6. szám

(II. évf., 1997 aug. 1.)

Tartalom

Ez a szám Pfr. Ulrich Duchrow egy (a grazi találkozó kapcsán írt) tanulmányát közli teljes fordításban.

1. Ulrich Duchrow: Kiengesztelôdés a globális megosztás és pusztítás közepette

2. Könyvek: Környezetvédelmi kiskönyvtár sorozat

Cikkek, dokumentumok

***.

Ulrich Duchrow: Kiengesztelôdés a globális megosztás és pusztítás közepette

Mikor az egyházak Világtanácsa (WCC) hatodik, Vancouverben tartott gyûlésén, 1983-ban felszólalt egy "kölcsönös elkötelezôdésen alapuló zsinati folyamatért, az igazságosság, béke és a Teremtés megôrzése érdekében" (JPIC - Justice, Peace and Integrity of Creation), egyértelmûnek tûnt a háttér: apartheid Dél-Afrikában, növekvô szociális és gazdasági igazságtalanságok a Reagan-Thatcher korban, egy nukleáris katasztrófa fenyegetô árnyéka, és a környezet fokozódó leromlása. Ögy a JPIC elsô európai gyûlésén (1989-ben Bázelben) és szöuli világtalálkozóján 1990-ben egyértelmûen állást foglaltak a halál hatalmai ellen, és új struktúrákat, új, életadó, elôrevivô utakat fogalmaztak meg. Jött a történelmi változás, Gorbacsov békét és demokráciát kínált fel a korábbi szovjet birodalomnak. Nagyon sok ember (és egyház) hitte azt Európában, hogy egy igazságosabb és békésebb kor köszöntött be. Még az Öböl-háborúra is, amelyet a média megfelelôen sterilizálva tálalt, úgy tekintettek, mint a demokráciáért, a diktatúra ellen folytatott küzdelemre. Ennek kapcsán a "keresztény civilizáció" és az iszlám közötti ôsi ellentét is felelevenedett. Az európai egységes piac 1992-es integrációja a közfelfogás szerint erôsítette volna a versenyt a világpiacon, új munkahelyeket és jobb életszínvonalat kínálva. Azonban a Jugoszláviában kialakuló hihetetlen háborúra nem tudtunk, csak tehetetlenséggel reagálni.

Ebben a helyzetben, remény és szétszóródás között, az Európai Egyházak Konferenciája (CEC - Conference of European Churches) és az Európai Katolikus Püspöki Karok Tanácsa (CCEE - Council of Catholic Episcopal Conferences in Europe) úgy döntött, hogy összehívnak egy második Európai Ökumenikus Találkozót és a témája "Kiengesztelôdés - Isten ajándéka és új élet forrása" lesz. Gondosan elkerülték a JPIC nyelvezetét, hogy hangsúlyozzák: új helyzet alakult ki, keresve a kiengesztelôdést Istennel és egymással. De milyen értelemben? A dél-afrikai Kairos-dokumentum figyelmeztetett a kiengesztelôdés nyelvezetének zsinati "egyházi teológiai" jellegére, amely elhanyagolja az igazságosság kérdését (a "prófétai teológiáét"). A kérdés tehát: el kell-e hagynunk teljesen azt a nyelvet? Vagy van Istennek és a kiengesztelôdésnek olyan megértése, amely a világ mai problémáinak gyökeréig hatol?

I. Mi vagy ki uralkodik istenként a társadalmainkban?

Válasz: Az "úr nélküli (semmiféle felsôbbséget, Istent el nem ismerô) hatalmak".

"A Világbank a látható keze a korlátok nélküli, szabadpiacos kapitalizmus programjának... A Bank papsága kimondottan letagadja a növekedés határait és egy örökkévalóság-pótlékot ígér a jelenben..." (Susan GEORGE) (2)

Ha van egyetlen egyetemes és abszolút törvény, amely a társadalmakat irányítja, az az adósságok és kamataik visszafizetését kimondó kötelezettség. Egyre kevesebb nép van, amely nincs eladósodva közvetlenül vagy közvetetten (3). A cégeknek növelniük kell a hasznukat és csökkenteni költségeiket, hogy vissza tudják fizetni a felvett kölcsönöket és a kamatokat. Ezt úgy érik el, hogy kizárják az embereket a munkából, leszorítják a béreket, emelik az árakat és lehányják a környezetvédelmi elôírásokat. Ráadásul mindegyik közköltségvetés eladósodott. A transznacionális tôke a nemzeti kontrolltól vagy az adóztatástól "szabad piacokat" alakított ki. A gazdag országok kormányai tûrték, sôt elôsegítették ezt a deregulációt. 1996-ban, a G7 lyoni gyûlésén meglepôdtek, hogy a tôke elkerüli az adózást.

Ugyanakkor eszközeikkel, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és a Világbankkal (WB) a keleti és a déli eladósodott országokat belekényszerítik a struktúra átalakítási programokba (SAPs), azzal az egyetlen céllal, hogy ezeknek az országoknak a gazdasága képes legyen elôteremteni a pénzt az adósságok fizetéséhez. Európában a Gazdasági és Pénzügyi énió összetartó kritériuma ugyanez a megszorító politika. Az adósságok fizetésének ára: strukturális munkanélküliség (kirekesztés), a szociális háló gyengülése és ökológiai leromlás. Az átfogó cél a tôke felhalmozása, tekintet nélkül az emberi és ökológiai károkra.

S. GEORGE és F. SABELLI bemutatta, hogy mindezt a gazdaság nevében teszik, amelyet viszont arra használnak, hogy abszolút hitként legitimálja a tényt, hogy a tôke, mint bálvány, áldozatokat kíván. Teológiai oldalról Karl BARTH vizsgálta ezt a folyamatot a kiengesztelôdésrôl szóló doktrínája etikai részében (4). Kiemelte Max WEBER egy állítását, amely szerint a kapitalista piacok "úr nélküli rabszolgaság"-ként mûködnek (5). Az emberek elfordulnak a szeretet Istenének szolgálatától, mert nem akarnak urat maguk fölött. Ögy a Teremtô által nekik adott ajándékok és erôk autonómmá válnak és abszolút törvényekként az emberek ellen fordulnak. Ezek közül az abszolút, "úr nélküli (semmiféle felsôbbséget, Istent el nem ismerô) hatalmak" közül a Mammon a legfeltûnôbb. Ha egyszer uralomra engedik, szó sem lehet többé az adósságok elengedésrôl. Nincs többé kiengesztelôdés.

