21. szám

(II. évf., 1997 nov. 25.)

Tartalom

E számunk a tavaszi Balaton Bulletin kilencedik tanulmányát közli.

1. Ulrich és Francesca Loening: Az erdôit vesztett Skócia kérelme a még erdôborította Chiléhez

Ulrich és Francesca két látogatást tett Dél-Chilébe, hogy alaposan szemügyre vegyék az erdôk állapotát és kezelését, s chilei erdészeket láttak vendégül három-négy alkalommal Skóciában. Az egyik eredmény az alábbi "levél".

Mellékletünk a Gaia Sajtószemle 319. számának fordított anyagai.

A Bokor Öko Csoport havonkénti találkozói (hétfôn 17-tôl 20 óráig):

1997 XII.8. - Dôry István: Kedves ökológusok szektája
1998 I.12. - Sipos S. Gyula: Halálcsillag vagy szeretetföldje
II.9. - Zsombok György: Az én falum
III.9. - Fülep Dániel: Gondolatok a környezetvédelemrôl
IV.6. - Demeczky Jenô: A világválság lélektani okai
V.11. - Magyar Laci és Laura: Mi újság Székesfehérváron

Helye: Középületépítô Vállalat II. em. kistanácsterem (Bp. V., Molnár u. 19.). Szervezôje: Farkas István (mhelyi tel: 2666-071).

Cikkek, dokumentumok

1.

Ulrich és Francesca Loening: Az erdôit vesztett Skócia kérelme a még erdôborította Chiléhez

Ulrich és Francesca két látogatást tett Dél-Chilébe, hogy alaposan szemügyre vegyék az erdôk állapotát és kezelését, s chilei erdészeket láttak vendégül három-négy alkalommal Skóciában. Az egyik eredmény az alábbi "levél". "A szöveg csupán vázlat, s azt szeretnénk, hogy megerôsödjön és tökéletesedjen, mielôtt rendeltetési helyén publikálásra kerülne. Örülnénk hozzászólásaiknak."

1. A történelem során az emberi fejlôdés mindig okozott erdôirtásokat. Végül társadalom és természet egyaránt szenved. Ez a levél egy kérés országomból Ä amely hosszú idô során vesztette el erdôit Ä az önök országához, melyben még megvannak a világ legnagyobb erdôi, mégis azon van, hogy elpusztítsa ezt a természetes kincset. Arra kérjük önöket, mielôtt túl késô lenne, saját érdekükben és természetes örökségük érdekében vigyázzanak erdeikre, természetes erôforrásaikat ökológiailag elfogadható módon hasznosítsák.

2. Hogy kérésünket megfelelô összefüggéseiben megértsék, a következô megjegyzésekkel vezetjük be észrevételeinket:

Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mivel a gazdag északi országok már régen csökkentették vagy elpusztították erdeiket, nincsenek abban a helyzetben, hogy másoknak az ellenkezô tanácsot adhassák; ez a kritika gyakran éri a gazdag észak javaslatait.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az erdôk felhasználása és az erdôirtott területek mezôgazdasági és urbanizációs hasznosítása egyike volt azoknak a legfôbb forrásoknak, melyeknek az északi "Elsô Világ" anyagi jólétét köszönheti; NEM azt kérjük az önök országától, hogy a gazdagság ígéretét figyelmen kívül hagyja; de láttuk, hogyan tûntek el gazdagságot teremtô erdeink, s most az importtól függünk.

Arra is szeretnénk felhívni figyelmüket, hogy mi, akik e levelet írjuk, nem osztjuk országunk véleményét sok gazdaság- és fejlôdéspolitikai kérdésben; arra köteleztük el magunkat, hogy kritikusan vizsgáljuk meg a társadalmi és nemzetközi méltányosságot, a kereskedelmi és politikai erôk ökológiai kizsákmányolásban betöltött szerepét és azt a mítoszt, hogy az elsôdleges erôforrások exportra szánt kitermelése gazdagsághoz vezet Ä éppen a mi példánk mutatja, hogy szegénység és nélkülözés az eredménye.

Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy a Föld lakosságának kevesebb, mint egyötöde használja az erôforrások négyötödét; elköteleztük magunkat, hogy alternatív megoldásokat keresünk; magánemberként saját életstílusunkat ennek megfelelôen módosítjuk.

Különösen komoly kísérleteket teszünk az ôshonos erdôk és a vadállomány újratelepítésére Skóciában, már amennyire ez lehetséges.

Ezért bízunk benne, hogy ezt a levelet ugyanabban a szellemben fogadják, mint amilyenben íródott; azok által, akik megpróbálják civilizációnk fejlôdésének irányát a természet meghódítása helyett a vele való együttmûködés felé terelni. Levelünk azoknak szól, akikrôl úgy látjuk, most elkötelezték magukat ugyanarra a kizsákmányolásra, mint ami nálunk folyt a múltban.

3. Skóciát valaha csaknem teljesen erdôk borították, a legutolsó jégkorszak után, mely kb. 10 000 évvel ezelôtt fejezôdött be. Minden európai ország elpusztította erdeit; még Platón is ezt fájlalta Attikában, mert rájött, hogy az erdôtakarónak talajmegkötô és folyamatos ivóvízbiztosító szerepe is van. Sok mediterrán ország vált majdnem sivataggá. Mára már csak néhány európai területen maradt meg a fenntartható erdôgazdálkodás hagyománya.

