb, ha az embert megölik, mint ha ő öl,

– jobb, ha az ember megosztja javait a szegényekkel, mint ha meggazdagszik a szegények közepette,

– jobb, ha az ember Istentől kap dicsőséget, mint ha emberi pozíciókért küzd,

– jobb, ha az ember a fizetőképtelen rászorultságon segít, mint ha a fizetőképes kereslet számára dolgozik. Kevésbé sikeresen ugyan, de megpróbálta meggyőzni az embereket arról is, hogy a szexualitás a termékenységtől függetlenül isteni ajándék és hogy a nő ugyanolyan ember, mint a férfi.

A római birodalomban már többmillió tagja volt a szeretet kontraszttársadalmának, és mindez majdnem három évszázadig előre tudott haladni. De a másokat kizsákmányolni szeretők találtak ellenszert, a legmocskosabb információs sakkhúzást. Jézus követőinek egy része (a harmadik századbeli fokozatos romlás után) lepaktált Konstantinnal és a császársággal, elfogadta a gazdagságot és hatalmat, és Jézus nevében elkezdte szentesíteni az ölést, a gazdagságot, a hatalmat, a bérmunkát, a nők és a szexualitás lealacsonyítását. Jézus hűséges követőiről pedig hatalmi reklámeszközökkel kihirdették, hogy ők Jézus ellenségei, eretnekek, és erőszakkal irtották őket. (Hasonló történt később pl. Assisi Ferenc követőivel is.) Nagy gondot fordítottak elnémításukra, megsemmisítették még írásaikat is, mert tudták, hogy az információs szféra Jézus és követőinek fő küzdőterülete. Ezzel a konstantini fordulattal az emberiesség egy sikertörténete lezárult és kultúránkat másfél évezreden keresztül átjárta a 'keresztény' képmutatás és a hazugság, amely elvesztette ugyan monopolhelyzetét a felvilágosodással, de fő vonásaiban még ma is fennáll. Az evangélium erejét tönkretette a vallási vezetők és vallásos hatalmasok ellenpéldája, amelyet ugyanúgy veszélyes bírálni, mint ahogy Jézusnak veszélyes volt bírálnia kora vallási vezetőit. Jézust megölték, mert azt mondta, hogy a kurvák megelőzik a főpapokat az Isten Országában. A konstantini egyházban az ilyesmiért már Jézus nevében feszítik keresztre-máglyára-kiközösítésre a prófétákat. A kereszténységet a legdurvább gazemberségekre is felhasználták (az Újvilág lakosságának szinte teljes kiirtása, a rabszolgavadászat és kereskedelem, az inkvizíció, többmillió 'boszorkány' kínhalála félévezredes hisztéria során stb.), és a karitatív egyéniségeket, csoportokat, valamint (a prófétaság és gazemberség közt félúton lévő) tisztességes tömegeket csak úgy tűrték meg a konstantini egyházban, ha azok lemondtak a prófétai szó kimondásáról, azaz engedték, hogy eredményeiket a 'keresztény' hatalmasok és maga a rendszer önigazolásként büszkén a saját mellére tűzze. (Természetesen ez a keresztény másfél évezred csodálatos gyümölcsöket is bőséggel hozott, nem csak szörnyűségeket, de a gyümölcsöket mindig felhasználták a szörnyű rendszer fenntartására-igazolására.)

A felvilágosodás után sem változott azonban az emberiség alapberendezkedése. Például a francia forradalom eszméit Napóleon arra használta ki, hogy bevezesse a kötelező sorozást, végigpusztítsa Európát és millió embert hajtson bele az orosz tél halálába. Hitler ingyen osztogatta a néprádiókat, hogy beszédei ott harsogjanak minden német otthonban.

Úgy tűnik, a fogyasztás századunkban erkölcsi paranccsá, eszménnyé tolta fel magát. A példakép a sikeres vállalkozó, a jótékonykodó, kedves milliomos, és az a környezet és életstílus, amelyet a filmek, a sajtó, a közgondolkodás szüntelenül és önkéntelenül imád.

