Asóka rendeletei: Előszó, Előhang

A tudás hatalom, amint Francis Bacon több mint háromszáz évvel ezelőtt megállapította. A tudomány haladásával a kommunikáció lett mind a hatalom, mind a tudás eszköze. Korunk számos látszólagos ellentmondása összefoglalható abban az ellentmondásban, ami egyrészt a tudomány és a technológia által rendelkezésünkre bocsátott kommunikációs eszközök számának erős növekedése, másrészt a politikai érintkezés, a gazdasági kapcsolatok és a kulturális befolyás megakadályozására emelt gátak között fennáll. A kommunikáció lényeges a tudományos kutatás számára, a demokrácia számára pedig fontos mint a politikai és társadalmi együttműködés eszköze. A tudomány haladása anyagokat és eszközöket biztosított az ember gondjainak a megoldására; emellett lehetővé tette a tömegpusztító fegyverek előállítását s ugyanakkor a különféle politikai intézmények egy sor korlátozást vezettek be a kutatással és kommunikációval szemben. A demokrácia fejlődése indokolja azt a reményt, hogy az emberiség meglelte az eszközöket önmaga kormányzására, az egyéni szabadság és az emberi jogok elősegítésére, a közjó érdekében. A különböző politikai és társadalmi viszonyok között más és más módon alkalmazott és manipulált tömegtájékoztatási eszközöket úgy működtetik, hogy azok csökkentsék a szabad tájékozódáshoz szükséges sokféleséget és türelmet.

A civilizáció és a társadalom gondjai jórészt hatalmi kérdések, a politikai és gazdasági hatalom kérdései. Mégis a béke és a jólét nem biztosítható pusztán politikai tárgyalások és gazdasági megállapodások révén. Ha az igazságot és a lelki értékeket csak a hatalom eszközeiként kezelik, azokat a hatalom fanatizmussá változtatja, s az igazságról alkotott egyetlen nézetet a korlátlan hatalom fölhasználásával rákényszerítik az emberekre. Korunk fanatizmusának sok oka van. Az egyik gyakori példa, a valódi vagy ok nélküli félelem egy ellentétes esztelen fanatizmustól. A fanatizmussal való szembeszállás is fanatizmust szül. A hatalmak összeütközésében a türelem gyengeségnek tűnik; mégis csak a türelem nyújt ésszerű lehetőséget a szervezett esztelen összecsapások helyett. A fanatizmus oka, a félelem és feszültség mélyében a gondolkodás és a kultúra más történelmi hagyományairól való tudatlanság. Az első világháború befejeződése óta az emberek bezárultak különböző fokú elszigeteltségük révén sajátos nemzeti és kulturális hagyományaikba. Ebben az időszakban a politikai gondolkodás gyakran olyan filozófiákon alapult, amelyek nem engedtek teret a gondolkodásbeli eltéréseknek és nem tisztelték mások gondolkodását. Dicsőítették az erőt és az erőszakot, kialakították azt a fölfogást, hogy az embert teljes mértékben gazdasági szükségletei határozzák meg; minden más értéket ideológiává kicsinyítettek, amelyek révén az emberek befolyásolhatók és megtéveszthetők.

