 |
 |
 |
képek ...
a Church and Peace keresztény békeegyházak, -csoportok és -szervezetek európai hálózata szervezésében (Béke Ház)
Stephen Tunnicliffe A HÍD kétfelvonásos zenés színjáték
(zene: Hilary Tunnicliffe)
A cselekmény idõtartama néhány nap, egy meg nem jelölt európai országban játszódik, körülbelül kétszáz évvel ezelõtt.
Elõhang
A darab némajátékkal kezdõdik, amely egy szegény család - apa, anya és gyermekük - meg egy gazdag házaspár találkozását mutatja be. Az öt szereplõ társadalmi helyzetének és szerepének megfelelõ maszkot visel. A némajátékot dal kíséri: A gazdagok és szegények balladája.
1. felvonás, elsõ jelenet
A Vasmester, egy gazdag gyáros felügyeli vállalata és öntödéje munkáját: egy híd építését, amely átível egy nagy folyón, hogy a túlsó partra is eljuthasson a fejlõdés. A hídavatás a terület urának, Sigismond lordnak egy évfordulóját is ünnepli. A gépek egyike azonban elromlik, s ezért a Vasmesternek egy cigányhoz, egy hozzáértõ öntõmunkáshoz kell fordulnia, hogy a gépet megjavítsa, s így a munkálatokat be tudják fejezni az ünnepségig. Jon, a cigánykovács azt kéri cserébe, hogy családja szálláshelyet kaphasson a környéken, ahol megünnepelhetik lánya közelgõ esküvõjét. A Vasmester ebbe kelletlenül beleegyezik, Jon pedig meghívja õt az esküvõre.
1. felvonás, második jelenet
Jon felesége és lánya az esküvõre készülõdik. Mindketten egy drágaköves karkötõt csodálnak, amelyet a lány a võlegényétõl kapott. A lány énekel, az anya varr. Hirtelen egy "utolsó figyelmeztetést" hallanak, mielõtt a hatóságok kiürítik a területet, ahol addig a cigányok táboroztak. Elkeserednek, de ekkor érkezik Jon a hírrel, hogy van hova menniük. Mielõtt véget ér a felvonás, halljuk, hogy a gépek újra beindulnak.
2. felvonás
A felvonás a híd hivatalos átadásával kezdõdik, az ünnepséget a lord nyitja meg. A hidat látjuk, majd a színpadot az esküvõi ünnepély foglalja el a hat fõszereplõvel és egy csoport cigánygyerekkel. Jon, a Vasmester, a felesége és Tomas, a võlegény beszédei hangzanak el. A Vasmester felesége drágaköves nyakláncot ad a menyasszonynak, elõttünk pedig világossá válik, hogy a lánchoz illõ karkötõt ellopták, valószínûleg a leendõ férj volt a tettes, és Szonja - a lány - viseli az ékszert. A beszédek után énekek következnek, majd tánc, amelyben a Vasmesternek is részt kell vennie. A zene egyre gyorsabb, a tánc egyre vadabb, és a Vasmester, elvesztve egyensúlyát, esetlenül a földre esik. Dühös és megszégyenült. Ahogy fölkel, megragadja a cigányprímás hegedûjét és haragjában szétzúzza. Az ezt követõ rémült csendben kiutasítja a cigányokat a földjérõl és elmegy. A cigánycsalád ebbe beletörõdik és a felvonás a híd képével zárul, amint utasok és menekültek mennek át rajta. Eközben a Menekültek Dala hallható.
Epilógus
A darab elején használt maszkokat látjuk, a színészek pedig felsorakoznak, hogy elismételjék a zárószavakat, amelyek közös emberségünket, az osztozás és a "hídépítés" szükségességét hangsúlyozzák.