7. szám

(II. évf., 1997 szept. 8.)

Tartalom

E számunk a Balaton Group ismertetôjét és a Balaton Bulletin második tanulmányát közli, továbbá annak témájához egy könyvismertetést.

1. Mi is az a Balaton Csoport?
2. Donald Worster: A népesedés és kapitalizmus történetérôl
3. Népesedési politika: A jövônket meghatározó választások
4. Hírek: Elraboltak egy katonaságmegtagadót Oroszországban
5. Könyvek: Veszélyes anyagok sorozat
6. WWW helyek: ARA

Cikkek, dokumentumok

1.

Mi is az a Balaton Csoport?

ERÔFORRÁS INFORMÁCIÓS KÖZPONTOK NEMZETKÖZI HÁLÓZATA
The International Network of Resource Information Centers (INCRIC)

Titkárság: P.O. Box 58, Plainfield, NH 03781 USA
Telefon: 603/675-2230, telex: 4930372 RPC UI, fax: 603/646-1279

A Balaton Csoport olyan tudósok, tanárok és menedzserek társulata, akik a környezet és a Föld erôforrásainak hosszú távú fennmaradásával foglalkoznak. Azért alkottunk nemzetközi hálózatot, hogy megerôsítsük képességeinket, mindenki a saját országában és környezetében, és így elôsegítsük a fenntartható, hatékony erôforrás felhasználást.

Rövid történet

A Balaton Csoport elsô találkozóját 1982-ben tartotta Magyarországon, olaj- és gázipari dolgozók üdülôjében, a Balaton partján. Azóta mindegyik éves összejövetelt itt rendeztük. Innen származik nevünk, a Balaton Csoport.

Az elsô találkozón 9 ország képviselôi egyetértettek abban, hogy nemzetközi összefogással hatékonyabbak tudnánk lenni a fenntartható erôforrás felhasználás elômozdításában saját országunkban és környezetünkben. Gondolatokat, adatokat, módszereket, számítógépes modelleket tudnánk cserélni. Közös problémáinkon közös erôvel dolgozhatunk. Látogathatnánk egymást, tanulhatnánk egymástól, támogatást szerezhetnénk egymásnak, kritizálhatnánk egymás munkáját és erkölcsileg támogathatnánk egymást.

Azóta is ezt tesszük. Az Egyesült Államokban INRIC néven bejegyeztek minket non-profit, adómentes szervezetként. Ma csaknem 30 nemzetbôl vannak a tagjaink, keletrôl, nyugatról, északról és délrôl: Ausztrália, Ausztria, Kanada, Kína, Costa Rica, Dánia, Egyiptom, FÁK országai (volt Szovjetunió), Németország, Magyarország, India, Indonézia, Kenya, Litvánia, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Peru, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Portugália, Skócia, Svédország, Svájc, Tajvan, Tanzánia, Thaiföld, USA.

Tevékenység

Munkánk három különbözô szinten folyik: minden egyes tag elsôdleges munkája saját országában; két-három tag közös projektjei; és a Balaton Csoport általános projektjei, melyek csaknem minden tagot érintenek.
Hogy bátorítsa a tagok saját országában végzett munkáját, a Balaton Csoport pénzalapot nyújt látogatásokra és képzésre, software és hardware berendezésekre, a vezetôk és a döntéshozásban résztvevôk számára mûhelyek és szemináriumok tartására, és mindenekfelett a tagok közötti állandó információcserére.

Közös projektek (többek között):
- "alacsony energiájú", nem-nukleáris jövô Európa számára, melyet dán, osztrák, holland, német és magyar tagok dolgoztak ki.
- egy tanulmány a Dél-Észak kereskedelem hatásáról a Harmadik Világ környezetére, melyet holland, dán, thaiföldi és német tagok írtak.
- az USA és az akkori Szovjetunió államilag kiválasztott tagjai együtt dolgoztak a fenntartható erôforrás-kezelés vezetôképzô programjainak fejlesztésén.
- az erôforrásokról számot adó eljárások kifejlesztése Thaiföld, India és Anglia számára, hogy a gazdasági fejlôdés lehetséges mértékét meghatározzák.
- összehasonlító tanulmányok öt országban (USA, Szovjetunió, Németország, Magyarország és Thaiföld) a tényleges mezôgazdasági szokásokról és ezek hosszú távú fenntarthatóságának felbecsülése az egyes gazdaságok és a nemzetgazdaság szintjén.

Az egész Balaton Csoportot érintô projektek:
- felkészítô játékok kifejlesztése, mint pl. a halász játék, mely egy közös erôforrás kezelését mutatja be; vagy a Strategem-1, melyben a játékosok miniszterekként egy elképzelt 50 éves idôszakban irányítanak egy országot.
- tankönyv és televíziós sorozat az erôforrások felhasználásáról külön hangsúlyt helyezve annak megértésére, hogy az erôforrás egyedi, integrált és dinamikus rendszer.
- ötnapos mûhely az erôforrások vezetôinek, mely a felkészítô játékok és a tankönyv anyagának nagy részét magában foglalja; a mûhelyt kipróbálták és továbbfejlesztették magyar, Costa Rica-i, kenyai, portugál és indiai tagok.

