Chiapas: Egy nép vészkiáltása

Chiapas állam lakóinak többsége politikailag és szociálisan évtizedek óta kirívóan elmaradott helyzetben él, ami 1994 újév napján kis híján az indián zapatista mozgalom felkeléséhez vezetett. A hatalom eddigi legvéresebb megtorlása: 45 indián lemészárlása 1997 karácsony elõtt.

Istentiszteletre gyülekezõ hívõk a templom kapujában. Hirtelen lövések dördülnek. Pillanatokkal késõbb 45 test hever mozdulatlanul a kövezeten. 1997. december 22.: Acteal falu 45 indián lakosát meggyilkolják egy paramilitáris szervezet tagjai. A zapatista felkelõk állítólagos követõi elleni eddigi legvéresebb megtorlás egy csapásra a világfigyelem központjába emelte az elnyomott chiapas õslakosság ügyét.
Az 1931 óra kormányzó „Partido Revolucionario Institucionál” (PRI) az utóbbi években már csak állandó választási csalások, politikusok megvesztegetése vagy elnyomása árán tudja fenntartani hatalmát. Chiapasban a falvak öregjei (Caciques) azért aggódtak, hogy a választásokon ez a párt újra megtalálja a szükséges hangot. A mexikói központi hatalom cserében eltûrte, hogy a caciques saját körzetükben viszonylag szabadon kormányozzanak. Emiatt szenved most az indiánok többsége. A caciques csak olyan kis földek tulajdonbavételét és mûvelését engedélyezték nekik, amelyek hozama nem elegendõ családjaik megélhetéséhez.

Igyál vagy meghalsz!

A zapatista fegyveres ellenállással a legradikálisabb módon akartak megszabadulni a caciques zsarnokságától. A mozgalom Emiliano Zapata (1879–1919) indián felkelõvezérrõl kapta a nevét, akit kormánycsapatok öltek meg. Zapatát Mexikó-szerte a mai napig egyfajta Robin Hoodként tisztelik. Az indiánok – akiket már ekkor a zapatisták iránti szimpátiával vádoltak – a felkelés elõtt három évvel szülõfalvaikból való elûzéssel vagy megöléssel fenyegették.
Az évtizedek óta tartó üldözések során eddigi vallásuk – amely a katolicizmus és a prekolumbiánus kor pogány hitének szinkretista keveréke – föladására és protestáns felekezetekbe kényszerítették õket. Legtöbbjük nehezen engedett a nyomásnak és elutasította az alkoholfogyasztást. A bort a caciques-tól vásárolták gyakori falusi ünnepségeikhez, akik 25% hasznot követeltek az árból. A protestáns hitre tért indiánok megpróbáltak kitörni ebbõl a függõségbõl, de a caciques elûzték õket otthonaikból, földjeiket fölperzselték, gyermekeik pedig nem járhattak iskolába. Az utóbbi három évtizedben 32.000 indiánt sújtott az elnyomás. Amikor az elkergetettek megpróbáltak visszatérni falvaikba, a caciques ismételt üldözéssel és gyilkosságokkal válaszoltak.

Fû alatt

Amikor kitudódott, hogy Chiapas kormányzójának, Cesar Ruiz Ferrónak és magának a mexikói belügyminiszternek, Emilio Chuayffetnek is tudomása volt egy küszöbönálló acteali mészárlásról, mindkettõjüknek le kellett mondaniuk. Olyan részletesen megtervezett erõszakos cselekményekrõl van szó, amelyekben kétségbevonhatatlan a PRI helyi vezetõinek felelõssége. A gyakorlati megvalósításhoz e célból toborzott indián paramilitáris csoportokat vetnek be. Az egyik ilyen csoport neve gúnyból „Béke és Igazság” (Paz y Justicia). A „Paz y Justicia” tagjai felelõsek az indiánokkal szolidáris Samuel Ruiz katolikus püspök és nõvére ellen 1997 novemberben elkövetett merényletért. A PRI említett helyi politikusai nemcsak pénzügyileg támogatják ezeket a támadó bandákat, hanem fegyverrel és egyenruhával is felszerelik a katonai és rendõri egységek alá rendelt indiánokat.
A mexikói központi kormányzat egy évvel ezelõtt hivatalos fegyverszünetet kötött a zapatistákkal. Mindeddig azonban semmit sem tett a zapatista mozgalom helyi szintû elnyomásának leállításáért, ami persze csöppet sem akadályozza abban, hogy a nyilvánosság elõtt tetszelegjen.
Ennek ellenére megalapozottnak látszik a remény, hogy a katonai és rendõri erõk által kifejtett nyomás a közeljövõben csökkenni fog.
A mexikói hatóságok jóakaratuk jeléül 300 – a zapatisták szimpatizánsi köréhez sorolt – foglyot bocsátottak szabadon. Chiapas új kormányzója, Francisco Labastida Ochoa is kifejezte azt a határozott szándékát, hogy államában véget vet az emberi jogok állandó megsértésének. A fõvárosban, Mexiko Cityben 1997. június óta Cuauhtemoc Cárdenas személyében végre a politikai ellenzék képviselõje van hatalmon. Ú

Szólítsd fel Labastida belügyminisztert az emberi jogok megsértésének kivizsgálására!

Sr. Secretario:
Nos alegra mucho oír de su voluntad de poner fin a las violaciones de los DD. HH. en su pais, sobre todo en el Estado Federal de Chiapas.
Dentro de este ámbito, le pedimos urgentemente asegure que el masacre el 22 de diciembre de 1997 de 45 habitantes del pueblo Acteal en Chiapas sea enteramente aclarado asi como todos los responsables condenados. Además le rogamos utilize su influencia para que los culpables de los atentados contra el Obispo Samuel Ruíz, sus colaboradores y su hermana también sean juzgados.
Muy atentamente

__________________________ __________________________
Lugar, fecha (hely, dátum) Firma (aláírás)

Örömmel vettük tudomásul az Ön kifejezett szándékát, hogy hazájában – mindenekelõtt Chiapas szövetségi államban – véget vet az emberi jogok megsértésének.
Ezzel összefüggésben kérjük Önt, sürgõsen gondoskodjon róla, hogy az Acteal falu 45 lakosa elleni mészárlás (1997. december 22., Chiapas) ügyét haladéktalanul kivizsgálják és minden elkövetõt felelõsségre vonjanak.
Ugyanígy felszólítjuk, vesse latba befolyását, hogy a Samuel Ruiz püspök, munkatársai és nõvére ellen elkövetett merénylet tetteseit elszámoltassák.