Itt olvashatsz róla többet: www.aislingmagazine.com
A sziget, Inis Mór a legnagyobb az Arrain-szigetcsoport három tagja közül. Az egész egy nagy darab szikla, semmi más. A monda szerint a szentként tisztelt Columba átkozta meg Inis Mór-t, amikor apátságalapítás szándékával ideérkezett, és a már itt apátkodó Enda (ugyancsak szentként tisztelt), elűzte a szigetről. Columba hármas átka szerint Inis Mórnak sohasem lesz saját erőforrása, sohasem lesz termőföldje és mindig idegenek fognak uralkodni rajta. A lakosok azóta küzdenek a sziklás földdel, a szárazföldről hozzák az ivóvizet, az elektromosságot és minden mást, és a szigeten található erődök maradványai arról árulkodnak, hogy mindig volt ki ellen küzdeniük. A szigeten nyolcszázan élnek. Egyre kisebb részben halászatból és gazdálkodásból, egyre inkább idegenforgalomból. Nyáron naponta kétezer turista érkezik ide.
Az Aisling: egy kicsi organikus gazdaság, egy közösségi ház, egy negyedévi magazin. Sarokkövei: a fenntartható életmód, a kelta gyökerek, a földdel, éggel és egymással való teremtő és alakító kapcsolat megélése. Lakói a Molloy-család: Dara és Tess, hároméves kisfiuk Tuan és nyolc hónapos ikerlányaik: Searney és Macha. Ezenkívül három-négy általában néhány hónapra érkező önkéntes, és sok és sokféle, pár napot, pár hetet itt töltő vendég. Én magyar szakos bölcsészként kertészkedni jöttem ide. Velem egyidőben három önkéntes lakott a házban: Christine Franciaországból, aki a magazinon és a weboldalon dolgozott, Stephanie Dublin mellől, aki a háztartást vitte, és James, a kertész, akinek a faluját jó időben látni lehetett szemközt.
Ez az északi part. Szemközt halványan Glasgow látható, ahonnan a komp turistaszezonban naponta háromszor jön át. Télen egyszer, vagy rossz időben egyszer sem. A képen látható kőfalak nem a parcellákat jelölik: a földből ki kell ásni a sziklákat, hogy meg lehessen művelni - és valahova tenni: így jöttek létre a szigetet keresztül-kasul behálózó alacsony kőfalak.
A házunk szomszédságában található Teampall Chiarain. Itt tartottunk vasárnaponta misét. A rom egyike a kereszténység előtti idők emlékeinek, melyekből a szigeten számos található. Templomromok, apátságok, temetők, erődök.
A ház neve Charraig, ami azt jelenti "szikla" (mi másról lehetne itt házat elnevezni), az egyetlen szalmatetõs az utcában. A háttérben a nagy kõrakás Tess leendõ virágoskertjét takarja - egy hétig hordtuk ki belõle a köveket. A kutya Ben, a macska nem látható és neve sincs. A követ James, a kertész faragta.
A konyhából gyönyörű a kilátás - a tengeröböl - így még mosogatni is egész tûrhetõ. A háztartás Stephanie dolga, de a főzést felváltva csináljuk - már csak a hazai specialitások végett is. A francia favorit a rokfortos rakott krumpli, a magyar a szilvás gombóc. Egyébként nincs túl sok variáció: krumpli meg bab... meg magunk sütötte kenyér. James egyfolytában kelt kenyér után vágyik, általában szódabikarbónával sütünk ugyanis. Már kétszer én is sütöttem mivel Stephanie hamarosan két hétre elutazik, addig át kell vennünk a háztartást. Stephanie azon aggódik nem ok nélkül, hogy mire visszajön, a bejárati ajtót blokkolni fogja a mosatlan edény mert se James se én nem fogunk mosogatni... James röhög, hogy majd kilógatunk neki egy létrát a padlásról.
A ház három éves ura. "King of the castle", ahogy édesanyja Tess szokta mondani. Rendszerint minden étkezést kétszer eszik meg: egyszer a családjával és egyszer velünk. Kis ásójával a sarkunkban caplat, ha a kertben dolgozunk és sosem fogy ki a miértekbõl... Kétpofára zabálja a gyógynövényeket (az elsõ számú kedvenc az ánizs brr...) Mikor lassan három órája görnyedünk James-szel a palánták fölött, folyik rólunk a víz és hasogat a derekunk, õ belibben (ha nem dob egy hasast a kacsák számára elhelyezett küszöbben) és kedvesen ellát néhány jó tanáccsal. Például: jobb lesz, ha máskor Stephanie gazol, õ jobban csinálja.
Searney istennõ...
...és Macha istennõ.
Dara idõnként idegenvezet csoportokat a szigeten, olyankor csak ketten túrjuk a földet Jamesszel. Kibattyogunk a krumpliföldre, õ közben gyakorol a furulyáján. Már ültettünk négy sor borsót a kertben, most hagyma meg répa jön. A melegházban meg van mindenféle zöldség. Ben a kutya egyfolytában jön velünk, abszolút társasági lény, ha fél sorral arrébb ások a kertben már felkel és közelebb fekszik vakarózni. Bele a frissen felásott ágyásom közepébe. Ma meggyógyítottuk az egyik kacsa lábát, be van dagadva már napok óta. Csináltunk neki gyógyfüvekbõl pürét és betöltöttük a csõrébe. A csirkéknek meg furulyázni szokott James, mert nem tojnak eleget, pedig mindent megteszünk, hogy a kedvükben járjunk. Egy közeli hostelból szokam nekik talicskán elhozni az ételmaradékot és könyékig turkálok benne, hogy megtaláljam a kedvenc muffinjukat, Bennek meg a csirkecsontjait. Csak James reklamál néha, hogy neki sosem válogatom ki az olajbogyókat.