A Mammonon kívül Barth más modern "úr nélküli hatalmakat" is azonosít: az államot, ha és amikor az abszolútnak tartja magát (fasiszta ill. nemzetbiztonsági állam stb.); az ideológiákat és a propaganda hatalmát; "chtonic" (földi) erôket, mint pl. a technológia. Hozzátenném még: az imperialista erôk erôszakkal fejlesztik ki és védik meg saját identitásukat.

A Le Monde Diplomatique megjelentetett egy cikksorozatot "A világ új urai" témában (6). Ezek: a globális pénzügy, a globális üzlet (transznacionális vállalatok) és a média. Ezeknek az erejével nem érhet fel semmilyen szakszervezet vagy nemzeti kormány. Valójában a piac törvényei szerint mûködnek, bármiféle felelôsség nélkül. Tehát a modern istenek nem csupán a tudat jelenségei. Látszólag objektív struktúrákban testesítették meg magukat, amelyeket abszolútnak állítanak be.

Mindamellett azt állítom, hogy politikai döntés teszi lehetôvé, hogy így mûködjenek. Különben sorsszerûnek kellene elfogadnunk ezeket. A nemzetközi ügynökségek, mint az IMF, a Világbank és a Világkereskedelmi Szervezete (WTO) nemcsak hogy engedik ezeket úr nélküli hatalmakként funkcionálni, de úgy is rendeznek mindent, hogy ez folytatódhasson. Demokratikusan választott kormányaink, az államfôk, a gazdasági és pénzügyi miniszterek együtt döntik el, hogy a globális piacok diktatórikusan mûködhetnek, gazdasági, szociális, kulturális, pszichológiai hasadásokat, megosztásokat (apartheid!), és erôszakot, ökológiai pusztulást idézhetnek elô. A transznacionális kapitalizmus politikai gazdasága az, amely homlokegyenest ellentéte a kiengesztelôdésnek. Ezért sem a zsidók, sem a keresztények nem békülhetnek ki ezekkel az úr nélküli erôkkel. Ezek a bibliai Isten ellentétei. Ha ez az Isten segíthetne felülkerekednünk rajtuk, ez jó hír lenne az embereknek és a földnek.

II. A kiengesztelôdés bibliai Istene

1. Az elsô szövetség

A bibliai történelemnek különbözô szakaszaiban végig egyetlen kulcsfontosságú üzenete van: Isten megszabadított egy népet a kötelékeitôl és a bálványaitól, hogy szolidaritást (szeretetet) teremtsen alternatívaként az ôsi Közel-Kelet királyságai közt, amelyeket rabszolgaság, hadisarc és birodalmi hódítás jellemzett, hogy így megnyerje ezeket a népeket az igazságosság és béke (shalom) ezen alternatívájának (7). E történelem során a kiengesztelôdés motívuma az izraeli (i. e. 722) és a júdai (i. e. 586) királyság megszûnésekor bukkan fel. Az egyiptomi rabságból való szabadulása ellenére Izrael átvette ezt a rendszert a szomszédaitól (vö. 1Sám 8), az igazságtalanság és bálványimádás összes strukturális bûnével együtt. A nemzeti katasztrófa után, mikor a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet és számûzték a felsôbb osztályokat, a társadalom valamennyi csoportja egy kulcskérdésre összpontosított: hogyan tudunk mindent újrakezdeni, és megakadályozni, hogy a bûn rutinná és a rendszer részévé váljon?

1. Az elsô választ erre a kérdésre egy csoport korábbi templomi próféta adta meg, akik ekkor már számûzetésben voltak. Egy "mester" vezetésével Izaiás könyvét értékelték újra. Ezért került be a szövegük az Izaiás könyvébe (40-55. fejezetek), és ezért nevezik a szerzô(ke)t második Izaiásnak. Mint az állami templom korábbi hivatalnokai, bizonyosan nemzeti monarchisták voltak. De a szenvedés teljesen megváltoztatta álláspontjukat Isten részvételérôl a történelemben.

Mindenekelôtt szakítanak azzal az ideológiával, hogy Istent különleges kapcsolat fûzi Izrael és Júda királyaihoz. Isten munkája globálissá válik. Ô szólítja a médek és a szírek királyát is, hogy törjék meg a babilóniai birodalom gôgös uralmát (Iz 41,2kk, és 45,4).

Másodszor, teljesen megszüntetik az isteni és a királyi hatalom közti kapcsolatot. Isten nem legitimizálja a királyságot, a hatalom és gazdagság rendszerét. Ehelyett a szenvedô néppel azonosul a történelemben, és ôáltaluk viszi véghez a megszabadítást. E látásmód kiteljesedésének tekinthetjük a szenvedô szolgáról szóló énekeket (Iz 52,13-53,12) - ez a rész kulcsfontosságú annak a késôbbi elemzésnek a szempontjából, amely megvilágítja Jézus szerepét Isten kiengesztelô munkájában:

"Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés...
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, ...
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ô sebei szereztek nekünk gyógyulást." (Iz 53,3-5)

A monarchia, amelyet a hatalom és a gazdagság bálványai (Baal) szentesítettek, megtöri az emberek közösségét - belülrôl a társadalmi osztályok kialakításával, kívülrôl hódítással és hadisarccal. Isten különbözô módokon nyilatkoztatja ki erejét (53,1). Jahve fô cselekvôi a történelemben azok, akik a szenvedést - a hatalom bûnös bitorlásának következményét - átalakítják a közösséget gyógyító erôvé. Izrael látszólag teljesen elveszti hatalmát a számûzetésben - ezáltal, elôször az emberi történelemben, a hatalom egy teljesen új értelmezése jelenik meg. Isten nem a gyôzôk diadalmas erôszaka, hanem az áldozatok gyengesége által mûködik, felszabadítva ôket, hogy aktívan gyógyítsák sérült közösségüket. Isten népének ez a tapasztalata reménnyé válik minden nép számára.

2. Ennek a korszaknak egy másik prófétája, Ezekiel, papi körökbôl származik. Azzal a problémával küzd, hogyan törhetô meg a bûn és szerencsétlen következményei közti látszólag sorsszerû kapcsolat. Üzenete: a bûn nem sors. Isten minden embernek, minden nemzedéknek felkínálja az új kezdet lehetôségét - hogy tegye, ami igaz, és következésképpen élete legyen.