A politikai hatalomra való törekvés és a gazdasági javak felhalmozása a civilizáció történelmének nem az egyedüli vagy uralkodó tárgyköre. A birodalmakat legyőzték és azok darabokra estek széjjel; osztályok és népek uralmat szereztek más emberek felett és elűzték őket. Valójában ezen mozgások többek voltak puszta hatalmi összeütközéseknél és befolyásolták ezeket a növekedés és pusztulás más egyidejű folyamatai (s viszont), - a vallások elterjedtek, majd hanyatlottak. A kultúráknak széles humanisztikus és spirituális megnyilvánulásai voltak, majd ezek önző és anyagelvű célokká alakultak át. Az értelmet tisztelték, mert hatékonyan feltárta és működtette az igazságot, bár sejtették, hogy az az önbecsapás eszköze az ésszerűsítésben valamint az ideológiák manipulálása. Az epikus és tragikus költők leírták a hűség összeütközéseit amely során a hatalom szembekerült más értékekkel és gyakran behódolt azoknak. A próféták és a teológusok a jótékonyságban, az emberszeretetben és a szentségben találták meg ösztönzőiket és a világi értékektől az örök értékek felé fordultak. Az erkölcstanítók a gazdagságon, hírnéven és gyönyörön, valamint az önző érdekeken túlmutató késztetése az örök értékeket kereste. A politikai bölcselők az ésszerűségben és a rendben keresték az intézmények és a politika alapjait. A hatalom megragadását jelentő forradalommal szemben minden kultúrában voltak emberek, akik egy sokkal mélyebb forradalom révén visszavonultak a világtól vallásos, intellektuális és jóléti közösségeik felépítése érdekében, hogy azok más fajta értékei csökkentsék a hatalom és az anyagi nyereség iránti vágyat. A hatalmukban biztos embereknek meg kell állniuk és meg kell fontolniuk, hogy az emberiség előrejutása érdekében a hatalom milyen eszközöket alkalmazhat.

Asokának ebben az új kiadásban bemutatott Rendeletei kiváló gyakorlati példákat adnak a hatalom és más értékek közötti kölcsönhatásokra. Olyan ember nyilatkozatai, akinek nagy volt a hatalma, de megváltozott a tudata/lelkiállapota. Ezek bemutatják a hatalomnak a kulturális, a társadalmi és az erkölcsi értékek általi egyetemes átalakulását. Egyetemességük túlterjed a nemzeti és kulturális határokon: egy megállapodás alapján létrejövő kölcsönös egyetértésre és bizalomra törekednek és olyan eszméket fejeznek ki, amelyek felidézik más elmélkedő hatalmasságok, mint például Marcus Aurelius gondolatait. Ezeket az eszméket elnyomta a hatalom embertelen tevékenysége. Ezek a rendeletek egyetemesek, átlépik az osztályok határait: úgy kezelik az emberiséget, mint egy családot, amelyben gazdagnak és szegénynek, hatalmasnak és egyszerűnek hasonló a kötelessége és azonos a jutalma. Egyetemességük túllépi a törvény és a fegyelem korlátait: összekötik a hatalom, valamint a nevelés és meditáció közreműködését és szeretettel, ésszerűséggel, türelemmel átalakítják a jogot.

Asóka uralkodó volt és hódító, akit egy rövid és véres kalingai háború után lesújtott a bűnbánata. Ezen bűnbánat következtében filozófusként mutatta be saját magát - politikai filozófusként, aki önmagát nyilatkozataiban és törvényeiben fejezte ki. Az eszméit és céljait hirdető Szikla-rendeletekkel országát összekötötte a szomszédaival és a határ menti alattvalóival. Birodalma fontos helyein Oszlop-rendeleteket állított föl, hogy kifejezze erkölcsi és társadalmi céljait, Barlang-rendeleteiben helyeket jelölt ki a vallási szertartások céljaira. Erkölcs-filozófus volt, aki a fegyverek győzelmét a Dharma győzelmével, igazságossággal és erkölcsiséggel helyettesítette. Vallási vezető volt, aki a külső szertartásoktól a belső meditáció felé s az átmeneti birtoklástól az örök igazságok felé fordult. Azonban mindenekfelett tanító volt, különösen a megértés és a türelem tanítója.

