32. szám

(III. évf., 1998 jan. 15.)

Tartalom

E számunk egy Balaton Bulletin cikket hoz és szokás szerint egy környezeti nevelési könyvismertetést.

1. Jon Spayde: Lassan, mint én

Ez a cikk az Utne Reader 1997. március-áprilisi számából való, melyben külön rész szól a "Lelassulás Ä hogyan találjuk meg természetes ritmusunkat egy sebesség-ôrült világban" témáról.

2. Könyv: Savas esô szókeresô rejtvények

Mellékletünk a Gaia Sajtószemle 322. szám fordított anyagai.

Cikkek, dokumentumok

1.

Jon Spayde: Lassan, mint én

Ez a cikk az Utne Reader 1997. március-áprilisi számából való,
melyben külön rész szól a "Lelassulás Ä hogyan találjuk meg
természetes ritmusunkat egy sebesség-ôrült világban" témáról.

Olyan megbízás volt ez, mely minden írót érdekelne, már csak az irónia miatt is.

"Azt szeretném Ä mondta az Utne szerkesztôje Ä, hogy próbálj meg lassabb iramban élni egy darabig. Nézd meg, hogy valóban meg lehet-e csinálni. Azután írj róla."

A fônököm utasít engem, hogy lassuljak le! Sok koffeinrohamban látott már, ahogyan keresztülcsörtettem a folyosón. Vajon azt is tudta, hogy félóráig tudom bámulni a számítógép monitorjának bal alsó sarkát, nyakig merülve a tétlenségbe? Remélem, nem.

Az idô és én nem voltunk jóban. Talán amíg megírom ezt a cikket, tanulok valamit.

Az elhatározás, hogy egyszerûen éljünk, idôigényes lehet. éjra kell hasznosítani a szemetet, a költségvetést újra alakítani, eladni az autót, kertet tervezni. De lassan élni másodpercnyi késedelem nélkül el lehet kezdeni. Mély lélegzetet vettem és (lassan) felvettem a kabátomat. A hivatal lépcsôjén lefelé menve különösen erôlködtem, hogy megszokott ugrálós vágtámat nyugodt suhanássá alakítsam, melyet a buddhista szerzetes, Thich Nhat "sétáló meditációnak" hív. Egy lépés. Még egy. Megint egy.

Pech. Örökké tartott amíg leértem a lépcsôn.

Dobolást kezdtem érezni a mellkasomban. Az én kis belsô New York-i emberem volt, hadonászott és azt kiabálta: "Siess, te hülye!"

Nem vagyok New York-i Ä egy kis városból származom, Iowa államból. De nyolc évet töltöttem Manhattanben, ahol tökéletesítettem gyorstüzelésû beszédemet, azt a hajlamomat, hogy állandóan kifejezzem homályos aggodalmaimat, és általános, Dosztojevszkij-féle inkvizítorok üldözte viselkedésemet. Tápláltam és ápoltam ezt a türelmetlen kis krapekot. Ô pedig nem örült tervemnek.

Aznap este a vacsoraasztalnál mondtam Lauire-nek, a társamnak, hogy megpróbálok sietség nélkül enni.

"Jó ötlet"- mondta Laurie szemeit forgatva. Ugyanis egy egész cornwalli tyúkot meg tudok enni, amíg ô szétnyitja a szalvétáját.

Egy ideig lógattam a kanalamat a levesbe, levegôt vettem. Majd kínos eltökéltséggel a számhoz emeltem egy kanál paradicsomlevest. Próbáltam a leves ízét érezni, amint lecsúszott. Ütött egyet a gyomromba és hatalmas hömpölygô éhséget okozott.

Az idô ment! Ki voltam éhezve!

Laurie reményteljes mosolya eltûnt, amint elkezdtem csevegni és növeltem kanálsebességemet. Nemsokára azon kaptam magam, hogy három harapással befaltam egy cipót. Leöblítettem egy erôteljes korttyal a mangólébôl.

Néhány nappal késôbb a munkahelyen visszajátszottam a magnón egy méltóságteljesnek tartott telefonbeszélgetést, és meghallgattam a hangomat. Olyan volt, mint egy hadaró amerikai mókusé.

Minden alkalommal, amikor megpróbáltam lassítani szokásos elôcsarnoki rohanásaimon, szegycsontom mögött a kisember megfenyegetett az ujjával.

A modern világ többi része nem okozott problémát. Valójában épp a modern világ volt az, amely lelassított. A közlekedési dugók lehetôvé tették, hogy kövessem Thich Nhat Hanh tanácsát: Lélegezz és fogadd el, lélegezz és fogadd el Ä amikor képes voltam emlékezni. Email üzeneteket és faxokat írtam a telefonálás helyett és ez idôt hagyott arra, hogy eldöntsem, mit akarok mondani. A hangpostával minden telefonhívás választást jelentett, nem nyugtalanságot.

