Cikkek, dokumentumok
47. szám
(III. évf. 1998 máj. 24.)
E számunk a hírekben mostanság sûrûn szereplô Indonéziából ad képet az anti-nukleáris mozgalomról "kiküldött tudósítónk", egy ott tanuló magyar egyetemista segítségével. (Elnézést az ékezetek hiánya miatt, e-mailen jött a tudósítás.)
1. Indonezia: NGO-k es tarsadalmi aktivistak ellenallnak az atomeromu tervnek
2. Környezeti Nevelés: A nedves környezet csodái. Tanári kézikönyv
Mellékletünk a Gaia Sajtószemle 327. számának fordított anyaga.
Cikkek, dokumentumok
1. A Bocs Fordító "kiküldött tudósítója" jelenti Indonéziából (1998 január) Kedves Bocs! Rengeteg NGO mukodik a kornyeken, orszagosan pedig szazaval. Akikkel beszeltem leginkabb szerves mezogazdasaggal es a gyermekmunka emberjogi kerdeseivel foglalkoznak. Mivel Indonezia lakossaganak tobb mint fele mezogazdasagi tevekenysegbol el, az ebbol adodo szennyezes az egyik legegetobb problema egy olyan orszagban, ahol a szintetikus szerek bevezetese a termelekenyseg novelesenek erdekeben kormanypolitika volt az elmult evtizedekben. A szervezet harom kozeli faluban kiserli meg ujra betanitani a mezogazdaszokat az elfelejtett, de itt-ott meg megtalalhato, eredeti tragyazasi es kartevo irtasi modszereikre. Ezt a szervezetet ugy hivjak, hogy Gita Pertiwi (Foldanya Dala). Ket lapot adnak ki: az egyiknek a cime egyezik a szervezet nevevel, elsosorban emberjogi kerdesekkel foglalkozik, de mivel indonezul van, meg nem tudtam elolvasni; a masik cime Eco-Sounder es inkabb kornyezeti kerdesekre osszpontosit. Ez az utobbi angolul van, ezert elerhetobb. Nem kizarolag a Gita Pertiwi tevekenyseget irja le, hanem minden szamot valamilyen szukebb tema orszagos helyzete leirasanak szentel (pl. tengervizi elovilag vedelme, vagy kozossegszervezes a mezogazdasag fenntarthato fejlodesenek elosegitesere), es minden szamban idezik a legujabb, indonez ujsagokban megjelent kornyezetvedelmi hireket is. Negyedevente jelenik meg, megrendelheto, vagy mas szervezetek kiadvanyaiert cserebe is felajanljak. Ezenkivul Yogyakartaban, Solo testvervarosaban folyik aktivabb mozgalmi elet. Bekemozgalmakrol nem tudok, mert ami letezik, a kormany politikaja miatt csak fold alatt teheti. Minden egyeb nyiltan mukodik, bar nem egeszen ertem, hogy hol a hatar. 1998/1999-ben peldaul Kozep-Java eszaki reszen, Mt. Muria-nal a kormany egy atomeromuvet akar epiteni. Aktivistak voltak a helyszinen, es azt tapasztaltak, hogy a temarol folyó vita egyszeruen be van tiltva a kornyeken. Az az erzesem ket szinten folynak itt a dolgok, es a lenyegesebb kerdesek mindvegig fu alatt maradnak. Indonezia: NGO-k es tarsadalmi aktivistak ellenallnak az atomeromu tervnek
Az indonez kormany 1998-ban szandekozik elkezdeni a tervezett tizenket atomreaktorbol allo sorozat elso darabjanak epiteset "a nemzeti fejlodes es az emberek joletenek elosegitese erdekeben". Ekozben NGO-k es tarsadalmi aktivistak tovabbra is ellenzik az atomenergiat annak ellenere, hogy a kormany mindent elkovet a kritikus velemenyek elhallgattatasara.
Itt kovetkezik a Gita Pertiwi egy eloadasanak szovege (roviditve), ami az Azsiai Anti-Nuklearis Ertekezleten (Asean Anti-Nuclear Meeting) hangzott el '97 marciusban Japanban. A Gita Pertiwi, magyarul Foldanya Dala, egy Kozep-Java, Surakarta szekhelyu NGO, elsosorban a fenntarthato fejlodessel es az azzal kapcsolatos tarsadalmi tevekenyseggel foglalkozik.
Elozmenyek
Indonezia szigetvilaga tobb mint 13000 kisebb-nagyobb szigetet olel fel mintegy Europa meretu teruleten, szamos etnikai csoport es tobb mint negyven nemzeti nyelv otthona. Ketszazmillios lakossaga az otodik helyre sorolja Kina, India, Oroszorszag es az Egyesult Allamok utan. Ennek a lakossagnak kozel 55%-a Java zsufolt szigetere koncentralodik. 1995-ben az atlagos egy fore juto jovedelem US$ 800 volt. Az elmult harminc ev iparosodasa es nemzeti fejlesztese is Javara osszpontosult. A fejlodes ilyen koncentralodasanak szamos negativ eredmenye lett: 1. A lakossag atvandorlasa a tobbi szigetrol Javara. Java jelenlegi lakossaga 80 es 90 millio ember koze teheto, es folyamatosan novekszik. 2. Java termekeny talajanak az ipar, kozlekedes es telepulesek szamara valo atengedese: 1985 es 1995 kozott egymillio hektarnyi mezogazdasagi terulet valt termeketlenne. 3. A keleti tartomanyok tovabbra is szegenyek es "hatramaradottak". 4. Javan nagymerteku kornyezeti karok jelentkeztek. Mig az Indonez Uj Rend Kormanyzat altal kivitelezett fejlesztesek valoban elosegitettek a gazdasagi novekedest, ezt a novekedest valojaban egy kisszamu elit elvezi. A fejlodes gazdagsaga es kenyelme elsosorban a nagy varosok, mint peldaul Jakarta lakoihoz jut el. Indonezia GDP-jenek 52%-a mindossze haromszaz vagyonos kezeben van, mig a fennmarado 48% eloszlik az orszag tobbi lakosa kozott (Kompas indonez nyelvu ujsag, 1997 februar 16). Az Uj Rend kormanyzat szerint a fejlesztesek eredmenyekepp Indonezia felviragzik es olyan iparilag fejlett orszagga valik mint Japan, Korea vagy az europai es eszakamerikai orszagok. Kimutattak, hogy a fejlesztes elmult harminc eveben a szegenyek szama csokkent es mar csak 27 millioan elnek a letminimum szintje alatt. Azonban egyes kozgazdaszok becslese szerint a letminimum alatt elo emberek szama joval meghaladja azt, amit a hivatalos kormanyadatok mutatnak. Miert kell Indonezianak atomenergia? Az Uj Rend szerint a nuklearis reaktorok a fejlodes, a haladas, a modernizacio, es minden indonez polgar jolete erdekeben fognak epulni. A fenti indoklasokon tul a kormany ugy szamolja, hogy amennyiben fenntartjak a nemzeti gazdasag jelenlegi het szazalekos novekedeset, a fejlodeshez (azaz iparosodashoz) szukseges elektromos aram igeny a jelenlegi tobbszorosere fog emelkedni. Becslesek szerint 2015-re 27710 megawatt elektromos aramra lesz szukseg, azonban a kormany szamitasai szerint Indonezia foszilis tuzeloanyagai (szen, petroleum, foldgaz) egyuttesen is csak 20685 megawattot tudnak eloallitani. Azzal szamolnak, hogy Indonezia petroleumtartalekai a szazadfordulora kimerulnek es akkor kenytelenek lesznek a Kozep-Keletrol importalni. (Ezek a szamitasok az 1979-es Markal Vizsgalatra tamaszkodnak, amit a Technologiai Kutatas es Alkalmazas Bizottsag - Badan Pengkajian dan Penerapan Teknologi, BPPT - a Nemzeti Atomenergia Tanacs - Badan Tenaga Atom Nasional, BATAN - es az Energia- es Banyaminiszterium a nemet kormannyal egyutt vegeztek.) Ugy tunik, hogy ezt a hetezer megawattnyi elektromos aram hianyt atomreaktorok segitsegevel fogjak potolni, amiknek epiteset 1998-ban kezdik el. Ha ezt a fejlesztesi tervet veghez viszik, Indonezia tizenket, egyenkent 600 megawatt kapacitasu reaktort fog epiteni. Ennek a teljes koltsege US$ 18 milliard lenne. Az epitesi koltseg tovabbra is vita targya az atomenergiat tamogato es ellenzo felek kozott. A Yogyakarta-i Gajah Mada Egyetem egy kozgaszdasza szerint az atomenergia dragabb, mint a szen. B.J. Habibie - a kutatas es technologia miniszter es egyben a Nemzeti Atomenergia Tanacs elnoke - szerint a koltseg nem tema. Azt allitja, hogy tobb kulfoldi tett mar ajanlatot a reaktorok felepitesenek finanszirozasara. Ilyen orszagok Kanada, Japan (amelyik olyan nemzetkozi konglomeratumokat tamogat mint a Mitsubishi es a Westinghouse), az USA, Nemetorszag es Franciaorszag. Mind tamogatnak a tervet, es ezert, mondja Habibie, az atomreaktorok fel fognak epulni - Indonezia fejlodesenek erdekeben. Soeharto elnok maga is tamogatja az otletet, es mar ugy nyilatkozott, hogy a munkalatok jovore, 1998-ban kezdodnek.