Asóka egyetlen szóban összegezi a tanítását, s ez a “Dharma”. A rendeletei világossá teszik azon vélekedését, hogy küldetésének célja a Dharma meghatározása, nyilvánossá tétele és hirdetése. Tanításának erejét és eredetiségét hangsúlyozza ezen bizonytalan kifejezésnek általa adott értelmezése. A “Dharma” a vallás és a jámborság {piety} fölfogását és forrását jelenti; e mellett az etika és a moralitás elveit és előírásait is. A vallás és az erkölcsiség kérdéseinek alapvető voltát világosan mutatják a tanításaira vonatkozó különféle eltérő értelmezések. Sokszor úgy tartják, hogy Asóka Dharma-fölfogása lényegében hindu tanítás egy buddhista árnyalattal; máskor pedig, hogy az alapvetően buddhista tan a brahman eszmékkel szemben. Olykor úgy vélik, hogy tanítása az erkölcsiség szektás korlátoktól megszabadított általánosítása és következésképpen a Dharma értelmezései, mint “a jámborság törvényei” {piety} és “az erkölcsiség törvényei” {morality}, - félrevezetőek. Ez ellentmondás, ami megcáfolja a Rendeletek alapvető tanításait. Asóka figyelemre méltó világossággal fölismerte az erkölcsi élet különféle vonatkozásainak kölcsönhatását: az visszatükröződik az ember életszakaszai által meghatározott kötelességeiben; a mindenség alapvető rendjében és az ezen rendben észlelt igazságban. Az az emberek közti kapcsolatot jelenti a családokban, a közösségekben, vallásokban és nemzetekben. Az azonos a különféle kultúrákban és vallásokban eltérő módon kifejezésre jutó alapvető fölfogással, amely a kölcsönös béke és egyetértés alapja. Útmutató a cselekvéshez, az önmegvalósításhoz és boldogsághoz; cselekvés révén lehet eljutni hozzá, fejleszthető tanítással, megvédhető szankciókkal, viszont alapot ad a politikához, a neveléshez és az igazságossághoz; fölfedezhető önvizsgálattal, meditációval és megtéréssel, s maga után vonja a lemondást mindarról, ami vele összeegyezhetetlen.

A Dharma hindu fölfogása egy életszabályra összpontosít, amely minden egyes ember kasztjához és rangjához alkalmazkodik s ez meghatározza teljes erkölcsi, társadalmi és vallási kötelezettségét. Minden kasztnak megvan a saját Dharmája, de a Dharma egyben az erkölcsi rend és az igazság is, rta vagy satya, az isteneket meghaladva és őrizve általuk. A Dharma buddhista fölfogása eltávolodik a Dharma abszolút igazságot és legmagasabb realitást jelentő teológiai és metafizikai szemléletétől, az a természet törvényeire és az emberi viszonyok terén való működésére összpontosít. A Dharma a Királyok Királya és egy dolog vagy egy személy tulajdonságaiban, indítékában, okában nyilvánul meg. Asóka fölfogása szerint a Dharma elkülönül a kaszt-megkülönböztetéstől, a vallásos szertartásoktól és a teológiai dogmáktól. Asóka Dharmára vonatkozó tana megfosztja azt az ember életútjára vonatkozó misztikus értelmezésektől; ez az újjászületésről, a szenvedés négy nemes igazságáról és a Nirvánában való megszabadulás útjának buddhista tanából fejlődött ki. Az ő Dharmája a tisztánlátástól és a tudati változástól függ; alkalmazható az egyéni cselekvésekre és az emberi viszonyokra; megtalálja a célját a boldogságban ezen a világon és az égben.

Asóka saját Dharma iránti érdeklődését a kalingai háború erőszakos és kegyetlen tettei miatti bűnbánatának tulajdonítja. A háborúról való gondolatai miatt változott meg a tudata/szíve/lelkiállapota és ez sugallta Rendeleteinek a kibocsátását, gondoskodva egy erkölcsi reformról. Az érdeklődése mindvégig gyakorlati jellegű. A Dharma tanulmányozásának, a Dharma szerinti cselekvésnek, a Dharma lélekbe vésésének szentelte magát. Ez a három elválaszthatatlan egymástól - a Dharma tanulmányozása a Dharmát megfogható tettekké változtatja; a Dharma szerinti cselekvés példával szolgál a bevésésre; a Dharma bevésése, bár az függ az utasításoktól, felülvizsgálattól, az igazgatástól és intézményektől, végül is csak meditációval és tanulással érhető el.

