Cikkek, dokumentumok
57. szám
(III. évf. 1998 augusztus 13.)
4. részével befejezzük a Megszentelt szexualitás c. fejezet közlését. A teljes szöveg a http://bocs.hu webhelyen megtalálható. (Mivel több mint ezer szöveg van fenn, érdemes használni a keresés funkciót, beírva pl. a szerzô - Dolores LaChapelle - nevének egyik szavát.) Erre az anyagra nem vonatkozik a Bocs Fordító impresszumában szereplô közlési szabadság!
Egy kis elôrejelzés: hamarosan új állandó rovatot nyitunk, megkezdjük az Everyone wins (Mindenki gyôz) c. játékgyûjteménybôl együttmûködô (tehát nem versengô) játékok ismertetését!
1. Megszentelt szexualitás (4., befejezô rész)
"Az emberiség utolsó háromezer éve egy kirándulás az ideálokba, testetlenségbe és tragédiába, és most a kirándulásnak vége... Vissza kell találnunk a kapcsolathoz, élénk és tápláló kapcsolathoz a kozmosszal... Az út a naponkénti rituálén, az újraébredésen át vezet. éjra gyakorolnunk kell a hajnal, a dél, a napszállat rítusát, a tûzgyújtás és a vízöntés rítusát, az elsô és az utolsó lélegzet rítusát... Vissza kell térnünk 'a tudásra az együttlét jegyében, amelyben a test, a szex, az érzelmek, a szenvedélyek együtt léteznek a földdel és a nappal és a csillagokkal." (D. H. Lawrence)
2. Környezeti nevelés: Nyk„nen, Riitta: Környezet és iskola
Cikkek, dokumentumok
D. H. Lawrence az emberi szexualitásról és a természetrôl
Mivel Lawrence munkáját olyan gyakran félreértik, legjobb, ha egészen az 1920-as évekig megyünk vissza, hogy megértsük a szemléletét. Rolf Gardiner, angol farmer, erdész és a Föld Szolgálata ifjúsági táborok úttörôje úgy gondolta, hogy az ökológia fiatal tudományának "egyre fontosabb szerepet kell játszania a reformerek javaslataiban". Miután elolvasta Lawrence egyik könyvét, így írt 1919-ben:
"Lawrence lett a fáklyavivô, fiatalságomnak vezérfénye. Š ment elôre, felfedezve a sötétet, eloszlatva elavult, kimerült látásmódunkat, elszakadva a véges ideák absztrakcióitól, elnyûtt koncepcióktól, terméketlen szavaktól és kihûlt szimbólumoktól... Mindig úgy tûnt nekem, hogy a táj Lawrence által beszél. Valóban a sötét, termékeny nottinghami erdôk voltak azok, amelyek újra és újra keresztültörtek a korai könyveiben, megtöltve azokat ... a táj titkos, elrejtett isteneivel, hogy szóljanak hozzánk és követeljenek minket ... A hely szelleme (Olaszország, Ausztrália, Mexikó), ez uralta és táplálta erejével. Minden könyve lüktet ettôl a sötét és izgalmas szellemtôl... tanítva minket, hogy érezzük és éljük át elemi erôvel a földben lakó istenek ôsi hatalmát... Tudta, hogy a földbôl erôt nyerhetünk és értelmesen élhetünk, ha különleges tájakon, a föld múltjának hatalmaival közösségben dolgozunk... Hosszú ideje érzem, hogy valamennyire érvényesíteni kell Lawrence tanítását és meglátását, nem irodalmi kritikákkal, hanem azáltal, hogy az emberek az ô szemlélete szerint próbálnak élni."