Szervezés

A hálózat fogalma maximális részvételt jelent, kevés hierarchiát, és decentralizált döntéshozatalt. A Balaton Csoportnak egy kis titkársága van az USA-ban, mely közzéteszi a negyedéves hírlevelet, a "Balaton Bulletin"-t, elektronikus levelezési rendszert tart fenn, megrendezi az éves találkozót, vezeti az elszámolást és segít az együttes projektek anyagi alapjainak megteremtésében.

A titkárság adminisztrátorai (Dennis L. Meadows, Donella H. Meadows, Betty A. Miller, mind USA) és hat választott személy alkotja az Irányító Bizottságot, mely felelôsséget vállal a hálózat folytonos életképességéért. Minden fontos döntést az éves találkozón hoznak az összes tag részvételével.

Pénzalap

A Balaton Csoport általános kiadásait és a speciális projekteket többek között a következôk szponzorálják: The Resource Group, a Rockefeller Brothers Fund, a Jessie Smith Noyes Foundation, a Myer Foundation, a Rockefeller Foundation, a magyar Környezetvédelmi Minisztérium, az ENSZ Környezeti Programja, az ENSZ Ipari Fejlesztés Szervezete, az UNESCO, és néhány nagylelkû magánszemély.

Nemzetközi együttmûködés

Egyik nemzet sem tanulta még meg, hogyan lehet minden tagjának szükségleteit kielégíteni erôforrás-alapjainak erejét fenntarthatóan megôrizve. Minden nemzetnek van mit tanulni és tanítani.

Minden országban áramlanak a vizek, nônek a fák, ásványkincseket fedeznek fel és bányásznak ugyanolyan módon, a gazdasági és politikai rendszertôl függetlenül. Az elsivatagosodás, a savas esô, az éghajlatváltozás és a talajerózió a világ sok pontján jelent problémát.

Ezért a Balaton Csoport áthidalja a politikai korlátokat. Tagjai egyénenként kapcsolódnak, nem nemzeti küldöttekként. Társtudósokként és barátokként állunk kapcsolatban. Legerôsebb kötelékünk az a közös meggyôzôdésünk, hogy a Föld bolygó, népeivel és gazdaságaival, egyetlen integrált rendszert alkot. Elköteleztük magunkat e rendszer fenntarthatósága és hosszú távú egészsége mellett, mert rájöttünk, hogy egyes részei csak akkor virágozhatnak, ha az egész virágzik.

"Az emberiségnek megvan a képessége a fejlôdés fenntarthatóvá tételére Ä hogy a jelen szükségleteit a jövô veszélyeztetése nélkül biztosítsa."

Eredeti cím: The Balaton Group
Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítás
Forrás: ismertetô lap
Fordította: T. T.

2.

Donald Worster: A népesedés és kapitalizmus történetérôl

Donald Worster környezet-történész a kansasi egyetemen. Könyvei többek között: A Természet gazdaságtana, az ökológiai gondolatok története (1977), Szeméttároló: A déli síkságok az 1930-as években (1979) és A birodalom folyói: Szárazság és gazdasági fejlôdés Nyugat-Amerikában (1985). A következô szemelvény egy általa szerkesztett környezettörténeti esszégyûjteménybôl való, melynek címe: A Föld határai (Cambridge University Press, 1988.)

Menjünk vissza az 1500-as évhez, amikor az európai népesség kb. 80 millió volt. A lassú éledés idôszaka volt ez a fekete halál okozta iszonyatos veszteségek után, azután, hogy a bubópestis végigsöpört a kontinensen a XIV. század közepén, s az emberek harmad-negyed része meghalt. A XVI. századra a számok visszaálltak a középkori csúcsra Ä s azután megállás nélkül szárnyaltak felfelé. Egyes becslések szerint 1750-re az európai népesség elérte a 140 millió fôt. A következô 100 évben ez 266 millióra emelkedett. [1966-ra pedig 728 millióra.]

Több ember kevesebb megélhetési lehetôséget talált. Ögy a felesleges népesség elkezdett az Újvilágba vándorolni. A túlnyomó többség a mérsékelt égöv felé vette útját, ahol kevés és hadászatilag gyenge volt az ôslakosság. A gyarmatosítók behatoltak Észak-Amerikába, Argentínába, Ausztráliába, Dél-Afrikába, de nemigen népesítették Kínát, Japánt vagy a trópusokat. Ahol kis számban telepedtek le, ott a gyarmati birodalom létrehozásával és védelmével próbálták átvenni a hatalmat. Az 1800-as évek közepére Ä az egész Földre vonatkozóan Ä bizonyítékok gyûltek össze ennek a nagyszámú és intenzív kiáramlásnak az ökológiai hatásáról. A hatás azonban nemcsak a tengerentúlon jelentkezett. Franciaországban például 1750 és 1860 között az ország erdôterületének nem kevesebb, mint felét kivágták, s az emberek ki voltak szolgáltatva az árvizeknek, a talajeróziónak és a fahiánynak.

