4. szám

(II. évf., 1997 júl. 28.)

Tartalom

Ez a szám a gráci Második Európai Ökumenikus Találkozóról szól.

1. Négy interjú Grácból: Christa Springe, Rüdiger Noll, Ulrich Duchrow, David Cowling.

2. Négy beszámoló Grácból: A chiapa indiánok mozgalma a neoliberalizmus ellen. Kelet-Európa és a Dél áldozatai szabaddá teszik egymást. Az Ôrség-Vendvidék nemzeti parkért. Akik kiléptek az államból.

A gráci találkozóról többszáz kép található a BOCS Weblapján.

Cikkek, dokumentumok

1.

Négy interjú: Christa Springe, Rüdiger Noll, Ulrich Duchrow, David Cowling.

Christa Springe lelkésznô, az Európai Ökumenikus Koalíció elnöke, kérdésünkre a Találkozón betöltött feladatairól beszélt:

Elsôsorban a Koalíció elnökségével járó feladatokat látom el; a Koalíciót mintegy száz báziscsoport alkotja egész Európából. Nagyon fontosnak tartom, hogy a báziscsoportok üzenete hangot kapjon a Találkozón. Legfôbb feladatom tehát, hogy ezt elôsegítsem.

Ugyanakkor az egyik Dialógus Fórum elôkészítô csoportjának vagyok hivatalos tagja. A Fórumokon van lehetôség arra, hogy a résztvevôk és látogatók találkozhassanak a küldöttekkel. Az általam szervezett Fórumon a szegénységrôl, a diszkriminációról és az elkülönítésrôl lesz szó. Az, hogy hivatalos minôségben leszek ott jelen, ilyen helyzetben szólalok fel, megkönnyíti, hogy közvetítsem a báziscsoportok üzenetét a hivatalos küldöttek felé.

Maga az üzenet mindig formálódik, de máris világos, hogy ha az egyházak hierarchiái saját körükön belül maradnak, nem látják a világ valódi problémáit, és elfeledkeznek arról, mekkora erô rejlik az emberekben, a keresztényekben a változtatásra. Hajlamosak azt hinni, hogy ôk az egyház; nem, mi valamennyien együtt alkotjuk az egyházat. És ha a valódi válaszokat keresik, az igazságot, a problémák megoldását, oda kell figyelniük a bázisra, amely ténylegesen dolgozik az igazságosságért, a változásért, hogy mi mindent tesznek, milyen tapasztalataik vannak.

Ezek a csoportok, amelyek most az Ökumenikus Falut alkotják, évek, sôt néhány esetben évtizedek óta dolgoznak már. Legtöbbjük a Zsinati Folyamaton belül, az igazságosság, béke vagy a Teremtés megôrzése témakörében munkálkodik, folytatva a bázeli hagyományt, törekedve arra, hogy most a grazi találkozót befolyásolják. Nagyon sokat tanulunk egymástól ezekben a napokban; az itt tapasztaltak új alapot, bátorítást, kapcsolatokat és fejlôdést jelentenek a további munkához a Találkozó elôttihez viszonyítva.

Rüdiger Noll lelkész, az Egyházak Európai Tanácsának szervezô titkára:

Nagyon nehéz volt elérni, hogy a grazi Találkozó létrejöjjön, hosszú idôbe telt, míg eldöntöttük, hogy legyen, és rengeteg munkát igényelt az elôkészítése.

De most, hogy már zajlik a Találkozó, nagyon boldog vagyok, hogy létrejött, hogy annyian eljöttek, és külön örülök annak, hogy több kelet-európai résztvevô jött, mint nyugat-európai. Ezt nagyon komoly sikernek tartom.

Ugy érzem, valódi, intenzív párbeszéd folyik a rendezvények keretében, a kommunikáció új formái jönnek létre Kelet és Nyugat között.

Minthogy ez már a második ilyen találkozó, fontos, hogy továbbvigyük a bázeli hagyományt, az ott megfogalmazott célokat, elkötelezôdést. Remélem, hogy a Grazban szerzett új kapcsolatok, utak, tapasztalatok megkönnyítik a további munkát azon csoportok számára, amelyek most az Ökumenikus Faluban és az Agórán találkoznak, amint folytatják tevékenységüket a kiengesztelôdésért.

