Több mint egymillió árva él utcára vetve vagy tengõdik névtelen állami otthonokban Oroszország területén. A CSI árvákat támogató programja segít megmenteni a kommunista múlt gyerekáldozatait. A Moszkva központjában lévõ CSI családi nevelõotthon áprilisban nyitotta meg kapuit.
Egy ápolócsalád otthonában: az új gyerekek élvezik új szobájukat.
Árva- és utcagyerekeket gyakran dugnak állami árvaházakba vagy értelmi fogyatékos otthonokba. Ezeket a majd minden esetben fizikailag és értelmileg teljesen ép gyerekeket - csak azért, hogy eltüntessék õket a közfigyelem elõl - egy sebtiben elvégzett "orvosi" vizsgálat során értelmi fogyatékosnak nyilvánítják. Ettõl kezdve állandóan gyógyszerekkel tömik õket. A mindennapos megfélemlítések következtében normális fejlõdésük olyan mértékben visszaesik, hogy a kívülálló könnyen értelmi fogyatékosnak hiszi õket. Az "értelmi fogyatékos" jelzõ megmásíthatatlan ítéletként kíséri végig a gyerekek egész életét. Számukra nem léteznek társadalmi és állampolgári jogok. Kezdettõl fogva ki vannak zárva mindenfajta iskolai képzésbõl. A törvény az ilyen gyerekek örökbe fogadását is tiltja. Ha egy "értelmi fogyatékos" a bíróságon számolna be az ápolók visszaéléseirõl, annak sem lenne semmi hatása, mivel tanúvallomását nem fogadnák el bizonyítékként. Sok tévesen diagnosztizált - bíróságot megjárt - árvának kellett büntetésbõl olcsó munkaerõként tûrnie a megaláztatásokat vagy végezhette a legmegvetettebb munkákat a hadseregben.
1991-ben Caroline Cox - az angol Lordok Háza képviselõje és a CSI-Anglia elnöke - vezetésével brit szakértõi csoport Moszkvában és Szentpétervárott több értelmi fogyatékos otthont látogatott meg. Jelentésükben (Trajectories of Despair - 1991) hangoztatták az értelmi fogyatékosnak bélyegzett árvák problémáját. Ezt elõttük senki sem merte megtenni. Az angol és orosz nyelven kiadott beszámoló a CSI moszkvai tevékenységének alapköve. Három célt jelölt meg:
1. A félrediagnosztizált árvák kivétele az árvaházakból és elhelyezésük ápolócsaládoknál.
2. Az árvák helyzetének javítása keresztény szellemiségû iskolai és személyes nevelés, valamint új törvények által.
3. A lakosság ráébresztése a társadalomból kitaszított árvák nyomorúságos helyzetére.
Az orosz hatóságok szerencsére kedvezõen fogadták a jelentést. Intenzív elõkészítõ tevékenység és a hatóságoknál tett számtalan látogatás eredményeképpen moszkvai munkatársunk, Maria Ternovszkaja 1993-ban végre megtarthatta az elsõ szemináriumot a következõ címmel: "Árvák Oroszországban: problémák, remény, jövõ".
Tevékenységünkre idõközben más szervezetek is felfigyeltek. Ezért úgy határoztunk, hogy a jövõben együttmûködünk a megfelelõ gyermeksegélyezõ szervezetekkel, amelyek kiképezik az orosz szakembereket és ellátják õket pedagógiai szakirodalommal. Ezzel egyidõben a CSI felkutat olyan családokat, amelyek otthonukba fogadnának félrediagnosztizált árvákat. Az ápolócsaládok - amelyek száma állandóan nõ - rendszeres anyagi támogatást kapnak. Az ápolócsaládi-otthon elképzelés kezd lassan alakot ölteni. A korábban "értelmi fogyatékosnak" bélyegzett árvák végre családi légkörben fejlõdhetnek. Az ápolószülõk szintén pedagógiai képzésben részesülnek. Amint a gyerekek kiheverik korábbi nyomasztó élményeiket, ápolócsaládokhoz kerülnek. A moszkvai Oktatási Minisztérium erre a célra váratlanul rendelkezésünkre bocsátott egy - a fõváros szívében levõ - korábbi óvodát.
A CSI elsõ moszkvai ápolócsalád-otthona április 1-jén nyitotta meg kapuit. Jelenleg két család és 19 gyerek él itt. Már több gyerek neve szerepel a "várólistán". A moszkvai Oktatási Minisztérium fedezte az épület felújítási költségeit. A CSI vállalta, hogy fizeti a fenntartási díjakat, az alkalmazottak jövedelmeit, az iskoláztatást és a tankönyveket. A CSI árvasegélyezõ programja - beleértve az ápolócsaládi otthonokat - hosszú távon más orosz városokban is mintaként fog mûködni.