Lawrence szülôhelye Nottinghamshire megyében volt. Minden életrajzírója a bányászatról ír, de kevesen említik meg egyáltalán, hogy a sherwoodi erdô ebben a megyében van. Itt Lawrence és fiatal barátai beléphettek "a pompás tölgy, kôris, szil és éger alá, Robin Hood Forrásához, és Maid Marian Tisztására, ahol táncolt", ahogyan egy gyermekkori barát elmondta. Tény, hogy Lawrence-nek volt gyermekkori "misztikus természetélménye". Ez az érzés, hogy ô a mindenség része, elkísérte Lawrence-t egész élete során és minden mûve kísérlet arra, hogy ezt az érzést közvetítse, amelyet elôször "szeretett otthoni völgyében" élt át.
Gyermekkorának másik vonása, amit általában elhanyagolnak és csaknem olyan fontos, mint a "hely", a kapcsolata egy lényegében "primitív törzsi" csoporttal. Az édesapja "az utolsó angol generációhoz" tartozott, "amely még megmenekült a kötelezô iskoláztatástól", ahogy Lawrence elmondta. Az apja "lement az aknába" már kilencévesen. Š és a "társai" együtt dolgoztak, együtt orvvadásztak nyúlra a földbirtokos területein, gombát gyûjtöttek és együtt is ittak. Ahogy Lawrence késôbb írta: "...a bányászok a föld alatt úgy dolgoztak, mint egyfajta bensôséges közösség." A sötétség és a veszély "a fizikai, az ösztönös és intuitív kapcsolatot a férfiak között magas szintre fejlesztette, valóságossá és erôssé tette." Lawrence apja nagyon jóképû volt fekete, hullámos hajával, "dallamos hangjával... szép, elegáns táncával, ... megnyerô modorával és túlcsorduló humorával, jólelkével". Más szavakkal, valódi primitív volt! A fiatal Lawrence érezte ennek az életformának az erejét. Ennek a túláradó életnek éppen ellentéte volt anyja életmódja - az "úri hagyomány". Bár a fiú követte anyja szabályait és csaknem meghalt e szabályok miatt, édesapjának korai befolyása mélyen megmaradt benne.
Lawrence elsô kiadója, Ford Madox Ford látta, hogy Lawrence írásai teljesen különböznek más angol regényírók mûveitôl. Ford mondta, hogy mikor Lawrence a természetrôl ír, ezek a szakaszok "mint a tûz, úgy futnak át a könyvein és izgalmasak, az élet miatt, amely áthatja az írásait... az az ember érzése, hogy valóban volt számára egy természetfölötti oldal.. összhangban mély erdôségekkel, amelyek különös helyek." Mint bármely valódi primitív, Lawrence "a valóság egy ragyogásában" élt, a természettel való kapcsolatában.
Egy másik kortársa, Cecil Gray, a skót zeneszerzô, aki a Lawrence-ekhez közel élt Cornwallban, mély ellenszenvet táplált iránta, de elismerte, hogy amikor Lawrence "tényleg megvalósította önmagát, az a természet világában történt... és a fákkal". Gray megállapítja: "Az egész irodalomban kevés van, ha egyáltalán valami, ami összehasonlítható azzal az egyedülálló mélységgel és kifinomultsággal, amellyel Lawrence érzékelte a Természetet annak valamennyi formájában és megnyilvánulásában. Š faun volt, Pán gyermeke... Ez volt a valódi Lawrence; ebben volt igazán nagy."
Miután összeházasodott Friedával, képessé vált arra, hogy a szexualitás erejérôl írjon. Azelôtt Frieda, bár már Weekly professzor felesége volt, viszonyt folytatott Otto Grosszal, aki valamikor Freud legkiválóbb tanítványainak egyike volt. Egy alkalommal maga Freud is megállapította, hogy Jung és Gross a legtehetségesebb tanítványai. Gross volt az élharcosa "az erotikus mozgalomnak", amely úgy tartotta, hogy a házasságon kívüli szerelem az egyetlen út, amely a modern embert "mindennek a természetes forrásához" kötheti. Gross egyszer azt írta, hogy Frieda "törölte le Freud árnyát az útjáról". Késôbb egyenesen Friedának írta, hogy ô "a jövô asszonya". Ezen azt értette, hogy Frieda példa arra, hogyan élnek majd az emberek a jövôben, ha már nem rombolják ôket azok a körülmények, amelyek ellen ô, Gross harcolt. égy folytatta, hogy Frieda "az egyetlen személy, aki ma szabad maradt a szüzességtôl mint morális követelménytôl és a kereszténységtôl, meg a demokráciától, meg az értelmetlenség többi efféle gócától". A továbbiakban a csodálat hangján írja le, hogy "az arany gyermek" képes arra, hogy távoltartsa "két komor évezred átkát és szennyét a lelkedtôl a nevetéseddel és a szerelmeddel."
