Cikkek, dokumentumok
62. szám
(III. évf. 1998 december 9.)
A 62. BocsFordító (47 ezer leütés) tartalma
E számunk egy - a mai világ pénzpiaci- és szegénység-helyzetében igen aktuális - nagy tanulmányt tesz ismertebbé.
1. Jürgen Kegler: A kamat tiltása a zsidó Bibliában (Elszegényedési folyamatok és ellenstratégiák Izrael történetében)
2. Együttmûködés-játékok: Térdre!
3. Környezeti nevelés: Egy közös cél. A környezetvédelmi oktatás és az iskolai tanterv
4. WWW: Green Horizon (Kelet-közép Európa környezeti hírei kétheti, ingyenes e-mail hírlevélben), rendelhetô a media-info@rec.org cimen.
5. Energia, atomtechnilógia tárgykörben megjelent idegennyelvû könyvek: Az energiabiztonság globális összefüggésekben. Energiapolitikai stratégiák. Szoláris hálók (Egy klímabarát hôgazdálkodás új lehetôségei). Alacsony energiájú házak (Megújuló építési módok és szabványok). Termikus szolárberendezések (Piacszemle, vezérfonal a vásárláshoz). A hagyományos építészettôl az alacsony energiájú házakig (Energiatechnikai épületszanálás a gyakorlatban). Atomhulladék - a halálos örökség. ...és másutt sem! (Az Anti-atomenergia mozgalom története.)
6. Humor: Használati utasítások fogyasztói javak csomagolásain (2.)
Cikkek, dokumentumok
(Elszegényedési folyamatok és ellenstratégiák Izrael történetében)
Izrael történetében mindig voltak idôszakok és periódusok, amelyek során kül- vagy belpolitikai okok következtében a társadalmi konfliktusok kiélezôdtek. Ezek a konfliktusok a bibliai hagyományban gyakran közvetlenül tükrözôdnek. Például a zsidó robotmunkások egyiptomi tartózkodásában (Ex 1), vagy az ország Salamon halála utáni kettéválásának elbeszélésében (1Kir 12). A konfliktusok néha azonban csak közvetve tükrözôdnek: pl. a jogi szövegekben és prófétai ítéletekben.
A társadalmi konfliktusok sokfélék, okaik és lezajlásuk különbözôek. Ugyanabban az idôszakban robbanékonyságuk is eltérô aszerint, hogy milyen társadalmi csoportokat érint, és milyen sajátos, csak a konfliktus által létrehozott csoportosulásokat hoz létre. Így pl. a robot szigorodása sokkal közvetlenebbül érinti a robotmunkásokat, mint az ugyanabban az idôben élô parasztokat, akik saját birtokukon gazdálkodhatnak. Ezzel szemben az az adófizetés, amit a zsidó király hûbéres urának, pl. az asszír, vagy babiloni nagykirálynak kell fizetnie, közvetlenebbül érinti a parasztokat, mint egyéb társadalmi csoportokat, pl. az utazó kereskedôket. Tehát mindig pontosan kell különböztetni, amikor az ember társadalmi konfliktusokat vagy folyamatokat akar megítélni. A nehézséget még csak fokozza, hogy rendkívül kevés forrással rendelkezünk Izrael és Júda államok azon 500 éves történelmérôl, amely Dávid és a fogság ideje között telt el. Ezek közül a legfontosabb maga a zsidó Biblia, persze azzal a nehézséggel együtt, hogy a szövegek legtöbbjét nem tudjuk pontosan datálni, illetve az idôbeli elhelyezés körül zajló vita nagy idôsávot ölel fel, s így csak hozzávetôleges képet alkothatunk róla.
A zsidó Biblia által áthagyományozott társadalmi konfliktusok sokaságából kiemelkednek bizonyos egészen különleges elszegényedési folyamatok, tehát a növekvô eladósodás kialakulása, és az adósrabszolgaság különösen markáns válságjelenségei. Az elszegényedés, és kezelésének stratégiáját kívánjuk elôször áttekinteni, mert ezek meghatározzák Izrael történetének a Biblia által kialakított képét. Ez a kép a jelenleg rendelkezésünkre álló irodalmi alakjában a fogság idejének terméke. Azt jelenti ez, hogy a képet leíró szövegeket az 547 és 520 (vagy még késôbbi idôpontok) közötti csoportok és körök hozták mai alakjukra. De azt nem jelenti ez semmiképp, hogy a szövegek csak a fogság viszonyait tükrözik; lehetséges, hogy azokban sokkal régibb idôszakok ismeretanyaga maradt fenn. Mivel a Pentateuchusz (Ter - MTörv), és az elsô prófétai könyvek (Józsue - 2Királyok) a társadalmi konfliktusokat legtöbbször fôleg strukturális formájukban ábrázolják, reflektált kép alakjában tükrözik a társadalmi folyamatokat.
Az elnyomorodás elsô említését a Teremtés könyvében az ôsatyák elbeszélésében találjuk a kánaáni éhínséggel összefüggésben: "Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrahám lement Egyiptomba és ott lakott, mint jövevény, mert az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre" (Ter 12,10). A szöveg feltételezi, hogy Egyiptomban bôven van élelem; annyi, amennyit az egyiptomiak nem is tudnak felhasználni. Az élelmiszert azonban nyilván a kereskedôk nem, vagy nem elegendô mértékben, vagy nem megfizethetô áron szállítják Kánaánba, így azt csak Egyiptomban lehet beszerezni. Azt jelenti ez, hogy akinek élelmiszerre van szüksége, annak végig kell menetelnie a Sínain Egyiptomba, vagyis egy idôre el kell hagyja otthonát, birtokát, legelôit, és vállalnia kell menet közben a védtelenséget. Ezen kívül árúra is szükségük van, amit gabonára cserélhetnek.
A Ter 26,1-11 párhuzamos hagyománya, amely Izsák vándorlását meséli el Rebekával Gerár filiszteus királyához, szintén éhínséget említ a vándorlás okaként. Mindkét elbeszélésben az ôsatyáknak idegenként kell élniük a vidéken, ahova az éhínség ûzi ôket. A feleségeket mindkét esetben különleges veszélyeztetés éri: az, hogy az ország ura birtokba veszi ôket, mert ehhez megvan a hatalmuk. Az elbeszélések nem közölnek részleteket az árucserérôl. Világos azonban, hogy az éhség elôl menekülôk az élelmiszer megszerzéséhez rendelkeznek a szükséges csereárúval. Ebbôl következik, hogy ha elfogynak a csereeszközök, annak nyomor a vége. A tartós éhínséget csak olyan családtörzsek bírják ki, amelyek elegendô mennyiségû csereszközzel rendelkeznek.