A Dharma tanulmányozása a cselekvés szokásos elveit átalakító magatartások és mozgató erők tanulmányozását jelenti. Asokának a háborúval kapcsolatos gondolatai tudati/lelkiállapotbeli változást okoztak és ez biztosította számára az erkölcsi újításai során alkalmazott fölismerést. A háború erkölcsi egyenértékét akkor találta meg, amikor a győzelemre törekvő, erőszakos késztetését megsemmisítette a vágya az erkölcs győzelme iránt (Dharma-vijaya). Ebben a folyamatban a rossz és a jó cselekedetek egyaránt átalakultak. Így a bőkezűség erény, de minden más ajándék lényegtelen, ha összehasonlítjuk az erkölcsösséggel (Dharma-dana). Az erkölcsiség ajándéka viszont sugallja a gazdagság erkölcsön alapuló fölosztását (Dharma-samvibhaga), az erkölcsön alapuló emberi kapcsolatokat (Dharma-samstava), az emberek közötti, erkölcsön alapuló testvériséget (Dharma-sambandha). Hasonló módon a vallásban meg van a szentségek helye, de a Dharma szentsége (Dharma-mangala) jelentéktelenné tesz minden más rítust és szentséget. A gyönyör a cselekvés természetes indítéka, de az igazi gyönyör az erkölcsiségben van (Dharma-rati), ezért Asóka felhagyott a szokásos királyi kéjutazásokkal az erkölcsi kirándulások kedvéért (Dharma-yatras). A jog megalapozásának és végrehajtásának az erkölcsiségen kell alapulnia, ezért Asóka átalakította igazgatási rendszerét, megalkotta a magas rangú tisztségviselők új osztályát, megbízva őket az erkölcsiség hirdetésével és felügyeletével (Dharma-mahamatras). A feladatuk volt, hogy elvezessék az embereket az erkölcshöz való kötődéshez és az annak megfelelő cselekvéshez, valamint a már az erkölcshöz kötődő (Dharma-yukta) emberek erkölcsiségének a fokozásához (Dharma-vrddhi). Az erkölcshöz kötődő (Dharma-yukta) emberek között vannak, akik az erkölcsre hajlamosak (Dharma-nisrita), vagy akik megalapozottan erkölcsösek (Dharma-adhisthita), és akik helyesen ragaszkodnak a könyörületességhez (danasamyukta). Ahogyan olvassuk a Rendeleteket, Asóka erkölcsi tanulmányának a nyelvi célja nyilvánvalóvá válik a “Dharma” szó más szavakkal való társításában. Ez a Dharmának cselekvésre való alkalmazását vagy motívumát határozza meg, s a Dharma maga is átalakul ebben a meghatározásban. Asóka megállapítása céljának három kiterjedéséről ugyanazt a megoldást használja, hogy kifejezze odaadását a Dharma tanulmányozása (Dharma-palana), a Dharma szerinti cselekvés (Dharma-karma) és a Dharma bevévése (Dharma-anusisti) iránt. (???)

