ensz-co.html

A katonaságmegtagadás alapvetõ emberi jog!

Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága 1987 márc. 10-én úgy döntött, hogy "a katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadását tekintsék az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezménye által elismert gondolatszabadsághoz, lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog törvényes gyakorlásának".

A teljes szöveg (Magyar fordítás - Hungarian translation © Gyula Simonyi), amely a Pálmaág c. katolikus szamizdat 2. füzetében jelent meg 1987-ben, a következõ:

Az ENSZ Közgazdasági és Szociális Tanács E/CN.4/1987/L.73 1987. március 5. dokumentuma, Emberi Jogok Bizottsága, 43. ülésszak, 15. napirendi pont

A FIATALOK SZEREPE AZ EMBERI JOGOK ELÕMOZDÍTÁSÁBAN ÉS MEGVÉDÉSÉBEN, BELEÉRTVE A KATONAI SZOLGÁLAT LELKIISMERETI OKBÓL MEGTAGADÁSÁNAK KÉRDÉSÉT

A katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadása

Az Emberi Jogok Bizottsága

újra megerõsítve, hogy valamennyi tagállamnak kötelessége elõmozdítani és megvédeni az emberi jogokat és az alapvetõ szabadságjogokat, valamint teljesíteni a különbözõ nemzetközi emberi jogi okmányokban magára vállalt kötelezettségeit,
tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 3. és 18. cikkelyeire, amelyek kinyilvánítják az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, valamint a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogot,
emlékezve arra, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezménye elismeri, hogy mindenkinek joga van a gondolatszabadsághoz, lelkiismereti és vallásszabadsághoz,
emlékezve a Közgyûlés 1979.dec.17-i 34/151 határozatára is, amely 1985-öt az "Ifjúság Nemzetközi Évének: Részvétel, Fejlõdés, Béke" jelölte ki, valamint az 1965. december 7-i 2037 /XX/-re, amely kijelenti, hogy a fiatalokat megértõen, a béke, igazságosság és valamennyi ember tiszteletben tartásának szellemében fogják felnevelni,
felidézve 1981. márc. 12-i 40. határozatát /XXXVII/, amelyben rámutatott annak szükségességére, hogy jobban értsék meg azokat a körülményeket, amelyek között a katonai szolgálatot lelkiismereti alapon meg lehet tagadni,
figyelembe véve a fiatalság jelentõs szerepét a nemzetközi béke és együttmûködés valamint az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjogok elõmozdításában,
felidézve a Közgyûlés 1978. dec. 20-i 33/165 határozatát, amelyben a Közgyûlés elismerte valamennyi ember jogát arra, hogy megtagadja a szolgálatot azokban a katonai vagy rendõri szervezetekben, amelyeket az apartheid erõszakos végrehajtására használnak, és felszólította a tagállamokat, hogy a Területi Menedékjog Nyilatkozatának szellemében adjanak menedékjogot vagy engedélyezzék az átutazást egy másik államba azoknak a személyeknek, akik arra kényszerülnek, hogy országukat elhagyják kizárólag azért, mert lelkiismereti okból megtagadják a katonai vagy rendõri szolgálat útján történõ segédkezést az apartheid erõszakos végrehajtásában,
kifejezve azt a meggyõzõdését, hogy az állhatatos és õszinte erõfeszítések, amelyeket valamennyi állam célul tûzött ki a háború fenyegetésének határozott megszüntetésére, a nemzetközi béke megteremtésére és a nemzetközi együttmûködés fejlesztésére az ENSZ alapokmányának megfelelõen, végül olyan körülmények megteremtéséhez vezethetnek, melyek között a katonai szolgálat szükségtelenné válhat,
tekintetbe véve 1984. márc. 12-i 1984/27 határozatát és a Közgazdasági és Szociális Tanács 1984. május 24-i 1984/27 határozatát, amelyben eldöntötték, hogy a lehetõ legszélesebb körben osztják szét Mr. Eide és Mr. Mubanga-Chipoya jelentését (E/CN.4/Sub.2/1983/30), azzal a céllal, hogy észrevételeket kapjanak a kormányoktól, az illetékes ENSZ szervezetektõl és specializált képviseletektõl valamint más kormányközi és nem hivatalos szervezetektõl,
tudomásul véve azt az átfogó jelentést, melyet Mr. Eide és Mr. Mubanga-Chipoya terjesztett elõ a katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadásáról, amely következtetéseket és javaslatokat tartalmaz,
tudomásul véve a kormányok és nemzetközi szervezetek válaszait is a Fõtitkár észrevételeket és megfigyeléseket igénylõ kérelmére (E/CN.4/1985/25 and Add.1-4),
gondosan mérlegelve az Albizottság jelentését a katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadásáról (E/CN.4/Sub.2/1983/30), amely mérlegeli a különbözõ emberi jogi okmányokban található e tárgyhoz tartozó nemzetközi szabályokat és rendelkezéseket, és leírja az állam gyakorlatát a katonai szolgálat önkéntes vagy kötelezõ jellegét illetõen,
elismerve, hogy a katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadása lelkiismereti elvekbõl és indítékokból származik, beleértve a vallásos, etikai, morális vagy hasonló motívumokból eredõ mély meggyõzõdést,

