"Ne merd kereszténynek hívni magad!"
Pakisztán alapítója arról álmodott, hogy a muzulmánok és a vallási kisebbségek közös világi államban találnak békés otthonra. A mai iszlám köztársaságban azonban nô a felekezeti feszültség. Az elkülönített választási rendszer és a visszaélésekre alkalmat adó blaszfémia-törvény egyaránt a fennálló vallási megkülönböztetést támogatja.
Pakisztáni keresztények hazájuk vallásszabadságáért küzdenek
"Az összetört Krisztus-alak még mindig a fakereszt alatt fekszik - ahová az iszlám lelkész hajította. Ott is marad, amíg a kormány igazságot szolgáltat nekünk" - mondta a Compass Direct keresztény hírirodának John Joseph, Faisalabad katolikus püspöke az egyházmegyéjében lévô templomot ért egyik támadást követôen. Abbas iszlám lelkész motorján 1997. december 23-án Chapianwali Toba Tek Sing templomához száguldott, megverte a karácsonyi elôkészületekkel foglalatoskodó fiatal keresztényt, a bibliát földre hajította és összetörte a Krisztus-alakot. Aztán - ellopva a kihangosító rendszert - eltûnt. A rendôrség letartóztatta ugyan a fanatikust, de - felsôbb hatóságok utasítására - szabadon engedte. 1998. január 4-én több mint kétezer keresztény gyûlt össze a faisalabadi katedrálisban, hogy tiltakozzon a kormány keresztény imahelyek megszentségtelenítése iránti közönyössége miatt. A faisalabadi rendôrkapitány megígérte John Joseph püspöknek, hogy a rendôrség "megteszi a szükséges lépéseket".
Iszlámra kényszerítve
Januárban Muhammad Naveed csirkefarm-tulajdonos - szintén chapianwali lakos - halántékhoz tartott fegyverrel kényszerítette iszlámra a 13 éves Amart: "Ne merd még egyszer kereszténynek hívni magad, mert lelôlek!" - üvöltött. Amart és apját beidézték a rendôrségre, kivizsgálni a Naveed által követelt "valláscserét" - a pakisztáni törvények ui. 18 éves kor alatt tiltják az áttérést. Amar rendôrségi fogdában van. Ügyét zárt ajtók mögött tárgyalják. Apja el akarja adni házukat, hogy elköltözhessenek Chapianwaliból és fia megmeneküljön az iszlám szélsôségesektôl.
Megfélemlített bírák
A letartóztatásuk után bebörtönzött - istenkáromlással vádolt - pakisztáni keresztények ügyeiben gyakorlatilag nincs elôrelépés. A bírák és ügyvédek megtorlástól rettegnek. Arif Iqbal Bhatti nyugdíjas fôbírót - miután a fundamentalisták többször életveszélyesen megfenyegették - lahorei irodájában lôtték agyon 1997. október 10-én. 1995. februárban a muzulmán bíró hatálytalanította a keresztény Saamat Masih, és Rehmat Masih elleni elsôfokú ítéletet. Bizonyítékok hiányában mindkettôjüket felmentette. John Joseph püspök szerint aligha lehet megmondani, hogy az 1993 februárban ill. 1996 októberben letartóztatott keresztény Anwar Masihnak, (Samundari) és Ayub Masihnak (Arifwala) meddig kell téletre várnia. Anwar Masiht - jelentéktelen összegû tartozásáról folytatott vitája miatt - Mohammed próféta megsértésével vádolja egy muzulmán boltos. A 30 éves Masiht iszlámra kényszerítették, de késôbb visszatért keresztény hitre. Szigorú muzulmánok szerint a blaszfémia halált érdemel. Iszlám szélsôségesek 1995 márciusában Samundari bírósági épülete elôtt bitófát állítottak és egy négygyermekes apát akasztással fenyegettek meg. Anwar Masih ügyét 1997 októberében különleges bíróság elé terjesztették, amelyet augusztusban elfogadott anti-terrorista törvény értelmében hoztak létre. Egészségi állapota aggasztó.