Skócia és Örország csaknem kopárrá vált, és elvesztette nagyobb vadállatait is. Frank Fraser Darling, a hírneves skót ökológus Felsô-Skóciát "nedves sivatagnak" nevezte. A csupasz hegyeknek megvan a maguk szépsége, és sok látogató nincs tudatában az elôtte álló ökológiai katasztrófának. De a veszteség súlyos; az erdôirtás növelte a falusi élet hanyatlását, a városiasodást és a nagy emigrációt. Az ország jelenleg szegényebb és nem gazdagabb lélekben, emberekben, erôforrásokban és természetben. Most, amikor a visszaállítás lehetôsége még nagy, a feladat óriási és sürgôs.

Az erdôk hiánya adóssággá vált, az adósok ôseink, akik a jövôtôl loptak. Az önök nemzete is ezt csinálja jelenleg.

Ma csaknem minden faterméket importálunk; az eredmény nem csak a magas importszámla, hanem egy másfajta kizsákmányolás is, nevezetesen az, hogy a múltbéli pusztításból származó adósságunkat exportáljuk másoknak, pl. önöknek. Támogatjuk az erdôsítést Skóciában a közeli és távoli jövô életminôségének érdekében. Ez költségesebb befektetés, mint a rövid tenyészidejû ültetvények telepítése, amelyek azonban nem pótolják az ôshonos erdôk ökológiai gazdagságát.

4. Chile különbözik Skóciától; Dél-Chile még most is az, ami Skócia réges-régen volt.

A chilei erdôkben a fajok oly gazdagsága lelhetô fel, mely messze meghaladja Skóciáét; Dél-Chilében a nagy fáknak csaknem száz faja található meg, míg Észak-Európában 20, Skóciában pedig 10. Dél-Chilében olyan fajok is fellelhetôk, melyek több száz és több ezer évig élnek, nevezetesen az Alerce és az Auracaria.

Örvendetes hír, hogy Chilében végre hoznak néhány korlátozó intézkedést ezeknek az ôsi erdôségeknek a kitermelése ellen. (A CITES szerzôdés által tiltott fajok illegális kereskedelme még mindig folyik.) Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy az Alerce és az Auracaria fajok kivágására szóló tilalom, mely még sok évre szólhat, önmagában kevés védelem olyan fák esetében, melyeknek életkora eléri a háromezer évet.

Láttuk az évtizedeken át tartó nagy erdôégetéseket sokmillió hektáron; ma is folytatódnak az égetések és az intenzív fakitermelés.

A faanyag nagyméretû pocsékolását figyeltük meg: az égetés után megmaradt hatalmas rönköket egymásra halmozzák kerítésnek; óriási mennyiségû fát tüzelnek üzemanyagként, mintha a készlet kimeríthetetlen lenne. Amikor sok van valamibôl, mindig csábító a pazarlás; de bolygónknak összességében nincs olyan sok, mint egyelôre Chilének.

A faanyag és forgács exportja jelenti a másik nagy erdôveszteséget; mert a helyreállítási költségeknél jóval kevesebbért adják el külföldre. Több millió tonnát exportálnak a kikötôkbôl fôleg Japánba. De ez a folyamat felhalmozódó adóssághoz vezet, melyet nagyon költséges lesz visszafizetni Ä amint ez Skóciában történt.

5. A fenntartható erdészet lehetôségei

A világon nagyon kevés erdôt kezelnek fenntartható módon Ä a legtöbb fakitermelés még mindig elsôdleges vagy másodlagos erdôkbôl történik, s minden ilyen körfolyamattal csökken a fajok változatossága és mérete. Chilének még megvan az a választása, hogy egy igazán hosszú távú, tartós erdôgazdálkodási stratégiát dolgozzon ki.

Oly sok erdôt kiirtottak már, de van idô és lehetôség az újratelepítésre megfelelô irányítással. Skóciában más a helyzet, ott csupasz, talajeróziótól lekoptatott, állatoktól kerítéssel védett területre kell telepíteni az új erdôket.

Van még idô, amíg sok erdô van, ami túlélte a pusztítást, hogy mindent átfogó erdôpolitikát találjanak, mely bizonyos fajokat teljes mértékben védene, másokat fenntartható módon használna. Skóciában az ôshonos erdôknek csak 1.5 %-a maradt meg, ez is megrongált állapotban; az újratelepítés feladata hatalmas.

Talán még lesz idô, amikor a fenyegetett és ma már védett fajokat visszavonják a termelésbe. Minden kivágott, 2500 éves Alerce helyett legalább 2500 db újabbat kellene ültetni. Ez fenntartható módszer, s ha a kitermelés mérsékeltebb, annál inkább az. Még a tengerparti 300 éves fákat is vissza lehetne állítani a termelésbe, ha kevesebb, mint egy ítéltetne kivágásra 300 újonnan növô helyett. Ögy végül az ôshonos erdô helyreállna.

A fenyegetett fajok kivágására szóló tilalom addig szükséges, amíg folytatódik a pusztító fakitermelés. A fenntartható faipar bevezetése, a növekvô csemetéknél kevesebb fa kivágása minden erdôre ki kellene hogy terjedjen. Ily módon örökké termôk maradnának erdeink. Másképpen a chilei erdôkrôl szóló két jelentés szörnyû jóslata beteljesül, és minden elveszik a következô negyedszázad során.

