Barna Erika: Élet egy franciaországi kommunában
(A Bárka)


(Az alábbi levelet Gyarmathy István másolta le. A levél írója hozzájárult, hogy részleteket közöljek belőle a Gaiaban. Köszönjük szépen.)
Mesélek a közösségről. Lanza del Vasto alapította 1948-ban. 1937-ben Indiában járt, találkozott Gandhival, és úgy vélte, Gandhi hindu létére megél valamit, ami a kereszténységnek is alapvetően része, de a keresztény Európa valahogy "kihagyta" a kereszténységből. Ez az ahimsza, az erőszakmentesség. A keresztény szóhasználatban az ellenségszeretet, a vissza-nem-ütés.

Ez az ember tehát elhívást érzett arra, hogy Nyugaton életközösséget alapítson Gandhi szellemében, de keresztényként. Írt, előadásokat tartott, tíz évet várt az alapítással, akkor lett érett a helyzet. Lett egy kis mag, amivel el lehetett kezdeni. Éppen akkor, amikor Nyugaton beindult a kapitalizmus és mindenki meg volt részegedve a fejlődéstől ez az ember arról kezdett prédikálni, hogy elvétettük az irányt. Hogy öngyilkosságra készülünk az atomenergia, az atomfegyverek fejlesztésével. Volt tehát egy politikai-gazdasági-társadalmi nézőpontja, ami mögött szellemi-vallási meggyőződés állt.

Az első időkben nagyon fontosak voltak a politikai fellépések. Ez kovácsolta össze az embereket. Bár már akkor is törekedtek arra az egyensúlyra, hogy a külvilágban ható fellépés mellett ott legyen a befelé irányuló elmélyülés. A szellemi, a közösségi élet.
Tetteikkel tehát harcolni akartak az igazságtalanságok ellen, de csak békés eszközökkel: éhségsztrájkkal-böjttel, nyílt levelekkel, párbeszéd-kezdeményezéssel.
Fellépéseik az atomkísérletek ellen, a gyanúsnak mondott személyek letartóztatása, táborokba küldése ellen, az algériai háború, a kínzások ellen, a polgári szolgálat lehetőségéért, a parasztok földjét katonai célra elvenni szándékozók ellen; a II. Vatikáni zsinat idején azért, hogy a zsinat szövegében benne legyen a háború elítélése.
Azóta a helyzet annyiban változott, hogy már nem okoznak meglepetést a fellépéseikkel, s több ehhez hasonló mozgalom is működik. Most másokkal közösen szerveznek tiltakozásokat.
Másrészt most kevesen vannak és ezek inkább a közösségi életben élik meg azt, amiben hisznek.

A mozgalom neve: Bárka, a név Noéra utal. Jelenleg 6 életközössége van, főleg Dél-Franciaországban. Ezen kívül számosan kapcsolódnak a mozgalomhoz, "hivatalosan" azok, akik pünkösdkor ígéretet tesznek egymás előtt, hogy a Bárka irányelvei szeretnének élni. Őket szövetségeseknek nevezik. Ők és a Bárka barátai területenként rendszeres találkozókat szerveznek, amelyeken beszélgetnek, előadásokat szerveznek. Részt vehetnek fellépéseken, éves találkozójuk van; és látogatják a közösségeket. Mind a 6 közösségnek megvan a saját egyéni arculata. Ahol én voltam, az az anyaház, ahonnan a többi alapítás kiindult. 1963-ban a 450 ha-os területen 3 tanya volt, ezeket hozták rendbe.
Az alapító valamiféle családos "szerzetesrendet", "lovagi" rendet képzelt. Egyébként művész is volt, drámákat, regényt írt, faragott, rajzolt, énekelt. Eredetileg volt egy viseletük, de már kevesen hordják.
Azt gondolták, az erőszakmentesség megélhető az élet számos vonatkozásában. A természettel való viszonyban, az igazságszolgáltatásban, a nevelésben, az étkezésben, a gazdaságban. Életegységre törekszenek. Külső és belső munkára. A kétkezi munka, ami nem robot, hanem kibontakozási lehetőség fontos a számukra. Biokertészet, állattenyésztés, (tehén, ló, baromfi), sajtműhely, pékség, kézművességek: famunkák, fazekasság, szövés, fonás, növényi festés, gyertyaöntés, bőrszandál készítés, papírgyártás, nyomda, gyógynövények és gyógynövény-alapú szépészeti szerek. Van egy évente 4-6-szor megjelenő újságuk, szintén a közösségben készül. Vegetáriánusok, tejterméket, tojást fogyasztanak.
Van egy napirend, ami beosztja az életüket, de semmi nem kötelező. Reggel meditáció, közös ima a kelő nap felé fordulva, reggeli, délelőtt munka, ebéd, pihenő, délután munka, este vacsora, meditáció, ima. A déli étkezés közös, a reggeli és vacsora a családoké, illetve az egyedülállók együtt ehetnek.
Rendszeresen fogadnak olyan embereket, akik valamennyi időre osztozni szeretnének az életükben. Ezek munkájukért szállást, ellátást kapnak, nincs kötelezettségük a Bárka felé. Az elköteleződés néhány éves folyamat, mindenkinek van ideje meggondolni. A fogadalmat évente egymás előtt meg kell újítani. Tehát bármikor el lehet hagyni a közösséget.