Helytelen lenne azonban minden környezeti változást a népességnövekedés kegyetlen, rideg következménye-ként leírni. Ilyen magyarázat ugyanis nem tárná fel pontosan, hogy az európai társadalom mely csoportjai és mely gazdasági osztályai növekedtek legjobban és miért. Nem tudnánk meg azt sem, hogy a nemzeteken belül egyes területek népessége nôtt, másoké csökkent. Végül nem ismernénk be azt a tényt, hogy a táplálékkészlet és a gazdagság növekedésének ellenére Európában csökkent a születési ráta. Ez az úgynevezett demográfiai átmenet azt sugallja, hogy a népesség nem mindig volt állandó és kérlelhetetlen oka a változásnak. Ha meg akarjuk magyarázni a természet modernkori lekicsinylését, akkor a széleskörû demográfiai tendenciák mögé kell néznünk.

Ögy egy második mozgató erôhöz érkezünk: a modern kapitalista gazdaság felemelkedéséhez, iparosodásának fejlôdéséhez és elterjedéséhez a földgolyón.

E tevékenységek gyökerei ismét jóval a modern kor elôtti idôkre nyúlnak vissza; a piacok és a kereskedelem már a modern kor elôtti idôkben is léteztek, megtalálhatók voltak csaknem az egész világon és szinte végig a történelemben. Mindazonáltal 1500 elôtt sehol nem váltak a társadalmi szervezet szigorúan vett központjává. A piac még nem vált kulcsfontosságú társadalmi intézménnyé, s a hozzá társított értékek sem lettek az új társadalmi filozófia alapjai. Elôször néhány szakaszon túl kellett jutnia, a hagyományos módon elôállított termékek szervezett kereskedelmétôl az ipari kapitalizmusig, mely az árutermelés radikálisan új módszere volt, bérmunkát használva a kapitalisták új osztályának gyáraiban.

A teljes kiépülés lassan jött, és 1776-ig még nem érkezett tetôpontjára, amikor is kiadták Adam Smith mesteri tervezetét "A nemzetek jóléte" címen. Ez a munka végre jól kidolgozott magyarázatot hozott fel a feltörekvô gazdasági rendszer mellett, megmutatván, hogy az magas fokú öntudatot ért el, s a természet új szemléletmódját világos szavakkal, mindent elsöprô stílusban írta le.

A kapitalisták azt ígérték, hogy a Föld technikai leigázásával igazságosabb, ésszerûbb, megfelelôbb és termékenyebb életet biztosítanak mindenkinek, fôleg maguknak. Módszerük egyszerûen az volt, hogy felszabadították az egyéni vállalkozást a hagyományos hierarchia és közösség kötelékébôl. Ez azt jelentette, hogy az embereket megtanították arra, hogy a Földet és egymást leplezetlen, energikus rámenôsséggel kezeljék, s ne hagyják, hogy túl sok erkölcsi vagy esztétikai érzés gátolja ôket ebben. Az embereknek ezentúl nem azért kell dolgozniuk, hogy családjuk és a közösség igényeit kielégítsék, hanem azért, hogy áruikat másoknak Ä fôleg idegeneknek Ä eladhassák, és csak ezután vásárolják meg azt, ami otthonra szükséges. Mindenekfelett meg kell tanulniuk, hogy saját vagyonukat gyarapítsák könyörtelenül, gondolataik állandóan a pénzszerzés körül forogjanak. Mindent, ami körülöttük van Ä a földet, az ásványkincseket, saját munkájukat Ä lehetséges árucikknek kell tekinteniük, mellyel hasznot szerezhetnek a piacon. Követelniük kell a jogot, hogy ezeket az árucikkeket elôállíthassák, megvásárolják, eladják külsô szabályozás vagy beavatkozás nélkül.

Ezt a gondolkodásmódot minden elôzônél feljebbvalónak tartották, mert logikusabb és tudományosabb volt. Ahogy Adam Smith megfogalmazta, a kapitalizmus "az emberi természet azon vonzalmán alapult, hogy egy dolgot másikra cseréljen vagy váltson föl". Lehet, hogy természetes volt, de sem ô, sem az új erkölcsi világrend más támogatója nem várta el, hogy mindezt sok-sok rábeszélés nélkül elfogadják. Nagy erôfeszítést tettek azért, hogy a hagyományosan bûnnek tartott mohóságot és irigységet áldásos erényekké alakítsák át.