6. Végül, képzett szakembereivel és sokféle, bôséges természetes erôforrásával Chilének megvan a lehetôsége, hogy függetlenül mérje fel szükségleteit, és olyan ökológiailag és társadalmilag józan és fenntartható gazdaságot fejlesszen ki, mely kielégíti ezeket a kívánalmakat. Az elsôdleges erôforrások, különösen az erdôk kitermelése nem történhet külsô hatalmi érdekek szerint, mert ez kétségtelenül az erdô kizsákmányolásához és pusztításához vezetne; sem pedig a hasonló helyi érdekeknek megfelelôen, mert ezek egymással szövetkezve hasznot húznának a kizsákmányolásból, de mindez Chile egészének veszteséget jelentene. Ezzel a kihívással sok ország szembesül az UNCED riói konferenciája óta, ahol nem jött létre megállapodás az erdôk ügyében. Chile mutathatná az utat egy világméretû, új, fenntartható erdészet irányába.

[Ulrich a következô címeket adja meg, melyeken további információk kérhetôk a chilei erdôk ügyérôl:

Doug Tompkins
356 Buin, Puerto Montt X,
Tel: 56 65 250 079; fax: 56 65 255 1455

Pablo Sandor, Ayacara Foundation
PO Box 100-9, Santiago, Chile
Tel.: 56 2 231 8798; 214 1419

Mindkét címen terjesztik az erdôk és vadonok megértését szolgáló információkat. Az Ayacara alapítvány ökológiai tanulmányi projekteket létesít, és kiváló szálláshelyet és konferenciatermeket épített helyi faanyagból, helyi emberek segítségével. Az alapítvány több nemzetközi kapcsolatot szeretne Ä Ulrich egyik régebbi tanítványa most ott van.]

Eredeti cím: A Plea from D-Forested Scotland to Still-Forested Chile
Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítás
Forrás: The Balaton Bulletin (Spring 1997)
Fordította: T. T.

Melléklet

Gaia Sajtószemle, 319. szám fordított anyagai.

Kiadja: Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület Klubja (ETK)
Szerkesztô: György Lajos (Pi), gyorgy@koki.hu

TARTALOM

Kiknek kell a NATO?
15. Bölcselet
A fogyasztás világbirodalma
A vietnami buddhisták üldözése
Goldsmith: Fejlesztés mint gyarmatosítás
Amerikai parlamenti képviselô Tibetben
Virrasztás Tibetért
A Kuba elleni intézkedések erkölcstelenek
Föld Csúcs + 5
16. Harmadik Világ
Hírek Délrôl

Third World Resurgence No. 85, p. 29 Gar Smith: Who really needs NATO?
(Kinek van igazán szüksége a NATO-ra?)

A NATO 1949-ben jött létre Nyugat-Európa oroszoktól való megvédésére. A Szovjetunió felbomlásával így elvesztette létjogosultságát, a megszûnés helyett most mégis Keletre terjeszkedik, az amerikai adófizetôk 100 milliárd dolláros költségére.
Clinton szerint a NATO elengedhetetlenül szükséges az osztatlan és
demokratikus Európa megteremtéséhez. Ezt az érvelést azonban semmi sem
támasztja alá, sôt, már most látható, hogy a NATO bôvítését Oroszország
fenyegetésként értékeli: erre a lépésre a START II. tárgyalások
leállításával, és a nukleáris elsôcsapás-politika újbóli bevezetésével
válaszolt (ez utóbbiról még Gorbacsov mondott le 1993-ban). Ami a
demokráciát illeti, a Newsweek szerint a leendô tagállamoknak "vannak
ugyan gondjaik, de a demokrácia nem tartozik ezek közé". Nincs gazdasági
bizonyíték arra nézve sem, hogy a katonai költségvetés növelése
hozzájárulna a szabadpiac és a demokrácia fejlesztéséhez. Egy orosz csapás
elôször nem Közép-Európát, hanem Ukrajnát és a Baltikumot érné, amelyek
viszont nem lesznek tagok - tehát akiket felvesznek azoknak nincs rá
szükségük, akiknek meg szükségük lenne rá, azokat nem veszik fel. A
kiterjesztés valódi oka így az EÁ törekvése nyugat-európai hatalmi
szerepének fenntartására.

A NATO elmúlt 25 éves tevékenysége számos helyen vezetett a környezet
tönkretételéhez, veszélyes anyagok kiszóródása, a vizek és a levegô
katonai jármûvekbôl eredô szennyezése, radioaktív hulladék lerakása, zaj
és balesetek révén. A NATO bôvítéssel ezek fokozódása is várható, hisz pl.
egyedül Csehországban erre az évre több, mint 100 közös hadgyakorlatot
ütemeztek. A NATO bôvítés fô nyertesei mindenképpen a fegyvergyárak: a
közép-európai hadseregek "NATO-sítása" jó néhány évre biztosítja az iparág
virágzását. Az EÁ jelentôsen hozzá fog járulni e kiadásokhoz, azonban a
szokott feltételek mellett: a pénzt meghatározott gyárak termékeire kell
majd költeni. Így az adózók pénze a fegyvergyárakon keresztül
kampánytámogatások formájában szépen visszafolyik a politikusok zsebébe.