Az én problémám az a belsô elégtelenség érzés volt, hogy az egész világon nincs annyi idô, mely elég lenne arra, amit meg kell csinálnom. Néha ez az érzés arra ösztökélt, hogy ôrültként futkossak össze-vissza. Máskor homályosan fülembe súgta: "Minek?" és semmit sem csináltam egy örökkévalóságig.

Örásbeli feladataimat halogattam, úgy láttam, mindig bezsúfolhatok egy kis lassúságot az utolsó percben, éppen mikor határidôs volt a dolog.

Eközben otthon a szennyes halmozódott.

Laurie többször jelezte, hogy szeretné, ha a házimunkák felét én végezném.

Ögy fejem fölött egy kis fekete képregény buborékkal összegyûjtöttem a koszos ruhákat kosaranként. Nyolc kosár lett. Soha nem fogom tudni kimosni az összes szennyest.

Aztán a fekete buborék villanykörtévé változott. Hirtelen magam elôtt láttam az utat a tudatos lassúsághoz. Az út a teljes kudarc elfogadása volt.

Soha nem fogom tudni kimosni a ruhákat. Megmászhatatlan hegy volt. Amint megadtam magam, elkezdtem belerakni a gépbe a koszos alsónemûket. Semmi nem létezett a világon, kivéve engem, a fehér cuccokat, a fekete cuccokat, és a félelmetes színeseket.

Az este kellemes álomként telt el. Elvégeztem a mosást. Körülbelül két nappal túlbecsültem a ráfordítandó idôt.

Késôbb, még azon a héten, dolgozószobámban kísérleteztem a tudatos lassúsággal. Olyan rendetlenség volt, mintha éppen akkor kutatta volna át a maffia. "Életem végéig csak papírokat rendezek és aktákat rendszerezek" Ä mondtam magamnak. De minden tiszta és rendes lett kb. 20 perc alatt.

Meglepetés! A nem kapkodó, de rendíthetetlen, élénk és vidám, tudatosan választott lassúság nem a sebesség ellentéte. A gyorsaság és a tétlenség középútja Ä a két szélsôségé, melyekhez vonzódtam az idôvel folytatott soha véget nem érô párviadalomban. Amikor megadom magam "lehetetlenségének", abbahagyom a mellôzését. Megjön az az érzésem, hogy van idôm.

Ma reggel a fôszerkesztô megkérdezte: "Hogy halad a lassításos cikk?" Ami magyarul azt jelentette: ma van a határideje.

"Körülbelül félig van kész" Ä hazudtam.

Lassúság elôtti énem pánikba esett volna, de én egyszerûen átruháztam összes többi feladatomat, szeretett hangpostámra irányítottam a telefonhívásokat és úgy írtam, mintha örökké írhatnék. Most, három órával késôbb, befejeztem a cikket!

Eredeti cím: Slow Like Me
Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítás
Forrás: The Balaton Bulletin (Summer 1997)
Fordította: T. T.

Környezeti Nevelés

Savas esô szókeresô rejtvények

Környezeti nevelési báziskönyvtár (Selyemgombolyító)

Holland oktatócsomag
Acid Rain Searches
Savas esô szókeresôk
Manchester : Acid Rain Information Centre, 1987. - 7 p., ill.

KIKNEK SZÓL
A szókeresô rejtvények a 10-14 éves tanulók számára lehetnek érdekesek.

TARTALOM
A könyvecske 5 egységre bontva közöl fontos ismereteket a savas esôrôl: leírja a jelenséget, a kialakulásának okait, a káros környezeti hatásokat és ír arról is, hogy hogyan lehetne csökkenteni azoknak a légszennyezôdéseknek a mennyiségét, amelyek felelôsek a savas csapadék kialakulásáért. A szövegben elôforduló szakkifejezéseket és kulcsszavakat szókeresô rejtvényben rejti el. A rejtvények megoldása segíti a tanulókat a szakkifejezések megjegyzésében.

IDÕIGÉNY
Leckénként 20-30 perc

RÉSZEK
Bevezetés; Szöveg és rejtvény

MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
A teljes szövegrôl (a rejtvények megoldásával)

Dr. Adorjánné Farkas Magdolna ismertetése
(A Soros Alapítvány támogatásával)

Melléklet

Gaia Sajtószemle 322. szám

Kiadja: Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület Klubja (ETK)
Szerkesztô: György Lajos, gyorgy@koki.hu

TARTALOM

8.1-8.2 Gazdasági és Jogi kérdések
8.2 Jogi kérdések
8.4 Mozgalmi, társadalmi kérdések
9.0 Vegyes
Az Ethyl Kanada ellen
Vállalati "zöldülés"?
Növekedés vagy fenntartható fejlôdés
Európai génpiszka-törvény
Élet vs. nemzetekfelettiek
Dana Meadows: A politikusok jóléte...
Indiai falvak és a GATT
Finn falvak mozgalma