A Dharma tanulmányozása nem csupán a Dharmának megfelelő megfogható cselekvés alapja; az cselekvés is. Cselekedet, amelyik befolyásolja a saját elveit. A Dharma tanulmányozása révén megtisztul a hitünk, visszatér a morális cselekvés alapját képező önvizsgálathoz és az erkölcsi haladás eszközét képező cselekvéshez. A saját magunkról alkotott tudás elvezet az utak különbözőségének a fölismeréséhez, amely révén eljuthatunk saját Dharma-értelmezésünkhöz. Ez a fölismerés türelmet nyújt nekünk és az élet szentségét, az elvek erejét adja. A mások iránti tisztelet törekvéseink és hitünk következménye és egyben forrása is. A Dharma győzelme biztosítja a bepillantást a valódi dicsőségbe. A Dharma ajándéka az emberiséggel való testvériség fényében megmutatja az anyagi birtoklás és anyagi ajándékok értelmét. A Dharma iránti odaadás irányt mutat minden törvényhez és eszközöket ad ahhoz, hogy összekapcsoljuk a fizikai jólétet a boldogsággal. Az erkölcsiségbe való bepillantás és odaadás alapján a Dharmát meghatározzák egy ember cselekedetei és az emberek közötti viszonyok. A Dharma, az egyénben néhány bűnből és sok jó cselekedetből áll, a rossz és az indulatok (düh, kegyetlenség, harag, gőg, irigység) elkerüléséből, továbbá: kedvesség, nagylelkűség, igazságosság, belső és külső tisztaság, szíves magatartás, életszentség, a pénz-költés és birtoklás elkerülése, önuralom, együttérzés, hála és odaadás gyakorlásából. Ezek az erkölcsiséghez való kötődés és az iránta való szeretet megnyilvánulásai. A Dharma, az emberi kapcsolatokban erkölcsi törvény alakját ölti, amelyet a Rendeletek többször is megismételnek: engedelmesség az anya, az apa, az idősek, a tanítók, a hatóság iránt; a tanítók iránti tiszteletadás; a papi rendekhez tartozók, az aszkéták, a rokonok, a rabszolgák és a szolgálók, a szegények, a szerencsétlenek, a barátok, az ismerősök, a szomszédok megfelelő kezelése; nagylelkűség az aszkétákkal, barátokkal, társakkal, rokonokkal és idősekkel szemben; tartózkodás az élőlények elpusztításától.

Az erkölcsiség tanulmányozásának és az annak megfelelő cselekvésnek eredete Asóka szerint az erkölcsi nevelés. Az erkölcsi nevelésnek két eszköze van - az előírások és a meditáció. Az előírás önmagában hatástalan, ha valaki nem vizsgálja önmagát és tetteinek a következményeit, ha nem fordul a lelkifurdalás és megtérés szándékát hordozó alapvető késztetések felé, ha nem folytat a megértés és cél alapját képező elmélkedést saját magáról. Asokánál az erkölcs elsajátítása sugalmazás és kényszer, eszmei példa és igazgatási szankció érzékeny és okos együttese. Intézményesítette az erkölcsi tisztségviselőket s megbízta őket a tanítással, büntetések kiszabásával, kitüntetések és ajándékok adományozásával; más tisztségviselők feladatává az erkölcsiség ellenőrzését tette. Néhány rendelet a tisztségviselőknek adott tanítás, amelyekben mindennapi nyelven elmondja nekik, hogy mit ítél jónak, hogy annak alapján cselekedjenek, s a végrehajtásnál megfelelő eszközöket használjanak. Kinyilatkoztatja a buddhizmus iránti hűségét, az erkölcsiségről szóló buddhista szövegek alapján megfogalmazza a saját jegyzékét, fölszólítja a szerzeteseket és az apácákat, hogy tanulmányozzák azt. Türelmet hirdet az összes vallás iránt, megbecsülést minden ember és a gyerekei iránt, bizalmon és erkölcsiségen alapuló egyetértésre törekszik a közeli és távoli országokkal. Gondoskodik népének egészségéről és jólétéről, jogi újításokat vezet be, biztosítja a vallási szertartások szükségleteit is. Kihirdeti, hogy kész megbocsátani az ellene irányuló támadásokat, de leszögezi, hogy hatalmában áll azt megtorolni, ha a támadó magatartása nem javul vagy a támadás megbocsáthatatlan. Előírásokat, politikai elveket és büntetéseket hirdet ki. Felismeri a megegyezés fontosságát és bízik abban, hogy a példamutatása sokkal hatékonyabb lesz, mint a hatalma és túl fog terjedni az idő és a birodalmi határok korlátain.