A NATO-csatlakozás eszköz lehet arra is, hogy a potenciális vetélytárs
közép-európai országokat politikai aggályok nélkül kizárják az EU-ból.
Az EU körül új vasfüggöny ereszkedik le, a schengeni határok formájában.
Ausztria pl. 140 millió $-t költ határainak megerôsítésére és
felszerelésére. Így míg a NATO befogadja Közép-Európát, az EU kizárná azt,
míg az EU-n belül a polgárok szabadon közlekedhetnek, a kívülállókat
illetôen az Interpol most állít be egy több millió adat kezelésére
alkalmas nyilvántartási rendszert. De ha megfelelô társadalmi viták során
elismernék, hogy a NATO kibôvítésének nincs létjogosultsága, százmilliárd
dollárok szabadulhatnának fel pl. az elmúlt fél évszázad során okozott
háborús károk felszámolására. MV

15. Bölcselet

Third World Resurgence No. 85, p. 37 Jeremy Seabrook: On the rise of
the Consumeriat (A konzumeriátus felemelkedése)

A szerzô érdekes párhuzamot von a marxi proletariátus és a mai
"konzumeriátus" között. Ez utóbbi létrejötte a kapitalizmus ügyes válasza
a proletárveszély elhárítására, különösen a jóléti államok kialakulásával
a második világháború után: a kizsákmányolt tömegek átformálása saját
tükörképére. A "konzumeriátus" lényege a birtoklás, ami legalább annyira
felôrli energiánkat, mint a korábbi kizsákmányolási formák. Feloldódik a
határ az ember és az áru között, szívünk a termelés ritmusára ver, ahol az
újabb és újabb igényeket állítják elô. Nem ismerjük már fel a különbséget
saját emberi szükségleteink és az ipari gépezet igényei között. A
"konzumeriátus" a kapitalizmus gyôzelme: sikerült úgy átalakítani az
emberiséget, hogy az élete felett ellenôrzést és elnyomást gyakorlókkal
szemben nem haragot és ellenállást, hanem hálát és tiszteletet érez. MV

Zöld Pók 1997. szeptember 24. Küldi: jonaomi@ari.bekkoame.or.jp ---
bpf-ineb@igc.apc.org

1994-ben a Mekong deltában az árvíz miatt 400 ember halt meg és
500.000-en maradtak fedél nélkül. A Vietnami Egyesített Buddhista Egyház
mentési munkát szervezett, ebben részt vettek szerzetesek. 1995
augusztusában egynapi, zárt tárgyaláson szabták ki rájuk az ítéletet,
azzal vádolva ôket, hogy "aláaknázzák a vallásos szolidaritást". Thich Nhat Ban buddhista szerzetest 4 évi, 5 társát 5 évig terjedô rabsággal büntették.

Thich Nhat Bant most magánzárkába tették, mert azt követelte, hogy a
büntetôtáborban javítsák meg a körülményeket, biztosítsanak orvosi
ellátást és megfelelô élelmezést. Elvitték a táborból, látogatni nem
lehet, egy 2,5 m2-es ablak és szellôzés nélküli, sötét cellában van. Már
többször megbüntették, 1966-ban is beadványban tiltakozott, mert a korrupt
hivatalnokok az idôs és beteg foglyokat mérhetetlenül keményen
dolgoztatják. A tiltakozókat elverték, de a tiltakozásuk eljutott a genfi
ENSZ emberjogi albizottságához.

Thich Nhat Ban már korábban, 1975 és 85 között átnevelési táborban
volt, mert támogatta a buddhista szervezetet.

A Nemzetközi PEN Kongresszus (Edinburgh) elítéli a vietnami írók
üldözését. Thich Tue Sy filozófust és Le Manh That történészt 1988-ban
halálra ítélték egy tiltakozó fellépésükért, ezt változtatták 20 évi
kényszermunkára. Nguyen Dan orvos 20 évet kapott, mert demokratikus
jogokat követelt. -- Alexandre Blokh a 64. PEN Kongresszus nevében 1997
augusztus 20-án mindezekrôl tiltakozó levelet írt a kommunista párt
titkárának, Do Muoi-nak. Részletesen fölsorolja a büntetésüket töltô
írókat, követelve, hogy vessenek véget az üldözéseknek, és tartsák be az
emberi jogokra vonatkozó ENSZ határozatot. Jonathan Watts

16. Harmadik Világ

The Ecologist vol 27 No2 March/April 1997, p. 69.-76. Edward Goldsmith:
Development as Colonialism (Fejlesztés mint gyarmatosítás) (Kivonatos fordítás)

A második világháború óta Észak országai nem holmi emberbarát
megfontolások miatt törekednek a Harmadik Világ fejlesztésére, hanem
azért, hogy annak országait bevonják a nyugati kereskedelmi rendszerbe,
újabb növekvô piacot teremtve a nyugati javak és szolgáltatások számára,
tovább, hogy az ipar olcsó munkaerôhöz és nyersanyaghoz jusson. Ez volt a
gyarmatosítás célja is, különösen az 1870 körül kezdôdött utolsó
szakaszában. A gyarmati és fejlesztési korszak között, mind a módszerek,
mind a társadalmi és környezeti következmények tekintetében folyamatosság
és hasonlóság van. Beléptünk a vállalati gyarmatosítás új korszakába,
amely kegyetlenebb és könyörtelenebb, mint a korábbi gyarmati kor.

x

Truman elnök 1949-ben az EÁ. Kongresszusa elôtt beszélt fejlett és
fejletlen országokról. A fejlesztés eszméje azonban jóval régebbi, a régi
gyarmatosítás korában is mindig errôl beszéltek. A két korszak céljai
azonosak, csak az elnevezések mások. Cecil Rhodes mondta 1890-ben: "Új
területeket kell találnunk, ahol könnyen jutunk nyersanyagokhoz, és ki
tudjuk használni (exploit) a gyarmati népek olcsó rabszolga-munkáját.
Ugyanakkor ott el tudjuk helyezni a fölösleges termékeinket." Ázsiában sok
ország teljesítette a nyugati kéréseket, Sziám 1855-ben a britekkel, Annam
1862-ben a franciákkal kötött szerzôdést. Kínát és Japánt háborúval, a
kikötôk bombázásával bírták rá, hogy megnyissák kikötôiket a nyugati áruk
elôtt. Több országra, pl. Kínára rákényszerítették a nyugati
vám-szabályokat. Ez történt Egyiptomban is. Latin-Amerikát nem kellett
gyarmatosítani, mert ott biztosított volt az ipari országokkal való szabad
kereskedelem, Afrika országai azonban gyarmattá lettek.