8.1-8.2 Gazdasági- jogi kérdések

Third World Resurgence No. 83 p. 21 Chakravarthi Raghavan: Ethyl vs
Canada or investor vs state (Az Ethyl Kanada ellen avagy befektetô az
állammal szemben) Az Ethyl Co. vállalat 251 millió $-ra perli a kanadai
kormányt, amiért az betiltotta az általa gyártott MMT nevû mangán-alapú
benzinadalék behozatalát és szállítását. Erre a cégnek az Észak-Amerikai
Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) nyújt alkalmat, mivel lehetôvé teszi,
hogy magánvállalatok is nemzetközi jogi intézményekhez forduljanak, amire
korábban csak az államoknak volt módjuk. Az Ethyl az MMT egyetlen
gyártója, és ezt az anyagot eddig is csak Kanadában használták: az EÁ már
korábban betiltotta, mivel a motor szennyezés-ellenôrzô rendszereit
károsítja. Az Ethyl most anyagi káráért és "hírnevének" romlásáért
egyaránt kártérítést követel. A per veszedelmes irányadó példát teremt,
mivel ha az Ethyl nyer az államoknak sokkal óvatosabban kell majd
eljárniuk közegészségügyi és környezetvédelmi intézkedéseik
meghozatalánál, nehogy hasonló helyzetbe kerülve milliókat kelljen
fizetniük a "megkárosított" cégeknek. Így az állampolgárok és a környezet
érdekei felé kerekedik a pénz és a számítás, az államok nemzeti
függetlenségük egy részét adják fel. A dolog még azért is rosszabb, mert a
nemzetközi bíróságokon született döntéseket titokban hozzák, ellenük
fellebbezni nem lehet. A NAFTA ellenzôi már korábban is óvtak ennek
lehetôségétôl, és a valóság most sajnos ôket igazolta. A Világkereskedelmi
Szervezetben most elôkészítés alatt álló Többoldalú Befektetési Egyezmény
(MAI) is hasonló jogokat adna a nagyvállalatoknak, az OECD valamennyi
országában! MV

Third World Resurgence No. 85, p., 6 Joshua Carliner: The Greening of
Global Reach - Corporate Environmentalism Comes of Age (kb.: A globális
zöldülés - A vállalati környezetvédelem nagykorúvá válása)

A vállalatok "zöldülésében" fordulópontot jelentett az 1992-es riói
Föld Csúcs. Bár már korábban is voltak olyan események, mint pl. az
1990-es Föld Napja az EÁ-ban, amelyek alkalmat adtak a nagyvállalatoknak
arra, hogy a környezet megmentôinek szerepében parádézzanak, ez
világméretû jelenséggé csak Rió után vált, amikor kiépült a
nemzetekfeletti vállalatok "felelôsségteljes világpolgár" arculata. Ez a
lépés legalábbis részben semlegesíti a zöldmozgalmak és nemzeti kormányok
szabályozási erôfeszítéseit is. A legtöbb fejlett ország a 60-70-es
években, a Love Canal (EÁ), Minamata (Japán), Seveso (Európa) nyomán
született mozgalmak hatására lefektette a környezet védelmének alapvetô
elemeit.

Bár a törvényi szabályozás nyomán a vállalatok ténylegesen
rákényszerültek néhány valós változtatásra, tisztább technológiák
bevezetésére, de elsôsorban nyelvezetük alakult át, magévá téve a
zöld-ökológiai frázisokat a mozgalmak és kormányok támadásainak
kivédésére. Maurice Strong, az UNCED fôtikára szerint pl. az ipar újfajta
értelmezést kell adjon a környezet védelmének, ami kivezeti jelenlegi
válságából - ami azonban kizárja a társadalmi és alulról szervezôdô
mozgalmak hangjának érvényesítését. Az ipar "zöldülésének" eredménye a ma
már többszázmillió (1990-ben 200, elôrejelzések szerint 2000-re 300) $-os
környezetvédelmi ipar létrejötte, amely azonban csak a csôvégi megoldások
fejlesztésén fáradozik, anélkül, hogy az alapproblémát érintené. MV

"A világnak az a baja, hogy csak a bölcsek töprengenek, az ôrültek
mindig teljesen bizonyosak önmagukban." Szent-Györgyi Albert

Third World Resurgence No. 85, p., 10 Joshua Carliner: Growth equals
sustainable development? (A növekedés egyenlô a fenntartható fejlôdéssel?)

