1992-ben, a hires rioi kornyezetvedelmi konferencia idejen Braziliaban tartozkodtam. Rio kozeleben, egy oserdei teruleten folytattam talajtani vizsgalatokat, mert korabban lattam egy muholdas felvetelt errol a videkrol. Ketszaz evvel ezelott Del-Amerika legszebb oserdeje a Rio es Sao Paulo kozott a tengerparton huzodott. A muholdas felvetelen az egykor osszefuggo erdoseg millio apro pontra hullott szet. Elkezdodott az a pusztulas, amelynek kovetkezmenye az eghajlatvaltozas, s ennek kozvetlen hatasat az idei telen is tapasztalhattuk, s mostanaban az arvizek kapcsan dramaian erezzuk.
Arra voltam kivancsi, hogy a millio pontra szetesett oserdo kepes-e tovabbra is betolteni azt a feladatot, amelytol az emberiseg sorsa es jovoje fugg. Az oserdo ugyanis olyan vizszuro rendszer, amely lelassitja a csapadek talajra jutasat, cseppontozesse valtoztatja az esozest. Az oserdok irtasa soran kiderult, hogy az emberiseg meg az ilyen nyilvanvalo torvenyeket sem veszi tekintetbe. Pedig a bennunket korulvevo vilagnak igen egyszeru a rendje, amelyet barki megerthet.
Az onpusztitast akkor lehet elkerulni, az emberiseg jovoje akkor biztositott, ha az okologiai rendet, a bioszferat bizonyos hataron tul nem romboljuk tovabb. Ez a hatar korunkban elerte a kritikus pontot. A kulonfele termelesi gorbek arrol tanuskodnak, hogy a termelest immar nem lehet tovabb fokozni. Uj iranyt kell talalnunk, amely az eddigi folfogassal szemben valtozast jelenthet. David C. Korten amerikai kozgazdasz ezt igy foglalja ossze: "...lenyeges, hogy megszabaduljunk attol a mitosztol, miszerint a gazdasagi novekedes az emberi haladas alapja".
Ez az uj lepes uj gondolkodasmodot tesz szuksegesse. Elsosorban a fiatalok feladata, hogy az elkovetkezo tiz-tizenot evben a Fold jovojet ennek az uj gondolkodasnak megfeleloen alakitsak.
Magyarorszag torteneteben fordulopont, hogy a politikai hatalom a fiatalabb nemzedekek kezebe kerult, illetve a nagyvarossal szemben a videk elete is egyre fontosabba valik. Az emberiseg ket - egymassal ellentetes - taborra szakadt szet. Mintegy haromotode falvakban, videken el, nagyjabol olyan korulmenyek kozott, ahogyan nyolc-tizezer ev ota. Fejlodese alkalmazkodik a termeszeti torvenyekhez.
A masik ketotod resz az utobbi szaz-szazotven esztendoben oriasi varosokba tomorult, s olyan eletmodot folytat, amely az emberiseg teljes pusztulasahoz vezethet, ha az utolso pillanatban nem valtoztatunk rajta.
A Fold videki lakossaganak - tehat a nepesseg haromotod reszenek - fogyasztasa (uzemanyag- es taplalekfogyasztas, a lakaslehetosegek megteremtese) az emberiseg altal megtermelt energia mindossze husz szazalekat hasznalja, a tobbi nyolcvan szazalekot a nagyvarosok, a nagyipar emeszti fol, megpedig olyan termelesre, amely az emberiseg szamara semmi hasznot, semmi jot nem eredmenyez. Ebbol szarmazik az ujra nem hasznosithato hulladek, a fegyverek, mindazon szuksegtelen eszkozok, amelyeket nehany evenkent le kell cserelni, hogy ujakat allithassanak a helyukbe.
Ez a fajta termelesi hajsza nem szolgalja az ember szellemi, lelki nemesedeset. Azok kenyszeritik rank, akiknek erdekuk a folosleges termeles fonntartasa, amelynek kizarolagos celja az egyre nagyobb profit. Az ily modon behajtott haszonnal azonban mar semmit nem tudnak kezdeni a nagy tokecsoportok, kiveve, hogy elszennyezik, elpusztitjak korulottunk az elo kornyezetet. Ezt kivanja a termeles diktaturaja.
Az uj iranyvetel, az uj gondolkodasmod bevezetese nem a fejlodesrol valo lemondast jelenti. Sokkal inkabb azt, hogy vissza kell ternunk az emberlepteku gazdasag kialakitasahoz.
Elelmiszerellatasunkban, termelesmodunkban, amilyen mertekig lehet, legyunk onellatok. Nem adhatjuk el kulfoldieknek a mezogazdasagunkat, hogy azutan fillerekert kenyszeruljon termelni a paraszt, a folvasarlok kenyenek-kedvenek - hasznanak - megfeleloen. Vegul pedig kulfoldrol vagyunk kenytelenek azon elelmiszereket behozni, amelyeket idehaza is megtermelhetnenk - raadasul kisebb okologiai karosodast okozva ezzel.
Amit lehet, a kis kozossegek allitsak elo, termeljek meg, s ne legyunk kiszolgaltatva peldaul a Budapestet korulvevo es kirablo hatalmas bevasarlokozpontoknak. Ezek ugyanis novelik a munkanelkuliek szamat, hiszen miattuk szamos kistermelo, kiskereskedo vesziti el megelheteset.
Egeszseges, termeszetkozeli, videki eletre van szukseg. A naluk megtermelt haszon a mi hasznunk legyen, ne kelljen kulfoldrol behozott margarint fogyasztanunk, mikozben peldaul a hazai napraforgotermesztok tonkremennek.
Teljes fordulatra van szukseg a gondolkodasban. Ne fogadjuk el kritika nelkul mindazokat a butasagokat, azokat a konvencionalis hazugsagokat, amelyeket reggeltol estig hallunk, peldaul a vasarlas gyonyorusegerol.
Az uj gazdasagi rendszer, amelyet rank akarnak eroltetni, ugyanolyan artalmas, ugyanolyan eletellenes, mint a szocialista rendszer volt. Egy okologus valamely rendszer gazdasagossaganak fokat azon meri le, hogy a rendszer mennyi hulladekot es szemetet termel. Ebbol a szempontbol a szocialista es a kapitalista gazdasagi rendszer kozott nincs semmifele kulonbseg. Abban mindket rendszer megegyezik, hogy elpusztitja a kornyezetet, allandositja a tomegszegenyseget.
Olyan tarsadalomra van szukseg, amelyben szabadon gondolkodhatunk arrol, mi es hogyan tortenjen annak erdekeben, hogy eletunk - a maga anyagi, lelki, szellemi gazdagsagaban - valoban emberi elet lehessen.
A szerzo okologus, akademikus
Uj Ember, 1999/15 (aprilis 18.)