Friedát nyilvánvalóan lenyûgözte Gross, de ereje megrémítette. Gross késôbb meghalt egy pszichiátriai intézetben. Mikor Frieda találkozott Lawrence-szel, észrevette, hogy a férfi ugyanazokat a dolgokat látja meg benne, mint Gross, de Lawrence "biztonságosabb" volt. A szexuális kínokat, amelyeken Lawrence e találkozás elôtt keresztülment, a Manifesto címû vers mutatja be. Elôször a testnek az ételre és melegre vágyakozásáról, e vágyak kínjáról, majd a tudásvágyról szól; így folytatódik: "De aztán újabb éhség jött/ nagyon mély és mohó." Ez még sokkal rémisztôbb, mint az étel utáni vágy; ez "a nôre éhezés". De nem akármilyen nôre. És ezután leírja, hogy Frieda az életnek micsoda teljességét hozta meg a számára. Ettôl fogva Lawrence felismerte, milyen mélységes módon kapcsolódik össze a nô, a szex és a természet.
Leghíresebb regényében, a Fiak és szeretôkben (Sons and Lovers), amelyet a Friedával való találkozás után írt, van egy szerelmi jelenet Clara Dawesszel, egy elvált nôvel (akit részben Friedáról mintázott). Egy csatorna mellett szeretkeztek, és ahogy öntudatuk visszatért, az írás így folytatódik:
"Találkoztak, és ebben a találkozásban benne volt a sokféle fûszál szurkálása, a bíbic kiáltása, a csillagok forgása... Ismerni saját semmiségüket, ismerni a felfoghatatlan élô áramlatot, amely mindig hordozta ôket... Ha egy ilyen nagy és fenséges hatalom árasztotta el ôket, olvasztotta magába ôket mindenestül, hogy tudták, ôk csak porszemek az ellenállhatatlan dagályban, amely minden fûszálat felemel annak kicsiny magasságába és minden fát és élô dolgot, akkor miért aggódjanak önmaguk miatt? Engedni tudták, hogy az élet vigye ôket..."
Egy Lady Ottoline Morrellnek szóló levélben Lawrence világos magyarázatát adja annak, mit ért a nôk "hatalmán". Leírta, hogy a földnek szüksége van a profetikus típusú nôkre, és hogy Lady Morrell se csak az agyára vagy akaratára hagyatkozzon, hanem arra "a képességre, amely felfogja a rejtett hullámokat, amelyek az élet mélységeibôl jönnek és közvetíti ezeket az érzéketlen világnak".
Lawrence, ahogy Kenneth Rexroth leírta, "azon kevesek egyike volt..., akik valami hihetetlen töltést sugároznak. Ha az ember egy szobában ült és ô bejött hátulról, ez az egész szobában visszaverôdött, mintha hatalmas dinamópólusok lettek volna a falakkal szemben." Lawrence-t sok nô vette körül, néha mondta is Friedának, hogy neki kell a nôket távoltartani tôle.