A vállalati környezetvédelem szerint a fenntartható fejlôdés kulcsa a
szabad kereskedelem, és ezért erôsen támogatják a NAFTA-t, a WTO-t és a
hasonló szervezeteket. David Korten véleménye azonban az, hogy a
nagyvállalatok aktív szerepet játszva ezen intézmények arculatának
alakításában, azokat a saját jogaik és szabadságuk biztosítására
fordítják, a fogyasztók és a környezet védelmének rovására. Ezen
kereskedelmi intézmények fontosságának további hátrányos hatása az ENSZ
kiszorulása a nemzetközi színtérrôl. Maga a gazdasági növekedés vált
céllá, de a jelenlegi növekedési modell a szegénység csökkentése helyett
csak újat eredményez.

A világ problémáit - az UNDP szerint is - nem a növekedés, hanem az
elosztási viszonyok megváltoztatása oldhatja meg. Ugyanakkor az 1950-es
évek óta tartó növekedés motorjai pontosan azok az iparágak voltak,
amelyek a környezeti válságért is felelôsek - az olaj- és vegyipar,
energiatermelés, szállítás, bányászat és fémgyártás. A gazdasági növekedés
tanának alaptétele, hogy a termelésnek és fogyasztásnak az egész világon
fokozódnia kell - ezt biztosítják a "zöld" reklámok, melyek az emberek
lelkiismeretének elaltatása mellett serkentenek a további vásárlásra. A
megoldási javaslat a környezeti költségek beépítése. Ezzel azonban a
számos elméleti nehézség mellett - hogyan lehet számszerûvé tenni nem vagy
nehezen mérhetô, kiszámíthatatlan dolgokat?- az a probléma, hogy a
vállalatok inkább csak szavakban kötelezik el magukat mellette. A
gyakorlatban pl. amikor az EÁ be akarta vezetni egy kismértékû energia-adó
kivetését, a Chevron egyik vezetôje azonnal élénk tiltakozásba kezdett. De
még a költségek legalaposabb beépítése mellett sem hagyhatjuk a
fenntarthatóság és egyenlôség kérdését teljesen a piac kezeiben. MV

8.2 Jogi és igazgatási kérdések

Nature 386(6625), 530. - 1997. április 10. - T. Reichhardt: Biologists
sound warning on species conservation (A biológusok figyelmeztetnek a
fajok természetvédelme ügyében) - hogy ti. a veszélyeztetett fajokról
szóló amerikai törvény tervezett módosítását, mely a földtulajdonosok
számára kedvezôbb, csak komoly tudományos alapokon lenne szabad bevezetni.
A védett területeken szabad lesz "területfejleszteni", ha az élôhelyek
védelmét biztosítják; az errôl szóló tervezeteket azonban sokkal
alaposabban kellene elbírálni az engedélyek kiadása elôtt. (gör)

NATURE 386(6625), 532. - 1997. április 10. - A.A.: Europe outlines
labelling rules for genetic modification seeds (Elkészült az európai
génpiszkáltmag-címkézési szabályok vázlata) - mégpedig kötelezô lesz
ráírni, de visszamenôleg nem, azaz a már engedélyezett vetômagok továbbra
is a szokásos címkével forgalmazhatók. Nem érinti a tervezett rendelkezés
az ilyen vetômagból termesztett növényeket és a belôlük készült
élelmiszereket sem. A Greenpeace szerint a szabályozás laza, pl.
génpiszkált és rendes vetômag keveréke esetében csak azt kell feltüntetni,
hogy a keverék tartalmazhat módosított vetômagot; továbbá nagy a szakadék
a termelôknek és a fogyasztóknak szánt jelölések között. Ez utóbbi esetben
az élelmiszert csak akkor kell jelölni, ha tulajdonságai lényegesen
különböznek a hagyományos termékekétôl. (gör)

Third World Resurgence No. 84, p. 20 Chakravarthi Raghavan: Life vs
TNCs - and TNCs win (Élet kontra nemzetekfeletti vállalatok - az utóbbiak
nyernek) Az Európai Parlament idén nyáron 378 igen, 113 nem szavazat és 19
tartózkodás mellett elfogadta a Jogi Bizottság ún. Rothley-jelentését az
európai szabadalmi törvény módosításáról, amely lehetôvé teszi a növények,
állatok és emberi gének, sejtvonalak és más élô anyagok
szabadalmaztatását. A tervezet most visszakerül a Miniszterek Tanácsához,
és ha ez is elfogadja (ami nagyon valószínû) akkor legálissá válik az élet
szabadalmaztatása Európában. Az európai zöld szervezetek a döntést
megelôzô hetekben keményen lobbiztak a Parlamentnél, de a bôséges
forrásokkal és jó kapcsolatokkal rendelkezô biotechnológiai ipar mellett
labdába sem rúghattak. A Parlament döntése sajnos nagy visszalépést jelent
nemcsak Európa, hanem az egész világ, fôleg a biodiverzitás megôrzéséért
és igazságos használatáért küzdô szervezetek és közösségek szempontjából.
Az egyetlen remény, hogy talán nem minden tagország fogja elfogadni, és
törvényhozásába beépíteni az új európai jogszabályt, amit így kénytelenek
lesznek újratárgyalni. Az viszont biztos, hogy ez a döntés újabb tápot ad
az európai intézményekkel szembeni bizalmatlanságnak, és ismét csak azt
jelezi, hogy az EU nem az európai népek, hanem az európai ipar uniója. MV

