THE ECOLOGIST, Vol 30 No 4. June 2000. p. 51, Comment - Why greens should be politically incorrect - Aidan Rankin argues that modern liberal values can be more of a threat than a liberation (Miért legyenek a zöldek politikailag tisztességtelenek - A liberalizmus értékei inkább fenyegetést jelentenek, mint szabadságot)

A "politikai tisztesség" nevében a tanárok eltávolítják a könyvespolcokról a hõs katonákról, felfedezõkrõl, vadászokról és hódítókról szóló könyveket, mondván hogy azok imperialista, rasszista, szexista jellegûek. Ezzel a cenzúrával a "haladó" nevelés gyengíti a helyi kultúrát, ahelyett, hogy hozzátenné a tudás új rétegét.

Egy labradori (Kanada) iskolában a Nyugat elvein nevelkedett tanítók elítélik a vadászatot, holott a tanítványaik innu indiánok. Az innu településeken terjed az alkoholizmus, szétesnek a családok, szokványos a családon belüli erõszak és a világon a legmagasabb az öngyilkosság aránya. Azt tanítják a gyerekeknek, hogy a történelem egyenes vonalú, elkerülhetetlenül elõre haladó fejlõdés, ennek során egyre nagyobbak a közigazgatási egységek és a kultúránk mindjobban világméretû lesz.

A zöld politika kulturálisan legyen konzervatív. Ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos értelemben jobboldali. Bírálnia kell a haladás eszméjét és törekednie kell a gazdaság, társadalmi szervezetek és emberi viszonyok természetes egyensúlyának a helyreállítására. Kapcsolatot kell teremteni a kis k-betûvel írt konzervatívok (Pi.: azaz nem a Konzervatív Párt) és azok között, akik a változásokkal szemben megbecsülik a hagyományokat, a nagy vállalatokkal szemben a kis üzleteket, a központosított kormányokkal szemben a helyi közösségeket értékelik.

A valódi ökológus (értsd: környzetvédõ, zöld) egyáltalán ne legyen egy politikai állat.

Sok mai zöld azt a hibát követi el, hogy nem lép szövetségre a hagyományos életmód õrzõivel, hanem inkább azokkal haladnak együtt, akik egy politikailag megbízható fundamentalizmust, egy kulturálisan megerõsített globalizációt kedvelnek. Ezek kételkednek abban, hogy az emberi közösségek természetes módon különbözõ utakon evolválódnak. Legyenek ezek baloldaliak vagy neoliberálisok, a felhalmozott bölcsesség fölé helyezik az elvont jogokat.

Akár a korábbi egyeduralmi mozgalmak, a modern "politikai megbízhatóság" kedveli a szertartásos vádaskodást. Azt mondják, hogy akik elvetik azt a nézetet, hogy a férfi és nõi szerepek felcserélhetõk, azok "szexisták", hogy egy erõs védelmi politika az "militarizmus", hogy a munka és a tõke szabad mozgásának ellenzõi "idegengyûlölõk".

Aki elfogadja a haladás "politikailag korrekt" meghatározását, az a zöld politika logikáját tagadja. Aki zöld, az meg akarja õrizni a kultúrákat, tudja, hogy az emberi változatosság a biológiai változatosság része. A zöld politika büszke rá, hogy "nem korrekt", és dacol az általános haladás zsarnokságával. - Pi

USA Today, James Freeman: Beat your Greens (A fenébe a zöldekkel)

Ideje, hogy megmentsük a földet a környezetvédõktõl, mondja J.F. Ismerteti Peter Huber könyvét (Hard Green = kb. kegyetlen zöldek), amelyben tiszta logikával szól arról, amit eddig is éreztünk a zsigereinkben. Az atomrombolás és a kõolaj égetése kedvez a környezetnek, a napenergia fölhasználása környezeti szerencsétlenséghez vezet, a biotechnológia megmenti a Földet. Ha meg akarjuk menteni a bolygót, növelni kell a hatékonyságot, s ehhez technológiai fejlõdés kell. Vegyük a mezõgazdaságot. A divatos szerves gazdálkodás rendben van, de növényvédõk és genetikai módosítások nélkül nem tudunk eleget termelni. Az uránium a leginkább környezetbarát forrásunk. A növekedésnek nincsenek határai. - Pi.

THE ECOLOGIST 30/2/11, April 2000 - Válogatás a világsajtóból
II. János Pál: "Ha nem létezik a politikai tevékenységet vezetõ és irányító végsõ igazság, akkor az eszmék és meggyõzõdések könnyen befolyásolhatók a hatalom érdekében. Egy értékek nélküli demokrácia átalakulhat nyílt vagy álruhát öltött parancsuralommá."

THE ECOLOGIST 30/2/13, April 2000 - Mozgalmak - A tudatos fogyasztó - Mit vásároljunk és mit közösítsünk ki?
A bunkofon hulladéktömeget eredményez. - A napvédõ szerek bõrrákot okozhatnak a 2-fenil-benzimidazol (PBSA) tartalmuk miatt, ami károsítja a DNS-t. - A Brit Vegetariánus Társaság nem engedi, hogy a "vegetáriánus" szöveget rátegyék a génpiszkált növényi eledelekre. - Az oldható kávék sok nehéz fémet tartalmaznak, az eljárás során a kávé megköti azokat a csapvízbõl (ólmot, rezet) - Pi

THE ECOLOGIST 30/2/8, April 2000 - Hírek
Hail hydrogen (Üdvözlet a hidrogénnek)

Kutatók fölfedeztek egy utat, amelyen át a moszatok a vízbõl napfény segítségével hidrogént termelnek.
Eddig a hidrogén elõállítása költséges volt. Most Tasios Melis biológia professzor (Kaliforniai Egyetem) az AAAS összejövetelén számolt be a fenti lehetõségrõl.
A Szerkesztõ megjegyzése: Ne örüljetek. Hol gyártanák a moszatok a hidrogént? Nyilván a tengerpartokon. Emlékeztetek rá, hogy Lovelock határozottan óvott a tengerparti, sekély vizû talapzatok élõvilágának megpiszkálásától. Ezt tekintette az egyik fõ veszélynek. A másiknak a génpiszkálást. - Pi.

THE ECOLOGIST vol 30 No2 April 2000 p. 16, Gregory Palast: The Project (A terv)

(Részletek egy öt oldalas cikkbõl.)
Blairt nem érti meg a nemzete. A hagyományos baloldal a miniszterelnököt álszentnek tartja, a vállalatok talpnyalójának, aki elárulta a Munkáspárt eszméit. Az országot olyanok vezetik, akik értenek ahhoz, hogy megválasztassák magukat, de nincs filozófiájuk. Mandelson, aki bízott Blairben, azt mondta: "Az új Munkáspárt több legyen egy választási gépezetnél, legyenek értékei és eszméi."

Azonban Blairnek van egy terve, célja: át akarja alakítani nemzetének társadalmi-gazdasági lelkületét.
1998 májusában kezdõdött. Blair kinevezte Paymaster-Generallá (a szótár szerint fõhadbiztos) - egy kis miniszteri állásba Geoffroy Robinsont, aki gondot viselt Anglia legnagyobb villany-társaságára, a PowerGen-re, s egyben a munkáspárt cukrosbácsija lett. A PowerGen Anglia és Wales áramának 85%-át termelte, és össze akart olvadni az East Midlands és a Houston Industries cégekkel. Ehhez az ipari-kereskedelmi miniszter, Margaret Beckett hozzájárulása kellett volna - az õ neve azonban a miniszterelnökségen "Minister No" volt. Mint öreg munkáspárti csataló hajthatatlan volt, a gázturbinás fejlesztéshez sem járult hozzá, mert az 1997-es választásokon megígérte, hogy megmenti a szénbányákat. (A gáz-fejlesztés azok jórészének a bezárását jelenti). A dologba a Clinton-kormány is beavatkozott, mire július 27-én menesztették Beckett asszonyt - utóda Mandelson lett.

Jelenleg a brit áramipar már az EÁ cégeinek a birtokában van. Ez azonban csak elsõ volt Blair ajándékai között. A második a Wal-Mart brit terjeszkedése volt: ez lenyelte az angliai Asda hálózatot.
Blair Candide-dal vallja: "Az amerikai minden lehetõ gazdaságok legjobbika". (Pi: Inkább Panglossal....)
Erre mi sem jellemzõbb, mint hogy 15 év alatt a reálbérek 3%-kal csökkentek, miközben a nemzeti termelés 14%-kal nõtt. A növekedés - összesen 8,7 billió $, a lakosság felsõ 20-a birtokába került. Az Új Gazdaság elsöpörte a szakszervezeteket, a munka biztonságát, a nyugdíjat és más kedvezõ dolgokat, a jelszó a "munka méltányossága" lett.

A latin-amerikai válság elõtt minden rendben volt, de ahhoz, hogy Brazíliában megõrizzék a pénz értékét, a Világbank és a Valutaalap 41 milliárd $-hitelt adott. Ezzel elkerülték a gazdasági összeomlást, Cardosot újra megválasztották elnöknek és a British Gas bekebelezte a Sao Paolo Gáztársaságot, az amerikaiaké lett a Rio és Sao Paolo villanytársaság és egy csõvezeték.

Brazília fõvárosa London lett. A Világbanknál kidolgoztak egy "Brazília-tervet" - amelynek a lényege "csökkenteni a béreket/juttatásokat, a nyugdíjakat, növelni a munkaidõt, csökkenteni a munka stabilitását, csökkenteni az állások számát."

Az információ több, mint egy eszköz, az maga a termék. A jövõben egyre nagyobb szerepet játszik az új info-agro-üzletág (bocsánat), a Monsanto, AstraZeneca közötti adatcsere, amely gyorsítja az üzletet. A Zöld Forradalom csökkentette Amerika világméretû mezõgazdasági szerepét, de most, hogy a magvak és az állati hormonok védett tulajdont képeznek és fizetni kell értük - s helyreállt az EÁ uralma.

Volt valaha egy Codex Alimentarius, de 1966 óta a WTO módosította azt, s egy nemzet sem mondhatja, hogy egy élelmiszer káros, ha a WTO az áldását adta reá. Ha egy nemzet nem tud visszautasítani egy élelmiszert, akkor a gyártója nyugodtan termelhet. Mint annak idején az ópium-háborúban, amikor a britek és amerikaiak ágyúi nyitották meg a távolkeleti piacokat.

Mutual Recognition Agreement (MRA) - kötöttek egy kölcsönös elismerési egyezményt. Ha az egyik ország elfogadja, akkor a többinek is el kell, legyen az orvosi eszköz, génpiszkált étel..- Az MRA a TABD Szent Kelyhe.

Hogy micsodának a kelyhe?
A TABD a Trans-Atlantic Business Dialogue. Ez Nyugat 100 leghatalmasabb vállalatának a munkacsoportja, amelyik 33 féle környezeti, fogyasztói, munkásvédelmi jogszabályt akar megsemmisíteni vagy azok méregfogát kihúzni. (1999. október). Pl. olyasmit, hogy az Exxonnak 5 milliárd dollár kártérítést kell fizetni az olajszennyezése büntetéseként. *

1988 november 13-án a New York Times-ban egy valóban különös levél jelent meg Tony Blair aláírásával. Ebben megköszöni Clintonnak és az Egyesült Államok egészének, hogy bevezette õt olyan egyszerû élvezetbe, mint amilyen például kiválasztott diktátorok bombázása és rátérítette az Amerikai útra.

Bill, Tony és a vállalati Amerika között mintha valóban szerelem lenne.

Blair más, mint tanítója. Õ HISZ. Nem tehet róla. Benne semmi sincs Clinton hideg cinizmusából. *

Címlapkép: Az országúton oldalkocsis motor robog, Clinton vezeti, az oldalkocsiban Blair vicsorog. Az út szélén döbbent ember, ló, kutya, menekülõ tehén és süni. - Pi

Napjaink nyugati oktatási rendszere, amelyik mindenütt a világon sikeresen kiszorította a helyi nevelési rendszereket, a diákokat majdnem kizárólag a városi létre, az ásványi tüzelõanyagoktól való függésre és világkereskedelemre készíti fel. A gyerekeket kicsi koruktól arra tanítják, hogy miként lehet a legjobban vetélkedni. Arra azonban már nem tanítják meg õket, hogyan éljenek egy valóban fenntartható társadalomban.

Ma a világban az egyetemet végzett, ilyen-olyan tudományos fokozatokkal rendelkezõ emberek nem tudják, mit jelent az éghajlat-változás, a természeti rendszerek pusztulása, s hogy mi a jelentõsége a biológiai különbözõségnek. Elie Wiesel ír arról, hogy Auschwitz és Dachau tervezõi Kant és Goethe örökösei voltak. Nem értékekrõl tanultak, hanem elméletekrõl, nem tudatosságról, hanem elvonatkoztatásról, nem lelkiismeretrõl, hanem hatékonyságról, nem kérdezni tanultak, hanem válaszokat kaptak. Ez pontosan érvényes a mai nyugati nevelésre is.

A nevelés nem szolgálja a tisztességtudást, a körültekintést, vagy a bölcsességet.
Nem az oktatás, hanem egy bizonyos fajta oktatás menthet meg bennünket. A mai iskolák a gyerekek figyelmét a vállalati hatékonyság felé irányítják s nem válik belõlük kíváncsi és nyitott felnõtt.

A MODERN NEVELÉS HAT MÍTOSZA
Ezek Francis Bacontõl, Galileitõl, Descartes-tól erednek.
1. "A tudatlanság egy megoldandó feladat"
A tudatlanság az emberiség elkerülhetetlen állapota. Sosem leszünk képesek felfogni a világot a maga teljességében. A tudás növekedése magával hozza a tudatlanság más alakjait. 1929-ben nem tudtuk, hogy a klór-fluoro-karbon (CFC)-szerû anyagok mit csinálnak az ózonnal, de ennek nem volt jelentõsége, hiszen a vegyület nem volt ismert. Amikor 1930-ban Thomas Midgely elõállította a CFC-ket, ez a tudatlanság már az életünket kezdte fenyegetni. A felfedezéssel nõtt a tudásunk, de a tudatlanságunk is.

2. "Elegendõ Tudással és Technológiával igazgatni, irányítani tudjuk a Földet"
A Föld és az élõ rendszerek összetettsége ezt sohasem teszi lehetõvé. Csak vágyaink, gazdaságunk, politikánk és közösségeink kezelhetõk. Magunkat kell átalakítani, hogy illeszkedjünk egy véges bolygóhoz és nem a bolygót kell megváltoztatni, hogy megfeleljen végtelen igényeinknek.