A közösségi életben fontos szerepe van az éneknek, néptáncnak, népzenének. Négy fő ünnepük a húsvét, karácsony, Szent Iván (az elköteleződés ünnepe) és Szent Mihály (a betakarításé, évkezdeté, mérlegelésé).
Vallási alapállás: mindenki ismerje meg, mélyítse el a saját vagy megtalált vallását, hogy nyitott tudjon lenni a többiekére. Nagy részük katolikus, kisebb részük protestáns és vannak olyanok, akik nem tudnak egy valláshoz sem kapcsolódni. Sokan érdeklődnek a keleti vallások iránt. Ügyelnek a szinkretizmus veszélyére, ezzel szemben az ökumenizmust, a vallások párbeszédét akarják segíteni.
Mindenkinek megvan a vállalt felelőssége a munkában, ezeket évente újra elosztják. A közösség felelősét 3 évente választják. A lábmosó hierarchiát szeretnék megélni, ez nagycsütörtökön jelképesen megtörténik. A döntéseiket nem a többség dönt elv alapján hozzák, hanem azt a megoldást keresik, amit mindenki el tud fogadni.

Tévéjük nincs, rádiójuk, hangrögzítőjük van, sok újságot és folyóiratot járatnak.
A földművelésben nem használnak gépeket, lóval és kéziszerszámmal dolgoznak. A kb. 30 embernek két gépkocsija van. A gyerekeket busz viszi a falusi, a nagyobbakat a városi iskolába.
A felnőtt gyerekeket nem igyekeznek a közösségben tartani, s általában el is mennek, de ünnepekre visszajárnak. Örökséget nem kapnak, de a taníttatásukat vállalják.
Vagyonközösségben élnek. A közös pénzből mindenki lelkiismerete szerint vesz. A költségeket vezetik és betekinthetőek. A közösségen belül mindenkinek a munkája egyformán értékes, azé is, aki a legtöbb pénz hozza, s azé is, aki csak zöldséget termel vagy családanya. Egy családban általában 3-5 gyerek van.
A jövedelem nagy része a pékségből származik, a többi tejtermék, állat, kézműves termék eladásából és tanfolyamok bevételéből. Adót, biztosítási díjakat fizetnek, kapnak családi pótlékot.
Kedvelik a népi gyógyászatot, a gyerekeket nemigen oltatják be. Azelőtt otthon szültek, de a mostani közeli orvos nem vállalja.
A konyha közös, minden nap más asszony főz. Vasárnap a férfiak főznek.
Ez az élet egészen más, mint bárhol. Néha alig hiszem innen, hogy létezik. Eleinte az volt az érzésem, hogy játszanak a kedvemért. De teljesen normális, itt sem könnyebb, mint máshol. Vannak nehézségek, be kell tudni illeszkedni és ők sem angyalok. Vannak súrlódások, kíváncsiság, pletyka stb.
Azért mentem ki, mert már néhány éve ilyesmi közösségről álmodoztam, anélkül, hogy Magyarországon láttam volna ilyet.

(A közösség címe: La Boric Noble - Communauté de l'Arche, 34650 Roqueredoude, France)

Forrás: Gaia Sajtószemle