Cikkek, dokumentumok
53. szám
(III. évf. 1998 júl. 23.)
E számunk a Budapesti Közgazdasági Egyetem Környezetgazdaságtan Altern-csoportjának Kovász c. periodikájából hoz egy könyvismertetést. A Kovász (kiadó: Kindler József, szerk: Kocsis Tamás, tel/fax: 217-9588) webcime: http://korny10.bke.hu/kovasz
1. Michael Novak: A katolikus etika és a kapitalizmus szelleme (könyvismertetés)
2. Környezeti Nevelés: Üvegházhatás. Okok és következmények
Cikkek, dokumentumok
Témák: katolikus, keresztény, gazdaság, etika, demokratikus, kapitalizmus, liberalizmus, liberális, enciklika, erkölcs, környezet, globalizáció
Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme címu 1904-es nagyhatású tanulmánya után - mely a modern kapitalizmus szellemi gyökereit a reformáció nyomában kialakuló puritán etikában vélte megtalálni - némiképp meghökkento lehet Novak tézise, miszerint a modern kapitalizmust muködteto ethosz újdonsága nem is annyira az evilági aszkézisben és hivatástudatban, mint inkább az ember isteni képmás mivoltában rejlo kreativitásának kibontakoztatásában rejlik. Ez pedig azt jelenti, hogy - Weber állításával ellentétben - a protestantizmusnak a modern kapitalizmus kialakulásában nincs semmiféle kitüntetett szerepe, az ember istenképiségét ugyanis a katolikus és a zsidó etika egyaránt magáénak vallja.
A szlovák származású, egyesült államokbeli szerzo eszmeisége a szocialista jellegu eszmékkel határozottan szemben álló katolikus whig hagyományban gyökerezik: "A katolikus whigek bizonyos értelemben a haladó szellemiséguek közé tartoznak. Hisznek az emberi személy méltóságában, az emberi szabadságban, az intézményi reformban, a fokozatos fejlodésben. Ugyanakkor mélyen tisztelik a nyelvet, a jogot, a liturgiát, a szokást, a hagyományt, amely tulajdonságok egyidejuleg sorolják oket a konzervatívok közé. A konzervatívokkal együtt a katolikus whigek is tisztában vannak a kulturális hagyományok erejével, illetve a szenvedélyek és a bun emberi viszonyok között betöltött szerepével. A liberálisokkal központi jelentoséget tulajdonítanak az emberi szabadságnak, különösen pedig a szabadság intézményei lassú kiépítésének." (256. old.) Ez a kettosség - de nem tudathasadás! - jellemzi az egész könyv szellemiségét is.
A szerzo a sokszínu katolikus hagyományból az egyház XIII. Leó pápa Rerum Novarum kezdetu enciklikájának 1891-es megjelenésével kezdodo legújabb kori társadalmi tanítására koncentrál, s ebbol igyekszik levezetni a katolicizmus mibenlétére vonatkozó megállapításait. Ebbe az áramlatba tartozik XI. Piusz Quadragesimo Anno kezdetu 1931-es enciklikája, mely elsoként kanonizálta a társadalmi igazságosság fogalmát. Ez elvileg kettos szerepet tölthet be: egyrészt lehet emberi viselkedésre vonatkozó erkölcsi követelmény, másrészt pedig társadalmi rendre vonatkozó elmélet (64. old.). Novak szerint az enciklika elszalasztotta azt a lehetoséget, hogy a társadalmi igazságosságot erkölcsi követelményként definiálja (74. old.), s ezzel a felelosséget a társadalomnak nevezett misztikus képzodményre hárította, mellyel aztán visszaélt a kommunista és a szocialista propaganda (68-69. old.). Ez a felfogás - még ma is - a szegénységet állami beavatkozással megoldani kívánó erok malmára hajtja a vizet.
A társadalmi igazságosság nemes fogalmának megmentése érdekében Novak alternatív javaslattal áll elo, mely szerint ezt a következo öt tényezo segítségével kell felépíteni: civil társadalom; a szabadság hármas rendszere (lásd késobb); megfelelo szabályok keretei között muködo szabad piac, s az ennek következtében kialakuló spontán rend (Hayek nyomán); közjó (építkezve a szubszidiaritás és az egyéni kezdeményezés elvére); valamint a változás elve (Schumpeter "kreatív rombolásra" vonatkozó elképzelése alapján) (81-86. old.).