Hogy az éhségtôl ûzött kánaáni gabonakereskedôk mennyire függtek a gabonakészletek fölött rendelkezô (egyiptomi) hivatalnokoktól, azt hatásosan tárja elénk József elbeszélése (Ter 37-50, kül. 42,17; 44,9). Az elbeszélés politikai-gazdasági hátterét az élelmiszerellátás állami rendszere képezi, amely a gabonatöbbletek raktározásán és célzott eladásán alapult (Ter 41,48). A rendszer úgy mûködött, hogy felvásárolták a gabonafölöslegeket, megfelelôen kialakított tárolóhelyeken raktározták, és szükség esetén ellenôrzés mellett adták el azt fôleg rossz termés esetén (Ter 41,56). Sôt úgy tûnik, hogy József elbeszélése már feltételezi a pénzgazdálkodást, mivel József testvérei kaesaep-pel, (kesef-fel, a ford.), azaz ezüstdarabokkal fizettek1. Ez igazolja a tényt, hogy az éhezôk közül csak azok juthattak gabonához, akik rendelkeztek a megfelelô anyagi eszközökkel. A különleges veszélyeztetettség abban jelentkezett, hogy a hivatalosan alkalmazott intézôk és eladók nagy büntetôhatalommal rendelkeztek, amit ellenôrizetlenül alkalmazhattak: valós vagy kitalált államrendellenes cselekményekért a rabszolgaságba taszítás büntetése fenyegetett. Ezért mondja József: "Csak az az ember legyen a szolgám, akinél a poharat megtalálták; ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz." (Ter 44,17) És Rúben, aki (az intrika által bûnössé lett) legfiatalabb Benjámin felôl kezeskedik, ezt mondja: "...azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak szolgája..." (Ter 44,33). Ez azt jelenti, hogy az úr igazságtalan vádja esetén is (József titokban rejtette ezüst kelyhét Benjámin gabonás zsákjába, és vádolta ôt lopással) fenyegetett a rabszolgaság büntetése. Bizonyos értelemben ez volt a fenyegetettség legutolsó és legrosszabb foka, amit a gyenge termés, a szárazság és az ebbôl eredô éhínség tényleges veszélyeztetése kiválthatott. Az elnyomorodás itt a természeti bajok (rossz termés, éhínség, szárazság) - ezeket igyekeztek enyhíteni az élelmiszerrel jól ellátott területekre irányuló vándormozgalmakkal - és a tényleges hatalommal rendelkezôkkel szembeni védtelenség keverékeként állt elô.
A Ter 47,13-21 az elnyomorodás folyamatát "belpolitikai" szempontból, azaz tekintettel a saját népességre, ábrázolja szemléletesen. A szemlélet persze "felülrôl" jövô, hiszen amit elmond, azt József hírnevének öregbítése érdekében teszi, de amennyiben figyelembe vesszük ezt az "ideologikus" álláspontot, a szöveg teljes mértékben a társadalmi elnyomorodás leírásaként is olvasható. Elôször az állami intézôk ezüstért gabonát adnak el2; az embereknek elfogy a pénzük, noha tovább éheznek és szükségük van gabonára, arra kényszerülnek, hogy cserébe a gabonáért következôként állatállományukat adják oda3 - ilyen sorrendben sorolják fel a lovakat, birkákat, marhákat, szamarakat. Az elszegényedés harmadik fokozata aztán a földtulajdon eladása, a kaszálók és szántóföldek, majd az emberi munkaerô árúba bocsátása a fáraó számára szolgaként, rabszolgaként, jobbágyként.4 Ebben a fokozatban az emberek vagyontalanokká lesznek, és az új nagybirtokosok teljes kiszolgáltatottjaivá válnak. Eljutottak az elnyomorodás legalsó fokára. A szöveg sajnos semmit sem mond arról, hogy a gabona ára az inflációs fejlôdés következtében milyen döntô szerepet játszik az elnyomorodásban - és ezzel párhuzamosan a tartalékokkal rendelkezôk profitjának növelésében. Noha a folyamatot azért mesélik el, hogy hangsúlyozzák József nagyságát és lojalitását a fáraóhoz, mégis ebben megragadhatóvá válik az ókori társadalomra jellemzô elnyomorodási folyamat, amelynek kiindulópontja az ember által alig befolyásolható természeti jelenség, (szárazság, rossz termés), de azt társadalmilag vezérelt mechanizmusok (az alapélelmiszerek monopolizálása) szabályozzák. Következésképp a szövegek datálásának kérdése másodrangúvá válik: ezek olyan folyamatot ábrázolnak, amely hosszú idôn keresztül megfigyelhetô a közel-keleti társadalmakban.
Az izraeliták egyiptomi robotmunkájának és a Kivonulásnak (Kiv 1-12) hagyományában egy jól kiformált társadalmi szükséghelyzet leírását találhatjuk meg: valamely kisebbséget bekapcsolnak a robotmunkába, s így kényszerítik ôket, hogy a fôúr számára munkát végezzenek. A robot enyhítésére vonatkozó követeléseket kényszerítésekkel és a robot növelésével válaszolják meg (Kiv 5)5. Az elbeszélés különlegességét az adja, hogy a robotmunkát olyan fogalmakkal ábrázolja, mint amilyeneket a Leviták könyve használ az adósrabszolgaság jellemzésére, tehát mondhatjuk, hogy a Kiv 1-12 elbeszélôje a zsidók egyiptomi helyzetét az adósrabszolgasághoz hasonlónak látta, illetve ilyenként akarja értelmezni. Ez a hagyomány egy állami munkaerôgazdálkodási szervezet képét mutatja annak társadalmi problémáival és kihatásaival együtt, melynek gyökerei az uralkodó réteg profitját szolgáló hatalmi politika által kikényszerített belpolitikai elnyomásban találhatók. A szemlélet a kisebbségre gyakorolt társadalmi kihatásokra irányul. Az elbeszélô úgy érzi, hogy a kisebbséghez kötôdik: ennyiben szemlélete azonos az érintettekével. A konfliktus megoldása a különválás: a robotot végzô kisebbség elhagyja az uralmi területet, hogy másutt telepedjék le. Sor kerül a kivonulásra Egyiptomból, az exoduszra, és végig vándorolnak a Sinai félsziget pusztáján Kánaán országába. Ezt a modellt tehát az elnyomás fokozása és a társadalmi lesüllyedés ellen irányuló stratégiának, szeparációs (leválási) modellnek nevezhetjük.