Éppen vacsorához készülünk, ma délután krumplit ültettünk. Felástuk a sorokat, végigraktuk a krumplit, beforgattuk, beterítettük hínárral, betakartuk földdel és mondtunk rá egy áldást. A hínár itt a trágya - a termőföld attól van, hogy a gazdák évszázadok óta minden évben tonnaszámra teregetik a hínárt a sziklákra. Érdekes kérdés, hogy miért ragaszkodtak mégis a szigethez ennyire. Szóval tegnap Daraék hínárt vagdostak a parton, ma azt talicskáztam néhány órát...jól fog esni a rántotta. Dara traktorának a hátuljára kapaszkodva utaztunk ki a földre meg vissza, gyönyörû volt - végig a kék tengerparton.
James imádnivaló. Egyfolytában röhögünk, mindent poén vele csinálni, kacsaól ganézástól kezdve a trágyatalicskázásig. Türelmes és figyelmes, rám szól hogy vigyázzak a hátamra, vegyek kesztyût. Profi capuccinot csinál nekünk esténként. A kandalló mellett ücsörgünk, James furulyázik, én meg kelta istenekrõl meg istennõkrõl olvasgatok.
Remélem gondoltok rám miközben éppen tojást festetek és beiglit süttök! Mi éppen befejeztük a festést Christinnel, hagymalében fogjuk megfesteni, remélem sikerül. Délelõtt kifújtuk õket, kacsa- és libatojásokat, viasszal pingáltuk ki. Elég sok manõvert igényelt mindennek a megrendezése, írókagyártás fogkrémes tubusból, hagymahéj es gyertyakeresés, nézett mindenki érdeklődve... Márványkalácsot is sütöttem, még a sütõben van. Az illatáról egyfolytában nagymama jut eszembe, a köténye meg a konyhája mikor süt... Beigli nem lett, mert csak tíz deka mákot sikerült szerezni és azt se tudtuk megdarálni... James megigérte ugyan, hogy két kõ között megdarálja nekem, de mára megbetegedett és az ágyában fekve whiskit vedel. Azt hiszem azért alakult így mert a kocsma zárva tart egész hétvégén és ez eléggé megviseli Jamest. Este lesz nagy ünnepi vacsora, holnap ünnepi mise. Tegnap ünnepi rituális krumpliültetés volt a krumpliföldön, mindenki ültetett egy krumplit, Tuan pedig elaludt a krumpliföld közepén. Ma kaptam egy locsolóverset emailen, Jamesnek nagyon tetszik az ötlet, hogy kilocsoljon minket az ágybol hétfõn. Stephanienek kevésbé.
Találtunk egy barlangot a parton. Felülrõl lehet bemászni, ha nem túl magas a víz. Christinnel már napok óta próbáljuk elkapni a teljes apályt, olyankor ki lehet sétálni innen a parti sziklákra, azt mondták a halászok. Útközben a kasztanyettáinkon gyakorlunk, hogy szerdán tudjuk kísérni a zenészt a kocsmában.
James és a szörfdeszkája.
Beltane ünnepét ünnepeljük. A nyár köszöntése. Nagy tüzeket raknak és áthajtják közöttük az állatokat, hogy kijöjjenek belőlük a bogarak. Mi is ezt tettük, hogy megszabaduljunk mindattól, amitől meg szeretnénk. Nagyon szép volt.
Beltane-köszöntõ:
Én vagyok a szédítő és a megtartó,
én vagyok a nyugodt és a szapora,
én vagyok a csend és én vagyok a dalnok,
én a forráshoz vágtató paripa.
Én vagyok a mátkapár és a nászágy
én vagyok a ragyogó pavilon és a lakoma,
én vagyok a hajnali kórus és a szívverés,
én a cél, melyhez vezet minden ösvény pora.
Ezt a verset pedig a ház kapujában kell mondani, majd a kinti tûzbõl egy parázsló hasábot bevinni és meggyújtani vele a tüzet:
Virágok leánya, nyiss ajtót,
Lelkek kovácsa, jöjj be.
Hozta Isten a növekvő erőt,
Hozta Isten az idei Nyarat.
Bimbóban és virágban utazol,
Gyümölcsben és illatban érkezel.
Áldott Beltane
Borítsd lángba minden élő lelkét.
Tegnapelõtt Stephanie és én fektettuk le a gyerekeket, mert Dara és Tess vacsorázni mentek a sziget egyetlen vendéglõjébe. Tess elõször ment "szórakozni" Daraval amióta Tuan megszületett. Felvette a legjobb ruháját, kifestette magát, aztán felkapaszkodott a traktor sárhányójára...
Azért a krumpliföld elég fárasztó, ma a derekam is megfájdult egy kicsit, így jólesett, hogy a rám osztott meló délután csak az volt, hogy békákat keressek Tuannal a patakban. Hajókat eregettünk lapulevélbõl meg kirándultunk a néhány négyzetméternyi telken... Aztán elkezdett esni az esõ, és ma az egyik kacsa is elszökött...
A turisták a parti kocsmákba járnak. Beljebb, az erõd felé van a Craig's, tegnap eltekertünk megnézni, milyen egy "helyi" kocsma. Voltak vagy tízen, félkörben a tévé körül sört ittak és nem szóltak egy szót se. A pultos pedig angolul válaszolt Stephanie-nak, amikor írül kért Guinesst.
Tegnap, miután megnéztük a tévében a szimpszon családot, James tündérmesét olvasott nekünk, amin Stephanie és én is elaludtunk.