II. János Pál enciklikái áttörést hoztak a kapitalizmus helyes értelmezésében, s ezek közül is különösen a Centesimus Annus (CA) kezdetu helyezi új megvilágításba a 100 évre visszatekinto pápai társadalmi tanítást (xv. old.).
Itt a második Vatikáni Zsinat által definiált vallásszabadság mellett második legfontosabb emberi jogként a gazdasági szabadság jelentkezik (88, 92. old.).
"Egykor a termelés meghatározó tényezoje a föld volt és késobb a toke lett ..., ma már egyre inkább maga az ember a dönto tényezo, vagyis megismero képessége, amely a tudományos felismerésekben jut kifejezésre, továbbá közösséget alkotó szervezoképessége és az a képessége, hogy föl tudja ismerni és ki tudja elégíteni mások szükségleteit." (CA #32) Ez a felfogás pedig egybevág Novak kreatív személyiséget középpontba helyezo nézeteivel, s ezzel az emberi toke válik a nemzetek gazdagságának legfontosabb forrásává (lásd például Japán és Brazília kontrasztját - 130. old.).
A nemzeteken belüli és a nemzetek közötti szegénység felszámolása akkor hathatós és humánus, ha az az emberben lakozó belso, kreatív potenciálra épít, s ekkor (és csak ekkor!) nem válnak függové a segítséget kapottak a segítséget nyújtóktól (152. old.). Ez a követelmény felveti az állami szociálpolitikák, illetve a nemzetközi segítségnyújtási gyakorlat (például Világbank - 153. old.) felülvizsgálatának szükségességét. A szegénység maga, illetve az ezt (is) kíséro mellékjelenségek (kábítószer, alkohol, eroszak és fokozatos testi/szellemi leépülés) elsosorban nem pénzügyi problémát jelentenek, ugyanis a pénzügyi segélyek rendszere csak konzerválja a kialakult állapotot (161. old.). "A baloldal a szegényeket és a gyengéket passzívnak látja, akik az állam segítségére várnak. A jobboldal és a centrum a szegényekre mint tehetséges, kreatív és aktív cselekvokre tekint." Ez pedig - összhangban a pápai tanításban is megjeleno szubszidiaritás elvével - az állami helyett a civil szféra megerosítésének igényét jelenti (142. old.).
Könnyen adódhat a következtetés, hogy mindez a laissez-faire jellegu kapitalizmus dicsoítésével egyenértéku (Novak szerint az Egyesült Államokban ennek megvalósítására csak egy libertariánus kisebbség törekszik - 134. old.), azonban a könyvben - a szerzo szerint - nem errol van szó, hiszen az államnak igenis aktívan fel kell lépnie az egyéni kezdeményezokészség és gazdasági vállalkozás elotti akadályok elhárítása érdekében, melynek következtében a szükséget szenvedok kibontakoztathatják kreatív képességeiket. A posztszocialista országokban az egyik legnagyobb feladat éppen az, hogy az emberek újra felfedezzék korábban elnyomott kezdeményezoképességüket, s ne az államtól várják problémáik felülrol történo megoldását (108. old.).
Novak mondanivalójának pontos megértéséhez rendkívül fontos tisztán látnunk, hogy mit is ért az általa favorizált demokratikus kapitalizmus fogalma alatt.
Eszerint ez a gazdasági, a politikai és az erkölcsi-kulturális szféra hármas rendszerét együttesen jelenti, mely elemek egymást is ellensúlyozzák. A kapitalizmus általános szótári definíciója (magántulajdon, piaci csere és profit) csak a marxi szocialista ideától képes megkülönböztetni a rendszert, de nem a prekapitalista viszonyoktól. A demokratikus kapitalizmus valódi mivoltát akkor ragadhatjuk meg igazán, ha kiemeljük erkölcsi-kulturális és demokratikus politikai rendszerbe ágyazottságát, valamint az emberi tényezo kreativitásának felszabadításában játszott szerepét (59. old.). Ebben az értelemben a közgazdaságtannak is jobban kell összpontosítania az emberi képességekre, s így az egy humanisztikus jellegu tudományággá válhat (109. old.). Mindezekrol a szerzo magyarul megjelent könyvében (A demokratikus kapitalizmus szelleme; General Press Kiadó, 1994) részletesen is olvashatunk.