Elszegényedési folyamatokról adnak hírt aztán a bírák korának hagyományai. Itt a forrás Debora éneke (Bir 5). A 6-8 versekben olvassuk: "Samgárnak, Anát fiának napjaiban, Jáel napjaiban néptelenekké váltak az utak (vagy: nem voltak többé utak; megszûntek a karavánok). Akik útra keltek, ösvényekre tértek. Megszûnt a bôkezûség, vendégbarátság, ezek nem voltak többé Izraelben, míg én föl nem keltem, Debora, egy anya Izraelben. Isten új férfiakat választ. Eltûnt az árpakenyér, pajzsokat nem lehetett látni, lándzsája sem volt negyvenezernek Izraelben."6
Ebben a dalban izraelita parasztok elnyomásának képét találjuk, egy kánaáni városállam (Hazor) környezetében: az utcák és országutak bizonytalanokká váltak. Az utazóknak és kereskedôknek kerülôket kellett igénybevenniük. Hasonlót akar mondani a 6 vers elsô fele is: az utak használhatatlanokká lettek. Úgy tûnik, a kereskedelem számára életfontosságú utcák és országutak a zsidók számára ellehetetlenültek. Hogy miért, az nyitva marad. Találgatni lehet, hogy rablótámadásokra, lefoglalásokra, zsarolásokra, vagy más erôszakoskodásokra kell gondolnunk. Az utak biztonsága elôfeltétele az áruszállításnak és kereskedelemnek, sôt nem utolsó sorban a hírtovábbításnak. Ha mindez megbénul, annak gazdasági bajok, s ezzel éhség és betegség a következményei.
A 7. versben arról szól a panasz, hogy a zsidó társadalom egyik alapvetô erkölcsi szokása és normája vált mûködésképtelenné: a vendégszeretet és a gyakorlati szolidaritás. Az ok árnyékban marad, lehetne arra gondolni, hogy túl nagy lett a szegénység, vagy megbénult az utazás. Az 5. vers 2. részében felsejlik az éhség . "Eltûnt az árpakenyér." Sejthetô, hogy a vers elsô fele eredetileg hasonlóról tudósított. A szöveg végsô fokon a zsidók katonai legyôzöttségére utal.
Ezekben a versekben kirajzolódik az a mérhetetlen társadalmi feszültség egyfelôl a kánaáni városállam fölényben lévô katonai technológiája, (uralma a kereskedelemben: ellenôrzése alatt tartotta az országutakat és kereskedelmi útvonalakat), másfelôl a nyitott, megerôsítetlen majorságokban letelepült védtelen zsidó parasztok között.
Ha azt kérdezzük, miképp oldották meg tartósan ezt a konfliktust, a válasz: erôszakkal. Ennek a társadalmi konfliktusnak a megoldása fegyveres erôszak alkalmazásával, katonai eszközökkel történt. A zsidó parasztok rövidtávú szövetségre lépnek, és megszervezik a fegyveres felkelést. Ez sikerrel jár, mivel Sisera, az ellenséges csapatok parancsnoka, Hazor kánaáni városállam haderejének vezénylô hadvezére halálát leli egy asszony, Jael keze által (26 vers, vö. 4,21). Ennek következtében ez a konfliktus a lázadók számára kedvezô véget ér. A hagyomány hallgat arról, hogy hogyan fejlôdött tovább ez a társadalmi konfliktus, hogy ennek következtében jobb életfeltételekhez jutottak-e a zsidó parasztok csoportjai. Annyit rögzít csupán, hogy a fegyveres ellenállás, mint az elszegényedés elleni tiltakozásnak egy formája, sikeres volt. A konfliktusmegoldásnak ezt a formáját lázadási modellnek nevezhetjük.
Az elszegényedés, illetve az eladósodás problémája megoldásának további modelljét találhatjuk a királyság korának elején. 1Sám 22,1-2-ben a következôket olvassuk: "Dávid továbbment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja, lementek és csatlakoztak hozzá. És azok is mind köré gyûltek, akik szorongatott helyzetben voltak7, akik eladósodtak, vagy akik elégedetlenkedtek, és ô a vezérük lett. Mintegy 400 ember tartott vele."
Ebbôl a szövegbôl egy eladósodási szituáció válik világossá. Talán elszegényedett hivatalnokok vagy eladósodott városlakók gyûltek Dávid, a késôbbi király köré, aki akkoriban nem volt más, mint mindenre elszánt kalandorok bandájának vezetôje. Embereknek ez a csoportja a maga egyéni (és persze ugyanakkor objektív) kétségbeesett problémájának megoldását abban látja, hogy bandákat alakítva rablóhadjáratokra vonul, és a szerzett zsákmányból él meg. Hogyan néztek ki ezek a rablóhadjáratok, azt elmondja az 1Sám 27,8-11. A megtámadottak teljes kiirtása, minden jószág elhurcolása, beleértve a tárgyi értékeket, állatokat, évi termést. Dávid, mint vezér, a zsákmány jelentôs részét kapta, amit arra használt fel, hogy a Hebronban és körülötte élô júdeaiakat ajándékokkal a maga oldalára térítse, és hogy ezzel megvesse késôbbi uralmának alapját. Ezt a magam részérôl az elszegényedési folyamatok bûnügyi megoldásának nevezem, ami máig terjedôen szinte minden társadalomban nem csekély szerepet játszik. Ha ezt az eljárást értékeljük, látható, hogy társadalmilag a legigazságtalanabb. Ugyanis kizárólag erôszakon alapszik. És az erôszakot alkalmazó csoport csak magának gyûjt vagyont és birtokot, anélkül, hogy a legcsekélyebb részt vállalná a megtermeléséért végzett munkából. Ez meg nem szolgált javak puszta elrablása.
