Barna Erika: Élet egy franciaországi kommunában
(A Bárka)
(Az alábbi levelet Gyarmathy István másolta le.
A levél írója hozzájárult, hogy részleteket
közöljek belőle a Gaiaban. Köszönjük szépen.)
Mesélek a közösségről. Lanza del Vasto alapította
1948-ban. 1937-ben Indiában járt, találkozott Gandhival,
és úgy vélte, Gandhi hindu létére megél
valamit, ami a kereszténységnek is alapvetően része,
de a keresztény Európa valahogy "kihagyta" a kereszténységből.
Ez az ahimsza, az erőszakmentesség. A keresztény szóhasználatban
az ellenségszeretet, a vissza-nem-ütés.
Ez az ember tehát elhívást érzett arra, hogy
Nyugaton életközösséget alapítson Gandhi
szellemében, de keresztényként. Írt, előadásokat
tartott, tíz évet várt az alapítással,
akkor lett érett a helyzet. Lett egy kis mag, amivel el lehetett
kezdeni. Éppen akkor, amikor Nyugaton beindult a kapitalizmus és
mindenki meg volt részegedve a fejlődéstől
ez az ember arról kezdett prédikálni, hogy elvétettük
az irányt. Hogy öngyilkosságra készülünk
az atomenergia, az atomfegyverek fejlesztésével. Volt tehát
egy politikai-gazdasági-társadalmi nézőpontja,
ami mögött szellemi-vallási meggyőződés
állt.
Az első időkben nagyon fontosak voltak a politikai fellépések.
Ez kovácsolta össze az embereket. Bár már akkor
is törekedtek arra az egyensúlyra, hogy a külvilágban
ható fellépés mellett ott legyen a befelé irányuló
elmélyülés. A szellemi, a közösségi
élet.
Tetteikkel tehát harcolni akartak az igazságtalanságok
ellen, de csak békés eszközökkel: éhségsztrájkkal-böjttel,
nyílt levelekkel, párbeszéd-kezdeményezéssel.
Fellépéseik az atomkísérletek ellen, a gyanúsnak
mondott személyek letartóztatása, táborokba
küldése ellen, az algériai háború, a kínzások
ellen, a polgári szolgálat lehetőségéért,
a parasztok földjét katonai célra elvenni szándékozók
ellen; a II. Vatikáni zsinat idején azért, hogy a
zsinat szövegében benne legyen a háború elítélése.
Azóta a helyzet annyiban változott, hogy már nem okoznak
meglepetést a fellépéseikkel, s több ehhez hasonló
mozgalom is működik. Most másokkal közösen
szerveznek tiltakozásokat.
Másrészt most kevesen vannak és ezek inkább
a közösségi életben élik meg azt, amiben
hisznek.
A mozgalom neve: Bárka, a név Noéra utal. Jelenleg
6 életközössége van, főleg Dél-Franciaországban.
Ezen kívül számosan kapcsolódnak a mozgalomhoz,
"hivatalosan" azok, akik pünkösdkor ígéretet
tesznek egymás előtt, hogy a Bárka irányelvei
szeretnének élni. Őket szövetségeseknek
nevezik. Ők és a Bárka barátai területenként
rendszeres találkozókat szerveznek, amelyeken beszélgetnek,
előadásokat szerveznek. Részt vehetnek fellépéseken,
éves találkozójuk van; és látogatják
a közösségeket. Mind a 6 közösségnek
megvan a saját egyéni arculata. Ahol én voltam, az
az anyaház, ahonnan a többi alapítás kiindult.
1963-ban a 450 ha-os területen 3 tanya volt, ezeket hozták
rendbe.
Az alapító valamiféle családos "szerzetesrendet",
"lovagi" rendet képzelt. Egyébként művész
is volt, drámákat, regényt írt, faragott, rajzolt,
énekelt. Eredetileg volt egy viseletük, de már kevesen
hordják.
Azt gondolták, az erőszakmentesség megélhető
az élet számos vonatkozásában. A természettel
való viszonyban, az igazságszolgáltatásban,
a nevelésben, az étkezésben, a gazdaságban.
Életegységre törekszenek. Külső és
belső munkára. A kétkezi munka, ami nem robot, hanem
kibontakozási lehetőség fontos a számukra.