1. úgy dönt, hogy a katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadását tekintsék az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezménye által elismert gondolatszabadsághoz, lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog törvényes gyakorlásának;

2. felhívja az államokat, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy elismerjék a katonai szolgálat alóli mentesség jogát, a fegyveres szolgálat valóban lelkiismereti alapon történõ megtagadása esetén;

3. javasolja azoknak az államoknak, amelyekben a katonai szolgálat kötelezõ és ahol errõl még nem gondoskodtak, hogy fontolják meg a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadók részére az alternatív szolgálat különféle formáinak bevezetését, amelyek összeegyeztethetõk a lelkiismereti megtagadás indítékaival, figyelembe véve egyes államok ezirányú tapasztalatait, és hogy ezek az államok tartózkodnak attól, hogy börtönbüntetés alá vessék az ilyen személyeket;

4. javasolja a tagállamoknak, amennyiben még nem tették meg, hogy a hazai jogrendszerük keretén belül hozzanak létre tárgyilagos döntéshozó eljárásokat annak meghatározására, hogy a lelkiismereti megtagadás az egyes sajátos esetben indokolt-e;

5. kéri a Fõtitkárt, hogy számoljon be a Bizottság 45. ülésén a katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadásának kérdésérõl, figyelembe véve azokat az észrevételeket, amelyeket a kormányok tettek, és a kapott további információkat;

6. elhatározza ennek az anyagnak további átgondolását a Bizottság 45. ülésén a "Fiatalok szerepe az emberi jogok elõmozdításában és megvédésében, beleértve a katonai szolgálat lelkiismereti okból történõ megtagadásának kérdését" napirendi pont keretében.

AZ ENSZ A LELKIISMERETI KATONÁSKODÁS-MEGTAGADÁST ELISMERI EMBERI JOGNAK

(WRI NEWSLETTER March/April 1987, 9.o.)

Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága megszavazta, hogy a lelkiismereti megtagadást emberi jognak tekinti.

Az E/CN.4/1987/L.73 indítványt 1987. március 10-én tárgyalták - 15 évvel azután, hogy a kérdés elõször fölmerült. A szavazatok: 26 mellette, 2 ellene, 14 tartózkodás. Mellette: Argentína, Ausztrália, Ausztria, Bangladesh, Belgium, Colombia, Costa Rica, Franciaország, Gambia, NSZK, Írország, Olaszország, Japán, Libéria, Norvégia, Pakisztán, Peru, Filippi-szigetek, Ruanda, Szenegál, Szomália, Sri Lanka, Togo, Egyesült Királyság, USA. Ellene: Iraq és Mozambique. Tartózkodott: Algéria, Bulgária, Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, Kína, Kongó, Ciprus, Etiópia, NDK, India, Mexikó, Nicaragua, CCCP, Venezuela és Jugoszlávia. Hiányzott: Lesotho.

Elismerés illeti a genfi Quaker ENSZ-irodát az elõkészítõ kampányukért.