Több mûvében leírta, hogy új kapcsolat kell hogy kialakuljon a nemek között, sôt újfajta házasság kell. A Szerelmes nô címû könyvben Birkin indulattal kritizálja azt, amit most "függôségi szerelemnek" neveznénk, és a házasságot: "...az egész világ párokból áll, mindegyik pár a saját kis házában, a saját kis érdekeit figyeli, a saját kis privát levében fô." Sokkal késôbb ismét így írt a folyamatos házasságról: "Micsoda gyenge sokasága a kompromisszumoknak! Nem is jó beszélni róla: a házasság... addig tart, amíg a társadalmi rendszerünk fennáll, mert éppen ez az, ami összetartja a rendszerünket. De ez a rendszer összeomlik, és akkor a házasság másmilyen lesz - valószínûleg törzsibb... mint a régi pueblo-rendszerben..."
A szexrôl magáról így ír Lawrence: "Nem jó szexuálisnak lenni. Ez csak egy formája ugyanannak a statikus tudatosságnak. A szex nem élô, amíg nem válik öntudatlanná: és sohasem válik öntudatlanná azáltal, hogy figyelnek a szexre. Az embernek szembe kell néznie egész tudatos énjével, és szétzúzni azt." Régen, 1908-ban, mikor Lawrence próbált "fallikus víziója" felé törekedni, azt írta, hogy a legtöbb ember úgy házasodik, hogy "a lelkük a szexuális szeretet hangjaira rezdül..., de úgy gondolom, a szerelem sokkal nagyszerûbb, ha nemcsak a szexuális húrok csoportja hangzik, hanem a nagy harmóniái és a kis harmóniái is mindannak, amit vallásos érzésnek (széles értelemben) és egyszerû szimpátiának nevezünk."
Állat-elôdeinknek sokszázezer éves genetikai programozása nyomán belénk ivódott a szexuális energiák szerves, elkerülhetetlen áramlása és vegyülése; ez korábban természetesen érvényesült, mivel intenzíven, kint a természetben éltünk. De ma, civilizált életünkben ez az "elkerülhetetlen" áramlat, úgy tûnik, csak akkor bukkan felszínre, ha együtt dolgozunk kint, a természettôl körülvéve. Egész nyugati irodalmunkban Lawrence kivételével senki sem adott megfelelô leírást a megszentelt föld és megszentelt szex együttes áramlásáról. Lawrence gyakran segített aratáskor a szeretett "otthoni völgyben", mielôtt a városba kellett mennie tanítani. Friedával való találkozása után írt Szivárvány (Rainbow) címû regényében Willrôl és Annáról, akik zabot raktak kazalba a tiszta teleholdas éjszakában. "Nagy, arany hold függött súlyosan a szürke horizonton, a fák magasan lebegtek, álltak hátul a szürkületben, várakozva." Will és Anna kilép a kapun egy nyílt mezôre, ahol néhány zabkéve szanaszét hevert a földön, ahogy az aratók hagyták, más kévék meg már keresztekbe rakva álltak. Kezdik felrakni a többi kévét. És a természetben végzett munka ritmusa hatja át ôket. A zabkévék zizzennek, mint a forrás, ahogy váltakozva rakják ôket egymásra. "Csak az elôre-hátra mozgás a holdfényben, elmélyülve, csak a hajlongás volt a csendben, amiben csak a kévék puffanása hangzott, majd megint csend, újra puffanás." És mind közelebb húzódtak egymáshoz, ahogy mentek lefelé a sorok mentén, amíg végül találkoznak, és a fiú karjába veszi a lányt, "illatosan és frissen" az éjszakai levegôtôl és a gabonától. "És egész ritmusa ott lüktetett a csókjaiban... ott álltak, összeölelkezve, lebegve, az éjszakában." Itt már nem a puszta "szex a fejben" van, hanem összhangba olvad a hold, az érett zabkévék, a fiú, a lány és a magas, várakozó fák.