"Az ér szózatot intézett hozzám: Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szôlôt és a fiak foga vásik el tôle? Amint igaz, hogy élek - mondja az ér, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg! Aki igaz, megtartja a törvényt s az igazsághoz szabja tetteit ... biztosan életben marad - mondja az ér, az Isten." (Ez 18,1kk, vö. 33. fej.)

Az új kezdet magában foglalja a személyes és a strukturális igazságosságot. Ezért a próféta felvázol egy új alkotmányt is, amely a vezetôk vagyonának és hatalmának egyértelmû korlátokat szab (vö. 40kk).

3. Az àtestamentum kiengesztelôdésrôl szóló legfontosabb részei a papi Leviták könyvében találhatók. A királyok idején a papok a rendszer szerves részei voltak (vö. pl. µmos 7,10kk), az igazság prófétáit pedig mellôzték. A katasztrófa után a papok is bûnbánatot tartottak. Hozzájárulásuk az új gondolkodáshoz nagyon realisztikus. Elôször azt a kérdést vizsgálták, mi történik, ha a bûn megint rutinná válik. Ez alapvetô és reális kérdés volt, mert miután visszatértek a számûzetésbôl, Júda népe csak részleges autonómiát kapott a perzsa birodalomban. Ögy külsôleg ôk is része voltak a hadisarc-rendszernek, amely szegénységhez, adóssághoz és rabszolgasághoz vezethetett (vö. Neh 5,1kk). Hogyan gyôzhetik le a közösség bûnös megtörését, ha a gyógyítás és kijavítás munkája még végzetesebb következményekkel járhatott? A papi válasz: Isten periodikus eseményeket adott, hogy ezek keretében történhessék a kiengesztelôdés: évente egy napot (Yom Kippur); minden hetedik évként szombat-évet; és a Jubileum (Jóbel) évet, minden hétszer hét (plusz egy), azaz ötvenedik évenként.

A Lev. 1-16 olyan rituálékat is leír, amelyek a nép és különösen a vezetôk bûnösségét oldják fel. Egy ideiglenes, életrôl és vérrôl szóló fejezet (17) után a második rész konkrét törvényeket tartalmaz. Egyrészt leírja, mi pontosan a bûn (hasonlóan a lelkitükör listájához), másrészt rögzíti, milyen struktúrákat kell egy egyiptomi szolgaságból szabadult népnek felvennie (a királyság). A tetôpont a jóvátétel, a kiengesztelôdés napja. Mivel a Leviták könyve elemzése szerint a bûn, a közösség egész-ségének megtörése halált von maga után, Isten felajánlja a kiengesztelôdést - nem olcsón, hanem egy bak mások helyett ontott vére árán. A nép bûneit pedig egy második bak fejére olvassák, amelyet azután kiûznek a vadonba. Ögy tehát a bûnöket és végzetes következményeiket elhárítják a közösségtôl. Lehetségessé válik az új kezdet Isten életadó törvényei alapján.

Ezeket a törvényeket és szabályokat az ún. "szentségi törvény" foglalja magába (Lev 18-26). A kezdô versek rámutatnak, hogy Izrael megkülönböztetése a szembenálló "Egyiptomtól" és "Kánaántól" nem rasszizmus, hanem törekvés arra, hogy elkerüljenek egy a hatalom és gazdagság istenei által szentesített osztálytársadalmat rabszolgasággal, hadisarccal és adóssággal. Jahve az élet istene, és azt akarja, hogy népének és a többi népnek élete legyen.

Céljaink szempontjából a Leviták 25. fejezete kulcsfontosságú. A hetedik év, a Sabbath leírásával kezdôdik. Hat évi megmunkálás után a föld pihenjen egy évet, s a rajta dolgozó emberek is, a szolgákat is beleértve. A föld az éré, az Isten adta. Tehát saját joga van, nem tehetik az emberek puszta eszközükké. Erôteljes tanúságtétel ez a természet kegyetlen kizsákmányolása ellen, a modern ember, a kapitalista környezet gyakorlata ellen. Bemutatja az odafigyelést a környezet egyensúlyára, ennek gyakorlati megvalósítását a kiengesztelôdés keretében.

A Lev 25,8-31 a Jubileumi év jellemzôit írja le, amit a negyvenkilencedik év jóvátételi napján hirdetnek ki. Lényege az egyenlôtlenség bûnének legyôzése a rabszolgák felszabadításával, az adósságok elengedésével és a családi földek visszaadásával eredeti tulajdonosuknak. A föld pedig egy agrártársadalomban a termelés eszköze. Nem adható el vagy vehetô meg "örök idôkre". Senki sem lehet abszolút tulajdonos, mert Istené a föld, az emberek csak használatba vehetik. A föld árát is úgy tartják ellenôrzés alatt, hogy a termést a Jubileumi évig számolják, nem engedik, hogy a piac erôi diktáljanak.

A következô törvények rámutatnak, hogy az igazságosság kritériuma a szolidaritás megvalósítása, amikor egy családnak szociális-gazdasági szempontból nehéz idôszakot kell átvészelnie. A cél az, hogy élni tudjanak, a módszer pedig az, hogy kerülni kell az ôket elszegényítô tetteket (pl. kamat felszámolása). Ezek nem csupán "etikai" kérdések. A közösség szociális-gazdasági állapota mutatja meg, ki uralkodik istenként: a hatalom és gazdagság bálványai, vagy a felszabadító Isten, a szolidaritás Istene a kiengesztelôdés által.

2. Az éjszövetség messiási írásai

Jézus názáreti bemutatkozása alkalmával a Jubileumi év megvalósításában jelöli meg misszióját (Lk 4,18kk idézi Iz 61,1kk-t):

"Az ér Lelke van rajtam, mert fölkent engem,
Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak meg a látást; hogy felszabadítsam az elnyomottakat,
és hirdessem: elérkezett az ér kedves éve."

Ez azt jelenti, hogy Jézus önmagát teljes mértékben a zsidó "kontraszttársadalom" hagyományával azonosítja, egy vonzó modelltársadalommal, amely remény a Föld minden népe számára (8). E remény alapja, hogy Isten újra népének királyává válik (Isten országa), legyôzi a vadállat-birodalmakat (vö. Dán 2 és 4). Hogyan? Jézus így foglalja össze látásmódját a Márk 10,42kk-ben:

"Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezetô embereik éreztetik velük hatalmukat. De a ti körötökben ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tûnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek elsô akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ô szolgáljon és életét adja váltságul sokakért."