Az emberi jogokat védelmezõ John Joseph püspök egy kimerült tüntentõt ápol
Bûnrészes rendôrség
Ayub Masiht (Arifwala) azzal vádolják, hogy Salman Rushdie Sátáni verseibôl idézett - bár iskoláit nem fejezte be és angolul sem tud. A 31 éves férfi letartóztatása után az összes ott élô keresztény családot elûzték. Pakisztáni keresztények ezért a blaszfémia-vádat tekintik a "tisztogatás" ürügyének. A letartóztatása utáni elsô néhány héten Ayub Masiht megkínozták és túlélt két merényletet. 1997. november 6-án harmadszor is megmenekült. Miközben a bíróság épülete elôtt bilincsbe verve várt tárgyalására, egyik támadója rálôtt. A rendôrség megtagadta a fegyveres felelôsségre vonását. Azok a keresztények is, akiket a bíróság fölmentett, az életükért rettegnek, mint pl. Katherine Shaheen (Rangpur). 1995. áprilisban istenkáromlás alaptalan vádja miatt elvesztette az állását. A fundamentalisták és a rendôrség is fenyegeti. A pakisztáni emberi jogi bizottság szerint az üldözés oka munkahelyi féltékenység, irigység, vallási türelmetlenség és az esetet a "blaszfémia-törvénnyel való visszaélés iskolapéldájának" nevezi.
Blaszfémia-törvény
Az 1977-1988 között hatalmon levô Zia ul-Haq tábornok két cikkellyel egészítette ki a brit gyarmati idôkbôl származó büntetô törvénykönyvet, amelyek egyoldalúan védelmezik a muzulmán többségi vallást. A 295/B cikkely életfogytig tartó kényszermunkával bünteti a korán megszentségtelenítését, a 295/C - az ún. blaszfémia-törvény - pedig halált ró ki Mohammed próféta megsértése esetén. A visszaélésekre alapot adó paragrafus áldozatai nemcsak keresztények, hanem - fôleg - ahmadisták (egy, a múlt században alakult iszlám közösség tagjai), akiket Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök 1974-ben nem-muzulmánnak deklarált. Pakisztáni keresztények követelik az ún. "fekete-törvény" eltörlését, fôleg, mert a 295. illetve a 295/A paragrafusok már tárgyalják az ide vonatkozó tényállást. A 295. cikkely bünteti az istentiszteleti és imahelyek megszentségtelenítését, a 295/C pedig az összes felekezet vallási érzéseinek megsértését tárgyalja. Büntetési tétele 2 vagy több év börtön. Pakisztáni keresztények a blaszfémia-törvényt és a 295/B cikkelyt az országban uralkodó vallási megkülönböztetés részének tartják. Ehhez kapcsolódik a szintén Zia ul-Haq által bevezetett választási rendszer, amely politikailag szigeteli el a vallási kisebbségeket. A pakisztáni nemzetgyûlés 217 helyébôl 207 muzulmánoknak van fenntartva. A maradék tízen keresztények, hinduk, szikek, buddhisták és más nem-muzulmánok (pl. ahmadisták) osztoznak. Mivel minden felekezet csak a számára elôírt helyekre választhat képviselôt, a muzulmán politikusokat nem aggasztják a vallási kisebbségek. Konfliktushelyzetben saját muzulmán - fôképp iszlám - választóik pártján állnak. Pakisztáni keresztények ezért az általános választási rendszer visszatéréséért küzdenek.
Követeld a vallási türelem bevezetését Pakisztánban!
Dear Prime Minister,
Retired Justice Arid Iqbal Bhatti, who acquitted two Christians condemned on unsubstantiated charges of blasphemy, was killed on 10 October 1997 following death threats by Islamic extremists. The police simply stood by while a murder attempt was made on the defendant Ayub Masih by his accuser in front of the court building on 6 November 1997. Such attacks by extremists against religious minorities as well as the failure of the authorities to overcome such violence are a direct consequence of religious apartheid in your country, most significantly expressed in the separate electoral system and sections 295 B and 295 C of the Pakistan Penal Code.
We urgently ask you to abolish the religious apartheid system as well as to see to it that victims of the misuse of sections 295 B und 295 C, such as Anwar Masih from Samundari and Ayub Masih from Arifwala, are exonerated.
Yours sincerely and respectfully,
__________________________ __________________________
Place, date (hely, dátum) Signature (aláírás)
Arif Aqbal Bhatti nyugalmazott bírót - aki felmentett két blaszfémiával vádolt keresztényt - 1997. október 10-én, szélsôségesek fenyegetéseit követôen meggyilkolták. A rendôrség tétlenül nézte a bíróság épülete elôtt 1997. november 6-án végrehajtott, Ayub Masih elleni merényletet. A vallási kisebbségek elleni - szélsôségesek által elkövetett - gyilkosságok ill. a hatóságok tétlensége közvetlen következménye az Ön országában érvényben lévô vallási megkülönböztetô rendszernek, amely legjobban a pakisztáni büntetô törvénykönyv 295/B és 296/C paragrafusaiban jut kifejezésre.
Felszólítjuk Önt, azonnal szüntessék meg ezt a megkülönböztetést ill, haladéktalanul gondoskodjon a 295/B és 295/C cikkelyek áldozatai, Anwar Masih (Samundari) és Ayub Masih (Arifwala) felmentésérôl.