Maga Novak is beismeri, hogy a kapitalizmus fogalmához Európában rengeteg kellemetlen mellékjelentés tapad, s szerinte ezzel magyarázható a pápa ódzkodása a szó pozitív értelmu használatától (135. old.). Véleménye szerint ez annak köszönheto, hogy a modern gazdaság megszületésekor az európai környezet ellenséges volt, mivel az csak az öröklött gazdagságot tartotta legálisnak, s a munkával szerzettet elutasította. "Zokon véve ezt az elutasítást, a vallásos szemléletet a közgazdászok a maguk részérol legalábbis valóság-idegennek és irrelevánsnak tekintették - ha nem kifejezetten károsnak - az empirikus vizsgálatok megfelelosége és a szegények helyzetének javítása szempontjából." (106. old.) Az észak-amerikai kontinensen ugyanakkor vallás és kapitalizmus kapcsolatát korántsem terhelték efféle konfliktusok, sot, azok egymást termékenyen kiegészítették, ezért az itt megvalósult "demokratikus kapitalizmus" bátran ajánlható a világ többi része számára is a szegénység felszámolása és az emberi kreativitás kibontakoztatása érdekében (237. old.).
A szerzo munkásságának ismeretében nem nehéz felismerni azt, hogy a helyes társadalmi berendezkedést célzó gondolkodás során a (demokratikus) kapitalizmus - egyébként kétségtelenül meglévo - értékeire helyezi a fo hangsúlyt, s írásainak zömében az egyesült államokbeli gazdasági berendezkedés védelmezojeként a (foként baloldali beállítottságú) bírálókkal szemben foglal állást. Ugyanakkor azonban a fennálló rendszer egyik-másik gyenge pontjával is tisztában van, s tárgyalt könyvének utolsó fejezetében határozottan rámutat az itt leselkedo legveszélyesebb folyamatra. Ugyanis a kapitalizmus demokratikus válfaja csak akkor muködik megfeleloen és valamennyi ember szolgálatában, ha az kelloen beágyazódott az erkölcsi-kulturális szférába. Jefferson 1776-ban joggal tekinthette magától értetodonek eme szféra egészséges mivoltát és integráló erejét. Azonban kérdéses, hogy "napjaink amerikai kultúrája Jefferson meggyozodését igazolja-e, avagy relativizmussal ássa alá azt" (194. old.). "A (liberális demokrácia( kifejezés bizonyos mértéku létjogosultsága ellenére most komoly indokok alapján kell megvizsgálnunk azt, hogy nincs-e ellentét (liberalizmus( (vagy legalábbis egy bizonyos fajta liberalizmus) és demokrácia között." (197. old.)