Atomreaktorok Javan
Hol fognak felepulni ezek a reaktorok? A New Japan Engineering Consultants Incorporated (NewJEC) altal vegzett kivitelezhetosegi tanulmany alapjan a legmegfelelobb helyszin Jepara kornyeken van, Kozep-Java tartomanyban. Harom falut neveztek meg, mint idealis pontokat: Ujung Watu, Balong es Lemahabang. Jepara egy tortenelmi varos a Muria felsziget partjan nem messze a Muria hegy labatol. Generaciok ota hires a fafaragasarol. A Demak (Iszlam) birodalom szamos tortenelmi maradvanyanak es egy 16. szazadi holland eroditmenynek orzoje, Jepara a noi emancipacio indonez hosenek, R.A. Kartini-nek szulovarosa is. A kornyekbeliek tobbsege meg mindig az agrar szektorban dolgozik mint foldmuvelo, halasz es hal- vagy raktenyeszto. A 90%-ban iszlam vallasu lakossag nagy resze tagja a Nahaatul Ulama-nak (Az Iszlam Tanitvanyainak Kozossege), Indonezia legnagyobb muzulman szervezetenek. A szervezet elnoke, Abdul Rahman Wahid egyike az atomreaktorokat ellenzo ismert szemelyisegeknek.
A lakossag fel
Az atomreaktor epitesenek terve nyugtalansagot okozott Jepara kornyeken. A lakossag attol fel, hogy a nemzeti attelepitesi program (ezzel probalnak Java aranytalan nepsurusegen segiteni - ford.) kereten belul a kormany Sumatrara es Irian Jaya-ra koltozteti oket - foleg azokat, akik a leendo epitesi terulet kornyeken laknak. Azonkivul attol tartanak, hogy a kormany megfelelo kompenzacio nelkul fogja lefoglalni a foldeket (azzal az ervvel, hogy az a nemzeti fejlodes erdekeben tortenik). Igeretek ellenere, hogy a reaktor az allami tulajdonu gumiultetveny helyen fog felepulni, a helyiek tovabbra is aggodnak. Ezert 1992 ota a Nemzeti Atomenergia Tanacs a jeparai onkormanyzattal egyuttmukodve ismeretterjeszto kampanyt folytat a kornyeken, hogy felkeszitse az embereket az atomreaktorok megepulesere. Azzal kecsegtetik oket, hogy ha a reaktorok mukodesbe lepnek a falvakba bevezetik az aramot es a helyi lakossag jolete javulni fog. A javasolt epitesi helyszint lezartak mindenki elol, kiveve a jeparai lakossagot es a biztonsagi tisztek kizarnak minden kivulallot, aki informaciot szeretne az atomreaktorokrol.
Indonezia anti-nuklearis mozgalma
Az atomeromuvek epitesenek terve az indonez kozosseget tamogatokra es ellenzokre osztotta. Nem csak Jepara polgarai odzkodnak az atomenergiatol, antinuklearis mozgalmak alakulnak Java minden reszen, olyan varosi kozpontokban mint Jakarta, Semarang, Yogya, Salatiga es Solo (Surakarta). Az atomellenes mozgalmat a Jakarta kozpontu Indonez Forum a Kornyezetert (WALHI) inditotta a nyolcvanas evekben. A kezdemenyezest hamarosan mas csoportok kovettek, mint az Indonez Anti-Nuklearis Kozosseg (Masyarakat Anti Nuklir Indonesia, MANI), akivel a Gita Pertiwi kapcsolatban all. Es megjelentek atomenergia-ellenes NGO-k Javan kivul, Sumatran, Sulawesin, Balin es a keleti Nusa Tenggara szigeteken is. Az indonez anti-nuklearis halozat tobb eve szorosan egyuttmukodik az Asia-Pacific anti-nuklearis mozgalommal, foleg a Tokyo szekhelyu No Nukes Asia Forummal (NNAF), aminek tovabbi tagjai Japan, Malajzia, a Fulop Szigetek, Del Korea es Taiwan. Abdul Rahman Wahid es Romo Mangunwijaya, ket kiemelkedo egyhazi szemelyiseg (az elobbi muzulman, az utobbi kereszteny) azok koze tartozik, akik ellenzik a tervezett atomeromuvet. Ezenkivul szamos muvesz, kulturalis megfigyelo, tudos, ujsagiro, egyetemista diak aktivista es az Indonez Demokrata Part (Partai Demokrasi Indonesia, PDI) nehany tagja ugyancsak a tervek ellen van, es kulonbozo tevekenysegeket vegeztek annak megakadalyozasara, peldaul tunteteseket, meghallgatasokat, szeminariumokat, kiallitasokat, ismeretterjeszto programokat es kozvelemenykutatast szerveztek. A Kompas ujsag altal vegzett 1996-os kozvelemenykutatas szerint 1000 megkerdezett 60%-a ellenzi az atomeromu megepitesenek tervet. Azonban fel kell ismernunk, hogy az indonez anti-nuklearis mozgalom eleg nagy akadalyokkal es nyomassal nez szembe, foleg a kormany reszerol. Ennek a nyomasnak koszonhetoen a mozgalmak nem folytathatnak kampanyt az atomenergia ellen es nem tamogathatjak az eromuvek ellenzoinek kozossegbe szervezodeset. Ezert, torvenyes eszkozok hijan, az NGO mozgalom gyakran a "rajtautes es futas" taktikat alkalmazza, ami viszont azt a benyomast kelti, hogy a kisebbseg velemenyet kepviselik. Kozben azok tobbsege, akik titkon ellenzik az atomenergia alkalmazasat inkabb hallgatnak. Felnek, hogy fejlodesellenesnek es "bajkeveroknek" belyegzik oket. Ezt a vadat a kormany gyakran alkalmazza a kritikus hangok elhallgattatasara. Bar tobb olyan politikai part is van, amelyik nem ert egyet a kormany atomeromu tervevel, nem mernek nyiltan szembeszallni a kormannyal.
Konkluzio
Az indonez anti-nuklearis felek tobbek kozt a kovetkezokkel ervelnek: 1. A nuklearis reaktorok mukodtetesenek veszelyessegevel foleg egy erosen vulkanikus es foldrengesveszelyes teruleten; 2. A hatalmas beruhazasi koltsegek a radioaktiv hulladek kezelesenek es tarolasanak koltsegevel egyutt; 3. A Nemzeti Atomenergia Tanacs korlatolt mennyisegu kepzett human eroforrasa; 4. A nuklearis reaktorok letrehozasanak tervenel alkalmazott donteshozatali folyamat, ami teljesen figyelmen kivul hagyta a kozvelemenyt es a szolasszabadsagot; 5. Annak felismerese, hogy a nuklearis eromu lehetoseget kinal a nemzetkozi gazdasagi maffianak (vagyis multinacionalis cegeknek), hogy a fejlodo orszagokbol, mint peldaul Indoneziabol profitaljon. Ezeken tul Dr. Otto Soemarwoto, a Gajah Mada Egyetem professzora megallapitotta, hogy Indonezianak nincs szuksege atomreaktorokra, mert meg elegendo nem-atom alapu energiaforras all rendelkezesre. Sumatran peldaul 200 milliard tonna meg ki nem termelt szenkeszlet van (ez 200 evre eleg); Javan a foldgaz, ami az atomenergia tizenotszoroset kepes produkalni, meg nincs hatekonyan kihasznalva; es meg nem is beszeltunk a nap- es apaly-dagaly energia lehetosegeirol, az olajrol stb. Mert van akkor szukseg atomenergiara? A csernobili atomszerencsetlenseg elrettento pelda, amit nem szabad megismetelni. Indonezia, mint fejlodo orszag nem csak a hozzaertesben es fegyelemben szenved hianyt, hanem a korrupcio es osszejatszas is nagy mereteket olt. Meg az atomenergia szakertoit, Japant es az Egyesult Allamokat is ertek szerencsetlensegek; lasd a hirhedt Monju es Three Mile Island tragediak. Fel vagyunk tehat keszulve atomreaktorok birtoklasara a jelenlegi korulmenyek kozt? Az ismert indonez politikai megfigyelo, Dr. Mukhtar Masud szerint: "Ha a kormany a polgarok erdekeben epiti az atomreaktorokat, akkor mert nem lehetnek a polgarok mas velemenyen es mert nem fejezhetik ki ellenzesuket? Az atomenergia nem csak technikai kerdes; szorosan osszekapcsolodik az emberi jogokkal, nyiltsaggal es demokratikus donteshozatallal." Barmi is tortenik a fejlodes jegyeben, ha az nem tarsadalmi resztvetellel es jovahagyassal jon letre, ertelmetlenne valik. Ha a polgarok engedelye nelkul epul az atomeromu a leendo generaciok gyotrelmeve valhat. Ezert - es az emberiseg erdekeben mind ma, mind pedig a jovoben - az atomenergia terveknek mindenutt, Indoneziaban is, ellen kell allni. Irta Agus Dody Sugiartoto (Sido), a Gita Pertiwi ugyvezeto igazgatoja, es eloadta Hari Sadewo a No-Nukes Asia talalkozojan 1997 marcius 1. es 4. kozott Japanban.