Taiga-News Issue 22 October 1997 - Peter Abramowicz
Szeptember 5. - majordomo tao.ca. - Augusztus
29. native-l@tamvm1.tamu.edu

Egy torontói bíróság a fogyasztói bojkottok korlátairól fog dönteni egy
szeptember elején kezdôdött ügyben.

A Daishowa cég beperelte a Friends of the Lubicon (a lubicon törzs
barátai) nevû kis szervezetet, mely az észak-albertai lubicon cree törzs
támogatására jött létre. A cég olyan döntést szeretne, amely
megakadályozná a csoportot, hogy a fogyasztókat tájékoztassa arról, hová
is jut valójában pénzük.

A per egy több mint hat éve folyó bojkott következménye. A vállalat az
indiánok által lakott területet szemelte ki arra, hogy tarvágást
folytasson. A vadász-törzs ma is hagyományos életmódot folytat, a terv
súlyosan érintette volna tehát ôket. A Friends of the Lubicon (FOL)
bojkottot hirdetett és ezzel sikerült visszatartania Daishowát az
irtástól, ami szerintük több mint 11 millió $ kárt okozott a számukra.

A per évek óta folyik. A cég 1996 januárban már elérte, hogy ideiglenes
határozatot hozzanak a bojkott felfüggesztésére, most szeretnék, ha
végleges döntés születne és sikerülne kártérítésre is kényszeríteni a
résztvevô önkénteseket. Mi több, a törzs földhöz való jogát is kétségbe
vonják.

A per mérföldkô lehet, hiszen ha a bojkottot megszüntetik, az
tulajdonképpen a polgárok bármilyen fajta beleszólási lehetôségét
lehetetlenítené el; és nem is akárhol: egy olyan országban, mely mindig is
az emberi szabadságjogok egyik fô letéteményesének szerepében tetszelgett.
Van ez így. Andor

Környész 372, 1997. június 4.

Donella Meadows: Welfare For Politicians Could Help The Welfare Of The
Rest Of Us (A politikusok jóléte elôsegítheti mindnyájunk jólétét)

Kedves amerikai barátaim, egy közelmúltban lezajlott New York Times/CBS
közvélemény-kutatás szerint a lakosság 89%-ának az a véleménye, hogy a
politikai küzdelem rendszerét alapvetôen meg kell változtatni. Csak 8%
gondolja azt, hogy csupán kisebb foltozgatásra van szükség. (Olyan
vélemény, hogy "semmiféle változtatás nem kell, a küzdelmek nagyszerûen
mûködnek" nem hangzott el.)

Nem vagyunk bábok.

Egy közvélemény-kutatás szerint a lakosság 68%-a úgy véli, hogy a
Kongresszus nem akarja megváltoztatni a választási küzdelem költségeire
vonatkozó törvényt, 53% szerint Clinton sem akarja azt.

Az adatok igazak.

Mégis van néhány dolog, ami nyugtalanít engem. Ezt akarom itt
megvitatni Önökkel. Elôször is, a közvélemény-kutatás szerint, bár mi meg
vagyunk gyôzôdve arról, hogy a választási küzdelmek pénzei megvesztegetik
a kormányt, mégsem tulajdonítunk ennek a kérdésnek nagy fontosságot,
összehasonlítva például a bûnözéssel, iskolák kérdésével és a gazdasággal.

Kérem, gondolják ezt át. A tôkések akik megvásárolják a kormányunkat,
velünk, közönséges adófizetôkkel százmilliárdokat fizettetnek ki a
magasabb adók és a kisebb elônyök révén. Az iskoláinknak azért jut ilyen
kevés, mert a Pentagon olyan sokat pocsékol el. Állandó nyomás alatt
tartják a kormányt, hogy csökkentse mindenféle kiadását és a gazdagok a fô
okai annak, hogy sokan közülünk úgy érzik, hogy semmire sem megyünk és
sokan feladják és bûnözôkké válnak. Mivel a pénz a politikusok felé
áramlik, az egészségbiztosító intézményünk egyre embertelenebb és
megfizethetetlenebb. Miután a bankok kifizették a szabályozókat, nekünk
kell kezeskednünk értük, ha tönkre jutnak. Ásványainkat, erdeinket és
legelôinket eladtuk az iparmágnásoknak akik pusztulást hagynak maguk után.

