A Bárka
közösség imái
Esténként,
tûz körül kézenfogva mondják:
Valamennyien
átutazók és zarándokok vagyunk.
Gyújtsunk hát
tüzet a keresztúton az
Örökkévalónak.
Zárjuk be a
kört és alkossunk templomot a szélben.
Alkossunk ebbõl az
akármilyen helybõl egy templomot.
Mert eljött az
idõ imádni lélekben és
igazságban,
hálát adni
mindenhol és minden idõben.
Szabjunk határt az
idõnek, teremtsünk középpontot a külsõ
sötétségben,
és váljunk
jelenvalóvá a jelennek.
Ez a jelenlét, amit
hiába kerestünk a napjainkban,
mert abban a pillanatban
messze volt tõlünk.
Íme szemünk
elõtt és szívünkben van a jelen.
A tûz a
jelenlét, ami ég és ragyog, a jelenlét, ami
imádkozik.
A tûz áldozata
annak, ami elég, az élet melege és a szemek
öröme.
A halott dolgok
halála és visszatérésük a
fénybe.
Öröm tüze!
Szenvedés és öröm egymásban.
A szeretet a
szenvedésben is bennlévõ
öröm.
A tûz az élet
és halál egymásban.
A látszat, ami
elhamvad és a lényeg, ami
elõtûnik.
Énekeljünk
hálaadást a tûz nyelvén,
mely
nyilvánvaló és világos minden ember
számára.
És ti, emberek, akik
jártok a szél minden irányában,
lépjetek be a
körbe és adjátok a kezeteket.
Lehelj ránk Urunk,
hogy imánk lángként emelkedjen
föl,
hogy holt
fából és tüskébõl való
szívünk, és annak rövid
és tétova
életszikrája szolgálja egy kicsit a te
dicsõségedet.
Amen.
(Lanza del
Vasto)
Esténként,
télen gyertya körül:
Ó, igazság
Istene, akit különféle emberek
különféleképpen neveznek,
de aki egy vagy, egyetlen
és ugyanaz!
Aki az vagy, aki van, aki
benn vagy mindenben, ami van,
és az
egységében mindazoknak, akik egyesülnek.
Aki vagy a
magasságban és a mélységben,
az egek
végtelenjében és a szív
árnyékában, mint egy parányi
vetõmag.
Áldunk Téged,
Urunk, mert meghallgatsz, hisz ez az imádság
meghallgatás,
Hiszen együtt fordulva
Hozzád felemeljük akaratunkat,
megtisztítjuk
vágyainkat, és egyetértünk.
És mit
kérhetnénk még, ha ez betöltött ? Igen, mit
kérhetnénk mást,
mint hogy ez így
maradjon, ó Örökkévaló, napjaink és
éjszakáink hosszán keresztül.
Mi mást, minthogy
eléggé szeressünk Téged ahhoz,
hogy szeressük
mindazokat, akik Téged szeretnek, és úgy idéznek
meg, mint mi,
eléggé ahhoz,
hogy szeressük azokat,
akik másképp
imádkoznak Hozzád és gondolnak
Rád,
eléggé ahhoz,
hogy jót akarjunk azoknak, akik nekünk rosszat
akarnak,
eléggé, hogy
jót akarjunk azoknak, akik tagadnak Téged, vagy nem tudnak
Rólad.
Azt a jót, hogy
térjenek meg Hozzád.
Add nekünk a Te
törvényed okosságát Urunk,
csodálkozó
és irgalmas tiszteletét mindannak, ami
él,
szeretetet, annak
visszája a gyûlölet nélkül,
erõt és a
béke örömét.
Amen.
(Gandhi)
Esténként:
Uram, tégy minket
szereteted eszközévé,
hogy ahol
gyûlölet van, oda szeretetet vigyünk,
ahol viszály, oda
egyezést,
ahol bántás,
oda megbocsátást,
ahol
reménytelenség, oda
reménységet,
ahol kétség,
oda hitet,
ahol
sötétség, oda fényt,
ahol
szomorúság, oda örömet.
Tedd, Uram, hogy jobban
törekedjünk
betölteni, mint
betelni,
megérteni, mint
megértve lenni,
szeretni, mint szeretve
lenni.
Mert az odaadásban
kapunk,
a
megbocsátásban nyerünk
bocsánatot,
önmagunk
számára meghalva
születünk
újjá az örök életnek.
Adj nekünk, Uram,
békét, erõt és
örömöt,
és add, hogy
másoknak adjuk ezeket.
Amen
(Assisi Szent
Ferenc)
Reggelente, a Nappal
szemben:
Ó, Te, mindeneken
túl való, hogyan nevezzelek más
néven?
Milyen himnusz
énekelhet meg Téged? Semmilyen szó sem tud
kifejezni.
Milyen szellem ragadhatna
meg Téged? Semmilyen okosság nem ért
meg.
Egyedül Te vagy
kimondhatatlan, egyedül Te vagy megismerhetetlen.
Minden gondolat
belõled jön, minden lény neked ad
hálát,
akik gondolkoznak és
akik nem.
A
világmindenség vágya, minden sóhaj feléd
áhítozik.
Minden, ami létezik
Hozzád imádkozik, és minden lény, aki olvasni
tudja
a Te
világegyetemedet, Feléd emeli a csend
himnuszát.
Minden, ami létezik,
Benned létezik, a világegyetem mozgása Benned
árad.
Minden lénynek Te
vagy a vége. Egyetlen vagy, mindegyik vagy és egyik
sem.
Te nem egy magányos
létezõ vagy, nem a létezõk összege
vagy.
A tiéd minden
név. Hogyan nevezzelek, egyetlen megnevezhetetlen?
Milyen égi szellem
hatolhat át a felhõkön, melyek magát az eget fedik
el?
Ó, Te, mindeneken
túl való, hogyan nevezzelek más
néven?
Irgalmazz!
Amen.
(Nazianzi Szent
Gergely)