Az ipari kapitalista rendszer legkönyörtelenebb analízisét két német kritikusa, Karl Marx és Friedrich Engels alkotta meg. Elsöprô éleslátással letépték az ésszerû, jóindulatú bôség maszkját, hogy feltárják az undorító valóságot, melyben a megszakított társadalmi kapcsolatok mellett az osztályok egymással harcoltak. A kapitalista társadalom undorító arculatának marxista leleplezése jól ismert. Kevéssé ismert az a megállapítá-suk, miszerint az ember természettel való bánásmódja is radikálisan megváltozott. Ahogy a tôkések a munkások új alsó rétegét a profit eszközeiként kezelték, ugyanúgy a Földet ehhez a munkához való nyersanyagforrásnak tekintették. A kapitalisták egyre inkább bejárják az egész földgolyót, hogy új forrásokat alakítsanak haszonná. Amint ezt Marx és Engels is megfigyelte:

"A régi igények helyett, melyeket az ország termelése kielégített, új igényeket találunk, olyanokat, melyekhez távoli országok termékeire van szükség. A régi helyi és nemzeti elzárkózás és önellátás helyett széleskörû kapcsolódásokat találunk, melyek a nemzetek kölcsönös függôségét eredményezik." (A kommunista párt manifesztuma, 1848)

Két globális erô bontakozott ki, a népességnövekedés és a kapitalizmus, melyek egyaránt a változás fô mozgatórugói lettek a 19. század kezdetén és geológiai hatékonysággal átalakították a természetet. Az biztos, hogy kapcsolatban álltak egymással, de azt nem könnyû eldönteni, hogy az egyik volt az ok, a másik az eredmény, vagy pedig mindkettô egyszerre ok és eredmény. Néhányan azt állították, hogy az európaiak azért találták ki a piacgazdaságot, hogy növekvô népességüket táplálni tudják. Mások, beleértve sok marxistát is, ragaszkodtak ahhoz, hogy az erôvonalak épp ellenkezôleg futnak, a kapitalizmustól a népesség növekedéséig. Akinek valamit el kell adnia, annak vevôkre van szükségre, mégpedig nagyon sokra. Munkaerôt is akartak a lehetô legolcsóbban. A gazdasági forradalom csodálatos ígéretet hangoztatott, egy nagyszabású utópista törekvést, ami velejéig népesedés-támogató volt. Az iparosítás vezetôi nemcsak a meglévô lakosság korlátlan gazdagságát ígérték, hanem a népesség bármilyen nagy növekedését is.

A történelemben az okviszony ritkán fogható fel egy A-tól B-ig futó egyenes vonalként; gyakrabban fordul elô, hogy A és B összetett módon hat egymásra. Bárhogyan is, e két erô egymásra gyakorolt összetett hatása óriási volt, és ezzel sokáig senki sem törôdött. Hazájukban és külföldön az európaiak feltételezték, hogy Isten a világot nekik teremtette, és bölcsen, jóindulattal úgy tervezte meg, hogy semmi sem tudja megbolygatni rendjét; bármi, ami a természettel történik, Isten munkájának folytatása.

Ha alázatosabbak lettek volna, akkor sem lett volna könnyû az európaiaknak a kívánságaikban rejlô veszélyt elképzelni. A piacgazdaságnak sajátos hajlama volt arra, hogy ennek nagy részét elrejtse elôlük. Egyre többen kerültek városokba, s nem érzékelték többé a föld teherbírásának határait. Másrészrôl pedig sok esetben azoknak a kezében voltak a termelési eszközök Ä a föld vagy a megmûveléséhez szükséges szerszámok Ä akik már nem vettek részt a termelésben, és természetesen kevés felelôséget éreztek velük kapcsolatban. A termelôeszközök birtokosai egymás és a társadalom nyomása alatt álltak, arra késztetve, hogy nagyobb hasznot húzzanak a földbôl, szélesebb piacot teremtsenek, és nagyobb nyereséghez jussanak. Ami még rosszabb, a természeti erôforrások kihasználásának globálissá válása után Európában gyakorlatilag senki nem volt informált és érdekelt a külföldön okozott ökológiai problémákat illetôen.

Az elmúlt 120 év során a növekvô népszaporulat és az ipari kapitalizmus ezt a sebezhetôséget a legtávolabbi helyekre, ökorendszerek ezreibe terjesztette el. Mindezt a szállításban, a növénytermesztésben és hasonló termelési ágakban kifejlesztett új technológiák mérhetetlen arzenálja tette lehetôvé. Például az európaiak 1869-ben fejezték be a Szuezi Csatornát. Egy évvel késôbb India elkezdett búzát exportálni Angliába a csatornán keresztül. Hogy ezt a kereskedelmet megkönnyítsék, az európaiak szenet adtak a teherhajók üzemeltetéséhez, s a víz alá telefonkábeleket fektettek. Tömegesen gyártottak acélekéket, gôzzel hajtott cséplôgépeket, gázolajos traktorokat, buldózereket, fakitermelô üzemeket, láncfûrészeket. E találmányok mindegyike a kapitalista rendszeren belül jött létre, bár gyakran állami segítséggel. Az elmúlt évszázadban minden fontos gép, minden újfajta szállítási mód fôképpen az adott kultúra és érdekrendszer szükségleteinek kielégítésére jött létre. Ezért csak másodsorban tekinthetjük a technológiát a földet megváltoztató tényezônek. A technológia mögött a kapitalisták és politikai szövetségeseik kezében volt az irányítás.

