Az örökifjú Homo venalis Szeretettel köszöntöm a Beavatás nézõit. Hölgyeim és uraim, elgondolkodtak már azon, hogy milyen fiatalok vagyunk? Mi több, napról-napra fiatalabbak. Öreg turisták rövid nadrágokban, virágos ingekben stb. Az egyenruha jó tájékoztató. A mai uniformis: a farmer, a póló, a tarkaság, a tegezés, a sport mind az ifjúságkultuszt tükrözi, ugyanúgy, ahogy a régi viseletek az öregség tiszteletét sugározták. Gondoljunk csak arra, hogy apáink nemzedékében a gyerekeknek magázniok kellett szüleiket, sõt néha idõsebb testvéreiket is. A legények, mihelyst tehették, bajuszt eresztettek. Nagyapáék fekete kalapjait hordták, komótosan lépegettek, hogy idõsebbnek látszanak. Az asszonyi viseletek is hamar elhagyták a színeket: az elsõ gyermek megszületése után barnulni kezdtek, fakulni, feketedni. Viseletek. Varsányi ruhák! A Lakodalomból! Történt mindez erkölcsi és vallási megfontolásból is: a férjes asszony, az anya már ne cifrálkodjék, ne akarjon tetszeni másnak, legyen neki elég az ura. És a férfiak? Görgey Artúr , ez középkorú férfiú valójában 30 éves, és a szabadságharc bámult és irigyelt fõvezére, aki egyetlen csatát sem vesztett az osztrákok ellen. Ez az öregúr Batthyány Lajos gróf , 42 éves, magyar miniszterelnök. Õk miért akartak idõsebbnek látszani? Füst Milán miért verselt magáról huszonévesen mint aggastyánról? Az említettek arcképei Valószínûleg azért, mert az öregeknél volt a pincekulcs. Õk döntöttek a fölmerülõ ügyekben, náluk halmozódott föl a mûveléshez szükséges tapasztalat. A gyerekek tõlük tanulták mindazt, amit tudniok illett. Ugyanis az anyagi világ, vagyis a gazdálkodás, és a szellem rendje szilárd egységet alkotott. A hasznos, a jó és a szép fogalmai kitartottak évszázadokon, évezredeken keresztül – szinte mozdulatlanul. Ennélfogva a régi tudás fölbecsülhetetlen kincsként gyarapodott. Továbbadása – írásbeliség híján – közvetlenül történt. Az utódok pedig az elõdök foglalkozását és életmódját követték. Éppen ezért a törzset vagy az államot a vének tanácsa irányította: gondoljnk a régi Róma szenátusára. A szó pontosan ezt jelenti. Római szenátus? Talán Dosztojevszkij (képe!) mondta ki elõször, ugyan kérdés formájában a múlt században: Ki ne akarná megölni az apját? Freud (képe!) pszichoanalitikai elméletének pedig már egyik sarokköve az Oidipusz-komplexus. Eszerint a gyermekek szerelmesek másnemû szülõjükbe, tehát a fiúk az édesanyjukba, s apjukat e szerelemben vetélytársuknak tekintik. Vetélytársuknak, akit meg kell ölni. Ezt persze elfojtják, ám a modern pedagógia egyik fõiránya éppen Freud alapján arra neveli a gyermekeket, hogy minél szabadabbaknak érezzék magukat, minél kevesebb elfojtással küszködjenek. Marseilles-dombormû (Larousse) Az ifjúság forradalma politikailag is lezajlott. Éppen a Nagy Francia Forradalom (képek a Tolnaiból) volt az a világesemény, amely hogy úgy mondjam, megölte a hagyományos európai társadalmat. Tudjuk, hogy az Anciénne Regimet már 1789-91 között fölváltotta az alkotmányos berendezkedés. Ám ekkor következett a terror ( Danton, Marat, Saint Juste, Robespierre képei) (Larousse) Több tízezer embert végeztek ki, azért, mert azok osztályhelyzetük, erkölcsi vagy egyéb meggyõzõdésük szerint a múlthoz kötõdtek. Tragikomikus és jelképes értékû, hogy a terror a szabadság az egyenlõség és a testvériség jelszavaival múlta fölül pár történelmi perc alatt az inkvizíció százados rémtetteit. Nemcsak a Bastille-t rombolták le, hanem a múlt számos egyéb emlékét is, miként a jakobinusok örökösei nálunk is osztályharcot folytattak a "feudális mûemlékek" kastélyok, levéltárak, festmények s egyebek ellen. Podgora szétlõtt temploma, lángok a varsányi kemencébõl De térjünk a mába. Ma egy két éves gyermek köpdösheti és rugdoshatja anyját, aki kínos