Ki vagyunk rabolva. Teljesen.

Az újságokban minden nap kisebb vagy nagyobb példáját látjuk annak,
hogy a kormány a választási küzdelem embereiért és a nép ellen dolgozik. A
múlt héten a Szenátus leszavazott egy törvényt amely nehéz adót szabott
volna ki a cigarettára és a pénzt 10 millió gyerek gyógyítási költségeire
fordította volna. Az ötletet támogatta egy republikánus, Orrin Hatch és
egy demokrata, Ted Kennedy.

Az amerikaiak túlnyomó része támogatta a javaslatot. Azonban a
dohánygyárak nagyösszegû csekkeket írtak alá, amit a gyerekek nem tehettek
meg. Így a javaslatot 55:45 arányban leszavazták, ami pontosan tükrözi,
hogy a szenátorok közül hányan dohánygyár-tulajdonosok. (Nem kell
mindegyiküket megvenni, elegendô, ha a felerészüknél valamivel többet
megvásárolnak.)

Többé nincsen demokráciánk.

Egy asszony, amikor nem tudta megakadályozni, hogy a gyerekei iskolája
közelében veszélyes hulladék égetôt létesítsenek, azt mondta:
gazdagság-uralom van. ("wealthocracy.") A tiszta levegô határértékekkel
kapcsolatos vita éppen kezd elmérgesedni, a szénbányák és a
gépkocsi-vállalatok keményen lépnek fel, és a parlament egy
tisztségviselôje azt nyilatkozta a Washington Postnak: "A végsô
határozatot nem lehetséges pusztán a gyerekek védelme alapján meghozni."

Barátaim, ennek a kérdésnek a fontossága miatt elsôbbsége van. Ha
szükséges, hogy a kormány szigorítsa a környezetvédelmi szabályozást, hogy
bármilyen módon segítsen a szegény embereken, hogy távol tartsa a
földgyalukat és a hirdetéseket a nemzeti parkokból, hogy költséghatékony
módon megvédje az országot, hogy fenntartsa az autópályákat és a hidakat,
hogy elfogulatlanul érvényre juttassa a törvényeket, hogy tisztességesen
adóztasson bennünket, hogy legalább valamennyire is hozzáértô legyen,
akkor a választási küzdelem reformja képezi a legfontosabb elsôbbséget,
mivel ez a kulcsa az összes többinek.

Ha megkérdeznék, miként javítsuk meg a rendszert, a köz-véleménykutatás
szerint a legtöbb ember szerint nyilvánosságra kell hozni, hogy honnan
származnak a választási küzdelem pénzei és hogy miként költik el azokat.
Azt gondoljuk, hogy a rádió- és tévéállomásoknak szabad idôt kell adniuk a
küzdelem számára. 78 százalékunk ellenzi a küzdelem közpénzekbôl való
támogatását.

Ami a közpénzekbôl való támogatást illeti, én magam is összerázkódom
arra a gondolatra, hogy megadóztassanak a választási küzdelem érdekében.
Azt gondolom: miért fizessek azért, hogy belém sulykoljanak valamit? Azt
is hallottam már, hogy a nyilvános küzdelem pénzügyi támogatása azonos a
politikusok jólétével. Ez túlságosan drága, mondják.

Egy új rendszer távolról sem kerülne annyiba, mint a jelenlegi.
Milliókba kerülne és billiókat takarítanánk meg: ennél jobb beruházás nem
létezik. És fontolják meg: ha közvetlenül fizetnénk a választási
hadjáratukért, semmi kétség nem lehetne afelôl a politikusok fejében
arról, hogy értünk kell dolgozniuk. Összpontosítani tudnának a munkájukra,
ahelyett, hogy idejük felét arra fordítanák, hogy pénzeket gyûjtenek a
következô választási küzdelmükhöz. A szegény emberek is jelöltetni tudnák
magukat és a gazdag embereknek nem lenne automatikusan elônyük. És, ha mi
fizetnénk a politikai beszédekért, volna esély rá, hogy a Legfelsôbb
Bíróság kialakítsa az erre vonatkozó legfontosabb szabályokat. Nem lenne
mocskolódás. Megkérdeznénk: Milyen volt a legutolsó állásfoglalásod, mire
szavaztál? Ezt néhány perc alatt elmondhatja valaki. Adunk elég pénzt, de
ahhoz nem elegendôt., hogy béreljen egy tájékoztató vállalatot és
hamburgerként eladja magát.

Alapító atyáink figyelmeztettek bennünket arra, hogy csak addig lesz
demokrácia, ameddig minden nemzedék hajlandó küzdeni érte. A küzdelem nem
csak háború lehet, és az idegen diktátorok - vagy idegen választási
küzdelmi szakemberek - nem jelentik az egyetlen fenyegetést a kormány és a
nép számára. Ha vissza akarjuk kapni a demokráciánkat, meg kell küzdeni
érte, miként az alapító atyáink tették, a bennünket irányító korrupt
hatalmi rendszerrel szemben.

