A török igazságszolgáltatás markában
A kétes „bizonyítékok” alapján elítélt szír-ortodox keresztény Soner Önder már hat évet töltött rács mögött. Elizabeth Batha – a CSI munkatársa, ügyvédnõ – lehetõséget kapott, hogy a börtönben meglátogassa.
„A valószínûség nagyon csekély, de az, hogy ön ügyvéd, talán segít” – ezt válaszolta Hasip Kaplan, török jogász Elizabeth Batha kérdésére, hogyan látogathatná meg a szír-ortodox keresztény Soner Öndert a börtönben. Teoman Önder – az õrizetbe vett bátyja – kijelentette, hogy még unokaöccsei – akik pedig emiatt utaztak haza Németországból – sem kapták meg az engedélyt. Az isztambuli brit követség szintén felhagyott ez irányú kérelmeivel. Hasip Kaplan ennek ellenére 1997. október 16-án csütörtökön látogatási engedélyért folyamodott a CSI munkatársa részére. Az érintettek legnagyobb örömére és meglepetésére, a hatóságok engedélyezték a látogatást Elizabeth Bathának.
A szír-ortodox keresztény Soner Önder a bíróság elõtt
Megkínozták
Az akkor 17 éves Soner Öndert 1991. december 25-én kb. 13.00 órakor egy rendõrségi razzia folyamán tartóztatták le Isztambul Bakirköy kerületében. A letartóztatási hullámot az váltotta ki, hogy a nem sokkal korábban betiltott Kurd Munkáspárt (PKK) felgyújtotta a „Cetinkaya” bevásárlóközpontot, ami tizenkét halálos áldozatot követelt. Soner Öndert a fõkapitányságra vitték, ahol az antiterrorista különítmény tagjai 1992. január 8-ig vallatták. Ekkor az államügyész elé vezették, hivatalosan letartóztatták, majd a Bayrampasa börtönbe szállították. A szír-ortodox keresztény az államügyész elõtt ártatlanságát hangsúlyozva visszavonta a rendõrségen kínvallatással kicsikart „vallomását”. Kijelentette: a „vallomást” kényszer hatására és bekötött szemmel írta alá, nem tudván, mit tartalmaz. Az Amnesty International szerint a kínzást bizonyítja: Öndert két hétig fogva tartották a fõkapitányságon anélkül, hogy kapcsolatba léphetett volna rokonaival vagy ügyvédjével. Ezek a körülmények legalábbis kínzásra utalnak. A Törvényszéki Orvostudományi Intézet vizsgálati jegyzõkönyvében – a vizsgálatot 24 nappal a letartóztatás után végezték – ez áll: az egyik heregolyó „erõsen duzzadt”. A 17 éves fiú így számolt be kínvallatásáról a bíróság elõtt: verték a talpát, elektrosokkal bántalmazták, karjánál fogva fölakasztották és összepréselték a heregolyóját. Ezek azonban hiányoznak az aktából. A rendõrségi jelentés hitele ugyanolyan kérdéses, mint a „vallomás”.
Soner Önder letartóztatása elõtt
Hamis jelentés
A hivatalos rendõrségi jegyzõkönyv így szól: Soner Öndert – kezében Molotov-koktéllal – öt másik gyanúsítottal együtt a tett színhelyén tartóztatták le. Õ azonban azt állítja, hogy egy minibuszban vették õrizetbe, amikor a szír-ortodox templom istentiszteletérõl hazafelé tartott. Ezt a busz vezetõje is megerõsítette a bíróság elõtt. Azok a rendõrök, akik aláírták a jegyzõkönyvet, késõbb beismerték, hogy aznap senkit sem tartóztattak le ill. nem találkoztak letartóztatottal. Egyikük hozzátette: „Nagy lótás-futás volt egész nap és nem tudtam elolvasni a jelentést... én nem tartóztattam le senkit.” A vád közli egy szemtanú vallomását is, akinek terhes lánya a gyújtogatás során életét vesztette. A személyesen érintett tanú 1992 márciusában azt mondta a bíróságnak, hogy látta Öndert a tett színhelyén kezében táblával – ami ellentmond a rendõrségi jegyzõkönyvnek – és más vádlottakat is felismer. Az akkori védõügyvéd, Mehdet Serhat szerint ez a tanú érzelmileg nagyon feldúlt volt. Azonosítást – melynek során nem vádlottak csoportjában kellett volna felismerni a gyanúsítottat – nem tartottak. Elizabeth Batha ügyvédnõ úgy gondolja, ez a vallomás aligha döntõ jelentõségû az ügyben. Az isztambuli Állambiztonsági Törvényszék 1994. október 18-án – a vádban közölt ellentmondásos vallomások ellenére – Soner Öndert életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az ankarai Fellebbviteli Bíróság 1996 májusban mégis visszaadta az ügyet az elsõ fokú hatóságnak, mivel a vádlott az állítólagos elkövetés idején kiskorú volt. Az Állambiztonsági Törvényszék azonban nem tûzött ki új tárgyalást, hanem 16 év 8 hónap kényszermunkára csökkentette az ítéletet, amit a török törvények kiskorú esetében megengednek. A második fellebbviteli eljárás 1997. október 15-én kezdõdött.
Elizabeth Batha - a CSI képviselõje - és Hasip Kaplan török ügyvéd az ankarai Fellebbviteli Bíróság elõtt
Erõt adó ima
Elizabeth Batha ügyvédnõ 1997. október 17-én léphetett be az isztambuli börtönbe. Biztonsági ellenõrzés után a börtönigazgatóhoz vezetik, aki az ügyvédek számára fenntartott szobába kíséri. Itt, fegyveres õrök között áll Soner Önder. 23 éves; farmert, szürke pulóvert, fekete-zöld dzsekit és fekete tornacipõt visel. „Nagy örömmel üdvözölt, úgyhogy az volt a benyomásom, a látogatás egészen különös jelentõségû a számára” – mondja Elizabeth Batha. Az igazgató az õrökkel együtt elhagyta a helyiséget. Önder az asztal egyik oldalán, a CSI képviselõje a másikon foglalt helyet. A volt mérnökhallgató 40–50 cellatársával él együtt. Mindannyian társak a szenvedésben és megosztják mindazt, amit a rokonoktól kapnak. Általában mindenkinek jut elég, bár most nincs gyapjútakarójuk. Soner Önder attól fél, hogy magánzárkába kerül, ahol könnyebben kínozhatják. A csoport biztonságot jelent. A szír-ortodox keresztény hittestvérei és mások sorsáért aggódik, akiket a délkelet-törökországi katonai csapatok és a PKK között dúló polgárháború sújt. Rabtársai – mind muzulmánok – tisztelik a hitét. Nagy hatással van rájuk a részvét és a támogatás. Önder a következõ üzenetet küldi mindazoknak, akik imádkoznak és aggódnak érte vagy írnak neki: „Együttérzéseteket nagyon köszönöm. Imátok erõt ad és bátorít. Én is imádkozom értetek.”