De ez a fogyasztás-eszmény csak itt a gazdag észak-nyugaton tűnik általános érvényűnek. Régebbi korokban a gazdagság-nagyság-hatalom nem elérendő-elérhető eszményként jelent meg, hanem kendőzés nélkül akként, ami: kevesek kiváltságaként. Ma azért vált imperatívusszá, mert a gazdagságot a kapitalizmusban nem nyers erőszakkal szerzik, hanem piaci úton, amihez fogyasztók tömegei kellenek. Aki gazdagodni akar, annak fogyasztókat kell nevelnie terméke számára. Valójában a gazdagság-nagyság-hatalom ma is csak kevesek, kb. az emberiség egyötöde számára jelenik meg elérendő-elérhető eszményként. Az emberiség másik jelentős része felesleg-emberré vált: nincs szükség munkaerejére, vásárlóereje pedig nincs. Régen a rabszolga pusztulása veszteség volt a tulajdonosának. Ma a milliók pusztulása közömbös a rendszernek: nincs rájuk szükség még rabszolgaként sem. Magyarország egyelőre a felső húsz százalékban van, tehát itt aktuális szembenéznünk a fogyasztás-eszménnyel.

Miért baj a fogyasztás-eszmény? Nem természetes, hogy az ember jól akar élni? Nem jó, hogy ma már legalább az emberiség egyötödére tágult a kiváltságosok köre? Négy oka van, amiért óvunk a fogyasztói életstílustól:

– Aki szereti az anyagi javakat (Jézus szavával a Mammont), az nem tudja szeretni Istent. Elveszíti személyiségének gazdag mélységeit. Ez gazdag tömegek katasztrófája. Nem csak a kábítósok, alkoholisták, nihilisták stb. sokaságára gondolok, hanem az egészséges sikeres gazdagok elembertelenedésére is.

– Aki elkölti pénzét, nem tud adni a szegényeknek. A fogyasztás-eszmény éhező százmilliók katasztrófáját okozza, s az ő környezetet kímélni nem tudó létharcukon keresztül hozzájárul az ökológiai katasztrófához is.

– Aki pénzkeresetre és fogyasztásra fordítja ideje nagy részét, nem ér rá szeretni-segíteni a fizetőképtelen rászorulókat, nem ér rá gyógyítani az emberiség beteg lelkét.

– Aki a mai gazdag szinten és módon termel és fogyaszt, a következő nemzedék létszükségleteit habzsolja fel és teszi tönkre.

A katasztrófát jósolgatók nem népszerűek. Biztos nem vitték semmire, szektások, savanyú nekik a szőlő, azért akarják elrontani mások életélvezetét. De a katasztrófát nem kell jósolni, mert már itt van, sőt mindig is itt volt. Az Újvilág lakosságának kilenctizede pusztult bele a 'fölfedeztetésbe', ami a történelem máig is legnagyobb népirtása. A második legnagyobb népirtás az a félszázmillió fekete, aki a rabszolgavadászatokba és szállításba pusztult bele, míg húszmillió társa élve érte el Amerika partjait. Ma naponta negyvenezer gyermek hal éhen. A történelem egy folyamatos katasztrófa, amely napjainkban globálissá válik. Miért nem ébred az emberiség? Mert ezt nem reklámozza senki. Akik elpusztulnak a folyamatos katasztrófában, vagy alulra kerülnek, azoknak a hangja nem hallatszik. Akik túlélik ill. felül maradnak, nem fogják fel a helyzet növekvő megoldatlanságát. (Egyszerű példa: "Fohászkodtam, és Isten hazasegített" – meséli a don-kanyari túlélő. Nem gondol arra, hogy tízszer annyian mondhatnák el – ha élnének! -, hogy "Fohászkodtam, de Isten nem segített haza".)

Nem dolgom most itt kitérni arra, hogy a fogyasztás hamis eszménye ellen nem-vallásos oldalról hogyan lehet szólni, és hogy mi történik azokkal a természettudósokkal, társadalomtudósokkal, tanárokkal, földművesekkel, háziasszonyokkal, munkásokkal, stb. akik szólni tudnak és mernek ellene a maguk szakterületéből, tapasztalatából érvelve.