A formális gyarmati rendszer véget ért, nem azért, mert a gyarmatosítók
lemondtak a gazdasági elônyökrôl, hanem politikailag elfogadhatóbb és
ugyanakkor hatékonyabb módszerekhez nyúltak.

A negyvenes évek elejétôl az EÁ Külpolitikai Tanácsában egyre nagyobb
szerephez jutottak az ország nagyvállalatai. Az alapelv az "egyenlô
játéktér" lett. Ez a Bretton Woods-ban 1944-ben rendezett megbeszélésen
alakult ki, amikor megalakították a Világbankot és a Nemzetközi Pénzügyi
Alapot (IMF). Ekkor már mindent az EÁ üzleti körei irányítottak, Európa és
Japán nem juthatott szerephez.

100 évvel korábban Anglia volt a világ vezetô gazdasági hatalma,
hatalmas gyarmatbirodalom, a City a világ gazdasági központja, a britek
termelték a szén 2/3, az acél 5/7 részét, olcsó volt a munkaerô és a
munkások alig rendelkeztek jogokkal. Ezért Anglia jó eredményre
számíthatott a szabad verseny terén. A múlt század végén fokozatosan
elvesztette elônyeit, állandósult a gazdasági pangás és csökkent a bizalom
a szabad kereskedelem iránt, a gyarmatosításban többi európai ország is
részt kapott.

Külön történet, hogy miként alakult ki a bennszülött elôkelô réteg,
miként segítette az EÁ a saját híveit katonai kiképzéssel, fegyverekkel,
pénzzel. A segélyek, pl. az élelmiszer-szállítmányok egyre jobban növelték
a gyarmati országok függô helyzetét. Amerikai politikusok nyíltan
vallották, hogy az élelem politikai fegyver. A hatvanas-hetvenes években
több olyan ország kapott katonai segítséget, amelyet kívülrôl senki sem
fenyegetett - ezekben a diktátorokat védték meg (Nicaragua, Chile,
Argentína, Uruguay, Peru).

Az amerikaiak államcsínyeket szerveztek, ha érdekeik úgy kívánták, pl.
1954-ben Guatemalában, 1960-ban Brazíliában. Persze így volt ez régen is,
a britek segítették Kínában a bokszer-lázadást, Egyiptomban Izmail khedive
nacionalista lázadását, stb.

Általános szabály, hogy az egyes országok nemzeti gazdaságát
fölszámolták, tönkretették. Ismert, hogy a britek miként tették tönkre
India textiliparát, másutt a helyi termelést, a mûvészeteket és a
kereskedelmet. Kiviteli termelésre bírták rá a gyarmatokat. Példa a cukor.
A Világbank cinikus buzdítására a Harmadik Világ jelentôs része áttért a
kivitelre való cukornád-termelésre, anélkül, hogy megfontolták volna, van
a cukornak piaca? Az EÁ korlátozta a cukorbehozatalt, gabona-szirupot és
mesterséges édesítôszereket fogyasztottak, Európában pedig cukorrépát
termeltek. Amikor a Harmadik Világ országai a termelésület változatosabbá
akarták tenni, akkor a közgazdászok szörnyû bûn elkövetésével, "behozatali
helyettesítéssel" vádolták azokat. A kölcsönök föltétele volt, hogy
ilyesmit nem tehetnek.

Ez történt a Fülöp-szigeteken, ahol fölszámolták a parasztságot és a
nemzetekfeletti vállalatok érdekei szerint falusi proletárokká
változtatták ôket. A munkásság életszínvonalát csökkentették, mert a
munkabér-csökkentés szükséges "a foglalkoztatottság és a beruházások
növeléséhez". A középosztályt is felszámolták és átalakították, az új
kozmopolita középosztály a nemzetekfeletti cégektôl függ. Ezt az egészet
jól szolgálta Marcos például parancsuralma és katonai törvénykezése.

Kölcsönök.

Az államokat kölcsönök adásával lehet a legjobban kordában tartani. A
kölcsönök a legritkább esetben szolgálnak jövedelmezô beruházásokat. Jó
20%-át lefölözik a politikusok és tisztségviselôk. A pénz egy részét
haszontalan fogyasztási termékekre fordítják, fôleg a vezetôk fényûzésére.
Sok megy el közüzemi beruházásokra, amelyek lassan, vagy sosem térülnek
meg és igen sokat költenek a kormányok azokra a fegyverekre, amelyekkel
sikeresen le tudják verni a fejlesztési folyamatok áldozatainak
fölkeléseit. Az országok képtelenek voltak kifizetni az adósságaikat.
Ebben a helyzetben a Valutaalap szerkezet-átalakítási munkatervekkel látja
el az adóst, amely biztosítja, hogy fizessék a kamatokat. A kölcsönt
felvevô ország valóban gyarmattá válik.