A Juda/Izrael királyságának korából származó hagyományok rengeteg szociális konfliktust mutatnak be. Itt elsôként kell megemlíteni annak a robotmunka rendszernek a kiépülését Dávid és Salamon alatt, amelynek kizsákmányoló jellege egyrészt a zsidók egyiptomi nyomorának elbeszélésében tükrözôdik. Másrészt megmutatkozik abban, hogy Salamon halála után a tíz északi törzs, amelynek férfiait különösen sújtotta a robotmunka terhe, és hogy e törzsek tagjainak kellett a királyi udvar ellátásának gondját viselnie, egy felkelés révén ebbôl az uralomból kiváltak, önállósították magukat, és megalakították saját államukat (1Kir 12). Itt megint a szeparációs modellre bukkanunk a konfliktusok megoldása terén. Persze ez most nem emigráció segítségével mûködik, amint azt a kivonulási hagyományban láttuk, hanem kisebb területeknek a nagybirodalomról történô leválása révén, az eddigivel szemben álló önálló állami szervezet létrehozása által. A nagy állam felbomlasztásától, és a saját állam megalapításától a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetûek és legelnyomottabbak azt remélik, hogy gazdasági helyzetük és társadalmi állásuk érezhetôen javulni fog.8
De a különválás révén létrejött Izrael államban is élesednek a szociális feszültségek. A 9. század idejébôl áthagyományozott Elija-Elischa (Illés-Éliás-Elizeus) szövegek közvetett információkat szolgáltatnak az északi birodalom szociális problémáiról. Az országban mindenekelôtt az illéstanítvány Elizeusnak volt fô tevékenységi területe a szegények gondozása. "A prófétatanítványok (akiket Elizeus maga köré gyûjtött) asszonyai közül az egyik hangosan megszólította Elizeust ezekkel a szavakkal: Férjem, a te szolgád meghalt. Tudod, hogy szolgád az Úr (JHWH) tisztelôje volt, s most jön a hitelezô, hogy elvigye a két fiamat rabszolgának."9 Elizeus csodát tesz. Megszaporítja az özvegy olaját, aki az eladott olaj árából kiválthatja fiait (2Kir 4,7) Itt ragadhatjuk meg elsô alkalommal az adósrabszolgaság problémáját. Az adósrabszolgasághoz vezetô elszegényedés oka a családapa halála. Így a családban hiányzik az ütôképes munkaerô, amely biztosíthatná annak fennmaradását. Mivel semmiféle szociális biztosíték sem létezik halál esetére, a hitelezô ahhoz az egyetlen dologhoz ragaszkodik, amije még van a családnak: a gyerekek munkaerejéhez. A hitelezô adósrabszolgaként viszi el a gyerekeket követelése fejében.
A 8. századi királyok korában a lakosság nagy részének (túlnyomórészt a mezôgazdaságból élôknek) anyagi terhei a szociális feszültségek és konfliktusok kiélezôdéséhez vezettek. Ennek okai sokfélék, a sok háború következményeitôl az Asszír nagyhatalomnak fizetendô adóig terjednek. E kor szociális konfliktusainak forrásai a 8. század prófétai irodalmában találhatók, noha a végleges megfogalmazás késôbbi korból származik. A szociális problémákat mégis közvetett úton jól nyomon lehet követni. Itt mint korábban is, alapvetô jelentôségûek H.W. Wolff megállapításai a II. Jeroboám alatt kifejlôdött úgynevezett korai kapitalizmussal kapcsolatban, amit Ámosz próféta élesen kritizált.10 A prófétai kritika számos értékes információt szolgáltat, amelyek lehetôvé teszik a szociális folyamatok utólagos megrajzolását: "Jeroboám kezdeti idejének háborús sikerei után lépett fel az a gazdasági fellendülés, amit elôrejelez sok Ámosz szöveg. A kereskedés mindenütt felélénkül (8,5a), a forgalom nemzetközivé válik (3,9). Csalás növeli a nyereségeket (8,5b). Virágzik az építô tevékenység (3,15). Több és szilárdabb ház épül Izraelben, mint korábban bármikor (3,15b; 5,11; 6,8), belsô berendezésük pompás (3.10.12b.15b; 6.4a). A szôlômûvelést és állattenyésztést magas igények elvárásai szerint mûvelik (5,11b; 6,4b), mivel mámoros ünnepségek élvezetigényét akarják kielégíteni (4,1; 6,4.6). Új zene alakul ki (6,5). Terjed az erkölcstelenség (2,7b). A kultusz részt vesz a gazdasági virágzásban; növekszik az áldozati adományok értéke (4,4f; 5,21f); az ünnepnapok felvonulásait ringatózó énekkel és hangszeres zenével kísérik (5,23). E fejlôdésnek másik oldala a szociális összeroppanás. A gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lesznek. Az óizraeli földjogot a kánaáni gyakorlat túlszárnyalja. Az adósrabszolgaság súlyos formákat ölt (2,6; 8,6). A társadalom gyengébbjeit kizsákmányolják (2,7a; 4,1; 8,4). Jogaikat a tanúk megfélemlítésével és a bírók megvesztegetésével elrabolják tôlük (2,7ab; 5,10.12)."11
A megoldás, amit a próféta lát, a magatartás megváltoztatása. Vádjaival és vészjelzéseivel változást akar elérni a kizsákmányolási mechanizmusokban azzal, hogy rámutat a felsôbb réteg felelôsségére, és megvádolja ôket. Eközben Istent a szegények oldalán látja: Ô az a végsô menedék, aki szolidáris módon fellép az elnyomottak mellett. A próféta, miközben Istent a szegények segítségére hívja, összetöri a nyilvános vallás legitimációs mechanizmusait, amelyekkel Istent a status quo fenntartásának eszközévé teszik. Ennyiben a társadalom és a kultusz kritikája kéz a kézben járnak: ugyanazon folyamat két oldalát alkotják. A szociális konfliktusok megoldási modellje itt az, hogy annak okozóját etikai-vallási szempontból felelôssé teszik.
Az eladósodás problémája
A déli birodalom babiloniak által történt lerombolása utáni korra, és magára a fogság idejére kiváló forrásmû Nehémiás könyve, fôleg annak 5. fejezete.
"A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen. Némelyek ezt mondták: `Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk.` Mások így szóltak: `Mezeinket, szôlôinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhinség idején`. Voltak, akik így beszéltek: `Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szôleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót. Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az ô gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szôleink már másoké lettek."