A szerkeszto hozzafuzese:
1997 februar 26-an, mindossze 37 napos targyalas utan az indonez kepviselohaz jovahagyta a kormany altal tamogatott atomenergia torvenyjavaslatot, ami kikovezi Indonezia elso atomeromuvehez vezeto utat. Azonban a kornyezetvedelmi miniszter, Sarwono Kusumatmadja, aki a Kornyezeti Hatasokat kezelo bizottsag (BAPEDAL) elnoke is, fenntartja, hogy meg korai egy indonez atomeromurol beszelni. Az ilyet "eltevelyedett" gondolkodasnak nevezi, es szerinte az embereknek "hinniuk kene a kutatas- es technologia miniszternek, Habibie-nek amikor azt mondja, hogy a kormany csak a legvegso esetben folyamodik az atomenergiahoz". Hozzatette, hogy a Japan NewJEC tanacsado ceg "mindossze helyszinelest vegzett, es az eromu kornyezeti hatasait csak azutan fogjak tanulmanyozni, miutan a kormany megallapitotta, hogy milyen, es mekkora kapacitasu reaktort szandekozik hasznalni". Ilyen kijelentesek ellenere a terv biraloi szerint a torveny 13. paragrafusa megteremti a kormanyzati jovahagyas felteteleit azzal, hogy leszogezi: "nuklearis reaktorok epiteserol es mukodteteserol a kormany dont, miutan megtargyalta az ugyet a kepviselohazzal". Figyelemremelto, hogy a torvenyt a kepviselohaz mindossze 15%-a hagyta jova, mivel az otszaz fos hazbol csak 60-75 tag jelent meg a targyalason.
Eredeti cim: NGOs and Community Activists Resist Nuclear Power Plan
Nyelv: angol (a cikk elso fele forditas indonez nyelvrol angolra)
Eredeti meret: 2750 szo
Forras: Eco-Sounder, 1997 marcius
Forditotta: Kovacs Etelka
Az Indonez kormany elhalasztja az atomeromu megepiteset
A Jakarta Post augusztus 2-i szamaban jelent meg egy idevago cikk, ami szerint az indonez kormany augusztus 1-en meghatarozatlan idore elhalasztotta a tervezett atomeromu megepiteset. Java szigetenek novekvo elektromos aram igenyet a Natuna Szigetek hatalmas foldgaztartalekainak segitsegevel fogjak kielegiteni B.J. Habibie, a kutatas- es technologia miniszter szerint. A Natuna foldgaz projekt elorelathatolag 4000 megawatt energiat fog termelni 2004-ig, es ez 8000 megawattra novekszik amikor a projekt elso fazisa elkeszul. Ez meghaladja a 7200 megawattot, amit az atomreaktorok segitsegevel hoztak volna letre. Most egy $40 milliardos beruhazas keszul a foldgaz kitermelesere az allami tulajdonu olaj es gazvallalat, Pertamina and Mobil Oil Corp, valamint az USA-beli Exxon Corp kozos vallalkozasakent. (Ha eddig attol feltek, hogy az atomeromu profitja kivandorol az orszagbol es a fejlett orszagok huznak belole hasznot, akkor igy most vajon mi tortenik? - ford.) Habibie szerint a kormany tovabbra sem tett le az atomeromu tervrol, mert idovel Indonezia kenytelen lesz erre az energiafelere tamaszkodni. "Meg kell koszonnunk Istennek, hogy a kozeljovoben nincs szuksegunk atomenergiara Natuna miatt", mondta.
Eredeti cim: Govt delays use of nuclear power
Nyelv: angol
Eredeti meret: 410 szo
Forras: Jakarta Post, 1997 augusztus 2.
Forditotta: Kovacs Etelka
Környezeti Nevelés
A nedves környezet csodái. Tanári kézikönyv Környezeti nevelési báziskönyvtár (Selyemgombolyító): 502[37] S 67
Slattery, Britt Eckhardt - Kesselheim, Alan S.: WOW!. The Wonders of Wetlands. [An Educator's Guide] A nedves környezet csodái. Tanári kézikönyv St. Michaels, MD : Environmental Concern Inc. ; Bozeman, MT : The Watercourse, 1995. - xx, 330 p., ill.
KIKNEK SZÓL Óvodás, általános és középiskolás korú gyerekek oktatóinak.
TARTALOM A legtöbb ember számára ismeretlen, sôt undorítónak tartott nedves környezettel (lápokkal, mocsarakkal, árterekkel) ismertet meg a könyv - a bemutatástól indulva a megismerésen keresztül a védelemig vezetve el a tanárt és tanítványait.Különlegessége e kiadványnak, hogy több korosztálynál is használható. Tekintettel arra, hogy a szerzô az Egyesült Államok nedves élôhelyeire írta vizsgálatait, magyarázatait, egy az egyben lefordítva ôket csak korlátozottan használhatók. Azonban - jóllehet a víz- és talajvizsgálatok, valamint a vízi élôlényeket vizsgáló feladatok számos magyar kiadványban már megtalálhatók - ötleteket, játékos feladatokat érdemes átvenni tôle.
IDÔIGÉNY 30 perces egyedi feladatoktól a néhány hétig vagy hónapig tartó megfigyelésekig változik.
ESZKÖZIGÉNY A feladatok többségénél igényelt eszközök - a kémiai reagensek kivételével - könnyen beszerezhetôek, illetve elkészíthetôek.
FEJEZETEK Tanári útmutató; Feladatok: A nedves környezet bemutatása; A növény- és állatvilág megismerése; Vízvizsgálatok; Talajvizsgálatok; A megszerzett tudás alkalmazása; Ötletek és tanácsok környezetvédelmi akciók szervezéséhez házunk táján és tágabb környezetünkben Könyvek, filmek, zenék és szervezetek ajánló listája
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS Nincs
Holler Judit ismertetése (A Soros Alapítvány támogatásával)
A BOCS Fordítószolgálat alternatív idegennyelvû anyagok szemléje. BOCS Alapítvány, 8003 Szfvár, Pf.7. Fax: +36-22-501-844. BOCS@C3.HU Az ökológiai részek a KKA támogatásával.
Megrendelés (ingyenes): listadmin@zpok.hu cimre subscribe grazroots.hun (subjectbe vagy 1. sorba). Lemondás: unsubscribe grazroots.hun Ékezetes, nem sortört (uuencode arj) file rendelés: subscribe bocsfordito
A korábbi számok (ékezettel, sortörés nélkül) letölthetôk a http://BOCS.HU Webhelyrôl, ill. e-mailen a getweb@getweb.ecn.cz cimre (a levél 1. sorába írt) get http://c3.hu/~bocs/ford/bocsf#.zip paranccsal (# a kért szám). 0 számmal az összes eddigi egyesített tartalomjegyzéke kapható meg.
A teljes fordításokat és a külön jelzetteket kivéve (amelyeknél egyeztetést kérünk a honoráriumról), a média átveheti - ami a fordítási jogokat illeti - anyagainkat, csak hivatkozzanak a forrásra: "BOCS Fordító", és küldjenek példányt a megjelent anyagból a fenti postacímre.
Melléklet
Gaia Sajtószemle 327. szám fordított anyagai
Szerkesztô: György Lajos, gyorgy@koki.hu
TARTALOM
Deir Yassim 50. évfordulója Az Egyházak Világtanácsa a MAI-ról Martin Khor a MAI-ról Donella Meadows: Minek ez a sietség? Donella Meadows: A gazdagok felelôssége 8.3 Környezeti nevelés Donella Meadows: Egy hétig tévé nélkül Donella Meadows: A hirdetések 8.4 Mozgalom, társadalmi kérdések 9. Vegyes Donella Meadows: A kockázati tôke Ház-tartás Bezdán Györgyi az Earthlandrôl Az FCNL Kubáról
50. évforduló
Pete Wirth március 25.-i levele David McReynoldsnak. (pwirth@ican.net -- -DavidMcR@aol.com)
Megemlékezés a Deir Yassin öldöklésrôl, az EÁ-ban több helyen és Jeruzsálemben.
1948. április 9-én Deir Yassin falut, Jeruzsálem közelében zsidó nacionalista katonák támadtak meg (az Irgun és a Lehi szervezetek). A New York Times 1948. április 13-i száma szerint több mint 100 férfit, asszonyt és gyereket öltek meg. Ezután 750.000 palesztin menekült el az otthonából. Több mint egymillió palesztin él ma is menekülttáborokban. Idén márciusban a brit külügyminiszter, Robin Cook látogatása során a falu helyén koszorút helyezett el meggyilkoltak emlékére.
Április 7-én Washingtonban a Georgtown Egyetemen megemlékezés. Április 9-én beszélgetés Mr. Assad-dal, aki 15 éves korában túlélte a mészárlást, s elvesztette mintegy 30 családtagját. Most az EÁ-ban él.
Jeruzsálemben április 14-én lesz visszaemlékezés, a Quds Egyetemen, itt beszél többek között Lea Tsemel, zsidó jogász, a Knesset tagja és a mészárlás két túlélôje. Utána virágot helyeznek el a mészárlás helyén. Pi.
Feladó: Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches)
Tárgy: Multilateral Agreement On Investment (MAI) Az Egyházak
Világtanácsa (EVT) figyelmeztet a beruházási egyezmény veszélyeire. 1998.
március 19.
Az Egyházak Világtanácsának fôtitkára, Rev. dr. Konrad Raiser
riasztotta a Tanács 332 tag-egyházát, figyelmeztetve a MAI veszélyeire,
amelyrôl most tárgyal az OECD. Szétküldték az EVT végrehajtó-bizottsága
február 17-20 közötti ülésén megfogalmazott fölhívást.
Raiser külön levelet írt a 29 OECD-ország tag-egyházainak,
figyelmeztetve ôket különös felelôsségükre. Ebben kifejtette, hogy "ez az
egyezmény hosszú idôre kiterjedô hatást gyakorol nem csak a tanácskozáson
résztvevô és elsôként aláíró OECD országokra, hanem Dél országaira és az
"átmeneti" helyzetben lévôkre. Úgy szeretnék, hogy a MAI legyen a külföldi
beruházások keretegyezménye, s ezt az OECD országok úgy vitatják meg, hogy
nincs jelen a világ országainak többsége. Továbbá, ahogy most áll a
szerzôdés tervezete, fenyegetheti a fenntartható közösségek létrehozására
irányuló törekvéseket. Vannak olyan érvek, amely alapján aggódnunk kell a
környezetre, munkafeltételekre és emberi jogokra gyakorolt hatásai miatt."