Novak szerint az egyetemeken dívó, az abszolút értékek létezését tagadó Richard Rorty-féle filozófia (197-201. old.), valamint a médiát uraló kisebbségi ellenkultúra (például Hollywood, 210-214. old.) a demokratikus kapitalizmus keresztény alapjainak aláásásával fenyeget: "az emberi jogokat védelmezo intézmények nem korlátozzák a lelkiismeretet, de nem is kényszerítik a polgárokat saját erkölcsi és szellemi képességeik fejlesztésére. Ezek az intézmények megteremtik a lehetoséget eme fejlodés véghezvitelére - de a képességeket nem hozzák automatikusan létre. Ezért a politikai és a gazdasági szabadság alapintézményeinek puszta kiépítése önmagában nem tölti be az erkölcsi és szellemi téren létezo emberi vágyakozást. A politika és a gazdaság önmagában elégtelen." (219-220. old.) Az elkövetkezo harcot tehát az ellenkultúra képviseloivel kell megvívni, erkölcsi és szellemi téren egyaránt. Igaza van II. János Pálnak, amikor azt írja: "A világ egyre jobban felismeri, hogy ezeknek a súlyos nemzeti és nemzetközi problémáknak a megoldása nem pusztán a gazdasági termelésen, vagy pedig a társadalom jogi vagy szociális rendjén múlik, hanem szükség van erkölcsi és vallási elvekre, valamint a gondolkodásmód, a szokások és a struktúrák megváltoztatására." (CA #60)
Novak muvét - feltétlen pozitívumai mellett - azonban az is jól jellemzi, hogy mirol nincs szó benne. Eszerint amíg a hangsúlyt a (demokratikus) kapitalizmus mikroszinten kifejtett áldásos tevékenységére összpontosítja (ti. az egyéni kreativitás korábban soha nem látott mértéku kibontakoztatására és az egykor tapasztalható általános szegénység felszámolására), addig semmit sem olvashatunk a jogi személyiséghez jutó személytelen vállalkozások egyre növekvo méreteirol és hatalmáról, mely szervezetek céljai gyakran köszönoviszonyban sincsenek az oket muködteto és kiszolgáló emberek, valamint partnereik tényleges érdekeivel, s arról, hogy ezek a vállalkozások globális szinten olyan hatalmas érdekérvényesíto képességgel rendelkezhetnek, hogy esetenként már nincs is értelme önálló civil és állami szféráról beszélni. Továbbá olvashatunk arról, hogy a demokratikus kapitalizmus motorját - mellyel elvileg lehetové válik a szegénység felszámolása - az állandó gazdasági növekedést biztosító, a gazdagságot abszolút mértékben is növelni képes gazdasági mechanizmus jelenti (29, 176. old.). Ugyanakkor az állandó gazdasági növekedéssel kapcsolatban az amerikai szerzo egyetlen bekezdést sem szentel ama nehézség bemutatására, amely a Föld anyagi értelemben tekintheto véges mivoltából fakad. Persze, az emberi kreativitás ezen a téren is számos eredményt képes felmutatni, azaz a technológiai fejlodés a fajlagos anyag- és energiafelhasználás területén jelentos haladást mutat. Mégis, a gazdaságilag fejlett országokban a relatív mutatók állandó javulása ellenére a környezet abszolút nagyságú terhelése folyamatosan no, s akkor az úgynevezett fejlodo országok igényeirol, fejlodési trendjérol még nem is szóltunk. Ezek a makroszintu nehézségek némileg eltorzítják a demokratikus kapitalizmus Novak-féle elképzelésének - egyébként sok tekintetben szimpatikus - vonásait.
Összességében azonban a szerzo muve nagymértékben hozzájárulhat a (demokratikus) kapitalista rendszert - szociális érzéketlensége miatt - teljes egészében elvetok bírálatainak árnyaltabbá tételéhez, valamint a keresztény etikai vonatkozások hangsúlyozásával ráirányíthatja a hazai problémákat kizárólag gazdasági természetueknek tartó döntéshozók figyelmét az oly hon áhított nyugati prosperitás nélkülözhetetlen, de nálunk legfeljebb csak csírájában létezo erkölcsi elofeltételeire. A hosszútávon is fenntartható, s az emberi személyt is megfeleloen szolgáló gazdasági rendszerrol történo gondolkodás pedig tovább folytatódhat.
Eredeti cím: The Catholic Ethic and the Spirit of Capitalism. (The Free Press, New York, 1993)
Nyelv: angol
Forrás: Kovász (II. évfolyam, 1. szám, 1998. Tavasz, 84-87. oldal)
Fordította: Kocsis Tamás
Környezeti Nevelés
Üvegházhatás. Okok és következmények
Környezeti nevelési báziskönyvtár (Selyemgombolyító): 551.58 W 97
Wright, David R.: The Greenhouse Effect. Causes and Consequences Üvegházhatás. Okok és következmények London [etc.] : Hodder and Stoughton, 1990. Resource book. 64 p., Teachers' book. 30 p., ill. + 1 videókazetta (30 min), 1 poszter ISBN-0-340-52423-5
KIKNEK SZÓL 11-15 éves tanulóknak.