3. "A Tudás (és ezáltal az Emberi Jóság) növekvõben van"
Az információrobbanást nem szabad összetéveszteni a tudás és a bölcsesség növekedésével. Bár bizonyos fajta tudásunk növekedik, másokat elveszítünk. Az egyetemek egyre kevésbé alkalmaznak olyanokat, akik pl. madártannal, vagy fajok rendszertani osztályozásával (taxonómiával), hanem molekuláris biológiával vagy génmódosításokkal foglalkoznak, mert az jövedelmezõbb.

A nemzeti, népi tudás is megszûnik. A falusiak a városokba költöznek, s elvész az adott területre vonatkozó, személyes, helyi tudás. Az egyetemek elutasítják a "népi kultúrát". Page Smith írta, hogy az egyetemeken végzett úgynevezett kutatás nagy része értéktelen, nem járulnak hozzá az emberiség, vagy akár csak egy részének nagyobb egészségéhez és boldogságához.
Lehet, hogy az élet és a fenntarthatóság számára szükséges dolgok tekintetében egyre tudatlanabbak leszünk.

4. "A Világ Rendes és Takaros"
A mai nevelés a világot részekre darabolja, amelyeket tudományágaknak nevez. Ezeket igyekszik egymástól elkülöníteni. Emiatt 12-21 évnyi tanulás után a diákok semmit sem tudnak a dolgok egységérõl. Ennek súlyosak a következményei. Pl. olyan közgazdászokat képzünk, akiknek sejtelmük sincs az ökológiáról vagy a termodinamikáról. Ezzel magyarázható, hogy pénzügyi rendszerünk egy mázsa eladott búza árát beszámítja a nemzeti össztermékbe, de elfeledkezik arról, hogy kivonja belõle a termesztés során elvesztett 3 mázsa talajnak az árát. A hiányos képzésünk miatt azzal bolondítjuk magunkat, hogy gazdagabbak vagyunk a valóságosnál.

5. "A Nevelés Célja, hogy "Sikeres" Embereket Képezzen."
Thomas Merton szerint olyan embereket képzünk, akik semmire sem alkalmasak, kivéve hogy részt vegyenek egy mesterséges társasjátékban. Azt tanácsolja a tanítványainak: "legyél bármi, ami akarsz, légy bolond, részeges, vagy fattyú, de minden áron kerüld el a sikert." A valóság az, hogy a bolygónak nincs szüksége több "sikeres" emberre. Olyanokra van szükség, akik jól megvannak a helyükön. Olyanokra, akiknek van erkölcsi bátorságuk csatlakozni a küzdelemhez, hogy a Föld lakható, igazságos és emberséges legyen. S ennek semmi köze a sikerhez, amint azt meg szokták határozni.

6. "Nyugat kultúrája képviseli az emberi teljesítmény csúcsát"
Ez természetesen a kulturális önhittség vagy pimaszság legrosszabb alakja, s a történelmünk félreértelmezése. Úgy vélik, ha "gyõztek" a hidegháborúban, akkor eszményi minta lehetnek a többiek számára. Nyilvánvaló, hogy az állami kommunizmus, mint gazdasági rendszer, megbukott, mert túl magas áron túl keveset termelt. A kapitalizmus is megbukott, mert túl sokat termel és azt kevesekkel osztja meg. A kommunizmus aszkéta erkölcsöt hirdetett, a kapitalizmus minden erkölcsöt lerombol. Ez nem az a boldog világ, amilyennek a politikusok és a hirdetések bemutatják. Egy szétbomló kultúrában élünk. Nem táplálja az emberi szellemiség nemesebb részét, a képzeletet, az esztétikai vagy spirituális érzékenységet, sem a nagylelkûséget, gondoskodást, együttérzést. A gazdasági-technokrata világnézet elpusztítja azt, ami az emberi lélekben szeretetreméltó.

A GLOBALIZÁLT JÖVÕ NEVELÉSE
A jelen nevelés csaknem lehetetlenné teszi a visszatérést egy falusi életmódhoz. Egyformán városi életre nevelnek, ilyen lesz az emberek szaktudása, tudata, függése és várakozása.
Hogy tud akkor valaki falun élni? Egy amish barátom írja: "Az apám rengeteg dologhoz értett, amire egy falusi közösségben szükség van. Gazdálkodó volt, csépelt, fûrészelt, gyümölcsöt termelt, ácsmunkát végzett, kovács volt, vízvezetéket szerelt." - Ilyenek ma már Nyugaton nem léteznek, s lassan máshol sem. Ezzel együtt elveszett a tudat sokféle minõsége. Ez ismeretlen a specialisták számára.

A NEVELÉS ÜZLETÁG
A cél világklasszis munkaerõ képzése, amelyik képes a világgazdaság vetélkedésében helyt állni. Ennek érdekében a vállalati érdekekért újjáalakítják az oktatási rendszert. Bush elnök javaslatára hozták létre a "New American Schools Development Corporation" (Új Amerikai Iskolafejlesztési Társaság). A General Motors, Xerox stb támogatásával az egész iskolarendszert át akarják alakítani. Az üzleti világ belépett az iskolarendszerbe. Az Egyes Csatorna ingyenes az Egyesült Államok összes iskolásgyereke számára, de ellentételezésként minden nap 2 percen át hirdetéseket sugároz 8 millió iskolás gyerek számára.

Az iskolák vállalatok által történõ elfoglalása éppen a legrosszabb irányba viszi az iskolásgyerekeket, fölkészítve õket a globalizált, technokrata, fogyasztó, széttöredezett világra. Ezekkel nem lehet helyrehozni, amit elrontottak. - Pi

THE ECOLOGIST Vol 30 No 3, May 2000 p. 9. News: Nader for president (Nadert elnöknek)

A veterán zöld, Ralph Nader másodszor indul az EÁ elnökválasztási küzdelmében. Nincs nagyzási hóbortja, de azt akarja, hogy a környezet szerephez jusson a politikában. Ha elér 5%-ot, akkor a a Zöld Pártnak állandó helye lesz a washingtoni kerekasztalnál.

Az ADBUSTERS 30. számában Kalle Lasn is foglalkozik Naderral, szerinte támogatják a baloldali esernyõszervezetek, öko-feministák és bogaras emberek. Az amerikai demokrácia elfajult: csak a vállalatok által támogatott republikánusok és a vállalatok által támogatott demokraták között választhat. Mostantól minden villámpostája végén ott lesz Gore és Bush arcképe, alattuk: "tweedledum" és "tweedledee" (magyarul két egyforma ember) és a szöveg: légy zöld - szavazz Naderra. - Pi

A közgazdászok már régen hatástalannak nevezték a kis gazdaságokat és megjövendölték a pusztulásukat, pedig a kisbirtok egy termelékeny, hatékony, ökologikus gazdálkodás lehetõségét adja. Meg kell tanítanunk a közgazdászokat és politikusokat arra, hogy miért kell elõnyben részesítenünk a kisbirtokokat.

A KIS GAZDASÁGOK MELLETTI ÉRVEK
1. Bár a kistermelõket az elmúlt évtizedekben világszerte elzavarták faluról, õk élnek, léteznek. Sok helyen, az Egyesült Államokban is, számbelileg többségben vannak. A Harmadik Világban az alapvetõ élelmiszerek termelésében döntõ szerepük van.
2. A kis gazdaságok termelékenyek és jövedelmezõk, sokkal több élelmiszert tudnak termelni, mint a nagyok.
3. A kisbirtoknak sok olyan, az árutermelésen messze túlterjedõ szerepe van, amelyek hasznosak mind a társadalom, mind az ember melletti élõvilág számára.

A KISGAZDASÁG ELÕNYEI AZ EÁ-BAN
Az Egyesült Államok kormánya kénytelen elismerni a kis gazdaságok sok elõnyét. A Mezõgazdasági Minisztérium kisbirtok-bizottsága (Natl. Commission on Small Farms) 1998-ban jelentést adott ki. Ebben a kis gazdaságok következõ alapvetõ értékeit sorolják föl:
- Változatosság: a sok tulajdonos sokféle rendszert, biológiai szervezetet, kultúrát, hagyományt követ. Elõsegítik az esztétikailag tetszetõs tájképet is.
- Környezet: Az élõvilág természeti erõforrásainak felelõsségteljes kezelése jelentõs elõnyökkel jár.
- A közösségek felelõssége: A nem központosított földtulajdon egyenletesebb gazdasági lehetõségeket jelent a falusi lakosság részére. Biztosítja a személyes felelõsség tudatát. Ha a földtulajdonosok a helyi üzletekre és szolgáltatásokra támaszkodnak, érdekeltté válnak a polgárok és közösségek jólétében.
- Az élelmiszertermeléssel való személyes kapcsolat: A termelõi piacok és a közösségek által támogatott mezõgazdaság a fogyasztókat összekapcsolják a termelõkkel. (CSA lásd Gaia 322 és Magyar Szemle 1997 november, H. Norberg-Hodge tanulmánya).
- Az Egyesült Államok egyes államaiban és tájegységein belül a kistermelõk életszükségletet jelentenek a gazdaság számára.

A KISBIRTOKOK ELÕNYEI A HARMADIK VILÁGBAN
A Harmadik Világban a kivitelre irányuló nagygazdaságok elveszik a kistermelés életterét.
A hagyományos közösségekben a családi gazdálkodás a fenntartható mezõgazdasági termelés alapja. A kisgazdaságokban folyó termelés, a munkaerõ jelenléte, a fogyasztási mintázatok, az ökológiai tudás és az, hogy közös érdek a forrásnak hosszú távon való fenntartása - elõsegíti a szilárd gazdasági vállalkozást. A rövidtávú elõnyök kockáztatják a forrásokat. A családi vállalkozások megbízhatóbb termelést biztosítanak, mint ugyanott a nagyüzemek. Gyakorlatuk munkaigényes: a trágyázás, a korlátozott mûvelés, a teraszos mûvelés, komposztálás és a növényi részek visszaforgatása elõsegíti a talaj termõképességének a megõrzését.
A kisgazdaságokban az elmúlt 5000 év alatt sok termelési eljárást, rendszert fejlesztettek ki. Korunkban igen fontos, hogy a kistermelõk a Harmadik Világban gazdag terméseket takarítsanak be, kevéssé alkalmazva a költséges növényvédõszereket, gépeket, genetikailag módosított magvakat.

A KISGAZDASÁGOK TERMELÉKENYSÉGE
A "szakértõk" szerint a nagyüzem termelékenyebb, hatékonyabb mint a kisbirtok, de az eredmények ennek az ellenkezõjét bizonyítják, mert a termelékenység mérésének hagyományos módszere elavult.

HIBÁS MÉRÉSEK
A hozam fogalmát el kell vetni. A hozam egy területi egységre vonatkoztatott termelést jelent, például tonna/ha -ban megadva. Gyakran egy terménynek a legmagasabb a hozama, ha önmagában ültetik - azaz monokultúra. Azonban az vonzza a gyomokat, ezeket ki kell irtani - munkával vagy vegyszerrel.
A nagygazdaságok monokultúrájában lehet a gépeket a legjobban használni. A kisgazdaságokban többféle növényt ültetnek, ahol a gyomok helyét más növények foglalják el. E mellett forgó rendszert alkalmaznak, állatokat tartanak és természetes trágyát használnak. Ilyen integrált termelés mellett esetleg egyféle növény, például a gabona hozama alacsonyabb, de az összes, esetleg tucatnyi termény, és hozzá még az állatok hozama, - sokkal magasabb. Tehát a kis - és nagybirtok összehasonlításánál a teljes teljesítménnyel kell számolni. (Gabona, gyümölcs, zöldség, takarmány, állati termék.) Így számolva a kisgazdaságok hozama sokkal magasabb.
A kisbirtok nagyobb termelékenységét elõsegítik a köztes ültetések, olykor évente többszöri ültetés, vízkultúra, belterjes gazdálkodás. A családi munka minõsége jobb a személyes elkötelezettség miatt. A trágya, a komposzt olcsóbb, mint a vegyszerek.

A KISGAZDASÁG HATÉKONYSÁGA
A hagyományos közgazdászok számára a hatékonyság a "teljes termelékenységi mutató" - egy sor tényezõ, föld, munka, bevitel, tõke stb. középértéke. Tomich adatokat közöl a 60-80-as évekbõl, amelyek szerint a kisbirtokok ilyen értelmû hatékonysága nagyobb a nagybirtokénál Afrika Szaharától délre fekvõ részében, Ázsiában, Mexikóban, Kolumbiában, Hondurasban.
Az ipari országokban a kép összetettebb, a hatékonyság a közepes gazdaságokban a legjobb, amelyekben egy-két bérmunkás dolgozik.

KISBIRTOKOK ÉS GAZDASÁGI FEJLÕDÉS
A gazdaságban nem egyszerûen több gabona termelése az egyetlen cél. A gazdaságoknak javítaniuk kell a falusi élet több területét: lakások, iskolázás, egészségügyi ellátás, közlekedés, helyi üzlethálózat, pihenési és kulturális lehetõségek.
Az Egyesült Államokban több mint 50 évvel ezelõtt felmerült a kérdés: mit jelent az iparosított mezõgazdaság a vidéki települések és közösségek számára? A 40-es években Kaliforniában a nagybirtokok közelében a kis közösségek kihaltak. Felszámolták a munkahelyeket, és nem léteznek többé gazdálkodással foglalkozó családok. A jövedelmek távoli városokba áramlanak. Ezzel szemben ott, ahol a városokat kisbirtokok veszik körül, a jövedelmek a kis üzleti vállalkozásokon belül keringenek, több a munkaalkalom és virágzik a közösség. Több a helyi üzlet, iskolák, templomok, klubok, parkok, napilapok vannak, jobbak a szolgáltatások.
A Harmadik Világban szintén áldásos a kisbirtok-rendszer. Brazíliában a földtelen munkások mozgalma földeket foglalt el a nagybirtokoktól, a keletkezõ kisbirtokok gazdasági fellendülést váltottak ki.
A helyi és tájegységi gazdaság fejlõdésének a rugója a kisbirtokok tevékenysége.