A "szolgálni" szó ebben a környezetben az asztal körüli tevékenységre vonatkozott, amelyet csak nôk és szolgák végeztek, a "legkisebbek" (L. SCHOTTROFF). Tehát, akár a Leviták könyvében, Jézus az alternatív társadalmat alulról építi. Maga is követi ezt az utat: megalázza magát és a közösség gyógyítását olyan mértékig szolgálja, hogy mások helyett is adja életét, mint "váltságot" sokakért. Ez visszautal az Iz 53 szenvedô szolgájára és a Lev 25. fejezetre. "Váltság" itt azt jelenti, hogy valakit megszabadítani az adósságától, amely tönkreteszi az adós életét és megtöri a közösséget - ezek a strukturális bûn megnyilvánulásai. Jézus messiási közösségében legyôzik a strukturális adósságmechanizmust és a nôk és szolgák feletti patriarchális-imperialista uralmat.

Az új közösség jellemzôit és következményeit legszebben Jézus Hegyi beszéde mutatja be (Mt 5-7). Jézus úgy tekinti, mint az Iz 2 betöltôjét, a Föld sóját, a népeknek világító fényt, a hegyen épült várost (Mt 5,13kk). Mindez megnyilvánul egy eseménybe sûrítve, az utolsó vacsora alkalmával. János, az evangélista azzal a mozzanattal kezdi leírását, hogy Jézus megmossa tanítványai lábát - ez is szolgai feladat. Arra hívja tanítványait, hogy ôk is ugyanezt tegyék. Az utolsó vacsora pászka-étkezés, arra az éjszakára emlékeztet, mikor a zsidó szolgák megszabadultak az egyiptomi köteléktôl. Ögy az utolsó vacsora felidézi az Izraelt megalapító eseményt: a megszabadulást egy olyan országból, amelyben urak és szolgák vannak. Ennek ellentéte a közösség az asztal körül, ahol mindenki elégedett és szolgálják egymást - Isten Országának elôképe (vö. Lk 14,15kk). Itt "a szegényeket, a bénákat, a vakokat és a sántákat" szolgálják ki elôször. Az Izaiás 25,6-8 egy olyan étkezés látomását írja le, amelyen valamennyi nép részt vesz a Sionon.

Az ember élet-felajánlása ennek az új közösségnek az alapja:

"Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: Vegyétek, ez az én testem. Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belôle. Ô pedig így szólt: Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak." (Mk 14,22kk)

A "szövetség" arra a sínai jelenetre utal, mikor az egyiptomi szabadulás után Isten átadta a felszabadított szolgák alternatív társadalmának törvényeit, és a öregek lakomán vettek részt Isten elôtt, miután a nép elkötelezte magát (Ex 24). Mindegyik alternatív elem jelen van Jézus utolsó vacsorájában. Megjelenik az egy igaz halála a nép bûnei miatt; a kivégzést a birodalom hajtja végre, félve azok ellenállásától, akik az alternatíváért küzdenek. Ez a halál elkerülhetetlen következménye a közösséget gyógyító mások helyetti szolgálatnak. Maga az alternatíva: lakoma mindenki számára, a társadalom legkisebbjeivel a középpontban. A kiengesztelôdés tehát, amit Jézus hozott, így foglalható össze: alternatívaként új közösség építése, alulról, kölcsönös szolgálatban, mások helyett is szeretéssel; és ellenállás a szolgaságba és eladósodásba taszító erôszakos, birodalmi, hatalmi rendszereknek, Isten Országa szellemében.

Pál apostol Jézus e hagyományára a következô koncepciót építi: Isten - a Messiás (Christos) Jézusban való kiengesztelôdés által - saját maga messiási közösséget hoz létre igazságosságban és békében, mint munkatársat az egész teremtés felszabadításában.

Látásmódjának háttere, hogy az emberek - egyénileg és kollektíven - szeretik imádni önmagukat és saját kezük alkotásait, ezért mohóságukban a bûn (úr nélküli) erôinek markában vannak, ami igazságtalansághoz vezet (Róm 1,18kk). Ebben a helyzetben, amelyet az Isten és az Ô igazságossága elleni gyûlölet jellemez, Isten átvette a kezdeményezést a Messiás Jézus személyében, feltétel nélkül felajánlva a békét és az új kezdetet. A bûn tehát nem sors! Mindazok, zsidók és nem zsidók, akik elfogadják ezt a lehetôséget ("hisznek", tehát "bíznak" benne) elnyerik Isten szeretet-lelkét. Reményük van egy új emberiséget építeni igazságosságban és az élet teljességében (Róm 5kk). Ebbe beletartozik az egész teremtés felszabadítása (Róm 8), ellentétben a jelenlegi rendszer mintáival (Róm 12,1kk) (9).

A következô fontos szövegrészt a második korintusi levélben (5,16-21) találjuk:

"...ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelôdés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelôdött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sôt ránk bízta a kiengesztelôdés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelôdjetek ki az Istennel. Ô azt, aki bûnt nem ismert, "bûnné" tette értünk, hogy általa "Isten igazságossága" legyünk."

Ez a szövegrész világosan megmutatja - amint a feminista kritika külön kihangsúlyozta -, hogy a kiengesztelôdés Krisztus keresztje által nem jelent beletörôdést a világban jelenlevô szenvedésbe és igazságtalanságba. Éppen ellenkezôleg, a mások helyett viselt kereszt, mint a Római Birodalommal és a bûn minden struktúrájával szembeni ellenállás eredménye, hatalmat ad az embereknek, hogy munkatársai legyenek Isten igazságosságának.

Pál a Galatáknak írt levelében (3,26-28) pontosan kifejti, mit jelent ez:

"Hiszen az Isten fiai (és lányai) vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben. Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nô, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban."

A zsidókat és nem zsidókat egybeölelô új közösség a központi témája Pál életének és missziójának. A palesztínai zsidók jelképezték egy leigázott nép kompromisszum nélküli ellenállását az abszolút Római Birodalommal szemben. Emiatt (és "másságuk" miatt) szerte a Birodalomban élô kortársaikat mélységesen gyûlölték. Ilyen környezetben a kiengesztelôdés létrehozása az Evangélium erejének jele volt. A rendszer struktúrájával szembeni ellenállást, egy arra válaszoló alternatívát fejezett ki. Mindez világosan kitûnik az új, igazságosságban kiengesztelôdött közösség második és harmadik jellemzôjében: nincs szolgaság és nincs patriarchizmus.