TARTALOM A tudósok és a politikusok szerint a Föld legnagyobb környezeti problémája az üvegházhatás erôsödése. A videófilm megmagyarázza az üvegházhatás lényegét, és azt is, hogy a légkörbe bocsátott szennyezô gázok hogyan fokozzák ezt a hatást. Elénk tárja az üvegházhatás erôsödésének várható következményeit és bemutatja azokat a jelenségeket, amelyeket az éghajlatváltozás elsô jeleinek tekinthetünk. A film érdekes, gondolatébresztô és meggyôzô. Jó arányban váltakoznak benne a narrátor által felolvasott magyarázó szövegek a szakértôk szavaival, valamint a következményeket bemutató képek a jelenségek okait magyarázó ábrákkal és a tényekre rávilágító számadatokkal. A munkafüzet változatos és a gondolkodást fejlesztô feladatokkal segíti a témakör eredményes feldolgozását. A tanári kézikönyv háttérinformációkat ad és tanácsokkal segíti a videófilm tudatos feldolgozását.
IDÔIGÉNY Fejezetenként legalább két tanítási óra.
FEJEZETEK Videófilm: Az üvegházhatás problémája; Okok és következmények; Az emberiség élelmezése; Ki következik?; Együtt kell cselekednünk. Munkafüzet: Okok; Következmények; Áradások; Cselekedjünk
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS Nincs
Dr. Adorjánné Farkas Magdolna ismertetése (A Soros Alapítvány támogatásával)
-----
Részletes ismertetés a könyvrôl (megjelent az Iskolakultúra 1996. 10. számában)
David R. Wright: The Greenhouse Effect
A videófilm
A videófilm megmagyarázza az üvegházhatás lényegét, és azt is, hogy a légkörbe bocsátott szennyezô gázok hogyan fokozzák ezt a hatást. Elénk tárja az üvegházhatás erôsödésének várható következményeit és bemutatja azokat a jelenségeket, amelyeket az éghajlatváltozás elsô jeleinek tekinthetünk. A film alcíme - "Tudnak-e a jegesmedvék a vízen járni?" - arra utal, hogy a Föld átlaghômérsékletének növekedése következtében a sarki jég nagy része elolvad és ezáltal jelentôsen lecsökken a jegesmedvék élettere. A film érdekes, gondolatébresztô és meggyôzô. Jó arányban váltakoznak benne a narrátor által felolvasott magyarázó szövegek a szakértôk szavaival, valamint a következményeket bemutató képek a jelenségek okait magyarázó ábrákkal és a tényekre rávilágító számadatokkal. A film az egész Földre vonatkozó problémákra világít rá, nem csupán azokra, amelyek Nagy-Britannia szempontjából fontosak. A filmet a Föld több országában forgatták: Nagy-Brittannia mellett az USA-ban, Brazíliában, Etiópiában, Bangladesben, Kínában és Indiában. Az angol szöveg jól érthetô. Mivel sok esetben élô beszédet hallunk, természetesnek kell tekintenünk, hogy a mondatok nem annyira tökéletesek, mintha leírt szöveget olvasnának fel a beszélôk. Ez az angoltanulás szempontjából inkább elônye, mint hátránya a filmnek, mert hozzásegít az élô beszéd megértéséhez.
1. fejezet: Az üvegházhatás problémája (Mi történik? Miért? Miért? Miért?)
A tudósok és a politikusok szerint a Föld legnagyobb környezeti problémája az üvegházhatás erôsödése. A jelenlegi tendenciák alapján úgy becsülik, hogy a légszennyezôdés miatt igen rövid idô - 50-100 év alatt legalább 5C°-kal emelkedhet a Föld átlaghômérséklete. Azért, hogy érezzük ennek a változásnak a nagyságát, érdemes meggondolni, hogy a várható hômérsékletváltozás körülbelül akkora, mint amennyi a jégkorszaktól mostanáig következett be. Nehéz megjósolni, hogy az egyes helyeken pontosan mekkora lesz a hômérsékletváltozás. Nemcsak a felmelegedés mértéke lesz különbözô, hanem néhány helyen hômérsékletcsökkenés is bekövetkezhet. A legnagyobb aggodalomra az adhat okot, hogy a sarkokon 8-12 C°-kal is emelkedhet a hômérséklet és ez hatalmas mennyiségū jég megolvadását eredményezheti, amelynek a tengerszint megemelkedése lesz a következménye. Az üvegházhatás erôsödése maga után vonhatja azt is, hogy szélsôségesebbé válik az éghajlat. Ezért gyakrabban következnek be természeti katasztrófák (árvíz, aszály, tornádó, vihar), és a katasztrófák pusztítóbbakká válnak. Az észlelések azt mutatják, hogy máris tapasztalható ez a tendencia. Rövid, de megrázó képsorokat láthatunk néhány olyan természeti katasztrófáról, amelyek 1987-ben és 1988-ban következtek be a Földön.