Biokertészet, állattenyésztés, (tehén,
ló, baromfi), sajtműhely, pékség, kézművességek:
famunkák, fazekasság, szövés, fonás, növényi
festés, gyertyaöntés, bőrszandál készítés,
papírgyártás, nyomda, gyógynövények
és gyógynövény-alapú szépészeti
szerek. Van egy évente 4-6-szor megjelenő újságuk,
szintén a közösségben készül. Vegetáriánusok,
tejterméket, tojást fogyasztanak.
Van egy napirend, ami beosztja az életüket, de semmi nem kötelező.
Reggel meditáció, közös ima a kelő nap felé
fordulva, reggeli, délelőtt munka, ebéd, pihenő,
délután munka, este vacsora, meditáció, ima.
A déli étkezés közös, a reggeli és
vacsora a családoké, illetve az egyedülállók
együtt ehetnek.
Rendszeresen fogadnak olyan embereket, akik valamennyi időre osztozni
szeretnének az életükben. Ezek munkájukért
szállást, ellátást kapnak, nincs kötelezettségük
a Bárka felé. Az elköteleződés néhány
éves folyamat, mindenkinek van ideje meggondolni. A fogadalmat évente
egymás előtt meg kell újítani. Tehát
bármikor el lehet hagyni a közösséget.
A közösségi életben fontos szerepe van az éneknek,
néptáncnak, népzenének. Négy fő
ünnepük a húsvét, karácsony, Szent Iván
(az elköteleződés ünnepe) és Szent Mihály
(a betakarításé, évkezdeté, mérlegelésé).
Vallási alapállás: mindenki ismerje meg, mélyítse
el a saját vagy megtalált vallását, hogy nyitott
tudjon lenni a többiekére. Nagy részük katolikus,
kisebb részük protestáns és vannak olyanok, akik
nem tudnak egy valláshoz sem kapcsolódni. Sokan érdeklődnek
a keleti vallások iránt. Ügyelnek a szinkretizmus veszélyére,
ezzel szemben az ökumenizmust, a vallások párbeszédét
akarják segíteni.
Mindenkinek megvan a vállalt felelőssége a munkában,
ezeket évente újra elosztják. A közösség
felelősét 3 évente választják. A lábmosó
hierarchiát szeretnék megélni, ez nagycsütörtökön
jelképesen megtörténik. A döntéseiket nem
a többség dönt elv alapján hozzák, hanem
azt a megoldást keresik, amit mindenki el tud fogadni.
Tévéjük nincs, rádiójuk, hangrögzítőjük
van, sok újságot és folyóiratot járatnak.
A földművelésben nem használnak gépeket,
lóval és kéziszerszámmal dolgoznak. A kb. 30
embernek két gépkocsija van. A gyerekeket busz viszi a falusi,
a nagyobbakat a városi iskolába.
A felnőtt gyerekeket nem igyekeznek a közösségben
tartani, s általában el is mennek, de ünnepekre visszajárnak.
Örökséget nem kapnak, de a taníttatásukat
vállalják.
Vagyonközösségben élnek. A közös pénzből
mindenki lelkiismerete szerint vesz. A költségeket vezetik
és betekinthetőek. A közösségen belül
mindenkinek a munkája egyformán értékes, azé
is, aki a legtöbb pénz hozza, s azé is, aki csak zöldséget
termel vagy családanya. Egy családban általában
3-5 gyerek van.
A jövedelem nagy része a pékségből származik,
a többi tejtermék, állat, kézműves termék
eladásából és tanfolyamok bevételéből.
Adót, biztosítási díjakat fizetnek, kapnak
családi pótlékot.
Kedvelik a népi gyógyászatot, a gyerekeket nemigen
oltatják be. Azelőtt otthon szültek, de a mostani közeli
orvos nem vállalja.
A konyha közös, minden nap más asszony főz. Vasárnap
a férfiak főznek.
Ez az élet egészen más, mint bárhol. Néha
alig hiszem innen, hogy létezik. Eleinte az volt az érzésem,
hogy játszanak a kedvemért. De teljesen normális,
itt sem könnyebb, mint máshol. Vannak nehézségek,
be kell tudni illeszkedni és ők sem angyalok. Vannak súrlódások,
kíváncsiság, pletyka stb.
Azért mentem ki, mert már néhány éve
ilyesmi közösségről álmodoztam, anélkül,
hogy Magyarországon láttam volna ilyet.
(A közösség címe: La Boric Noble - Communauté de l'Arche, 34650 Roqueredoude, France)
Forrás: Gaia Sajtószemle