A dolog nem új, Goldsmith részletesen elmondja: így cselekedtek a
franciák a múlt század közepén, amikor Tunéziát gyarmatosították. Egy több
évtizedes folyamat végén a franciák érdekeik biztosítására 1881-ben
megszállták az országot. Hasonlóan, bár bonyolultabb módon történt
Egyiptom gyarmatosítása. A múlt század közepén a kormányuk hiteleket vett
föl a hadsereg korszerûsítésére, és közmunkák céljaira (Szuezi csatorna).
1875-re már annyira eladósodtak, hogy kénytelenek voltak kivitelre
termelni - gyapotot és cukrot. Ennek érdekében a paraszti birtokok egy
részét kisajátították. Cukrot szállítottak Oroszországnak és
Németországnak. Hamarosan a kormány bevételeinek 2/3 részét kamatként
fizették ki külföldi országoknak. Rövidlejáratú hiteleket kellett
felvenniük és el kellett adniuk a Szuezi Csatorna Társaság részvényeit.
1876-ban Egyiptom pénzügyileg összeomlott. Több sikertelen beavatkozási
kísérlet után 1882-ben a britek megszállták az országot... Robert Owen írt
arról, hogy "a gazdasági függetlenség elvesztése nem csupán megelôzi a
politikai függetlenség elvesztését, hanem az elsô esemény a második
elôkészítését jelenti."

Ez történik ma a Harmadik Világ országaival. Galbraith: "Rendelkezvén
az oltóanyaggal, föltaláltuk a himlôt." A kölcsön nem szünteti meg a
nyomort. Példaként állítják az országok elé a "kis tigriseket". Ehhez
tudni kell, hogy sem Szingapúr, sem Hong Kong nem vett fel kölcsönöket.
Taiwan egy keveset felvett, igen korán, de ellenállt a további hitel
felvételnek.Csak Dél Korea vett fel jelentôs kölcsönöket, de ellenállva a
Világbanknak és IMF-nek nem nyitotta ki a piacát.

A piacok megnyitásának azért is jó eszköze a segély, mert az összeg
egy részét áruban adják. Az árú lehet természetesen bármi, pl. fegyver,
harci repülôgép is, általában olyasmi, amire a Harmadik Világ országainak
nincs szüksége: nagy gát, hibrid magvak, növényvédôk, mûtrágyák.

A Világbank szerepe a gyarmatosításban.

A 40-es - 50-es években az országok nem igényelték a kölcsönöket. A
Világbank intézményeket hozott létre Dél országaiban. pl. Thaiföldön
áramszolgáltatót és ipari bankot, un. "támogató hálózatot". Ezek
indították meg a kölcsönügyleteket. Ha egy ország anyagi bajba kerül,
rögtön behatolnak. Tanzánia 1974-ig ellent tudott állni a
nemzetekfelettieknek, de egy átmeneti válság révén oda is eljutottak a
szerkezet-átalakító tanácsadók.

A Világbank sok területen rendelkezik szakemberekkel, akik egy-egy adott
területet befolyásolnak: pl. az egészségügyet, az oktatást, az ipart, a
mezôgazdaságot, a szállítást, a környezeti szakterületet. Indiában
Narasimha Rao kormányában a kereskedelmi és a pénzügyminisztériumban 21
kulcshelyet foglalt el volt Világbank-tisztségviselô. Az újfajta
gyarmatosítás sokkal finomabb eszközökkel dolgozik, mint a régi.

A nemzetekfeletti vállalatok uralják a világot, az ügyeikbe erôs
nemzeti kormányok sem képesek belelátni- vagy szólni. Azok nem tûrik el,
hogy egy megszorító intézkedést hozzanak ellenük. Oda mennek, ahol a
munkaerô a legolcsóbb, a környezetvédelmi szabályok a leglazábbak, a
pénzügyi szabályok a legkevésbé terhesek és jelentôs anyagi támogatást
kapnak. A Volvo valaha svéd vállalat volt, ma CSAK KÜLFÖLDÖN végzi
mûveleteit.

Kialakult a bolygói szintû vállalati gyarmati rendszer. A vállalati
hatalom saját részvényesein kívül nem felelôs senkinek sem. Képesek
rákényszeríteni a kormányokat, hogy döntéseiket az ô érdekeikért hozzák,
és ne a kormányokat megválasztó népekért. Az elmúlt 50 év alatt, a
gyarmatosítás, a fejlesztés következtében egyre több ember került
nyomorba, egyre több kultúra pusztult el, egyre nôtt a természeti
környezet pusztulása. Meddig tarthat ez? Néhány évig, legfeljebb egy
évtizedig. Amit létrehoztak, az szükségszerûen csak rövid életû lehet.
Pi.

Zöld Pók, 1997. augusztus 23, feladó: LCartLng@gvn.net, küldi:
bpf-ineb@igc.apc.org (Lawrence Carter-Long)

A Reuter jelenti Washingtonból (Jim Wolf): A Virginia állambeli
kongresszusi képviselô, Frank Wolf Tibetben járt. Szerinte halálos
szorítás fojtogatja az ottani buddhista kultúrát és sürgôs cselekvésre van
szükség. Frank a vallási szabadságjogok harcosa, augusztus 9 és 13 között
turistavízummal járt Tibetben és nem árulta el, hogy a Kongresszus tagja.
(Más képviselôt, a kaliforniai Christopher Coxot idén korábban ugyanis a
kínaiak nem engedték be Tibetbe.) "Kína lepecsételt ajtók mögött
igyekszik megfojtani az országot. Ha semmit sem teszünk, egy ország, annak
népe, vallása és kultúrája egyre gyengül és egy napon eltûnik" mondotta
egy sajtótájékoztatón. "Nem tudok elképzelni még egy helyet a világban,
ahol ennyire lehetetlen lenne a szabad beszélgetés.Kormány-ügynökök,
képek, video-kamerák akadályoznak meg minden személyes kapcsolatot."