Miután Lawrence csaknem meghalt Mexikóban, visszatért Európába és megírta a Lady Chatterley szeretôjét; utolsó erôfeszítése volt ez arra, hogy kifejtse "fallikus vízióját", de válaszul csak elmarasztaló kritikákat kapott, amiért "pornografikus" regényt ír, miközben haldoklik. Ezért 1929-ben, egy évvel azelôtt, hogy meghalt, írt egy tanulmányt, amely halála után jelent meg, "Lady Chatterley szeretôjének apropói" címmel. Ebben olvasható szépséges végsô megállapítása:
Az emberiség utolsó háromezer éve egy kirándulás az ideálokba, testetlenségbe és tragédiába, és most a kirándulásnak vége... ez gyakorlatilag kapcsolat kérdése. Vissza kell találnunk a kapcsolathoz, élénk és tápláló kapcsolathoz a kozmosszal... Az út a naponkénti rituálén, az újraébredésen át vezet. éjra gyakorolnunk kell a hajnal, a dél, a napszállat rítusát, a tûzgyújtás és a vízöntés rítusát, az elsô és az utolsó lélegzet rítusát... Vissza kell térnünk 'a tudásra az együttlét jegyében", amelyben a test, a szex, az érzelmek, a szenvedélyek együtt léteznek a földdel és a nappal és a csillagokkal.
Összefoglalás
Országunkban csak most kezdünk rátalálni a visszaútra az "élénk és tápláló kapcsolathoz a kozmosszal... a rítusok által"; ezért fontos itt két dolgot hangsúlyozni. A "világmegújító fesztiválnak" hagyományos és elengedhetetlen része a nemek örömteli és szabad vegyülése. De a mi eurocentrikus hangsúlyunkkal a szexen mint "dolgon" - olyasvalamin, amit akarni és korlátozni kell - nem vagyunk még olyan helyzetben, amelyben a szex rituális használatától elvárhatjuk, hogy "szabad" vagy "örömteli" legyen. Ezért valószínû, hogy legalábbis a közeljövôben a szexuális energiát (amely természettôl fogva mindig jelen van) táncok, májusi ünnepek, flört és ugratás formájában osztjuk meg (a primitív kultúrákban ezek hagyományos módjai a potenciálisan kitörésre kész szexuális energia kezelésének olyan emberek között, akik a közeli rokonság miatt nem házasodhatnak).
E tevékenységek mindegyike megosztja és megújítja az energiát, akárcsak a teljes genitális szex, ha a beleolvadó szexuális energiát dicsôítik, elismerik, és - éppilyen fontos - nevetnek vele és rajta. Bárki, aki valaha is részt vett egy évszakos rítuson egy pueblóban (indián falu), tudja, milyen fontosak a "bohócok" a tánc során. Gyakran óriási mûpéniszt viselnek, vagy mulatságos nôi öltözéket vesznek fel, és sokszor elkapnak egy-egy gyanútlan turistát és közösülést mímelnek, felháborító módon. Ez az, amit nekünk is engednünk kell megtörténni, hogy fennmaradjon a fontos szexuális energiaáramlás az embercsoporton belül és emberek és nem-emberek közt a nagy ünnepeken.
Gaster szerint "a szexuális promiszkuitás intézménye az évszakok fordulópontjain fennmarad az európai folklórban a kötelezô csókolózás és az év bizonyos napjain az "emelgetés" enyhített formáiban". Leírja a "hocking day" szokását Hungerfordban, Angliában. A húsvét utáni második kedden a férfiak végigmennek az utcákon, "emelgetve" a nôket, csókot követelve mindegyiktôl. A fagyöngy alatti csókolózás karácsonyi szokása szintén egy maradványa a téli napéjegyenlôség idején régen jellemzô szexuális promiszkuitásnak.
A másik fontos szempont a ritualizált születésszabályozással kapcsolatos. Ahogy korábban említettem, az évszakos rítusok ahhoz kapcsolódnak, ahogy egy adott helyen minden élô - ember és nem-ember - "növekszik", olyan módon, amely megtartja az ökoszisztémán belüli egyensúlyt. Ebbe nyilvánvalóan beletartozik a születésszabályozás; de a rituálé szempontjából nézve ez fel sem merül a legtöbb emberben. A guajirók, akik jelenleg Venezuelában élnek, a születések ilyen értelmû korlátozását szerves részévé tették a nôket beavató rítusoknak.