Ugyanez kimutatható az efezusiaknak szóló levélbôl. Az új kutatások kimutatták, hogy az egész levél a római rendszer egy alternatíváját fejti ki (10). Nem a császárról szól, az emberiség testének fejérôl, erôszakos és elnyomó "békéjérôl", hanem Jézusról, a Messiásról. Az ô testében nincs idegen csoport. A zsidók és nem-zsidók állampolgár-társak az igazságosságban és békében.

III. Kiengesztelôdés ma

1. A kiengesztelôdés ügye nekünk szegezi a kérdést: kinek vagy minek engedjük mi, hogy abszolút istenként uralkodjon életünkben és társadalmunkban? Az adósság, az erôszak, a természet elpusztítása irgalmatlan rendszereinek, amelyek a hatalom és gazdagság növelésének mohóságából születtek? Vagy az irgalmas Istennek, aki elengedi szeretetbôl alkotott teremtményeinek adósságát, aki kiengesztelôdik, megtöri a bûn és az igazságtalanság halált hozó erejét, aki munkatársakká tesz minket, hogy felszabadítsuk az egész teremtést az élet teljességére?

Európában és a nyugati kultúrában az isten-kérdést elrejtik az úr nélküli hatalmak (11). Ezek pedig a racionális tudomány és a természetjog mögé rejtôznek. Az egyház és a teológia modern történelmében ezt alig-alig ismerték fel. Csak miután megjelent a felszabadítási teológia és újra felfedezte, hogy a Biblia "a szegények oldalán áll", vált azonosíthatóvá az isten-kérdés, a konkrét szociális-gazdasági, politikai, kulturális fejlôdés közepette. Ennek gyümölcse a zsinati folyamat, a kölcsönös elkötelezôdés az igazságosságért, a békéért és a teremtés megôrzéséért; de csak akkor, hogy ha ezeknek az ügyeknek a teológiai (Isten-tudományi) jellegét megértjük, és nem egyszerûsítjük le ún. "szociális etikára" a domináns rendszeren belül.

2. A bibliai kiengesztelôdô Isten felszabadító üzenete, amely minden tehetetlenséget legyôz, a következô: a bûn, a strukturális bûn is, következményeivel - igazságtalanság, erôszak, pusztítás - nem sors! Isten felkínálja az esélyt, hogy megtörjük a látszólag abszolút, végzetes fejlôdési folyamatokat azáltal, hogy az "úr nélküli hatalmak" modern, felelôsség nélküli struktúráit is legyôzzük.

Nagy szükség van erre az üzenetre. De érthetô-e és hiteles-e? Érthetô, mert nagyon sok embernek van olyan homályos érzése, hogy valami nagyon rosszul megy. De a kérdés bonyolultsága miatt, és a világ új uraitól - pénzügy, üzlet, média - származó félreinformálás miatt az emberek nem tudják pontosan, mi az, ami elromlott és miért. Hiteles is lenne, ha az egyházak nem húzódoznának attól, hogy konfliktusba kerüljenek az új urakkal. Kérdezzünk meg bárkit, melyik szervezet hitelesebb számára, a Greenpeace, az Amnesty International vagy az egyházak. Az emberek többsége nem az egyházakat említené. Miért? Mert a legtöbb egyház kerüli a konfliktusokat. Ez az, amit a dél-afrikai Kairos-dokumentum olcsó egyházteológiai kibékülésnek nevez. Az egyházak csak akkor hirdethetik azt a felszabadító üzenetet, hogy "a bûn nem sors", ha a konfliktusokat vállaló igazság szellemében. Ez pedig a következôkhöz vezet:

3. Isten felajánlása, hogy megtöri a bûn és irtózatos következményei között a láncot a kiengesztelôdés által, feltétel nélküli, de nem olcsó. Ahogy a második Európai Ökumenikus Találkozóra készülünk, a konkrét bûnöket és tetteseket néven kell nevezni és le kell leplezni, még a saját, egyházakként elkövetett bûneinket is. Európában a mai strukturális bûnök közé tartoznak:

- a brutális laissez-faire (mindent szabad) kapitalizmus átültetése a közép- és kelet-európai országokba, egyre több ember elszegényedését okozva ezzel;

- sikertelenség a közös biztonsági struktúrák és politika kialakításában és a béke kihasználásában a szociális és ökológiai átalakulás érdekében;

- a Schengen-fal a menekültek ellen;

- az iszlámellenes hangulat és a rasszizmus, antiszemitizmus feltörése;

- a Dél újragyarmatosítása és kirekesztése (kivéve az ázsiai növekvô piacokat);

- a nyugat-európai kormányok részvétele a globális tôkemechanizmusok szabályozásának legyengítésében, amely további szociális megszorításokat és ökológiai leromlást von maga után.

Hogyha a kiengesztelôdés bibliai üzenetét hitelessé akarjuk tenni, elsô feladatunk, hogy pontos elemzést adjunk a szociális, gazdasági, politikai és ökológiai helyzetrôl, és - mint keresztények és egyházak - saját helyünkrôl mindezekben. Ez nem negatív hozzáállás vagy mazochizmus. Éppen a bûnök konkrét megvallása töri meg azok erejét; ez az elsô lépés afelé, hogy megtisztítsuk tôlük a közösséget, a bak liturgiájában a zsidó kiengesztelôdés napon.

1989, a bázeli elsô Európai Ökumenikus Találkozó éve, a "létezô szocializmus" összeomlásának ideje óta sok minden történt, amire figyelni kell a konkrét bûnök igaz megvallásakor. Hadd ragadjak ki csak néhány példát. A sokkterápia, amelyet a Nemzetközi Valutaalap és a nyugati kormányok szorgalmaztak Kelet- és Közép-Európában, különösen is a volt Szovjetunióban, s amelyet az éber korábbi kommunisták ravaszul kihasználtak, könyörtelen Manchester-kapitalizmushoz vezetett ezekben az országokban. Kis nemzeti elitekkel együtt a gyôztesek ismét a multinacionális társaságok, megszerezve a hatalmat mérhetetlen erôforrások felett, az olcsó munkaerô kihasználásával, árasztva a szemetet. Ez az oka, hogy JELCIN épp most kapott 10.000 millió US dollárt a Valutaalaptól választási kampányára, cserében lemondva arról a jogáról, hogy vámot vessen ki az olajra és más nyersanyagokra. Ezzel Oroszország adósságai növekednek és az ország elesik évente 2-3000 millió US dolláros bevételtôl. Az utóbbi néhány évben a multik nagy területeket vásároltak meg µzsia északi partvidékébôl is a gigantikus olaj- és nyersanyagtartalékok miatt. Ki figyel fel az ôslakosok hangjára, akik tiltakoznak megélhetésük elvesztése ellen, mint a számi nép az orosz-finn határon (12)?