Itt rendkívüli pontossággal ismerhetô fel az adósrabszolgasághoz vezetô út. Az országban uralkodó éhínség oda vezet, hogy az emberek gabona vásárlásra kényszerülnek. Az eladók a fizetséget földben kérik: szántóban, szôlôben, házban. Ha a vásárlóknak nincs semmijük, saját gyermekeiket adják el adósrabszolgaként a gabonakereskedônek.12 Ebben a helyzetben az eladósodás megakadályozhatatlan folyamat, s azzal jár, hogy az adósság növekszik.13 Mert azt a gabonát, amit megvásárolnak - mint Ámosztól tudjuk, ínséges idôkben inflációs árakon - elfogyasztják. Hogy vetômagot vásárolhassanak, újra el kell adósodniuk. És aratáskor a hitelezô követeli a részét, ami feltehetôleg abban a mértékben növekszik, ahogy a hitelezô lelkiismeretlensége ki tudta használni a szükséghelyzetet. Gyenge aratás esetén ez kényszerítô módon arra vezet, hogy a kisparaszt ismételten kölcsönre vesz vetômagot. A kollektív ínség és a vagyoni kiváltságok azt eredményezik, hogy egy kis csoport sokak ínségének árán gazdagodik. Az eladósodás másik oka a királynak fizetendô adó. Ez nyilvánvalóan olyan magas, hogy sok földbirtokos jelzálogot kényszerül felvenni az adó megfizetéséhez. Itt ragadható meg, hogy a perzsa adórendszer is egyik tényezôje volt az elnyomorodásnak.
Nehémiás könyve összességében Nehémiás nagy legitimációs irata a szociális reformok végrehajtása tárgyában. Ô, a perzsa helytartó, mélyreható társadalmi reformokat vezet be, amelyek belenyúlnak az idáig privilegizáltak birtokviszonyaiba. Hogy emiatt legitimálja magát, hosszasan ábrázolja, mi mindent tett Jeruzsálem ujjáépítéséért - tizenkét fejezet tudósít a fal építésérôl, és csak utána mutatja be a mélyreható szociális reformokat. Csak a falépítéssel kapcsolatos rendszabályok révén kapja meg Nehémiás azt a tekintélyt, amely lehetôvé teszi, hogy döntô társadalmi reformokat vezessen be. A jeruzsálemi falépítés révén válik a zsidók ôszinte barátjává. És ez által elfogadott tekintéllyé. Nehémiás ezzel a tekintéllyel kívánja az uralkodó és birtokos réteg képviselôitôl, hogy engedjék el az adósságokat14: "Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást. Adjátok nekik vissza késedelem nélkül földjüket, szôlôjüket, olajfásukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsön adtatok nekik."15 Az a probléma ezzel a rendelkezéssel, hogy nem mond semmit a rabszolgák szabadon engedésérôl. Nehémiás megköveteli a pénzben, gabonában és más természeti javakban jelentkezô tartozások elengedését, valamint a földek visszaadását (mint egy jóbelévben, vagy smitta-évben): de hogy ezzel össze van-e kötve a szabadon engedés is, azt a szöveg nyitva hagyja. A szociális konfliktus megoldásának modellje itt az adósság elengedése.
Legalábbis ami az akkori irodalmi formát illeti, az elengedés évének a Leviták könyvében közölt meghatározásai ugyanerre a korra vonatkoznak. A fogság idejében papi körökben utat tört magának a felismerés, hogy szükség van valamilyen ellenstratégiára az elnyomorodás ellen, olyannyira, hogy ezt felvették a jobelév törvénytételei közé. Az elengedés évét, amit jobelévnek is neveznek16, minden 50. évben (7x7, meg 1 év) kell kikiáltani. Az elengedés évének célját így fogalmazzák meg: "mindenki kapja vissza birtokát, mindenki térjen vissza családjához" (Lev 25,10). Itt tehát az eredeti birtokhelyzet visszaállításáról. valamint az adósrabszolgaságból történô felszabadításról van szó. Ennek teológiai elôtétele így hangzik: a föld JHWH tulajdona; minden egyén tulajdonképpen jövevény és eltartott Isten földjén (Lev 25,23).
A Lev 25,25-43 az elszegényedésnek különbözô fokozatait mutatja be. Az elszegényedés minden formáját azonosan hangzó formulával vezeti be: "Ha testvéred szûkös helyzetbe jut" (25.35.39.vers). Az elsô formát így jellemzi: valakinek valamit el kell adnia birtokából. Ebben az esetben a klánnak, vagy a nagycsaládnak szolidárisnak kell lennie, a rokonok kötelessége, hogy kiváltsák, amit a "testvér" eladott. Ha nincs olyan aki kiváltsa, akkor a visszavásárlás joga elôször az eladót illeti. A visszavásárlási ár ahhoz igazodik, hogy az eladott birtok mennyi ideig használható az elengedés évéig, és mennyi ideig használták idáig. Ha azonban a birtokos nem képes visszaváltani tulajdonát, a használat joga a vásárlóé a következô jobelévig. Az elengedés évében aztán visszaszáll az eredeti tulajdonosra.
Az elszegényedés másik formája abban áll, hogy valaki teljesen vagyontalanná válik, s így az élete forog kockán (35.versskk): "Ha veled élô testvéred nyomorba jut és nincs biztosítva a megélhetése nálad, akkor segítsd úgy, mint az idegent és a vendéget, s maradjon veled. Ne vond meg tôle a munkát, ne végy tôle kamatot, hanem féld Istenedet, hogy testvéred eléldegélhessen melletted. Ne kölcsönözz neki pénzt azért, hogy hasznot húzz belôle, sem pedig ételt, hogy kamatostul kapd vissza. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy nektek adjam Kánaán földjét, és Istenetek legyek."
A kamat tiltása itt két fogalommal függ össze, amelyek az indoklás tekintetében alapvetô jelentôségûek: az élet fogalmával, és "Isten exodusz-tette" fogalmával. Ismét egy elszegényedési folyamat leírására kerül sor. Ha egy testvér szükséget szenved, és nem tud megmaradni egy tehetôsebb paraszt mellett, akkor ennek úgy kell bánnia vele - s itt említésre kerülnek a gazdagabbak, a birtokos szomszédok vagy hozzátartozók -, hogy élni, helyesebben kifejezve túlélni tudjon. Ugyanez vonatkozik az idegenre, ger-re, és a vendégre, a mosab-ra. Miképp kell ezt "tartani", azt a 36. vers mondja meg pontosan. Nem szabad tôle kamatot (nesek), sem ráadást (tarbit) venni, inkább az Istent kell félni, hogy a testvér a birtokos mellett élhessen. A túlélésrôl van szó, talán egyfajta méltóságban, a létminimumot maghaladó szinten élésrôl is van szó, talán ezt jelzi a kapcsolat az idegennel, a vendéggel. A 37. vers konkrétumot is mond. Ha pénzt/ezüstöt ad az elszegényedettnek, ne számítson fel kamatot, ha élelmiszert ad, ne számítson felárat, vagyis a vers a kamatot a pénzkölcsönre, a felárat a természetbeni cikkekre vonatkoztatja. Azaz a kamat és felár tiltása azt szolgálja, hogy ne fokozódjék az elszegényedés. Csak azt szabad visszakövetelni, ami azonos a kölcsön mértékével. Ezt Isten exodusz-tettével indokolják. Ennek értelme: az emberek egymásközötti szociális, segítô viselkedését azzal indokolják, hogy Isten is segítô módon bánik népével (ôskép-képmás).