Alighogy egy lány észreveszi menstruációjának elsô jelentkezését, azonnal egy kicsi elkülönített fülkébe költöztetik. Kap egy "gyógyszert" az elkülönítése elsô éjjelének a közepén. Ez a gyógyszer, huawapi a neve, "arra való, hogy szabályozza és ritkítsa a terhességeket, hogy egy nô két-három vagy legfeljebb négy gyermeket hordjon ki az élete folyamán". Az elkülönítés elsô hónapja folyamán napi háromszor szedi a lány ezt a gyógyszert, ami egy helyben termô gyógynövény. "Késôbb mint férjes asszony, amikor szül, újra szedi ezt a növényt, a szülés után három napig, de nem hosszabban, mert akkor sterillé is válhat." Sok másra is megtanítják az elkülönített lányokat, így érzik, hogy különlegesek. De ezeket most hely hiányában nem részletezem.
A hagyományos primitív kultúrákra jellemzô nagy évszakos ünnepeknek még egy funkciójuk van: kiegyensúlyozzák az egyénen belüli férfi és nôi pólust. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy a férfi és nôi tudatalatti között fellépô ádáz anima-animus harcot megelôzhessük. C. G. Jungtól származnak ezek a meghatározások: mindkettônek a latin "animare" szó a gyökere, ennek jelentése pedig: "életet adni, felélénkíteni". Jung szerint "az anima és az animus valamiféle élénkítô lelkei vagy szellemei a férfinak és a nônek". Az animus a nô férfi aspektusa, az anima pedig a férfi nôi aspektusa. A kultúránkban ezeknek az ellentétes aspektusoknak ritkán adjuk meg a lehetôséget, hogy teljesen kifejlôdjenek, emiatt egy középkorú embernél már valódi krízis lép fel. "Az anima esetében éppen ô az, ami a férfi hangulatai mögött rejtôzik. Ha egy férfin erôt vesz az animája, sötét hangulatba kerül, és hajlamos arra, hogy mogorva, túlérzékeny és visszahúzódó legyen. Mérgezô légkör veszi körül, úgy tûnik, mintha egyfajta pszichés ködbe merülne." Ha kifejezné vagy ki tudná fejezni ezeket az érzéseket, minden rendben lenne. De ha erre nem képes, "az anima megragadja ôket... A férfin düh vesz erôt, és haragja állandóan a kitörés határán van, mintha az anima nyugodtan állna, hogy égô gyufáját bármikor bedobja egy hordó benzinbe, amely felrobbanásra vár, és a férfi kitör egy mindent elárasztó és ellenôrizhetetlen érzelemben". A nôi lélekben az animus (a nô férfipólusa) "tipikusan megjelenik az ítéletekben, általánosításokban, kritikus állításokban". A nô pedig nagyon levertté válik, mert ezek az ítéletek, amelyek belôle törnek fel, "elpusztítják saját értékének és méltóságának érzését". Emily Bronte, a regényíró, az animust "a Nagy šgyésznek" nevezte, de hívják a "Kötelesség Démonának" is. Az a nô, akit az animusa ural, kivetíti ezt a férfire, akivel él, és bosszút akar állni, mert úgy érzi, a férfi volt az, aki megsértette ôt. Lényegében az történik, hogy a férj és a feleség két tudatalatti aspektusa veszi át az irányítást és a legjelentéktelenebb dolgokon is ádáz viták kezdôdnek, miközben egyik tudatos fél sem érti, miért történik ez. A hagyományos évszakos ünnepek lehetôvé teszik ezeknek az energiáknak a kiegyensúlyozását például úgy, hogy a férfiak nôi ruhát, vagy a nôk férfiruhát viselnek, és mindkét csoport humoros paródiákat ad elô a másik nem viselkedésérôl.