De arról bőven van tapasztalatom, hogy keresztény oldalról mennyire hatástalan ill. lehetetlen a fogyasztás eszménye ellen fellépni. Teljesen hatástalan vizet prédikálni, ha az embernek az egyháza bort iszik. Ha viszont az illető alkalmazza a prédikációját saját egyházára is, legyen akár maga a pápa, szembekerül a megszentelt hagyományokkal, az ezeket folytató vallási vezetőséggel, a hívő tömegek közgondolkodásával és 'jóérzésével'. Ugyanis a fogyasztói társadalom kritikája óhatatlanul kritikája ennek az egyháznak nevezett szertartás-szolgáltató intézménynek is, amely szinte teljes mértékben része a fogyasztói társadalomnak.

Mit tehet az ember? A katasztrófa enyhítése érdekében vállalja, hogy a fogyasztói társadalomban is, és fogyasztói egyházában is eretneknek tekintik Jézus tanításának hirdetéséért és a megélésére törekvésért:

– jobb, ha az embert megölik, mint ha ő öl (akkor is, ha harcosok sokaságát avatták szentté és a pápát ugyanúgy gorillák védik lövésre kész fegyverrel mint minden államfőt és a katolikusoknak ma is hazafias kötelessége akár egymás ellen is harcolni, mint pl. 70 %-ban katolikus Ruandában, a katonaságmegtagadás pedig még törvényileg megengedett formájában sem lehet téma a magyar templomokban és egyházi iskolákban, stb.);

– jobb, ha az ember megosztja javait a szegényekkel, mint ha meggazdagszik a szegények közepette (akkor is, ha gazdagok sokaságát avatták szentté és ma is fontosabb a templomok nyugati segélyből tatarozása, fűtése, a papok nyugati autóval ellátása, mint az éhenhaló katolikus gyermekek millióinak segítése, stb.);

– jobb, ha az ember Istentől kap dicsőséget, mint ha emberi pozíciókért küzd (akkor is, ha hatalmasok sokaságát avatták szentté és ma is katolikus kötelesség a gazdasági és politikai vezetésbe bejutni egy keresztény Magyarország érdekében, stb.);

– jobb, ha az ember a fizetőképtelen rászorultságon segít, mint ha a fizetőképes kereslet számára dolgozik (akkor is ha ez a szentferenci hozzáállás a szülők és papok szemében a fiatalok félrevezetése, akiknek ugyanis vinniük kell valamire, s különben is első az állapotbeli kötelesség, a jól végzett munka, stb.);

– jobb, ha az ember olyan közösséghez csatlakozik, ahol a házasemberek sőt a nők résztvehetnek a tanításban és a döntéshozásban, mint ha a házasokat és nőket alattvalónak tekintő vezetőket követ (akkor is, ha az engedelmesség a legfőbb katolikus erény, és a celibátus, valamint a nők kizárása a papságból a legfontosabb 'dogmák', stb.);

– jobb, ha a nő és férfi Isten adományaként élvezi a szexualitást szerelmesével és az emberiségre tekintettel szabályozza a termékenységét, szeretetét például a rengeteg elhagyott gyermekre árasztva, mint ha ezt a csodálatos nem-fogyasztói örömet elfojtja és ugyanakkor ragaszkodik hozzá, hogy sok saját (nemzetű) gyermeket nemzzen a Földre, amelyen a meglévő gyermekekkel sincs, aki törődjön (akkor is, ha nem-családos emberből százszor annyit avattak szentté, házaspárt pedig még egyet sem, akkor is, ha a szeretőt tartó, gyermekével nem törődő pap pap maradhat, a családját nyíltan vállalót viszont kirúgással büntetik, az óvszer használata még olyan házasságban is, ahol az egyik fél AIDS-es, a vatikáni agglegény-álláspont szerint az abortuszhoz hasonló súlyos bűn, stb.);

– stb.

Összefoglalva: az evangélium az általam ismert leghatékonyabb erő az agymosás, reklám, információs manipuláció, a fogyasztás eszményítése ellen, de hogy hasson, ki kell szabadítani a világosságot a véka, azaz ma a fogyasztói egyház alól.