Végül az elszegényedés harmadik formája, ha valakit adósrabszolgának adnak el (39-43. vers). Itt azt kívánják meg a jómódútól, hogy napszámosként, illetve zsellérként kezelje azt, aki rabszolgaként adja el magát neki, és tegye szabaddá az elengedés évében. Persze ez azt jelenti, hogy munkájáért bért kell fizetni neki, és nem szabad verni. Családja és maga vissza kell kapja szabadságát az elengedés évében. Az elengedés évének modellje ílymódon kétszeres ellenstratégiát jelent az elszegényedéssel szemben. 50 év után vissza kell állniok a régi birtokviszonyoknak, és végét kell szakítani az adósrabszolgaságnak. Hogy az elengedés évének rendelkezései között a kamat általános tiltása az elszegényedés eseténél szerepel, sôt annak középpontjában foglal helyet, jól mutatja, hogy ezt az elengedés évéhez hasonlóan az elszegényedési folyamat elleni eszköznek tekintették, és annak is kell tekinteni.
A kamat tiltása a jogi rendelkezésekben, mint az elszegényedés ellenstratégiája
Ezzel megalapozható a tétel, hogy a zsidó-izraelita társadalomban a kamat bibliai tiltását az elszegényedési folyamatok ellenstratégiájának gondolták. Ezt igazolja a régebbi jogi gyûjtemények anyaga is, mindenekelôtt a Szövetség könyve (Kiv 20,22-23.33). A Szövetség könyve, amelynek keltezése vitatott, jelenti az elsô kísérletet arra, hogy törvényes rendelkezésekkel gyakoroljanak befolyást az elszegényedési folyamatokra. Ezek legfontosabbjainak egyike a kamat tiltása.
Kiv 22,24: "Ha a népembôl való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzöl, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tôle kamatot."17
Gondosan figyelni kell: itt párhuzamos fogalmakként jelenik meg a kamatszedés és az uzsora. Akit a szöveg megszólít, az a vagyonos, teljes jogú polgár. Szemben áll vele a "melletted lévô" szegény. Ettôl a szegénytôl semmilyen kamatot nem szabad megkívánni. Csak annyit szabad visszakövetelni, amennyi a kölcsön összege volt. Ebbôl világos, hogy a Szövetség könyvében rögzített jog élesen látja, hogy a kamatszedés az egyik oka az elszegényedés folyamatának. A kamat tiltásának segítségével védôfunkciót akarnak kiépíteni. Az adósnak csak a tôkét, illetve a természetbeni juttatásokat kell visszaadnia, annyit, amennyit kapott; de a hitelezônek többletértéket nem kell biztosítania.
A kamat tiltását felveszik a Másodtörvény elôírásai közé. Itt azonban jelentkezik egy korlátozás, amely lehet, hogy a papi és másodtörvényi szándékok következménye. A kamat tiltását érvényesnek tekintik saját népük vonatkozásában, feloldják azonban a nemzsidókkal szemben: "Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szoktak kölcsönözni. Az idegentôl kérhetsz kamatot, de testvéredtôl ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd." (MTörv 23,20-21).
Ebben a Másodtörvény teológiája fokozottan nemzeti-vallási jellegzetessége tükrözôdik. Itt nem kell feltétlenül a Lev 25 és MTörv23 idôbeli egymásutániságából kiindulni; lehet, hogy különbözô csoportok különbözô koncepcióiról van szó.
A kamat tiltása egyéb társadalmi törvények sorához tartozik, melyek közül meg kell említeni még egy teológiailag különleges jelentôségût:
"Ha embertársad köntösét zálogba veszed, napszálltakor add vissza neki. Ez az egyetlen takarója, amelybe burkolja testét. Különben mi alatt hálna? Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert irgalmas vagyok." (Kiv 22,25.26).
JHWH itt a szegények iránti szolidaritását fejezi ki a jog nyelvén. Mint a próféták szövegeiben, Ô ôrzi a társadalmi igazságosságot, és az emberiességet a szegények iránt. Amennyiben tehát kudarcot vallanak a szolidaritás társadalmi és emberek közötti formái, úgy a szegény bizonyos lehet, hogy Isten meghallja az ôt ért társadalmi igazságtalanságot.
A zálogbavétel kapcsán a hatalmi visszaélés terén szerzett tapasztalatok alapján, a Másodtörvény azt is szabályozza, mi legyen az eljárás, ha a tartozás kiegyenlítése során zálogbavételre kerül sor: a hitelezô nem léphet be a kölcsönt felvevô házába, és ha szegény az adós, a zálogot éjszakára nem tarthatja meg:
"Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tôle. Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le és áldjon téged. Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe elôtt!" (MTörv 24,10-13).
Természetesen szóba kerülnek itt zálogként a mindennapi élet tárgyai: kabátok, takarók, ruhadarabok, kézimalmok, szerszámok, stb... Sôt, a Másodtörvény azt is megköveteli, hogy az itt smitta elnevezésû18, 7. évben keletkezett adósságokat ne hajtsák be. Hogy ezt szintén az elszegényedés elleni eszköznek tekintették, az a 4. versbôl látható. S hogy ez ugyanakkor nehezen érvényesíthetô parancs volt, azt a következô versek mutatják. Következik ez abból a háttérjelenségbôl, hogy a 7. év közeledtével a vagyonosok vonakodtak pénzt vagy élelmiszert kölcsönözni, mivel féltek, hogy azt le kell írniuk. Épp ezért társadalmi kötelezettségük és felelôsségük fokozott volt. Arra hívták fel ôket, hogy "ne keményítsd meg szívedet", valamint "šgyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben, hogy közelít a hetedik esztendô", és ezért megtagadják tôle a kölcsönt. Épp ellenkezôleg, legyenek jó szívvel adakozók, ezért kapják meg JHWH áldását (MTörv 15,7.9.10).