A SZOCIÁLIS JÓLÉT JAVÍTÁSA FÖLDREFORM ÚTJÁN
A föld újrafelosztása a földnélküli családok között hatékonyan megjavítja a falusi életet. Jó példák vannak erre Japánban, Dél-Koreában, Kínában és Taivanon. Mexikóban és a Fülöp-szigeteken ez nem mûködött, mert rossz földeket osztottak és nem változtatták meg a káros falusi hatalmi szerkezetet.
Brazíliában a földfoglalások szükségessé tették, hogy a kormány kárpótolja a tulajdonosokat az elvett földekért és hogy az új kistermelõk hiteleket kapjanak - ami sokkal kevesebb kiadással jár, mint a városi bádogvárosok szegényeinek a segélyezése. A földreform tehát elõsegíti a gazdasági fejlõdést és javít a szegények helyzetén.

ÖKOLÓGIKUS GAZDÁLKODÁS
A kisbirtokosoknak inkább érdeke pl. a talaj megõrzése. Az EÁ-ban a kisbirtokosok területükbõl átlagosan 17%-ot fásítanak, a nagyok csak 5%-ot. A Harmadik Világban a kisbirtokosok megakadályozzák a talajpusztulást, termelési módszereik a helyi körülményekhez alkalmazkodnak, nem függnek a gépesítéstõl, növényvédõ szerektõl, mûtrágyáktól. (Köztes-vetés, gyümölcsfák, állat-tartás, halastavak, a "hátsó kertekben" mindenfélét termelnek).

A SZABAD KERESKEDELEM A KISTERMELÕ MEZÕGAZDASÁG ELLENSÉGE
A gazdasági egységesítés, a szabad-kereskedelem, a világgyarmatosítás miatt a kisbirtokosok ma egyre fenyegetettebb helyzetben vannak. Az elmúlt évtizedekben a Harmadik Világ országait rávették, hogy ne védjék a saját régi termelésüket a külföldiekkel szemben; csökkentették a korlátlan behozatallal szembeni gátjaikat. A termelõi árak estek, az eladósodott gazdálkodókat elûzték. Õk nem voltak versenyképesek a támogatott nagyokkal szemben. Gépek helyettesítik az emberi munkaerõt, a falusi közösségek kihalnak, az emberek a városokba költöznek, a természet pusztul. Az élelmiszereket külföldrõl hozzák be, a nagybirtokokon kivitelre termelnek.

OK A REMÉNYSÉGRE?
A mezõgazdaságnak többféle feladata van. Nem csak árucikkeket ad, hanem megélhetést, kultúrát, ökológiai szolgáltatásokat - tehát a mezõgazdasági termékeket nem lehet úgy kezelni, mint az ipariakat. A japán kormánynak a WTO-értekezletre készített nyilatkozata szerint "a mezõgazdaság nem csak mezõgazdasági termékeket állít elõ, hanem szerepet játszik az élelmiszer-biztonságban, csökkenti a váratlan események vagy egy jövõbeli élelmiszerhiány kockázatát, elõsegíti a föld és a környezet megõrzését, a helyi közösség fenntartását, összhangban a természeti környezettel.... A piaci folyamatok önmagukban nem képesek betölteni a mezõgazdaság sokoldalú feladatkörét."

Meg kell követelnünk, hogy a kormányok vegyék figyelembe a mezõgazdaság sokféle szerepét, biztosítsák minden ország számára az élelmiszertermelés terén a függetlenséget, visszalépve a mezõgazdasági termékek szabad kereskedelmétõl. Fejleszteni kell a kisbirtok-rendszert. Ez földreformot, az alapvetõ élelmiszerek vám-védelmét jelenti és a jelenlegi, a nagygazdaságok számára kedvezõ egyoldalú hitelpolitika megszûntetését a technológia, kutatás, oktatás, támogatások, adózás területén. - Pi

THE ECOLOGIST, Vol 30 No 4. June 2000, p.8, News - Neem tree free! (Szabad a neem-fa!)

Az Európai Találmányi Hivatal hatálytalanította a nemzetekfeletti Grace vállalat neem-fa szabadalmát. A fa igen fontos India népe számára: a levelébõl és a kérgébõl ruha, élelem és háztetõ készül, az ágacskáiból fogkefe, más részeibõl gyógyszer. Grace-ék a magjából gombaölõ szert akartak csinálni. Vandana Shiva szerint a szabadalom törlése nagy eredmény. Pi.

THE ECOLOGIST, Vol 30 No 4. June 2000. p. 58. Leigh Calvez: Deafness in the depths (Süketség a mélységekben)

Miért nem énekelnek többé a bálnák?
Az Egyesült Államok haditengerészete újfajta eljárást fejlesztett ki az ellenséges tengeralattjárók felderítésére, amellyel 240 decibel erõsségû alacsony frekvenciájú hanghullámokat képesek eljuttatni többszáz mérföldnyi távolságra, ennek a visszhangja mutatja a tengeralattjárókat. A "sonar" nem új találmány, de ez most sokkal hangosabb, erõsebb. Már a 110-120 dB is zavarta a bálnákat és a delfineket, ez most sokkal jobban károsítja õket. Különös viselkedési alakokat észleltek. Két-három hónapos delfint láttak az anyja illetve a családja nélkül, a hanghullámok megzavarják az anya és a borja közti kapcsolatot. - Pi

THE ECOLOGIST Vol 30 No 3, May 2000 p. 14. Campaigns - UK: The tooth fairy comes to Britain (A fogtündér megérkezik Angliába)

(Forrás: www.radiation.org)
A gyerekek fogainak a radioaktivitása évtizedek óta nõ. Németországban 6000 gyerek fogait gyûjtötték be, a stroncium-90 a csernobili szerencsétlenség, az 1986 óta született gyerekek fogaiban tízszer olyan magas, mint az 1983-ban született gyerekeké. - Pi

THE ECOLOGIST 30/2/9, April 2000, Cyanide poisons Europes rivers (Cián szennyezi Európa folyóit)

A Tisza cianid szennyezése fölveti a vállalati felelõsség kérdését. Az aranyat kitermelõ Esmeralda fele részben ausztrál érdekeltség. A százezer m3 ciántartalmú víz (?) megmérgezte Románia, Magyarország és Jugoszlávia folyóit, a Tiszában a halak és moszatok 90%-a elpusztult. Csernobil óta ez a legnagyobb ipari szerencsétlenség. Bhopalt is emlegeti, mint rettenetes elõzményt. Kocsis Tibor felvétele - Pi

THE ECOLOGIST 30/2/11, April 2000 - Válogatás a világsajtóból --- Moskovskie Novosti - Vladimir Emelyanenko: Guerillas of Grozny (G. gerillái)

A háború nem csak emberi életekbe kerül, hanem ökológiai szerencsétlenséget okoz. Éveken át Groznijban veszélyes vegyszereket halmoztak fel, pl. 2,4-D-t (ezt használták az amerikaiak a vietnami háborúban). A bombázások miatt a környezetbe kerül ez, valamint kénsav, széntetraklorid, a folyókba ömlik a benzol és a benzin. A vidék rövidesen teljesen alkalmatlanná válik az emberi életre. A környezõ hegyekben nukleáris hulladékot raktak le, a legnagyobb alig öt mérföldnyire van a harcok színhelyétõ . - Pi.

THE ECOLOGIST Vol 30 No 3, May 2000 p. 9. News - Ecology: a God? (Az ökológia - egy Isten?)

Vallás-e a mély ökológia? Az amerikai fakitermelõk szerint igen. Az mondják, hogy a szövetségi kormány azon törekvése, hogy megvédje az erdõket, alkotmányellenes.

Minnesota fakitermelõi szokatlan pert indítottak az Erdei Szolgálat és Új Mexikó egy környezetvédõ szervezete, az Erdõõr (Forest Guardian) ellen. Szerintük az alkotmány megtiltja, hogy a kormány egyik felekezetet a másik rovására támogassa. A Mély Ökológia, azaz Arne Naess egyik tétele az, hogy a nem emberi élet értéke független az ember számára való hasznosságától.

Bár az Erdõõr szervezet tisztelettel beszél a fákról, nehéz lesz bizonyítani azt, hogy a Mély ökológia vallás. Törvényszakértõk szerint a per teljesen komolytalan. - Pi

THE ECOLOGIST Vol. 29, 8. p. 468, December 1999. Peter Montague: Celebrating Columbus Day (Kolumbusz napját ünnepelve)

Az Egyesült Államok lakossága minden évben megünnepli Kolumbusz napját. Annak ellenére megünnepli, hogy Kolumbusz tömeggyilkos volt, akinek a katonái többezer amerikai indiánt öltek meg. Az õ öröksége az õsi lakosság egész földrészre kiterjedõ kiirtása. Mit mond a Kolumbusz-nap ünneplése a mai Amerika számára?

(Arckép, felirata: Kolumbusz Kristóf: beképzelt, rabló, gyilkos)

Egy nemzet hõsei elmondanak számunkra valamit a nemzet céljairól és értékeirõl. Kolumbusz amerikai hõs már 1792 óta, amikor a New York-i Tammany Társaság elõször adott ebédet a tiszteletére.

A Kolumbusz Nap 1892 óta ünnep; 1934 óta a nemzet megemlékezik Észak-Amerika Kolumbusz Kristóf és 90 tagú bandája által történt újrafölfedezésérõl.

Kolumbusz négy utat tett meg az Új Világba. Bátor volt, kevés hajóval mert nekiindulni a teljesen ismeretlen óceánnak. A leveleibõl megtudjuk, hogy a célja mindenekelõtt mások tulajdonának minden eszközzel való megszerzése volt. Saját emberei tulajdonát is a sajátjának tekintette.

Királyi támogatói, Ferdinánd és Izabella életfogytig tartó javadalmat ígért annak a hajósnak, aki elõször meglátja a földet. 1492 október 12-én éjfél után Juan Rodriguez Bermeo a hold fényében meglátta a földet - a Bahamák Watling szigetének fehér partját. Kolumbusz kijelentette, hogy õ órákkal korábban már látta a szigetet, ami fizikailag lehetetlen volt a naplóban leírt sebességük mellett. A járadékot persze õ kapta.

Kolumbusz kinevezte magát a Karib Szigetek kormányzójának, székhelyül Hispaniola (Haiti és Dominika) szigetét választotta.

A naplójában leírja, hogy a sziget lakói meztelenül jártak, csak egyes asszonyok fedik el ölüket levelekkel vagy pamutszövettel. Nem voltak fémeszközeik, sem fegyvereik, félénkek és ártatlanok voltak. Ha valakitõl elkérték azt, amije volt, arra sosem mondtak nemet, sõt fölajánlották, hogy megosztják azt másokkal.

Kolumbusz felmérte a karib térséget majd hazahajózott Spanyolországba, hogy elõkészítse Amerika megszállását. Felvette az "Óceán admirálisa címet" és korábban sosem látott rémuralmat teremtett. Ennek során Hipaniola szigetének 8 millió lakosát kiirtották - ennyien haltak meg a kínozások, öldöklések, kényszermunka, éhezés, betegségek következtében.

Egy spanyol misszionárius, Bartolome de las Casas részletesen leírta ezt. A szeme láttára 3000 embert megerõszakoltak, megcsonkítottak, lefejeztek. Levágták a gyerekek lábait, akik el akartak menekülni elõlük, forró szappanoldatot öntöttek egyesek torkába, másokat kettévágtak: fogadásokat kötöttek, hogy ez sikerül-e egyetlen kardcsapással. Kutyákkal tépettek szét indiánokat. Ezek nem alkalmi kegyetlenkedések voltak, hanem rendszeres és ismétlõdõ dolgok. Évszázadokon át folyt a gyilkolás, kényszermunka, kínzás. David E. Stannard szerint ez volt a történelem legnagyobb méretû tömegmészárlása: több mint 100 millió bennszülött pusztult el az európaiak uralma alatt. 500 éven át akartak meggazdagodni, eleinte a rabszolgák, a faanyag, a gyöngyök, a szõrmék, a nemesfémek, és késõbb a termõföld, a szén, olaj, vas révén.

Hans Koning írta: "Latin-Amerika meghódítása nem fejezõdött be, az a távoli erdõkben és hegyoldalakon folytatódott. Ma is folyik ez, amikor a bányászok és állattenyésztõk megszállják az amazonasi indiánok földjét, s fegyveres orgyilkosok támadják meg Közép-Amerika indián falvait." A nyolcvanas években Reagan és Bush, az EÁ kormánya közvetlen segítséget nyújtott mindehhez: sok tízezer maya indiánt gyilkolt meg Guatemálában és másutt.

Kolumbusz és a spanyolok nem voltak egyediek. meghódították Mexikót és a mai Floridát, É és D Carolinát, Virginiát. Ettõl északra az angolok hódítottak, akik - ha lehet - még a spanyoloknál is rosszabbak voltak. Koning írja: " A spanyolok kezdettõl fogva rabszolgáknak tekintették az indiánokat, a zsákmány részének. Ha halálra dolgoztatták õket, annak a késõbbi idõszakban már gazdasági okai voltak. Az angolok, a spanyolokkal ellentétben, nem akarták használni a bennszülötteket. Bálványimádóknak tekintették õket, akiket nem üdvözít az Egyház, s általánosan elfogadott módon megsemmisítették õket."

Az angolok 1607-ben érkeztek Jamestownba, 1610-re megsemmisítették a bennszülötteket. Miként David E. Stannard írta: "Egymás utáni csetepatékban indiánok százait ölték meg. Több százat megmérgeztek, vérebekkel vadásztak rájuk, csónakjaikat szétroncsolták, falvaikat és termõföldjeiket felégették, az indiánok éheztek. Ki akarták irtani õket a föld felszínérõl, azokat is lemészárolták, akik nem fogtak fegyvert ellenük."

Massachusetts, Connecticut és New Jersey államokban a hivatalos vezetés támogatta a mészárlást: a skalpokért jutalmat fizettek. Az indiánok gyilkolása tehát igen jó üzlet volt.

Az indiánokat nem tartották embereknek, az állatoknál is alacsonyabbra becsülték õket, George Washington a farkasokhoz hasonlította õket és felhívást adott ki a teljes kiirtásukra. Andrew Jackson, akinek az arcképe ott van a 20 dollároson, 1814-ben irányította 800 vagy több cree indián testének megcsonkítását, a csapatai ölték meg ezeket a férfiakat, asszonyokat és gyerekeket - levagdosták az orraikat, hogy meg tudják számolni a halottakat, a kicserzett bõrükbõl gyeplõt készítettek.