Az európai gyarmatosítás és elnyomás 500 évére és az áldozatok ellenállására emlékeztek 1992-ben Amerika bennszülött népei és sok-sok NGO a világ minden részén. Ugyanabban az évben az Európai Közösség bevezette az egyesített piacot Európában. Minden, amit megjósoltunk abban az évben, több, mint igazzá vált: fokozódó romlás a Dél eladósodott, függô országaiban és növekvô igazságtalanság magán Európán belül, beleértve a Schengen-fallal körülvett Európa Erôdöt, súlyosbodó strukturális munkanélküliség és a fenntartható mezôgazdaság lerombolása, a szociális jólét bomlása (13). De még mindig van idejük az európai egyházaknak Grazban, hogy valami kárpótlást elérjenek azért az 500 évért a bûnök megvallása által.

Az Eu. énió szempontjából jelen pillanatban a pénzügyi egységhez vezetô kiegyenlítôdés kritériumai állnak a figyelem középpontjában. Ezek a Strukturális µtalakítási Programok államaink és lakosságunk számára. Adóvesztés a strukturális munkanélküliség miatt, a munkanélküliek költségeinek felvállalása, és adóvesztés a tôkenyereségeken a szabályozatlan globális piacokon: a kormányok a költségvetési hiányokat arra használják, hogy lefaragjanak a szociális, oktatási és egészségügyi kiadásokból, míg a tôketulajdonosok nyereségei magasra szöknek. Most Grazban az európai egyházak bevallhatják bûnüket, hogy nem figyeltek fel a drámai változásokra a globális gazdasági és pénzügyi rendszerben. Ugyanekkor csatlakozhatnak az NGO-kampányokhoz a tôke feletti rendelkezés visszaszerzéséért, szociális és ökológiai célok szolgálatába állításáért (14).

4. Ahhoz, hogy - kezdve a bûnök bevallásával - a kiengesztelôdés által új kezdetet teremthessünk, az egyházaknak és felekezeteknek egyértelmûen kapcsolatba kell kerülniük és azonosulniuk kell az elnyomatásuk ellen küzdô áldozatokkal. Ez magába foglalhat más teremtett lényeket is. Ugyanekkor új erôfeszítéseket kell tenni a középosztályok megnyerésére, amelyek az európai egyházak legjelentôsebb összetevôi.

A Lev 25 és a Gal 3, 26-28 kristálytisztán elsôvé teszi az utolsót a kiengesztelôdés folyamatában és az igazságosság felé mutató változásokban. Azonban most már saját teremtménytársainkat is a rendszer áldozatai közé kell sorolnunk. S. BERGMANN javaslatot tesz egy ökológiai felszabadítási teológia kifejlesztésére Európában (15). Ebben kulcsfontosságú a helyi gyülekezetek beillesztése egy szélesebb folyamatba. Hiszen helyi szinten találhatók az elnyomottak találkozási pontjai, és életkörülményeik mérgezése és rombolása is itt jelenik meg.

Ez azonban nehezen megoldható problémát is jelent az európai egyházak számára. Híveik nagyrészt a középosztályból kerülnek ki. Hogyan csatlakozhatnak a kiengesztelôdés folyamatához? Az elsô válasz az, hogy el kell választani a személyeket a struktúráktól. Jézus elutasítja a római elnyomás struktúráit és sarcát, beleértve a zsidó elit kollaboráló magatartását is, de elfogadja a vámszedô Zakeust. És Zakeus megváltoztatja szociális-gazdasági szemléletét és gyakorlatát a Jézus közösségében talált újfajta élet és kapcsolatok feletti örömében (Lk 19,1kk). De természetesen ez nem elég. A romboló rendszer nem változik attól, hogy néhány egyén megváltozik. Kollektív változás szükséges.

A problémát tekintve G. MÜLLER-FAHRENHOLZ új ökumenikus pasztorális megközelítést ajánl (16). Megfigyelései szerint a globális fenyegetések olyan nagyságúak az emberiség számára, hogy "pszichikai dermedtséget" okoznak. Ez ismét cinizmust szül a hatalmasok közt, fundamentalizmust a gyengék közt és "erôszakizmust", mely a világot a káoszba fordítja vissza. éj spirituális paradigmára van szükség. Ezt megtalálhatjuk az ôskereszténység tapasztalataiban Isten Lelkével, mint az igazság erejével, a szolidaritás erejével és az állhatatosság erejével.

Jelenlegi helyzetünkben az emberek zavaros szorongások áldozatai. A Lélek segítheti az egyházakat, hogy tisztázzák, mi az, ami félelemre ad okot és ezért meg kell változtatni. Ez megteremtené a politikai akaratot, hogy konkrét változtatásra kerüljön sor abban, ami a gyónásban bûnként hangzott el. Következô lépésként a vigasztalás Lelke meggyógyítaná a keresztény közösségeket, képessé tenné ôket arra, hogy osztozzanak a szolidaritásban és együttmûködjenek a társadalom más tagjaival a szolidaritásért folytatott küzdelemben. Végül az állhatatosság Lelke megerôsítené a küzdô közösségeket amikor ellenállást és kudarcot élnek át.

Mindez magába foglalna középosztálybelieket és eliten belüli kisebbségeket, mivel a jelenlegi neoliberális rendszer elnyomja a társadalmakat és a természet egészét. Ögy mindenki megértheti, mennyire alapvetô a felszabadulás üzenete és gyakorlata. Ez nem változtat a fô bibliai perspektíván, miszerint Isten Országában és igazságában az utolsók lesznek az elsôk. Mindössze konkrétan bemutatja, hogyan lehet és kell az elsôknek is megjelenniük, utolsókként.

5. A kiengesztelôdés gyakorlatának két alapvetô stratégiai eleme van:

* Túllépni a "legyôzhetetlen hatalom"-tól való félelmeken, határozott "nem" kimondásával abszolutizmusukra, ugyanakkor kisléptékû alternatívákat indítani.

* Csatlakozni olyan szövetségekhez, amelyek célja az igazságosságot, a békét, a teremtés megôrzését elômozdító politikai beavatkozás.

