Iránban üldözik a keresztényeket, munkahelyük is veszélyben van. A keresztény híre tért muzulmánok pedig az életükért rettegnek.

Haik Hovsepian-Mehr püspök: meggyilkolták 1994-ben.

A félelem uralkodik Iránban

A nem-muzulmán hitûeket – fõleg a kereszténységre tért protestáns muzulmánokat – letartóztatások, gyilkosságok és halálos ítéletek fenyegetik. A muzulmán törvények halállal büntetik az iszlámról való áttérést. A rettegés olyan mély, hogy a kegyetlen üldözésekre csak évek múlva derül fény. A konvertita Manuchehr Afghani 1988-ban lett a hatóságok áldozata, de halálának körülményei csak 1995-ben kerültek nyilvánosságra. Az ilyen és hasonló eseteket általában név nélkül publikálják, hogy ne veszélyeztessék az iráni rokonokat. Az egyházi vezetõket annyira megfélemlítették, hogy 1993 júniusában aláírtak egy nyilatkozatot, amely megtiltja a templom falain kívüli hittérítést. Ez gyakran oda vezet, hogy az istentiszteletre igyekvõknek fel kell mutatniuk személyi igazolványukat – amelybe 1993. október 17-e óta bejegyzik vallási hovatartozásukat –: így akadályozzák meg muzulmánok belépését a templomba. 1993 augusztusától keresztények nem prédikálhatnak Irán hivatalos nyelvén, ami illegalitásba kényszeríti a gyülekezeteket.
A protestáns lelkészeket – túlnyomó többségük keresztény hitre tért muzulmán – zaklatják és ahol lehet elnyomják. Az asszír és örmény keresztényeket elfogadja a törvény. De vajon hány iráni érti a nyelvüket? 1993 decemberében arra kötelezték az egyházi vezetõket, hogy nyilatkozatban ismerjék el alkotmányos jogaik csorbítatlanságát. 1994-ben külföldre küldött faxokban kellett bizonygatniuk, milyen jól érzik magukat Iránban...

Menekülés vagy halál

Eközben a titkosrendõrség leszámolt több ismert – korábban muzulmán – protestáns vezetõvel: meggyilkolták Hovsepian-Mehr püspököt, Mehdi Dibaj és Tateos Michaelian lelkészeket. Mohammed Ravangbakhsah – Sari földalatti gyülekezet lelkésze – 24 évesen lett konvertita. Áttéréséért nagy árat kellett fizetnie: évekig tartó üldöztetés után egy fán lógva találtak rá 1996. szeptember 25-én. Feleséget és két kisgyermeket hagyott hátra. Másokat, pl. Khosrow Khodadadi lelkészt éveken át üldöztek, kihallgattak, õrizetbe vettek és megkínoztak. Végül õ is – mint sokan mások – választás elé kényszerült: elmenekül vagy meghal. 1997 júliusában elhagyta Iránt.

Mehdi Dibaj lelkész: meggyilkolták 1994-ben

Áruló kazetta

Az iráni rezsim totális elnyomása kiterjed az összes állampolgárra. A szomszéd is árulóvá válhat. Rettegés bénít meg minden családot: a gyerekek félnek saját szüleiktõl. A keresztény T-t elárulták muzulmán szülei – elfogatási parancsot adtak ki ellene. T. elmenekült Iránból. Bárki lehet áruló: a barátságos szomszédasszony, a bazáros vagy egy taxi utasa. Ahogy ez R-rel történt 1992-ben: taxijában keresztény kazettát hallgatott. Egy fanatikus muzulmán utas följelentette a rendõrségen. R. három nap múlva a bíróságon találta magát. Amikor a bíró meglátta nyakában a keresztet, 70 korbácsütésre ítélte. A büntetést egy hosszú bõrkorbáccsal hajtották végre. R. maradandó sérüléseket szenvedett: egyik fülére megsüketült, állandó fájdalmai vannak és az ütlegek nyomait egész életén át viselnie kell. Amikor félholtan hazaszállították, kórházba kellett vinni. De a forradalmi gárda nem hagyta annyiban: arra kényszerítették, hogy péntekenként a mecsetbe menjen. R. engedelmeskedett, de lelkében továbbra is keresztény maradt. Két év múlva, amikor sikerült pénzt gyûjtenie, megszökött az országból. Szenvedéseirõl mégis csak most mert beszélni...

Családi terror

A H. asszír protestáns család sorsa: az apa halála után elkobozták házukat, lányait megverték és kinevették az iskolában. Továbbtanulási kérelmüket ezzel utasították el: „Keresztények számára nincs helyünk". Munkát sem tudtak szerezni. Amikor az anya 1991 májusban elõször mert beszélni külföldinek megaláztatásairól, letartóztatták, megkínozták és mintegy 100 000 Ft-nak megfelelõ pénzbüntetésre ítélték. A forradalmi gárdisták egy éjszaka betörtek hozzájuk és erõszakkal fenyegették meg õket, ha nem térnek vissza az iszlámra. Másnap a helyi mullah „tisztátalannak" bélyegezte a nõket és a kereskedõknek megtiltotta, hogy bármit eladjanak nekik. Ami ennél is rosszabb: 1992 februárban azt a vádat hozták fel ellenük, hogy megpróbáltak muzulmánokat keresztény hitre téríteni. A rendõrség ettõl kezdve üldözte és megverte õket, lakásuk bútorzatát összetörték, majd letartóztatták a nõket. A kihallgatások és ütlegelések addig folytatódtak, amíg beismerték, hogy „muzulmán lányokat csaptak be azzal, hogy a templomba vitték õket". Ez a vád halállal büntethetõ. A nõk azonnal külföldre szöktek.

Vissza a középkorba

Khomeini ajatollah 1979-ben megszerezte a hatalmat. Szinte azonnal bevezették a sariát, a szigorú iszlám törvénykezést. Az utcákat ellepték a forradalmi gárdisták, akik a hagyományos nõi viselet betartását is felügyelik. Asszonyok a mai napig csak csadorban vagy egy férfival kézen fogva léphetnek ki az utcára. Bíróság elõtti vallomásuk a férfiénak felét éri. A sariával együtt olyan drákói büntetések is visszatértek, mint a kézlevágás, korbácsolás vagy megkövezés. A schia iszlám eszméje lett az államvallás. Keresztényeket, zsidókat és Zarathustra követõit szigorú törvényekkel nyomják el. Az élet minden területén hátrányban vannak és magas hivatali beosztást nem tölthetnek be. A hittérítés minden formája tilos.