Raiser emlékeztette a tag-egyházakat arra, hogy az OECD kormányok
képviselôi április 27 és 28-án Párizsban tovább tárgyalnak az
egyezményrôl. Továbbította a végrehajtó bizottság kérését, hogy az OECD
országok egyházai informálódjanak a kormányaik, a szakszervezetek és a
munkavállalók szervezeteinek az álláspontjáról. Az egyházak "gyakoroljanak
nyomást a kormányokra egy kiegyensúlyozott nemzetközi beruházási egyezmény
érdekében, amelyik védi az emberek, közösségek és a környezet érdekeit."
Tony Addy és Eduard Dommen foglalkoznak az Egyházak Világtanácsának
MAI-val kapcsolatos munkájával. Kifejtik: "A jelenlegi javaslat veszélyei
miatt az OECD-nek nem szabad erôltetniök az áprilisi összejövetelen az
egyezmény aláírását. "Az Egyházak Világtanácsa kutatja a globalizáció
jelenlegi károsító folyamatainak a lehetséges alternatíváit, különösen a
beruházásokra és pénzügyi mûveletekre gyakorolt hatások vonatkozásában. A
globalizáció, ahogyan azt megismertük, sokaknak társadalomból való
kiszorulásához, kirekesztéséhez és környezetromboláshoz vezet."
"Úgy véljük, hogy egy sokoldalú keretszerzôdés a közvetlen idegen
beruházások ellenôrzése érdekében sokkal inkább szükséges, mint a MAI,
mert ez szabad lehetôséget biztosít a nemzetekfeletti vállalatok számára a
saját elképzeléseiknek a világ többi részére való rákényszerítésére.
A MAI szerint az idegen beruházókat éppen úgy kell kezelni, mint a
hazai társaságokat, sôt még kedvezôbben. A nemzeti és helyi kormányok nem
korlátozhatják semmilyen alakban és semmilyen területen a külföldi
beruházásokat - kivéve a védelmi területen - és a kormányok nem
szabhatnak követelményeket a helyi alkalmaztatás biztosítására, a pénzügyi
spekulációk ellenôrzésére, nem korlátozhatják a beruházások idôtartamát.
Továbbá, a MAI biztosítja, hogy a nemzetekfeletti vállalatok pert
indíthassanak a kormányok és helyi közösségek hatóságai ellen olyan
esetekben, amikor azok nem tartják tiszteletben a MAI szabályait. A
polgárok elveszítik demokratikus jogaikat az iránt, hogy megmondják,
miként akarják üzleti ügyeiket intézni saját határaikon belül. Reméljük,
hogy az OECD országokban az egyházak csatlakozni fognak másokhoz és
követelni fogják a kormányaiktól, hogy lépjenek ki a megtervezett MAI-ból
és hogy a nem-OECD országok egyházai föl fogják hívni a kormányaikat, hogy
tiltakozzanak a tervezett egyezmény ellen." Pi.
Az OECD országok: Ausztrália, Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia,
Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország,
Görögország, Hollandia, Izland, Japán, Kanada, Korea, Lengyelország,
Luxemburg, Magyarország, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Új
Zéland, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország.
További fölvilágosítások: Tony Addy +41.22.791.6107 vagy Eduard Dommen,
+41.22.791.6111; Drótposta: dfd@wcc-coe.org. vagy Philip E. Jenks,
Communications Officer U.S. Office, World Council of Churches
212-870-3193
Third World Resurgence No. 90/91 p. 5 Martin Khor: What is the MAI? (Mi
a MAI?) Az OECD 29 tagállama 1995 májusa óta folytat tárgyalásokat egy
Többoldalú Befektetési Egyezményrôl (MAI), a nemzeti parlamentek és a
nyilvánosság kizárásával, mély aggodalmat keltve a társadalmi szervezetek
és déli országok körében. Tavaly október 28-án több, mint 70 ország
szervezeteinek képviselôi egy egynapos párizsi találkozó során élesen
bírálták a tervezett egyezményt, mondván, hogy az kizárólag a
nagyvállalatok érdekeit veszi figyelembe, azoknak kedvez a kormányok, a
helyi társadalmak és a környezet rovására.
A tárgyalások korábban zárt ajtók mögött, nagy sebességgel folytak,
talán éppen azért, hogy az egyezményt össze lehessen hozni még mielôtt a
nyilvánosság "észbe kap". Bár csak a világ legfejlettebb államainak
kormányképviselôi vesznek részt a folyamatban, a kész szöveget szeretnék
majd minél több fejlôdô országgal is aláíratni, ami természetesen
sértôdöttséget és elégedetlenséget gerjesztett körükben. A környezetvédô
mozgalmakat pedig igyekeztek arról biztosítani, hogy követeléseiket a
készülô szöveg már tartalmazza. A egyezmény szövegét egy kanadai szervezet
szivárogtatta ki és rakta a világhálóra az év elején. Ebbôl kiderült, hogy
az elképzelés az aggódók legrosszabb álmait is felülmúlja. A MAI nagyon
széles értelemben határozza meg a befektetô és befektetés fogalmát, és fô
célja, hogy ezek érdekei semmilyen formában ne sérüljenek. Megszünteti
nemzeti kormányok hatáskörét annak meghatározásában, hogy milyen
befektetôket és milyen feltételek mellett látnak szívesen országukban. A
külföldi befektetôket is "nemzeti elbánásban" kell részesíteni, az állami
támogatások, adózás, biztosítékok tekintetében. A kisebb hazai cégek
eszerint tehát nem élvezhetnek kedvezményeket és elônyöket a "cápákkal"
szemben, ami különösen a gyengébb gazdaságú országok fejlôdését fogja
visszavetni, amelyeknek szükségük van ugyan a külföldi befektetésekre, de
jelenleg bonyolult jogi eszközök révén próbálják azokat kordában tartani
és javukra fordítani.. Nem lehet korlátokat állítani a hazai részesedés
arányainak tekintetében sem. A befektetôk szabadon meghatározhatják, hogy
külföldi vagy hazai munkaerôt és alapanyagokat alkalmaznak, hova viszik és
mire fordítják hasznukat. Ezért az államok kénytelenek lesznek
szélsôségesen liberális politikát alkalmazni a befektetések vonzására.
Mindezek betartatása érdekében a MAI egy hatásos kártérítési rendszer
felállításáról is intézkedik. Eszerint - a történelem során elôször -a
kormányok nemcsak egymás között pereskedhetnek, hanem a vállalatok is
bíróság elé citálhatják ôket. Hasonló rendszer csak a NAFTA-ban létezik.
Ennek eredményeképpen a benzinadalékokat gyártó Ethyl cég jelenleg 251
millió US$-ra perli a kanadai kormányt, annak környezetvédelmi elôírásai
miatt (GAIA 322/3933. oldal). A MAI elfogadásával hasonló esetek tömkelege
várható, ha egy-egy befektetô úgy érzi, egy munkajogi vagy
környezetvédelmi intézkedés érdekeire sérelmes. MV
Környész 442, 1997. november 24. Donella Meadows: Trade On The Fast
Track -- What's The Hurry? (Kereskedelem fölgyorsítva - Minek ez a sietség?)
Azt mondják, hogy sok rossz érv miatt utasította el a Kongresszus
Clinton elnök "fölgyorsított" kereskedelmi törvényét. A szokásos vádakat
halljuk: "tenni kell valamit Clinton megalázásáért", a protekcionisták és
a szakszervezetek leszámolásai, az izolacionistáké akik félnek a
kereskedelemtôl, mert félnek a világtól.
Voltak azonban jó érvek is, amelyeket erôsített az a tény, hogy a
NAFTA, a Mexikóval kötött szabadkereskedelmi egyezmény nem teljesítette a
nagyszerû ígéretet egyik ország számára sem. A NAFTA -pártiak kidobolták,
hogy a globalizáció elkerülhetetlen, a kereskedelem növeli a gazdaságot, a
kereskedelem munkaalkalmat teremt -és más hasonló maszlagokat.
Azzal kezdem, hogy a kereskedelem az átlagos amerikai számára nem okoz
gondot. Már kapunk almát Chilébôl és kocsikat Japánból. Küldünk kukoricát
Afrikába és repülôgépeket Közel-Keletre. A számítógépeink és kocogócipôink
eljutnak Ázsiába mielôtt nálunk piacra kerülnének. Zenénket és filmjeinket
az egész Földön játsszák. Mi kell ennél több?
Vannak ismert kereskedelmi gondok, például ilyen a Nike-történet. Az
ázsiai munkások éhbérért készítik a cipôket, amelyek érthetetlenül 100$-ba
kerülnek nálunk. Tudunk a maquiladorákról, az új gyárakról a határ
mexikói oldalán, amelyeket a Sony, a Black & Decker, GM, Ford építettek,
amelyek 5 $-t fizetnek nem egy órára, hanem EGY NAPRA. Ezek kiöntik a
mérgezô kotyvalékaikat, amit néhány mérfölddel északabbra sosem engednének
meg nekik.
Ezek a gyárak a szabad kereskedelem jelképei lettek. Azok az emberek,
akiknek a tudatát még nem ejtette csapdába az üzleti világ logikája, egy
pillanat alatt látják, hogy ezekkel valami helytelen dolog van. Akik
közelebbrôl megnézik azokat - beleértve a szakszervezeti és környezeti
szószólókat, akik bombázták a Kongresszust, hogy meghiúsítsák a törvényt,
- a perverzió bizonyítékait látják bennük.
Úgy érvelnek, hogy a szabad kereskedelem a gazdaság rombadöntését
eredményezi, fôleg a jelenleg magas szociális és környezeti színvonalat
élvezô nemzetekét.