Az angolok mészárlásai annál inkább fokozódtak, minél inkább nyugatra hatoltak. 1851-ben Kalifornia kormányzója hivatalosan felszólított az államban élõ indiánok kiirtására. 1863 március 24-én a Rocky Mountain News c. lap vezércikkének a címe ez volt: "Kivégezték õket". 1863 április 2-n a Santa Fe New Mexican támogatta az indiánok kivégzését. 1867-ben William Tecumseh Sherman tábornok ezt mondta: "Komoly bosszúállás szükséges a lakoták (sziúk) ellen, a férfiak, nõk és gyerekek kivégzéséig..."

1891-ben Frank L. Baum ("Az Oz, a varázsló" szerzõje) azt írta az Aberdeen (Kansas) Saturday Pioneer-ba, hogy a hadseregnek "be kell végezni a munkáját" a néhány megmaradt indián "teljes megsemmisítése" révén. Az Egyesült Államok nem teljesítette Baum ezen kérését, mert akkor arra már nem volt szükség. Ebben az idõben a bennszülött lakosságnak a létszáma nem volt több, mint az eredeti 2,5%-a, és a földjeik 97,5%-át kisajátították. Sok száz törzset, egyedi nyelvükkel, szokásaikkal, kultúrájukkal letöröltek a föld színérõl.

Ma Kolumbusz Kristóf és John Smith kapitány kulturális önhittségének az árnyéka vetül a "bolygóméretû szabad piacra", ez segíti elõ a bennszülött kultúrák világméretû megsemmisítését, az Egyesült Államok útjának az elfogadását.

De ahogyan Barry Lopez mondotta: "Ezt a kegyetlen pusztítást nem szükséges meghatározni. Csak azt mondhatjuk: Igen, ez történt, és szégyelljük magunkat. Megtagadjuk az önzést. Felismerjük és elítéljük a gonoszságot. Ugyanakkor látjuk a kegyetlenkedések állandósulását. Azonban 500 évvel késõbb szeretnénk ezen változtatni."

Ki kell mondanunk, hogy ami elég, az elég. Helyes, ha Kolumbusz napján visszaemlékezünk rá és értékeljük ezt az örökségét. - Pi

THE ECOLOGIST Vol. 30.No 1, January/February 2000 Vincent Rossi: Sacred Cosmology in the Christian Tradition (Szent kozmológia a keresztény hagyományban)

(A szerzõ keleti-ortodox teológus és környezetvédõ, az Epiphany Journal [Vízkereszt...] alapítója. Ez a negyedéves lap a hagyományos keresztény spiritualitással foglalkozik. A kaliforniai, Santa Rosa-i World Stewardship Institute tanára.)
"Where is Life, we have lost in living; where is the wisdom, we have lost in knowledge; where is the knowledge, we have lost in information?" T.S. Eliot (Ferenc Gyõzõ fordításában: Hol az Élet, mely életünkben elveszett? Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett? Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?)
Eliot fél évszázaddal ezelõtt feltett kérdései ma is élõk: a kereszténység elveszítette az õsi bölcsességet, azt újra meg kell találnia. Ez lényeges feladata az életünknek.

A KERESZTÉNY KOZMOLÓGIA VISSZASZERZÉSE
Sokan igénylik, hogy a kereszténység legyen újra a Kozmoszba ágyazva, hogy a vallás jelentsen valós erõt, s adjon erkölcsi és lelki energiát a föld pusztulásának a megállításához. Ez a Teremtésbe való beágyazódás fontos része volt a vallásnak. A korai egyházak ezt a "kozmikus" hitet közvetítették.
Chesterton szerint "a vallás nem templom, ahová belépünk, hanem a Kozmosz, amelyben élünk" - és: "a keresztény eszme nem kipróbálás után lett kiválasztott; nehezen találtunk rá és nem vizsgáltuk meg."
A keleti kereszténységben a lélek üdvözülése kapcsolatos azzal, hogy miként viszonylik a teremtéshez. Az ortodox keresztény hagyomány nem antropocentrikus, hanem "theoantropokozmikus"

A VALLÁS ELVÁLÁSA A KOZMOSZTÓL
Miként szûnt meg a korai egyház Isten-, ember- és kozmosz-központú világnézete? Az ökológiai válság gyökere Philip Sherrard szerint végsõ soron teológiai. A teológiai értelmezés elválasztja a teremtett rendet az isteni valóságtól, olyan módon, hogy a teremtést megfosztja minden spirituális értékétõl és csak az anyagi folyamatokat és a kizsákmányolni való "forrásokat" hagyja meg belõle.

A Konstantinápolyi Pátriárka szerint: "Fel kell ismernünk az emberközpontú ideológiák kudarcát, amely századunk emberében spirituális ûrt és bizonytalansági érzést okozott. Ezért sok ember a megváltást új vallásos és vallásos jellegû mozgalmakban, szektákban vagy az anyagi értékek bálványozásában keresi. A természeti környezet fentmaradását is veszélyezteti ez a folyamat, a tudomány és a mûszaki haladás kezdi helyrehozhatatlanul elpusztítani a természetet. Az Ortodox Egyház ezt a pusztítást nem nézheti tétlenül és arra szólítja fel a híveit, hogy minden évben szeptember elsõ napján szenteljék imáikat és könyörgésüket a teremtés megõrzésére, hogy a természet érdekében kövessük az Egyház eucharisztikus és aszkétikus hagyományait."

Miként találhatunk rá a vallás kozmikus kiterjedésére? Mindenekelõtt fel kell támasztani azt a látásmódot, hogy nem csak a vallásnak kell beágyazódnia a Kozmoszba, hanem hogy a világ be van ágyazódva Istenbe. (Panenteizmus: metafizikai/ teológiai álláspont, amely szerint a világmindenség Istenben van benne. Steiger Kornél: Filozófiai kislexikon, 1999, Fiesta-Saxum.) Ennek a felismerésnek az elveszítése vezetett a vallásnak a természettõl való elkülönüléséhez. Peter Sherrard szerint:

"Isten, Ember és Teremtés között kölcsönös függés, egymáshoz illeszkedés és kölcsönösség van, de ezen felismerés elveszett a keresztény tudatból -- ez a mai ökológiai válság fõ oka. Ha a kereszténység pozitív választ akar adni erre a kihívásra, akkor újra rá kell ébrednie ezen összefüggésekre."

AZ EMBER ELTÁVOLODÁSA A TERMÉSZETTÕL
Az ember természettõl való elidegenedésének politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéni következményei vannak. A "környezet" szón általában a "természeti világot" értjük, vagy vallásos értelemben a teremtést. Éreznünk kell, hogy a "környezet" szó elválasztja egymástól az emberi és a nem emberi világot; az utóbbiba beavatkozhatunk és azt céljaink érdekében kihasználhatjuk.
Wendell Berry írja: ".a tudás a szeretetbõl származik, vagy azzal együtt keletkezik, senki sem jut tudáshoz információ alakjában."

AZ EREDETI KRISZTUSI VILÁGNÉZET
A szent kozmológia Keleten és Nyugaton egyaránt a keresztény világnézet része volt. Az üdvözülés kozmikus és személyes dolgot jelentett. Nem csak az emberi lényeket foglalta magában, hanem az összes létezõt a mindenségben, a teremtett rendben az emberi mikrokozmosz és a makrokozmosz kölcsönössége alapján. Nem csak az Egyház volt a Kozmoszba ágyazott, hanem a Kozmosz is az egyházba.

Hitvalló Szent Maximosz szerint a tanítója azt mondta: Isten Szent Egyháza az egész Kozmosz képe, látható és láthatatlan dolgokkal; az egységet és különbözõséget is jelent. Az Isten által teremtett lények, akár intelligensek és testnélküliek, valamint a testtel rendelkezõk zseniálisan szövõdnek össze sokféle alakban.
A Krisztus inkarnációjával kezdõdõ új korszakban az Egyház az új Kozmosz.

LOGOSZ ÉS TEREMTÉS
A teremtés egy rend megnyilvánulása, amely ugyanakkor transzcendálja (felülmúlja) azt, belülrõl fenntartja és megnyilvánul általa. Az intrinsic, transcendens, immanens Rend - a Logosz, Isten örök fia. A keresztény teológiában a Logosz kapcsolódik a görög filozófiai értelméhez: az a mindent felölelõ racionális Rend, amelyik egyesíti a természetet, társadalmat, egyéneket és istenséget. Ez a "nagy Kozmosz"; a keresztény értelmezés szerint Isten igéje, szava - "Mert õ benne élünk, mozgunk és vagyunk; ... (Ap. Csel. 17:28).

SZIRIAI SZENT EPHREM Hímnusza:
Miként a víz körülöleli a halat, amelyet az érez,
Így érzi minden teremtmény Istent.
Õ szétterjed a levegõvel,
És a lélegzettel belép a bennsõnkbe.
Elvegyül a fénnyel,
És belép, ha nézel, a szemeidbe.
Elvegyül a lélekkel,
És belülrõl vizsgál téged, milyen vagy.
A lélekben lakik.

SZENT DIONÜSZIOSZ AZ AEROPAGITA
Az V.-VI. században élt keresztény újplatonikus filozófus volt. Kiegészítette a hagyományos keresztény kozmológiát.

A Kozmosz hierarchiájáról írt, õ használta elõször ezt a szót. A teremtett világ részei az égi, angyali lények, akik tudományos mérésekkel nem észlelhetõk. Ez a hierarchia nem utasításokat továbbító rendszer, az mindent, az egész természetet felöleli. Az embereket nem lehet "megmenteni" a teremtés "megmentése" nélkül. Az ortodox vallás szerint a kozmosz megdicsõülése nélkül az ember sem istenülhet meg.

HITVALLÓ SZENT MAXIMOSZ
Élt 580-662. Számára a Kozmosz örök integritás-paradigmája magától értetõdõ volt, a Logosz is örök, amely mindent megért, megmagyaráz és körülölel. Véleményének a lényegét diakosmesisnek nevezte: mindaz, amit tudunk az emberiségrõl, a mindenségrõl: kölcsönös. Ez annyit jelent: hogy miként látjuk a világot, attól függ, miként látjuk önmagunkat, és fordítva: hogy magunkat milyennek látjuk, az attól függ, hogy milyennek látjuk a világot. Egy résztvételi mindenségben élünk, a megfigyelõ és a megfigyelt egybefonódik és egymásra hat.

Genesis: Isten az embert saját képére és hasonlóságára alkotta. Nagy a távolság az Isten által alkotott természet és az általunk alakított között: ez minden rendetlenség és összhang-hiány oka a világban.
Kegyelettel õrizzük a természetellenes rendetlenséget és az isteni teremtõ akarattól, a kijelölt céltól való eltérést (teleológia); hogy mit tettünk és milyen célunk van (gazdaságtan/ökológia).

SZENT MAXIMOSZ, LITURGIZÁLVA A VILÁGOT
A liturgia a görög leit-ourgos kifejezésbõl ered: "az emberek munkája". A bizánci egyházban a liturgia a hely volt, a közvetlen kapcsolat az emberi tudás és etikus cselekedet között.
Szt. Maximosz az Isteni Liturgiát szent kozmológiaként értelmezte. A mindenségrõl alkotott élõ jelképében Istent, az Egyházat, a Kozmoszt, a Szentírást és az emberiséget ikonok ábrázolták. A liturgia elvezet a szeretethez, a létezés és a tudás összhangjához, a békéhez, az ember feladatának beteljesüléséhez. A hiteles liturgia szerinte mûködõ kozmológia.

Az asztrofizikusok és evolucionisták mindensége spirituálisan üres, abban nem látható a Kozmosz, mint egész, de a liturgia megláttatja velünk a kozmikus embert.
A liturgia a teret és idõt átalakítja liturgikus térré és idõvé, amelyben az örökkévalóság értékei érvényesülnek, továbbá átalakítja az emberi természetet egyesítve a tudatot, szívet, akaratot, lelket és a testet egy teljességben, létrehozva egy személyt, akinek a képességei az igazságra, istenségre irányulnak. Erre csak olyan ember képes, aki érzékeli a környezetrombolás rossz voltát.

A liturgiától megvilágosodott emberiség képes eljutni a gyógyuláshoz, a személy és a Kozmosz összhangjához. A vallás és a tudomány is a Kozmosz része, a Kozmosz pedig Istenben van. Az Egyház és a Kozmosz kölcsönösen egymás részei. A hatékony keresztény erõfeszítés célja a következõ évezredben a szent kozmológia illetve Kozmosz helyreállítása. - Pi.

CÉDRUS 2000. március, III/3, p. 6.
THE ECOLOGIST, Vol. 30, No1, January/February 2000, p. 4-8. Edward Goldsmith: Religion at the Millenium - (Vallás az ezredfordulón)

Három évvel ezelõtt egy hajón, útban Patmosz felé, János, Pergamon metropolitája azt mondotta, hogy a környezetpusztítást bûn! A megállapításával az anglikán és római katolikus méltóságok, valamint a hindu, dzsainista és zoroastriánus szónokok egyetértettek, azonban egyikük sem ébredt annak a tudatára, hogy ez a nyilatkozat vádirat a mai ipari társadalom ellen.

A természet fokozódó pusztulása a mai társadalmak által haladásnak, fejlõdésnek nevezett folyamatnak a következménye. Errõl ritkán mondják meg, hogy ez a világnak árucikkekkel való helyettesítését jelenti, az a 3 md év alatt evolválódott természet helyetti pótszer.

A "környezetrombolás - bûn" állítást az emberek akkor fogadják el, ha nincs ellentétben a világnézetükkel. Ez mindenkire érvényes - a mûvészre, a teológusra és a tudósra. Az utóbbi csak akkor fogadja el tudományos igazságként, ha laboratóriumi körülmények között igazolták azt. Ez azonban valójában csak illúzió, mivel az igazolás csak az intuíciónk révén keletkezett hitet támasztja alá észérvekkel és ezzel törvényesíti azt. Polányi Mihály, a tudományfilozófus írta: "Egy alapvetõ hit elfogadása vagy elvetése esetében a bizonyítás vagy a cáfolat lényegtelen; ha nem hiszünk el valamit, amíg azt nem bizonyították be, akkor saját akaratunkat leplezzük és el akarunk bújni egy hamis ürügy mögé. "

TUDOMÁNY MINT VALLÁS
A fõáramlatú tudósok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megóvják az elfogadott elképzelésüket azokkal szemben, akik azt alá akarják aknázni. Az a gondolat, hogy a környezet rombolása bûn, nem csupán összeegyeztethetetlen a mai hatékony világi fölfogással, hanem még azzal is fenyeget, hogy megcáfolja azt a legalapvetõbb tételt, miszerint a tudomány, a technológia és az ipar anyagi és mûszaki paradicsomot fog teremteni a földön. Ebben az elképzelt világban meg fognak szûnni az évszázadok óta bennünket szorongató gondok - a nyomor, a betegségek, a munkanélküliség, otthontalanság, a bûnözés, a kábítószerezés, sõt - egyes tudósok arról biztosítanak, hogy maga a halál is.