Megtehetjük. Pi

8.4 Mozgalmi, társadalmi kérd.

Third World Resurgence No. 84, p. 2 Jasper Goss: Conflict and
resistance in Indian shrimp aquaculture (Ellentét és ellenállás az indiai
ráktenyésztés ügyében) Miután az indiai Legfelsô Bíróság tavaly decemberi
nagy jelentôségû ítéletében (Sajtószemle 316.) betiltotta a tengerpart
menti ráknevelô telepek mûködését, az érdekelt vállalatok minden eszközt
bevetettek a döntés megváltoztatása érdekében. Nyomást gyakoroltak az
indiai parlamentre, amelynek egy fél házzal mûködô ülése idén el is
fogadta az ún. "Akvakultúra törvényt", amely életbe lépése esetén
érvénytelenítené a bíróság döntését. Ennek azonban még az alsóházon is át
kell mennie. Sikerrel lobbiztak a Legfelsô Bíróságnál is az ítélet
újratárgyalása érdekében, ami júliusban megkezdôdött. Emellett
közönségkapcsolati cégeket bíztak meg, hogy meggyôzzék a lakosságot és a
törvényhozókat arról, hogy a szóban forgó területek már elég
szennyezettek, és a ráktenyésztés ehhez csak elenyészô mértékben járul
hozzá.

Ebben a helyzetben a ráktenyésztést ellenzô helyi lakosoknak és
szervezeteknek kevés lehetôségük maradt. Júliusban két konferenciát
szerveztek, egyet a helyi lakosok, szervezetek és a ráktenyésztést ellenzô
politikusok részvételével, akik elmondták, hogy hogyan próbáltak rájuk
nyomást gyakorolni a ráktenyésztési ipar képviselôi. A második
tanácskozáson tudósok és kutatók mutattak be bizonyítékokat a tengerparti
ráktenyésztés káros környezeti és társadalmi hatásairól. A mesterséges
ráktenyésztés ma már Ecuadortól Thaiföldig elterjedt, ezért az indiai
mozgalom küzdelme, nemzetközi példát teremthet: gyôzelme a helyi
közösségek és a nemzeti törvényhozás újfajta kapcsolatának modelljét
teremtheti meg, és egyben utat mutathat a hasonló gondokkal küzdô
közösségeknek is. MV

Third World Resurgence No. 84, p. 11 Claude Alvares: An Indian village
bucks GATT over control of genetic resources (Egy indiai falu lekôrözi a
GATT-ot a genetikai források ellenôrzésében) A dél-indiai Kerala állambeli
kis falu, Pattuvam szokatlan kezdeményezése a lakosok közös tulajdonába
helyezte a falu határain belül található valamennyi genetikai forrást,
kizárva így a nemzetekfeletti vállalatok "biokalózkodását" területükön.
Az áprilisban tartott ünnepség során egy kislány nyújtotta át a falu
polgármesterének a környék valamennyi állat- és növényfajának jegyzékét.
Egyben felállítottak egy fórumot is a biodiverzitás védelme érdekében -
a jövôben a falu környékén található genetikai anyagot kihasználni
szándékozó személyeknek vagy vállalatoknak ehhez kell fordulniuk.
Az ünnepség egy kiállításnak is helyt adott, amely bemutatta a környék
jelentôsebb növényeit.

A kezdeményezés gyökerei 1995-re nyúlnak vissza, amikor a falubeli
fiatalok egy csoportja megkereste Vandana Shiva intézményét, hogy segítse
a falu fenntartható fejlesztésének megtervezését. A megkeresést a faluban
rendezett, a biodiverzitás védelmérôl szóló mûhelyek követték, amelyekre
szakértôket is meghívtak. A környékbeli élôvilág felmérését végül a helyi
fiatalok és gyerekek bevonásával végezték el, mellôzve az akadémikus
botanikusokat, hogy így is közelebb hozzák a helybélieket a birtokukban
lévô értékekhez. A felmérés során még 26, gyakorlatban is tenyésztett
rizsfajtát tártak fel (a helybéli dalok több, mint 100-at ismernek),
valamint 366 további növény-, 93 madár és 30 halfajt.

A nyilatkozat jogi alapját az indiai alkotmány egyik módosítása
nyújtotta, amely jelentôs hatalmat ad a faluközösségek és önkormányzatok
kezébe. De még így is, noha érvényes, a nyilatkozat ellentétes a
nemzetközi szabadalmi jogokkal, hiszen a genetikai források tulajdonjogát
egy közösségre ruházza, ami szokatlan és újszerû megoldás. MV

The Ecologist 27:5:178, Sept/Oct 1997 Hilkka Pietilä: The villages in
Finland refuse to die (Finnországban a falvak nem akarnak kipusztulni)

(A szerzô kutató hölgy, az alább ismertetett mozgalom fontos
személyisége, az EK-höz való csatlakozást ellenzôk egyik vezetôje.)

