BOCS Homepage


Szudán

Amíg mind megszabadulnak

Az iszlám rezsim tiltása ellenére a CSI és a kanadai Crossroads együttmûködése eddig több, mint 700 szudáni rabszolgát tett szabaddá. Legutóbb John Eibner CSI-munkatárs vezetésével az ország belsejében húzódó háborús zónából 294 rabszolga szabadult ki. A csoportot Anton Christen, a Neue Zürcher Zeitung szerkesztõje is elkísérte.


John Eibner átadja Nurnak a rabszolgákért kialkudott pénzt

Szinte a háborgó Lol hideg vize a Majak Baj-i (Dél-Szudán) parasztok és csordások egyetlen biztos természeti kincse. Ha a rossz idõ, a pestis vagy a rabszolgahajcsárok elpusztítják marháikat és terményeiket – ami gyakran megesik –, csak a folyó gazdag halállományára számíthatnak.

Elvesztett szabadság
1994 egyik kora reggelén War Weng (8 éves) és apja fogták a hálót és halászni indultak. Nagy fogás volt aznap – de nem hal. War Weng volt a zsákmány. Néhány észak-szudáni rabló hátulról rájuk ugrott, War Weng apját leütötték. Neki sikerült elmenekülnie, de kisfiát elfogták. Weng hiába védekezett, Musa Osman vasmarkából nem szabadult. E pillanattól már rabszolga volt. Nemcsak fizikailag: megfosztották kulturális tudatától is; az iszlám „Mahmud” névre keresztelték át. Ezzel a fiú – legalábbis elrablói szemében – muzulmánná vált.
„Mahmudot” a kiszáradt, forróság perzselte tájon napokig hajszolták mezítláb észak felé. Végcéljuk Musa Osman marhatelepe volt. Ahelyett, hogy tanulással, játékokkal vagy szüleinek segítve töltené gyermekkorát – War Weng élete vég nélküli rabszolgamunka és ütlegelés lett. „Az állatok trágyáját kellett hordanom – mesélte késõbb – és a borjakat tereltem a folyóra.” Étele maradék, itala savanyú tej volt. Bár a közelben volt fúrt kút, Musa Osman nem engedte oda a rabszolgákat. „Mahmud” is csak poshadt állóvizet ihatott.

Ágyútöltelék
Ez volt „Mahmud” rabszolgaélete. Egy év múlva változott, de nem lett jobb a sorsa. Musa Osman váratlanul a közeli Ed Daien városba vitte, ahol az ott összegyûjtött több száz dinka-fiú közé zárták. A telepet éjjel hatalmas stadion-reflektorok világították meg. Új „otthona” felülmúlta „Mahmud” minden elképzelését. Egy arab szemtanú elmondása szerint ugyanis ezt az iszlám katonai koncentrációs tábort a Szudánban hatalmon levõ Nemzeti Iszlám Front (NIF) rezsim és a Selsebil nevû iráni és pakisztáni radikális szervezet közösen mûködteti. Az iszlám árvaháznak álcázott láger valódi célja, hogy a fiatal dél-szudáni keresztény és animista fiúkat a NIF „ágyútöltelékként” használja föl az etnikai, vallási és keresztény közösségek elleni dzsihad (szent háború) során. „Mindegyikünknek egyenruhát kellett viselni. Hajnalban keltettek, majd összetereltek imádkozni és Koránt tanulmányozni. Délben ettünk és pihentünk egy keveset. 3 órától estig újra tanultunk. Csak arabul beszélhettünk. Amikor meghallották, hogy dinkául szólok a társamhoz, megvertek.”
Egy nap a tábor vezetõje félrevonta „Mahmudot” és három másik fiút. Megparancsolta, hogy egy idegennel lovagoljanak a folyóhoz. A fiúk félelemmel telve hagyták el a tábort. Az idegen azonban megpróbálta megnyugtatni õket. Azt mondta, ne féljenek, hiszen haza, Délre vezeti õket. Az idegen – Nur rabszolga-kereskedõ – betartotta szavát. Nur a CSI-nak és a dinka törzsfõnököknek dolgozik: a rabszolgákat visszahozza a Lol folyóhoz. Az elmúlt hónapokban „Mahmudot” is – több száz rabszolgával együtt – õ menekítette Délre.
War Weng
vagyok
Amikor a Neue Zürcher Zeitung szerkesztõjével elõször megláttuk, a fiú – Nurral és 248 rabszolgatársával – idegesen ült egy hatalmas fa árnyékában. Még kopott Selsebil-egyenruháját viselte, de már eredeti nevét használta. A dinka War Weng volt ismét és haza akart menni. A 11 évesek közvetlenségével mondja: „Nem szerettem a tábort. Most már nem bántanak.”
Minden rabszolga kimondhatatlan testi-lelki tortúrákat él át. Nem egy közülük jóval többet, mint War Weng. Verések, szidalmazás, éheztetés, kényszer-iszlamizálás, valamint – fõleg asszonyok és lányok esetében – meggyalázás és körülmetélés; napirenden vannak. Abuk Atak és Acol Bak tizenéves lányokat körülmetélték és többször megerõszakolták. Geng – rabszolgafiú – látta, amint „tulajdonosa” levágta két “engedetlen” társa kezét-lábát. Halálukig õ gondoskodott róluk és egész idõ alatt rettegett, mikor teszik vele ugyanezt. A CSI sok hasonló esetet dokumentált. A rabszolgák sokkoló tanúvallomásai hallatán jutott a NZZ szerkesztõje arra a következtetésre, hogy a rabszolgahadjárat támogatása a NIF rezsim átfogó stratégiájának része, melynek célja „a dinka társadalmi struktúra szétrombolása” (NZZ, 1997. október 18/19.).
Amíg mind
megszabadulnak
Mielõtt Nurtól elbúcsúztunk, átadtam a gondosan megszámolt pénzt – rabszolgánként mintegy 14.000 Ft-ot –, amit kanadai és svájci támogatóink adtak össze. E nagylelkûség eredményeként War Weng és 248 társa már szabad és visszatérhettek családjaikhoz. Weng ismét apjával halászik. A rabszolgaság lidércálma számukra véget ért. A CSI Malwal Akonban még 45 rabszolgát kiváltott, de tízezrek várnak ugyanerre. A CSI folytatja megszabadításukat: az ENSZ-ben, Washingtonban és nyugat-európai fõvárosokban fokozzuk a rabszolgaság elleni kampányt. A CSI addig küzd, amíg mind megszabadulnak. De az Ön imájára is szükségünk van.


Your Excellency,
We are deeply disturbed about the ongoing toleration and promotion of the practice of slavery in your country. On 16th May 1997 members of the „Popular Defence Force” (PDF), which is supported by your government, renewed village raids in Bahr-el-Ghazal and kidnapped 67 people. We request the investigation of these incidents, the punishment of those responsible, the return of those enslaved and the reparation of all damages.
Yours respectfully and sincerely,


__________________________    __________________________
Place, date (hely, dátum)                      Signature (aláírás)

Mélyen megdöbbentett, hogy az Ön országa nemcsak tûri, támogatja is a rabszolgaságot. 1997. május 16-án a “Nemzeti Ellenálló Erõk” (PDF) tagjai – az Ön kormányának támogatásával – felújították támadásaikat Bahr-el-Ghazal települései ellen és 67 személyt elraboltak. Követeljük az esetek kivizsgálását, a felelõsök megbüntetését, a rabszolgák repatriálását és az okozott károk megtérítését.