Khartum dél-szudáni támaszpontjai meggyengültek, de a légiveszély korántsem múlt el. A fosztogatva visszavonuló kormánycsapatok után most aknák, bombák és éhínség fenyegetik a lakosságot. A CSI június közepén légi úton 10 tonnás élelmiszersegélyt juttatott a fenyegetett Bahr El Ghazal térségébe.

Gyerekek a földig rombolt templom alapjain

„Miért nincs a házakon tetô errefelé?” – kérdezem szudáni vezetônket, aki órák óta küzd a terepjáró kormányával az úttalan utakon. Választ nem kapok, egy elôttünk tátongó páncélosakna-kráter minden figyelmét leköti. Megérkezünk Rumbekbe – egy hónapja még khartumi kormánycsapatok állomásoztak itt. Egy óriási mahagónifa árnyékába húzódunk, amit még a brit gyarmati kormányzat idején ültettek. A leveleit lengetô szél átfúj az 1920-ban épített kórház romjai között. A rumbeki kórház 34 épületébôl csak nyolcnak van teteje. A kórtermeket, mûtôket és a röntgenosztályt kifosztották. A kórház mellett áll a Misereor német segélyszervezet 1981-ben épített modern lepraháza: lerágott csontvázra emlékeztet. Összes villany- és vízvezetékét kitépték a falból.

Fedetlen templom

Az anglikán templomról is hiányzik a tetô. A padló repedéseit fölverte a gaz. Az oltárt, az összes ablakot, a fakeresztet, a padokat és a fa oromzatot a fém tetôvel együtt elszállították vagy lerombolták. Érdekelt a bádog hullámlemezbôl készült tetô sorsa. Abel Makoi, Khartum korábbi kormányzója – a szintén tetô nélküli, 1947-ben épített rumbeki középiskola elôtt állva – készségesen magyaráz: „Ez az iskola, ahová több mint ezer gyerek járt, 1985-tôl kaszárnya volt. A 70 épületbôl 45-öt földig leromboltak. A katonák a lövészárkokat fedték be a tetôlemezekkel.”

Mecseteket építettek

Miközben a bunkerek és lövészárkok végtelen rendszerét szemléljük, újra tetôgerendákba és hullámlemezekbe ütközünk. Mindent vastag földréteggel védtek a tüzérségi támadás ellen. „A kormány épített is valamit, vagy csak rombolt?” – kérdezem ismét Abal Makoit. „A város három katonai központjában mecseteket hoztak létre, az utolsót két évvel ezelôtt.” Mi volt Abel Makoi feladata? „Körülbelül 260 polgár volt itt, legtöbbjük állami alkalmazott és a családtagjaik. Egyéb dolgunk nem volt, mint a katonák latrináinak tisztítása.”

Elszállítani

Találkozunk William Kitab Tulbával, aki 1941 óta él Rumbekben és a Nemzeti Iszlám Front bírája a városi elöljáróságon. A 73 éves férfi ruházata csupa rongy, ô maga majdnem meztelen: „A kormánycsapatok katonai konvoja évente elszállított minden mozdíthatót Wauba, így a város áramfejlesztôjét is. Rumbek kereskedelme megbénult, az üzleteket be kellett zárni. Csak a havi élelmiszeradagot kaptuk meg: 0,5 kg cukrot, babot és lisztet. Tehenünk egyáltalán nincs. Azért imádkozom, hogy megmeneküljünk a kormány Antonov repülôinek támadásától. Már néhányszor itt köröztek a város fölött.”

Segítség

Három nap múlva Rumbekbe érkezett a CSI segéllyel megrakott gépe. A khartumi csapatok visszavonulása óta ez az elsô segélyszállítmány: építôanyagok a kórház és a templom tetôgerendáinak beépítéséhez és 400 kg mûanyag fólia szükségtetôk céljára. Tuba bíró ruhát és élelmiszert kapott a visszatért menekültek ellátására. Az anglikán egyháznak 2 tonna vetômagot és 36 bibliát adományoztunk. A közeli trópusi kórháznak is jutott 5 tonna túlélési élelmiszer és gyógyszer. „Ez válasz az imáinkra – mondta dr. Elijah Makender fôorvos. – Alig remélhettük ezt, amióta Khartum kiutasította Szudánból a Nemzetközi Vöröskeresztet. Jelenleg sok Yirolból származó súlyos sebesültet ápolunk itt. A város röviddel a kormánycsapatok június 14-i visszavonulása elôtt aknamezôvé vált. Most a levegôbôl bombázzák. A CSI nem is jöhetett volna jobbkor.” Visszautunkon 24 súlyos sérültet – köztük Yirol elsô aknasebesültjeit – evakuáltunk Kenyába. Miközben ôket szállítottuk, nagy magasságban fölöttünk megjelent a kormány Antonov-bombázója. Aznap ez volt Yirol ellen a harmadik légitámadás.