Ebbõl a fölfogásból következik, hogy minden ember-alkotta jó dolog a gazdasági fejlõdés következménye. Az egészség olyasmi, amit a kórházban osztogatnak vagy az orvosoktól kapunk, a korszerû eszközök és a gyógyszerek révén. A jog és a rend a rendõrségnek, a bíróságoknak és a börtönöknek köszönhetõ. Semmiféle értéket nem tulajdonítunk a természeti világ pótolhatatlan jótéteményeinek, amely biztosítja az éghajlat állandóságát, a talaj termékenységét, a vízraktárak újratelõdését, és mindazt, ami a bolygó mûködéséhez szükséges. Ezeknek nincsen gazdasági "költségük", tehát büntetlenül pusztíthatók.

Ilyen a fõáramlati tudósok hozzáállása, akik befeketítik a természeti folyamatokat. Darwin úgy írta le a természetet, mint ami "ügyetlen, pazarló, hibákat elkövetõ" és Sir Peter Medawar "a természet saját mesterkéletlen rögtönzéseirõl" írt.

A fõáramlatú tudomány szerint a természetes világ önzõ, erõszakos és kegyetlen. Darwin szerint "az egész természet háborúban áll", és legkiválóbb tanítványa, T.H. Huxley egyetértett vele. 1890-ben ezt írta: "A moralista szemszögébõl az állati világ olyan, mint egy gladiátor-játék. A teremtményekkel jól bánnak, felkészítik a küzdelemre, amelyben a legerõsebb, a leggyorsabb és a legravaszabb boldogul. A nézõnek nem kell lefelé fordítani a hüvelykujját és nem adnak kegyelmet. Ez a természet (gladiátori) szemlélete."

A darwinisták és a szociobiológusok szerint lehet egy jó világot teremteni, amelyben erkölcsösen viselkedünk egymással szemben, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, hadat kell üzennünk a természet gonosz világának. Miként Huxley mondja: "a társadalom erkölcsi haladása nem a kozmikus folyamat utánzása, még kevésbé az attól való megfutamodás, hanem annak legyõzése." Ez a fõ tanok egyike, valójában egy világi vallásos kultusz, amelyik Nyugat korai vallásos történetébõl ered. A gnosztikusok, a korai kereszténység ezen "eretnekjei", hasonlóan a mai tudósokhoz, a természeti világot rossznak mondták. Nem kételkedtek abban, hogy a kozmoszban van rend és törvény, de úgy vélték, hogy "az merev és ellenséges rend, zsarnoki és rossz törvény, amelyben nincs jó szándék, jóság, idegen az ember szándékaitól, belsõ lényegétõl."

A gnosztikusok szerint Isten és a Kozmosz nincsenek többé szoros kapcsolatban, mint a klasszikus világban. Egymásnak idegenek, egymással ellenségesek. Így az ember kozmikus magányra van ítélve, akár a tudomány szerint. Jacques Monod elismeri ugyan, hogy az animista ember a természeti világ részének tekintheti magát. "Az animizmuson épül az ember és természeti világ közötti szövetség" - mondja, "egy mély szövetség, amelyen kívül úgy látszik, csak rettenetes magánosság van. Azonban ma a tudomány feltárta elõttünk ezt a szörnyû igazságot, a régi szövetség összetört, s az ember végül tudja, hogy egyedül van a mindenség végtelenségségében, amelyben nincs szerepe, nincsenek kötelességei, s amelyben létrejötte puszta véletlen." Ez a meglepõ dogma nagyrészt más dogmákon alapszik, a természeti folyamatok - életfolyamatok, evolúció véletlen voltán. Ezek összeegyeztethetetlenek az élõ világ szerkezetérõl és mûködésérõl rendelkezõ tudásunkkal.

Van azonban egy nagy különbség a gnosztikusok és a mai fõáramlatú tudomány között. Az elõbbiek szerint Isten elvárta, hogy az ember elszakadjon a gonosz világától és életét a szellemi dolgokra korlátozza. Az utóbbi, a tudomány, bár elfogadja ugyanazokat a kiindulópontokat, egészen más következtetésekre jut. Abban egyetért, hogy a világ nem hatékony és rosszul tervezett - de erre a válaszuk nem a belõle való elmenekülés, hanem annak újratervezése és átalakítása, jobb tervek alapján. Ez a végsõ feltételezés és a végsõ istenkáromlás. A Homo Scientificus isteníti önmagát. A feladata a világ újrateremtése.

Az élõ világ rendjének a fenntartása csak mostanában, Lovelock és Lynn Margulis munkái nyomán lett nyilvánvaló - a tudósok kisebbsége számára. Õk mutatták ki, hogy a bioszféra, vagyis az élõlények világa a geológiai és légköri környezettel együtt egyetlen élõlényt alkot. Lovelock Gaia-nak nevezi, a görög földistennõ neve után. Lovelock hangsúlyozza a gaiai rend fenntartásának a fontosságát. Ezt a tényt a tudósok az emberiség és a természet kárára semmibe veszik. Ezt csak most fogjuk föl; minthogy rendszeresen megváltoztatjuk a légkör összetételét és megértjük, hogy ez a láncreakció vezet az éghajlat állandóságának a fölborulásához.

A HOLIZMUS FONTOSSÁGA
Ellentétben a tudósok érvelésével, én úgy érvelek, hogy a természeti rendszerek különbözõ szintjein a szervezetek - tudatosan vagy nem - arra törekszenek, hogy fenntartsák annak a nagyobb egésznek a rendjét, amelynek maguk is a részei. L. von Bertalanffy írta le a biológiai rendszer szintjén az életfolyamatoknak a "teljes egészt fenntartó jellegét". Ennek nyomán Ungerer megkísérelte, hogy a felismerést a teljesség céljára alkalmazza.

Természetes, hogy az élõ rendszerek alkotórészeinek egy általános rend fenntartására kell törekedniük, miután evolúciójuk célja volt, hogy a nagyobb egészben betöltsék a fajlagos szerepüket s saját jólétük, életben maradásuk annak lététõl függ. Eugene Odum, akinek "Az ökológia alapjai" (Fundamentals of Ecology) címû kézikönyve évtizedeken át az amerikai diákok tankönyve volt, leszögezi, hogy "az egyén nem maradhat életben hosszabb ideig a többi egyén nélkül, ahogyan a szerv sem képes hosszabb idõn át létezni a szervezet nélkül". Így a széttöredezett családban felnõtt gyerekek, a társadalmi gondozók szerint, gyakran érzelmileg ingatagok és nagyobb esélyük van rá, hogy ne tudjanak alkalmazkodni a környezetükhöz s bûnözõkké váljanak.

A család egy összetartó közösség része kell hogy legyen, amelyik annyira fontos a hagyományos világban, ahol az emberek nem tudják elképzelni az életet azon kívül. Természetesen ugyanígy az egyének, a családok és a közösségek nem maradhatnak életben, ha a természet vagy az ökoszféra az önzés következtében elpusztul. Sajnos ezek az alapvetõ alapelvek csak akkor válnak nyilvánvalóvá, ha az életfolyamatokat a teljességhez való viszonylatukban vizsgáljuk. A fõáramlatú tudósok az életfolyamatokat az egésztõl elszigetelve szemlélik, s azokat véletlen, cél nélküli és önmagukért létezõ dolognak tekintik. Semmi sem mutatja be ezt jobban, mint Richard Dawkins tanulmányai: szerinte "nincs szelektív elõnye vagy fontossága a nagyobb egész állandóságának és épségének."

Ilyen szemlélet mellett nem lehet megalapozni a "mindent fenntartó" tevékenységet és nem lehet megkülönböztetni egymástól az élõ világot fenntartó és leromboló magatartást. Ez a kulcsfontosságú megkülönböztetés idegen a fõáramlatú tudomány számára, pedig az õsi vallásokban, pl. a zsidó hitben is, létezett.

MIÉRT HAGYTÁK CSERBEN A FÕÁRAMLATÚ VALLÁSOK A FÖLDET?
Ahogy azt a nézetet, hogy a környezetrombolás bûn, lehetetlen összeegyeztetni a mai tudománnyal vagy a gnoszticizmussal, ugyanígy lehetetlen a mai fõáramlatú vallásokkal is. Ezek ugyan nem tekintik a természetet vagy a kozmoszt gonosznak, de ritkán mutatnak bármilyen érdeklõdést is utána.

A mai vallások nem töltik be többé eredeti szerepüket, hogy összekössék az embert a társadalommal, s a mindent magában foglaló kozmosszal. Az atomizált társadalomban csak személyek közti kapcsolataink vannak és még a vallások sem jelentenek többet, mint a ma társadalmába be nem illeszkedõ és nem-ökológikus embernek azon Istennel való kapcsolatát, akit ugyanilyen jellemvonásokkal ruháznak fel.

A fõáramlati vallás utat tévesztett és vissza kell térnie a gyökereihez, majd tovább kell lépnie s tanulnia kell az õsi népek bölcsességébõl.
A törzsi vallások hite szerint is a természet pusztítása bûn - gyakran éppen ez a legalapvetõbb tanításuk. Például Robert Parsons a Sierra Leone-i kono néprõl szóló könyvében írja, hogy a vallásuk "nem csupán az emberi viszonyok rendszere, hanem az magában foglalja az embereknek a Földhöz, mint egészhez való viszonyát, az emberek kapcsolatát a termõfölddel és az alkotó erõk láthatatlan világával. A vallás mindezeket következetes egészbe foglalja össze."

A kono-k számára "a Föld több, mint a talaj lélek nélküli részecskéinek az összessége; a Föld élõlény, Isten-asszonya, korlátlan teremtõ erõvel, amellyel létrehozza a forró égövi növényzetet. A kono-k fõ gondja, miként a többi törzsé is, a kozmikus összhang fenntartása"

Henrick Kraemer antropológus megjegyzi, hogy az õsi társadalmakban "az alapvetõ érdek a társadalmi összhang, állandóság és a jólét megõrzése. A vallásos szertartásoknak és a mágikus gyakorlatoknak fõleg ez a céljuk. Mindenki, aki együtt élt egy primitív néppel és megkísérelte, hogy tudatilag azonosuljon vele, ismeri azt a mélyen gyökeredzõ félelmet, amelyet az egyetemes vagy társadalmi összhang és egyensúly zavara idéz elõ. Ennek az összhangnak a megsértése, például a mindenség szintjén - esetleg egy szokatlan természeti jelenség - vagy társadalmi szinten a hagyományok áthágása, esetleg egy zavaró esemény - testületi vagy vallásos tevékenységet vált ki az összhang helyreállítása érdekében. Ennek a célja a földjeik termékenységének, egészségüknek, a család biztonságának, törzsük egyensúlyának és jólétének a megóvása mindennel szemben, ami veszélyezteti azt."

Valójában, a törzsi nép minden tevékenységének ugyanez a célja: a kozmosz rendjének a fenntartása. Ennek az elvnek a megsértése, így a szent szertartások semmibe vétele, a tabukat sérti meg, és Roger Caillois szavai szerint "az a cselekedet tabu, amelyik megsérti az egyetemes rendet, a természet és a társadalom rendjét." Ha így cselekszünk, "a föld nem fog többé termést adni, a marháink terméketlenné válnak, a csillagok nem követik a kijelölt útjukat, halál és betegség lesz földünk sorsa." Aki megsért egy tabut, az kozmikus bûn elkövetésében vétkes.

És, valójában ez igaznak tûnik. Az utóbbi viharok és áradások Orissában és Vietnamban, a pusztító szárazságok szerteszét a világon az erdõk kiirtásának és a légkör vegyi összetétele megváltoztatásának a következményei. Egyre inkább felborítjuk az ökoszféra rendjét. Akár tetszik nekünk, akár nem, a törzsi népek vallási kultúrája elmondja az igazat a kozmoszhoz való kapcsolatukról. Természetesen ezt különleges módon teszi, nem az értelmünkhöz, hanem szívünkhöz és a lelkünkhöz szólva, megmutatva az utat, amelyen járnunk kell. (Pi: Óhatatlanul eszünkbe jutnak az egyre súlyosabb árvizeink, amelyek nem véletlenek.)

VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA
Roy Rappaport leszögezi, hogy a törzsi népek hitbõl vagy megismerésbõl eredõ tudása "nem olyan jellegû, mint amit az analitikus megállapít a valóságról, hanem az olyan viselkedési minta, amelyik megfelel mind a szereplõk, mind az egész ökoszféra jólétének". "Egy mintázat megfelelõ voltát nem annak a pontossága, hanem az alkalmazkodó hatékonysága igazolja" - a rendszerelmélet értelmében. Ha megfelel ennek a feltételnek - akkor az igaz.

Lényegtelen, hogy az istenek történelmi alakok vagy nem azok. Õk mindenek felett archetípusok. Ugyanezt el lehet mondani a hagyományos fõáramlati vallások igazságairól. Lényegtelen kérdés, hogy az Ószövetségben leírt özönvíz valójában megtörtént-e? Az özönvíz a káosz erõit jelképezi, amelyek elszabadultak, amikor az emberek nem tartották be a kozmikus szövetséget. Noé özönvize archetípus, nem szükségképpen történelmi esemény, és mint archetípusnak a szerepe sokkal fontosabb az alkalmazkodó emberi viselkedés meghatározásában mint bármilyen lehetséges, tudományos igazság vagy történelmi tény.

Az Ecologist ezen számának a valódi célja mindenekfelett megmutatni, hogy ezeket a mai vallások õsi teológiájában létezett eszméket szem elõl tévesztettük. Ha így van, akkor fel kell támasztanunk ezeket, mert csak ezen az úton tudják a vallások ösztönözni az embereket, hogy egyesüljenek a káosz erõivel szemben, amelyek létünket fenyegetik. - Pi

THE ECOLOGIST, Vol. 30, No 1, January/February 2000 Darryl Eilson: Grandfathers Story (Nagyapa története) (Tömörített fordítás)

A szerzõ az A-juma és Atsuge törzsek, a Pit folyó nemzetségének tagja, költõ és mesemondó. Jelenleg a Davis-i (Kalifornia) egyetem hallgatója. (A Pit folyó Kalifornia északi részén van.)