Hosszú ideig a legdrasztikusabb környezeti változásokat a természetes ökológiai rendszerek mûvelt területekké való átalakítása okozta. 1860-tól 1920-ig 432 millió hektárt alakítottak át rendszeresen mûvelt területté világszerte. Ebbôl 164 millió hektár Észak-Amerikában volt, 88 millió Oroszországban, 89 millió Ázsiában. 1920 és 1978 között további 419 millió hektár jutott hasonló sorsra. Majdnem 1 milliárd hektár nyüzsgô, változatos élettel tele erdô és mezô esett áldozatul a kereskedelmi mezôgazdaság egyszerûsítéseinek.

Az ipari kapitalista nemzetek növekvô elégedettséggel nézték, hogyan válnak értékeik csaknem mindenhol uralkodóvá. A földgolyó távoli sarkaiban a növekvô termelés és fogyasztás lett a siker legfôbb fokmérôje. Herman Dali közgazdász írja:

"A gazdasági növekedés a legáltalánosabban elfogadott cél a világon. Kapitalisták, kommunisták, fasiszták és szocialisták egyaránt gazdasági növekedést akarnak, és ennek maximalizálására törekszenek. A leggyorsabban növekvô rendszert tartják a legjobbnak. A gazdasági növekedés varázsa az, hogy ez a nemzeti erô alapja és az osztozkodásnak mint a szegénység leküzdésének alternatívája. Áldozathozatal nélkül ígér többet mindenki számára." (Steady-State Economics, 1977)

Karl Marx követôi bármennyire nehézkesek és sikertelenek voltak abban a törekvésükben, hogy a földet gyárrá változtassák, bármennyire is hangoztatták az igazságosság elôbbre helyezését a haszonnal szemben, mégis csatlakoztak az uralkodás minden nemzetre kiterjedô, minden világnézetet átható eszméjének keresztes hadjáratához. A kapitalista gazdaság megdöntése nem jelentené bolygónk sebezhetôségének megszüntetését. Az árucikkek számának mindenkire kiterjedô növelése, bármilyen hatékonyságú is az átalakítás, több szennyezést, nagyobb zsúfoltságot, nagyobb mérvû elhasználódást és kihalást jelent. Az emberi értelem még soha nem volt és talán soha nem is lesz képes elkerülni ezt az árat. 1971-ben egy tanulmány az emberiségnek a Földre gyakorolt ökológiai hatását évenként 5%-kal növekvônek becsülte (14 évenként kétszerezôdônek). Élôhelyük megszûnésével a növény- és állatfajok kezdtek eltûnni. Elôször évenként egy faj, késôbb minden nap egy, nemsokára minden órában, majd negyedórában. Az 1980-as évek közepére a kihalással veszélyeztetett fajok száma 500,000 és 1 millió között volt.

Mivel az evolúció folyamatát megszakították, az ember által elôidézett környezeti változások harmadik formája jelent meg, melyet még nehezebb feltartóztatni, mint a népesség-növekedést vagy a kapitalizmust. Tudásnak vagy tudománynak hívták. Bármire is használták, célja a hatalom volt. Az iparosodás csak egyik megjelenési formája a tudásnak. Ez a hatalom egyre inkább felhalmozódott, nemcsak a fogyasztók kielégítésére, hanem az állami katonai erôk szolgálatában is.

A tudomány egyfelôl azt mondta az embereknek, hogy a természet szép és sértetlen, törvények láncolata, melyeket be kell tartani, rendjét becsülni és védeni kell. Másrészrôl a tudomány egy olyan természetrôl beszélt, melynek ereje, kezdetleges lévén, az emberi leleményességre vár, hogy kifejlôdhessen. Az így felfogott természet puszta eszköz lett az emberek fejében lévô akárminô célokhoz, legyenek azok gazdagság vagy háború, élvezet vagy biztonság, kötelék vagy szabadság. E két gyökeresen ellentétes tudományos felfogás között a modern világ oda-vissza ingázik, de kétségkívül a másodiknak van döntôbb befolyása.

Megközelítôleg öt évszázaddal ezelôtt, amikor a jelenlegi korszak megkezdôdött, az emberi faj elkezdte keresni az utat, hogy új helyet találjon a földgolyón. Sikerült kiszabadulniuk Ä legalábbis az európaiaknak Ä a régi szûk helyi korlátok közül, melyek elôzô nemzedékek ezreit kényszerítették arra, hogy küszködve korlátozzák népességüket és igényeiket. Korábban csak egy szûk társadalmi elit tudott mértéktelenül élni, figyelmen kívül hagyva a természet határait. Az emberek többsége naponta megtanulta, hogy fokozott gonddal törôdjön a völgyekkel, hegyekkel, erdôkkel és öblökkel. Ha tönkretették volna környezetüket, hol találhattak volna megélhetést ?