Ezt nevezi a Kairos Europa "kettôs stratégiának" (17). Ide tartozik a jelenlegi globális neoliberális kapitalista rendszer elutasítása; kisléptékû, hiteles bojkottok és konstruktív, pénzzel, termeléssel, kereskedelemmel, fogyasztással, erôszakmentességgel és ökologikus viselkedéssel kapcsolatos alternatívák. Másfelôl pedig szövetségek kialakítása helyi, nemzeti, európai és globális szinten. Hogyan lehetne ezt megvalósítani?

IV. Gyakorlati példák a kiengesztelôdésre

Az Európai Ökumenikus Koalíció Graz 1997

1989-ben Baselben, az elsô Európai Ökumenikus Találkozón kb. 30 csoport elhatározta, hogy európai szinten létrehoz egy bázishálózatot. A "Kairos Europa - Egy igazságos Európa felé" 1990-ben jött létre Montefortéban (Olaszország). E hálózat célja kettôs volt:

(1) követni a JPIC folyamatot a nagy találkozók után;

(2) megszabadítani egyházközpontúságától a folyamatot és a bibliai megközelítés alapján elindulni az áldozatok oldaláról, bárkik legyenek is ôk.

Amikor a CEC (Európai Egyházak Konferenciája) és a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa) a grazi második Európai Találkozót indítványozták, a Kairos Europa az összes európai csoportot és hálózatot, amely JPIC-ügyeken dolgozik, meghívta, hogy létrehozzanak egy koalíciót Grazra. Ez 1995 októberében, Frankfurtban történt. Egy önértelmezô nyilatkozatot alkottunk, konkrét terveket készítettünk a grazi, 1997 júniusi eseményre, és meghívólevelet küldtünk ki minden felekezetnek és csoportnak Európában. Kb. 80 pozitív visszajelzést kaptunk csoportoktól és hálózatoktól. Az akció bontakozó konkrét elemei a következôk:

(1) Helyi csoportok és felekezetek tudatosítják saját helyzetükben a legégetôbb kérdéseket és konfliktusokat a nyomorral, diszkriminációval, háborúval, ökológiai pusztítással, és vallási és kulturális sokféleségükkel kapcsolatban.

Létrehozzák vagy megerôsítik kapcsolataikat ezeknek a konfliktusoknak az áldozataival, és konkrét modelleket próbálnak kidolgozni a kiengesztelôdésre. Az igazságosság dimenziójában ez magában foglalja a menedéket kérôk befogadását; anti-rasszista kampányokat; munkanélküliek és otthontalanok kezdeményezéseit; középosztálybeliek meghívását, hogy tapasztalatszerzésképpen a szociális minimumbevételbôl éljenek; a nôkkel való kereskedelem ellenzését az áldozatok támogatása által és e modern rabszolgaság alapvetô okai elleni küzdelemmel; fejleszteni és erôsíteni helyi észak-déli és kelet-nyugati társulások és kisléptékû alternatívák támogatását a pénzzel és szociális gazdasággal kapcsolatban. A békemunka egyik hangsúlya a "shalom diakónia" és a civil szolgálat fejlesztésén van. Béke-hálózatok már elindítottak képzési programokat és a kiengesztelôdés konkrét példáit a volt Jugoszláviában. Egy másik elem a fegyvergyártás és -kereskedelem elleni küzdelem, különös tekintettel az aknákra. A teremtéssel való kiengesztelôdés gyakorlati modellje tartalmazza a város és falu közötti kapcsolat és együttmûködés kialakítását; helyi ökológiai projekteket; iskolakapcsolatokat a csernobili gyerekekkel; és az adott Helyi Agenda 21-ben való részvételt (amely az 1992-es Környezet és Fejlôdés témájú ENSZ Konferencia folytatása).

(2) A Kairos Europa az igazságosság három területét jelölte meg, ahol európai szintû döntéshozás céljából szövetségek jönnek létre: menekültek és az Európa Erôd; települési szövetségek a szociális és ökológiai leromlás ellen; a Pénzügyi énió.

A Maastricht-szerzôdés felülvizsgálatával foglalkozó jelenlegi Kormányközi Konferencia talán az utolsó esély, hogy befolyásoljuk a menekültek és bevándorlók embertelen jogi helyzetét Európában. A londoni David FORBES koordinálásával a Kairos Európa aktív csoportokat hív meg Londonba 1996 novemberében és Brüsszelbe 1997 áprilisában, hogy stratégiájukat kialakítsák és nyilvánosan tiltakozzanak a jelen európai jog és gyakorlat ellen (18). A társadalmi leromlás elleni szövetségeket és az Agenda 21-en dolgozó csoportokat Frankfurtba hívjuk egy európai szintû konferenciára, szintén 1996. novemberben (19). Az "Egy igazságos Pénzügyi Egységért - beleértve egy közös politikát a foglalkoztatásért és szociális összefogásért -, a nemzetközi tôke feletti ellenôrzés visszaszerzésével" kampány 1996. október 17-én meghallgatást szervez az Európa Parlamentben és stratégiai találkozót Brüsszelben.

(3) Néhány ügyben folynak ill. lesznek nemzeti elôkészítô konferenciák.

A német báziscsoportok tartottak egy találkozót 1996. márciusban, kulcstémájukként ezt állapítva meg: A jelen világgazdasági rendszer Isten Lelke ellen. Egy alapvetô elemzést készítettek, szakértôi tanulmányokat és egy határozatot (20). A német nemzeti küldöttek találkoztak Erfurtban 1996. júniusban és szintén létrehoztak egy üzenetet és munkacsoport-jelentéseket (21).

(4) Az összes résztvevô csoport és hálózat találkozója Grazban 1996. október 4-6-ig, melyen mindezeket megosztjuk és terveket készítünk.

Itt a Grazig és Grazban történô konkrét lépéseket beszéljük meg és ezek tekintetében döntünk, különös tekintettel a grazi zarándoklatra, az "Ökumenikus Falura" és a Találkozó alatti fórumokra.

(5) A Grazba vezetô zarándoklatok célja, hogy a Graz Találkozót Európa minden országában ismertté tegyék.

Felmerült, hogy szimbolikus helyeket válasszunk ki, ahol a kiengesztelôdés elleni vagy éppen a kiengesztelôdés felé mutató folyamatok zajlanak vagy láthatók. Néhány példa: aknagyárakat látogatnánk meg áldozatokkal és nyilvánosan feljelentést tennénk. Csatlakozni fogunk a munkanélküliek zarándoklatához, mely 1997 elsô felében szervezôdik és egy nagy eseményben tetôzik Amsterdamban, júniusban, közvetlenül a Grazi Találkozó elôtt. Közösségek, mint a brüsszeli "La Poudriére", lebilincselô példáját nyújtják a különbözô hátterû, nemzetiségû és vallású szegények egybefogását egy reményteremtô alternatívába.