Egy korábbi korszakban képzett közgazdászok kórusban énekelik: "a
kereskedelem mindig, mindig, mindig jó", nem képesek átlátni a
perverzitást, bár mindenki más képes rá. Ha egy vállalat talál egy helyet,
ahol nem kell adót fizetnie az iskolákért vagy a szennyvíztisztításért,
ahol büntetés nélkül eláshat bármiféle ragacsos szennyet, ahol a
kétségbeesett emberek földimogyoróért dolgoznak, oda fog költözni. Ha ô
nem, akkor a versenytársai. A piac elkerülhetetlenül megjutalmazza azokat,
akik a költségekkel valaki mást terhelnek meg, a jelen esetben munkásokat,
családokat, közösségeket és a környezetet.
Egy nemzet megkövetelheti, hogy azokkal fizettesse a költségeket,
akiket illet, hogy tisztességes munkabéreket fizessen, hogy a munkahelyek
legyenek biztonságosak, támogassa a helyi közüzemi hálózatot, és
eltakarítsa a saját szemetét. Ez nem csak a társadalmat segíti, hanem
magát a piacot is, kikényszerítve, hogy az árak tartalmazzák a valós
költségeket. A nemzet azonban nem engedheti meg olcsó termékek
behozatalát, mert ez károsítja azokat a cégeket, amelyek eleget tesznek a
fenti követelményeknek. Meg kell tiltani az ilyen termékek eladását vagy
meg kell adóztatni azokat.
Az új kereskedelmi rendszer alapján Venezuela és Brazília
ellenszegülnek az EÁ tiszta levegô törvényének, amelyik megtiltja a
külföldi finomítókból a hazainál szennyezôbb üzemanyag behozatalát. Az EÁ
vitatja az európai tilalmat, ami szerint nem szabad a marhákat mesterséges
hormonokkal etetni. Sok ország viszont kifogásolja az EÁ azon
követelményét, hogy az apró tengeri rákok hálóval való fogása ne pusztítsa
a veszélyeztetett tengeri teknôsöket. Ugyanekkor bármilyen féle üzlet
vándorlása révén az amerikai munkások veszítenek el munkahelyet és a
közösségek a vállalataikat.
Ez az elmélyülô vetélkedés kezdete. Eddig Clinton ezen nagy gond felé
csupán kis gesztusokkal fordult. Hogy a NAFTA elôrehaladjon, létrehozta az
Északamerikai Fejlesztési Bankot, hogy megtisztogassa a határvidéket.
Ennek jelenleg 450 milliója van és ígérete egy esetleges 3 milliárdos
összegre. Ez soknak tûnne, ha nem gondolnánk végig, hogy egy
szennyvízkezelô csak egyetlen mexikói városnak 830 millióba kerül.
A területnek legalább 8 milliárdra van szüksége az ivóvízhez, a
szennyvíztisztításhoz és a mindenkire kiterjedô hulladékelszállításhoz.
Ezeket a költségeket az Észak-amerikai Fejlesztési Bankon vagy más út
révén az EÁ-beli és mexikói adófizetôknek kell állni, holott a
maquiladorok adójából kellene fedezni.
Nem csoda, hogy az adófizetôk, munkások és környezetvédôk kezdenek
egyenlôségi jelet tenni a gyorsítás (fast track) és a becsapás között
(szójáték: pulling a fast: becsapni). A közgazdászok, politikusok és a
vállalatok reflexszerûen protekcionistáknak nevezik ezeket az embereket.
Valóban azok, de nem abban az értelemben, hogy meg akarnak védeni
bizonyos elôjogokat (ami olyan gyakran történik a viták során).
A törvényjavaslat bírálata igyekszik megvédelmezni a társadalmat, a
környezetet, és ezzel a gazdaságot, ami nem mûködik tiszta levegô, tiszta
víz, közösségi szolgáltatások, üzemelô közösségek, biztos családok és
gyereknevelés nélkül.
Van egy sor kigyomlálandó protekcionista gát, de nem a vetélkedés
elmélyülése révén. Nem igaz, hogy a kereskedelem mindig, mindig, mindig
jó. Van mód a jó oldalainak az erôsítésére, megôrizve a közösség javát és
a piaci árak azon képességét, hogy közöljék a teljes igazságot. Minden
szabályozás esztelen eltörlése nem ezt célozza.
Ha Bill Clinton tanul valamit ebbôl a megalázásból, reméljük, hogy
megtanulja mindezeket. Pi.
Környész 1997. november 10, No. 435.
Donella Meadows: People of Wealth Stand Up for Greater Equality (A
gazdag emberek kiállnak a nagyobb egyenlôség mellett)
(Tömörítve)
Olvasom egy "Felelôs gazdagság" nevû szervezet kiadványát. Alig hiszem,
hogy mi van benne.
"Az üzleti világ vezetôi és gazdag emberek vagyunk, jövedelem
tekintetében a felsô 5%-hoz tartozunk. Aggódunk a nagy vállalatok
hatalmának a növekedése, valamint a gazdagok és a többi ember közti
szakadék mélyülése miatt."
20 évvel ezelôtt a leggazdagabb 1% kezében a magánvagyon 19%-a volt,
ma annak 40%-a.
A Reagan kormányzat csökkentette a vállalatok és gazdagok adóját. A
jövedelmük növekedésébôl nem származott több beruházás és munkalehetôség,
hanem csak pénzpiaci befektetés, a vállalati vezetôk magasabb jövedelme és
a politika támogatása a gazdagok több elôjoga érdekében.
1983 és 1989 között a leggazdagabb 500 amerikai család vagyona 2,5
billióról 5 billió $-ra nôtt (1012). Ha ezen növekedés 1/3-ával adóztak
volna, nem lenne költségvetési hiány, amit most a szegényektôl és a
középosztálytól akarnak elvenni.
A szervezet szerint "túlhangsúlyozzák a magántôke jogait és jutalmát.
Mi nemzedékrôl nemzedékre növeljük a vagyonunkat, amíg körülöttünk minden
negyedik gyerek nyomorba születik és nincs reményük helyzetük
javulására."
"Szükséges, hogy a polgárok pénzt keressenek, tudjanak pénzt
megtakarítani és gazdaságilag legyenek biztonságban. A polgári és
gazdasági jogok elválaszthatatlanok egymástól."
"Az egyenlôtlenség és a gazdagok bûnbakká tétele megosztja a nemzetet
és rombolja a közösség érzését, a társadalom egy része fallal veszi körül
magát és a másik része ki lesz rekesztve."
A füzet szerint a hiányért való felelôsség terheit a leggazdagabbaknak
vállára kell rakni, mert ôk élvezik a hiányt teremtô politika hasznát.
Tehát növelni kell a gazdagok adóját. (Milyen elképesztô ötlet! - teszi
hozzá Donella.). Továbbá szerintük alapos pénzügyi reformra van szükség,
vissza kell térni ahhoz, hogy a demokráciánkat a szavazóink ellenôrizzék.
Úgy vélik, hogy a médiumoknak szólniuk kell arról, hogy mekkora károkat
okoz a növekvô egyenlôtlenség a társadalom és a gazdaság számára. A
szervezetük megszervezi elôadók és nevelôk csoportjait, levélíró mozgalmat
kezd, hirdetéseket ad föl, gyûléseket szervez a kormány- és vállalati
tisztségviselôkkel.
Van-e ennek valami realitása? kérdeztem és felhívtam ôket. Egyelôre nem
akarják megadni a nevüket, csak késôbb. 130 tagjuk van és 1997 végére 250
lesz. A jövô hónapban (decemberben?) New Yorkban rendezik elsô nemzeti
összejövetelüket.
"Mint gazdag emberek" mondja a hírlevelük "felelôsnek érezzük magunkat,
hogy nyíltan beszéljünk a mi érdekünkben hozott szabályok ellen és olyan
politika mellett emeljünk szót, amelyik hosszú távon mindenki közös javát
szolgálja." Az ifjabb Martin Luther Kinget idézik: "A filantrópia nem
hunyhat szemet a gazdasági igazságtalanságok felett, amelyek szükségessé
teszik a filantrópiát."
Föltételezem, hogy a legtöbb (nem gazdag) amerikai nem akar abszolút
egyenlôséget. Elfogadjuk, hogy egyesek gazdagok és szerencsések, mások
szegénynek születnek vagy elszegényednek. A gazdasági körülmények nem
tükrözik hibáinkat vagy érdemeinket. Azonban elfogulatlan szabályokat
akarunk a játékban, amelyben egy gyerek sem születik reménytelenségbe.
Jó, hogy a kivételezettek közül egyesek a mi oldalunkon vannak.
Kapcsolat velük: United for a Fair Economy, 37 Temple Place, Fifth
Floor, Boston MA 02111 (617-423-2148 or rw@stw.org). Pi.
(Rövid megjegyzés: Soros György emlékezetes kapitalizmust bíráló cikke
jut az eszembe. A történelem során minden birodalom összeomlott. A mai
világgazdaságra, a pénz-birodalomra is ez a sors vár. Fájdalmas lesz. A
gazdagok ettôl félnek. Lehetnek köztük jószándékúak, de a dolgok mögött ez
áll. - Pi)
8.3 Környezeti nevelés
Környész 354, 1997. április 21.
Donella Meadows: A Week To Kick the Tv Habit (Egy hét a tévé-szokás
fenéken rúgására)
Úgy vélem, hogy 10-20 éven belül egy sor peres eljárás végül
rákényszeríti a vállalatok igazgatóságait, ismerjék el, hogy a
termékeikhez szenvedélyes hozzászokás alakul ki. §k mindig is tudták, hogy
az üzletük károsítja az embereket és a társadalmat. A tartalmuk alakítja a
magatartást és romboló hatású. Emellett azok a gyerekeket célozzák meg.