De amikor a nagyvilág megnyílt elôttünk, lehetôség nyílt a régi óvatosság elhagyására. Büntetlenül tehettük, amit akartunk, hatalomhoz juthattunk. Ebben a földi korlátoktól való elszakadás hangulatában beszélt Francis Bacon, az angol filozófus az emberi birodalom határainak kiszélesítésérôl, minden lehetséges dolog megvalósításával. Az az ember, aki Baconnel együtt elhitte, hogy "a világ van az emberért, nem az ember a világért", bármibe és mindenbe beleegyezett.

De egy ponton a lázadás- és versenyszellem önmagát meríti ki. Semmilyen kulturális irányzat nem létezik örökké, változatlanul, vitán felül állva, szemérmetlenül. Lehet, hogy ez is elkopik majd végre. Láttuk a Földet az ûrbôl és megértettük, milyen gyorsan fel tudnánk robbantani. Következésképpen talán új történelmi fejezetbe lépünk, amikor elkezdjük felfedezni a tudomány másik, nevelô oldalán keresztül, együttérzéssel párosult józan ésszel, fejlôdô erkölcsi tudatossággal a rég elfelejtett gondolatokat: azt a hagyományos tanítást, mely kimondja, hogy a hatalommal együtt kell, hogy járjon a visszafogottság és a felelôsség, s hogy tudatában kell lennünk a természettel való kölcsönös függôségünknek, hogy az egész teremtéssel közösséget kell vállalnunk.

Eredeti cím: A History of Population and Capitalism
Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítás
Forrás: The Balaton Bulletin; Spring 1997
Fordította: T. T.

3. Népesedési politika: A jövônket meghatározó választások

(Robert A. McConnell ismertetése Virginia Abernethy könyvérôl)

Virginia Abernethy, a pszichiátria professzora a Vanderbilt Medical Schoolban, antropológus is, valamint közgazdasági, szociobiológiai és orvosi etikai végzettséggel rendelkezik. Könyve 310 oldalas, ehhez járul 308 oldalnyi bibliográfiai utalás, egy húszoldalas mutató, néhány táblázat, ábra és jegyzet.

A népesség/környezet egyensúlyban a számláló a tôlünk függô rész, erre kell tehát a hangsúlyt helyezni. A népességnövekedés szorításában a környezetvédelem csak csillapítószer lehet. A környezetvédelmi tevékenységnek nem szabad öntudatlanul a kisebb ellenállás irányát választva kitérnie a népesség stabilizálása sürgôsségének felismerése elôl.

Az elsô száz oldal egy antropológiai tanulmány a népsûrûségrôl és ellenôrzésérôl, kéttucat kultúrát bemutatva, a késô Római Birodalom korától mostanáig, minden földrészt felölelve. A könyv többi része a népesség/környezet probléma más szempontjait vizsgálja, pl. az Egyesült Államok és a világ népességeltartó kapacitását, a kulturális önazonosság megôrzését mint a túlélés kulcsát, a neoklasszikus közgazdasági elmélet súlyos hibáit, a nemzetközi nagylelkûség nem várt következményeit, az "egyetlen világot", mint a múlt álmát és a jövô rémálmát, a ránk erôszakolt etikai dilemmákat.

A tanulmány kb. harminc, a "teljes termékenységi mutatót" (páronkénti gyermekszámot) korlátozó, premodern társadalmakban alkalmazott módszert mutat be. Köztük a babona és tabu által támogatott szexuális megtartóztatást, a házassággal kapcsolatos törvényes és kulturális megszorításokat, a többnejûséget, a prostitúciót, az egyszülöttséget, a "sebészeti" beavatkozásokat, a primitív módszerekkel végrehajtott abortuszt, a hosszú szoptatást, a gyermekölést, az özvegyek helyzetét.

A termékenység korlátozásának módszerei mutatják a probléma ôsrégi voltát, amit sokféleképpen igyekeztek megoldani a múltban. A könyv fô kérdése: mi határozza meg a termékenységi mutatót? Történeti tanulmányával alátámasztja néhány népességszakértô régóta hangoztatott véleményét, amely szerint a "demográfiai átmenet elmélete", az Egyesült Államok és az ENSZ népességstabilizáló politikájának az alapja félrevezetô.