Prof. Ulrich Duchrow (Kairos Europa) evangélikus lelkész és közgazdász, az Európai Ökumenikus Koalíció fô szellemi inspirálója, a bázeli Találkozó óta végbemenô változásokat emelte ki:

1989-ben, a bázeli Európai Ökumenikus Találkozón a küldöttek elkülönültek a báziscsoportoktól, hálózatoktól, mozgalmaktól. A hivatalos találkozóval párhuzamosan alakult ki egy "jövô-piac", amelyen a bázis megjelenhetett. A grazi Találkozóra készülve azóta létrejött a Koalíció, amely magába foglalja a problémáktól valóban érintett báziscsoportokat, s amely együtt vett részt az elôkészítô munkában a hivatalos szervezôkkel. Közösen alakítottunk ki az elmúlt két évben olyan új struktúrát, amely lehetôvé teszi a találkozást a küldöttek és a bázis között. Nagy elôrelépésnek tartom az ökumenikus mozgalomban és a Zsinati Folyamatban, hogy lehetségessé vált az együttmûködés, a kapcsolat a két réteg között. Azt reméljük, hogy a grazi Találkozó keretet ad újabb hét évre az együttmûködésre, arra, hogy az igazságosságért és a kiengesztelôdésért dolgozzunk Európában, saját környezetünkben.

Van egy probléma, amellyel itt is szembe kell néznünk. Az egyházi gyûléseken szeretnek általánosan fogalmazni. Minket pedig a konkrét dolgok érdekelnek. Mert konkrét emberekrôl és az emberek meg a Természet konkrét szükségleteirôl van szó, ezekkel foglalkozunk. A Kairos Europa javaslatai kidolgozása közben elsôsorban azt tartotta szem elôtt, hogy jelenlegi gazdasági rendszerünket, melyet Nyugat-Európa tart fenn, el kell utasítani, és az alternatívák azt célozzák, hogy a transznacionális tôke feletti ellenôrzést visszaszerezzük, mert jelenlegi állapotában - a nemzetközi piacokon, minden ellenôrzést kikerülve - a társadalmi rendet, a természetet rombolja.

Ezek az alternatívák fontos szerepet szánnak az egyházaknak, amelyek, mint gazdasági szereplôk, teljesen új viselkedésmintát valósíthatnának meg, ha megváltoztatnák a munka és a jövedelem elosztását önmagukon belül, és pénzkezelés tekintetében pedig az alternatív bankrendszert részesítenék elônyben, mert csak ez utóbbival érhetô el, hogy a gazdasági nyereség ne azok zsebébe vándoroljon mind nagyobb arányban, akik uralják a tôkét és a pénzforgalmat. Ögy az egyházak példát mutathatnának Európa népeinek, alternatívát kínálva a neoliberális ideológia helyett. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az egyházak a civil társadalomba beilleszkedve, azzal együttmûködve tagadják meg radikálisan a jelenlegi, végletekig elhibázott "fejlôdést" és keressenek új, járható utakat.

David Cowling (Grassroots, Luton) egy Angliából érkezett csoport szemszögébôl értékelte a Találkozót:

Számunkra Angliában komoly problémák merülnek fel azzal a tudattal kapcsolatban, hogy Európához tartozunk. Amint résztvevôket kerestünk a Találkozóhoz, az egyik nehézség az volt, hogy sokan elutasítottak: "Miért lényeges ez az egész? Nincs jelentôsége. Semmi köze hozzánk." Meg kell próbálnunk legyôzni ezeket a nehézségeket és ráébreszteni az embereket arra, mennyit tanulhatnak Európától és mennyit adhatnak neki. Nagyon fontos az angliai csoportnak, hogy átéljék az Európához tartozást oly módon, ahogyan Angliában nem tapasztalják.