Nem a dohánygyárak igazgatóságai, hanem a tévétársaságoké.
A tévé olyan nagy mértékben hozzátartozik az életünkhöz, hogy csak
ritkán gondoljuk meg, mit is csinál az velünk. Egy új, a Tévémentes
Amerika (TV-Free America) nevû szervezet erre kínál számunkra lehetôséget.
A dohánymentes nap sugallatára, amelyik a cigarettázók számára ajánlja,
hogy hagyjanak fel a szokásukkal, a Tévémentes Amerika szervezet minden
áprilisban rendez egy Nemzeti Tévékikapcsolási Hetet. Ez 1997-ben április
24 és április 30 között lesz/volt.
Ha valaki nem érti, hogy miért kell egy hétre feladni kedvenc
sorozatát vagy a híradót, a tévémentes Amerika tavaszi hírlevele tele van
tréfás rajzokkal, tanulmányokkal és levelekkel, hogy egy kis szünetet
adjanak a tévé leghûségesebb nézôinek.
Az Amerikai Szív Társaság hirdetésén egy útjelzôtáblát látunk, rajta
egy gyerek képével, amint ül a tévé elôtt, a felirattal: "Figyelmeztetés:
a gyerekek nem játszanak." A további szöveg: "Valaha a gyerekek
szaladgálással és játékkal töltötték az idejüket. Ma a leggyakrabban a
tévé elôtt találjuk ôket, és ez zavart okozhat. A testmozgás hiánya
elhízáshoz és a vér koleszterinszintjének az emelkedéséhez vezet. Az
április 24 és 30 közötti Nemzeti Tévékikapcsolási Hét segít aktívabbá
tenni a gyerekeidet."
A Calvin és Hobbes rajzsorozaton azt látjuk, hogy a tévékészülék ugrál
és harsog, miközben Calvin apja ül és nézi. "Következnek a hírek a
szemtanú-akcióról. Vérrel befröcskölt gyalogjárdák és letakart hullák!"
üvölti a tévé. "Lehet, hogy a következô áldozat TE leszel? Bemutatjuk a
zokogó, hisztérikus rokonokat és elmondjuk, hogy TÉGED miért bénít meg a
tehetetlen félelem". Az utolsó képen a tévé ki van kapcsolva és Calvin
apja nyugodtan olvassa az újságját.
Levél egy gépkocsivezetôtôl: "Egy falusi gazdaságban nôttem fel, sosem
volt tévénk. A fiam tévé nélkül nevelkedett. Fociztunk, kártyáztunk,
könyveket olvastunk, görkorcsolyáztunk, kerékpároztunk vagy dolgoztunk a
kertben. Halló, Amerika: létezik tévé nélküli élet. OLYAN SOK FÉLE dolgot
lehet csinálni"
A tévé behatol mindenhova és lassan a tévével szembeni ellenállás is,
így Tazmániából is érkezett egy levél: "Kicsikét tévéhez szokott vagyok,
és az elmúlt két hetet nélküle töltöttem. Meg voltam lepve, hogy túléltem.
Megkedvelem, hogy így éljek."
Adam Hochschild a New York Timesben fájlalja, hogy a tévé mindenhol
jelen van: a repülôtereken a repülôgépeken, az iskolákban, az
üzemanyag-töltô állomásokon, a bevásárló utcákban. Még a földalatti
állomásokon is. Állandóan szól, s olyan magasan van, hogy nem tudjuk
lejjebb venni a hangerejét. Azt írja: "Kinek szolgál ez? Az utasok nem
kérték a tévét. A készülékek azért vannak ott, mert sok pénz csinál a
bemutatott hirdetésekbôl." Idéz egy NBC vezetôt. "Az a hivatásunk, hogy
szemgolyókat adjunk el a hirdetôknek."
Ha a szemet foglyul ejtik, elképzelhetô, hogy mit tesznek a tudattal. A
Tévémentes Amerika hírlevele közöl egy írást John Krull, az indianapolisi
Star & News munkatársának tollából, amelyben leírja a rendelkezésre álló
legjobb tévével, a közszolgálati adóval kapcsolatos tapasztalatait. Rövid
idôn keresztül ô fûzött megjegyzéseket az állam híreihez. Egyszer a
mûsorvezetô olyan kérdést tett fel neki, amelynek sok összefüggése volt és
ô néhány másodpercen át gondolkodott a válaszon. A mûsorvezetô fészkelôdni
kezdett és jelezte, hogy kezdjen már beszélni, s belekottyantott valami
ostoba és lényegtelen dolgot.
A következô hirdetési szünetben a mûsorvezetô oda hajolt hozzá és azt
mondta: "Gyorsabban kell mozdulnia. Ne gondolkodjék, csak beszéljen. Úgy
jobban megy a tévé."
Pontosan így van. Ne gondolkodjunk, csak beszéljünk. Krull szerint "A
legtöbbünknek szükségünk van egy kicsi idôre ahhoz, hogy végiggondoljuk,
az adott eseménnyel kapcsolatban mit gondolunk, vagy érzünk. A tévé arra
bíztat bennünket, hogy felületes válaszokat adva azonnal feleljünk."
William J. Bennett, a Nemzeti Sajtóklubban tartott elôadásában mondta:
"Két statisztikai adatot állítok egymás mellé. Az egyik szerint az
átlagos amerikai igen kevés idôt áldoz a családjára, a másik azt mondja,
hogy egy átlagos amerikai hetenként 21 órát tévézik.
Úgy tûnik, hogy ez egyszerû: kapcsoljuk ki a tévét és végezzünk házi
munkát."
Az Amerikai Gyerekgyógyászok Akadémiája támogatja a tévé-kikapcsolási
hetet. Az Amerikai Orvostársaság a tévékikapcsolási plakátokat 20.000
iskolaigazgatónak küldte el. 24 állam kormányzója helyesli az ötletet.
Többezer iskola vesz részt benne.
Mindannyian tudjuk, hogy a tévé tele van erôszakkal és a szexualitásra
való utalással. Gondolatoktól mentes. Testünket óránkon át mozdulatlanná
teszi. Agyunkba ültet olyan áruk iránti vágyat, amelyekre soha nem lett
volna szükségünk. Egy eltorzult világot mutat be, amelyben az emberek
sokkal sekélyesebbek, bosszúállóbak, anyagiasabbak, megbízhatatlanabbak,
mint amilyenek a valóságban. Rettenetes leckékre tanítja a gyerekeinket
árról, hogy miként lássanak és viselkedjenek. A tévé elveszi az idônket és
az életünket.
Nos, miért nyugszunk bele ebbe? Tegyünk fogadalmat a tévéhirdetésekre
vonatkozólag egy hétre, minden hétre. Muzsikáljunk magunknak,
futballozzunk mi magunk, találjunk humort a saját életünkben, találkozzunk
a családunkkal és a szomszédainkkal. Olvasd el a híreket, könyveket,
olvass fel a gyerekeidnek.Szabadítsd meg magadat azok hatásától, akik azt
hiszik, hogy gondolkodás nélkül kell beszélni és azt gondolják, hogy a
szemed és a tudatod árucikk. Éljed a saját életedet egy héten át. Vagy
tovább.
Kapcsolat a Tévémentes Amerikával: 1611 Connecticut Avenue NW, Suite
3A, Washington DC 20009. (T.: 202-887-0436). Pi.
Környész 360, 1997. május 8. Donella Meadows: The Ads Tell The Story
Of The Universe (A hirdetésekbôl tanuljuk a mindenség történetét)
Nem vártam volna, hogy a Világegyetem születésérôl szóló könyvben
felkavaró vádiratot találjak a modern hirdetések ellen. Pedig itt van,
Brian Swimme fizikus új könyvének ("A Kozmosz rejtett szíve") a második
fejezetében.
Swimme leírja, hogy a gyerekek hogyan ismerik és tanulják meg helyüket
a világban. "Háromszázezer éven át éjszakánként az emberek összecsôdültek,
hogy elmerengjenek és dicsôítsék a mindenség rejtelmeit... A tûz körül
Afrikai síkságain, Európa erdeinek barlangjaiban, Ausztráliai kék ege
alatt, Észak Amerika házaiban az emberek szent történeteket mondtak arról,
hogy miként keletkezett a világ, miként jött az ember a mindenségbe és mit
kell tennie ahhoz, hogy nemes életet éljen."
Az olvasás során hirtelen ideértünk a jelenbe.
"Hol kapjuk meg a mindenségbe való beavatásunkat? A barlangot a
tévészoba helyettesíti, a szent énekeket a hirdetés. Mielôtt egy gyerek
bekerül az iskola elsô osztályába, és mielôtt részt venne a vallásos
szertartásokon, harmincezer hirdetés ivódik beléje. Egy tizenéves hosszabb
idôn át lát hirdetéseket, mint amennyi idôt a fôiskolán el fog tölteni.
Senki nem hiszi errôl, hogy ez így jó, de a legtöbben nem törôdnek vele.
Elfogadjuk ezt és már nem gondolkozunk rajta.
Vajon mit éreznénk, ha hallanánk egy országról, ahol ilyen módon
programozzák be a polgárokat? Hasonló, elrettentô beszámolókat olvastunk a
korábbi Szovjetunióról: a fiatal gyerekek agymosásáról, a szüleik és Isten
iránti természetes érzéseik kiölésérôl, a történelmi igazságok
meghamisításról. Ezeket olyan dolgokkal pótolták, amelyekre a
parancsuralomnak a fennmaradása érdekében szüksége volt.