2. fejezet: Okok és következmények (Ki a hibás? Ki fog szenvedni?)
Mi a négy legegyszerûbb módja annak, hogy a légkört minél hamarabb tönkretegyük? Furcsa érzést keltett bennem a gúnyos kérdés és a rá adott, képekkel illusztrált válaszok: Pocsékold az energiát! Égess el annyi ásványi eredetū energiahordozót, amennyit csak tudsz! Tedd tönkre az erdôt! Mérgezd meg az eget! Mintha ránk kiáltanának: "Bolond Emberiség, nem látod, hogy a vesztedbe rohansz?! Térj észhez!" A légkört még mindig úgy tekintjük, mint egy állandóan megújuló természeti forrást, amely korlátlan mennyiségū szennyezôdéstôl is meg tud tisztulni, ezért minden intô jel ellenére is egyre növekvô mennyiségben szennyezzük különbözô anyagokkal - többek között széndioxiddal, a nitrogén oxidjaival, metánnal és CFC gázokkal. Az erdôk irtásának kétszeres a káros hatása: egyrészt csökken a széndioxid-megkötés és az oxigén-termelés, másrészt közvetlenül is megnövekszik a széndioxid-termelés, mivel az erdôirtás sok esetben úgy történik, hogy felgyújtják az erdôt. Az üvegházhatás erôsödésének következménye lehet a tengerszint emelkedése. Becslések szerint a következô 40 évben 1 méterrel vagy még többel is emelkedhet a tenger szintje. A Föld népességének háromnegyede tengerparton vagy annak közelében él, így a tengerszint emelkedése több milliárd ember lakóhelyét veszélyeztetheti. A gazdag országok rengeteg pénz befektetésével talán meg tudják védeni a területeiket a tenger betörésétôl; példa erre Hollandia. Azonban a szegény országoknak erre nem lesz lehetôségük. Bangladesben például máris 10 millió embert fenyeget az árvízveszély.
3. fejezet: Az emberiség élelmezése (Képesek vagyunk arra, hogy megpróbáljuk megállítani azokat a folyamatokat, amelyek az üvegházhatást okozzák. De valóban meg akarjuk-e ezt tenni?)
Egyes területeken árvíz, máshol azonban aszály fenyeget. Afrika hatalmas területein a tartós szárazság máris éhínséget okoz. Ha a globális felmelegedés következtében Észak-Amerikában és Eurázsiában északabbra tolódnak az éghajlati sávok, az egyben a gabonatermelô területek zsugorodását is maga után vonja, mivel az északabbra fekvô területek a rosszabb minôségū talaj miatt nem alkalmasak mezôgazdasági mūvelésre. Sok ország az Amerikai Egyesült Államokból vagy Oroszországból importálja a gabonát, így a jövôben a termelés csökkenése több országban okozhat élelmezési gondokat.
4. fejezet: Ki következik? (Meddig élhetünk ugyanilyen életstílusban?)
Az utóbbi 200 évben fôként az iparilag fejlett országok környezetszennyezése növelte az üvegházhatást. A fejlôdô országokban több milliárd ember él, akik szeretnék elérni azt az életszínvonalat, ami a fejlett országok állampolgárai számára már megszokott. A fejlôdô országok lakói mondhatják: "most mi következünk." Ha azonban ezekben az országokban is nô az életszínvonal, az több millió új autót, több millió új hūtôszekrényt, tehát a környezetszennyezés fokozódását jelenti. A helyzetet súlyosbítja, hogy két hatalmas országban - Indiában és Kínában a legfontosabb energiahordozó a szén, amely a leginkább környezetszennyezô energiaforrás. Megoldást csakis az hozhat, ha mindenki felad valamit a már elért vagy az elérni óhajtott életszínvonalból.