A szerzõ törzsének mondái szerint Mis Misa egy kicsiny, de erõs szellem, aki fenntartja a Mindenség és a Föld közötti egyensúlyt, biztosítja a Nap és Föld kölcsönhatását. Mis Misa akadályozza meg, hogy a Föld elvándoroljon valamerre a Mindenségben. Fenntartja az évszakokat és az élethez szükséges légkört.

A rege szerint az elsõ teremtett hegy az Akoo-Yet (Shasta-hegy) volt; ez szent hely, ennek a mélyén lakik Mis Misa.

A régi törvény szerint, ha tiszta szívvel megyünk fel a hegyre, kapcsolatba kerülünk a Mindenség fényeivel és sötétségével, akkor Mis Misa dalaitól a lelkünk összeköttetésbe kerül a Mindenség szívével. Kevés ember képes erre. Erre születnünk kell és szorosan kötõdnünk a nemzethez is. Így marad meg a társadalom egyensúlya. A tanítás szerint az emberek addig lesznek, ameddig engedelmeskednek a Mindenség lelkének.

A szerzõ arról ír, hogy miután a civilizáció behatolt a lakóhelyükre, nagyon kevés ember gondolkodik ilyen módon. A "neveltetésünk" túlegyszerûsítõ gondolkodási mintázata miatt sokan szégyellik nyelvüket, dalaikat, hagyományaikat.

Mégis, az euro-amerikai behatolás sosem lesz képes teljesen megsemmisíteni az õsi dalokat, nem tudja elfeledtetni az életrõl szóló szép gondolatokat, sem az élet virágzását fenntartó szertartásokat.

A civilizáció és azok számára, akik az Akoo-Yetet Shasta hegyként ismerik, Akoo-Yet és Mis Misa sohasem lesz szent. A modern emberek nem hallják a dalait. Azok pusztán "természeti erõforrások", az Egyesült Államok tulajdona. (Pi: a térképen shastai vízi erõmûre leltem!) A faanyaga értékes forrás, sokak személyes hasznára. Sem az amerikai kormány, sem a vállalatok emberei nem veszik észre Akoo-Yet erdeinek élõvilágát: nem látják az állatokat és madarakat, akiket elpusztítanak vagy elüldöznek az erdõk kiirtásával. Nem látják a mindenség egyensúlyához szükséges rovarokat és pillangókat az erdõben.

Úgy vélik, hogy ezt a hegyet "fejleszteni" kell a síelõk és hegymászók szórakoztatására, be szeretnék építeni az oldalát és utakat létesíteni. Cirkuszt akarnak csinálni ebbõl a csodálatos hegybõl.

NAGYAPA FIGYELMEZTETÉSE
A szerzõ 1973-ban meglátogatta idõs nagyapját a kunyhójában Atwamban (Kaliforniában). Fivérével kimentek nézni a tiszta éjszakai eget. Ünnepélyes volt, csend és nyugalom. Még egy prérifarkas sem vonított. A 90 éves öregember a Holdra mutatott: "Látjátok rajta a sebhelyeket? A nagyanyám sok évvel ezelõtt azt mondta, hogy volt egyszer egy háború, az felhasználta a holdat. Meggyulladt és nem volt elég víz a tûz eloltására."

Késõbb egyszer nagyapjuk szólt a félelmeirõl, hogy miként fogják az egész Földet elhasználni, hacsak minden ember nem hagy fel az élet és a források pusztításával. A ragyogó hegyet nézte: "Ott lakik az erõ, amely megteremti a Mindenség egyensúlyát, Mis Misa." Nem szokás megtörni a mesélõ mondatai közötti csendet. Most azonban megszólalt: "Nagyapa, tudod-e, hogy a fehér ember házakat akar építeni az Akoo-Yetre?" - Nagyapja megdermedt. Egy idõ múlva megkérdezte: "Meg tudod-e mondani, hogy miért akarják ezt tenni?" Néha úgy kellett megmagyarázni a dolgokat, mint egy gyereknek. "A pénz és a szórakozás miatt." Elmondta, hogy mûködik a sífelvonó. Nagyapa így szólt: "El kell mondani az embereknek Mis Misa történetét. " És elkezdte mesélni.

MIS MISA TÖRTÉNETE
"Amikor Quon (az ezüstszürke róka), a hatalom, ami mindent teremtett amit csak ismerünk, és Jamol (a prérikutya) aki mindent meg akar változtatni, amit Quon teremtett) elkészültek a világ teremtésével, Quon megalkotott egy törvényt. Ezt belehelyezte Akoo-Yet mélyébe, ezzel a hegynek feladata lett, s minden hegyek között a leghatalmasabb. A törvényt népünk Mis Misa néven ismeri. Õ kicsiny és láthatatlan, de ha gondosan figyelsz, hallhatod az énekét. Azt tanultuk, hogy legyünk gondosak, óvatosak a hegy közelében, mindig jó szívvel közeledjünk feléje. Mis Misa tudja, mire gondolsz. Ha nem figyelsz, nem hallod az énekét.

Misa Mis feladata egyensúlyban tartani a Földet a Mindenséggel. Quon, amikor megteremtette a Földet és a Mindenséget, sok mindent megértett. Azt is, hogy nem lehet mindent jól csinálni. Õ bölcs hatalom. Ezért teremtette meg Mis Misat, aki a hegyben él."

Néhány évvel késõbb Nagyapa elhagyta a Földet. Követte a rendeltetését. Egyszer megmutatta, hova megy, ha meghal: egy kis foltot a Göncöl-szekérben.

A MESE TANULSÁGAI
A Földet szükségtelenül pusztítjuk. Irtjuk az erdõket, haldokolnak a folyók, a városok felett szürke az ég és bûzlik a levegõ. Lebetonozzák a mocsarakat, ahol virágok éltek. Elhordják a hegyeket. Elterelik és elszennyezzük a folyókat. Megfúrjuk a földet, a szívét, a vérét, a zsigereit saját hasznunkra fordítjuk.

Az ember és a természet között hatalmas ûr tátong, az emberek nem érzik, hogy a Természet részei, azt gondolják, hogy azt meg kell szelídíteni, meg kell változtatni, le kell gyõzni, meg kell javítani.

A tévében szörnyû háborúkat látunk, amelyek célja a mások, a többi nép feletti uralkodás: ki birtokolja a Föld gazdagságát. A harcokban Földanyát rabszolganõnek tekintik. A feladata, hogy nyersanyagokat adjon a háborúhoz, vizet a szomjas hadseregeknek, élelmet a menetelõ katonáknak, és megjutalmazza a gyõztest.

A Földet pusztulás fenyegeti. Elfogadhatatlan az emberek és társadalmak versengése annak érdekében, hogy eljussanak a csúcsra. Itt az ideje, hogy megmentsük a Földet, vagy csak egy elhasznált "Hold" maradjon belõle, ha minden anyagát elfogyasztottuk.

Az "építkezõk" és a "haladók" Akoo-Yetben csak anyagi értéket látnak, a szentség értékét nem fogják fel. Meddig bocsátja meg nekünk ezeket a hibákat a Természet?

A szerzõ így fejezi be. "Hajnalonként ha a csillagok között járok, a fülemben csengnek Nagyapa szavai. Felnézek a Holdra és aggódom. Lenézek a Földre és látom hogy a vállalatok létének az értelme csak az önzés és a haszon. Látom a síró, éhezõ gyerekeket szerte a Földön. Látom, amint Nagyanyám és Nagyapám földjét érzéketlenül hasznosítják. A környezetért aggódó embereknek ezzel szembe kell szállniuk. A gyerekeknek tisztelettel kell fordulniuk a természet felé, összhangban kell élniük vele. Kötelességünk, hogy megvédjük szeretteinket életútjukon át.

De ne féljünk: miénk az erõ, amelyik a Földet a Nap körül keringeti, Mis Misa. - Pi.

THE ECOLOGIST Vol 30 No. 1. January/February 2000, p. 9. Bede Griffith: Return to the Centre (Visszatérés a középpontba)

"Ausztráliában az állatokat megszemélyesítik, azaz úgy kezelik, mintha célokkal rendelkezõ emberi lények volnának és a mitológiájukban a megszemélyesített fajokat õseiknek, kulturális hõseiknek tekintik. A megszemélyesítés ezen folyamata révén a természetre úgy tekintünk, mint személyek társadalmára amelybõl a társadalmi és erkölcsi rend felépül" (A.R. Radcliffe-Brown)

Hol találjuk meg az "örök vallást", a sanatana dharmát, ahogyan azt a hinduk nevezik? Alapként vagy forrásként minden vallásban megtaláljuk, de az túl van minden meghatározáson. Nem az érzékeink vagy az ész, hanem a lélek mélységének tapasztalása révén ismerjük. Ezt a mélységet nevezik Középpontnak. Ez az a forrás, amelybõl minden vallás ered, az a cél, ahová mindegyik el akar jutni, és ott van minden ember szívében. Ez az a Középpont, ahonnan az emberiség jött és ez az a Középpont, ahová vissza kell térnie. Minden vallás ennek a megismerését kutatja és ki akarja dolgozni a visszajutás útját.

Minden embernek önmagában kell meglelnie ezt a Középpontot, életének az Alapját, Törvényét. El van rejtve minden lélekben, várva, hogy felfedezzék. Ez egy elrejtett értékes gyöngyszem. Azonban ez most el van rejtve a szokásaink mélyében, a világunk védõgátat épít köréje. Ez az eredeti éden, ahonnan mindannyian jöttünk, - ahogy Wordsworth mondja: "Kis gyerekkorunkban a menyország körülöttünk van." Mindannyian egyszer ártatlanok voltunk, de beestünk ebbe a világba és "egy lángpallosú angyal" megakadályozza, hogy visszatérjünk.

Mindezek a titkok el vannak rejtve a tudatalattinkban. Az eredeti Éden még mindig létezik, valahol túl mirajtunk, de a viselkedésünk rétegei már a születéskor kialakulnak; ehhez a világhoz kötnek oda bennünket, mûködni kezdenek már akkor, amikor még az anyaméhben vagyunk, szövik a maya1 1(csalódás, illúzió, látszat) nagy hálóját, amely elrejt bennünket a valódi Énünk elõl és elidegenít az otthonunktól. Azonban mindenhol rá lehet lelni a visszatérés útjára. Az õsi vallások minden mítosza és szertartása a tudattalan rejtett titkainak a fölfedezése és út az Én fölfedezéséhez.

Ha meg akarjuk találni a visszatérés ösvényét, akkor készen kell állnunk, hogy tanuljunk minden õsi hagyományból, a régi afrikai és ázsiai vallásoktól, az ausztráliai bennszülöttektõl, az amerikai indiánoktól. Mindezek a népek, amelyeket elnyomtak és majdnem kiirtottak a gyarmatosító nemzetek, magukban hordják az õsi bölcsesség kincseit. A civilizációnk pszichológiailag kiegyensúlyozatlan marad, ameddig nem szolgáltat igazságot ezeknek a népeknek. Mindezek a népek megõrizték az ember természet iránti együttérzését. A természet nem azt jelenti a számunkra, mint a tudósnak, egy hideg értelemmel vizsgálandó külsõ tárgyat, hanem az saját lényük élõ része.

A törzsi vallások követõi saját magukat a természet részének tudják, rokonságban vannak a Földdel és az éggel, a növényekkel, az állatokkal és a madarakkal. Tudják, hogy a Természet Anya méhének gyermekei, hogy a világ, mint Thalész mondja, "tele van istenekkel". Ezek az "istenek" nem elképzelések, kitalálások, hanem a természet élõ erõi-hatalmai, akik jelen vannak a földön, a tengerben és az égben. Õk a "pszichikai" világ részei, amelyet csak álmainkból ismerünk, amelyik azonban nem kevésbé valós, mint a fizikai világunk. Ebben a világban ott vannak az õsök lelkei. Ebben a külsõ világban az emberiség nincsen elszigetelve tértõl és idõtõl, hanem kapcsolatban van a holtak lelkével.

A tudattalan mélyében egyek vagyunk az egész természettel, az egész emberiséggel, nyitottak az isteni Lélek felé, amelyik ott van mindannyinkban.

Az õsi bölcsességet õrzik a hindu templomok. A templom a kozmosz és a lélek képe. Ha körbejárunk egy ilyen templomban és megszemléljük az istenek szentélyeit, a lelkünknek összhangba kell kerülnie a kozmosz erõivel és meg kell, hogy találja a Középpontot. A templom középpontja a garbhariba, az anyaméh, amelyben megtaláljuk a lingamot és a yonit, a férfi és a nõ házasságának a jelképeit. A templomi szertartás a lélek belsõ átalakulásának a külsõ jele, a lélekben elrejtett isteni lét fölfedezése.

A kókuszdió feltörése jelképezi a lelkünk kemény külsõ héjának a föltörését, aminek a célja a benne lévõ isteni lét fölfedezése. A homlokunkra szórt hamu jelképezi az alacsonyabb én, az önzõ ego elégetését, s hogy a valódi Én minden tisztátalanságát elégettük. A szemek közötti vörös folt a "harmadik szem" jelképe, a bölcsesség, amely "egyetlen", szembeállítva a két szemmel, amelyek látják a kettõsség világát. Mindezek célja, hogy képessé tegyék a lelket a Középpontjának a fölfedezésére; hogy megszabadítsák az elkülönült egotól és egybeolvasszák a kozmikus egységgel. Jelképezi az Énhez, Isten megismeréséhez visszavezetõ utat.

Mindezek a vallások a kozmikus szövetségbõl, az egész emberiség számára adott általános kinyilatkoztatásból eredek. Istennek a természeten és lelken át való kinyilatkoztatása. Az egész kozmosz Isten kinyilatkoztatása. És így, a mindenség rendje és szépsége a Teremtõ bölcsességének és jóságának kinyilatkoztatása.

Bede Griffith (1906-1993) 1932-ben lett bencés szerzetes, 23 évvel késõbb elhagyta a rendjét és Indiába ment, hogy "fölfedezze lelkének másik felét". 1968-ban egy délindiai ashramban talált otthonra. Sannyasi lett, össze akarta olvasztani a hindu hagyományt saját szerzetesi életével. A kultúrák közti spirituális párbeszéd vezetõ alakja. Pi

A vallások szertartásai néha furcsák. Hol a határ? A mexikói aztékok számára természetes és dicsõ dolog volt az isteneknek feláldoztatni. Manapság ilyenrõl nem tudunk, de az alábbi sem semmi.
"HIX AZSIA" (azsia@hix.com)

Mi az a nemzetközi közösség?