A fogyasztás vallásába merülve képtelenek vagyunk ilyen
összehasonlításokra. Olyan közhelyekkel nyugtatjuk meg magunkat, hogy a
hirdetések nyilvánvaló módon nem vezetnek politikai parancsuralomra. A
hirdetôk nem sátáni, rossz emberek, éppen csak a munkájukat végzik.
Azonban mélyebb szinten a hirdetések tömege nem csak azt határozza meg,
hogy a gyerekek milyen cipôt vagy ruhát akarnak, milyen játékokat vagy
süteményeket. Boldogtalanok, ha nem birtokolhatnak egyes holmikat. Mindez
mély aggodalomra ad okot és felveti azt a kérdést, hogy milyen beavatást
kapunk."
Ezeket olvasva hirtelen rájöttem annak az okára, hogy a hirdetések
miért keltenek bennem nyomasztó haragot, hogy miért nem nézem meg azokat
sohasem.
"A gyerekeink a hirdetésekbôl kapják meg az elsô fogalmakat a világ
értelmérôl, ez lesz az elsô vallásos hitük, bár nem fogják fel, hogy ez
az. Ha valaki össze akarja hasonlítani az erkölcsi fejlôdés érdekében
kifejtett szánalmas törekvéseket a hirdetésekre fordított kolosszális
erôfeszítésekkel, az olyan, mintha egy fôiskolás mérkôzést
összehasonlítanánk a második világháborúval. A hét végen eltöltött egy óra
alig mérhetô össze az év 52 hetében éjjen-nappal folyó stratégiai
bombázással szemben.
Korunk egyszerû és hatásos kozmológiája, amit naponta milliárdszor
hallunk: az ember azért létezik, hogy dolgozzon a munkahelyén, pénzt
keressen és vacakokat szerezzen. Az ideál nem Jézus vagy Szokrátész.
Felejtsük el Rachel Carsont, Konfúciuszt vagy Martin Luther Kinget és az
összes szenvedésüket, szeretetüket és bölcsességüket. A hirdetés üzenete
szerint az eszményi ember nyugodt és gondtalan, pepszit iszik biliárdozás
közben, nem terhelik az istenség természetével kapcsolatos nagy eszmék,
nem zavarják olyan gondolatok, hogy igazságossággal megszüntethetjük-e a
szenvedést. Az emberi lét végsô értelme megszerezni minden dolgot. Földünk
pedig csupán feldolgozásra váró nyersanyag.
Nem feltétlenül vesszük észre, hogy az uralkodó világvallás a fogyasztás
lett, s világosan kell látnunk, hogy ha átadjuk gyerekeinket a fogyasztói
kultúrának, az annyit jelent, mintha a bolygó legügyesebb vallási
igehirdetôinek a gondozásába adtuk volna ôket. Olvashatunk az újságokban
egyes különös és visszás szektákról, akik a reklámemberek elvakító
megtévesztéseinek csupán 1%-át viszik végbe, s akiket üldöznek és
bebörtönöznek az igazságügyi szervek. De annyira el vagyunk vakítva a
mindent felölelô propagandától, hogy sosem jut eszünkbe szembeszállni a
hirdetôkkel és megkérni, hogy hagyjanak fel a tevékenységükkel.
Ellenkezôleg jó fizetést biztosítunk nekik és még gyerekeinket is nekik
adjuk."
Erôs szavak. Elég erôsek ahhoz, hogy dühös választ váltsanak ki, miként
az bekövetkezik minden esetben, ha a kultúránk lényegét támadjuk.
Szórakozunk a hirdetéseken, bíráljuk ôket és panaszkodunk miattuk, de csak
felszínesen. Nem kérdôjelezzük meg a világnézetet, amivel eltöltenek
bennünket, sem azt, hogy van-e ehhez joguk. Százféleképpen is magyarázzunk
társadalmunk elégedetlenségét, a hanyatló erkölcsiséget, a gyerekeink
vonzódását a kábítószerekhez, az erôszakhoz vagy a felelôtlen
szexualitáshoz. Mindent okolunk, kivéve a hatalmas csábító
információáramot, amely mindenkit eláraszt születésétôl kezdve.
Swimme könyve nem a hirdetésekrôl szól. Egy másik történetrôl, amelyet
el kell mondanunk a gyerekeinknek, egy elég nagy történetet, amelyik
magába foglalja az ôsrobbanást és Isten magasztosságát. Ha a gyerekeink
azt hallják sokszázezer hirdetés helyett - és mi is hallottuk volna,
amikor gyerekek voltunk, - akkor egy bámulatos világban élnénk. Pi.
8.4 Mozgalmi, társadalmi kérdések
A Bundestag "reális zöldjei"
A német parlamentben a nagymultú, de a hatalom közelségének mámorától
teljesen elfajult "Zöldek"-nek csupán kis része szavazott a NATO bôvítése,
pl. Magyarország fölvétele ellen, egyesek tartózkodtak, sokan igennel
szavaztak.
Környész 453, 1997. december 23. Feladó : vorsatzd@ceu.hu [Hungary]
Donella Meadows: Venture Capital For Public Entrepreneurs (Kockázati
tôke a közösségi vállalkozók számára)
Bill Drayton 16 évvel ezelôtt ráébredt arra, hogy a vállalkozáshoz
szükséges tehetséget nem csak az üzleti életben kell alkalmazni. A közös
érdek céljából alkalmazott vállalkozói készség tiszteletre méltóbb mint az
egyén érdekében való és sokkal szükségesebb.
"A közösségi vállalkozók", mondja Drayton, "azon ritka emberek, akik
rendelkeznek azzal a rendkívüli látásmóddal, alkotókészséggel és
eltökéltséggel, amely a nagy üzletembereket új iparágak létesítésére
készteti, de ezeket a képességeiket a társadalmi gondok megoldására
fordítják" - olyan társadalmi gondokéra, mint a szegénység, az emberi
jogok védelme, a közoktatás, az egészségügyi szolgáltatások, a környezet
helyreállítása és az emberek szolgálatában álló gazdaság megteremtése.
A magánvállalkozók jutalma a pénz, a hatalom, a tisztelet. A közösségi
vállalkozókat lekicsinyelhetik, azzal is vádolhatják ôket, hogy a saját
érdekükben cselekednek - azok vádolják ôket ezzel, akik csak a saját
érdekükben tevékenykednek, - esetenként lecsukják vagy lelövik ôket.
Azonban nem gyakran, mondja Drayton. §k realisták, nem mártír
természetûek.
A közösségi újítók tôkével való ellátása érdekében Drayton alapított
egy Asóka nevû szervezetet. (A név India ôsi uralkodójának a neve, aki
bölcsessége, türelme és társadalmi vonatkozásokban mutatott rendkívüli
alkotóképessége révén lett ismert.)
Az Asóka-ösztöndíjasok gyakran fiatal és ismeretlen emberek, akik a köz
javára kezdeményeznek, alapítanak szervezeteket. Az Asóka --szervezet
megtalálja ezeket mindenhol és segíti ôket fizetéssel, kedvezô
nyilvánossággal és egy növekvô hivatásos hálózattal. Elég hallani az
Asóka-ösztöndíjasok munkájáról, hogy helyreálljon az emberben az
emberiségbe vetett hit.
Például Michal Kravcik a Szlovák Tudományos Akadémia
víz-szakembere/mérnöke (hidrológusa). A kommunizmus idôszakában nem
ellenezhette a kormány nagy gátakat építô terveit. Ebben az újonnan szabad
országban hallathatja a hangját. Megalapította a Kék Alternatívát, egy
csoportot, amelyik arra ösztönzi az embereket, hogy viseljék a gondját a
saját vízgyûjtô területüknek.
A Kék Alternatíva védô(?)gátakat (checkdams) és kis tározókat épít,
helyreállítja a lápokat, kijavítja a szivárogtatókat, erdôket ültet.
Kravcik Szlovákia hegyei közt több helyen bizonyította ezeknek az
intézkedéseknek a hatékonyságát, ott, ahol a kormány 1992-ben javasolta
hogy a közeli települések vízellátását gátak építésével biztosítsák.
Kravcik kimutatta, hogy a helyi közösségek akkora
tározó-befogadóképességet és árvízi szabályozást tudnak létrehozni, mint a
gát, de kevesebb energiával, kevésbé zavarva a természetet és a
településeket, több munkával és egy ötödrész költséggel.
Most a tájegység lakossága, tényekkel, ábrákkal és tapasztalatokkal
felfegyverkezve tud érvelni a kormányhivatalnokok elôtt. Egy nem régen
tartott népszavazáson 98 százalékuk szavazott a gát ellen. Egy korábban
szocialista országban ez áttörést jelent nem csupán a környezetrôl való
gondoskodás, hanem a demokrácia gyakorlatában is.
*
Dél-Afrikában egy hatgyerekes asszony, Elna Kotze a férjével együtt egy
régi autóbusszal kirándulásokat szervezett, amelyen fôleg fehér
délafrikaiak látogatták Namibia természeti világát. Az üzlet ma 12 busszal
dolgozik, de a vadvilág eltûnôben van.
Elna úgy érezte, hogy tenni kell valamit, hozzáfogott az Ukuzwana
vállalkozáshoz. Az Ukuzwana 960000 hektáros füves terület, gazdag vízben
és természeti kincsekben és olyan madarak is élnek itt, mint sehol máshol
a világon. Az ellenôrzés nélküli erdészet kiszárította a vizeket, a
szabályozás nélküli legeltetés talajpusztulást okozott és a szennyezô
iparágak is beköltöztek.
Elna összehívta a tájegység érdekeltségeit, a gazdálkodóktól az
üzletembereken keresztül az ökoturizmus idegenvezetôiig, megbeszéléseket
szervezett a vízgyûjtô terület kérdéseirôl. A résztvevôknek megvoltak a
saját tapasztalataik a forrásokról és a földhasználat gyakorlatáról.