Mint akiket csak késôn kezdtek "fejleszteni", a finn nép emlékszik még
az iparosítás elôtti korszakra és képes annak fölismerésére, hogy a
"haladás" felé való menetelésük alatt mit veszítettek. Finnországban erôs
mozgalom bontakozik ki azzal a céllal, hogy megakadályozza a falu
hanyatlását, megôrizze annak kulturális azonosságát és megszabaduljon a
világgazdaságtól való függéstôl és sebezhetôségtôl. A mozgalom igyekszik
megállítani a városba áramlást, megvédve és fellendítve a helyi
gazdaságot, csökkentve a mai ipari társadalommal szembeni várakozásokat és
amennyire csak lehetséges, javítva a mezôgazdaság helyzetét és általában
a falusi közösségi életet.

25 éve folyik ez a küzdelem. 1961 és 75 között mintegy félmillió falusi
ember ment a városokba és az ipari településekre, közülük 200000
kivándorolt Svédországba. Vidéken bezárták az iskolákat, a
postahivatalokat, tönkrementek a kis boltosok, a vidék gazdasága halálra
volt ítélve.

A mozgalom szembeszállt a politikai és ipari vezetôkkel, akik a
nemzetekfeletti vállalatokat igyekeztek az országba csábítani. Ezekre a
vezetôkre nem számíthattak, csak saját magukra. A mozgalom elôbb lassan,
aztán gyorsabban terjedt, ma 3000 falusi bizottságuk mûködik az országban
s a mozgalomnak kb. 30000 tagja van. Jelentôs hatásuk van mintegy 500 000
falusi lakosra.

Vonzóbbá akarják tenni a falusi életet, igyekeznek rábeszélni az
elvándoroltakat a visszatelepülésre, igyekeznek megvalósítani ennek
föltételeit. Önkéntes csoportok rengeteg közösségi munkát végeznek:
utakat, sportpályákat, csónakkikötôket, közösségi házakat létesítenek,
kis üzleteket, iskolákat, postahivatalokat tartanak fenn, segítik a
kézmûves mesterségek meghonosodását. Az egyik faluban ortodox kápolnát
építettek ugyancsak kalákában.

Ápolják a helyi kulturális hagyományokat, helyi múzeumokat hoznak
létre, kiállításokat, elôadásokat és ünnepségeket, zenei fesztiválokat
szerveznek, bemutatják a hagyományos termelési eljárásokat is. Fölélednek
a helyi színházak.

A haladásnak a mostaninál kiegyensúlyozottabb és emberibb alakjait
akarják megvalósítani.

Sok a vita, olykor meg kell küzdeniük a hatóságokkal, akik pl. be
akarják zárni a kis létszámú iskolákat, más vezetôk egy-egy kis települést
ipari és üzleti központtá akarnak átalakítani, ehhez olykor anyagi
támogatást kapnak az állami szervektôl. Pi

9. Vegyes

Third World Resurgence No. 85, p. 32 Philip Bereano: Don't take
liberties with our genes (Ne játsszatok a génjeinkkel)

A genetika elmúlt évtizedekben lezajlott látványos fejlôdése, elsôsorban
a Human Genom Projekt terén reális lehetôséggé tette emberek teljes
génállományának feltérképezését és ez alapján elôrejelzések felállítását.
Az EÁ-ban biztosítótársaságok már több ízben megtagadtak életbiztosítást
olyan személyektôl, akiknél valamilyen betegségre hajlamosító gént
találtak, a Védelmi Hivatal pedig valamennyi alkalmazottjától génmintát
vesz, úgy hogy azoknak adataikba nincs betekintésük. Mindez súlyos
kérdéseket vet fel, hiszen a technológia sohasem teljesen objektív, mindig
valamilyen érték- és célrendszer kormányozza. A genetikába vetett túlságos
hit félrevezetô is, alábecsüli a környezet szerepét: egy hajlam megléte
nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ki is fog fejezôdni az egyén élete
során. Pl. a "rák-gén" megtalálására irányuló erôfeszítések mellett
elhanyagolják a rák kialakulásában szerepet játszó környezeti tényezôk
elleni küzdelmét. Szabályozásra van szükség, amely csak a személy elôzetes
beleegyezése és betekintési joga mellett teszi lehetôvé génállománya
feltérképezését, a talált esetleges "negatívumok" pedig nem szabad, hogy
hátrányos megkülönböztetéshez vezessenek. MV