A másik dolog, hogy a csoportunk egy része sohasem vett részt ehhez hasonló konferenciákon. Az ô hangjukat nem hallják, nem hallgatják meg. Nagyon fontos nekik, hogy a mondanivalójuknak súlya van, hogy a tapasztalataikra más is kíváncsi, hogy meghallgatják ôket. De még itt is nehéz helyet találni számukra, a beszámolójuk számára, mert még itt is, ezen a rendezvényen is a hatalommal rendelkezôk hozzák a döntéseket. Akiknek nincs hatalmuk, nem jutnak könnyen helyhez. Mégis, ez egy fontos lépés afelé, hogy a háttérbe szorítottakra is odafigyeljenek, hogy azok is átéljék: hangjuk, mondanivalójuk van.

A harmadik fontos dolog, hogy új megvilágításban látjuk a hitünket. Angliában az egyház jelentôsége évek óta csökken. Nagyon sok ember, nagyon sok fiatal, saját két fiamat is beleértve, nem tulajdonít jelentôséget az egyháznak, akkor sem, ha a hitet és Istent egyébként fontosnak tartják. Ahogy idejövünk és találkozunk másokkal, akik nagyon komoly tevékenységet folytatnak, ráébredünk, hogy az egyház talán mégsem halott, hogy van még élet, van még remény. Számunkra ez nagyon komoly bátorítást jelent.

Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítások
Forrás: Virtuális Falu videó-stáb
Dátum: 1997. június 25.
Fordította: S. K.

2.

Négy beszámoló Grácból: A chiapa indiánok mozgalma a neoliberalizmus ellen. Kelet-Európa és a Dél áldozatai szabaddá teszik egymást. Az Ôrség-Vendvidék nemzeti parkért. Akik kiléptek az államból.

Nincs kiengesztelôdés igazság nélkül.
A chiapa indiánok mozgalma a neoliberalizmus ellen - kihívás Európa egyházai számára.

A Worldhouse (Világház) adott otthont ennek a tanácskozásnak június 25-én. Samuel Ruiz, mexikói püspök, aki kitartóan közvetít a chiapa mozgalom és a mexikói kormány között, hangsúlyozta: a külsô adósság, a nemzetközi pénzügyi intézmények által az országra gyakorolt nyomás és a hazai megszorítási politika miatt szegényedik el az ország népességének jelentôs része.

Az 1994-ben született 14.807 chiapa gyerek 73 %-a már meghalt. Az ôserdôbe és a fennsíkokra költözô ôslakosság 80 %-a alultáplált, az írástudatlanság az elmúlt években 70 % fölé emelkedett. Ruiz püspök az "embertelen, erkölcstelen és nem keresztényi" gazdasági rendszerért az "Elsô Világot" teszi felelôssé.

Hasonló eredményekre jutottak elôzô nap a Dialógus Fórumon, amelyet szintén a Worldhouse-ban tartottak. Paul Dembinski (Observatoire de la Finance, Geneva) szerint a világ "pénzközpontúsága" ellenkezik a keresztény értékekkel, mint amilyen a szolidaritás, a felelôsség és a javak egyetemes rendeltetése. A pénzügyi tranzakciókban nagy utakat tesz meg a virtuális tôke, anélkül hogy a "valódi gazdaságra" (a termelésre és a foglalkoztatottságra) hatna. Ennek következtében megszûnik a szociális felelôsség.

Ulrich Duchrow, német teológus szemléletes példával támasztotta alá ezt a következtetést a piac globálissá válásáról. A Siemens multinacionális cég hasznának mindössze 30 %-a származik a termékeikbôl, a többi 70 % pedig pénzügyi spekulációkból. A transznacionális adó tolódásának jelensége miatt Duchrow szerint ugyanazon politika kezd megjelenni Európában, mint amelyet a Nyugat erôszakolt a fejlôdô országokra. Ahogy ô látja, a megszorító költségvetések, amelyek egyre több európai országban jellemzôvé válnak, ugyanolyanok, mint azok a "struktúraszabályozó programok", amelyeket a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank fejlesztett ki.

A Fórum egy másik résztvevôje, Jorgé Arturo Chavez (Costa Rica) szerint meg kell keresni az egyensúlyt a globális gazdasági rendszerhez való teljes idomulás és ördöginek kikiáltása között. Az egyházaknak túl kell lépniük már az abszolút kifejezéseken (pl. igazságosság, egyenlôség), a "lehetôségek etikája" felé, és helyet, lehetôséget kell teremteniük demokratikus alternatívák kialakulásához vezetô viták számára.