A demográfiai átmenet elmélete röviden abban hisz, hogy bizonyos országok, mint pl. Mexikó, gazdasági fejlôdésük nyomán olyan életszínvonalat és olyan szintû oktatást érnek el, ahol már kevesebb gyermeket akarnak az emberek, s így korlátozódik a világnépesség. De a Föld természeti kincsei már nem elegendôk arra, hogy a transznacionális kapitalizmus (amely a múltban lezajlott ilyesfajta demográfiai átmenet központi mozgatója) általi gazdasági fejlôdés világméretûvé váljék. Jóval azelôtt, hogy egy kiegyensúlyozott állapot létrejöhetne, a gazdasági növekedés okozta környezeti romlás és a népesség növekedése a világcivilizáció összeomlását okozzák. A nôk felszabadulása is a férfiak uralma alól csak a demográfiai átmenet egy késôi szakaszában következhet be, bizonyos kulturális érettség után, így ez talán sohasem történik meg tömegesen a Harmadik Világban.

Abernethy szerint egy pár gyermekeinek száma jelentôsen függ attól, hányat akarnak, ezt pedig igencsak befolyásolja az, hogy mennyinek az eltartására érzik képesnek magukat, és mit várnak a jövôtôl. A termékenységet növelô tényezôk közé tartozik mindaz, ami elfedi a világ valóságos teherbíró képességét és válságos helyzetét és a gazdasági nyomás csökkenésével kecsegtet. Ilyenek a nemzeti és nemzetközi politika szociális ígéretei, vagy pl. a nyugati kultúra erôszakos terjesztése (kereskedelem, televízió, valamint gazdasági, politikai és vallási ideológiák stb. által), amely nemcsak jólétet ígér, hanem ráadásul elpusztítja a régi termékenység-korlátozó módszerek kultúráit.

Eredeti cím: Population Politics: The Choices that Shape Our Future (Plenum Press, 1993)
Nyelv: angol
Eredeti méret: lényegére rövidítve
Forrás: Population and Environment (A Journal of Interdisciplinary Studies. Human Sciences Press, Inc., 233 Spring St., New York, New York 10013-157)
Dátum: 1996 szeptember.
Fordította: S. D.

Hírek

Elraboltak egy katonaságmegtagadót Oroszországban

Nyikolaj Mozscsuhin ügye: "Törvényes csoportok állampolgárokat rabolnak el, nem a Kaukázusban, hanem Oroszország közepén". Az ARA titkárának nyilatkozata. Parlamenti interpelláció Mozscsuhin sorsával kapcsolatban. ARA sajtókonferencia a lelkiismereti katonaságmegtagadók elleni törvénytelenségekrôl. Radikális antimilitaristák tüntetése a fôügyész hivatala közelében.

A nemrég végzôdött tavaszi sorozási kampány alatt a katonai hatóságok durván megsértették a törvényeket, az állampolgárok alkotmányos jogait éppúgy, mint fél, egy vagy két évvel ezelôtt. Nyikolaj Mozscsuhin, Jaroszlavl tartomány Nyekoz körzete egyik újoncának ügye épp annyira jellemzô, mint amennyire botrányos.

1996. november 20-án Nyikolaj Mozscsuhin bejelentette lelkiismereti katonaságmegtagadását a Nyekoz körzet katonai hadbiztosságának katonai sorozóbizottsága elôtt. Kérte, hogy az orosz alkotmány 59.3 cikkelyének értelmében alternatív polgári szolgálatot teljesíthessen a katonáskodás helyett. A sorozóbizottság elutasította Mozscsuhin kérését és azt a döntést hozta, hogy besorozza ôt a hadseregbe. Nyikolaj Mozscsuhin a bíróságon tett panaszt a bizottság döntése ellen.

1996. november 25-én a nyekozi körzeti bíróság úgy döntött, hogy jóváhagyja Mozscsuhin tiltakozását és ki fogja vizsgálni az illegális besorozási akciót, mivel "a sorozó bizottság elutasítása az alternatív polgári szolgálattal kapcsolatban az Orosz Államszövetség Alkotmányának megsértését jelenti."

Annak ellenére, hogy a bíróság határozata törvényerôre emelkedett, 1997. június 24-én Nyikolaj Mozscsuhint a katonai hadbiztosság ismét behívta, június 30-án kellett megjelennie a Jaroszlavli tartományi sorozóhelyen, hogy "sorozásának törvényességét igazolják". Törvénytisztelô polgár lévén és mert biztos volt a bíróság által jóváhagyott törvényes jogaiban, Mozscsuhin megjelent a sorozóhelyen az elôírt idôben. Ott kényszerítették, hogy a megfelelô papírokat aláírja, s még azon a napon elszállították egy rakéta támaszpontra Rjabinszkba, Jaroszlavl tartományba (Fô Rakéta és Tüzérségi Szakasz 41868 Egysége), "hogy katonai szolgálatot teljesítsen".

Július 11-én a rakéta támaszpont parancsnoka egy nap szabadságot adott Mozscsuhinnak, hogy felmondja állását, lezárja lakását és más magánügyeit elintézze. Amint szabad volt, Nyikolaj Mozscsuhin azonnal írt az ARA-nak, hogy védje meg jogait. Egy nappal késôbb keresetet nyújtott be a Katonai Fôügyészségre a Nyekoz katonai hadbíróság tisztjeinek törvénytelen cselekedetei ellen, valamint új tárgyalást kért a Nyekoz kerületi bíróságon a katonai hadbíróság ellen és fellebbezett a nyekozi ügyészségen a törvényesség visszaállításáért és jogainak megvédéséért.