Hogy a kamat tiltása nem állt vitán felül, azt a népi bölcsesség is mutatja: "Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, olyannak gyûjt, aki megkönyörül a szegényen." (Péld 28,8). A látásmód a vagyonosé, a kamatszedés nyereségét itt olyan vagyongyarapításnak tekintik, amely a szegények javára válik, mert a nyereségbôl valamennyit le lehet adni nekik. Más szóval a vagyonosok azzal igazolják birtoklásukat, hogy így érvelnek: értéktöbbletünk végülis a szegények javára válik. Jószerivel ez a bibliai magja az úgynevezett szociális piacgazdaság ideológiájának. Ennek gyökere tehát a vagyonos polgári rétegek "bölcsessége", amely az önzés és a felelôsség keverékébôl táplálkozik, és nem a papi és másodtörvényi körök teológiailag megalapozott felelôsségetikájából. Ez a "fenti", a vagyonos ember nézôpontja, és nem a "lenti", az érintett emberé.
JEGYZETEK
1. 1.Ter 42,25-28;44,1sk
2. 2.Ter 47,14
3. 3.Ter 47,16
4. pontos osztályozás nehéz, mivel a szöveg emberek eladásáról beszél (19.v.), akik azután "badim"-má lesznek, ami szolgát és rabszolgát is jelenthet.
5. részletekhez lásd: J. Kegler, Arbeitsorganisation und Arbeitskampfformen im Alten Testament, in: Mitarbeiter der Schöpfung. Bibel und Arbeitswelt, hg. von L. Schottroff und W. Schottroff, München 1983, 51-71.
6. fordítás indoklásához: J. Kegler, Debora - Erw„gungen zur politischen Funktion einer Frau is einer patriarchalisten Gesellschaft, in: Traditionen der Befreiung. Sozialgeschichtliche Bibelauslegungen. Band 2: Frauen in der Bibel, hg. von W.Schottroff und W.Stegemann, München-Gelnhausen/Berlin/Stein 1980, 37-59.
7. masoq héber szót az Mtörv 28, 53.55.57; Jer 19,9 az ellenség által alkalmazott fizikai fenyegetettség állapotának ábrázolására használta.
8. konfliktusmegoldásnak ez a módszere kerül alkalmazásra láthatóan az egykori Szovjetúnió területén zajló leválási mozgalmakban.
9. 9.2Kir 4,1.
10. Wolf, Dodekapropheton 2. Joel und Amos, BK.AT XIV/2, Neunkirchen-Vluyn 1985, 105-106.
11. 11.Wolff i,h.; vö. továbbá J. Kegler, Prophetischer Widerstand; in: Volker Eid (kiad.) Prophetie und Widerstand. (Theologie zur Zeit kiad. P. Eicher t.k.) 5. kötet, Düsseldorf 1989, 90-141.
12. Neh 5 itt eltér a Gen 47-tôl: a földeladást és az eladást rabszolgaként két különbözô jogi cselekményként értékelik. A saját test eladása elé lép a saját gyermek eladása.
13. 13.Ezt a gazdasági folyamatot egyébként Indiában még ma is nyomon lehet követni. India olyan ország, ahol az adósrabszolgaság még korunkban is fennáll.
14. következôket nevezi meg: horim, itt a szabadokról, az elôkelôkrôl van szó, anélkül, hogy pontosabban meg lehetne határozni, melyik rétegrôl beszél, és sganim, azaz elöljáró; a szó helytartót is jelenthet.
15. 15.Neh 5,10-11.
16. fogalom a jobel=kos fônévbôl származik, mivel ennek az évnek kezdetét kosszarv kürtök megfúvásával jelzik. Mivel ez az év öröm a szegények számára, a német nyelvben jubelévként honosodott meg.
17. szöveg itt a következô fogalmakat használja: lwh II hif. = kölcsönözni (a hitelezô szempontjából tekintve), és nsh II (/ns`I) = kölcsönözni - ugyancsak a kölcsönt adó szempontjából tekintve - ebbôl aktiv participium = hitelezô, hivatásos pénzkölcsönzô és uzsorás.
18. smt = adósságot elengedni igébôl.
A Szerzô teológiai doktor, és plébánosként mûködik.
Nyelv: német
Méret: a fordítás teljes
Lelôhely: M.Crüsemann und W.Schrotthoff (Hrsg.), Schuld und Schulden. Biblische Traditionen in Gegenw„rtigen Konflikten, (Adósság és adóslét. Bibliai hagyományok a jelenkori konfliktusokban.), Kaiser Tb., München, 1992. 17-33.o.
Forrás: Publik-Forum Materialmappe 3.
Fordította: Hampel Károly
Magyarul megjelent: Koinónia (250 példány, belsô használatra), 1998 ápr.
Együttmûködés-játékok
Térdre!
Aktivitás szintje: 1
Korosztály: 7+
Helyszín: bent vagy kint
Csoportméret: 1 fô
Játékleírás: Hátadat egyenesen tartva térdelj le, sarkaidat emeld a feneked felé és jó erôsen fogd meg a bokáidat. Tegyél térdlépéseket úgy, hogy térdkalácsaidon egyensúlyozol.
Változatai: Próbáljátok ki csoportosan - egymás bokáját megfogva, rendezzetek váltóversenyt vagy táncoljatok.
Javaslatok: Nagyon kell vigyázni, hogy senkinek a térde ne sérüljön meg.
(A könyv elôszava, benne az útmutató a játékokhoz a Bocs Fordító 58. számában jelent meg. Ugyanott találhatók a forrás és egyéb adatok.)
Környezeti Nevelés
Egy közös cél. A környezetvédelmi oktatás és az iskolai tanterv
Környezeti nevelési báziskönyvtár (Selyemgombolyító): 502[37] C 25
A common purpose. Environmental education and the school curriculum
Egy közös cél. A környezetvédelmi oktatás és az iskolai tanterv
[Godalming] : WWF, 1988. - v, 57 p., ill.
ISBN 0-947613-06-4
KIKNEK SZÓL
A helyi tantervek kialakításában érdekelt pedagógusoknak.
TARTALOM
A füzet tanulmányait a WWF felkérésére a Council for Environmental Education (Tanács a környezeti nevelésért) szakemberei készítették. A szerzôk meghatározzák a környezeti nevelés helyzetét és céljait a helyi tantervben.
