Suharto évtizedekig tartó egyeduralma után mélyreható válság sújtja a világ legnépesebb iszlám országát. A jövõ – mindenekelõtt a keresztény kisebbség jövõje – bizonytalan.

„Amikor a felkelõk köveket hajigáltak a házakra és bezúzták az ablakokat, iszonyúan megijedtünk. Nem tudom megmondani, meddig tartott ez a borzalom, de – Istennek hála – a csõcselék nem rontott a házunkba és gyújtogatás sem volt.” Egy kínai származású indonéz így vázolta az 1998 május közepi erõszakos rendbontás eseményeit. Feleségével és három gyermekükkel bezárkóztak a hálószobába és az imában kerestek menedéket. A zavargások azután kezdõdtek, hogy a biztonságiak lelõttek hat tüntetõ diákot. A tömeg a kínai származású indonézeken töltötte ki haragját, akiket most is – mint az ország történelme során oly sokszor – bûnbaknak tekintettek. Kirabolták és szétrombolták az útjukba esõ házakat, boltokat, templomokat és brutálisan megerõszakoltak több mint 160 kínai indonéz nõt. A Suharto elnök 1998. május 21-i lemondásához vezetõ zavargások során több mint ezer ember vesztette életét. Emberi jogi szervezetek jelentései szerint a tömeget ügynökök heccelték.

Vallási összefüggések

A zavargásoknak – az etnikai mellett – vallási vonatkozásai is vannak. A kínai származású indonézek több mint negyede keresztény. Dr. Sularso Sopater, az Indonéz Egyházközösség – a protestáns egyházak legjelentõsebb szövetsége – elnöke kijelentette: „Ha valaki azt mondta: »muzulmán vagyok«, nem kellett tartania a lázadók gyûlöletétõl. De a »kínai nem-muzulmán« halálos kombináció lett.” Nem elõször keletkezik feszültség vallási alapokon. Ugyanez volt a helyzet 1945-ben is, az etnikailag és vallásilag kevert indonéz állam megalakulásakor. Militáns muzulmánok függelékkel akarták kiegészíteni a „Pancasila”-t – az alkotmány preambulumát –, mondván: a muzulmánokat vessék alá a saria, az iszlám törvénykezés rendelkezéseinek. Bár az alkotmányért felelõs bizottságban nyomasztó többségben voltak a muzulmánok, a militáns muzulmánok még ma is a keresztényeket okolják a függelék elutasításáért. Az Indonéz Köztársaság 1945-ös kikiáltása óta több mint 460 templomot romboltak le – ezek felét az elmúlt három évben. Egyházi vezetõk a legutóbbi zavargásokért militáns muzulmán köröket tesznek felelõssé.
A kilátástalan gazdasági helyzet ideális melegágya az iszlám fanatizmus terjedésének: a hatóságok becslése szerint a 90 millió alkalmazottból legalább 20 millió veszti el állását és a hivatalos szegénységi küszöb alatt élõ emberek száma 96 millióra – majdnem az összlakosság felére – emelkedik a következõ 12 hónapban! Tavaly a diákok legalább 20%-a hagyta abba tanulmányait pénzügyi okokból.

Bizonytalan jövõ

„Indonézia lesz a következõ iszlám állam?” – a Compass Direct keresztény híriroda szerint a keresztény kisebbség 10%-a teszi fel aggodalommal ezt a kérdést. Suharto elnök visszavonulásával egyidejûleg két keresztényellenes kijelentéseirõl hírhedtté vált politikus került befolyásos pozícióba: B. J. Habibie, az új elnök és Amien Rais, a legerõsebb ellenzéki vezetõ. Mindketten az Indonéz Muzulmán Értelmiségi Szövetség (ICMI) tagjai, amelyet azzal a céllal hoztak létre 1990-ben, hogy iszlamizálják a közéletet. A mérsékelt Abdurrahman Wahid, 1997-ben még a legbefolyásosabb muzulmán vezetõ, fagyosan így minõsítette az ICMI-t: „a militáns iszlám trójai falova”. Mivel sok keresztény retteg az erõszakos, zsarnoki iszlamizálástól, a Compass Direct szerint a legtöbb egyházi vezetõ „csak” lassú, szivárgó iszlamizációra számít. A jezsuita Franz Magnis Suseno lelkész-filozófus megállapítja: „Az egyházat valószínûleg nem fogják üldözni, de peremre szorulhat.”
Az egyházi vezetõk nézeteit magyarázva a Compass Direct hozzáteszi: tény, hogy az indonéz kormány a gazdasági válság elleni küzdelmében rászorul a részben keresztény kínai kisebbségre, de figyelembe kell venni a muzulmánok széthúzását is. Mivel a mérsékelt Abdurrahman Wahid muzulmán vezetõ félreérthetetlenül kijelentette, hogy világi államot akar, Amien Rais szigorúbb muzulmánjai szembehelyezkednek vele. Ezenkívül több, csak névleg muzulmán van soraikban, akik misztikus hitének nem sok köze van az iszlámhoz és nem akarnak iszlám államot. Az egyházi vezetõk tudatában vannak – így a Compass Direct –, hogy a muzulmánok – mivel túlnyomó többséggel rendelkeznek – az elõrehaladó demokratizálódással még nagyobb befolyást szereznek, mint Suharto utolsó éveiben. Azt is jól tudják, hogy a jó kapcsolat a mérsékelt muzulmánokkal létfontosságú a keresztény kisebbség számára és munkálkodnak is rajta. „Keresztényeknek és muzulmánoknak egyaránt szükségük van a világegyház imáira, hogy erõszak nélkül alakítsák a jövõt” – fejezi be a Compass Direct.