Rebekka Ayuen Denget 1998 májusban deportálták a kormány koncentrációs táborába. Szenvedése figyelmeztetés mindannyiunknak: fokozzuk erõfeszítéseinket az üldözött szudániakért.
Rebekka Ayuen Deng - koncentrációs táborba hurcolták
A szudáni népirtás ma több halálos áldozatot követel, mint bármely más polgárháború a világban. Az USA Menekültügyi Bizottságának 1998. december 10-i jelentése szerint a Khartúmmal szövetséges milícia – amely módszeresen elpusztítja a termést – terrortámadásainak áldozatai szinte kizárólag civilek.
„Ha ezek a támadások valóságosak volnának, bírósághoz lehetne fordulni. Ez a lehetõség Szudánban fennáll – állította Ibrahim Mirghani Ibrahim, Szudán genfi ENSZ nagykövete. És a képzett diplomata nyájas mosolyával folytatta: – Szudánban 1926-ban hivatalosan betiltották a rabszolgaságot. Ilyesmi azóta nem létezik. A mostani események a külföldiek félreértései." (Südwest 3, 1, 12, 98)
Megalázott asszonyok
A dinka Rebekka Ayuen Deng, akivel 1998. október 27-én találkoztunk Szudánban, boldog, hogy kiszabadult a hadsereg karmaiból és a CSI segítségével megmenthette az életét. A katonák májusban megtámadták szülõfaluját, a férfiakat hidegvérrel legyilkolták, majd fölgyújtották a magas elefántfüvet, ahol a gyerekek elrejtõztek. A legtöbben élve elégtek. Abdelrahman Kidder, Ed Daien körzet arab felügyelõje elrendelte a majdnem teljesen meztelen nõk videofelvevõvel történõ megalázó regisztrálását, aztán az emberi zsákmányt kisebb csoportokba osztva több mint 100 km hosszú útnak indították észak felé.
Kidobott gyerek
„A kiir folyó menti Diabeban két napig egy istállóban tartottak fogva minket – meséli Rebekka Hansjürg Stückelberger lelkésznek, a CSI nemzetközi elnökének és a jelenlévõ újságíróknak. – Aztán teherautókra kellett szállnunk. Borzalmas volt. Úgy összezsúfoltak, hogy alig fértünk el. Egy anya szólt az õrnek, mert félt, hogy halálra tapossák a gyerekét, mire a katona büntetésbõl egyszerûen kidobta a kicsit a robogó autóból, õt meg összeverte."
KZ láger
Ed Daienben új tulajdonosaik kiválogatták és elvitték a legerõsebb asszonyokat. A gyengébbeket – köztük Rebekkát – a „Khor Omer" koncentrációs táborba szállították, ahol a gyerekeket elvették anyjuktól és a korán iskolában helyezték el. Rebekkának az iskola konyháján kellett fõznie, a többiek kunyhókat és – a tövisbozóton túl – börtönkerítést építettek maguknak. Néhányukat menekülés közben agyonlõtték. „Ha nem szabadítanak ki – mondja Rebekka –, hamarosan esküt kellett volna tennem a gyülekezet elõtt, hogy muzulmánnak tekintem magam. Azt is hallotttuk, hogy muzulmánokhoz akarnak minket férjhez adni."
Kényszeriszlámizálás
A keresztények és animisták kényszer-iszlámizálását – amelytõl Rebekka a CSI segítségével megszabadult – személyesen Hassan El Turabi, az iszlám rezsim fõideológusa irányítja. Megbízható források szerint a befolyása alá kerülõ szervezetek radikális iszlám fordulatot vesznek. Közülük legjelentõsebb a Dawa Islamiyya (Iszlám Hívás), de említésre méltó többek között a Jihad (Szent Háború), a Birr (Jótett) és a Muwafik (Teljes Beleegyezés). Khartúm mindegyiküket anyagilag támogatja, de gyakran kapnak segélyeket valószínûleg gyanútlan nyugati szervezetektõl is.
Meggyilkolt hitehagyottak
A képzett Garang Ayaga Deng tanár Észak-Bahr-El-Ghazalban és meg van gyõzõdve róla, hogy Khartúm Szudán arabizálását és iszlámizálását valóban komolyan gondolja: „Az iszlámisták kényszerítenek a mecsetek, a korán iskolák és az iszlám istentiszteletek mindennapos látogatására. Az embereket felesketik arra, hogy az emberiség megmentésének egyetlen útja az iszlám. És ha valaki egyszer muzulmán lett, onnan már nincs visszaút. Különben – mint hitehagyottat (Murted) – kegyetlenül megölik." Rebekka Ayuen Deng visszatérhetett férjéhez. De védtelen nõk és gyerekek ezrei szenvednek rabszolgaként a koncentrációs táborok és korán iskolák kínzóinak markában. Legtöbbjük keresztény, akik a fenyegetések és kényszer ellenére sem hagyják magukat muzulmánná tenni. Imáinkba és szolidaritásunkba vetett reményük nem lehet hiábavaló. A CSI ez évben minden erejét arra összpontosítja, hogy sorsukat ismertté tegye és visszaadja elrabolt szabadságukat.