THE ECOLOGIST, Vol 29, No. 8. December 1999. Editorial: Jeremy Seabrook: What is the "International Community"?

A Nemzetközi Közösségnek nevezett valami - új jelenség, ami az elmúlt két-három évben nagyon tevékeny lett. Elégedetlenségét fejezte ki Pakisztán kétségtelenül megvesztegethetõ kormányának megdöntése miatt, új bombázásokat hajtott végre Irak ellen, együttérzését fejezte ki a Mitch forgószél áldozataival kapcsolatban, sürgette Japánt, hogy újítsa meg a bankrendszerét és megtámadta Jugoszláviát a koszovói kegyetlenkedések miatt.

De mi tulajdonképpen ez az alaktalan, világméretû véleményalkotó testület? Mi az a "Nemzetközi Közösség" és kinek az érdekeit szolgálja? Bill Clinton és Madelaine Albright a leghatározottabb támogatója, felbukkan, ha valahol környezeti szerencsétlenség, háború, gazdasági összeomlás van, s közlik a "Nemzetközi Közösség akaratát". Amint ezt az "akaratot" kinyilvánítják, Kelettõl Nyugatig minden újságíró és politikus szajkó módjára ezt ismételgeti, anélkül, hogy megvizsgálnák az értelmét, s hogy kinek az érdekében van az. Valójában a szép szavak leplezni igyekeznek az Egyesült Államok hatalmi törekvéseit.

A nem hivatalosan megteremtett "Nemzetközi Közösség" veszélye, hogy kiszorítja a névleg felelõs ENSZ-et. Ha az nem akar részt venni a játékban, akkor a "Nemzetközi Közösség" megtalálja annak a módját, hogy rákényszerítse az akaratát az engedetlen országokra. Koszovóban a katonai szövetségek történetében eddig ismeretlen módon a NATO játszotta el az emberiességi szerepet.

A "Nemzetközi Közösség" az Öböl-háborúban született. Iraknak a Kuvait elleni támadásából fakadó jogos aggodalommal és az emiatt létrejött szövetséggel kezdõdött, majd ebbõl alakult ki alaktalan arculata. A közösség akaratát a "világ közvéleményének" nevezik, de "megoldásai" nem a világot, hanem az egyes uralkodó hatalmak érdekeit szolgálják. Ábrándokat kergetnek és az egyes országok elleni önkényes, gyakran "zsarnokság-ellenes", vagy (mint most Koszovóban) emberiességi beavatkozásaik véletlenszerûek.

Fellépéseik során nem ismerik fel a helyzet összetett, bonyolult voltát és nem látják, a távolabbi célt, megoldást. Nem tudják megelõzni az újabb Pinochet vagy Milosevics féle zsarnokok hatalomra jutását.

A "Nemzetközi Közösség" aláássa az ENSZ eredeti eszméjét. Az ENSZ egyre inkább elavult alapelve mindig magában foglalta a tagok közötti nagy különbségeket. Elfogadta a sokféleség létét, az áthidalhatatlan ideológiai ellentéteket. Ez gátolta az elhamarkodott cselekedeteket, amelyek a megsemmisítõ fegyverek révén a bolygó pusztulásához vezethettek volna.

A Nemzetközi Közösség nem tûri a különbségeket, az eltérõ véleményeket. A "közösség" eszméje arra utal, hogy nincsenek összeütközések és elfojtják az eltérõ nézeteket. Azonban a "közösség" szó kétélû.

Van egy szint, amelyiken valós értelme van: ez a lakóterület, a szomszédság, az a hely, ahol az emberek találkoznak egymással, a közelség, az atyafiság kötelékei; a valódi közösség támogatja a gyengét és a sebezhetõt. Azonban ha a "közösség" szót világméretûre nagyítjuk, az már elveszíti az értelmét. Fõleg abban az értelemben használható, hogy megbüntetik azokat, akik nem felelnek meg az Egyesült Államok által meghatározott politikai és gazdasági állandóknak. Ennek a közösségnek a tagjai az EÁ, a szövetségesei és a talpnyalói. Az ENSZ-et a nemzetköziség eszméjével együtt legyõzte a Nemzetközi Közösség nyilatkozata, amely fenyegeti a pária országokat, a törvényen kívüli uralmakat és "gaz államokat".

Különös ellentmondás, hogy amikor a világméretû közösséget tartjuk a legfontosabb elvnek, a valódi, helyi közösségeket mindenütt a bomlás és szétesés fenyegeti - mert a Nemzetközi Közösség által a leginkább támogatott "világméretû gazdasági egységesítés" így követeli. Valójában a NATO koszovói beavatkozása révén fellángolt a szerencsétlenség, amelyet úgymond meg akartak akadályozni - az albán közösségek romokban vannak, az egész Balkánon ott vannak a befogadásukat remélõ menekültek.

Ha a Nemzetközi Közösség a függetlenséget képviselné és nem az erõseknek a gyengék feletti uralmát; ha nem az egyeduralmának a fenntartását akarná, akkor jelentene valamit a népek számára. Errõl azonban szó sincs. A Nemzetközi Közösség csak a Föld és népei jövõbeli sorsára vonatkozó nyugati (amerikai) tervekre csinált szépítõ kifejezés.

Az ENSZ megújítása már nem lenne képes a hatalmat a kevesebb elõjoggal rendelkezõ országok felé közelíteni. Ehhez már késõ van. A "közösség" határtalan önzésében kevéssé törõdik a valódi közösségekkel, a világ egészével, - azt a végtelenségig ki akarja zsákmányolni.

Ezek az aggodalmak már idejüket múlták. A Nemzetközi Közösség egy egyoldalú hatalom által létrehozott találmány, amellyel a Föld minden országát a saját képére akarják alakítani. Az ENSZ semmit sem fog tenni a gyengék megsegítésére, ha ez a Nemzetközi Közösség bárkin is ki akarja tölteni a haragját, aki vitatja a világ feletti felügyeletének a jogát, és akit a szükséges erõvel rá kell kényszeríteni a szerintük helyes és észszerû útra.
(Jeremy Seabrook londoni újságíró. Az írás már részben megjelent a Third World Network Features-ben.) - Pi.

Az Ecologist 30/1 (január-februári) számának fõcíme: A kozmikus szövetség (The Cosmic Covenant) -újra beágyazva a társadalomba a vallást - természet és kozmosz. A tartalom: E. Goldsmith: A vallás és az ezredforduló; B. Griffith: Vissza a Központba; D. Wilson: Nagyapa története; E. Goldsmith: Õsi társadalmak és kozmikus rend; Seyyed Hossein Nasr: A környezeti válság spiritális és vallási kiterjedései; Krishna Chaitanya: Ember, természet és kozmosz a vedikus Indiában; Robert Murray: A kozmukus szövetség; Margaret Barler: Enok könyve és a kozmikus bûn; Vincent Rossi: Szent kozmológia a keresztény hagyományban; Stephanie Roth. Hildegard von Bingen kozmikus látomása; E. Echlin: Egy afrikai egyház példája. 48 oldal. Ahogy az elõzõ szám Kolumbusz cikkét lefordítottam, ez a következõ és legfontosabb.

1998 szeptemberében a birodalmi választásokon a szavazatok 6,7%-át kapták meg s a harmadik legerõsebb párttá lettek. Bekerültek Schröder kormányába. Egy év múlva a közvélemény-kutatások szerint külügyminiszterük, Joschka Fischer a legkedveltebb politikus, de a Zöld Párt népszerûtlen, a helyi, tartományi és Európai-parlamenti választásokon elvesztették szavazataik 30-60-át. Igen erõsek a belsõ küzdelmek, csak egy dologban értenek egyet: mind a "pragmatikusok" mind a baloldaliak elismerik, hogy a népszerûtlenségük már a Zöld Párt létét veszélyezteti.

A Zöld Párt az elmúlt 20 év alatt hosszú utat tett meg. Úgy kezdték, hogy õk az ANTI-PÁRT, majd lassan átalakultak egy hatalomra törõ politikai erõvé. 1985 után bekerültek a tartományi kormányokba, ami politikai megalkuvásokra kényszerítette õket, de szövetségi szinten megõrizték szélsõséges elkötelezettségüket. Követelték az atomerõmûvek azonnali bezárását s ellenezték a katonai beavatkozást bármilyen külföldi összeütközésbe. Ezt mondták az 1998 évi választási küzdelem során is.

Igen kicsi volt a reményük rá, hogy bekerüljenek a hatalomba. Joschka Fischer azonban úgy érvelt, hogy a nemzedékük számára ez az utolsó lehetõség, hogy befolyásolják Németország helyzetét. Mindent elkövettek, hogy szerezzenek legalább egy szeletkét a hatalomból, s közben elmulasztották, hogy kidolgozzák a tennivalókat egy esetleges siker esetére. Végül a szociáldemokraták keleti sikere is hozzájárult a 40,9%-os többség megszerzéséhez, s létrejött a "vörös-zöld" vegyes kormány. Erre az esetre nem készültek fel és most ennek fizetik az árát. Nem alkudtak meg elõre a kormánnyal, hogy mi az ára a támogatásuknak, esetenként elszigetelõdtek, talajt vesztettek minden politikai területen. Fizetni kellett Fischer külügyminiszteri álmáért.

A Zöld Párt a különféle tárgyalások során jelentõs vereséget szenvedett. Például a génpiszkált élelmiszerek ügyében hozzájárultak, hogy az állam támogassa az ilyen irányú kutatásokat. Voltak azonban eredményeik is: az atomerõmûveket bezárják, "amilyen gyorsan csak keresztülvihetõ"; a hulladék-politikát forradalmasították, hogy eljussanak egy "valódi újrahasznosító gazdasághoz." A kormány tervezi az ökoadó bevezetését. Kihangsúlyozzák a fönntartható szállítás fontosságát és elsõ lépésként a vasutat is akkora összeggel támogatják, mint az útépítést - bár az utóbbi támogatását nem képesek megakadályozni.

AZ ÁTKOZOTT KOSZOVÓ...
1999 márciusában a német csapatok elõször hatoltak be idegen területre. Joschka Fischer azt hitte, hogy "az emberiességi beavatkozás" igazolható, de a Zöld Párt nagy része szembe fordult vele. Sorra következtek a beadványok, tüntetések és sokan kiléptek a pártból. A háború ellenzõi a májusi pártkongresszuson Fischert Göbbelshez hasonlították. A kongresszusi határozatuk végül is nem adta a hozzájárulását a NATO-politikához, de nem is támadta azt közvetlenül. Mindez nem növelte a támogatottságukat. A háború még idejében befejezõdött, s ez magakadályozta a Zöld Párt kettészakadását. Mindenesetre a hatalomban való részesedés iránti lelkesedésük véget ért.

SZERTEFOSZLIK AZ ÍGÉRET
Koszovó nem lett volna talán annyira pusztító hatású, ha más területeken sikeresek. Azonban a remények szertefoszlottak. A környezeti adókkal kapcsolatos megállapodást "felvizezték", a nagy vállalatok részére engedélyeztek egy 80%-os csökkentést, ezek állami támogatása ezzel 1999-ben 2 milliárd DM-mel nõtt. A szénipar mentességet kapott. A széndioxid kibocsátás csökkenése érdekében emelték az áram árát, de ez fõleg a lakások áramfogyasztását érinti.

A nukleáris kérdés megoldása terén még rosszabb a helyzet. Az "amilyen gyorsan csak keresztülvihetõ" a gyakorlatban annyit jelent: "amikor a nukleáris ipar jónak látja": 25-35 évrõl van már szó.

A teher- és utasszállítás esetében a kormány májusban a parlament felhatalmazása nélkül 8 milliárd márkát adott a (korábbi) kelet-német úthálózatra, amit további 3 md fog követni és fejlesztik a légi közlekedést is.

OKOK ÉS OKOZATOK
Mindezekért nem egyedül a zöldek felelõsek, hiszen õk a kisebbik kormánypárt. Schröder kancellár környezeti kérdésekben visszahúzó, fékezõ erõt képvisel. Meg akarja békíteni a nagyvállalatokat és nem tartja be a zöldekkel kötött megállapodását. A nukleáris ipari vezetõkkel tartott megbeszélésén homlokegyenest ellenkezõ állásponton volt, mint amit elõzõ nap a tévében mondott, amikor megerõsítette Jürgen Trittin zöld környezetvédelmi minisztert. Máskor kényszerítette Trittint egy EU környezetvédelmi elõírás elhalasztására.

A zöldek Schröder politikájának az áldozatai. 1999 szeptemberében Joschka Fischer kivonult a belpolitikából és csak a külügyekkel kezdett foglalkozni, a kormányon belül nem képviseli a zöld követeléseket és ezzel megfosztotta a zöldeket népszerûségüktõl és politikai súlyuktól. A BUND egy nyilatkozatában kijelentette: "A Zöld Párt környezeti politikája semmivel sem különbözik a többi pártétól: az a szakértõkre tartozik."

Többen saját magukat "Új Zöldek"-nek nevezik (zöldpárti parlamenti képviselõk és párt-vezetõk). Ezek szerint a Zöld Párt liberális, adót csökkentõ, "Új Közép" párttá vált, a Blair féle Munkáspárt egy ökológiai változata. A politikát a párt néhány szakértõje alakítja ki. Ezek javasolják a vállalatokkal való együttmûködést, el akarják fogadni a gazdasági globalizációt, "fenntartható magas mûszaki színvonalú" ("hightech") iparra összpontosítanak, s a "zöld mûszaki eljárások" kivitelét szorgalmazzák. Megállapítják, hogy a régi zöld szavazók nem fognak a pártra szavazni.

SIKEREK
Ha elolvassák a Zöldek sajtótájékoztatóját (info@gruenebt.de--- címen megkapható), a fentitõl eltérõ képet kapnak róluk. Minden nap gyõzelmeikrõl írnak. Kétségtelenül ilyen is akad. A kormány százezer háztetõ-fényelem telepítést támogat. A szerves mezõgazdasági termelésre való átállás támogatását a hektáronkénti 250 márkáról 300-ra emelte. Leállították a Nürnberg és Erfurt közötti nagysebességû vonat építését, mert természeti értékeket károsított volna. Komolyan foglalkoznak az elektronikus hulladékok gondjával. A Külügyminisztérium foglalkozik a nemzetközi összeütközések környezeti összefüggéseivel és a Zöld Párt rábeszéli a szociáldemokratákat a védett állatok oltalmazására. Ha nincsenek a zöldek a kormányban, ezek jelentõs része biztosan nem valósult volna meg. Azonban a párt sok tagja szerint a kudarcok súlya felülmúlja ezen sikerekét.