Asóka Rendeletei az irodalom részét képezik minden olyan kultúrában, amelyik a hatalom célját nem az emberek feletti uralomban és a javak fölhalmozásában látja, hanem az én legyőzésében, a többi emberrel való egyetértésben és az igazságról való elmélkedésben, az ésszerűség és a jó cselekedetek keretein belül. Ez olykor a művészetekben és a költészetben jut kifejezésre; máskor a vallási meditációban, filozófiai gondolkodásban, a humanisztikus vagy tudományos kutatásban. Olykor megjelenhet azon tevékenységekben, amelyek az emberi jólét fejlesztése és irányítása számára szükséges mechanizmusokhoz és anyagokhoz kapcsolódnak. Ezek az eszmék olykor Isten városát teremtik meg, a szellemtudományok köztársaságát, az emberiség birodalmát vagy egy, az ember városának bűneitől és vetélkedéstől mentes tudományos akadémiát. Olykor lefekteti a bölcseket, szenteket, az alázatos vagy bűnös embereket irányító alapelveket, hogy megvédje őket a szerencse forgandóságával és a hatalom fenyegetésével szemben. Olykor éleslátást és késztetést ad, amelyek révén az emberi közösségek átalakulnak és az emberi lények felszabadulnak más társadalmakban nem is sejtett és elérhetetlen lehetőségek megvalósítására.

A kommunikáció fejlődése elkerülhetetlenné tesz valamilyen világközösséget. A költők, szentek, filozófusok és államférfik fölismeréseiből eredő türelem, ésszerűség, szeretet és érzékenység eszközöket fog biztosítani egy hiteles kommunikáción alapuló valódi közösséghez. Egy ilyen felismerés nem fog fegyvert adni a hatalomért való küzdelemhez, ami szintén a kommunikáció fejlődésének a következménye. A hatalomért való küzdelmek során ritkán győzedelmeskedik valamelyik ellenfél - a győztes és a vesztes egyaránt rendszerint feledésbe merül vagy lerombolandó emlékművé válik. A béke, a rend és az egyetértés megsemmisíti az okaikat.

Asóka Rendeletei ezen kiadásának két célja van: a Rendeletek közzététele egyszerű angol nyelven és a tanítások érthető sorrendben való bemutatása. A rendeleteknek sok fordítása áll az olvasó rendelkezésére. Azonban a legtöbb esetben a fordítók arra törekedtek, hogy hűek maradjanak az olykor töredékes szövegekhez, hogy visszaadják az eredeti nyelvét és kifejezési módját, hogy visszatükrözzék az időszak légkörét és magatartását. Ez gátolta őket abban, hogy gondolataihoz illő módon fejezzék ki Asóka magas eszményeit és egyenes módszereit. Ez a fordítás arra törekszik, hogy a Rendeleteket korszerű kifejezésekkel adja tovább, torzítások és anakronizmusok nélkül. Elkerüli a régies és elavult kifejezéseket, világossá teszi a feltételezett értelmeket és a hipotetikus kapcsolatokat, amelyek a sokkal inkább betű szerinti és óvatosabb változatokban jelen vannak.

A Rendeleteket általában a régészeti jelleg és a földrajzi hely szerint sorolják fel - Szikla-rendeletek, Oszlop-rendeletek, Barlang-rendeletek. Ebben a kiadásban más a sorrend: I: Asóka leírása a rendeletekről, azok egymáshoz és a körülményekhez való viszonyai. II: Számadása a Kalinga-háborúban szerzett tapasztalatairól, amelyek elvezették őt a Rendeletekben leírt politikához. III: Asóka célja a Dharma vagy az erkölcsiség terjesztésében. IV: Ezen politika terjesztésében használt módszerei. V: Dharma-értelmezése. VI: A Dharma egyetemes és eseti alkalmazása.