5. fejezet: Együtt kell cselekednünk
Gyorsan kell tennünk a környezetszennyezés ellen, ugyanis nagy a veszélye annak, hogy kifutunk az idôbôl. Csakis akkor van reményünk arra, hogy csökkenthetjük a földi életet fenyegetô veszélyt, ha együtt, összehangoltan cselekszünk. Erre jó példa az 1987-ben Montreálban tartott konferencián hozott kormányok közötti megállapodás, amelynek értelmében minden országban beszüntetik az ózonréteget károsító CFC gázok termelését. Az iparilag fejlett országoknak segíteni kell a kevésbé fejletteket abban, hogy korszerūbb ipari technológiát vezessenek be és kevésbé környezetszennyezô energiaforrásokat használjanak. Együtt kell cselekednünk, hiszen a légszennyezés követekezményei közvetlenül vagy közvetve minden ember életére hatással vannak. Gondoljunk bele, hogyha csupán az emberiség 1% át érinti közvetlenül az éghajlat megváltozása, az majdnem 60 millió embert jelent. Az aszály vagy az emelkedô tengerszint miatt emberek milliói kényszerülhetnek arra, hogy lakóhelyet változtassanak. Ez egy soha nem látott méretū népvándorláshoz vezethet, amelynek háborúk és mérhetetlen emberi szenvedés lesz a következménye. A környezetszennyezés csökkentéséhez nem elegendô a kormányok közötti megállapodás. Mindenkinek egyénileg is kell valamit tenni. Befejezésként idézem a film záró mondatait, amely a "kulcs-kérdést" helyettesíti: "A Föld megérdemli a segítségünket, hiszen az életfeltételeket biztosítja a számunkra. Az életstílusunk megváltoztathatja a környezetet, ezért meg kell változtatnunk az életstílusunkat, hogy a Föld mindenki számára jobb hellyé válhasson."
A munkafüzet
A munkafüzet változatos, gondolkoztató feladatokkal segíti a témakör eredményes feldolgozását. Nézzünk erre néhány példát: idézeteket olvashatunk hivatalos beszédekbôl vagy tudományos cikkekbôl. A tanulóknak az a feladatuk, hogy írják át ezeket könnyebben érthetô mondatokra. Ábrák, grafikonok, táblázatok értelmezése, kiegészítése többször is szerepel feladatként. Pl. térképeket közölnek, amelyek a 2000-ben Európában várható hômérséklet-eloszlást ábrázolják. A térképek alapján a tanulóknak le kell írniuk, hogy milyen hômérsékletváltozás várható Európa egyes területein. Egy másik feladat azt kéri, hogy írjanak levelet valamilyen környezetszennyezési problémáról egy fontos személyiségnek. Tanulságos az a feladat is, amely bemutatja, hogy hogyan csökken egy svájci gleccser mérete 1870 óta. A gyerekeknek az a feladatuk, hogy írják le, hogy a gleccser további várható zsugorodása hogyan befolyásolja azoknak a sorsát, akik a közelben élnek, pl a gleccser alatt épült szálloda igazgatójáét. A könyv szerzôi azt is feladatul tûzték maguk elé, hogy a gyerekeken keresztül a felnôtt családtagokban és ismerôsökben is fejlesszék a környezettudatos szemléletet: sokszor kapnak a gyerekek olyan feladatot, hogy egy-egy leckérôl számoljanak be a családtagjaiknak, vagy végezzenek a körükben kérdôíves felmérést. A munkafüzetben sok olyan feladat van, amely Nagy-Britanniára vonatkozik. Ez érthetô, hiszen azon túl, hogy a könyvet fôként az angol gyerekek számára írták, Nagy-Britanniát várhatóan nagy mértékben érintik az üvegházhatás erôsödésének következményei.
A poszter
A poszter egy, a Földrôl készült mûholdfelvételen tíz olyan helyet jelöl meg a Földön, amelyet az üvegházhatás erôsödése miatt közvetlen környezeti veszély fenyeget, ilyen pl. a Nílus delta vidéke vagy Hollandia területének nagy része. Képekkel illusztrálva megmutatja a levegôszennyezés fô okait (szén tüzelésū erômūvek, ipari üzemek, az esôerdô pusztítása és a gépjármūvek által kibocsátott gázok); valamint a legfontosabb következményeit (árvíz, szárazság, és egyetlen vidám elôrejelzésként egy szôlôskert képe Angliában az 53° szélességnél.)