Kezdték belátni annak szükségességét, hogy egyensúlyt teremtsenek a föld
rövidlejáratú kizsákmányolása és a fenntartható, mindenkor elônyöket
biztosító használata között.
Kidolgozták a saját földhasználati terveiket. Küzdeni kezdtek a
talajpusztulás ellen, az erdôk helyreállításáért, tanítják az olyan
mûvelési módszereket, amelyek odavonzzák a ritka madarakat.Sikeresen
ellene szegültek egy fenyôfa-ültetésnek, a helyi közösségeknek
kiszámították annak rejtett költségeit. Az Ukuzwana vállalkozás most
tanfolyamokat szervez a parasztok, állattenyésztôk, erdôgazdálkodók és
kormányzati tisztviselôk számára a fenntartható és jövedelmezô
földhasználat bemutatására.
*
Martha Isabel Ruiz Corzo, akit Patinak hívnak zenetanár volt
Mexikóvárosban, ameddig nem betegedett meg a levegôtôl. Családjával
visszaköltözött férje szülôföldjére a Sierra Gordeba, az ország középsô
részébe. Ott nagyon szegény embereket, szennyezett vizeket, pusztuló
erdôket és talajt találtak.
Pati nagy munkába fogott. Megalapította Sierra Gorda Ökológiai
Csoportját. Önkéntesek környezeti nevelési órákat adnak 150 iskolában.
Pati egy heti rádiómûsor fô száma lett, abban tanácsokat ad, beszél
környezetre nézve káros szokásokról és felemelô történeteket mond el.
A csoport több mint 2 millió fát ültetett el, az a szabály, hogy
mindenki annyi fát vághat ki, amennyit nyolc évvel korábban ültetett. A
csoport sikeres üzletet kezdett komposztáló pöcegödrök és
energiamegtakarító fafûtéses kályhák elôállításával.
*
Több mint 800 hasonló Asóka-ösztöndíjas van és évente mintegy 100 újat
választanak. Ezeknek az újítóknak a hatása messze túlterjed a lakóhelyük
határain, az egyszerû példaadás révén. Ez - mint írják - értékes forrás
azok számára, akik gondolnak a jövôre és érdekeltek a társadalmi
vállalkozások gyors fejlesztésében.
Kapcsolat: Ashoka, 1700 North Moore Street, Suite 1920, Arlington VA
22209, tel. 703-527-8300. Pi.
Bezdán Györgyi bostoni levelének 2. része (Az elsô része az elôzô
számban jelent meg)
Végezetül Earthlands-ról szeretnék írni. Earthlands egy ökológiai
programközpont és közösség Bostontól kb. 200 km-re. Gyönyörû helyen van, a
Connecticut folyó völgyében, a legközelebbi falu, Petersham is 5 km ide.
10-15 ember lakik illetve dolgozik itt, fenntartható életmódot próbálva
követni. A programok között szerepel a permakultúra, a
napenergia-hasznosítás, a dobolás, testfestés, indián és kelta
spiritualitás, gyógynövény-ismeret, nyomolvasás, mélyökológia, és még sok
más. Csoportok, családok, párok, személyek jönnek ide, felfrissülni,
energiát nyerni, tanulni és játszani.
Három nagyobb ház és sok kis kunyhó van az erdôben, igy akik akarnak,
együtt lakhatnak, akik magányra vágynak, visszavonulhatnak egy kunyhóba.
A fôépületben nincs bekötve az áram: napelemes lámpákat,
petróleumlámpát, gyertyákat használunk, a tûzhely és a hûtôszekrény gázzal
megy, s fával fûtünk. A közösség amennyire lehet, önfenntartó próbál
lenni. A biokert elég szép termest hoz.
Az itt-lakás nem drága, ha az ember munkát ad cserébe a kosztért és
kvártélyért. Én is igy tettem decemberben, most pedig mint egy tanfolyam
résztvevôje vagyok itt egy hónapja. Az Earthlands alapítványaként mûködik,
Larry Buell humán ökológia professzor alapította a saját birtokán
1992-ben. Hamar kis csapat gyûlt össze körülötte, ideköltözött például a
Sacred Earth Network is, akik a volt Szovjetunió területen mûködô
környezetvédelmi szervezetekkel dolgoznak együtt, s itt van a Global
Classroom központja is, akik a Costa Rica-i esôerdô megmentésével
próbálkoznak.
Valaha a nipmonk indián nép élt ezen a területen, tisztelettel adózunk
nekik mint elôdeinknek. A fôépület elôtti tágas mezôn egy vagy 10 méter
átmérôjû medicinás kört (varázskört) építettek az earthlandsiek.
Embermagas sziklahasábok képviselik a négy égtájat. A varázskör ad helyet
a Minden Létezôk Tanácsának és más lelki gyakorlatoknak. Van négy birkánk
és egy lovunk, a róluk való gondoskodás kellemes élmény. Vegás konyhát
vezetünk. (Hús, tejtermék és tojás nélküli étrend.)
Gyakran gondolok Rátok, otthoni barátaimra, hogy tetszene Nektek itt.
És, hogy vajon létre lehetne-e otthon is hozni valami hasonlót?
Mellékelem az Earthlands Tíz Alapelvét:
A következô alapelvek az Earthlands Programközpont valamint az ott
élô, dolgozó és tanuló közösség alapvetô szándékait fejezik ki. Ezen
elvek egy olyan kis munkaközösség értékrendjét tükrözik, akik mély
szeretetet táplálnak a Föld Bolygó iránt és az a szándékuk, hogy a Föld
minden egyes élôlényével egyetértésben éljenek, s erre másokat is
tanítsanak.
1. KÖZÖSSÉGBEN ÉLNI Támogató és együttmûködô közösségben élni hasonló
szándékú emberekkel. Közös célokért dolgozni, elkötelezettnek lenni
önmagunk, mások és a Föld iránt. Egyhangú döntéseket hozni; a kor
hagyományát követni. (Amikor egy kérdés megvitatására kerül a sor, körben
haladva mindenki szót kap. A ford.)
2. NAPI TEVÉKENYSÉGEK. Egyensúlyt találni a kenyérkeresô
foglalkozásunk, a közösségi munka, személyes ügyeink és az alkotó
tevékenység között. (Dosztojevszkij nyomán.)
3. ÖNKÉNT VÁLLALT EGYSZER˜SÉG: Életünk minôségének javítása kisebb
fogyasztás és önként vállalt egyszerûség által. A megújuló zöld növényeket
tekintsük elsôdleges napi táplálékunknak.
4. HELYES ÉLETVITEL: Legyünk tisztában mindenféle munka környezeti
hatásával. Csak olyan munkát vállaljunk, s olyan tevékenységeket
végezzünk, amelyek fenntartják vagy javítják az élet (minden élet)
minôségét. Olyan munkát végezzünk, amely táplálja a lelket és segíti a
harmónia és az egyensúly megteremtését.
5. KÖRNYEZETI AKCIÓ: Végy részt erôszakmentes környezetvédelmi
akciókban a Világegyetem összes létezôjének védelmében. Tanulmányozd a
tervezett akcióhoz kapcsolódó tényeket, és ne térj le a lelkiismeret
utjáról.
6. SPIRITUALITÁS. Végezz naponta olyan lelki gyakorlatot, amely
közelebb viszi az egyént és a közösséget azokhoz a bennünket körülvevô
erôkhöz, amelyek a Világegyetem egészét táplálják, s finoman irányítják az
emberi cselekedeteket is.
7. TUDOMÁNYOS ISMERETEK. Légy tisztában a környezetedet érintô
ökológiai és természettudományos elvek alapszabályaival. Légy képes a Föld
más vidékeinek hasonló megismerésere is.
8. KULTURÁLIS SOKFÉLESÉG. Tanulmányozd és szükség esetén alkalmazd
azon régi és kortárs kultúrák útmutatásait, amelyek harmóniában
éltek\élnek a Földdel. Ismerd meg az emberek cselekedeteinek
pszichológiai, szociológiai és kulturális gyökereit.
9. ISMERETTERJESZTÉS. Használd minden tevékenységedet környezettudatos
világképed megismertetésére. Légy világpolgár. Szánj idôt arra, hogy
megoszd a gyerekekkel a Világegyetem rejtelmességét és csodáját.
10. EGYÉNI FEJL§DÉS. Légy tudatában annak, hogy a Világegyetem része
vagy. Gyógyítsd magad és a bolygót mint azonos létezôt. Keresd, találd meg
és kövesd a béke, szeretet és igazság útját.
Larry Buell a Bajkál-tó partján, 1991. október
9. Vegyes
Zöld Pók, 1998. január 23. Feladó: RRGilman@aol.com, továbbítja:
bpf-ineb@igc.apc.org FCNL (Friends Committee on National Legislation, azaz
a Nemzeti Törvényhozás Kvéker Bizottsága).
1. A január 27.-i Clinton-beszéd elôkészítése.
2. Kubai emberiességi kereskedelmi törvényjavaslat.
II. János Pál látogatása miatt Kuba a figyelem elôterébe került. Az FCNL
csatlakozott a több mint 150 vallásos, emberiességi és egyéb szervezetek
felhívásához, amely párbeszédet akar az EÁ és Kuba népe között. A
szervezetek javasolják a közvetlen légijáratok megindítását és hogy
vessenek véget az élelmiszer, gyógyszer, orvosi felszerelési tárgyak
szállítási tilalmának. Ennek érdekében törvényjavaslatokat nyújtanak be a
Házba.
3. Kongresszusi naptár Pi.