A Fórumon többször is szó esett a "jubileumi évrôl". Ruiz püspök utalt a bibliabeli "kegyelmi évre", amely minden hetedik, késôbb minden ötvenedik év volt, amelynek során a rabszolgákat hazaengedték és az adósságokat elengedték, felhasználva a megfelelô pillanatot (kairos), utat nyitva így az Isten országa eljövetelének. Ruiz szerint 2000, a keresztény jubileumi év alkalmat ad arra, hogy feloldódjanak a globális egyenlôtlenségek, elengedjék a Dél 2177 milliárdos (USA dollárban) adósságát, és újra az embert kerüljön a fejlôdés középpontjába.

Kelet-Európa és a Dél áldozatai szabaddá teszik egymást.

Az Ökumenikus Falu (1O. pavilon) különleges vendége volt június 23-25 között Cedric Prakash jezsuita szerzetes Gujaratból, Indiából. Ennek az alacsony, de nagy embernek 15 ezer gyermeke van 90 bentlakásos iskolában, az ún. chattralayas-okban. A gyerekek - 8-18 év közöttiek - India leggyengébb és legszegényebb falvaiból és családjaiból érkeznek. Az ESP (Képzést támogató program - Educational Sponsorship Programme) teszi lehetôvé számukra, hogy oktatásban részesüljenek, ami - ahogy Prakash gyakran mondja - a fejlôdés kulcsa. Az iskolák alapelve, hogy az oktatás, a nevelés hozhat szociális változásokat, tüntetheti el a társadalmi korlátokat, adhatja a függetlenség lehetôségét.

Partnerük a magyar Bokor Bázisközösség hálózat Harmadik Világ Alapítványa, amely magyar családok támogatását továbbítja Indiába, az iskolarendszer segítésére. Bár az Alapítvány csak pár éve jött létre, a támogatások már a 70-es évektôl mentek ki Prakashnak Magyarországról, melyhez a Bokor sok családja hozzájárult, tudván, ôk még mindig gazdagabbak, mint indiai családok. Valutát szerezni nem volt mindig könnyû. Egyszer a reptéren egy férfit - akkor tízgyerekes családapa - elkapott a rendôrség, mert a zsebében többezer dollárt találtak. Szerencsére ez már a nyolcvanas évek végefelé történt, így a büntetés, ami járt volna, névlegessé csökkent a történet hatására, melyet a rendôrségnek elmondott sokgyerekes magyar családokról, akik még szegényebb indiai családoknak gyûjtenek támogatást.

Június 24-én délután mutatkozott be Cedric Prakash és a Harmadik Világ Alapítvány az Ökumenikus Faluban. A program szimbolikus aktussal kezdôdött: Prakash megkötöztette saját és egy magyar fiatalember kezét, majd kölcsönösen kioldották egymáséit. Ez szimbolizálta, hogyan segíti az indiaiakat, ad nekik szabadságot a magyar támogatás ahhoz, hogy hatalmas munkájukat végezhessék - a másik oldalon: hogyan tesz szabaddá az adás, tesz függetlenné az anyagiaktól remélt hamis boldogságvágytól egy fogyasztói társadalomban.

Az Ôrség-Vendvidék nemzeti parkért

Az Ökumenikus Falu IV. szomszédságában állított ki és építette a kapcsolatokat az osztrák oldal természetvédôivel az Ôrségi Nemzeti Parkért Kezdeményezés (Kiszely Károly, 9971 Szentgotthárd, Pf. 69.)

E terület Magyarország egyik legértékesebb természeti tája. Már 1973 (!) óta tervezik itt nemzeti park létrehozását, amit azonban a hivatásos természetvédelmen belüli egyes lobbik eddig mindig meghiusítottak.

A jelenlegi "tájvédelmi körzet" kategória teljességgel alkalmatlan e vidék különleges értékeinek megóvására. Az Ôrséget és Vendvidéket ismerô és kutató szakemberek valamennyien egyetértenek abban, hogy nemzeti parkot kell(ene) itt létrehozni. A helyi lakosság legalább 70 %-a aláírásával is támogatta az ezirányú javaslatot a Vendvidéken.