Június 18-án Valerij Borscev, az Állami Duma tagja (Jabloko csoport) és az ARA elnöke, írásos interpellációt tett a katonai fôügyésznek, Jurij Deminnek a Nyikolaj Mozscsuhinnal történô botrányos törvénytelenség ügyében. Ma az Antimilitarista Radikális Szövetség hivatalosan benyújtotta keresetét az Orosz Államszövetség fôügyészéhez, Jurij Szkuratov úrhoz, ügyészi vizsgálat vezetését és Nyikolaj Mozscsuhin polgári jogainak valamint a törvényességnek biztosítását követelve.

Az üggyel kapcsolatban az ARA titkára, Nyikolaj Hramov kijelentette: "Mozscsuhin esete semmi esetre sem egyedülálló. Egyre gyakrabban látjuk, hogy nem valamiféle útonállók, hanem törvényesen felfegyverzett csoportok rabolnak el orosz állampolgárokat, nem Csecseny földön, nem a Kaukázusban, hanem Oroszország kellôs közepén. A fôügyésznek vissza kell állítania a törvényességet és biztosítania kell az állampolgárok alkotmányos jogait. El fogjuk érni célunkat, az ügyészi hivatal teljesíteni fogja feladatát."

Július 28-án hétfôn, az Oroszországi Amerikai Sajtó és Információs Központban (ul. Prehisztyinka, 10.) az ARA sajtókonferenciát szervez Nyikolaj Mozscsuhin és más lelkiismereti katonaságmegtagadó jogainak megsértése miatt, valamint a "Polgári Engedetlenség Kampány" kibontakozása érdekében, támogatandó az alternatív polgári szolgálat törvényjavaslatát. A konferenciát az ARA és a Moszkva TV-6 csatornán látható "Különleges Eset" mûsor szervezi és vezeti. A konferencia 14.00-kor kezdôdik.
A résztvevôk között van:
- Nyikolaj HRAMOV, az ARA titkára;
- Valerij BORSCEV, az Állami Duma tagja, az ARA elnöke;
- Vagyim HESSE, az ARA titkárság tagja, lelkiismereti katonaságmegtagadó;
- Ilja NABATOV, az ARA tagja, lelkiismereti katonaságmegtagadó, akit pár héttel ezelôtt elrabolt a katonaság, de az ARA közbeavatkozására elengedték.

Csütörtökön, július 31-én, 12.00-kor az ARA aktivisták tüntetni fognak az Orosz Államszövetség Fôügyészi Hivatala elôtt (ul. Bolsaja Dimitrovka, 15a) követelve a lelkiismereti katonaságmegtagadók alkotmányos jogainak biztosítását, amiket a katonai hatóságok megsértenek, és különösen azt követelik, hogy azonnal intézkedjenek Nyikolaj Mozscsuhin kiszabadítása érdekében, aki a katonaság, mint orosz állampolgárt elrabolt és illegálisan fogvatart.

Eredeti cím: A conscientious objector kidnapped in Russia
Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítás
Forrás: Anti-militarist Radical Association (Webcimét ld. alább)
Dátum: Moszkva, 1997. július 23.
Fordította: T. T.

WWW helyek

ANTI-MILITARIST RADICAL ASSOCIATION (ARA)
an association of the Transnational Radical Party
Ul. Trubnaja 25-2-49, 103051 Moscow, Russia
Tel./ fax 7 095 9239127
E-mail: ara@glasnet.ru, a.r.a@agora.stm.it
Internet URL: http://www.glasnet.ru/~ara

E-mail news from ARA in Russian language:
to subscribe/unsubscribe send message to ara@glasnet.ru typing
"subscribe ara-novosti" or "unsubscribe ara-novosti" in subject field

E-mail news from ARA in English language:
to subscribe/unsubscribe send message to ara@glasnet.ru typing
"subscribe ara-news" or "unsubscribe ara-news" in subject field

ARA'a discussion mailing list (in Russian):
to subscribe/unsubscribe send message to ara@glasnet.ru typing
"subscribe ara-list" or "unsubscribe ara-list" in subject field

Könyvek

Veszélyes anyagok sorozat (Hommel, kb. 40 ezer Ft).

A hétkötetes sorozat 1205 veszélyes anyag gyártása, szállítása, kezelése és raktározása során kialakuló veszélyhelyzeteket és az ilyenkor foganatosítandó intézkedéseket ismerteti.

Dr. Árvai: Hulladékgazdálkodási kézikönyv (3200 Ft)

Forrás: http://www.netropolisz.net/konyv (dgyorgy@mail.datanet.hu) (Tel: 214-8209)