A tanári kézikönyv
A tanári kézikönyv nem nagy terjedelmû (30 oldalas), mégis sokrétū segítséget nyújt a videófilm feldolgozásához. Többek között háttérinformációkat biztosít a tanárok számára, folyóiratcikkek formájában. Mindkét idézett cikk az üvegházhatás erôsödésének okairól és a kutatók által jósolt következményeirôl szól; valamint azt hangsúlyozza, hogy a globális környezeti problémák megoldásához nemzetközi összefogás szükséges. A The Times-ban 1989-ben megjelent cikk szerzôje Shridath Ramphal, a Közöspiac akkori Fôtitkára. A cikk rámutat arra is, hogy a politika, a gazdaság és a környezetvédelem egymástól elválaszthatatlan területek. A New Scientist-bôl idézett cikk (1988) inkább tudományos oldalról közelíti meg a problémát, a szerzôje Michael McElroy, a Harvard Egyetem egyik vezetô kutatója. Angliában és Walesben 1989-ben új Nemzeti Tantervet és új érettségi (GCSE) követelményeket vezettek be. Ettôl az évtôl kezdve minden tankönyv és oktatási segédanyag értékelésénél fontos szempont, hogy az megfelel-e a Nemzeti Tanterv és a GCSE követelményeinek. A kézikönyv ezekbôl a követelményekbôl idéz és a Greenhouse Effect videófilm és a munkafüzet megfelelô részeire utalva rámutat arra, hogy az anyag megfelel a követelményeknek. A kézikönyv közvetlen segítséget is nyújt az órai feldolgozáshoz a filmben elôforduló ábrák, grafikonok és a szakértôk szavainak értelmezésével és esetenként kiegészítésével. A kutatók magyarázatainak és a természeti katasztrófákban szenvedô emberek beszámolóinak egy részét írásban is közli, ez nekünk is segítséget jelent a szövegek pontos megértésénél. Ötleteket ad, hogy milyen, a témához kapcsolódó további kérdéseket érdemes a tanulókkal megbeszélni. Megadja, hogy a munkafüzet mely feladatai kapcsolódnak a film egyes részleteihez. Ha azt akarjuk, hogy a tanítványaink minél többet tanuljanak a filmbôl, tudatosan kell feldolgoznunk a látottakat. Ehhez tanácsokat ad a kézikönyv: - 1.Válasszanak ki a tanulók egy olyan részt, amelyet a legfontosabbnak tartanak, és indokolják meg a választásukat. - 2. A tanár állítsa meg néha a videót és kérdezze meg a tanulókat, hogy szerintük mi következik most a filmben. Így a gyerekek nemcsak passzívan nézik a filmet. - 3. Ha úgy ítéljük meg, hogy egy-egy rész nem érdekes vagy nem érthetô a mi csoportunknak, nyugodtan hagyjuk ki azt a részt. - 4. Ha olyan részletet néztünk végig, ahol egy-egy terület szakembere beszélt, írjanak le a tanulók olyan kérdéseket, amelyeket ôk tennének fel a szakembernek. - 5. A fontos részeket nézzük végig legalább kétszer! - 6. Az ismétlésnél fel lehet gyorsítani a filmet, ezzel idôt takaríthatunk meg és egyben drámaibbá tehetjük a hatást. - 7. A fontos részek ismétlésénél lehalkíthatjuk a hangot és felkérhetünk egy tanulót arra, hogy kommentálja a filmrészletet. - 8. Ha a filmben távoli tájak környezeti problémái szerepelnek, kérdezzük meg a tanítványainkat, hogy tudnak-e hasonló problémáról a környezetükben. - 9. A tanár a film megnézése után kérdezze meg a tanítványait, hogy szerintük túlzó volt-e a film, vagy elfogulatlan. A tanulók az állításukat a témakörben végzett további kutatómunkával támasszák alá.
Szövegértési feladat és megoldások a "The Greenhouse Effect" videofilm feldolgozásához