A hagyományos kultúrákban egyik nem sincsen olyan szoros szerepstruktúrába zárva, ahogyan azt eurocentrikus kultúráink megkövetelik. Egy hagyományos kultúrában ha egy nô már kihordta a gyermekeit, automatikusan tekintéllyé válik, és az egész törzs hozzá jár tanácsért, mert ô "tudja". Ugyanígy, ahogy egy férfi idôsebbé válik, igen gyakran még nagyobb részt vállal a törzsi rituáléból, ezáltal az animája vagy nôi pólusa megkapja az esélyt a növekedésre. Ögy az egyének jobb emberekké válnak, és az egész törzs javára válik az idôsebbek - férfiak és nôk - mélyebb megértése.
Hogyha nem úgy nézünk a szexre, mint egy "dologra", két ember "ügyére", hanem a legtágabb értelemben vett kapcsolatra, akkor egyre növekszik. Kint a természetben a nemi aktus elveszítheti azt a lehatároltságát, hogy "pusztán" egy férfi és egy nô között történik. Egyre jobban elmélyül, amíg meg nem csapolja az idôsebb, "állati" agy energiáit, majd a még idôsebb "hüllô"-agyét. És az ember érzi, mint nô ki ebbôl a "kiterjesztett identitásból" az Énje, mind nagyobbra, mind mélyebbre, amíg "ki nem nyílik a nappal, az egész élô kozmosszal való tiszta kapcsolat virágjában... Ez a menny állapota. És ez az állapota egy virágnak, egy kobrának, egy ökörszemnek tavasszal, egy férfinak, aki tudja, hogy királyi és megkoronázta ôt a nap, és lábai a föld belsejét tapintják." Ez Lawrence lírai örömkitörése a Lobo-hegyi megszentelt földjében gyökerezô életének ereje felett. "Számomra" - írta 1925-ben, szavakba foglalva, milyen, mikor messze néz "a hegyeken, amelyek már sötétek, és lent a sápadt-meleg sivatagon, ahol árnyék-foltok úsznak: számomra ez a hely megszentelt. Ez a hely áldott." Saját életünkben éppígy elvezethet a megszentelt földünk ereje a megszentelt szexhez, ahol mi is megtapasztalhatjuk "a mélység bûvöletét".
Eredeti cím: Dolores LaChapelle: Sacred Land, Sacred Sex, Rapture of the Deep.
Nyelv: angol
Forrás: Sacred Sex c. fejezet, 250-268. oldalak
Környezeti Nevelés
Környezet és iskola
Környezeti nevelési báziskönyvtár (Selyemgombolyító)
Nyk„nen, Riitta: Ymp„ristö ja koulu
Környezet és iskola
Helsinki : Opetushallitus, 1991. - 66 p., ill.
ISBN 951-37-0668-0
KIKNEK SZÓL
Jól használható kézikönyv általános iskolai tanároknak, de beépíthetô a középiskolák tananyagába is.
TARTALOM
A könyv terveket és megvalósítási módokat kínál tanároknak a környezeti neveléshez és az oktatási rendszer mûködtetéséhez. Az anyag nem tantárgyak vagy évfolyamok szerint van felosztva, hanem a számokkal és betûkkel megjelölt munkacsoportokban különbözô szintû tantárgy-egységek találhatók a különbozô korú diákok számára.
FEJEZETEK
Környezeti nevelés iskolában
1. A környezet jövôje - kihívás a környezeti nevelésnek.
2. Környezeti nevelés és tartós fejlôdés.
3. Környezeti nevelés az iskolában.
4. Környezeti értékek növelése.
5. Tervek az iskola szempontjából.
Instrukciók a munkához
Már megvalósult környezeti nevelési példák:
A. Az iskolák környezeti nevelési programjai.
B. Folyamatban lévô elôkészületek.
C. Különbözô nevelési módok.
D. Kutatások.
E. Már megvalósult tervezési és változtatási módok.
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs
Adonyi Adrienn ismertetése
(A Soros Alapítvány támogatásával)