A környezeti nevelés nem önálló tantárgy, de minden létezô tantárgyban helye van. Az egyes tantárgyak az emberi értelem és megismerés különbözô vonatkozásaira összpontosítanak, így valamennyi tantárgy segíthet abban, hogy a tanulók megfelelô képet alkossanak az emberi cselekedetek emberekre és a természeti környezetre kifejtett hatásáról.
Az esszék egy-egy tantárgy környezeti nevelésben betöltött szerepét mutatják be, s remélhetôleg ösztönzôen hatnak a helyi tantervek készítôire, akiknek a környezeti elemeket be kell építeniük tantervükbe.
FEJEZETEK
Iskolaudvarok és a szûkebb környezet; Testnevelés; A nyelvoktatás szerepe a környezeti nevelésben a nemzeti tanterv keretein belül; Matematika és környezeti nevelés; Környezeti nevelés a természettudományokban; Környezeti nevelés a vallásoktatásban; Kihívás és elkötelezettség: zene az iskolában és a társadalomban; Környezeti nevelés az angol nyelv oktatásában; Környezeti nevelés és a földrajz; Környezeti nevelés és a történelem; Környezeti nevelés és a technika; Melléklet: mûvészet és a környezet.
MAGYAR NYERSFORDÍTÁS
Nincs
Holler Judit ismertetése
(A Soros Alapítvány támogatásával)
WWW helyek
Green Horizon
Kelet-közép Európa környezeti hírei kétheti, ingyenes e-mail hírlevélben.
Rendelhetô a media-info@rec.org cimen.
Könyvek
Energia, atomtechnilógia tárgykörben megjelent idegennyelvû könyvek:
William F. Martin / Ryukichi Imai / Helga Steeg: Energiesicherheit im globalen Kontext. Ein Bericht an die Trilaterale Kommission. Arbeitspapiere zur internat. Politik. Bd. 97 1997 Forschungsinstitut d. Deutschen Ges. f. Ausw„rtige Politik/ Europa Union Vlg. DM 14, -
Az energiabiztonság globális összefüggésekben.
Christopher Flavin / Nicholas Lenssen: Strategien der Energiepolitik. Blaupausen für nachhaltige Technologien. Worldwatch Paper 12. Wochenschau Verlag. DM 16,80
Energiapolitikai stratégiák.
Henrik Paulitz: Solare Netze. Neue Wege für eine klimafreundliche W„rmewirtschaft. Hg. v. Institut für Regional-Ökonomie. 1997 Verlag Die Werkstatt. DM 28, -
Szoláris hálók. Egy klímabarát hôgazdálkodás új lehetôségei.
Othmar Humm: NiedrigEnergieH„user. Innovative Bauweisen und neue Standards. 1997 Ökobuch Verlag W. Martin (Postf. 1126, D-79216 STAUFEN). 58, -
Alacsony energiájú házak. Megújuló építési módok és szabványok.
Öko-Institut (Hg.): Thermische Solaranlagen. Markübersicht. Leitfaden für den Kauf von Solar- Brauchwasseranlagen. 1997 Ökobuch Verlag W. Martin. DM 29,80
Termikus szolárberendezések. Piacszemle. Vezérfonal a vásárláshoz.
Heinz Ladener (Hg.): Vom Altbau zum NiedrigEnergieHaus. Energietechnische Geb„udesanierung in der Praxis. 1997 Ökobuch Verlag W. Martin. DM 49,80
A hagyományos építészettôl az alacsony energiájú házakig. Energiatechnikai épületszanálás a gyakorlatban.
Nicholas Lenssen: Atommüll - Das tödliche Erbe. The Problem That Won't Go Away. Worldwatch Paper 6. Wochenschau Verlag DM 16,80
Atomhulladék - a halálos örökség.
...und auch nicht anderswo! Die Geschichte der Anti-AKW-Bewegung. Red. Atom Express. 1997 Verlag Die Werkstatt. DM 39,80
...és másutt sem! Az Anti-atomenergia mozgalom története.
Humor
További használati utasítások Nyugaton valóban (a termékek márkaneveit elhagytuk) forgalomban lévô fogyasztói javak címkéirôl, csomagolásáról (ha valakinek még kétségei lennének a fogyasztók elbutulását illetôen)
Köhögést enyhítô GYERMEKorvosságon: "Hatóideje alatt ne vezessen autót vagy vezéreljen munkagépet!"
Altatón: "µlmosságot okozhat!"
Konyhakésen: "A figyelmeztetést tartsa távol a gyerekektôl!"
Karácsonyi lámpafûzéren: "CSAK belsô vagy szabadtéri használatra!"
Reszelôn: "Nem való másra, mint reszelésre!"
Mogyorós zacskón: "Vigyázat, mogyorót tartalmaz!"
American Airlines mogyorós zacskón: "Használati utasítás: nyissa ki a zacskót és egye meg a mogyorót!"
Láncfûrészen: "Ne próbálja a kezével megállítani a láncot!"
Eredeti cím: Actual label instructions on consumer goods
Nyelv: angol
Forrás: Balaton Group beszélgetôlista
Dátum: november 19.
GAIA Sajtószemle tartalomjegyzék
Kiadja: ETK. Szerk: György Lajos, gyorgy@koki.hu http://www.foek.hu/gaia
16. évfolyam 334. szám - 1998. szeptember 18. tartalom:
(A nyomtatott változat oldalszámaival)
Szerkesztôségi: Egy Tati-filmrôl 4072
Nyelvôrség 4072
Népességrobbanás 4072
Dana Meadows: A hírek háttere 4074
Desmond Morris idézet 4075
10. Hírek 4075
8.1 Gazdasági kérdések 4075
8.3 Oktatási - nevelési kérdések 4081
8.4 Mozgalmi kérdések 4081
9. Vegyes 4081
Gera Pál új könyve 4075
Polgári célpontok voltak... 4075
Kik az igazi terroristák? 4075
Kettôs mérce 4075
Dana Meadows: Emberközeli mezôgazdaság 4076
Dana Meadows: Sokszázmilliárdos világpiac 4077
Helena Norberg-Hodge: A bolygósítás ellen 4078
Walger + Goldsmith: A cserepénzrôl 4078
Egy vállalat Kanada ellen 4080
A MAI és az emberi jogok 4080
Az EÁ - - "gazfickó állam" 4081
Tudomány és fenntartható fejlôdés? 4082
Gy.O.: A rizsültetôk 4082