mosollyal tûri a jelenetet, ugyanis a megengedõ pedagógia szerint a gyermeket tilos korlátozni bármiben. Spock tanítványai s õ! Tehát a morális leszakadás, bármilyen kicsi korban bekövetkezhet. Ez a hagyományban elvileg soha nem történhetett meg; a gyermek haláláig köteles volt tisztelni apját és anyját. A kamaszkor meghozza a biológiai érést és vele a szexuális gyakorlatokat. A hagyományban ez az idõ egybeesett a társadalmi éréssel: õsanyáink kb. a múlt századig 13-15 éves koruk körül foganták elsõ gyermeküket. Rómeó és Júlia! A kötelezõ katonai szolgálat bevezetése után a fiúk leszerelésükig halasztották a család alapítást, az iparoslegények önállóvá válásukig. Ezt írja 1852-ben a remek emlékiratíró Francsics Károly, veszprémi borbélylegény (olvasok). A társadalmi érés egyre kijjebb tolódik: a jobb szakmák fölsõfokú végzettséget kívánnak. Így az önálló egzisztencia kialakítása diplomázás utánra marad. A biológiai és társadalmi érettségünk közti feszültséget a kor a szexuális forradalommal oldotta föl, amely eltörölte a nemi bûnöket Gép-párok. Eke-traktor. Ló-autó. Kard-rakéta A gazdaságkori fiatalember általában elutasítja szülei mûveltségét. Elavult. Immár nem kapálunk, hanem permetezünk, nem gyaloglunk, hanem buszra szállunk , nem vizsgáljuk az ég alját, hogy lesz-e e esõ, ez a meteorológus dolga, amint a szozótábla ismerete a zsebkalkulátoré . Lassacskán leszokunk az olvasásról, amóta a praktikus információkat képernyõkrõl gyûjtjük. Az anyagi tudásnál avultabb a szellemi: a végsõ kérdések feszegetés magánügy lett. Hobbi. A társadalom általános programjából törölve. Akinek maradt eféle igénye, annak remek specialisták: papok, pszichiáterek, guruk, temetkezési vállalkozók áálnak rendelkezésére. Templomok, múzeumok Az erkölcsi örökség ún. kultúrszempontokból fontos, ezért megfelelõ, zárt helyeken, pl. templomokban, múzeumokban gondos õrizet alatt áll. Fogyasztjuk õket, de bensõ kapcsolat nélkül, hisz örökös ifjúságunk lényege a mozgékonyság és a szabadság, ami azt jelenti, hogy kutya kötelességünk lázadni mindennemû korlát ellen. Ki-ki önállóan alakítja ki a "maga esztétikáját és erkölcsét". Hogy ez mennyire lesz kaptafa-norma, most hagyjuk. Állandó, permanens forradalmakban élünk: politikai, kulturális, gazdasági, informatikai, szexuális, közlekedési és egyéb robbanások örvényében. Vágókép. A hagyomány embere boldog szeretett volna lenni itt a földön, s üdvözülni odaát. Mestert keresett, aki beavatja õt a mûvelés, a szemlélõdés és az örök élet titkába. Istenhez vezeti, aki abszolút, örök, állandó. Aki olyan, mint a szeretet, amely nem múlik el sosem. Vízesés? Egy szál fû? Mai utóda jobbára megelégedne az örök ifjúság titkával, a boldogulással. Miután eszközeink és eszméink a piacról származnak s oda is térnek vissza, követnünk kell õket. Velük együtt kell forogni a munkaerõpiacon áruként. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ez a homo sapiens karrierjének gazdaságkori állomása. Nem áruvédjegynek lenni, mint az optimista József Attila gondolta, hanem árunak. Homos sapiens, gondolkodó, vagy bölcs ember helyett Homo venalis lettünk. Áru ember. Akinek minden megbecsülése abból ered, hogy mit tart róla a piac. Mintha szafaládé volnánk, vagy sampon. És az áruk honnan ismernének Istent, vagy bármit, ami állandó, hiszen elemük a verseny. Egy szempontot tisztelnek, ez pedig az újdonság. Egy áru annál értékesebb, minél újabb. Látjuk: csillag, Neue, new stb. A munkaerõ-áru, az áru-ember a homo venalis is rávési ugyanezt magára. Hiszen ha nem festi a haját, ha nem öltözik tinédzsernek, ha nem löki a kamaszos sódert vén fejjel, akkor a kutyának se kell. Ötvenen túl már szinte semmi esélye a piacon. És ha az új ember, a homo venalis, önmaga nyakán marad, ugyan mihez kezdhet?