Három napot töltött Lhasaban és egyet vidéken - ezalatt találkozott
szerzetesekkel és közönséges tibetiekkel, akik "saját személyes
biztonságukat veszélyeztették azzal, hogy néhány percet ellopjanak az én
számomra és beszéljenek a tibeti helyzetrôl."

A fôvárost elárasztották a han nemzetiségû kínai telepesek, s a
fôvárosban biztosan, az országban valószínûleg többen vannak már a
tibetieknél.

(A kínai követség szószólója szerint a 2,3 millió lakos 95%-a tibeti.)

Republikánus nyomásra M. Albright külügyminiszter nemrégen
beleegyezett, hogy a minisztériumon belül november 1.-jével kinevez egy
megbízottat, aki arra fogja noszogatni Kínát, hogy kezdjen tárgyalásokat a
Dalai Lamaval.

Wolf arra kéri a kormányt, hogy gyakoroljon nyomást Kínára, hogy a
kínai elnök októberi amerikai látogatása alkalmával bocsássák szabadon a
lelkiismereti okok miatt bebörtönzött 700 tibeti foglyot.

(Szerk: a látogatáskor, a lapzárta elôtti napon Clinton udvarolt a
kínainak. Ilyen!!)

x

Augusztus 21-én Denise Paljor elküldte külön levélben a címemre a
magyarországi Tibetet Segítô Társaság részére ezen anyag részletesebb, 5,5
oldalas változatát, amelyet továbbítottam. Lemezen vagy drótpostán
keresztül szívesen elküldöm más érdeklôdôknek is, mert a teljes anyag túl
van a Sajtszemle befogadóképességén.

Wolf a jelentése végén 9 pontban összegzi javaslatait, amelyek részben
a fentiekben benne foglaltatnak. Azokon túl javasolja, hogy más képviselôk
is utazzanak Tibetbe, cselekedjenek a bebörtönzöttek érdekében, ezt
javasolja a Nemzetközi Vörös Kereszt felé is, a nemzetközi sajtót arra
kéri, hogy kísérjék figyelemmel a tibeti politikai pereket, kéri a
vallások képviselôit, hogy látogassanak Tibetbe. Pi.

Zöld Pók - 1997. szeptember 10. Küldi: CartLng@gvn.net (Lawrence Carter-
Long)- Feladó: bpf-ineb@igc.apc.org

Peking, Reuter. Tibetben hivatalosan közölték egy német képviselôházi
csoporttal, hogy 200 pap azért van börtönben, mert megszegte a biztonsági
szabályokat.

Chandral Rimpoche 58 éves, éhségsztrájkot kezdett a magánzárkájában a
Csuandongi 3. sz. börtönben, Dazu megyében Szecsuan tartományban,
tiltakozásul az embertelen körülmények miatt. Tavaly áprilisban 6 évre
ítélték, mert államtitkokat juttatott el a Dalai Lámához, midôn részt
vett a reinkarnálódott Pancsen Láma felkutatásában. A kínaiak, mint
ismert, mást választottak ki a 11. Pancsen Lámának.

Chadrel Rinpoche abban a börtönben van, ahol Hua Feng is raboskodott 20
éven át. Pi.

Zöld Pók, 1997. szeptember 12. Feladó: Buddhist Peace Fellowship
Küldi: jreardon

Juan Reardon, M.D., M.P.H. InfoMed/USA kéri a szervezeteket, hogy
segítsenek a Kuba elleni intézkedések fölszámolásában, mert azok
embertelenek és erkölcstelenek. Erre most van egy csekély lehetôség, mert
több képviselô benyújtott egy törvényjavaslatot (HR-1951 számon), amely
javasolja annak engedélyezését, hogy Kuba élelmiszert és gyógyszert
vásárolhasson az EÁ.-ban. A javaslatot már 61 képviselô támogatja.

A levél írója kéri, hogy kiki forduljon ez ügyben a saját - bármilyen
párti - képviselôjéhez. Pi.

Third World Resurgence No. 83 p. 5 Martin Khor: 'Earth Summit+5' ends
without 'Political Statement' (A Föld Csúcs+5 politikai nyilatkozat nélkül
zárul)

A rió óta eltelt idôszak eredményeit felülvizsgáló és a további
feladatokat kijelölni hivatott ENSZ Közgyûlés Rendkívüli Ülése - népszerû
nevén Föld Csúcs+5 - június 27.én, jóval éjfél után fejezôdött be. Az ENSZ
csúcstalálkozók történetében elôször politikai nyilatkozat nélkül,
helyette csak egy egyszerû, hatbekezdéses "Elkötelezôdési
állásfoglalásban" (Statement of Commitment) sikerült megegyezni, a
"Feladatok a XXI. századra további megvalósításának programja" címû
dokumentum elôszavaként. A sikertelenség oka a találkozón jelenlévô
kormány- és államfôk közötti számos, különbözô törésvonalak mentén
észlelhetô nézeteltérés volt:

- Észak-Dél között, elsôsorban a segélyek és a kereskedelem terén;
- Észak-Északon belül, különösen az éghajlatváltozást illetôen;
- egyes témákban fôleg az erdôk ügyében.

A Fenntartható Fejlôdés Világbizottság elnöke és alelnöke a politikai
nyilatkozat 3 szövegváltozatát készítette elô, de nem sokkal a tárgyalások
kezdete után nyilvánvalóvá vált, hogy nem sikerül megegyezésre jutni a
vitatott kérdésekben, és az idôvel folytatott csata hamarosan vesztésre
állt. Így a közgyûlés félidejében elvetették a nyilatkozat elkészítésének
tervét. Az ülés elnöke, a maláj Anb. Razali Ismail nem is erôltette nagyon
a dolgot, mondván, hogy helyesebb a hiányosságokkal és nézetkülönbségekkel
való szembenézés, mint az eredmények látszatának mindenáron való
erôltetése.