A kérdés problematikus oldala, hogy a természetvédelmi szakemberek függô viszonyban vannak azzal a Természetvédelmi Hivatallal, mely nem lelkesedik az Ôrségi Nemzeti Park gondolatáért, így csupán nagyon óvatosan nyilatkozhatnak e kérdésben. A gráci találkozó nyilvánossága és az osztrák partnerek remélhetôleg elôreviszik a javaslatot.

Kilépve az államból

"Tütü vagyok"- mutatkozik be barátságosan mosolyogva, ha valaki megszólítja. Ö maga nem teszi meg az elsô lépést, nem akarja senkire sem ráerôltetni magát. Tütü szeretné a figyelmet ráiranyítani egy másfajta életmódra. Ô egy forradalmár. A polgári életbe visszavezetô hidat szétzúzta maga mögött. "Mikor 16-17 éves voltam, én is úgy éltem, mint bárki más. Azután lassan elkezdtem gondolkozni. égy találtam, hogy az emberek közötti kapcsolat nagyon felületes; csak a külsô megismerésére, a fogyasztásra, a pénzre szorítkozik. Én azonban másként akartam élni az életemet.

Nyolc héttel az érettségi elôtt otthagytam az iskolát. Nem akartam karriert csinálni, inkább a felelôsségteljes életet választottam. Az egyszerû élethez az elsô feltétel, hogy a tetteinknek minden hatását áttekintsük." Az abszolút erôszakmentes élet ellentétben áll még a társadalmi érvényesülési tülekedéssel is. Hasonlóan gondolkodik a most 22 éves lány az állami erôszakról is. "Az állam erôszakot gyakorol, hogy a tömegek nyugton és csendben maradjanak." Brigitte Kälin - ugyanis ez a polgári neve a sváb származású fiatal hölgynek - feladta állampolgárságát, és visszaküldte a személyigazolványát.

"Barátommal együtt megalapítottuk a Vendégbarátság Házát, ami tulajdonképpen egy falusi kommuna". A barátját "Öff!Öff!-nek" hívják. A kommuna egy olyan épületben van, melyet a tulajdonosaik használatra rájuk hagytak. Ott élnek villanyáram, vezetékes víz és pénz nélkül. Az eldobó társadalom maradékaiból látják el magukat, kimustrált bútorok között élnek. Amijük van, megosztják hajléktalanokkal. Tütü elégedett az élettel: "Azt hiszem, az ember csak akkor lehet boldog, ha a lelkiismeretét követi."

A Vendégbarátság Háza Brigitte kiindulópontja. Itt kezdte meg körülbelül egy esztendeje "zarándoklatát" - ahogy ô nevezi - szerte Németországban. Többnyire stoppal megy egyik városból a másikba, és ott abból él, amit az emberek enni adnak neki. "Hivataloktól nem fogadok el pénzt. Vannak olyan napok, amikor böjtölök, vagy a szabad ég alatt alszom. Néha kapok szállást."

Warburgban nehéz szóbaelegyedni az emberekkel. "Sok ember csodálkozva megnéz, de aztán gyorsan továbbmennek." Azonban nem minden városban van így. "Nem a város nagyságától függ. Voltam olyan kisvársokban, ahol nagyon nyíltan fogadtak az emberek."

Tü-tü megy tovább, bár az élet nehézségeit az utcán élve jól megismerte. "Ha megbetegszem, csak abban reménykedhetek, hogy akad egy orvos, aki ellenszolgáltatás nélkül is meggyógyít. Ha az ember az illegalitás határán él, gyakran nehézségei támadnak a hatóságokkal, a rendôrséggel. Számításba veszem, hogy az utcán élni nem veszélytelen, de ha másképp csinálnám, megtagadnám a lelkiismeretem szavát."

Gemeinschaflsproject (Közösségi Project), Öff!-öff!
"Vendégbarátság Háza", Alte Dorfstr. 6., 19370 Dargelütz bei Parchim

Üzenet hagyható: Monyen Luk, Ralf Rafner
Castroperstr. 236., 44791 Bochum, Tel: +43-234-595332.

Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítások
Forrás: Virtuális Falu szerkesztôség
Dátum: 1997 június 24-28.
Fordította: S. K.