Mély benyomást kelt Casaroli bíboros (június 9-én halt meg, 84 éves korában) életmûvének egyértelmûsége. 1990 decemberében mentették fel az egykori államtitkárt, VI. Pál keleti politikájának (nyitás Kelet felé) fáradhatatlan mûvészét. Magára vonta a Kúria intranzigens köreinek néma ellenségeskedését. Nem bocsátották meg, hogy befolyását és lojalitását XXIII. János szolgálatának áldozta, aki olyan nyitottnak mutatta magát Moszkva irányában. A rá jellemzõ visszafogott fogalmazásban, de meg volt gyõzõdve, hogy a párbeszéd inkább erodálja a szovjet sziklát, mint a keresztes hadjárat.
Utalva arra az értetlenségre, melyet a nyitás politikája kiváltott, VI. Pál megkérdezte õt: "A Szentszék a dicsõségért készül-e dolgozni?" Így válaszolt: "Igen. Az eredmények nem kitûnõek, de a Szentszék nem kis áldozatok árán valóban történeti szolgálatot tesz az Egyháznak és az emberiségnek mind a kettõ szabadságának érdekében. S ez bizony jogcím a dicsõségre".
Jól tudta, s nem habozott kifejezésre juttatni, hogy a kommunizmus "belsõ repedéseket" hordoz mélyében, és elkerülhetetlen az összeomlás. Az a triumfalista mitológia, amely a felbomlás érdemét a lengyel pápának tulajdonította, nem áll meg a történelmi analízis színe elõtt. Casaroli monsignorénak nem volt könnyû együttdolgoznia II. János Pállal. Miután elérte célkitûzéseit, ti. a vallásgyakorlatra vonatkozó törvény elfogadását Moszkvában, valamint a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását Gorbacsov Szovjet Uniójával, Casaroli monsignore megvált hivatalától a történeti kihallgatást követõen, melyet a pápa 1990. dec. 1-én adott a szovjet vezetõknek. Magánemberként nem habozott kifejezni kételyeit és gondjait a Vatikán politikájáról a keleti és balkáni államok vonatkozásában. Hibásnak ítélte, hogy a Szentszék sietve adott diplomáciai elismerést Szlovéniának és Horvátországnak. Igen nagy áldozatok révén sikerült újra érvényesíteni a lengyel pápa által támogatott intranzigens vonalat, ami a párbeszéd végét eredményezte. Utódjának, Sodano bíborosnak halotti beszéde így minõsítette õt: "nagy mester és példakép, amely mindig inspirált engem", ugyanakkor az integrista körök elógiumai problémákat vetettek fel másként gondolkodásuk ténye alapján. Az Avvenire jún. 10-i száma pl. "a Pápa által akart intranzigens diplomácia végrehajtójának" mondta õt. Ez számomra nem bóknak tetszik, hanem kísérletnek, hogy egyszerûen besorolják õt egy olyan vonalba, amely nem volt az övé.
Forrás: L'Actualité Religieuse 1998. júl.-aug.;
fordító: -i -y
***
A fordító glosszái:
Giancarlo Zizola a L'Actualité Religieuse vatikán-szakértõjének számít. Rövid írása alapján a következõkrõl informálódunk:
- a/ A Vatikán keleti politikája - nyitás Kelet felé, amit XXIII. János és VI. Pál képviseltek, s ezt szolgálta Casaroli.
- b/ A Casaroli által szolgált irányzatot a párbeszéd jellemzi, s ezzel szembenáll az intranzigens körök párbeszédet elutasítani akaró irányzata.
- c/ II. János Pál az integristákat képviseli, akik úgy gondolják, hogy a lengyel pápa intranzigens magatartásának következménye a Szovjetunió összeomlása.
- d/ Az integristák szeretnék haló poraiban Casarolit is besorolni az integristák közé.
Mindez számomra "történelem felülnézetben". Alulnézetben egészen más dolgokat találok.
- Casaroli nem mer Mindszenty szeme elé kerülni.
- Casaroli nem tárgyal az internált Péteri és Badalik püspökökkel: "Csak egy percre jöttem a püspök atyákhoz, hogy áldásukat kérjem" - mondja és letérdel. "Szerettem volna belerúgni a digóba" - mondja errõl Badalik.
- VI. Pál személyesen csinálja ki Mindszentyt megszegve a neki adott ígéretet.
- A Casaroli-féle párbeszéd a vértanú helyi egyház kizárásával történik a Vatikán és a Kreml urai között.
- Wisinsky lengyel bíboros-prímás keményen ellenállt a Casaroli féle vonalnak.
- Casaroli is, Ratzinger is II. János Pál pápa nevében tett meg mindent a helyi vértanú egyház hiteltelenné minõsítése érdekében. A Casaroli és II. János Pál pápa közti különbség a történelmi alulnézet szintjén nem észlelhetõ.
- Az integristák nem is találtak el hozzánk.
Azt gondolom, hogy az 1990-re 76 évessé öregedõ Casaroli elment, mert nem kellett többé ügyeskedni: a Vörös hadseregtõl megszabaduló Kelet-Európában a Vatikán már normál diplomáciai kapcsolatokat tudott kiépíteni. Azt gondolom, hogy az integristák erkölcsi tõkét akarnának maguknak kovácsolni abból, hogy õk nem kenekedtek semmiféle szeméttel, miközben nem álltak ki a vértanú, a hitvalló egyház képviselõi mellett. Azt gondolom, hogy el akarják tüntetni annak nyomait, hogy II. János Pál megválasztása után tíz esztendõn keresztül csinálhatta tovább a Kreml azt a gyalázatos játékot az 1964-es megállapodás erejében kinevezett püspökökkel, amirõl halála elõtt Cserháti püspök beszámolt.
Teljes az analógia a hierarchia poszthitleri magatartásával. Kenekedett Hitlerrel, majd annak bukása után megmagyarázza, hogy a kenekedési alapon mennyi zsidót tudott megmenteni. Kenekedett a hierarchia a Kreml uraival, s azok bukása után Casaroli is megtétetik nemkenekedõnek, hogy egyértelmû legyen: a Casarolit államtitkárává kinevezõ Woytila olyannyira nem kenekedett a Kreml uraival, hogy a nemkenekedõ Woytila intranzigens magatartásának Casaroli volt a végrehajtója. Ez ellen a történethamisítás ellen tiltakozik Zizola, de azzal szóba áll, hogy Woytila nem kenekedett. Akár azon az áron is, hogy az államtitkár a pápa kedve ellenére kenekedett. Hol él Zizola, és miben szakértõ?
Az államtitkárnak van módja egyebet tenni, mint amit a pápa akar! Az államtitkár más vonalat képvisel, mint az õt államtitkárrá tevõ Pápa!!!