Szudán : Kardból ekevasat
A szudáni kormány évek óta templomokat, kórházakat, iskolákat és egyéb polgári célpontokat bombáz.
A világ közvéleménye alig tud az erõszakos cselekményekrõl. A CSI - szakértõk segítségével -
54 robbanószerkezetet ártalmatlanított Chukudum területén.
 |
Goffried Pija vezetõ szakoktató sarlót kovácsol bombák fémrészeibõl. |
Sarlók, gyalukések és vakolókanalak: ezek az egyszerû eszközök itt Chukudumban (Dél-Szudán) történeteket mesélhetnének.
Gottfried Pija - Kajo Kajiból származó Kuku törzsi szudáni - egy novemberi napon mondja el eredetüket. Egy norvég segélyszervezet vezetõ oktatójaként kovácsolásra, asztalosságra és falazásra tanítja a szudániakat: "Higgyék el, az eszközök nyersanyaga az égbõl jön. Saját kormányunk küldi, természetesen nem jóindulatból. De rájöttünk, a bombák fémrészei alkalmasak szerszámkészítésre."
Kardból ekevasat - ha Khartum ezt tudná! Fürkészve kémleljük az eget: ma is jön az orosz Antonov halálos rakományával?
1992 óta Chukudum 17 bombatámadást szenvedett, az utolsót 1996. június 17-én.
Bombákkal együttélni
A június 17-i támadás után több mint 10.000 ember - a korábbi népesség 2/3-a - menekült a Didinga-hegyekbe. Csak a bátrak és gyengék - akik már nem képesek vizet hordani a völgybõl - maradtak Chukudumban. Egyikük Joakino Kenyatta, gyülekezeti munkatárs. 1996. július 1-jén a kukoricamezõn - két méter mélyen - bombatartályt talált. Az ütés következtében a sok fémdarab kihullott a tartályból. Joakino éjjel tûzbe dobta a félelmetes gyilkos eszközöket, hogy megsemmisüljenek. Iszonyatos robbanás verte fel az alvó falu csendjét: az asszonyok kirohantak kunyhóikból, a gyerekek jajgattak, a tehenek és kecskék vadul rángatták köteleiket és a férfiak megragadták fegyvereiket. A helyi kórház súlyos sérültjei fölkeltek ágyaikból és kimenekültek a szabad ég alá. Mindenki azt hitte, újabb támadás érte a falut.
Joseph és Orsila Ahileng családja nem mert az ajtajuk elõtt heverõ bombához nyúlni. A mûanyag szárnyú, ezüstösen csillogó fémhenger a valószínûtlenül tiszta égbõl hullott alá. Leszakította egy virágzó jakarandafa ágait, majd - alig néhány méternyire a kunyhótól - belefúródott a talajba. A Chukudumra dobott legtöbb kis bombához hasonlóan ez is csütörtököt mondott.
Joseph lelkész - a helyi iskola igazgatója - mondja: "Elhatároztuk, itt maradunk, és ellapátoljuk az agyagot a különös fémtárgyról, fõleg azért, nehogy Francis, a fiam játsszon vele."
'Gyerekjáték' : ledobott bombatartály farokrésze
Mentesítés
A CSI segítségével iderepült tûzszerészek munkához láttak. Kiskanállal rétegrõl rétegre távolították el a földet. A Joseph Ahileng által megjelölt helyen kb. 30 cm-rel az agyagréteg alatt hevert a fel nem robbant bomba. A tûzszerész - egy szikla fedezékébe vonulva - zsineggel húzta felszínre a gránátot. Néhány másodperc és a gyilkos eszköz ártalmatlan fémdarabbá változott. Orsila Ahileng szólni sem tudott az örömtõl. A kis Francis kezét - melyet eddig szorosan fogott - csak most merte elengedni. "Nem tudom megérteni - mondja a férje - , miért teszi ezt a szudáni kormány. Azt hiszem, egyszerûen ki akarnak irtani minket."
Bombalecke
Másnap az igazgató összehívta a 14 tanárt és több mint 200 diákot az iskolaudvaron. A tûzszerészek bemutatták az ártalmatlanított bombát: "Ha ilyet találtok, ne nyúljatok hozzá! Hagyjátok, ahol van, és azonnal szóljatok a tanárotoknak."
A szokatlan bemutató után rögtön jelentkeztek a diákok. Több mint 21 bombalelõhelyet mutattak, köztük kerteket, mélyen a földbe fúródott, föl nem robbant szerkezetekkel. Egyikük fa koronájába akadt, másokat hangyabolyokból és szemétgödrökbõl kellett kihúznunk.
Találtunk bombákat a katolikus templom körül is, egy pedig - alig észrevehetõen - az iskola ablakpárkányán feküdt. Végül 54 robbanószerkezet gyûlt össze, amelyeket - a lakosság elõzetes figyelmeztetése után - felrobbantottunk.
Köszönet
Chukudum polgári elöljárója, Joseph Nakwa a következõket írta: "A szudáni kormányzat délen csak a termõföldeket akarja megszerezni. Ennek ára az itteni élet teljes pusztulása. Köszönet az önök segítségéért a didingák, az egész ország és a magam nevében."
Maurice Loguti lelkész csatlakozott: "Ezek a bombák azért különösen veszélyesek, mert hónapokkal ledobásuk után is képesek embert ölni. Gyülekezetünk soha nem felejti el, hogy saját életeteket kockáztattátok Chukudum népéért a Megváltó Jézus Krisztus nevében. Jöjjetek újra, amíg béke nem lesz. Végtelen hálával tartozunk a CSI-nak."