TANULSÁGOK
A Zöld Párt úgy lett a hatalom részese, hogy errõl semmiféle elképzelésük nem volt. Szerencsétlen egybeesés volt a koszovói háború. Kormányzó társuk nyomasztóan erõs és megbízhatatlan.
A zöld pártok számára a kormányba való belépésnek van egy minimális ára: vitathatatlan kérdés kell hogy legyen az ökoadó és a nukleáris leállás.

A tanulságok igen kijózanítóak az egész zöld mozgalom számára. Ha a zöld pártok hatalomra kerülnek, ki lesznek téve a gazdasági hatalom mesterkedéseinek; Schröder nem is rejti véka alá, hogy ki van szolgáltatva a nagyvállalatoknak. Azonban a gond világméretû. A zöld pártoknak csak akkor van esélyük, hogy ezekkel szemben labdába rúgnak, ha növekszik a társadalmi erõk nyomása. A német zöld mozgalom kezdi fölfogni ezt az üzenetet.

Mindez nem jelenti azt, hogy a Zöld Pártnak vége lenne és elsõ kísérleti évük sem mutat arra, hogy képtelenek lennének a kormányzásra. Még van ideje a Zöld Pártnak és van általában a környezeti politikának. Azonban ennek a pártnak a kudarcai és gondjai minden zöld párt számára megmutatják, hogy mi történik, ha túl gyorsan, kellõ felkészültség és valós elképzelések nélkül kerülnek be a hatalomba. - Pi

(A Szerkesztõ megjegyzése: annakidején, 1990-ben Kölnben Rózsa Sanyi és a vele egy városban élõ Saral Sarkar sokkal borúlátóbban ítélték meg a Zöld Pártot. Az utóbbi hindu származású tanár, régi Zöld Párt tag - akkoriban lépett ki onnan. A 190-es Sajtószemlében olvasható egy cikkének a kivonata, Joschka Fischert is emlegeti nem túl dicsérõen. Sarkar cikke is az Ecologistban jelent meg, 1990:20:4:147.)

THE ECOLOGIST, Vol. 29, No. 8, December 1999, p. 457-460, Ecological agriculture, part two: Hugh Warwick: Cubas Organic Revolution - Kuba szerves forradalma - (Tömörítve)

Az Egyesült Államok kereskedelmi zárlata, amihez társult a szovjet piac összeomlása, azt jelentette, hogy Kuba nem tudta többé behozni a korszerû mezõgazdaság számára szükséges vegyszereket és gépeket. Ehelyett a földterület legnagyobb részén a szerves gazdálkodásra tértek át, amelynek eredménye megdöntötte a szerves gazdálkodás lehetetlenségének meséjét.

Az 1959-es kubai forradalom után az EÁ az ország ellen életbe léptette a történelem legszigorúbb kereskedelmi tilalmát, ezért Castro államának a fennmaradása érdekében szoros kapcsolatba kellett lépnie a szovjet tömbbel. Szovjet segítséggel elérték, hogy 1989-ben a Tengerentúli Fejlõdés Tanácsának fizikai életminõségi mutatója (Physical Quality of Life Index) szerint a sorban Kuba a 11. volt, az Egyesült Államok a 15. (A számítás alapja a csecsemõhalálozás, írni-olvasni tudás és a születéskor várható élettartam.) [Rossett: Agriculture and Human Values 14:291, 1997. Errõl a mutatóról írtam régen a Forrásban, lásd "A jót választanod kell" 180. oldalán - Gy.L.]

Kuba külkereskedelmének 85%-át a SzU-val bonyolította. Az élelmiszer 57%-a, a fehérje és zsír 80%-a külföldi eredetû volt. A SZU összeomlásával 80%-kal csökkent a mûtrágya és növényvédõszer-behozatal.

Az EÁ 1992-ben hozott egy büntetõ törvényt ("Cuba Democracy Act"), 1996-ban egy újabbat ("Cuba Liberty and Democratic Solidarity Act") Kuba ellen. Ezek megtiltották élelmiszerek és gyógyszerek szállítását, s a beruházásokat. Jesse Helms az utóbbit azzal terjesztette a Szenátus elé, hogy "Kuba mondjon búcsút Castronak..."

Egy annyira forrásszegény ország számára mint Kuba, ez szerencsétlenséget jelenthetett volna, azonban új forradalmat bontakozott ki. Átalakították a mezõgazdaság szerkezetét.

Az olajhiány miatt csökkenteni kellett a szállítási, hûtési, raktározási költségeket, a mezõgazdaságot közelebb vitték a városokhoz, városi mezõgazdaságot kellett teremteni. (Havannában él az ország lakosságának 20%-a). A városok kertjeiben, szabad területein élelmiszertermelés kezdõdött, 1998-ban Havannában már 8000 kertet tartottak nyilván. Ezek nagysága néhány m2 és 3 ha között van. Többféle létezik: magánkertek; belterjes gazdálkodású kertek sok komposzt felhasználásával; munkahelyiek; egyéni kisgazdaságok a városok körül; nem központosított önálló állami gazdaságok a munkások részesedésével.

Szarvasmarhákkal kellett helyettesíteni a traktorokat; a növényvédõszerek helyett szerves gazdálkodást ill. integrált növényvédelmet valósítottak meg; a városokból embereket irányítottak (vissza) falura. Idõszakos falusi munkát akarnak megvalósítani, ennek érdekében megfelelõ házakat terveznek, jó szolgáltatásokkal s a városiak ott dolgoznak majd két héttõl két évig terjedõ idõszakokban.

Magas a kutatók aránya: a karib térség lakosságának 2%-a él itt, de a kutatók 11%-a. Sokan közülük korábban is ellenezték a mezõgazdasági nagyüzemi módszereket, most új lehetõségeket dolgoztak ki. Mintegy 200 rovartani kutatóállomás segíti a természetes, biológiai védekezést. Például a kivágott banánszárakat mézzel kenik be, az vonzza a hangyákat, a rovarokat befogják, elviszik a batáta földekre, s azok elpusztítják a batáta-férgeket. - Az országban 173 gilisztás komposztáló központban 93.000 tonna természetes komposztot állítanak elõ.

Mindennapos a forgó-gazdálkodás, a zöldtrágya használata, a köztes vetés.
A nagybirtokokon csökkent a hozam, de a kicsikben nõtt a termelékenység - (lásd errõl Rossett cikkét ugyanezen Ecologist számban. ) Jules Pretty ír arról, hogy 17 afrikai országban 730.000 kisgazdaságban vegyszermentes termelés mellett a gabonahozamuk 50-100%-kal nõtt.

Kuba túl van az élelmiszer- válságon. 1996-1997-ben 10 alapvetõ élelmiszerbõl többet termeltek, mint korábban bármikor.

Azonban a láthatáron felhõk gyülekeznek. "A birodalom visszaüt", mint Pretty írja: Castro régi gárdájából nem mindenki ért egyet a felvázolt zöld jövõvel. Kuba is érdeklõdik a biotechnológia iránt. Helyi szinten már alkalmazzák és nincs arra mutató jel, hogy Kuba csatlakozni akarna a génpiszka-mentes világhoz, de legalább Kuba nem áll a tudományt beszennyezõ nemzetekfelettiek ellenõrzése alatt.

Élcelõdhetünk azon, hogy mi történik, ha felfüggesztik a Kuba elleni zárlatot? Visszatérnek a menekültek, visszakövetelik régi földjeiket, és az amerikai vállalatok elárasztják a szigetet áruikkal?

Egyelõre ez késõbbi kérdés. A Helyes Életmód Díjat (Alternatív Nobel-díjat) most egy kubai szerves gazdálkodási szövetség kapta (Grupo de Agricultura Organica, GAO). Ennek elnöke, F. Funes-Aguilar mondta: "Reméljük, hogy erõfeszítéseink be fogják bizonyítani, hogy a vegyszerfüggõ út nem az egyedüli lehetõség."

Kapcsolat: GAO, actaf@minag.gov.cu --- Tulipán 1011 e/Loma y 47 Apdo. Postal 6236c, Código Postal 10600, Buevo Vedado Ciudad de la Habana, Cuba. +53 7 845387. - Pi.

THE ECOLOGIST Vol 29, No.6, October 1999 - Mae-Wan Ho: One Bird - Ten Thousend Treasures (Egy madár - tízezer kincs)

Japánban voltam elõadó-körúton. Meglátogattam egy szerves rizstermelõt, aki a kártevõk elleni védekezésnek új módját dolgozta ki.

Úgy képzeltem, hogy Japán teljesen iparosított ország, ezért meglepett, hogy mindenütt rengeteg rizsföld van és némelyikük igen kicsi. A kormány szeretne ezen változtatni, "hatékonyabbá" téve a termelést. Japán, más országokhoz hasonlóan egyre nagyobb mértékben függõvé válik a világpiactól. Az ország korábban önellátó volt szójából, most annak 98%-át külföldrõl hozzák be: genetikailag módosítottat. A fogyasztók felbõszültek, egy szervezet már 2 millió aláírást gyûjtött ez ellen!

Takao Furuno és felesége a negyvenes éveikben járnak. Tíz évvel ezelõtt olyan új rizstermelési módszert vezettek be, ami szerteszét elterjedt egész Dél-kelet Ázsiában. Japánban tízezer gazdálkodó alkalmazza, sokan átvették Dél-Koreában, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken, Laoszban, Kambodzsában, Thaiföldön és Malajziában. A gazdálkodók már az elsõ évben 20-50%-kal, vagy még többel növelték a rizstermelésüket, Laoszban egy gazdálkodó megháromszorozta azt.

Furuno nem szabadalmaztatta a módszerét, egyszerûen segíteni akart. Az eljárását a saját földjén dolgozta ki - a neve "egy-madár forradalom". A kulcsa a kacsa (japáni nyelven aigamo). A lényeg: a palánták kiültetése után a kacsákat rászabadítják a rizsföldre. A kacsa sosem eszi meg a palántát, a mezõgazdászok szerint azért, mert sok benne a kovasav.

Takao munkájában szerepe volt az elmélkedésnek, a sugallatnak és a kísérletnek.
A kacsák jót tesznek a rizs gyökereinek, az állatok felfalják a kártevõket és az aranycsigát, aki eszi a rizspalántákat. A kacsák viszont a gyomot és azok magjait eszik, sõt ki is ássák azok gyökereit a földbõl. Ezzel az ásással növelik a rizsgyökerek oxigénellátását. A kacsák nagyszerûen gyomlálnak, ezt nélkülük az embereknek saját kezeikkel kellene elvégezniük. Most ehelyett leülhetnek és beszélgethetnek. A kártevõk és gyomok remek táplálékot jelentenek a kacsáknak, naponta 24 órán keresztül kinn vannak a földeken. Amikor a rizs kezd kifejlõdni, akkor a kacsákat be kell terelni a fészerbe. Amikor felnõnek, tojást raknak és eladhatók a piacon.

Takao rizsföldjén nem csak kacsák vannak. A vizipáfrány, az azolla vagy kacsa-gyom, szállást ad egy kékeszöld baktériumnak, amivel szimbiózisban él. A páfrány a víz felszínén él. Az azolla kiválóan megköti a nitrogént, a kacsák megeszik, emellett a növény rovarokat vonz magához, amelyeknek szintén örülnek a kacsák. A növény nagyon gyorsan nõ, három naponként megkettõzõdik, s betakarítható szarvasmarha takarmánynak. A növény szétterül a vízen, búvóhelyül szolgál egy hal számára (roach, veresszárnyú koncér?) s megvédi azt a kacsáktól. A hal megeszi a kacsa ürülékét, a daphniát és más férgeket, amelyek planktont fogyasztanak. Mind a hal, mind a kacsa ürüléke trágyázza a rizsveteményt az egész növekedési szakasz alatt.

Az aigamo rizsföld egy összetett, kiegyensúlyozott, önfenntartó ökoszisztéma. Az egyedüli bevitt dolog egy kevés hulladék-mag a kacsák etetésére, és amit ezzel szemben nyerünk: szervesen termesztett rizsa, kacsa és a hal. Csodálatosan termelékeny rendszer.

Furunoék birtoka két hektár; 1,4 ha rizsföld, a többi részén szerves fõzeléktermelés folyik. Ez a kicsiny gazdaság évente 7 tonna rizsát ad, 300 kacsát, 4000 kiskacsát és száz embernek is elegendõ fõzelékfélét. Ilyen arányok mellett a nemzet táplálására elegendõ lenne, ha a lakosság 2%-a foglalkozna mezõgazdasági termeléssel, s Japán önellátó lehetne. Az aigano módszer lerombolja azt a mesét, hogy a szerves gazdálkodás munkaigényes. "A szerves gazdálkodásnak nem kell munkaigényesnek lennie, ez ostobaság" - mondja Takao Furuno.

Az emberi képzelet és tehetség révén, a természettel együttmûködve (és azt nem újjáteremtve), Takao Furuno megmutatta a jövõ fenntartható mezõgazdaságának a példáját.
Így kinek van szüksége genetikailag módosított növényekre?
[A szerzõ a Bio-Elektrodinamikai laboratórium vezetõje (Open University in Milton Keynes, UK)] - Pi.

MAE-WAN HO a cikkét átvette a TWR is (THIRD WORLD RESURGENCE, No.110/111, p.2.) MV küldött egy összefoglalót 12 sorban - azt természetesen nem hozom le. (Érkezett december 22-én).

THE ECOLOGIST, Vol. 29, No 6, October 1999, p. 348. News &Campaigns - Deutsche Bank says "GM is dead" - A Deutsche Bank szerint a genetikai módosítás halott

Európa legnagyobb bankja figyelmezteti a beruházókat, hogy adják el a génmódosított élelmiszert forgalmazó cégek részvényeit, mert a fogyasztók nem akarják vásárolni a génpiszkált termékeket. Az errõl szóló jelentést többezer beruházónak küldték el. Megjegyzik, hogy "a Monsanto több mint 1,5 millió $-t költött az angol fogyasztók álláspontjának a megváltoztatása érdekében, de sajnos hiába. A Monsanto ellenfele Károly herceg is..."

Az elmúlt hat hónapban a Monsanto részvényei 11%-kal estek, a terminátor szabadalom birtokosa a Delta & Pineland, ennek részvényeinek árfolyama 18%-kal csökkent. (Lásd errõl a 351. Gaia 4289. oldalán Kingsnorth cikkét) - Pi