(6) Grazban megszervezünk egy "Ökumenikus Falut", és részt veszünk a fórumokon a küldöttek vitáiban.

A résztvevô csoportoknak, hálózatoknak és felekezeteknek jogában áll képviselôket küldeni az "Ökumenikus Faluba", melyet a találkozó alatt, Grazban, 1997. június 22-29 között a Koalíció szervez. Több száz résztvevôt várunk ide. Az elsôdleges cél az áldozatok hangjának hallhatóvá tétele. Ez részint az egymás közti véleménycsere során, részint pedig a küldöttekkel való találkozókon valósul meg. A hivatalos elôkészítô csoport úgy döntött, hogy erre a célra minden nap kínál fórumokat. Ez komoly haladás Bázelhez képest, ahol a csoporttalálkozók csak a hivatalos Találkozóval párhuzamosan folyhattak.

Összegezve: igenis itt az új esély, hogy az egyházakat és felekezeteket bevonjuk a civil társadalom küzdelmeibe egy halálhozó rendszer ellen az életért, kiengesztelô Istenünk ajándékáért. A kiengesztelôdés nem valami absztrakt dolog, hanem nagyon is konkrét. Meghívás új remény teremtésére, hittel való cselekvésre és együttmûködésre Isten kreatív és felszabadító szeretetében.

Bibliográfia

BARTH, K., 1979-2, Das christliche Leben. Die Kirchliche Dogmatik IV/4, in: ders., Gesamtausgabe II, 7, Zürich.

BERGMANN, S., 1995, Geist, der Natur befreit. Die trinitiarische Kosmologie Gregors von Nazianz im Horizont einer ökologischen Theologie der Befreiung, Mainz.

DUCHROW, U., 1992, Lehetséges az igazságosság? Európa a világrendszerben 1492-1992. (Europe in the World System 1492-1992: Is Justice Possible?, WCC, Genf.)

DUCHROW, U., 1995, Alternatives to Global Capitalism: Drawn from Biblical History, Designed for Political Action, Utrecht.

DUCHROW, U., 1996, Versöhnung im Kontext von Nicht-Versöhnung. Bibelarbeiten, Analysen und praktische Beispiele zur II. Europäischen Ökumenischen Versammlung im konziliaren Prozess für Gerechtigkeit, Frieden und Befreiung der Schöpfung (Graz 1997), Beilagezu "Junge Kirche" H. 3, Bremen.

DUCHROW, U., LIEDKE, G., 1989, Shalom: Biblical Perspectives on Creation, Justice and Peace, Genova.

FAUST, E., 1993, Pax Christi et Pax Caesaris. Religionsgeschichtliche, traditionsgeschichtliche und sozialgeschichtliche Studien zum Epheserbrief, (Novum Testamentarum et Orbis Antiquus (NTOA), Bd. 24), Fribourg / Göttingen.

GEORGE, S., SABELLI, F., 1994, Faith and Credit: The World Bank-s Secular Empire, London.

MÜLLER-FAHRENHOLZ, G., 1995, Versöhnung - Gottes Gabe, Quelle des Lebens, in: Ökumenische Rundschau H. 3, Frankfurt.

Jegyzetek:

(1) Ez a cikk a kiengesztelôdésrôl szóló német röpiratom (1996) lényegét tartalmazza.

(2) S. GEORGE és F. SABELLI, 1994, 248 és 250. o.

(3) Részletes elemzését ld. U. DUCHROW, 1995.

(4) K. BARTH, 1979 - utolsó elôadásaiban az emberi igazságosságért való küzdelemrôl és az imáról: "Jöjjön el a Te országod" -, 363.o.

(5) Vö. U. DUCHROW, 1995, 122 ff o.

(6) 1995. május, vö. még Maniére de voir, 28 (Les nouveaux maitres du monde).

(7) Vö. részletesen U. DUCHROW, 1995, 121kk o.

(8) Vö. részletesen uo., 175kk o.

(9) Vö. U. DUCHROW / G. LIEDKE, 1989.

(10) Vö. E. FAUST, 1993.

(11) Vö. U. DUCHROW, 1992.

(12) További információ kérhetô Sigurd Bergmanntól, Institut for Contextual Theology, University of Lund/Svédország.

(13) Vö. U. DUCHROW, 1992, a "Népek Parlamentjével" kapcsolatban, mely a Kairos Europa szervezésében Strasbourgban zajlott.

(14) Vö. a Kairos Europa kampánya "Egy igazságos Pénzügyi Egységért - beleértve egy közös politikát a foglalkoztatásért és szociális összefogásért - a nemzetközi tôke feletti ellenôrzés visszaszerzésével", Heidelberg, Hegenichstr. 22.

(15) Vö. S. BERGMANN, 1995.

(16) B. MÜLLER - FAHRENHOLZ, 1995, 59kk o.

(17) Vö. U. DUCHROW, 1995, 229kk o.

(18) Értesítési cím: Praxis, Pott Street, GB-London, E2 OEF.

(19) Cím: Jutta Wenz, Nietzschestrasse 8, D-68165 Mannheim.

(20) A dokumentáció megrendelhetô: "Ökumenischer Informationsdienst", Laurentiushof Wethen, D-34474 Diemelstadt.

(21) Kapható a fenti címen.

(22) Vö. U. DUCHROW, 1995, 246kk o.

Eredeti cím: Reconciliation in the Midst of Global Division and Destruction.
Nyelv: angol
Eredeti méret: a fordítás teljes
Forrás: COELI (Centre Oecuménique de Liaisons Internationales, Rue du Boulet 31, B-1000 Bruxelles), Nr. 79, Autumn 1996
Fordította: S. K.

Könyvek

Duchrow "Lehetséges-e az igazságosság?" c. könyve magyarul kapható a BOCS Alapítványnál (400 Ft).

Környezetvédelmi kiskönyvtár sorozat

1.
Bándi Gyula: Környezetvédelmi kézikönyv (1500 Ft).

2.
Kerekes Sándor - Szlávik János: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei (1600 Ft).

4.
Tombácz Endre - Szilágyi Péter - Varga József: Hatásvizsgálat, felülvizsgálat (2200 Ft).

Forrás: http://www.netropolisz.net/konyv (dgyorgy@mail.datanet.hu) (Tel: 214-8209)