Ezen elrendezés olyan eszközről kíván gondoskodni az olvasó számára, amely segítségével eljuthat a Rendeletek egyéni értelmezéséhez, azok jelentőségéhez, ahelyett hogy egy rendszert alkotna azokból vagy tantételt olvasna ki belőlük. A Rendeletek önmagukért szóljanak. Mindegyik Rendelet a teljességében le van fordítva. A hosszabb Rendeletek közül négyet, a VII. Oszlop-rendeletet, az V. és X. Szikla-rendeletet és a Maski Szikla-rendeletet részekre bontottuk, hogy megfeleljenek az elrendezésnek, azonban legnagyobb részüket egy egységben nyomtattuk, akkor is, ha a tartalmuk túllépi annak a résznek a határait, ahová elhelyeztük. A tartalomra vonatkozó táblázatban világosan bemutatjuk az elhelyezést és a négy széjjelválasztott rendelet részeinek a viszonyulásait. A Rendeletek újra-elrendezése könnyebbé kell, hogy tegye azoknak mint Rendeleteknek a megértését - a működést, a célt, a föltételezést - ahelyett, hogy átalakítanák azokat egy erkölcsi törvénykönyvvé, filozófiai rendszerré vagy vallásos credóvá. A Rendeletekre vonatkozó további felvilágosítások találhatók a Bevezetésben; s Asóka Dharma-fogalmáról való elmélkedések az Előszóban.

Asóka Rendeletei fontosak mai világunkban is. Asóka szemben találta magát a társadalmi osztályok, vallási szekták, népek és nemzetek közti feszültség és félelem kérdésével. Hatékony politikát keresett a háború elkerülésére, s hogy növelje az emberi jólétet és boldogságot. Arra törekedett, hogy nem hódításokra, hanem az erkölcsre, a Dharmára támaszkodva alapozza meg az egész emberiség közösségét. Meg kívánta tisztítani a vallási szertartásokat és ki akarta küszöbölni a tantételekről való vitákat, a szektás türelmetlenséget, fölismerve a Dharma eltérő értelmezése mellett is létező erkölcsi ideál azonosságát. Azt akarta, hogy ne az előírásokkal és parancsokkal javítsák az erkölcsi gyakorlatot (ezeket kevéssé értékelte) - hanem meditáció és egyetértés révén. Segítségükkel kívánta átalakítani az egész erkölcsiséget, politikát és vallást két kölcsönösen összefüggő kötelezettséggé: ezek a mások iránti tisztelet és a jó cselekedetek. Asóka erről a kérdésről igen széles földrajzi keretek között gondolkodott - ez felölelte nem csak India egészét, hanem háromezer mérfölddel túlterjedt a határain. A gond ma az egész emberiség gondja, az ember birodalmáé, a világ közösségéé. Ez, miként Asóka fölismerte, a közösség alapját szolgáló közös törekvés tisztázásának és a hitek pluralizmusa megteremtésének a morális problémája. A közös cél inkább a javulás és az egyesítés alapja mint a korlátozás és széthúzás oka.

Asóka Rendeleteinek a kiadása az International Institute of Philosophy által tervezett szöveggyűjtemények részét képezi. Annak címe “Filozófia és világ-közösség”. A szöveggyűjteményeket a lehető legtöbb nyelvre szeretnénk lefordítani és kiadni. A gyűjtemény szerkesztőbizottsága: G. Calogero (Róma), J Ebbinghaus (Marburg-Lahn), R. Klibansky (Montreal), elnök, J. Lameere (Brussels) és R. McKeon (Chicago). A sorozat első kötete John Locke: A letter concerning Toleration (Levél a türelemről). Asóka Rendeletei ezen angol fordítása a sorozat második kötete.