Exodus a szabadságba

1997 advent elsõ vasárnapja különös várakozással töltötte el Tiomthet dinka falu gyerekeit. Vidáman csilingelõ harang – amerikai misszionáriusok ajándéka – hangja úszott a levegõben. Az éneklõ hívõk elöl egyszerû fakereszttel, kígyózó körmenetben vonultak a szalmatetõs templomba.

1997. december: 157 rabszolga – a CSI váltotta ki õket – útban a szabadság felé

Amikor két hét elteltével – majd húszórás gyaloglás után – újra Tiomthetbe érünk, nem hallatszik gyerekzsivaj. Besötétedett; a falura súlyos csend nehezedik. Csak az apró kályhák tüzénél melegedõ öregek vannak otthon. Zseblámpáink gyér fényénél felismerjük a gólyalábakra épített csûr elszenesedett maradványait, a szétrombolt és kifosztott tehénistállót, meg a frissen szétdúlt sírokat. Mi történhetett?

Hívõk = zsákmány

1997. november 30-a reggelén a PDF (Népi Védelmi Erõ) zsoldosai és a kormánycsapatok lovas egységei betörtek Tiomthetbe. Az adventi istentisztelet káoszba fulladt. A templom a bent rekedt hívõk csapdájává változott, ahonnan nem volt menekvés. 13 falubeli életét vesztette, 18 asszonyt és gyereket elraboltak. Yel Nyang Gumnak végig kellett néznie, amint a PDF-zsoldosok öt gyermekét elrabolják: „Saját szememmel láttam, ahogy a három kisebbet egy lóra kötözik és elhurcolják. A két nagyobbat a csuklójánál megbilincselték és a többiekkel együtt egy hosszú kötélre fûzték. Õk sírtak és kiabáltak. A rabszolgahajcsárok közben puskájukból a levegõbe lõttek és a közeli folyó irányába hajtották a gyerekeket. Ott aztán eltûntek a szemem elõl. A zsoldosok elhajtották a marháimat is.”
Az éj sötétjében állunk az üszkös romok elõtt. Cipõm orrával kipiszkálok valamit az elszenesedett fadarabok közül: az átizzott, kormos harang bukkan elõ. A visszavonuló rablók felgyújtották a templomot is.
Akiai Akol Akec egy frissen hantolt sír mellett ül: „Ide temettem a férjem. Lelõtték a rablók. Gyermekeimet – Garang (6 éves) és Majok (9 éves) fiamat és Abuk (3 éves) lányomat – elrabolták. Õket aligha látom viszont az életben. Mindenemet elvitték. Semmim sem maradt. Ha visszahoznák a gyermekeimet, akkor sem lenne mibõl visszavásárolni õket. De Isten hatalmas, Õ tudja az okát, miért küldte a CSI-t. Számomra nagy vigasz, hogy önök látták a férjem sírját és ismerik a gyerekeim sorsát.”

157 rabszolga kiszabadult

Madhol és Manyiel falvakban 157 rabszolgát sikerült kiszabadítanunk. Gondosan bebugyolált megmentõik – akik életük kockáztatásával szöktették vissza õket északról – figyelmesen számolják a szudáni fontkötegeket. A rabszolgák ára nem változott, átszámítva kb. 21.000 Ft. Aztán egyetértõ bólintás következik és a korábbi rabszolgák – többségük gyerek vagy serdülõkorú – ismét szabadok. Az amerikai AP hírügynökség jelenlévõ tudósítója riportot készít a 13 éves Akuac Malonggal, akit 1991-ben raboltak el fivérével, az akkor 9 éves Makollal együtt. Mindkettõjüket Tinbuba hurcolták, ahol rabtartójuknak, Abdullainak adták át õket.

Áttérsz vagy meghalsz

Sem Abdullai gyerekeivel, sem a többi rabszolgával nem beszélhettek. Akuac titokban mégis találkozott néha a rabokkal. Imádkoztak és keresztény dalokat énekeltek. Egy nap Makol szökni próbált, de lelõtték. Akuac is meg akart szökni, de félt, hogy õt is megölik. „Néha azt gondoltam, jobb volna meghalni, mint rabszolgaként élni” – mondja. Elnevezték Fatimának. Serdülõkorba érve, körül akarták metélni. Tulajdonosa halállal fenyegette meg, ha ellenáll. „Tiltakozásod azt tanúsítja, hogy még mindig saját népedhez tartozol.” A rabszolgaság Szudán arab és afrikai részének határán a kormány által kirobbantott jihad (szent háború) közvetlen következménye. A dinka lakosság tízezreinek rabszolgasorba taszítása az egész társadalom szociális szerkezetét megrendítheti. Az áldozatokat minden joguktól megfosztják: megölhetik, eltiporhatják, kihasználhatják, akár el is adhatják õket.
Szenvedésüknek csak a halál vagy az iszlámra térés vet véget. A ház körül és a mezõn végeztetett nehéz munkával kizsigerelik a fiatal rabszolgákat és szexuálisan bántalmazzák õket. Csak a nélkülözhetetlenek maradnak életben. Arab nevet kell felvenniük és muzulmán szertartásoknak vetik alá õket. Sok rabszolganõnek kell szexuális megcsonkítást elszenvednie.

1000 rabszolga szabadulása

A Bahr El Ghazal-i rabszolgavadászat mellett Szudán egyéb területein a katonaság ún. „béketáborokba” (militáns korániskolák) és a PDF lágereibe hurcolja az asszonyokat és gyerekeket. A táborokban a fiúkból és fiatal férfiakból muzulmán fanatikusokat nevelnek, akiket saját népük ellen vetnek be. A szerencsétleneket szó szerint ágyútölteléknek használják a frontvonalon. A polgári táborokban sokszor csak az iszlámra áttérõk kapnak élelmet vagy gyógyszert.
A CSI vallásszabadságért folytatott küzdelme részének tekinti a szudáni rabszolgák kiszabadítását. Ezért fokozzuk szolidaritásunkat az üldözöttekkel és azt a célt tûzzük ki, hogy ez évben 1000 szudáni rabszolgát szabadítunk meg.