Az egyik legforróbb vitapont a fejlôdôknek nyújtott segélyek és
technológia-átadás kérdése volt. A fejlett országok nemhogy nem tettek
eleget Rióban vállalt kötelezettségüknek (miszerint nemzeti jövedelmük
0,7%-át fordítják fejlesztési segélyekre), de az elmúlt években - az
északi országokban folyó költségvetési megszorítások miatt - az erre
fordított pénzek csökkenése volt tapasztalható (0.27%- ra), és egyes
országok, pl. Japán kijelentették, hogy ezen továbbra sem fognak tudni
változtatni. Ehelyett új pénzügyi mechanizmusok - a magántôke bevonása,
környezeti adók, támogatások csökkentése - kidolgozását javasolták. A
fejlôdôk viszont követelték a segélyekrôl szóló riói ígéret megerôsítését,
és a most zajló folyamatok megfordítását.

Más területeken sem születtek új eredmények. Az erdôkrôl szóló
egyezmény menetrendjének kidolgozását megakadályozta az EÁ (és a mögötte
álló faipar) valamint egyes déli országok - India, Brazília - szövetsége.
Ehelyett csak az ENSZ Kormányközi Erdészeti Bizottsága által kidolgozott
több, mint 130 intézkedés követését javasolták.

A New York-i találkozó így szinte teljes csôdként, "Rió szellemének
elárulásaként" értékelhetô. Eredmény csak néhány apróbb kérdésben
született: pl. megegyeztek az ólmozott benzin teljes betiltásáról és az
édesvizek védelmérôl folytatott tárgyalások elsôdleges fontosságáról. MV

Third World Resurgence No. 83 p. 42 Jeremy Seabrook: The news from the
South (A hírek Délrôl)

Az elmúlt 20 évben általános tendencia a Délrôl
érkezô hírek arányának csökkenése az írott és elektronikus sajtóban. A
nagy TV-társaságok ezt a nézôk érdeklôdésének csökkenésével magyarázzák:
az emberek nem tudják követni az ott zajló folyamatokat, nem értik és nem
érdeklik ôket a fejlôdô országok problémái. A megjelenô hírek pedig a Délt
három jellemzô módon ábrázolják:

- tehetetlen, korrupt, zavaros helyként, ahol semmire sem mennek a volt
gyarmatosítók segítsége nélkül;
- turisták paradicsomaként, az északiak szórakozását szolgáló üdülôként;
- az Észak által elôírt fejlôdési utat szolgaian követô tanítványokként.

Mindez azt sugallja, hogy mindenütt olyan emberek élnek mint mi,
ugyanazt az életformát, értékrendet követve, ugyanazt fogyasztva. A
nyugati kultúra, a fogyasztás iránti vágy mint az emberi alaptermészetnek
legmegfelelôbb civilizációs forma jelenik meg. Láthatatlanná téve a
szegényeket, a rendszer veszteseit, a szenvedô milliókat. A hírek megvédik
az északiakat attól, hogy felismerjék jólétük és a Harmadik Világ
szegénysége közötti alapvetô összefüggést, és a láthatatlan többség
nyomorának valódi okait. MV

Third World Resurgence No. 84, p. 13 Chakravarthi Raghavan: US tries to
block Thai moves on traditional knowledge (Az EÁ megpróbálja
megakadályozni a Thai hagyományos tudás védelmét)

A thaiföldi kormány törvényjavaslatot szövegezett a helybéli
hagyományos gyógyítók tudásának és eljárásainak védelmében. Ezzel magára
vonta az EÁ haragját, amelynek helyi képviselete jegyzékben követelte a
törvénytervezet - még nem nyilvános - szövegének ismertetését, és
kereskedelmi szankciókkal fenyegetôdzött, mivel véleménye szerint ez
ellentétben áll a WTO "kereskedelemmel kapcsolatos szellemi
tulajdonjogokról" (TRIP) szóló egyezményével. Ami egyébként nem igaz,
mivel a TRIP egyik kitétele lehetôvé teszi az élôlényfajok kivonását a
szellemi tulajdonjogok körébôl - nemzetközi szervezetek is igyekeznek arra
serkenteni a déli államok kormányait, hogy éljenek ezzel a lehetôséggel. A
thai kormány pedig a Rióban elfogadott Biodiverzitási Egyezmény
szellemében járt el (amit egyébként az EÁ eddig nem írt alá). Az EÁ
lépésének hátterében nyilvánvalóan a gyógyszeripari cégek érdeke áll,
amelyek a trópusi országokban "ingyen" talált genetikai források
szabadalmaztatásával igyekeznek új haszonhoz jutni. MV

Zöld Pók 1997. október 10, Feladó: "Int'l Comm. of Lawyers for Tibet"
Küldi: bpf-ineb@igc.apc.org

(Virrasztás gyertyafény mellett San Franciscoban)

Egy új film bemutatása alkalmával ("Hét év Tibetben") Észak Kalifornia
Tibet Szövetsége kéri Tibet támogatóit, hogy csatlakozzanak október 12-én
a kínai konzulátus elôtt rendezett virrasztáshoz, megemlékezve az ország
kínai megszállása következtében meghalt 1,2 millió tibetire és a 6000
lerombolt kolostorra. Pi.