A kormány parancsára Maldivia – 1200 szigetbõl álló Indiai-óceáni turistaparadicsom – teljes lakosságának muzulmánnak kell lennie. Akik nem követik az iszlám kormányhû változatát vagy – ami rosszabb – keresztények lesznek, üldözésre számíthatnak.

A Maldiv nyelvû Lukács-evangéliumból vett történetek alkalmasak az izgatásra

1998 elején hírek kaptak lábra helyi keresztények kis csoportjairól. Aztán újra és újra maldiv nyelvû részletek bukkantak fel a Lukács-evangéliumból. Áprilisban egy rádióállomás maldiv nyelvû keresztény adást kezdett sugározni a Seychelles-szigetekrõl. Ez már kemény kihívást jelentett a kormánynak, amely országát maradéktalanul iszlámnak nevezi. A hatalom nagyméretû keresztényellenes kampányba kezdett.

Rágalomhadjárat

Az elnökválasztások elõterében maga az elnök, Maumoon Abdul Gayoom – a Neue Zürcher Zeitung szerint „alkotmányos diktátor" – vezette a keresztényellenes kampányt. A rágalomhadjárat az ország békéjének megmérgezésével vádolta õket és felszólította a maldiv lakosságot, hogy ne hallgassák a keresztény adásokat és minden keresztény tevékenységet jelentsenek a rendõrségnek. Az iskolákban különösen erõs propagandát indítottak. Egy diák – a rágalomhadjárat és az ígért jutalom csábítására – elárulta saját anyját, aki Jézusban lelte meg hitét. Vele együtt megnevezte azokat a külföldi keresztényeket is, akik anyjával kapcsolatban álltak. Ennek hatására a rendõrség júniusban megkezdte a külföldi keresztények lakásainak felkutatását és a maldivok letartóztatását.

Kiutasítás

A házkutatások alkalmával elkobozták a – már évek óta a szigetköztársaságban élõ és dolgozó – különbözõ országokból származó keresztények könyveit és egyéb személyes tárgyait. A hatóságok a lakosságba való beépüléssel és keresztény propaganda terjesztésével vádolták õket. Végül mintegy tizenkilenc külföldi keresztényt – orvosokat, könyvelõket, tanárokat, pilótákat és búvárokat – egész életükre kitiltottak Maldíviából. A kiutasítottak tagadják a kormány vádjait.

Létfontosságú kérdés

A külföldiek eltérõ bõrszínük és a helyiekhez közeli lakásaik miatt – a 2 km2 területû, 70.000 lakosú fõváros, Malé maga is egy sziget – nem maradhattak észrevétlenek. Kérdezgetni kezdték õket. „Nem fél, hogy a férje elválik öntõl?" Az egyik kiutasított asszony szerint ez volt a leggyakoribb létfontosságú kérdés. A válások aránya 90% fölött van, az átlag 3–4-szer válik. A maldivok iszlám hite szerint – amely tradicionális afrikai vallásokkal keveredik –, a férj egyetlen szava elég a házasság befejezéséhez. Az asszonyok legtöbbször nem tehetnek mást, mint – amilyen gyorsan csak lehet – újra férjhez mennek, aminek következtében egy átlag család gyakran különbözõ kapcsolatokból származó gyerekeket nevel. Az ép családi élet védelmének hiánya a maldivok egymás iránti mély bizalmatlanságához vezet. Gyakran jobban bíznak a külföldiekben, mint saját honfitársaikban. Az élet nagy kérdéseirõl folytatott vitáik során természetesen hitükrõl kezdtek beszélni. A külföldi keresztények ilyenkor megvallották életük megújulását Jézusban és feltámadásba vetett reményüket.

Letartóztatások

Sok maldiv érdeklõdött a keresztény hit iránt, néhányuk át is tért. A diák júniusi árulása következtében 500 maldivot beidézett és kihallgatott a rendõrség. Azzal gyanúsították õket, hogy vagy külföldi keresztények ismert köreihez tartoznak vagy a kereszténység iránt érdeklõdnek vagy maguk is keresztények. Egy meggyõzõdéses muzulmánt így ítéltek egyhavi börtönre. Míg sok maldivot viszonylag rövid idõ után szabadon engedtek, kb 30 személyt októberig fogságban tartottak Dhoonidhoo börtönszigeten. A hatóságok a diák anyját megverték és egy 1x1,8 m-es magánzárkába csukták. Megpróbálták kijátszani egymás ellen az elítélteket.
A bebörtönzött keresztényeket kivétel nélkül erõszakkal vissza akarták téríteni az iszlámra. Koránt kellett olvasniuk és iszlám imaközösségbe kellett járniuk. Jelentések szerint csak néhányan tudtak ellenállni a nyomásnak, sokan színleg visszatértek a muzulmán hitre. Októberben kb 30 maldivot letartóztattak és csak Gayoom elnök novemberi újraválasztása után engedték õket szabadon.

Lelki gyötrelmek

A házi õrizetben tartott maldivok nem hagyhatják el lakásukat és nem folytathatják munkájukat. Külföldiekkel semmiféle kapcsolatban nem lehetnek. Esélyük sincs, hogy tapasztalataikat kicseréljék sorstársaikkal. A történteken egyedül kell úrrá lenniük. Azoknak, akik feladják keresztény hitüket, a háziõrizet felfüggesztése után még meg kell birkózniuk tettükkel. Valószínûleg a 30 maldivnak is nehézségei lesznek még családtagjaikkal. Az áruló diákot, aki nagy veszélyt hozott a keresztény maldivokra az elnök hõsként ünnepeltette. Amikor a fiú felfogta, milyen bajt okozott, lelkileg összetört. A reményvesztettség elûzte otthonról és az utcára került. Anyja azóta is várja és reméli, hogy fia egyszer visszajön. Börtönszenvedései közben megtapasztalta Isten jelenlétét és vigasztalását, imáikban pedig keresztény barátai szolidaritását.
A maldivoknak szükségük van a mi könyörgõ imáinkra és vallásszabadság iránti elkötelezettségünkre is.